A mai délszláv államokhoz tartozó területeken évezredek óta használatban voltak az ősvallás céljait szolgáló, végső soron kőkori eredetű magyar hieroglif írás szójelei és a velük írt rövid szövegek. Ez nem igazán meglepő, mert e jelkészlet 20-50 hieroglifája (vallásos kötődésű szójele) már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Amerikáig. Az egyes korokban és földrajzi területeken e jelkincsnek némileg eltérő változatai bukkannak fel, ami lehetőséget nyújthat az egyes kultúrák elkülönítésére.
Például a Tordos-Vincsa kultúra Shan M. M. Winn által bemutatott 210 jele közül 49 formailag azonos a székely-magyar jelekkel. A területet később is birtokba vevő, főleg keleti eredetű kultúrák szinte kivétel nélkül használták ugyanezeket a jelek. E földrajzilag és időben is távoli jelek genetikus kapcsolatát a Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás kimutatta. Ezzel összhangban áll, hogy a bemutatott írásemlékek mindegyike elolvasható, vagy megérthető magyarul. A jelenség mögött álló történelmi összefüggések magyarázata meghaladná a lehetőségeimet és e cikk szándékait is. Itt és most csak a magyar hieroglif írás elterjedt használatára, egy különös ám fontos jelhasználat létezésére hívom fel a figyelmet.
Az alábbiakban egy-egy hieroglifikus írásemlék képét mutatom be egy tartalomjegyzék-szerű felsorolásban. Amennyiben az olvasó a részletekre is kíváncsi, akkor rá kell kattintania a kép fölött lévő címre. Az ábrákon esetenként megjelennek a székely írás párhuzamos jelei is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése