1995-ben egy 7500 éves falu nyomaira, köztük egy jelekkel borított állatfigurára [1] bukkantak a régészek (Bánffy Eszter) a Kerka völgyében, a Szentgyörgyvölgy határában lévő Pityerdombon. Az eredeti szobrocska a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán, hiteles múzeumi másolata pedig a veleméri Sindümúzeumban tekinthető meg. A világ legrégebbi, jól elolvasható, a magyar hieroglif írás jeleivel írt, magyarul (vagy magyarral rokon nyelven) megszólaló írásemléke. Vannak korábbi feliratok is, például a Varga Csaba által bemutatott nyugat-európai barlangrajzokon, de ezeket még nem olvasta el senki. A csillagtérképet hordozó tatárlakai táblákat jól elolvasta (érthetővé tette) Záhonyi András, de ezek vagy 1000 évvel fiatalabbak a szentgyörgyvölgyi tehénszobornál. A tehénkén lévő szójelek jól érthetők, sőt a hangalakjukat is meg tudjuk közelíteni. A tehénke szétszórtnak tűnő hieroglifáinak mondanivalóját a világmodell jelleg és a hozzá kötődő ősvallási nézetrendszer szervezi egységbe. Ezek a jelek együttesen arról tájékoztatnak, hogy a négy sar(ok) által tartott ég azonos a szár tennel (az úristennel, az élet úrnőjével).
1/a. ábra. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor szár, ten, sar(ok) és ég hieroglifái a középső sorban, valamint a székely írás megfelelő ("sz", "nt/tn", "s" és "g") rovásjelei alattuk
1/b. ábra. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor két nézete; mindkét képen látható a székely "s" (sarok) jel megfelelője a lábakon; az ősvallási elképzelés szerint ilyen hegyek voltak a világ sarkain s azok tartották az ég boltozatát; a sarkoknak külön isteneik voltak; a sarok szavunk sár Óg (Óg király, azaz görögösen Heraklész) nevéből alakult ki; a bal oldali képen a tehén hátán az ég szójel; a jobb oldali képen pedig a tehén fején a szár „úr” szójel látható
Az égetett agyagtehenet Bánffy Eszter, az MTA Régészeti Intézetének főmunkatársa ásta ki. [2] Prehisztorikus és középkori régészetből, valamint indológiából szerzett diplomát az ELTE-n. Ásatásain a neolitikum kultúráját kutatta.
Kandidátusi disszertációjában (Kultusz és régészeti kontextus Közép- és Délkelet-Európában a neolithikum és a rézkor idején, 1987.) a délkelet-európai régió kultikus jellegű leleteit vizsgálta, s azokat a vallástörténészek megállapításaival vetette össze (Eliade-től Frazer-ig). "E dolgozatban általánosan elfogadott és használt vallástörténeti fogalmakat hasonlítok össze régészeti jelenségekkel. Azt vizsgálom, van-e valamilyen összefüggés egy lelet, leletegyüttes vagy kultikusnak ítélt jelenség és valamilyen, elméleti kutatók által leírt, archaikus vallásra vonatkozó megállapítás között."
1/c. ábra. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor nézetei
A régészeti jelenségeket azonban nem hasonlította össze a magyar ősvallás és írástörténet adataival (egy szélsőséges finnugrista álláspont szerint már a magyar ősvallás kifejezés használata is tudománytalan).
A szerző (a vele folytatott beszélgetések alapján) tudatosan mellőzi a kőkori ősvallási jelképekből kialakult székely rovásjelek tanúságának figyelembevételét. Mintha tudománynak csak az angol nyelven publikált, íróasztalszagú elméleteket tekintené; miközben átlép az ősvallás létező emlékein. E miatt az alapállása miatt nem ismerhette fel a saját ásatásán előkerült, jelekkel borított tehénszobor népesedés-, írás- és kultúrtörténeti jelentőségét – bár éppen ezek kutatására vállalkozott.
Az olvasás nehézségei
Mint azt alább látni fogjuk, a tehénszobor jeleit a székely rovásírás segítségével el lehet olvasni.[3] A régész mentségére fel lehetne hozni, hogy a disszertáció írásakor még nem jelentek meg nyomtatásban azok az írástörténeti felismerések, amelyeket figyelembe vehetett volna. Ezeket az információkat akkor még csak az Írástörténeti Kutatóintézet előadássorozatán lehetett megszerezni.
Általánosan is megfogalmazhatjuk azt az axiómát, hogy aki nem ismeri a székely rovásírás jeleinek előzményeit, az nem ismerheti igazán a bronzkor és a kőkor vallását sem. A jeleit elolvasni nem tudó számára a kiásott régészeti lelet jórészt rejtély marad.
Általánosan is megfogalmazhatjuk azt az axiómát, hogy aki nem ismeri a székely rovásírás jeleinek előzményeit, az nem ismerheti igazán a bronzkor és a kőkor vallását sem. A jeleit elolvasni nem tudó számára a kiásott régészeti lelet jórészt rejtély marad.
Bizonyos mértékig elfogadható az átlagolvasó visszafogottsága és tanácstalansága e jelek láttán – hiszen az írásjel is, meg a műfaj is ismeretlen a számára.
Nem latin betűket lát maga előtt, amelyre a tanító néni gyermekkorában megtanította, végtelen türelemmel magyarázgatva neki a betűvetés módját, s aminek a gyakorlására volt elég ideje és alkalma.
A műfaj is új a számára, mert nem novellát, hőskölteményt, apróhirdetést, győzelmi feliratot, vagy számlát olvashat a tehén testére írva – hanem egy térbeli világmodell jeleit látja. Ez a térbeli világmodell egy szokatlan műfaj, másfajta szabályokkal (l. Varga/1999!).
Egy szakembertől persze elvárható lenne, hogy át tudjon lépni ezeken az akadályokon és képes legyen a térbeli világmodell olvasási rendjének megértésére. Azonban még ettől is messze állunk.
A legfurcsább kifogásokat vetik ellene a szár, sar(ok), ég és Ten szójeleket feltételező olvasatnak. Záhonyi András például azért nem tekinti írásnak a szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleit, mert nincs belőlük legalább három egymás mellett. Holott az írás meghatározása: gondolat rögzítése jelekkel. Ha ezek a szentgyörgyvölgyi jelek felidézik a 7500 évvel ezelőtti ember világnézetét, akkor ez egy írásemlék. A világmodellek jeleinek nem szükséges sorokat alkotniuk és nincs olyan szabály, hogy legalább három jelnek kell egymás után sorakoznia. Amiként a térképek jelei is szétszórtak. A hentesüzletekben a sertést, vagy szarvasmarhát ábrázoló képeken sincs folyamatos szöveg. Csak egy-egy szót írtak a megfelelő testtájra: lapocka, comb, tarja ... Ha ezeket nem betűzve írták volna, hanem szójelekkel, akkor minden testtájon csupán egyetlen hieroglifa lenne. Annak sincs jelentősége, hogy ezek a vonalak díszesek-e, vagy sem, mert egy írás lehet díszes is. Ha gondolatot rögzít, akkor írás, függetlenül attól, hogy díszes-e.
A szentgyörgyvölgyi szójelek valóban nem alkotnak összefüggő sorokat, hanem elszórtan helyezkednek el a szobron. Azért került csupán egy-egy szójel a tehén különböző testtájaira (a világmodell részeire), mert azok megnevezésére elegendő volt egy-egy szó is. Mert a szentgyörgyvölgyi írásemlék szavait nem betűkkel írták, hanem szójelekkel.
2/a. ábra. A mistelbachi avar boglár a Napot ábrázolja, a Nap szavunkat jelöli; a keretben több példányban látható kacskaringó a jó szójele, Istenünk állandó jelzője; a boglár jó Nap alakban olvasható el; a ló homlokát díszítette (a tehénszobor is a homlokán viseli a szár "úr" méltóságjelet)
Széles körű jelhasználat
Amint azt Bánffy Eszter egy riportban megfogalmazta, a kőkori agyagművesek (egy kultúrán belül) rendkívüli mértékben ragaszkodtak a hagyományos mintakincs megőrzéséhez.
E jelenségnek több oka is lehet – tehetjük hozzá.
Az első az, hogy a régészek többnyire a leletek, például a cserepek egyneműsége (hasonlósága) alapján állapítják meg a kultúrák határait. Ezért egy kultúrán belül a cserepek mintakincse szükségképpen egynemű.
A hagyományos mintakincshez való ragaszkodásnak van egy másik magyarázata is, amit Bánffy Eszter nem vehetett figyelembe. A kőkorban és a bronzkorban a székely írásjelek előzményeivel azonos ősvallási jelképek terjedtek el Eurázsiában és Amerikában is.
Ennek köszönhető az is, hogy a székely rovásjelek segítségével lehetséges a szentgyörgyvölgyi tehénszobron lévő jelek értelmezése.
2/b. ábra. A Gizella-kincs avar eredetű turulos korongja;
ugyanúgy a nemiszervén viseli a Ten jelet, mint a szentgyörgyvölgyi tehénszobor
ugyanúgy a nemiszervén viseli a Ten jelet, mint a szentgyörgyvölgyi tehénszobor
A jelek azonosítása
Az akrofónia folyamatának rekonstruálásával a 90-es évek közepére (Novotny Elemér és mások előmunkálatait követve) Simon Péterrel, Forrai Sándorral és Szekeres Istvánnal jórészt sikerült azonosítanunk a székely betűk egykori szóértékét; azaz megközelítő pontossággal tudjuk, milyen szavakat jelöltek e jelek a születésükkor (a jégkorszak idején). Az akrofónia rekonstrukciója régi magyar szavakat eredményezett, mert az írást a magyar (vagy egy magyarral rokon nyelvű) nép alkotta meg. Az így kibontakozó jelentések egységes és jellegzetes vallási rendszert alkotnak, amely az északkelet-eurázsiai és amerikai ősvallási képzetek lényegével azonos.
A rekonstruált szóalakokat amerikai indián emlékek segítségével két esetben is ellenőrizni tudtam (Varga/2002). Az így jobban megismert székely rovásjelek segítségével a szentgyörgyvölgyi tehénszobor hieroglifái a következőképpen értelmezhetők:
- A székely "s" (sár „úr”, vö. sarok!) megfelelője a tehén lábain szerepel. Ebből következően a tehénszobor egy térbeli világmodell, amelyen az ég boltozatát négy sarokoszlop tartja. Hasonló szerkezetű világmodell több is található Eurázsiában és Amerikában. Az Urál vidékéről származó párhuzamot közöl Szaveljeva (7. ábra). A Szent Koronán is négy keresztszár hordozza az égboltot jelképező kupola terhét.
- Az "nt/tn" (Ten "isten, élet") jelet a tehén vulvájára rajzolták, ami nyelvet azonosító körülménynek bizonyult. A szójel hangalakja Ten. Az értelme a teng, tenyész és tehén szavaink értelmével vethető össze. A sumer tin is "élet". Azonos a magyar isten "ős Ten" második tagjával, rokonítható az etruszk Tin főisten nevével és a kínai tien "isten" szóval is. Ez a hieroglifa és az elhelyezése a tehén termékenységgel összefüggő szerepére, ősanya voltára utal. A ten szó szerepel Athéné nevében is. [4] Fáy Elektől tudjuk, hogy Athéné libiai-egyiptomi égi tehén minőségében viselte a Tahennu vagy Tehennu nevet. Ezekből az összefüggésekből ítélve Szentgyörgyvölgyön Athéné előképének szobra kerülhetett elő. Ismert, hogy Athéné istennő a görög mitológiában jövevény. E régészeti lelet a görög istennő származására is fényt vet.
- A "g" (ég) jel a tehén hátán látható, ami egy egyiptomi ősvallási elképzelést idéz fel. Eszerint Nut istenasszony teste alkotja az ég boltozatát, két keze az egyik horizonton, két lába pedig a másik horizonton éri a földet. Nut testét középen a szélisten tartja. A szentgyörgyvölgyi "ég" jel éppen ezt a képet ábrázolja: az égboltot középen alátámasztja egy függőleges. A jelnek a kínai lolo írásban meglévő párhuzama szintén az „égbolt” szójele. A dozmati regősének csodálatos szarvasának is az oldalán vannak a fénylő csillagok.
- A szentgyörgyvölgyi tehén homlokán az "sz" (szár "úr") jelet látjuk. Ez egy méltóságjel, amelyet joggal tettek a fejre, ahol azokat a történelem előtti időktől napjainkig alkalmazzuk (2/a. ábra). [5] A szentgyörgyvölgyi szár jel a királyi hatalom égi eredetére utalva az égigérő fát ábrázolja. Berze Nagy János arra figyelmeztet, hogy a fában a magyar népmesék szerint öregasszony lakik (azaz a szár jel istennőre is utalhat).
A tehénszobor szimbolikája
A fentiek alapján a 7500 éves tehenet a készítői a négy oszlopon álló égbolt jelképének tekintették, és az anyaistennővel azonosították.
Bár Bánffy Eszter neten olvasott cikkében ökör ábrázolásáról van szó, ez az állat nem ökör, hanem tehén. A termékenységre (az állattal jelképezett istennő ős voltára) utaló Ten jel ugyanis nem a hasa, hanem a farka alatt (a tehén nemiszervének megfelelő helyen) látható.
Ennek az elhelyezésnek és jelhasználatnak megfelel a Gizella kincs avar eredetű zománcozott fibulájának turulábrázolása (2/b. ábra), ahol a Ten jel szintén a nemzőszerv helyén szerepel, a turulmadár azonban már a fiúisten jelképe lehet. E párhuzam arra utal, hogy az ősvallási jelhasználat mintegy 7 000 éven át azonos, vagy rokon jellegű maradt.
Az égboltot az egyiptomiak Nut istenanyával azonosították. Lapp mítoszok segítségével tisztázódott, hogy eleink is Enéh ősanyánk csillagszarvas-alakját látták a Tejúton menekülni. Az Auriga, Cassiopeia és Perzeusz csillagképek alkotják az égi szarvast, Orion felel meg Nimródnak s az Ikrek azonosítható Hunorral és Magorral. Az Athéné névnek a tehén szóval való (Fáy Elek által észrevett) rokonsága alapján a szentgyörgyvölgyi tehénszobor a görög istennő zoomorf előképét ábrázolja.
A jelhasadás
A tehénszobor jeleinek kitűnő formai párhuzamai vannak a székely írásban (némelyiknek kettő is).
Feltűnő és következetesen alkalmazott sajátosság, hogy a szentgyörgyvölgyi jelek vonalait többszörösen húzta meg a rajzolójuk. Ezeket a székely-magyar jelhasználat esetenként leegyszerűsítette, de megőrizte a többvonalú változatot is.
3/a. ábra. A budapesti hun jelvény a részben betűkkel, részben szójellel, balról jobbra írt éSZAKi sarok szöveggel (balra); a nagyszéksósi hun nagyszíjvég a sarok, felette az Egy szójellel (jobbra)
Azaz a három, vagy több vonallal rajzolt változat mellett (amelyet megtalálunk a budapesti hun jelvényen) kialakult, vagy használatban maradt az egyetlen vonallal rajzolt „sarok” jelváltozat is (például a tusnádi ligatúrában és a székely írásban).
Hasonló a helyzet a "Ten" jellel is, amely a székely "nt/tn", valamint a "tprus" jellel egyaránt rokonítható (mindkettő az isteni ős jelképe, de a „tprus” jelnek háromszor van megrajzolva az ága).
A többszörösen kihúzott vonalú jelváltozatok hieroglifikusak (ősvallási jelentőségű, képszerű szójelek) maradhattak. Az egyvonalúak pedig lineáris szótagjelként, vagy mássalhangzójelként szolgáltak tovább.
A többszörösen kihúzott vonalú jelváltozatok hieroglifikusak (ősvallási jelentőségű, képszerű szójelek) maradhattak. Az egyvonalúak pedig lineáris szótagjelként, vagy mássalhangzójelként szolgáltak tovább.
Azaz egy ősi fogalomjel kettéhasadásának (és a keletkezett jelek párhuzamos alkalmazásának) lehetünk a tanúi. A jelhasadás miatt az alább tárgyalt négy szentgyörgyvölgyi jelnek a székely írás jelkészletében hat jel felel meg, mert a "sarok" és a "Ten" hieroglifának a székely írásban az egyvonalú és a háromvonalú változata is megőrződött.
A megkettőződött jelek az akrofónia folyamatának állomásait illusztrálják. Ez a jelhasadás az értelmezést nem zavarja, de érzékelhetővé teszi az írásjelek kialakulásának: a betűk és jelképek elválásának folyamatát.
a szentgyörgyvölgyi „sar(ok)” szójel három hegy rajza
Permi pecsétgyűrű (Szaveljeva nyomán) a sar+o+k jelsorozattal;
a sarok szó leírásának átmeneti állapotát tükrözi a székely írás „s” (sarok) betűje egyetlen hegy rajza
3/b. ábra. A szentgyörgyvölgyi "s" (sar "sarok") jel hegységet ábrázol; amelyhez hasonlót találunk sztyeppi tárgyakon; ebből a többszörös vonalú jelképből alakult ki az egyetlen vonallal rajzolt írásjel (előbb szójel, később betű)
szentgyörgyvölgyi „égbolt” hieroglifa
a kínai lolo írás „égbolt” szójele
a székely írás „g” (ég) jele
4. ábra. A szentgyörgyvölgyi "g" (ég) jel és párhuzamai;
az alkotó a nyomatékosítás kedvéért többszörösen meghúzta némelyik vonalat
a szentgyörgyvölgyi szár„úr” szójel
A kecskefej alakú hettita tar szójel a világoszlop (a szár) jele mellett egy szóeleji t-sz hangváltozásra utal
a székely írás „sz” (szár) betűje
5. ábra. A szentgyörgyvölgyi "sz" (szár "király") jel a Tejút
(az égig érő fa és a véle azonosított isten) ábrázolása
(az égig érő fa és a véle azonosított isten) ábrázolása
a szentgyörgyvölgyi „Ten” hieroglifa a székely „tprus” (tapar us„szabír ős”) mondatjel;
az isteni ősapával azonosított fa rajza a székely „nt/tn” (Ten) jel;
az istennel azonosított fa rajza
6. ábra. A szentgyörgyvölgyi Ten jel "ágait" háromszor húzták meg; az egyszerűbb forma megőrizte a Ten jelentést (ebből lett a székely „nt/tn” írásjel); a változatlan többvonalú forma pedig szimbólumként szolgált tovább és a mindennapi íráshasználat céljaira kevésbé alkalmas tprus (tapar us „szabír ős”) jelképben maradt ránk
Ellenőrzést lehetővé tevő rendszerek
Az értelmezést és az olvasatot bizonyítja, az ellenőrzését lehetővé teszi, hogy a feltárt jelentések és hangalakok több rendszert is alkotnak.
- A jelek alakja képszerűen mutatja be a jelek jelentését (a ten és a szár jel az égigérő fát, a sarok jel a sarkokon elképzelt világhegyet, az ég szójele pedig az eget tartó fát ábrázolja).
- A jelek alakja és jelentése megfelel a tehén testtájainak (a világoszlop jele az oszlopszerű lábakon, az égboltozat jele a boltozatszerű háton, a méltóságjel meg az irányítást végző fejen található).
- A tehénszobor egyúttal egy térbeli világmodellt is alkot, bemutatva az ősvallás világról alkotott elképzelését (a világoszlop jele a világmodell oszlopaira, az égboltozat jele pedig az ég boltozatára került; a boltozat két végpontján lévő szár „úr” és Ten „isten” jelek a boltozatot az úristen-nel azonosítják, amivel illusztrálják azt az ősvallás tételt, hogy az istenek az égben laknak).
- Az elolvasott ősi magyar szavak mindegyik rendszernek megfelelnek.
- A hasonló alakú székely jelekből kiinduló akrofónia-rekonstrukció a Ten, szár, sarok és ég szavakat eredményezte, azaz segítséget adott a jelentés és az olvasat meghatározásakor.
A tehénszobor grafikai rendszere több szemantikai rendszerrel (a testtájak, a világmodell, a székely írás és a nyelv rendszerével) is összevethető és ellenőrizhető. Külön-külön és együttesen is kifogástalanul zárt, önmagát bizonyító erejű rendszerekről van szó. E jelképrendszerek széleskörű elterjedtségét három további tárggyal is alátámaszthatjuk (2. és 6. ábra).
7. ábra. Az uráli, medve alakú plakett hátán szintén az eget tartó fa rajzát (az ég szójelet), lábain pedig a világoszlop jelképét (a Tejútra utaló jó "folyó" szójelet) találjuk (Szaveljeva nyomán)
Párhuzamok
A szentgyörgyvölgyi tehénszobor egy ősvallási célokat szolgáló tárgy, a rajta lévő jelekkel egyetemben. Az ősvallás céljai közé tartozott a környező világ magyarázata és egyfajta cselekvési program (erkölcstan, elérendő cél) felmutatása. Ennek megfelelően a szentgyörgyvölgyi tehénszobor egy térbeli világmodell, amely a korban rendkívüli jelentőségű szarvasmarhát az éggel azonos Istenként jellemzi s a világmodell sarkain jelzi a hozzá vezető utat. A földi halandónak e szerint az égiekkel való kapcsolattartás biztosíthatta a boldogulást, célja az égbe való feljutás.
Az égbe vezető utat jelképező hieroglifák jellemzően a világmodellek sarkain, a szobrocskák lábain láthatók (1., 7., 9. és 10. ábra). Amikor az égbe vezető út jele az Isten törzsére került, akkor az utat azonosították az Istennel (8. ábra).
Az egyaránt az égbe vezető utat jelző, ezért egymás helyettesítésére alkalmas, valamilyen fokon felcserélhető hieroglifák a következők:
- hegyek sora, a székely "s" (sár, sarok "úr") jel képszerű megfelelője, ez szerepel a szentgyörgyvölgyi tehénszobor lábain (1. ábra),
- az égig érő fa ábrázolása, a székely "sz" (szár "úr") megfelelője az oroszországi medve testén (8. ábra),
- az égig csapó hullámtaraj rajza, a székely "j" (jó "folyó") megfelelője az uráli medve (7. ábra) és a kínai szobrocskák lábain (9. és 10. ábra).
A fent felsorolt írásemlékek az alábbi jellemzőikben párhuzamosak:
- közös a fentebb vázolt panteista ősvallási gondolatrendszer,
- a tárgyak mindegyike egy zoomorf égi Istent ábrázol,
- az íráshordozó egy négylábú állat teste, a "jel állaton" ábrázolási konvenció példája,
- felhasznált jelek a székely írás előzményének, a magyar hieroglif írásnak a jelkészletébe tartoznak.
Összegzés
A szentgyörgyvölgyi írásemlék alapján e tájon 7500 évvel ezelőtt a magyar ősvallás jelképeit használták. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a területen magyarok (a magyarok elődei) éltek, bár ez a legkézenfekvőbb következtetés. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor jelei azt bizonyítják, hogy a készítői a magyar ősvallás hatókörzetében éltek, ismerték és használták a magyar ősvallás kifejezéseit és jelrendszerét.
Egyet kell értenünk Bánffy Eszterrel, amikor azt írja a fent említett tanulmányában: "korainak tartom azokat a fantáziadús elméleteket ... amelyek ... már ezt a neolit-rézkori egységet is indoeurópainak értékelik."
A szentgyörgyvölgyi tehénszobor igazolja a genetikusokat is, akik az Eu19 génkombináció eloszlása és története alapján arra következtetnek, hogy a magyarság még a jégkorszak vége előtt benépesíthette a Kárpát-medencét. [6]
A jégkorszak leghidegebb periódusában a Kárpát-medence magyar népessége a balkáni refugiumba (menedékbe) húzódhatott vissza, majd Kr. e. 10 000 táján és azt követően visszatért oda. E visszatérés egyik jele a szentgyörgyvölgyi tehénszobor.
A lelet alátámasztja Mario Alinei professzor következtetését is, miszerint az etruszkok a magyarok legközelebbi rokonai, akik a Kárpát-medencéből vándoroltak Itáliába (Alinei/2004).
8. ábra. Jelekkel borított (létra, Nap és fa rajzával díszített) oroszországi medve Dubov nyomán
9. ábra. Kínai bronz oroszlán, a lábain lévő jó "folyó" hieroglifák az égi folyóra, a magasba vezető útra utalnak
10. ábra. Antik kínai jadeszobrocska az égi folyóra utaló jó "folyó" hieroglifákkal
[1] A lelet a Göcseji Múzeumban 93.112.41. leltári számon agyag szoborként van nyilvántartva s a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán tekinthető meg. A rövid szemrevételezés (fajsúlya, tömörsége, kagylós törése, a kopások kifényesedése) alapján lehetségesnek tartottam, hogy a szobrot süttői vörös mészkőből faragták ki, de az ellenőrző vizsgálat megerősítette, hogy egy kitűnő minőségű égetett agyagtárgyról van szó. A Magyar Nemzeti Múzeumban hasonló minőségű műtárgymásolatot készítettek a Sindümúzeum számára, amely a veleméri kiállításunkon megtekinthető.
[2] Bánffy Eszterrel még az ásatás idején találkoztam Szentgyörgyvölgyön. Mivel már a 90-es években is az volt a meggyőződésem, hogy a székely írás előzményét évezredek óta használták a Kárpát-medencében és máshol is, jeleztem a régésznőnek, hogy várható olyan lelet előkerülése, amelyen a székely rovásírással rokon "díszítés", vagy felirat lesz és ennek értelmezéséhez felajánlottam az együttműködésemet is. Az ismételten felkínált segítségemet azonban nem fogadta el, minden tudományos igényű együttműködés vagy párbeszéd elől mereven elzárkózott. Ezért aztán nem is sikerült megértenie a lelet páratlan (írás-, vallás- és nyelvtörténeti) jelentőségét.
Azt azonban elmondta, hogy a Bronzkori magyar írásbeliség című, 1993-ban megjelent kötetemet elolvasta, mert bronzkorosként "minden hülyeséget" el kell olvasnia. Érdekes, hogy ekkor bronzkorosnak mondta magát, talán a bronzkor iránt is megnyilvánuló érdeklődése miatt.
Azt azonban elmondta, hogy a Bronzkori magyar írásbeliség című, 1993-ban megjelent kötetemet elolvasta, mert bronzkorosként "minden hülyeséget" el kell olvasnia. Érdekes, hogy ekkor bronzkorosnak mondta magát, talán a bronzkor iránt is megnyilvánuló érdeklődése miatt.
[3] A véletlen egyezés lehetőségét a matematikai valószínűségszámítás kizárta. A szentgyörgyvölgyi szójelek és a székely írásjelek származási kapcsolatban vannak egymással.
[4] Kérdés, hogy az Athéné név nincs-e genetikus kapcsolatban az etruszk Uni, az ugariti Anat és a magyar Enéh nevével is?
[5] A nagyszentmiklósi kincs egyik ősvallási eredetű ábrázolásán is az istenalak fején szerepel a méltóságjel (Varga/1998/76). A Napot jelképező mistelbachi avar boglár is a ló homlokát díszítette.
[6] Nagy jelentőségű cikket közölt a Science 2000. november 10-i száma a 17 legismertebb genetikus (Ornella Semino és társai) tollából. E cikknek tanulmányunk szempontjából az a legérdekesebb tanulsága, hogy a Kárpát-medence mai lakossága (a magyar nép zöme) körülbelül 35-40 ezer év óta él itt.
A cikk adatai szerint az M173 mutáció egy olyan ősi eurázsiai genetikai jel, amit az Európába érkező Homo sapiens sapiens csoport magával hozott (a Közel-Keletről ide vezető úton keletkezhetett). Az az embercsoport, amelyet e géntípus jellemez, Európa benépesítésével egyidejűleg megjelent Szibériában is, ahonnan néhány csoport végül az amerikai kontinensre vándorolt át.
Az M173 mutációnak két altípusa van, az Eu18 (ez Nyugat-Európában gyakori) és az Eu19. Ezeknek azóta új neveket adtak a genetikusok.
Az Eu19 típus Kelet-Európára jellemző, de tekintélyes gyakorisággal van képviselve Észak-Indiában, Pakisztánban és Közép-Ázsiában is. Tekintve, hogy a mai magyarságban az Eu19 aránya Európában a legmagasabb (66%), ebből az következik, hogy a magyarság Európa legelső telepesei közül való, de népünk egyes csoportjai, vagy a közeli rokonaink eljutottak Közép-Ázsiába és onnan Amerikába is.
Ez a genetikusok által leírt folyamat felvázolja azt az utat, amelyet a magyarság csoportjai bejártak, s amelyet a magyar őstörténet kutatóinak vizsgálniuk kell. Ez az út megegyezik azzal, amit a székely írás legkorábbi jelei és emlékei (az „f” rovásjel és a Jóma ligatúra) alapján rajzolhatunk.
A kiindulópont a 40-50 ezer évvel ezelőtti Közel-Kelet. Az innen elkezdődött vándorlás kb. 10 000 év alatt elérte a Kárpát-medencét, Közép-Ázsiát, Szibériát és Amerikát is. Az Amerikába jutott csoportok sohasem jöttek vissza; a szibériai és közép-ázsiai magyar, vagy magyarral rokon népcsoportok maradékai (szkíták, hunok, avarok, szabírok, magyarok) azonban a népvándorlásokkal eljutottak a Kárpát-medencébe, ahol egyesültek az itt őshonos véreikkel.
Irodalom
A kőkori Kárpát medence avagy a magyarok Európa első civilizációja (video, riport Bánffy Eszterrel)
Átugorható szállásreklám a The Ronettes ürügyén
Ez a végérvényes és megváltoztathatatlan hibák őszinte beismerésének pillanata. Mert ugyan oldalakon keresztül sorolhatnám a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház érdemeit, de itt az idő sort keríteni az őszintére is. Nem a természeti környezettel, nem a fürdőszobák felszereltségével és a szobák szépségével, kényelmével van baj, hanem - szomorúan vallom be - a szállásgazdával, vagyis e sorok írójával. Hogy a nyájas olvasó is fel tudja mérni a helyzet tragikumát, előbb meg kell hallgatnia az alábbi zeneszámot:
Nos, egyszer voltam az egykor létezett NDK-ban egy üdülésen, ahol a szállásgazda műsorral szórakoztatta a kedves vendégeit. Ennek során énekelt és táncolt is, sőt ez utóbbi keretében még az asztalra is felugrott és ott is illegette magát. Ez a kép motoszkál bennem a közel 30 éves szállásadói pályámon. Ilyenkor fel-felmerül az önvád is: valóban mindent megtettem azért, hogy a vendégeimet elkápráztassam?
Ami a táncmozgás és az asztalra való felmászás fizikai lehetőségét illeti, erre még - némi segítséggel - talán vállalkozhatnék. A kedves vendégeim bizonyára jót mulatnának az esetlen idétlenkedésemen. Azonban a The Ronettes előbb megnézett produkciója láttán inkább letennék erről. Ugyanis énekelni is kellene s ezt nem illik megkísérelni az én adottságaimmal. Már a testmozgásom sem oly kecses, mint ezeké a drága leánykáké, és - sajnos - énekelni sem tudok olyan megrázó szépséggel, mint ők. Ezért nem marad számomra más, mint, hogy töredelmesen bevalljam: a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház gazdája korántsem tud olyan műsort adni a Velemérre tévedő nagyérdemű közönségnek, mint a The Ronettes. Legfeljebb a hozzájuk kapcsolódó emlékeimet tudom elmesélni.
Amikor ez a szívbemarkoló zeneszám (velem együtt) még újnak számított, akkor volt egy Orionton táskarádióm, ami állandóan a fülemhez volt nőve. Azzal utaztam a villamoson, azzal ettem a reggelit, azt hallgattam az iskolai szünetben (a mateklecke másolása helyett) és persze ez szólt a párnám alatt is, amikor elaludtam. S ha véletlenül sikerült elcsípnem a The Ronettes zenéjének néhány taktusát a recsegő és ropogó távoli adók valamelyikén, akkor boldog voltam. Hiszen íme a bizonyság ország s világ előtt arról, hogy a világ szép és élni érdemes! Még akkor is, ha a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház gazdája jobban teszi, ha nem táncol és nem énekel.
Nagyon tartalmas,érdekfeszítő írás! Többet kellene tudnom róla!Tetszik.
VálaszTörlés