A "magas kő" ábrázolási konvenció a magyar hieroglif írás egyik jellegzetes, gyakran alkalmazott jelmontázsa. A szójelekkel rögzített képszerű szöveg lényege a magas kő ábrázolási konvenció, amelynek szerkezetét és magyarázatát az előfordulásai alapján már megismertük. A magas kő a lépcsős toronytemplomok (egy ősvallási kultuszhely) és az általuk felidézett, hegyekből rakott lépcsőként elképzelt világoszlop (a Tejút) egyik korabeli megnevezése. A magas hieroglifa (és a székely "m" rovásbetű) a lépcsős toronytemplom rajzának bal oldalából, a kő hieroglifa (és a székely "harmadik k" rovásbetű) pedig a jobb oldalából keletkezett. A kínai és az ótürk, valamint a székely párhuzamok segítségével a két szójel jelentése és hangalakja is tisztázódott. Ez tette nyilvánvalóvá, hogy a magas és a kő szójelek között egy istenre utaló harmadik hieroglifára (ősvallási kötődésű szójelre) számíthatunk. A magas kő ábrázolási konvenció középső jele az Isten neve, vagy jelzője szokott lenni. Az alábbi képeken a magas kő ábrázolási konvenció néhány előfordulását mutatom be. A képekhez kötődő (képek fölötti) linkeken bővebb magyarázat érhető el.
Soproni kelta edény magyar hieroglifákkal írt 2500 éves mondata
Kérdés és felelet a "magas kő" ábrázolási konvenció kapcsán
Elolvasható avar püspöki szék Porecsből
Zamárdi avar csat a Bél úr magas köve mondattal
A szentgericei világmodell a karcagi rovásszöveg előképe
Kalotaszegi nagyírásos Magas kő ábrázolási konvenció
Gjunovkai szkíta nyeregdísz Magas égi kő olvasatú virágokkal
Alán amulett a Nagyságos Bél a magas kő mondattal
III. Béla dénárjának előlapja a Lyukó úr magas köve mondattal
Hieroglifikus "Magasságos Lyukó köve" mondat egy veleméri rajzos sindün
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése