A XIV. századra keltezett Karcag-orgondaszentmiklósi (övcsatként használt) csatkarika hordozza a leghosszabb hieroglifikus szövegünket. (1) Mivel ez csupán négy jelből, ismétlések sorából áll, ezért hiába viszonylag hosszú a szöveg, a belőle levonható tanulság mégis rövid és sajnos elszomorító is. Azt lehet ugyanis megállapítani a rovásszöveg irodalma alapján, hogy az akadémikus "tudomány" képviselői nem csak képtelenek elolvasni ezt a hieroglifikus szövegünket (sem), hanem a kezükbe adott kifogástalan olvasattal sem tudnak mit kezdeni. Talán, mert a szójelek létének és a körön kívüliek eredményeinek tudomásul vételét tiltja számukra a nem is létező "tudományos konszenzus".
A rovásszöveg olvasatát közöltem A karcagi csatkarika hieroglifikus felirata c. cikkben (a címre kattintva elolvasható), meg a Magyar hieroglif írás c. kötetben is, ezért az ott közöltek megismétlése most nem szükséges. A témát azért kell mégis elővenni, mert az MKI szerzői - örvendetes módon - újra foglalkoztak a fontos rovásfelirattal, ám (a szöveg alfabetikusként való kezelése és a körültekintés hiánya miatt) ismételten képtelennek bizonyultak a megfelelő értelmezésére és hasznosítására.
Előzmények
A most tárgyalt dolgozat szerzői csak az első megfejtő, Hakan Aydemir olvasatát látszanak ismerni, aki azt feltételezte, hogy a kunok egy székely betűkkel írt török nyelvű szöveget hagytak ránk. Aydemir az ellentmondások egyikét (hogy a kunok miért írtak volna székely betűkkel török szöveget) azzal a megalapozatlan hipotézissel próbálja meg feloldani, hogy a székelyek a kunoktól tanulták el az írásunkat. Ezt azonban a kun írás hipotetikus jellegén túl a jóval korábbi (például honfoglalás kori) magyar jelhasználat is cáfolja. (2)
4. ábra. Hakan Aydemir olvasata a csatkarika szövegét a fenti sorokra bontja, amely sorok szótagszáma eltér és a végük nem is rímel, pedig egy ismétlődő sorokból álló verses imától ezt várhatnánk, a legfelső helyen lévő, vízszintes vonalaitól megfosztott Föld jelből többféleképpen értelmezhető, valójában sohasem létezett ligatúrát csinál sok ostobábbnál ostobább olvasattal
A 4. és 5. ábrák táblázataiból nyilvánvaló, hogy Hakan Aydemir az egyik hibát akkor követte el, amikor a szerinte első jelet tévesen ligatúrának tekintette (miközben ilyen ligatúránk nincs). Ezt az általa feltételezett ligatúrát aztán többféleképpen felbontotta és a sok lehetetlen megoldás közül a szedesz olvasatot választotta, mert egy hasonló név előfordul valahol messze keleten.
Holott ez a jel valójában egy négyszögletes Föld hieroglifa, a székely írás "f" betűjének párhuzama és előképe. Az itt négyszögletes Föld jel alsó és felső vízszintes vonala egybeesik a feliratot alul és felül kísérő vonalakkal, ezért e szakaszokat kihagyta a jelből (így jött létre a sohasem látott "ligatúra"). Pedig Aydemir e vízszintes vonalakat is figyelembe vehette volna a jel elemeként s akkor egy jól felismerhető "f" (Föld) jelhez jut, amelynek párhuzamai megtalálhatók a magyar népművészet tárgyain, például hímes tojásokon. E hieroglifa közeli párhuzama a kínai írás "Föld" szójele is. A vízszintes vonalak felhasználására Aydemirt feljogosította volna ama ismert tény is, hogy a székely íráshasználat a betűvetés munkájának csökkentése érdekében a szomszédos párhuzamos vonalakat egyesíti és többoldalúan felhasználja. Aydemir és követői a székely írás szabályait indoklás nélkül rúgták fel, amikor a Föld jelből elhagyták a kettős célú vízszintes felső és alsó vonalat.
A székely "f" (Föld) jel egy világmodell végsőkig leegyszerűsített változata, amelynek a mai napig felismerhető a képi tartalma (az Éden térképéről van szó).
Ismertek a karcagi imaszöveg párhuzamai is, amelyekben szintén szerepel a Föld, vagy az ország szó (erről a Magyarság jelképei és a Magyar hieroglif írás c. kötetekben írtam bővebben). A karcagihoz hasonló ősvallási imák egy része azt bizonygatja az olvasójának, hogy a terület valamelyik isten országa, vagy földje (a párhuzamokat lásd az irodalomjegyzékben!). E sorozatba a karcagi rovásszöveg általam adott olvasata kitűnően beleillik.
A szentgericei unitárius templom mennyezetkazettáinak egyikén megtalálható az a képszerű jeleket alkalmazó világmodell is, amelyből a karcagi lineáris változat készült. Azt, hogy a karcagi csatkarika szövege eredetileg egy világmodellen volt megtalálható, még e szentgericei világmodell ismerete nélkül fogalmaztam meg. Tetten érhettük tehát a jeltörténeti folyamat egyik nevezetes pillanatát, amikor egy kőkori jellegű világmodell jeleit egy csatkarikán már köriratként adják elő. Egy következő lépés az volt/lehetett, hogy a világmodell négy oldalának és négy sarkának megfelelően a köriratból egy négy, vagy nyolcsoros verset alkotnak, a verseknél megszokott formában.
A fentiek, meg a további, itt nem említett hibák, ellentmondások és valami mást bizonyító eredmények teljes mértékben kizárják Aydemir olvasatának elfogadását. Csak saját magát járatja le az a "tudós", aki ezeket a körülményeket nem hajlandó, vagy nem képes észrevenni.
Katona-Kiss Attila és Bíró Gyöngyvér álláspontja
A két szerző a mű 259. oldalán beszámol arról, hogy az adott Karcag-orgondaszentmiklósi temetkezési helyet az Árpád-kor idején kezdték használni és a korábbi temető területén később a beköltöző kunok temetkeztek. Hozzátehetem: a temető közös (magyar és kun) használata miatt kellene valamilyen bizonyíték ahhoz, hogy a rovásszöveget ne a magyarok, hanem a kunok hagyatékának tekinthessük, azonban ilyesmivel sem Aydemir, sem a követői nem szolgálnak. A magyarázatokból kisütő puszta prekoncepciót, amely szerint minden magyar kulturális értéket idegenből kell eredeztetni, nem tekinthetjük tudományos erejű érvnek.
Elmondják a szerzők azt is, hogy a kerek, felirattal ellátott csatok Európában a XII-XIV. században, hazánkban leginkább a XIV. században voltak elterjedve. A sírban szintén megtalálható gyöngyös tarsolynak a perkátai párhuzamok alapján a XIII-XIV. században, más kun temetők alapján a XV. század végéig élt a divatjuk. Ez alapján a karcagi csatkarikát XIV. századinak ítélik. Megemlítik, hogy az övcsatként való alkalmazás a "magyar vidék" jellemzője.
Mint írják, a nyugat-európai árucikk előállítását idővel hazánk területén is megkezdték, A külföldi példányok felületén többnyire a latin ábécé betűivel írt vallási tartalmú szövegek vagy antik idézetek olvashatók, általában latin, német vagy angol nyelven. A hazánk területéről ismert feliratos kerek csatokon főként Máriára utaló szövegek és monogramok fordulnak elő.
A szerzők szerint "a most bemutatott ... csaton – Hakan Aydemir megfejtése alapján – a székely rovásírás jelkészletét alkalmazták egy török nyelvű szöveg leírására".
Ismertetik az elmúlt évszázadban kunnak minősített, ám később kunságukban megcáfolt leleteket, az ismertetést így zárva: "A kutatás jelenlegi állása szerint napjainkra talán csak egy olyan rovásírásos tárgy van, amely biztosan köthető a hazai kunsághoz és így lehetőséget kínál arra, hogy azt a kunok eredeti, steppei műveltségével kapcsolatba lehessen hozni: a karcag–orgondaszentmiklósi csat." Örömmel olvasom a mondatban a talán szót, amit aligha lehet másként értékelni, mint hogy a szerzők korántsem bizonyosak a karcagi csatkarika szövegének kun voltában.
Ha el tudták volna olvasni a rovásszöveget és ismerik a világmodellek jelhasználatát, akkor Aydemir magyarázatát bátrabban és teljes egészében sutba dobhatták volna. Az, amit végül írtak, csak a szakirodalmi és rovológiai tájékozatlanságukat tanúsítja. Sajnálatos, hogy ez a "szakma" és ez az MKI pillanatnyilag nem képes többre.
7. ábra. Hun hieroglifikus mondatjel (jelvény) a British Museum-ban, az olvasata Nagyon nagy Lyukó földje, mondanivalója hasonló a karcagi csatkarika szövegének mondanivalójához (az Isten tulajdonának mondja a Földet) és itt is szögletes a Föld hieroglifa
Érdeme ennek az értékelésnek, hogy észreveszi: a székely jelek korábbiak ennél az emléknél. Az azonban tévedés, hogy kun eredetű lenne maga a tárgy, valamint hogy nem írás, hanem díszítés lenne rajta. Magyar hieroglifákkal ugyanis kitűnően elolvasható a karikán lévő magyar imaszöveg, amelynek jó párhuzamai vannak a magyar hieroglifikus szövegek között (például a IX-X. századi afrászijábi tálon, vagy az Árpád-kori regölyi gyűrűn, meg egy sor hun, avar és meroving bogláron). E hieroglifikus írásemlékek - több kultúrában kimutathatóan - törekedtek rövid szimmetrikus és díszes szövegek alkotására, mert ezzel fokozták a vallásos jelentőségű mondatok sikerét. Az ismétlődés annak köszönhető, hogy az ima sorai ismétlődtek (az eredeti világmodell oldalain és sarkain lévő jelcsoportok azonosak voltak). Ha a szerzők nem ismerik ezeket a párhuzamos imákat, az sincs rendben. Ám ha a díszessége és a szimmetrikus volta, netán az ismétlődések miatt állítják be gyanúsnak az írásemléket, akkor az mégannyira sincs. Az írástörténet seregnyi példával bizonyítja, hogy a díszes, szimmetrikus és ismétlődő szöveg is írás.
Kedves Attila!
VálaszTörlésIsmeri a karcagi csatkarikáról írt dolgozatomat? Ajánlom a megtisztelő figyelmébe!
https://mek.oszk.hu/16100/16147/16147.pdf
Üdvözli: Varga Géza
Áldott ünnepeket és BUÉK!
***
Kedves Géza!
Üzenetét és szintét megkaptam, a megküldött irodalom köszönöm!
Magam máshogy látom az orgondaszentmiklósi csatkarikán található rovásjelek értelmét, ennek részletes kifejtését dolgozatunkban minden bizonnyal olvasta.
A teljesség kedvéért mindehhez hozzá kell tennem, hogy nem szakterületem sem a rovásírás, sem a felirattan, engem külön a leletkör kun vonatkozásai érdekelnek.
Boldog új évet kívánva üdvözli,
Katona-Kiss Attila
***
Kedves Attila!
Újra elolvastam a cikküket, hátha nem figyeltem fel benne valamire, azonban eddig is jól értettem. Ön Aydemír olvasatát fogadja el a szedesz kivételével. A szedesz valóban nincs ott, de Aydemir többi szava sincs. Azaz Aydemir olvasata teljes egészében megalapozatlan. Ezért ezen a csaton semmi sincs, ami a kunokra utalna.
Ön egy keresztény keresztet feltételez a szedesz (a Föld szójel) helyén. Ez egy jellegzetes hiba, amit más régészek is rendre elkövetnek. Ott van ugyan a Föld jel négy oldala, vagy kör alakú kerete, de azt nem veszik figyelembe. Ez azért van, mert eddig már sok keresztet láttak, de a Föld jelünket (a székely írás "f" betűjét) talán még nem ismerik eléggé. Ez annyira jellegzetes hiba, hogy korábban már írtam róla egy cikket:
Mikor keresztény a kereszt és mikor az ősvallás jelképe?
https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/2018/01/mikor-kereszteny-kereszt-es-mikor-az.html
Az egyetlen hibátlan olvasat az általam adott és nem is lehet másik jót készíteni, mert nincsenek az olvasatomban bizonytalan részek. Viszont van hozzá egy sor leletpárhuzam, valamint vázoltam a folyamatot is, ami a csatkarika szövegét eredményezte ls követte. Sajnálom, hogy a dolgozatában nem tud az olvasatom létezéséről. Amíg a szójeleink létét nem fogadják el, addig nem lesznek képesek jó magyarázatát adni sem ennek a csatkarikának, sem több másik szójeles leletünknek sem. Erről már írtam Fehér Bence könyve kapcsán is.
Fehér Bence: A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye
https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/2020/12/feher-bence-karpat-medencei-rovasirasos.html
Gondolom nem a téveszmék terjesztésére törekszik, ezért javaslom a Magyar hieroglif írás c. kötetem és a kb. 600 cikkből álló blogom tanulmányozását! Örömmel segítek, ha szán rá időt!
Üdvözli: Varga Géza
Nem kaptam további választ.
Törlés