Az archeologia.hu számolt be a Budapesti Történeti Múzeum régészeinek sikeres óbudai ásatásáról. A feltáró régész Tóth Anikó volt, akitől engedélyt kaptam az ott közölt alábbi honfoglalás kori gyűrű fényképének (1. ábra) és további fényképeknek a felhasználására. A képek és az ásatást leíró tanulmány megküldését itt is megköszönöm.
Az ásató régész a következőképpen írja le a cikkünk tárgyát képező csúcshegyi gyűrűt a Budapest régiségei folyóiratban: "A temető legszebb gyűrűje a 30. sírból, bolygatott helyzetben került elő, a medence fölött, magasabb szinten, a sírföldből. Az öntött bronz, kiszélesedő fejű gyűrű ovális fején a tárgy formáját követő keretben balra néző, oldalról ábrázolt madár látható, csőréből vékony, ívelt vonal (ág vagy inda) lóg lefelé.49 Teste gömbölyded, háta tetején csukott szárny, vége lefelé ível, a farok részhez csatlakozva. A szárnyon, a válltól indulva két függőleges sor pötty, majd két vonal között egy harmadik pontsor húzódik, az alsó részén két, a külső ívet követő vonal rajzolódik, a tollakat imitálva. A testet három, a test teljes vonalán végig húzódó, kissé ívelt pontsor díszíti, a nyakon két pötty van, a szemet szintén egy pont jelzi. Lábai egy-egy vésett vonallal jelezve, az alattuk lévő vízszintes vonalka vagy a talajt, vagy az ujjakat ábrázolja. A karika a fej felé szélesedő, külső oldala domború, a fej mellett kétoldalt vésett dísz, stilizált szár és levélmotívumok, valamint vonalkeresztezésekből kialakított csillagdísz, kétoldalt mellettük felül egy-egy V-alak látható. Az ábrázolás párhuzama a Kárpátmedencéből csak két helyről ismert: Szentes-Szentlászló I. 85. sírból50 és Tápé-Malajdok B 5. sírjából.51 A típus legutolsó felgyűjtését és összefoglalását Langó Péter végezte el,52 Kárpát-medencei megjelenésüket és elterjedésüket a 10. század középső harmadában határozta meg, divatjukat pedig a század második felére tette, szemben Keszi Tamás véleményével, aki a 10. század első két harmadára datálta használatukat.53"
A csúcshegyi madaras gyűrű a magyar hieroglif írás szójeleivel írt mondatai (szójelekből alkotott képei, ábrázolási konvenciói) miatt érdemes a kiemelt figyelmünkre. Ezek közül az Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura) mondat igen fontos, mert - a Bakay Kornéltól kapott szíves tájékoztatás szerint, amit itt is megköszönök - a Kínától északra élő hunok szóhasználatával egyezik (1).
Az eddig megismert hieroglifikus szövegek általában másutt is előforduló vallásos jelentőségű mondatokból állnak. A hasonló hieroglifikus mondatok jellemzően nem alkotnak összefüggő, hosszabb szöveget, inkább ősvallási jelmondatok ismételgetéséről van szó.
A "jel madáron" ábrázolási konvenció példáit megtaláljuk az apahidai hun turulon, a gátéri avar madáron és a gyulai, meg a rakamazi honfoglalás kori madárábrázolásokon is. A csúcshegyi gyűrű a párhuzamaival egyetemben az avar-magyar etnokulturális azonosság, valamint a korabeli íráshasználatunk egyik dokumentuma.
1/a. ábra. A csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű (az archeologia.hu fényképét Tóth Anikó régész engedélye alapján használom fel) a madár szárnyán lévő jelek olvasata: Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura)
1/c. ábra. A gátéri avar madár elsősorban a jeleit illetően párhuzamos a fenti honfoglalás kori madarakkal, a jelek olvasata: Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura)
A csúcshegyi gyűrű pecsétlapja
A gyűrű fején egy madárábrázolás látható. Szárnyán az Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura) mondat olvasható több jelentés nélküli (nyilván a tollazatot jelző) pont között (2). E mondat elolvasását a gátéri avar gyűrűn szintén egy madáron elhelyezett hasonló szöveg tette könnyűvé. A gátéri párhuzam nélkül különös dísznek is gondolhatnánk. Így azonban nyilvánvaló, hogy egy gyakran használt, a megszokás miatt már felületesen rögzített, a madár alakjához igazított ősvallási jelentőségű mondat került elő a Csúcshegyen. Nagyon hasonló madárábrázolás található egy gyulai honfoglalás kori gyűrűn is (1/b. ábra).
2. ábra. Tóth Anikó rajza a gyűrű fejéről
A csúcshegyi gyűrű oldala
A gyűrű oldalán lévő jelek egy részének, lényegének(?) elolvasását segítette egy Tiszabezdéd Harangláb lelőhelyen előkerült, Bél szár (mai magyarsággal: Bél úr) olvasatú honfoglalás kori párhuzam.
A csúcshegyi honfoglalás kori gyűrűn ez a Bél szár kifejezés egy hatalmas Ak (patak, Heraklész) jel ölelésében olvasható. Együtt talán Bél Ak szár alakban olvasható, ami mai magyarsággal a világ ura mondatnak felelhet meg (3). Alátámasztja ezt a magyarázatot az, hogy az ausztriai Villach "világ" város szlovén neve Beljak "Bél ak". Az Otto von Sadovszky által felmutatott merikai penut vilak "világ" szó és szóbokra azt támasztja alá, hogy ez a világ szavunk kőkori eredetű.
3/a. ábra. Tóth Anikó rajza a gyűrű oldaláról
3/b. ábra. A csúcshegyi gyűrű oldalán a Bél Ak szár (mai magyarsággal a Világ ura?) olvasatú jelmontázs látható, a Bél szár kifejezést körülölelő Ak (patak, Heraklész) jel azt fejezi ki, hogy Bél fiúisten azonos a Tejúttal, vagyis az égig érő fával
3/d. ábra. Az Aranka partján talált Árpád kori bronzgyűrűn egy "eget tartó fa" ábrázolási konvencióban, a fa csúcsán fordul elő a Bél szár (mai magyarsággal: Bél úr) kifejezés, amiből következően Bél fiúisten azonos az égig érő fával, azaz a Tejúttal
Istenidézés
A csúcshegyi gyűrű oldalán, a Bél Ak szár "világ ura" kifejezés előtt és után ferde vonalak (Rá, ragyogó hieroglifák) vannak, amelyek egy ősvallási istenidéző szertartás bevezető és búcsúztató szavait rögzítik. A hasonló szertartási szövegkönyvek szokása szerint a ferde vonalak csoportjai között azon Isten nevének vagy jelzőjének kell szerepelnie, akit a szertartáson megidéztek (ennek felel meg a Bél Ak szár "Világ ura" kifejezés). A szertartáson elhangzó szöveg a szertartás cselekménysorához hasonlóan három részből (idézésből, epiphaniából és búcsúzásból) állt:
- Ragyogj, ragyogj! A világ ura! Ragyogtál, ragyogtál! -
Ebből következően a gyűrű amulettként és az istenidézés eszközeként is szolgálva védte és segítette a tulajdonosát.
Csúcshegyi hieroglifák
A csúcshegyi madaras gyűrű minden szójele megtalálható a korábbi hun/avar és a későbbi magyar jelkészletben. A 4. ábrán látható táblázatban nem a csúcshegyi gyűrű jeleit, hanem azok előzményeit és utódait mutatom be. A "magyar" fejlécű oszlopban a fekete színű jelek a székely írás jelei, amelyek (az Ak kivételével) csak egyetlen hangot jelölnek. E középső oszlop fentről harmadik kockájában előbb Bél Mátyás "a" betűje, majd a csíki felirat "Ak" szójele látható. Ezeket azért tettem ide egymás mellé, mert a két jel rokonsági kapcsolatban lehet egymással (jelhasadással keletkezhetett?), ami megmagyarázhatja az egykori Belak (világ) szavunk és a Béla személynév kapcsolatát is.
4. ábra. A csúcshegyi madaras gyűrű jeleinek párhuzama a hun/avar és magyar jelkészletben
Jegyzetek
(1) Részlet Ablat Hodzsajev: Közép-Ázsia néptörténetére vonatkozó ókínai történeti források közlései (Izdatyelsztvo Navruz, Taskent, 2017.) c. művének kéziratából, amelynek megküldését Bakay Kornélnak köszönöm.
Az ebből idézett részlet ugyanazt a mondatot tartalmazza, mint amely a hazai avar és honfoglalás kori leleteken is olvasható. Ez a mondat lenne a hun (a kínai feljegyzés szerint kün) népnév hunok általi értelmezése. Ami további magyarázatra szorul. Az avar korong szövege ugyanis nem a hun (kün) szót, hanem az "értelmezését" tartalmazza. Nyilván úgy kell értenünk ezt az adatot, hogy a napisten egyik neve a hun/kün (vö. magyar hím/kan "férfi"!), aki a hunok szerint az ég ura volt.
Amit az avar hieroglifák alapján Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura) alakban olvasunk el, az megfelel a kínaiaknál fennmaradt Ég császára mondatnak, mert a szár eredetileg "isten", majd "uralkodó" jelentésű volt (vö. akkád sar "király"!).
Arra utal ez a párhuzam, hogy az avarok, a hunok és a honfoglalók ezt az Ég ura (a kínaiak szerint "Ég császára") szószerkezetet (nyilván több más kultúra-elemmel, például az állameszmével egyetemben) közösen használták és egyaránt magyarul beszéltek.
Nézzük tehát az idézetet:
"A mai kínai szakirodalomban a hunokat szjünnük-nek, az üzbég és az ujgur irodalomban pedig hun, hunlar, az oroszban hunnu, hunni, gunni, a nyugateurópaiban hun. huni a nevük. De hogyan nevezték ők, saját magukat? (148. o.) Ök, saját magukat, kün-nek (кюн) nevezték. Néhány rokon törzsnél és népnél hun, gün-kün név dívott. Jelentése: az Ég fia a földön, az Ég követe a földön. Mások szerint, a kün jelentése: ember, társadalom, népesség. Mongolul az ember: kün, kung, ótörökül kün, künen, magyarul kün, künen (?!). Mint ismeretes, a nyugatra vonult hunok utódai a magyarok, akik magukat hungar-nak, országukat Hungaria-nak nevezik. Van olyan nézet is, hogy maguk a hunok a kün-t, az Ég császára-ként értelmezték."
Ez a két jelből álló Ég ura mondat, amit a gátéri avar korongon és két honfoglalás kori gyűrűn is megtaláltunk, előfordul egy neolitikus kínai tálon is (5. ábra).
5. ábra. Kínai Banpo tál, peremén az Ég szár (mai magyarsággal az Ég ura) mondattal Kr. e. 4000 tájáról
(2) Az ősvallási ihletésű ábrázolási konvenciók esetében tapasztalt szabályszerűség, hogy a "szent témához szent jelek" elvnek megfelelően a magyar hieroglif írás jeleit alkalmazták a magyarázó szöveg lejegyzéséhez. Ez volt az eljárás a világmodellek, az égig érő fa, a turul és az istenábrázolások esetében is. E szabályból (hogy a turul ismertetőjegye a rajta lévő, magyar jelekből álló szöveg) az következne, hogy a csúcshegyi gyűrű madara azonos a turullal, ám ez a bronzmadár galambszerű. Az eddigi tudásunk (vagy inkább találgatásaink?) alapján ugyanis inkább kerecsensólymot, valamilyen ragadozómadarat várnánk. Lehetséges persze, hogy az ősvallás ege többszereplős volt és a turul mellett más szent madarak is megtalálhatók voltak benne.
(3) A csúcshegyi gyűrűn lévő Bél ak szár (mai magyarsággal: Világ ura) mondat jeleit nem a mondatban elfoglalt sorrendjüknek, hanem a képszerűségüknek megfelelő módon helyezték el. Ez a legkorábbi hieroglifikus írámódnak, a világmodellek sorvezetést nem ismerő jelhasználatának felel meg. Azt fejezi ki ez a képi mondanivalóra ügyelő jel-elhelyezési mód, hogy Bél úr az égig érő fában lakik, azzal azonos.
A Bél Ak jelpár olvasatának megfeleltetését a mai magyar világ szóval két érdekes párhuzam is támogatja. Egyrészt az osztrák Villach városnév, amelynek szlovén változata Beljak (s amely város közelében vannak Béla földrajzi nevek, amit például egy hegy is visel). Másrészt az Otto von Sadovszky által említett penut vilak "világ" szó is támogatja ezeket az összefüggéseket. Az orosz Bjélüj "világos" is e körbe, a Bél napisten nevével összefüggő szavak közé tartozik.
A Bél Ak jelpár olvasatának köze lehet a magyar királyok között népszerű Béla névhez is. Mivel a székely írás "a" és "ak" jelei, valamint ezek más (például türk és pehlevi) írásrendszerekben lévő párhuzamai között formai és tartalmi kapcsolat is felsejlik (erről bővebben lásd a Magyar hieroglif írás c. kötetben!), lehetségesnek gondolom, hogy e Bél Ak jelpárnak lehetett Béla olvasata is.
Az égig érő fával (Tejúttal, világtengellyel) azonos Bél Ak isten egy panteista vallásban magától értetődően lehet azonos a világgal. Itt a Bél szó a világ szakrális középpontjára, az Ak pedig a tengelyre utal (vö. latin axis "világtengely"!). Az isten leszármazottjaként, vagy földi helytartójaként szereplő uralkodó örökölhette az Istentől e Bél Ak névnek, vagy jelzőnek egy lekopott végű Béla alakú változatát. Természetesen ez a kérdés további kutatást igényel.
Irodalom
Tóth Anikó: Honfoglalás kori temető a Harsánylejtőn, Budapest régiségei, LI. 2018. Budapesti Történeti Múzeum, 2020.
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése