Bár a legmagasabbra látszik csapni a tudós szekértáborok közötti vita hőfoka a készülő Árpád házi kiállításról, ez - az elhangzottak tudományos értéktelenségét tekintve - valójában említésre sem érdemes, mert esetenként nem több piaci jelzőosztogatásnál. Ha egy szót sem ejtenek a vitatott kérdést eldöntő új forráscsoportról: a hun hieroglifikus nyelvemlékekről, akkor nem is lehet tudományos jelentősége annak, amit mondanak. A tudományos módszertanokban ugyanis nincs olyan paragrafus, amelyik a legfontosabb tények tudatos elhallgatását megengedné. A vitatkozó felek között mégis, mintha létezne egy nem publikus konszenzus a körön kívüli tudományos eredmények átlépéséről, szemellenző viseléséről. E szerint a módszertanilag megalapozatlan (pontosabban a tudományos megismerés módszertanával szembemenő), ám a gyakorlatban mégis működő konszenzus szerint a szkíta, hun és avar hieroglifikus nyelvemlékeket, amelyek megértése egyébként is meghaladhatja a szakmai és etikai lehetőségeiket, egységesen el lehet és el kell hallgatniuk.
1/b. ábra. A kercsi hun diadém (középen), a diadém hieroglifái (fent) és a hun szójeleknek megfelelő székely rovásjelek (lent), olvasata mai magyarsággal: Nagyságos Khuar ősúr a Lyukó ten
Az akadémikus áltudomány megalapozatlan ürügyekkel száz éven át cáfolta a hun-magyar azonosság hagyományát, amint szabotálta a hunok által is használt székely írás (szabotálja annak szójeleket használó elődje, a magyar hieroglif írás) kutatását is. Most, amikor a genetikusok genetikai kapcsolatot mutattak ki a hunok és a magyarok között, a finnugrista tábor csupán felhördül, de nem tud mást, mint folytatni a régi szokása szerinti jelzőosztogatást.
A Bálint Csanáddal, a finnugrista kontraszelekció e csúcstermékével készített válaszonline.hu-riport jelzőkészlete és tudományos igényű mondanivalót nélkülöző üressége jellemzi a prekoncepciókat kiszolgáló s most a partvonalra kerülő "tudós" társaság zaklatott lelkiállapotát és tehetségtelenségét.
Ilyen, többségében súlytalan és/vagy valótlan megállapítások olvashatók a cikkben: "tudományosan érthetetlen változtatások", "a tudomány legmagasabb szintjéről ítélték el", "kompetenciájába esik", "a múzeumi világban von Haus aus otthon van", "a dilettantizmus tobzódása", "a legmagasabb szintről minősítik dilettánsnak", "amúgy diplomás", "szenvedélyes megfogalmazás", "óriási felháborodást váltott ki", "egészen abszurd és módszertanilag csak a dilettánsokhoz mérhető", "nyakló nélküli hunozás", "olyan tudományterület felett ítélkezik, amely nem sajátja", "a hunok nyelvét ... nem ismerjük", "a politika nyúlt bele a tudományba, ez pedig tudományos szempontból elfogadhatatlan", "a mi nyilatkozatunk a tudományos világ megnyilvánulása", "a fenntartónak igenis lehetnek kérései, elvárásai ... állíthatom: ilyesmi még soha sem fordult elő", "példátlan ... vegytiszta tudományellenesség", "az ügy mélyén tudományos szembenállás van", "van 3-3500 év, amíg eljutunk a forrásokból ismert Árpád-házig, és ezeket az évezredeket valahogy el kellene helyezni a dinasztia történelmében, ehhez semmiféle alapunk sincsen", "a történeti interpretáció: az a módszertanilag nagyon téves", "egy nép kialakulására ... nem várhatunk megoldást a genetikától, ahogyan – kizárólagosan – egyik tudományágtól sem", "az ázsiai hunok a népnév használatában, a politikai alakulat és ideológia fönnmaradásában egyeznek az európaiakkal, de egyenes folytonosságról nem lehet szó, ahogy más sztyeppeiek esetében sem beszélhetünk ilyesmiről", "a hunok ... nyelvét ... sajnos nem ismerjük", "a szeretve tisztelt mondai és krónikás hagyományunknak nincs pontos történeti vagy régészeti tényekkel alátámasztható alapja", "a tudományhoz nincsen köze". Egyetlen komolyan vehető érv sincs ebben az egész panaszáradatban, azonban több önleleplezés akad benne. Csak annyi érthető az oktalan vagdalkozásból, hogy a finnugrizmus legfőbb törekvése a hun-magyar azonosság cáfolata volt s legmegrögzöttebb képviselői nem tudnak beletörődni e téveszméjük bukásába. Pedig - elárulom - kénytelenek lesznek. Azok a hieroglifikus nyelvemlékek ott vannak a hun leleteken és egyszer majd elvégzik a munkájukat, mert a látszat ellenére az akadémikus tudomány területén felbukkanhatnak tudósok is.
2. ábra. Apahidai hun jelvény a két szójellel írt Nagyságos Nap mondattal (középen), balra a hun nagy és Nap hieroglifák, jobbra (lentről felfele) a nekik megfelelő székely "n" rovásbetű és a népi Nap szójel
Ez az a társaság, amelyik évtizedeken át szabotálta a hun-magyar dinasztia által is használt székely írás kutatását. Hiába tettük elébük a hunok által hátrahagyott szövegeket, arról nem voltak hajlandók tudomást venni. Így aztán tökéletesen érthető, hogy most azt mondják: a hunok nyelvét nem ismerik. Ez azonban csak az ő "tudásuk" szintjének beismerése. Nincs okuk azt gondolni, hogy amit ők tudnak, az a tudomány álláspontja. Nem, mert a jobb közösségi portálokon már többet tudnak erről, mint ők.
3. ábra. A telki hun kincslelet vascsatjánal részlete (rajzi rekonstrukció) a Ragyogj Lyukó az égen mondattal (középen), balra a hun ragyog, Lyukó és ég hieroglifák (lentről felfele), jobbra pedig a nekik megfelelő székely "R". "ly" és "g" rovásbetűk
Az ügy érdemi eldöntésére alkalmas tényekről hallgatnak, de azt mindkét oldalon és nagyon. A vitájukban egy szó sem hangzik el a magyar hieroglif írásról, meg sem említik, hogy van egy sor olyan szkíta-hun-avar és honfoglaló nyelvemlék, amelyik bizonyítja e népek magyar nyelvét. Sőt, ezek a nyelvemlékek vagy 6500 éven át végigkísérik azon őshazák sorát, amelyekben az Árpád házra jellemző genom kialakult és ahol a hun-magyar dinasztia szerepet játszott. Ez lenne tehát a perdöntő információ, de éppen erről hallgatnak a legmélyebben.
4. ábra. Hun fibula (Sarata Monteoru romániai lelőhelyről) a Ragyogj isteni nagyúr! mondattal (középen), balra (lentről felfele) a hun ragyogó, ős, ten, szár "úr" és nagy hieroglifákkal, jobbra pedig a nekik megfelelő székely "r", ős, ten, "sz" és "n" jelekkel
Egyik szekértáborban sem említik meg, hogy lehetőségünk van a magyar őstörténet minden eddiginél pontosabb bemutatására. Nem csak a genetikai kapcsolatokat lehet követni, hanem az identitás (nyelv, vallás, jelhasználat stb.) ezzel párhuzamos útját is megtaláljuk. Ahol az Árpád házra jellemző genom felbukkant, ott magyar szójelekkel írt, magyarul megszólaló nyelvemlékek sorát is fel lehet mutatni. Bálint Csanád álláspontjával szemben van alapunk az Árpád ház forrásokban való megjelenése előtti néhány ezer évének megrajzolására.
5. ábra. Kercsi hun ékszertöredék, két oldalán a Lyukó szár (mai magyarsággal Lyukó úr), középen a Nagyon nagy Üdő (mai magyarsággal Nagyon nagy Idő) mondatokkal
Az MKI kutatóit és kiállításrendezőit azonban ugyanazokon az ellenségképzőkön (ELTE és társai) oktatták a magyar ős- és írástörténetre (ha ez utóbbiról egyáltalán szót ejtettek), mint a most megszólaló Bálint Csanádot (1). Ugyanez mondható el a kiállítás megrendezésében való további részvételt megtagadó tudóscsoport tagjairól is (2). Ezzel a kolonccal a nyakukban csak a legjobbaktól várható, hogy feladják a finnugrista téveszmerendszer védelmét szolgáló módszertanná kövesedett szemellenzőt (3).
6. ábra. A római kori Savariában az Iseum területén hiteles ásatáson előkerült szabírhun jelvény (rajzi rekonstrukció) a Lyukó ten országa mondattal
Makoldi Miklós mondja a Demokratának adott párhuzamos interjúban: "Aki kíváncsi a magyar történelem Kárpát-medencei kezdeteire, a kereszténység elterjedésére, szeretné látni a világon a legtöbb szentet adó királyi dinasztia régészeti leletanyagát, vagy csak érdekli a magyar történelem ezen korszaka, annak ezt a kiállítást látnia kell". Ez igaz, meg is fogjuk nézni a kiállítást.
Sajnos, a legnagyobb valószínűséggel azt is megállapíthatjuk majd, hogy a kiállításon szó sem esik a dinasztia hun eredetét és jelhasználatát bizonyító legfontosabb nyelvemlékekről (1-10. ábra). Marad még tennivaló.
Utórezgés
A k.info is foglalkozott az Árpád ház kiállítás kapcsán kibontakozott cívódással és Bálint Csanád fent említett interjújával is: "Azt elismeri ugyan, hogy az archeogenetika egy új dinamikus tudomány, de óva int a jelentőségének eltúlzásától. – A DNS valóban cáfolhatatlan – de történetileg semmit sem jelent. Egy Kölked-feketekapui avar temetőben talált emberpár esetét hozza fel példának. Eszerint az ő mellékleteik germán kultúrát mutatnak, az embertani típusuk egyértelműen mongoloid, genetikailag pedig belső-ázsiai eredetűek. „Mármost mi számít: a kultúrájuk, amiben éltek és amit a közösségüknek mutattak, vagy a követhetetlenül sok történelmi fordulaton átívelő, sokezer éves DNS-ük?” – teszi fel a drámai kérdést. És rögtön jön a megnyugtató megoldás is: „A gén nem egyenlő a néppel, ahogy a tárgy és a koponyatípus sem. Önmagában egyikből sem lehet történelmet írni.” Hát, kedves Bálint Csanád, ezeken a dolgokon eltöprengve én úgy döntöttem, hogy ebből nem hiszek el egy szót sem. Véleményem szerint ez a szokásos „bárkiből és bármiből, akármi lehet” típusú multikulti neoliberális érzékenyítés. Hogy a génjeinknek ne lenne meghatározó szerepük az antropológiai tulajdonságaink kialakulásában?? Hát akkor mi a fenének van erre ráhatása? Az árapálynak? Kedves Csanád, Ön szerint össze lehetne állítani azonos genetikából egy viking és egy busman külsejű embert is? És ugyanezt gondolom a kultúráról is. Az is rendkívül szorosan kapcsolódik egy genetikailag meghatározott emberhez. Hiszen a létrehozó ember tulajdonságai szabják meg a kultúra minőségét. Lehet ugyan átvenni vagy másolni is kultúrát, de az előbb-utóbb felül fog íródni a saját tulajdonságaim által determináltakkal. „Nem adhatok mást, csak mi lényegem” - ugyebár."
Azaz Bálint Csanád régész a kölkedi avar leleteket germán stílusúnak tartja a hozzá hasonló, a szakmájukhoz csak ennyire értő régészekkel egyetemben. Ezt azért tehették meg, mert fogalmuk sincs a magyar hieroglif írásról és így az avar nyelvemlékektől nem zavartatva szolgálhatják a magyar- és tudományellenes finnugrista prekoncepciókat. Az egyik leghíresebb kölkedi leleten, egy súlyos színarany bogláron ugyanis magyar szójeleket találunk és többek között a Nagy Isten földje mondatot olvashatjuk el. Ezt már régen közreadtam, aki akart, az tanulhatott belőle és tudja, hogy az avarok magyarul beszéltek. A Szent Korona Krisztus zománcán olvasható mondat alapján, amely szintén az Isten tulajdonaként említi a földet, a világnézetük azonos, vagy közelálló volt az Árpád ház világnézetével (1/a. ábra). Aki meg a tudományos módszerként használt finnugrista szemellenzői miatt nem akart tanulni ezekből a hieroglifikus szövegekből, az meg azóta is téveszmékkel vezeti félre a nemzetet. Ugyanezt a jelenséget tapasztaljuk a zamárdi avar temető esetében is. Bár a zamárdi avar leleteken sorozatosan vannak magyar nyelvemlékek, az ásató régész a temetőben érzékelhető meroving hatásról fantáziál és egy szót sem ejt a jól elolvasható magyar mondatokról.
Ezért Bálint Csanádnak és régésztársainak egy szavát sem lehet elhinni ellenőrzés nélkül, mert a magyar jelek fel nem ismerése miatt képtelenek jó meghatározását adni a legfontosabb leleteknek sem. Az egész őstörténetünket hajlandók minden szakmai és erkölcsi skrupulus nélkül továbbra is mocsárban tartani és az előrelépést tudatosan megakadályozni. Ideje volt kivenni a kezükből a kiállítás mondanivalójának meghatározását.
8. ábra. Kölkedi aranyboglár a sugár irányban olvasható Nagy Isten földje mondattal, a hieroglifáinkat nem ismerő régészen germán eredetűnek mondják a tárgyat
Jegyzet
(1) Bálint Csanád egykor az MTA Régészeti Intézetének igazgatója volt s ebben a minőségében kerestem meg valaha, arra kérve, hogy a tulajdonomat képező budapesti jelvényt legyen szíves korszakba sorolni. Ő a legjobb hun koros régészét (Bálint Csanád mondta így), Hadháziné Vadai Andreát hívta az irodájába, aki azt mondta a jelvényről, hogy ez egy hun, vagy hun kori tárgy. Bálint Csanád ekkor azt is elmondta, hogy ő nem ért a rovásíráshoz, amit készséggel el is hittem neki. Ez azonban később nem akadályozta meg abban. hogy három rovásírással foglalkozó könyvemről negatív véleményt adjon. Ezeket az 1999-es Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításra szerettem volna eljuttani. A kiállítás rendezőinek azonban az volt a nyilvánosság előtt is vállalt álláspontja, hogy a székely írás Németországban náci asszociációkat kelthet, ezért kitiltották a kiállításról a rovásírással foglalkozó anyagokat. Ehhez szükségük volt egy "szakértőre", akinek talán el sem kellett olvasnia a könyveimet ahhoz, hogy a várt negatív véleményt szolgáltassa.
Most ez a Bálint Csanád szerepel "a tudomány legmagasabb szintjének" képviselőjeként. Álláspontom szerint indokolatlanul. Ugyan miként nyilatkozhat a hunok nyelvéről egy régész, ha fogalma sincs a hun leleteken kétségtelenül létező szövegekről, mert fel sem ismeri az ott lévő jeleket?
(2) Madas Edittel, a készülő székesfehérvári kiállítást faképnél hagyó tudósok egyikével volt szerencsém korábban is találkozni. Az ő kutatási területe a középkori írásbeliség, ám ide nem értve a rovásírásunkat. Ő volt a „Látjátok feleim..." Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig c. kiállítás szervezője az Országos Széchényi Könyvtárban 2009-10-ben. Mivel vagy két évvel korábban értesültem a kiállítás tervéről, időben megkerestem őt és kértem, hogy állítsanak ki rovásírással írt szövegeket is, ha már a kezdetektől kívánják kiállítani a nyelvemlékeinket. Fel is ajánlottam a budapesti jelvényt erre a célra. A dolog szépségét az adta, hogy az akkori régész vélemény szerint ez a jelvény hun, vagy hun kori volt. Azt már én tettem hozzá, hogy magyarul jól elolvasható szöveg szerepel rajta. Erdélyi István is hun kori rovásemlékként közölte a Ráduly Jánosssal közösen írt rováskorpuszában. Azaz a jelvénynek a nyelvemlék-kiállításon való kiállítása már akkor ország-világ előtt felvetette volna, hogy a hunok magyarok lehetnek.
10. ábra. A jogar kristálygömbjén a Jóságos Lyukó mondat olvasható, de van-e valaki a kiállítás szervezői közül, aki el tudja olvasni?
Madas Edit a rovásemlék kiállításon való szerepeltetése elől különféle ürügyekkel elzárkózott, végül azt mondta, hogy a kiállítást megrendelő MTA csak latin betűs nyelvemlékeket rendelt meg tőlük. A kiállítás megnyitójára írtam három cikket a tudós virtus hasábjain, amit átvett a ferrarai Osservatorio Letterario is. Madas Edit azonnal kérte, hogy vegyem le a cikkeimet a netről, amire nem voltam kapható. Erre a kiállítás megnyitójára kitettek egy magyarázkodó táblát, miszerint azért nem láthatók itt rovásírással írt nyelvemlékek, mert az MTA csak a latin betűseket rendelte meg. Ennek az lett a vége, hogy Hiller István kultuszminiszter felmentette az OSZK főigazgatóját, Monok Istvánt. Tehát nem igaz Bálint Csanád érvelése, hogy "ilyesmi még soha sem fordult elő". De igen, előfordult már, hogy a hatalom beleszólt a tudomány dolgaiba, mert nem lehet ezek közé a fékevesztett lovak közé dobni a gyeplőt.
Azóta az MTA, az ELTE és az MKI is nyelvemlékként kezeli a rovásírással írt szövegeket. Igaz, hogy a hálás utókor a nevemet elfelejti megemlíteni, pedig ez egy jelentős előrelépése volt a nyelvtudománynak. Persze az is tény, hogy a rótt nyelvemlékeinket a mondott tudományos fórumokon helyesen elolvasni azóta sem tudják, mert a szójeleinket is egy hangot jelölő betűként próbálják meg hasznosítani. Ez azonban már egy másik történet.
Most csak az érdekes belőle, hogy akkor Madas Editnek - amennyire én tudom - semmi kifogása nem volt az MTA, mint megbízó részéről megnyilvánuló magyar- és tudományellenes diktátum ellen. Nem állt fel és nem is tiltakozott a székely rovásírás indokolatlan háttérbe szorítása, a nemzeti kultúra lábbal tiprása ellen. A jelek szerint Madas Edit megválogatja, hogy mikor áll fel és mikor teljesíti a megrendelő kívánságait. Annak megfelelően dönthet, hogy mikor mi szolgálja a hun-magyar azonosságot tagadó finnugrista prekoncepciót.
11. ábra. Az Egy országa mondatjel a Képes Krónikából, ma is a magyar államcímer része, de vajon elmondja-e valaki a kiállítás látogatóinak?
Irodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése