Ez a cikk a 2023. február 21-én Budapesten tartott előadásom vázlata
Újabb cikkváltozat: Magyar hieroglifákkal írt legkorábbi nyelvemlékeink (academia.edu)
A nyelvemlékek megítélése terén az utóbbi bő évtizedben gyökeres fordulat következett be a magyar nyelvtudományban. Örvendek, hogy e fordulatot én kezdeményezhettem. Az OSZK 2009-ben rendezett nyelvemlék-kiállításán - a javaslatom ellenére - még egyetlen rovásírásos nyelvemlékünk sem szerepelt. Ugyanis a Soros-alapítvánnyal szerződéses kapcsolatban állt MTA (52. ábra) csak a latin betűsek kiállítását rendelte meg. Az ezt bíráló cikkeim többek között megjelentek pl. az Osservatorio Letterario hasábjain is. Hiller István kultuszminiszter ennek hatására adminisztratív lépéseket tett és azóta az MTA, az ELTE és az MKI nyelvemléknek tekinti a rovásszövegeket is. Igaz, hogy azokat máig sem voltak képesek jól elolvasni, mert a szójeleink nem olvashatók el betűként. Ezért szükség lenne egy következő lépésre is: a szakma figyelmének felhívására a hieroglifikus (vallásos jelentőségű szójeleket alkalmazó) nyelvemlékekre. Ezt szolgálja ez a cikk és ez az előadás (1).
Új forráscsoportot, a magyar hieroglif írással elolvasható nyelvemlékeink igen régi, eurázsiai csoportját mutatom be az alábbi cikkben. A paleolitikumtól az Árpád korig követett, szinte kizárólag szójeleket alkalmazó szövegek magyarul olvashatók el és az ősvallást szolgálták. A Bibliában említett, a nyelvek összezavarodása előtti ősnyelvet dokumentálják. Ugyanennek az írásfolyamnak felel meg az amerikai indiánok népi jelhasználata is.
"Nyelvemléknek nevezünk minden olyan írásos művet, tekintet nélkül annak tárgyára vagy céljára, függetlenül a használt írásrendszertől, amely egy adott nyelv múltbéli megnyilvánulásainak állít hiteles emléket" - írja a wikipedia. Azaz a besorolás egyszerű: ha egy írásemlék a nyelv múltbéli állapotáról ad tájékoztatást, akkor az nyelvemlék (2).
Annak a belátása, hogy az "írásos mű" nyelvet rögzít-e, vagy sem, a hieroglifikus szövegek olvasásában való jártasságtól függ. Nyilvánvaló, hogy ez a magyar hieroglifikus írás sok tekintetben eltér a latin írástól. Saját jelei, eszközei, szabályai és céljai vannak. Amiből következően, akik nem tudnak ezen írás megismerésére elegendő időt, fáradságot és elmeélt fordítani, azok számára rejtve maradhat a szövegek nyelvemlék volta.
Láthatóan egybefűzi e szövegeket az azonos magyar jelkészlet és a jellegzetes ősvallási arculatot visszaadó magyar nyelvű olvasatok léte (3).
Vannak ezeken túl is jellegzetes, nyelvet azonosító, nyelvi összefüggésekre utaló sajátosságok. Például a szár hieroglifát mindegyik szövegben úr-nak kell olvasni. A magyar Isten szót is a legkülönfélébb korokban és tájakon találjuk meg a hieroglifikus nyelvemlékekben. Hasonlóképpen a magyar írásfolyamot jelzik az azonos jelekkel írt azonos tartalmú mondatok (mint a kínai neolitikumtól a magyar honfoglalókig kimutatható ég ura). Ezek és az itt fel nem sorolt további jelenségek egy létező magyar írásfolyam emlékeinek mutatják e szövegeket. A magyar nyelv fejlődéséről, a jelhasználat azonosságáról tanúskodnak.
Van a hieroglifikus szövegeknek néhány további írástörténeti, vallási, világnézeti stb. összefüggése is, ám e szempontokat - terjedelmi okok miatt - itt éppen csak érinteni tudom. A jelen cikkben meg kellett elégednem a legfontosabbnak gondolt hieroglifikus írásemlékek puszta felsorolásával és az olvasatuk közlésével. A képek szinte kivétel nélkül saját készítésű fotógrafikák. Alább tehát olyan hieroglifikus szövegeket mutatok be különböző korokból, amelyek olvasata - az írásrendszer sajátosságai és a kutatás helyzete által megengedett határok között - világos és a leginkább hozzájárul a magyar nyelv- és őstörténet néhány fontos kérdésének felvetéséhez, netán a megválaszolásához is (4).
E cikk és téma esetében is igaz, hogy teljesebb és jobban érthető képet alkotni csak a hivatkozásokban foglaltakkal együtt lehet. Az egyes írásemlékeket, vagy megfontolásokat bővebben tárgyalom a képaláírások és az irodalomjegyzék linkjein elérhető további cikkekben (5).
1. ábra. A Stadel-barlang oroszlánembere, 38-42 000 éves ferde vonalakkal, az egyik karján ragyogj, a másikon ragyogtál olvasatú hieroglifákkal
A világ egyik legrégebbi szobra a Hohlenstein Stadel barlangjában 1939-ben felfedezett, mammutagyarból faragott oroszlánfejű emberalak (1. ábra). A bal karján lévő hét ferde vonalkát eddig - tudtommal - nem vette írás-számba senki. A lelet korát a különböző szerzők 38-42 000 évesnek adják meg. Mint az a geológiai kutatások (grönlandi jégminták, európai tavak iszaprétegeinek és földrétegek vizsgálata) alapján kiderült, ez a drámai időszak sorsdöntő jelentőségű volt Európában. A Nápoly alatt rejtőző Campi Flegrei szupervulkán akkori kitörése következtében, a kis szobrocska készítésekor pusztult ki a neandervölgyi emberek többsége. Az oroszlánfejű idol az évekig tartó végzetes sötétség elől barlangba menekült elődeink (a neandervölgyiekből és Homo sapiens sapiens csoportokból álló kevert lakosság) alkotása. Az idolra írt üzenet a barlangokban haldokló emberek végső könyörgése volt a Nap istenéhez.
2. ábra. Ragyogj Bél szár (mai magyarsággal: Ragyogj Bél úr) alakban elolvasható írásemlék, egy fogakból álló 16 000 éves nyaklánc eleme (Franciaország)
Egy Genevieve von Petzinger által közölt kőkori nyakláncban lévő fogon kitűnően elolvasható szöveg látható (2. ábra). A szójelek olvasását a jobb szélső szójellel kell kezdeni és onnan balra haladva kapjuk a Ragyogj Bél szár (mai magyarsággal Ragyogj Bél úr) mondatot. A három jel a székely írásban ma az "r" (ragyog), a "b" (Bél) és az "sz" (szár "növényi szár, úr") jele.
3. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor szár, ten, sar(ok) és ég hieroglifái a középső sorban, valamint alattuk a székely írás megfelelő "sz" (szár "növényi szár, úr"), "nt/tn" (Ten "isten, élet"), "s" (sar "sarok, úr") és "g" (ég) rovásjelei
A szentgyörgyvölgyi tehénszobor egy térbeli világmodell, a kőkori ősvallás jelképrendszerének ábrázolási konvenciója (3. ábra). Minden jelének van székely párhuzama és az általuk a szoborral együtt bemutatott térbeli kép is egyeztethető ismert ősvallási világelképzelésekkel. E jelek esetében az akrofónia rekonstrukcióját már a 90-es években, a szobrocska kiásását megelőzően elvégeztük. Ezért az előkerülésekor azonnal el tudtam olvasni a szövegét. Azaz ismert volt, hogy a címerszerűen az állat fején használt szár "növényi szár, úr" szójeléből keletkezett a székely "sz" betű (a szójel az égig érő fa Istennel azonos szárát ábrázolja). A székely "nt/tn" (Ten "isten, élet") hieroglifát pedig azért tették a tehén szaporítószervére, mert a magyar nyelv teng és tenyész szavában ez a szó "élet" jelentésű. Ez a ten jel önmagában is azt bizonyítja, hogy a szobrocskát magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélők készítették. A tehénke lábain látható "s" (sar "sarok, úr") hieroglifa a szakrális világ Édennel azonos közepének sarkain elképzelt hegyeket (a természetben a Kaukázust, az Elburzt. a Zagroszt és a Tauruszt) jelképezi. A tehénszobor hátán lévő székely "g" (ég) jelek alapján a tehén háta az égboltot idézi. Együttesen ez a szobrocska arról tájékoztat, hogy a négy sar(ok)-oszlop által tartott ég azonos a szár ten-nel (mai magyarsággal az úristen-nel).
4. ábra. A kerkabarabási cserépdarab hieroglifáinak (ősvallási jelentőségű szójeleinek) olvasata lentről felfelé és balról jobbra halad: a székely írás "r", "r", "b", "sz" és Ak jeleinek szójelekként való olvasata Ragyogj, ragyogj Bél szár Ak, mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj Bél úr pataka (fotógrafika VG)
Az academia.edu hasábjain jelent meg Bánffy Eszter tollából a Kerkabarabás határában fellelt neolitikus cserépfelirat fényképe, amelyen jeleket fedeztem fel (4. ábra). A tanulmány címe: Neolit és kalkolit megtelepedés a Kerka-völgyben. A szerző korábban már közölte a szentgyörgyvölgyi tehénszobor leírását is. Ám sem akkor, sem most nem említette, hogy e leleteken magyarul elolvasható szójelek vannak.
5. ábra. Amur menti sziklarajz részlete (Kr. e. 4000 tájáról, Hoppál Mihály nyomában), a fej tetején magyar mondat, amelynek közepén az Isten szójele látható, a teljes olvasat: Szár Ak isten, ügy szár (mai magyarsággal: Úr Ak isten a folyó ura, vagy Heraklész isten a folyó ura)
6. ábra. Kínai Banpo tál Kr. e. 4000 tájáról, köriratában az Ég szár (mai magyarsággal Ég ura) mondat ismétlődik, a tál belsejében lévő istenalak fején a Magas sar kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondat olvasható, az ábra jobb szélén a kínai hieroglifáknak megfelelő székely "m" (magas), "s" (sar "sarok, úr"), kő, "g" (ég) és "sz" (szár "növényi szár, úr") jelek
A 6. ábra kínai neolitikus tálján szereplő szójelek eurázsiai és amerikai írásemlékeken is felbukkannak. Két mondatot alkotnak.
- A köriratban ismétlődő Ég ura a kínai császár címe. Megjelenik avar (33. ábra) és honfoglalás kori (44., 45. ábra) leleteken is. Előfordul az Árpád kori berekböszörményi gyűrűn ismétlődő Nagy úr az ég mondatban is (46. ábra).
- A másik, Magas sar kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondat párhuzamai egy szentgericei festett mennyezetkazettán és magyar hímes tojásokon is szerepelnek.
7. ábra. A kevermesi preszkíta megalit egyik mondata (balra, Kr. e. 3000), a jelek avarhun megfelelői: a Gizella kincs turulos fibulájának nagy szójele, a csömöri hun cikádafibula ég hieroglifája, a kunbábonyi avar sar "sarok, úr" jele, a szajki avar szíjvég ragyogó szójele (középen, lentről felfele), valamint a székely írás "n" (nagy), "g" (ég), "s" (sar "sarok, úr") és "kis r" (ragyog) jelei (jobbra)
A 90-es évek végén szántás közben előbukkant kevermesi megaliton látható motívumok megtalálhatóak a nyugat-európai megalitikus emlékeken is, főleg az úgynevezett folyosós sírokon, például Newgrange-ben. Ilyen összetett jelmontázs csak a Bretagne-i szigeten, a Gavrinis-i sírhalomban fordul elő, ahol a sírhoz vezető folyosó két oldalán található tartóköveket "díszítették" hasonlóképpen. A kevermesi sztélé 1-es mondatának (7. ábra) olvasata lentről felfelé a magyar hieroglif írás szójeleivel: Nagyon, nagyon ... nagy égi sar ragyogj! (mai magyarsággal: Nagyon, nagyon ... nagy égi úr ragyogj!). Ez a mondat a sztélé írott felületének leghangsúlyosabb részen helyezkedik el. A szomszédos mondatok jelsorai hasonlóak, alig térnek el. Ebből következően a sztélé célja az Isten megidézése volt. Nyilvánvaló, hogy a környezetében istenidéző szertartások zajlottak.
8. ábra. A Kr. 2000 táján virágzott BMAC kultúra idoljának (középen) olvasata Nagy Ten sar (mai magyarsággal: Nagyságos Ten úr), az idol hieroglifáinak megfelelő hun jelek Apahidáról, Noin Uláról és a Kárpát-medencéből (balra) valamint a székely írás "n" (nagy), "nt/tn" (Ten "isten, élet") és "s" (sar "sarok, úr") rovásjelei (jobbra)
A BMAC kultúra idolja olyan ligatúrát őrzött meg (8. ábra), amelynek megfelelője kelta és szkíta páncélokon túl Mátyás király bautzeni szobrának páncélján is megtalálható. A Kásler Miklós nevéhez kötődő genetikai kutatások éppen a BMAC kultúra korához és vidékéhez közeli észak-afganisztáni területeken mutatták ki az Árpád házat adó genom szülőföldjét - ahonnan a magyar uralkodók írás- és jelképrendszere is származhatott. A European Journal of Human Genetics nemzetközi tudományos lapban "Az Árpád-ház filogenetikai eredetének meghatározása III. Béla Y-kromoszómás szekvenciájának elemzése alapján" címmel megjelent tudományos publikáció kapcsán tartott sajtótájékoztatón Kásler Miklós miniszter ismertette: Baktria területéről lassú mozgás indult el nyugati és északi irányba, majd kétezer évvel ezelőtt már az "Árpádok" családja és rokonaik az Uráltól délre és nyugatra helyezkedtek el (infostart.hu/2020. július 10).
9. ábra. Botvégi idol a Tordos-Vincsa kultúrából (Ausztria), a rövid olvasata mai magyarsággal: Ragyogj Lyukó a jóságos nagy úr(is)ten
A jelszerkezet alapján a Tordos-Vincsa idol egy ősvallási istenidéző szertartás kelléke volt, az Isten megidézését szolgálta. A halandók előadták a fennvalónak az őket foglalkoztató kérdéseket és hálát adtak neki az életért. S persze kíváncsian várták az Isten megjelenését, meg az időszerű kérdéseikre adott válaszát. Ez utóbbi lehetett szóbeli üzenet, vagy tevőleges cselekedet (eső, a nappalok hosszabbodása, gazdag termés, szapora gyermekáldás stb). Hasonló szertartási szövegek az utóbbi 40 000 évből egész Eurázsiában előkerültek, nagyjából hasonló hármas szerkezettel.
Az idol jeleinek első és utolsó csoportja - a kőkori eredetű szertartási szövegkönyvek szabályai szerint - egyenes vonalakból áll. Ez a vonal a székely írásban jellemzően ferde és az "r" hang jele, a hettita hieroglif írásban függőleges s ott a rá szótagjele, az avaroknál vízszintes és a ragyogó szójele. Az első csoportba tartozó jelek olvasata ezen a Tordos-Vincsa idolon: Ragyogj, ragyogj, ragyogj, ragyogj! A harmadik csoportba tartozó jelek olvasata: Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. A kétféle olvasatra az ad lehetőséget, hogy a szójelek nem jelölik a ragozást s a legkorábbi írásokban egy szójelnek gyakran több jelentése is volt. Azt, hogy a két csoport közül melyik az első és melyik az utolsó, egyelőre nem tudjuk.
Az idol jeleinek középső csoportja az epiphaniát, az Isten megjelenését dokumentálja. Lentről felfele a Lyukó jó nagy szár ten, mai magyarsággal: Lyukó a jóságos nagy úr(is)ten mondatot rögzítik. A jelek és a hozzájuk kapcsolódó akrofónia-rekonstrukció leírását a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre.
10. ábra. A tápióbicskei középső bronzkori aranykarpánt "holdsarlós végét" a Ten "isten, élet" hieroglifa alakjára formálták, balra a székely írásnak az Istennel azonos égig érő fát ábrázoló "nt/tn" (Ten) szójele
11. ábra. Bodrogkeresztúri bronzkori arany mondatjel (balra), valamint a székely írás "nt/tn" (ten), "m" "us" (ős) és "harmadik k" (kő" jele (jobbra, fentről lefele)
12. ábra. A Kemosovszkij idol (Kr. e. I. ée.) négy oldala, egy Jamnaja kurgánról, közülük a harmadik a hátoldal ábrázolása: az égig érő, istennel azonos fa (a szár) csúcsán az ős hieroglifa (a Tejút hasadéka, amelyben karácsonykor a Nap kél) az ős szár (mai olvasattal az ősúr) mondatot rögzíti
A 12. ábrán látható Jamnaja idol hátoldalán az Ős szár (mai magyarsággal ősúr) ligatúra olvasható napjainkig használatban maradt magyar szójelekkel. Az elolvasható képjelek az antropomorf alak gerincét azonosítják az égig érő fával, azaz a Tejúttal és hasadékával. Ez a szokás (az élő test és a kozmosz megfeleltetése) megfigyelhető már a szentgyörgyvölgyi tehénszobron (3. ábra), de jelen van a szibériai sámánköpenyeken, a koronázó paláston és népi ködmönökön is.
13. ábra. Isten olvasatú jelvény a szkíta Pazirik-kultúrából (Kr. e. 6. és 3. század, balra), valamint a székely írás "us" (ős) és "nt/tn" (Ten "isten, élet") jele (jobbra, fentről lefele)
16. ábra. Bogdanov által közölt hun korong Belső Mongóliából, a négyszer is elolvasható mondat a Lyukó ügy ten (mai magyarsággal: Lyukó a folyó istene) szöveget rögzíti
17. ábra. Mongólia, Khovd, a sziklarajz olvasata: Égi Dana isten (középen), balra lentről felfele a hun ég, Dana, ős és ten hieroglifák, jobbra a hieroglifáknak megfelelő székely "g", "d", ős és ten jelek
18. ábra. Párthus pecsétnyomó aranyoroszlánja (fent), alatta a két hieroglifikus mondata: Jó sar (mai magyarsággal : Jóságos úr) és Lyukó nagy nagy nagy ragyogó sar (mai magyarsággal: Lyukó a nagyon nagyon nagy ragyogó úr), a legalsó sorban balról jobbra a párthus hieroglifáknak megfelelő székely "s", "j", "ly", "n", "r" és "s" rovásbetűk
19/b. ábra. A kusán függő részletének olvasata: Magasságos Lyukó szár köve (mai magyarsággal: Magasságos Lyukó úr köve), ebből a szár "úr" hieroglifa és a hozzá közvetlenül csatlakozó néhány, itt ki nem olvasott szójel fejjel lefele lóg
19/c. ábra. A kusán függő tulipán formába rendezett második istenidéző szertartási szövegkönyve is hármas tagolású
A 19/a. ábrán látható kusán függőn több hieroglifikus mondat is olvasható. Közöttük két istenidéző szertartási szövegkönyv is van (19/b. és 19/c. ábra). A második szövegkönyv jelei az ékszeren fejjel lefelé lógnak. Ez utóbbi olvasata: Ragyogj, ragyogj, ragyogj" Nagyon nagyon nagy szár (Úr). Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. A két sárkány(?) szárnyán a Sar ország (mai magyarsággal: Úr országa) mondat olvasható.
20. ábra. A III. századi kaukázusi szarmata jelvény olvasata: Ragyogó Hal ten (mai magyarsággal: Ragyogó hal isten, esetleg Ragyogó halálisten)
22. ábra. Kercsi hun ékszer két szélén a Lyukó szár (mai magyarsággal: Lyukó úr), középen pedig a Nagyon nagy Üdő mondattal (az ábra közepén), a kercsi hun Lyukó, szár, nagy és Üdő ("Idő", a napisten egyik neve) hieroglifák (az ábra bal szélén), valamint a hun hieroglifáknak megfelelő székely "ly", "sz", "n" és "ü" rovásbetűk (az ábra jobb szélén, fentről lefele)
23. ábra. A rádpusztai hun üst Nagy szár "nagyúr" olvasatú mondatjele a talpán áll és fentről lefelé olvasandó
24. ábra. A telki hun vascsaton (alul, középen) háromszor ismétlődik meg a Lyukó ragyog az égben mondat, mellettük két oldalon a Ragyogj/ragyogtál ég mondat olvasható
A Telki hun vascsaton (24. ábra) egy istenidéző szertartás szövegkönyvét látjuk. Mindegyik mondat hasonló jelekből áll, ám az olvasatuk a szertartás három szakaszának megfelelően eltérő (a szójelek nem jelölik a szó pontos alakját). Az első mondatban a középső jelet ragyogj, a másodikban ragyog, végül a harmadikban ragyogott alakban kell olvasni.
26. ábra. A romániai Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun fibula (középen) a szójelekkel írt Ragyogj, ragyogj, ragyogj ős ten nagyúr! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj Isten nagyúr!) mondattal, balra a hun nagy, szár "úr", ten, ős szójelek, jobbra a megfelelő székely "n", "sz", ten és ős jelek (fotógrafika)
28. ábra. Az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona
A Szent Korona pártáján lévő Krisztus-zománc hármas csoportba tagozódó jelei egy istenidéző szertartás három szakaszának szövegkönyvét rögzítik magyar hieroglifákkal (28. ábra). Ezek olvasata három mondatot ad: Ragyogj, ragyogj, ragyogj sar "Uram"! Lyukó sar "Úr" földje. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál sar "Uram". Az ábra alsó sorában láthatók a hieroglifáknak megfelelő székely jelek: balra az "r", "s", középen "f", "s". "ly", jobbra ismét az "r" és az "s" rovásbetűk láthatók.
29. ábra. Wittischlingeni meroving fibula (fent) és Bél nagy szár (mai magyarsággal: Bél nagyúr) olvasatú részlete (lent)
32. ábra. Az első meroving uralkodónak tekintett Childerik sírjában talált jelvény köriratában a jó szójele ismétlődik, középen pedig az Egy
földje mondat olvasható, ami a magyar címerben lévő Egy országa
mondatjel párhuzama
30. ábra. Meroving ezüstgyűrű (középen), balra a jó és a Sar őr ten (mai magyarsággal a Jóságos Úristen hieroglifákkal, jobbra a hieroglifáknak megfelelő székely "j", ős, ten, és "s" jelekkel
31. ábra. Meroving korong (fent) sugár irányú Lyukó ős ten ország (mai magyarsággal: Lyukó isten országa) olvasatú mondatokkal és a hieroglifák székely és magyar megfelelőivel
32. ábra. Avar csat a zamárdi leletek közül, tetején a Bél szár magas köve (mai magyarsággal: Bél úr magas köve), alul a Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Ak ügy. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Heraklész folyó. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál.) mondatokkal
35. ábra. A Hortobágy-Márkus-i avar lelet világmodelljén sugár irányban négyszer olvasható el a Lyukó nagy szár (mai magyarsággal Lyukó nagyúr) mondat
36. ábra. A gátéri avar madár felett az Ég szár (mai magyarsággal Ég ura) mondat olvasható, akár a kínai neolitikus tálon (6. ábra)
37. ábra. A Gizella-kincs avar készítésű turulos fibuláján több (például a madár nyakán a Ragyogó nagy ország, a kloákanyílásán pedig a Lyukó ten) hieroglifikus mondat is olvasható
38. ábra. Pécsi (szajki?) avar szíjvég jelekből álkotott szimmetrikus antropomorf ábrázolással, az olvasata a legfelül található kör alakú jellel egyetemben: Lyukó a nagy, ragyogó király szár (mai magyarsággal: Lyukó a nagy, ragyogó király úr)
ábra. Zamárdi avar szíjvég és hátlapjáról a jelek, az olvasat jobbról balra: Ős, ragyogó ügy szár, nagyon nagy szár (mai magyarsággal: Ősi, ragyogó folyó úr, nagyon nagy úr)
ábra. A zamárdi avar szíjvég egyik "eget tartó folyó" ábrázolási konvenciójának olvasata: Ragyogj, nagyságos jó urunk!
39. ábra. Magyar hieroglifákkal díszített VII-IX. századi idolok, Bojna (Szlavónia, Horvátország)
A balról első bojnai idolon kétszer szerepel egymás fölött a Nagyon nagy, nagyon nagy, nagyon nagy Szár ten él, mai magyarsággal a Nagyon nagy, nagyon nagy, nagyon nagy Úr(is)ten él mondat (39. ábra). A második idolon a Ragyogj! Dana ten sar. Ragyogtál. mondatok olvashatók. Ez egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata. A harmadik idol olvasata lentről felfele: Nagyon nagy, nagyon nagy, nagyon nagy sar tapar ős él, mai magyarsággal: A Nagyon nagy, nagyon nagy, nagyon nagy úr, a taparok őse él. A negyedik idolon a Dana ten él mondat olvasható.
40. ábra. A koronázó palástba hímzett Ten országa (mai magyarsággal: isten országa) mondatjel
41. ábra. A IX-X. századi afrászijábi tál (fent), a Jóma szár földje (mai magyarsággal Jóma úr földje) alakban elolvasható hieroglifái (középen) és a székely írás hieroglifáknak megfelelő "j" (jó "istennév, folyó, jó", "m" (magas) és "f" (Föld) rovásjelei (lent)
42. ábra. A zalavári Szár ős ten (mai magyarsággal Úristen) mondatjel (középen), a jelvény szár, ős és ten hieroglifái (balra, lentről felfele), valamint a nekik megfelelő mai magyar jelek (lentről felfelé: magyarszombatfai tányér szár jele, a székely írás "sz" betűje, valamint ős és ten szójele (jobbra)
43. ábra. Gyulai honfoglalás kori bronzjelvény a Nagy Isten mondattal (fotógrafika)
44. ábra. Nagykörűi honfoglalás kori veret (középen), a székely írás "us" (ős) jele (balra) és "nt/tn" (Ten) jele (jobbra), az olvasat: Ős Ten (mai magyarsággal: Isten)
45. ábra. A rakamazi honfoglalás kori turulos korong (fent) és hieroglifikus Jó sar ős ten (mai magyarsággal: Jóságos Úristen) mondata (középen), az alsó sorban a hieroglifáknak megfelelő székely "j" (jó), "s" (sar), ős és ten jelek
46. ábra. A karosi tarsolylemez képszerkezete az Istennel azonos égig érő fa (Tejút) hasadékában karácsonykor kelő napistent idézi fel (fent), alatta a tarsolylemez Dana úr magas köve mondatjele (középen) és hieroglifáinak székely megfelelői (lent), ez utóbbiak balról jobbra: "d", "s" (sar am. úr), "m" és végül Felsősófalva Kodárostető elveszett rovásírásos kövének kő(?) jele
47. ábra. A Tiszabezdéd Harangláb lelőhelyen előkerült honfoglalás kori gyűrű a Bél úr földje vagy a Bél úr az isten, esetleg a Bél úr isteni földje mondattal (fotógrafika)
48. ábra. A csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű (az archeologia.hu fényképét Tóth Anikó régész engedélye alapján használom fel) a madár szárnyán lévő jelek olvasata: Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura)
50. ábra. Az Árpád kori berekböszörményi gyűrű negyedeiben három jel ismétlődik, ezek olvasata: Nagyságos úr az égben, esetleg Nagy úr az ég, vagy az Ég ura nagy
51. ábra. Az Aranka parti Árpád kori ezüst szíjvég
Az 51. ábrán látható, az Aranka partján előkerült Árpád kori ezüst szíjvég egy hieroglifákból (ősvallási jelentőségű szójelekből) alkotott mondatjel. Az olvasata fentről lefelé: Óg a Lyukó, a nagyon nagy Lyukó sar ten (mai magyarsággal: Óg a Lyukó, a nagyon nagy Úristen). Amennyiben a két fizikai lyukat nem kell kiolvasnunk (ez kétesélyes, mert több példa is van a kiolvasandóságára is), akkor az olvasat valószínűbb: Óg a nagyon nagy sar ten (mai magyarsággal: Óg a nagyon nagy Úristen).
52. ábra. Az Árpád kori karcagi csatkarika (balra), valamint az ismétlődő Magas kő és Magas égi kő olvasatú részletei (jobbra)
Az 52. ábrán látható Karcag-orgondaszentmiklósi csatkarika hordozza a leghosszabb ismert hieroglifikus szövegünket. E szöveg szerkezetéből nyilvánvaló, hogy egy képszerűbb jelekből álló világmodell volt az előzménye, aminek az egyik előfordulását meg is találtam a szentgericei festett mennyezetkazettában. A kutatás egyetért abban, hogy a karcagi csatkarika minden jele azonosítható a székely írás valamelyik jelével, azonban - a szójelek létének tagadása miatt - komolyan vehető olvasatát mégsem tudják adni. Sándor Klára az ismétlődések miatt díszítésnek véli. Az MTA 2021-ben megjelent rováskorpusza nem is tárgyalta, mert nem köthető a székelyekhez (a szerzők prekoncepciója szerint a székely írást csak a székelyek használták).
53. ábra. Aranka parti Árpád kori gyűrű
Az 53. ábrán látható, az Aranka partján előkerült Árpád kori gyűrű pecsétlapjának felső részén egy szembőlnézeti világmodell, "eget tartó fa" ábrázolási konvenció látható. Ennek olvasata: Bél szár a nagy zsenge ten (mai magyarsággal: Bél úr a nagy feltámadó isten). A pecsétlap alsó felében a Nap és Hold jelenik meg. A pecsétlap alatt és fölött lévő ismétlődő vonalak az egyik helyen ragyogj, a másikon ragyogtál alakban olvasandók ki, azaz itt is egy istenidéző szertartás szövegkönyvével találkozunk. A gyűrű ősvallási jelek segítségével amulettként szolgált.
54. ábra. Árpád kori bronzgyűrű (Kadarkút-Mike) Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... ügy. Zsenge szár. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál ... ügy. (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... folyó! Zsenge "feltámadó" Úr. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál ... folyó.)
55. ábra. Budai Árpád kori kancsó a hieroglifikus Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Szár! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Uram!) mondattal (fotógrafika, középen), a kancsó bekeretezett Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Uram! mondata (balra), valamint a székely írás "sz (szár "növényi szár, úr") és "r" (ragyog, ragyogj, ragyogó) rovásjelei (jobbra)
56. ábra. Az éSZAKi sar(ok) olvasatú budapesti késő középkori jelvény három állapota: a Magyar Nemzeti Múzeumba történt letétbe helyezés előtt (balra), a múzeumban restaurálás ürügyével végrehajtott barbár lereszelését követően (középen) és a polírozás után (jobbra)
Jegyzetek
(1) Illik figyelmeztetnem az olvasót, hogy e cikkben a nyugalom megzavarására alkalmas képeket lát. Amennyiben sohasem tisztázta magában, mi is az írás fogalma, akkor könnyen felbosszanthatja magát azon, hogy sorozatban olvasok el "díszítéseket". Az írás ugyanis a gondolat rögzítése jelekkel. S e meghatározásban egy szó sincs arról, hogy a gondolatot nem szabad képet alkotó, vagy díszes jelekkel rögzíteni. Olyan olvasók pedig - akik mintha még nem találkoztak volna ezzel a meghatározással - bőven akadnak az akadémikus "tudomány" berkein belül is.
Például ezt írja Fehér Bence az MTA rováskorpuszát értékelő cikkében a "díszítések" elolvasásának kérdéskörére kitérve: "Még nehezebben védhető, hogy deklaráltan kihagyják az értéktelennek minősített „műkedvelő munkákat” (16. old.). Egyfelől nemegyszer ezekben van az első közlés, illetve egy amatőr kiadvány is felfigyelhet egy jelenségre vagy egy korábbi értelmezés hibájára, másfelől az „amatőr” és a „szakember” elkülönítése semmiképp nem objektív! Írástörténészi képzés Magyarországon nincs, így írástörténetileg valamennyien autodidakták vagyunk." (122. oldal). Sajnos Fehér Bence sem tartja magát a saját fenti elveihez, amikor ezt írja: "Nem érdemes kitérni olyan futóbolondok munkáira, akik szakmányban feliratokat találnak ... díszítőmotívumokban" (122. oldal).
Van tehát egy feloldhatatlannak látszó ellentmondás, amit álláspontom szerint az alapfogalmak végiggondolásával lehet feloldani. Aki erre nem szán időt, vagy szellemileg alkalmatlan a feladatra, az nyugtató tabletták bevételével próbálkozhat.
(2) Bár - mint azt a bevezetésben láttuk - a nyelvemlék fogalmának meghatározása egyszerű, annál nehezebb a magyar hieroglif írással írt több száz, vagy több ezer szöveg nyelvemlékként való elfogadása és hasznosítása a nagyközönség és a "szakma" számára. A nyelvészek, régészek és történészek többsége nem képes erre. Elegendő szorgalom és a szükséges szellemi adottságok (becsület, kreativitás és szakértelem) hiányában ez nem is várható senkitől. Pedig kézenfekvően akkor lehet egy szövegről eldönteni: nyelvemlék-e, vagy sem, ha azt el tudjuk olvasni. Valójában tehát a hieroglifáinkkal való írni-olvasni tudás kérdésére egyszerűsíthető le ez a feladat. Valamint arra, hogy az intézményesített tudomány meg akarja-e ismerni a múltat, vagy továbbra is félre kívánja vezetni a közönséget. Mivel a magyar hieroglifikus írás létezik és megismerhető, egyértelműen szakmai adósságról van szó.
Az egyetemekről évszázada olyan szakember-generációkat zúdítanak a nemzet nyakába, amelyek a minimális rovológiai szakismerettel sem rendelkeznek. Ráadásul a magyar őstörténetet illető területeken felső fokon képezték ki őket egy magyar- és tudományellenes világnézet terjesztésére. Azaz a "tudományos konszenzus" prekoncepciói és mulasztásai akadályozzák meg a rovológia eredményeinek hasznosítását. Amikor sorozatban találkozunk olyan szakemberekkel, akik nem tudják, hogy mit jelent a hieroglifa szó és mintha sikknek tartanák a rovológiai hozzá nem értésüket, akkor igazat kell adnunk I. J. Gelbnek, Püspöki Nagy Péternek és Sándor Klárának. Szerintük írástudomány nincs is, még a tudományosság igényével írt művek is csak szerzőik szakmai tájékozatlanságáról árulkodnak s a "tudomány" számára minden alapvető kérdés tisztázatlan. Ez a hozzá nem értő, ám valótlanságok terjesztésére kapható "tudományos kör" egyelőre nem fárasztja magát a hieroglifikus szövegeink megértése és nyelvemlékként való hasznosítása végett, mert ahhoz át kellene dolgoznia egy sor szakterület nézetrendszerét.
Emlékezetes a 2009-ben az OSZK által megrendezett nyelvemlék-kiállítás csődje. Ezen ugyanis elszólták magukat a rendezők, miszerint azért nem állítottak ki rovásírással írt nyelvemlékeket, mert az MTA csak a latin betűseket rendelte meg tőlük. Azt pedig egy időközben előkerült dokumentumból tudjuk, hogy az MTA álláspontját a Soros-alapítvány befolyásolta (49. ábra). A botrány óta az MTA, az ELTE és az MKI is hajlandó nyelvemléknek tekinteni rovásírásos szövegeket, pl. a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókát. E kikényszerített fordulatnak csak az a szépséghibája, hogy a szójeleink létének figyelmen kívül hagyása miatt képtelenek azt helyesen elolvasni. A kőkori, szkíta, hun és avar nyelvemlékeink többségével pedig azóta sem törődnek. Jobbára ilyeneket mutatok be ebben a cikkben.
Napjainkban a régészek, nyelvészek és genetikusok a jelzőosztogatásig fajuló vitát folytatnak egymással az identitás kérdéséről, pl. a honfoglaló magyarok nyelvi hovatartozásáról. Pedig ez könnyen eldönthető az ismert honfoglalás kori leleteken (például a karosi tarsolylemezen és a rakamazi turulos korongon) lévő hieroglifikus szövegek alapján. A "szakma" azonban a szakmai-etikai hiányosságai miatt nem vesz tudomást róluk és nem hajlandó azok tanúvallomását felhasználni. Ugyanezt tapasztaljuk a szkíta, hun és avar leleteken lévő nyelvemlékekkel kapcsolatban is, pedig e népek esetében már a genetikai kutatások alapján(?!) feltételezték a magyarságukat. E szemellenzős magatartás (a nyelvemlékek figyelmen kívül hagyása nyelvészeti viták esetén) aligha tekinthető a tudományos módszertan részének, sokkal inkább tartozik a "tudományos konszenzus" betegségtünetei közé.
A tárgyban felmerülő további kérdések tárgyalása szétfeszítené a jelen cikk korlátait, ezért egy külön, Nyelvemléknek tekinthetők-e a magyar hieroglifikus szövegek? című dolgozatban térek ki rájuk.
52. ábra. Az MTA és a "tudományos konszenzus" rovásírással kapcsolatos magatartásának lehetséges magyarázata
(2) Nincs másik írás és nyelv, amelyiknek hasonló lenne a jelkészlete és amelynek segítségével hasonlóképpen értelmes olvasatokat lehetne produkálni. Ehhez foghatót nem mutatott fel senki, sőt tudományos igényű kritikával sem örvendeztették meg a szakirodalmat. Nyilván azért, mert a felkészületlen "szakma" számára túl sok munkát jelentene az elmúlt 50 év eredményeinek megértése (a létező hieroglifikus nyelvemlékek leírása). Ezért egyelőre(?) nincs jobb válasz a tárgyalt jeltörténeti jelenségre annál, mint amit - a felfedező jogán - magyar hieroglif írásnak neveztem el.
(3) Eddig is világos volt, hogy a magyar őstörténet finnugrista elképzelése csak egy sohasem bizonyított, íróasztalszagú deszkamodell. Azonban a jelen cikkben felsorolt hieroglifikus nyelvemlékek és az itt be sem mutatott további társaik nem csak ezt a finnugrista képet utasítják lomtárba, hanem a krónikáinkban megőrzött, hagyományosnak tekinthető álláspontot is jelentősen kiegészítik. Érthetően, hiszen a nyelvészek, vagy a krónikásaink által használtaknál évezredekkel, vagy évtízezredekkel korábbi forrásokat vehettem figyelembe. A hieroglifikus nyelvemlékeink szerint a magyar nyelv és identitás nem csak a sztyeppén, hanem a Kárpát-medencében és további, igen nagy területeken is kimutatható. A legkorábbi nyelvemlékeink alapján okunk van arra, hogy a Bibliában említett, a nyelvek összezavarodása előtti ősnyelvet azonosítsuk a magyarral.
A közönség által számon tartott tatárlakai táblák azért nem kerültek bele e cikkbe, mert a tatárlakai szójeleknek mindössze a jelentését ismerjük, a hangalak csupán a szár és az atya hieroglifák esetében tekinthető megközelítettnek.
(4) A székely írás hieroglifikus előzményét tankönyvszerűen írtam le a 2017-ben kiadott Magyar hieroglif írás c. kötetben. További példákat mutatok be a 970 bejegyzést tartalmazó Varga Géza írástörténész blogban is. Ezek valamilyen fokú áttekintése, valamint az olvasó ős- és írástörténetünk iránti érdeklődése, meg kreativitása szükséges az írásrendszer megismeréséhez. Ez esetenként igen nagy követelménynek bizonyulhat. Veres Péter kutatásaiból tudjuk, hogy a kutatóknak is csak 4%-a kreatív (további 6% képes megismételni azt, amire tanították, a többiről nem érdemes beszélni sem). Ezért elfogadjuk Assisi Szent Ferenc álláspontját, aki belenyugodott abba, hogy nem mindekinek tetszik, amit mond.
Kásler Miklós: Az Árpád-házi dinasztia 4500 éves (infostart.hu)
Varga Géza: Nyelvemléknek tekinthetők-e a magyar hieroglifikus szövegek?
Varga Géza: A németországi Stadel-barlang 38-42 000 éves oroszlánemberének jelei
Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái
Varga Géza: A G Petzinger által közölt európai barlangi jelek azonosak a székely jelekkel
Varga Géza: Tubay Tiziano találgatja, miért maradt ki a nikolsburgi ábécé az OSZK nyelvemlék-kiállításából
Varga Géza: Félsikerű kiállítások
Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése
Varga Géza: A II. karosi temető 29-es sírjából előkerült tarsolylemez hieroglifikus mondata
Varga Géza: A rakamazi turulos korong hieroglifikus mondata
Varga Géza: A kevermesi megalit olvasata
Varga Géza: A honfoglalók írásemlékei
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje
Varga Géza: Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
Varga Géza: Horváth-Lugossy Gábor féligazságai a hun-magyar azonosságról, Szent Mártonról és az őshonosságunkról
Varga Géza: Horváth Csaba a magyarul beszélő szkítákról
Varga Géza: Antropomorf "Ten úr" mondatjel a 4000 éves BMAC kultúrából
Varga Géza: A Leif Hansen által közölt kelta "Ten úr" mondat párhuzama a szkítáknál és Mátyás király páncélján
Varga Géza: Szibériai sámánköpenyek és a koronázó palást hasonló szimbolikája
Varga Géza: A tatárlakai táblák "atya" és "szár" szójelének hangzósítása
Varga Géza: A hieroglifikus feliratot hordozó berekböszörményi gyűrű
Varga Géza: A szentgericei világmodell a karcagi rovásszöveg előképe
Varga Géza: Hun fibula a "Ragyogj isteni nagyúr" mondattal
Varga Géza: Magyar hieroglifikus mondatok Tillia Tepe kusán függőjén
Varga Géza: Párthus aranyoroszlán magyar mondatokkal
Varga Géza: Szarmata ékszer a "Ragyogó Khuar (is)ten" mondattal
Varga Géza: Afrászijábi cseréptál ősvallási üzenettel
Varga Géza: Ezüstjelvény a hieroglifikus "Úristen" mondatjellel Zalavár Várszigetről
Varga Géza: Gyulai honfoglalás kori bronzjelvény a "Nagy Isten" mondattal
Varga Géza: Nagykörűi honfoglalás kori veret "Isten" hieroglifával
Varga Géza: A rakamazi honfoglalás kori turul a "Jóságos úristen" mondattal
Varga Géza: A II. karosi temető 29-es sírjából előkerült tarsolylemez hieroglifikus mondata
Varga Géza: Tiszabezdéd Harangláb honfoglalás kori gyűrűjének hieroglifái
Varga Géza: A csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű az "Ég ura" mondattal
Varga Géza: Meroving ezüstgyűrű a hieroglifikus "Jóságos úristen" mondattal
Varga Géza: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma
Varga Géza: A hieroglifikus feliratot hordozó berekböszörményi gyűrű
Varga Géza: Aranka parti Árpád kori ezüst szíjvég hieroglifái
Varga Géza: A karcagi csatkarika hieroglifikus felirata
Varga Géza: Budai Árpád kori kancsó a hieroglifikus "Ragyogj, ragyogj, ragyogj, Uram!" mondattal
Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia
Varga Géza: Szabadtéri Sixtus-kápolna 12 000 éves, magyarul elolvasható hieroglifákkal Kolumbiában
Varga Géza: A bojnai idolok hieroglifikus mondatai
Varga Géza: A wittislingeni meroving fibula magyar mondatai
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Varga Géza: A Tejút hasadékában kelőnapistent ábrázolja-e a székely írás „us ” (ős) jele?
Varga Géza: Fehér Bence: A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye
Varga Géza: Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei
Varga Géza: Elolvasható hun jelvény a British Museum-ban
Varga Géza: A zamárdi avar temető szíjvégének rovásfelirata
Varga Géza
Ha Ön a leírások alapján még nem tudta eldönteni, hogy Veleméren van-e az a hely, amelyről egész életében álmodott, akkor ezen a hídon kell átjönnie s a domb tövében jobbra kell kanyarodnia ...
A veleméri műemléktemplom, amelynek két tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető
Nagy Szár Ügy: Szőrös öregapáink is magyarok voltak
VálaszTörlésA jeles szerző mindent el tud olvasni, s hozzá még magyarul. A hieroglif írás már csak ilyen. Rajzolok egy kört: nekem kör, a Szerzőnek Lyuk, pontosabban Lyukó. Rajzolok egy rövidke vonalat: nekem egy vonal, esetleg az egyes számjegy, a Szerzőnek növényi szár, pontosabban szár, azaz úr.
A Szerző szerint, ha barlangi ősünk rajzolt két egymást keresztező vonalat stb., akkor csakis magyar nyelvű lehetett. Három krumpli, négy karaláb... és így tovább, és így tovább.
Varga Géza: Erény-e az analfabétizmus?
Ha a régészek ásója kifordít a földből egy ókori latin szöveggel írt márványtáblát, akkor akad, aki el tudja olvasni. Azért, mert a latin jeleket és a latin nyelvet is ismerjük. Hasonló a helyzet ezekkel a hieroglifikus írásemlékekkel is. Ha ismerjük a jeleket, akkor a régi szövegértelmet nyer. Majd ha a szlovákok is felfedezik, hogy nekik is volt ilyen írásuk már a neolitikumtól és adnak ezekre a szövegekre egy szlovák nyelvű olvasatot, akkor más nyelven is meg fognak szólalni. Erre persze egy kicsit még várnunk kell. Mivel a több, mint 5 évtizedes folyamatos munkámnak köszönhetően mindenki másnál jobban ismerem ezeket a jeleket, te meg - kedves olvasó - ugyanezt nem mondhatod el, érthetően másként közelítjük meg a szövegek jelentését. Pontosabban, te semennyire nem közelíted meg, mert fogalmad sincs róla a tudáshiányodnak köszönhetően. Baj ez? Én nem tekintem igazán nagy bajnak, hiszen teljesen természetes, ha egy olyan ember, aki sohasem foglalkozott e hieroglifikus írás kutatásával, nem is ért hozzá. Inkább az a baj, ha beleszól a nagyok dolgába és okoskodni próbál. Mert az tudás nélkül nem fog sikerülni. Javaslom ezért kezdetnek a Magyar hieroglif írás c. kötetem gondos tanulmányozását! Azután a Varga Géza írástörténész blog 970 cikkének elolvasását. Sok sikert!
Köszönöm. Nem jutok szóhoz. Igazán köszönöm.
VálaszTörlésEz a sorozat valóban új képet ad a magyar nyelv és írás kezdeteiről. Azonban nyugodtan keresd csak meg a legfelsőbb fokú elismerés szavait és adj nekik hangot minden lehetséges fórumon! Ezt a hazug finnugrista elmetákolmányt, amit magyar nyelv- és őstörténet címén ma is előadnak az egyetemeken, el kellene már felejteni. Például az ősmagyar kort (a honfoglalás és Kr. e. 1000 között) írás- és nyelvemlék nélkülinek tanítják most is. Legyen már végre rendszerváltás a rovológiában is és fejeződjön be a parasztvakítás ...
VálaszTörlés