A zamárdi avar temető feltárását Bakay Kornél kezdte meg. A temetőben több elolvasható hieroglifikus szöveget hordozó leletet találtak, amelyek olvasatait korábban már egymás után közreadtam. Amint azt az alább olvasható írásemlék is mutatja, aligha értem még a végére a zamárdi avar temető elolvasható írásemlékeinek.
A jelen cikkben egy VII. századi aranyozott ezüst szíjvég jeleit olvasom el, amely 1993-ban került elő Bárdos Edith ásatásán. A vizsgált feliratot közli Garam Éva is, aki jelenleg vezeti az ásatásokat. A szíjvég részletgazdag, Vágó Ádám kötetéből származó fényképét ide kattintva tekintheti meg az olvasó. A szíjvégbe karcolt jelek elolvasásával eddig többen foglalkoztak, például Harmatta János is, de komolyan vehető eredmény nélkül. Az írásemlékről ezt megelőzőleg Fehér Bence készítette a legjobb rajzot (Fehér/2020/88), ami azt jelenti, hogy megközelítőleg azonosan határoljuk el egymástól a lényeges és a mellőzhető vonalakat.
1/a. ábra. A zamárdi avar szíjvég hátlapjáról a jelek, az olvasat jobbról balra (a csillagig): Ős, ragyogó ügy szár, nagyon nagy szár (mai magyarsággal: Ősi, ragyogó folyó úr, nagyon nagy úr), fotógrafika
1/b. ábra. A zamárdi avar szíjvég két oldala
Fehér Bence szerint az írásemlék "tartalma alighanem védő mágia", amivel egyetérthetünk, mert azt a szójeles olvasatom (1. ábra) és a hasonló avar hieroglifikus szövegek alapján be lehet látni. Ez az írás az ősvallás szolgálatára született meg és e célnak felel meg az eddig elolvasott avar szövegek tartalma is (szinte mindegyik a Tejúttal azonos Istent említi).
Amikor azonban Fehér Bence úgy foglal állást, hogy "A jelek minden eddig ismert avarkori rovástól erősen eltérnek", akkor azért téved, mert nem ismer elegendő avar szöveget. Ugyanis álláspontjával ellentétben a szíjvég jeleinek egy sor párhuzama van nem csak az avarok, a hunok és a honfoglalók hieroglifái között, hanem a ma ismert székely írásban is (1., 3. és 4. ábra). Fehér Bence azért beszél mégis eltérésről, mert eddig nem volt hajlandó tudomásul venni az avar hieroglifák létezését, amit pedig a neki személyesen átadott Magyar hieroglif írás c. kötetemben bemutatok. Van tehát jelpárhuzam és arról Fehér Bence is tud, vagy tudhatna. A "tudományos konszenzus" informális szabályai azonban tilthatják számára a körön kívüliek által leírt tények észrevételét és tárgyalását, amiből következően az ő álláspontja siklik félre, a Magyarságkutató Intézet által kiadott kötetet pedig - sajnálatos módon - nem lehet komolyan venni.
Az írásemlék szerkezete
A lelet felületét több utólagos karcolás teszi nehezen kisilabizálhatóvá, ám ez mégsem reménytelen. A felületen lévő jelek csoportjait az 1. ábra mutatja be.
Jobbról az első jelcsoport 7 hieroglifából (ősvallási kötődésű szójelből) áll. Ezek a legkönnyebben azonosítható és elolvasható jelek (lásd a következő fejezetben!).
A második csoportot két csillag és egy szarvat viselő állat rajza képezi. Ezzel e cikkben nem foglalkozom.
A harmadik "csoport" egyetlen magányos jelből áll az 1. ábra bal felső sarkában. Ez feltehetően az atya szójel (a székely "ty" betű) egyik változata, az Orion csillagkép rajza.
Az első jelcsoport olvasata
A jelcsoport jelekre bontásakor a részletgazdag fényképen kívül figyelembe vettem a lelettel korábban foglalkozó kutatók álláspontját is. Mint az a 2/a. ábrán ellenőrizhető, a szíjvég mindegyik jele formailag jól azonosítható a székely írás valamelyik jelével, ám a zamárdi szíjvégen szójelek vannak, a székely jelek pedig az "us" (ős) szójel kivételével egyetlen hangot jelölő betűk. Észrevehető formai eltérést a nagy szójel vízszintes helyzete jelent a függőleges székely "n" betűhöz képest. Ez az avar nagy szójel mutatja a székely "n" betű előzményét jelentő eredeti jelformát és a hun-avar hieroglifikus írásemlékeken a nagy hieroglifa minden előfordulásakor ezt a következetesen eltérő helyzetet találtuk (3. ábra). Az elforgatás a rovástechnológiából következik, mert vízszintes jelet nem lehet, vagy nem könnyű egy fapálcába róni.
2/a. ábra. A zamárdi szíjvég első jelcsoportjának jelei (fent) jól azonosíthatóak székely jelekkel (lent) s ha szójelként értelmezzük őket, akkor értelmes olvasatot kapunk (Varga Géza fotógrafikája)
A 2/a. ábra alsó sorában jobbról balra a székely írás megfelelő jeleit (a jobbról első ős jelet kivéve betűkről van szó) mutatom be. A felső sorban lévő, az avar szíjvégről származó jelek azonban mind szójelek. Jobbról balra haladva a szójelek a következők: ős, ragyogó, ügy, szár, nagy, szár, nagy. Ezek talán két mondatot is rögzítenek. Jobbról az első mondat olvasata mai magyarsággal az Ősi, ragyogó folyó úr. Ezt követi egy szimmetrikus jelcsoport, amely jobbról és balról olvasva egyaránt ugyanazt a Nagyúr összetételt engedi kiolvasni. Ez az utolsó, három jelből álló szimmetrikus jelcsoport a Nagyon nagy úr mondatot adhatja vissza. Sajnos, nem lehet pontosabb magyarázatot adni, mert ez az írás ilyen lehetőségekkel rendelkezett.
A zamárdi szíjvég jeleinek avarhun párhuzamai
Ebben a fejezetben a zamárdi szíjvég azonosított jeleinek avar és hun párhuzamait mutatom be Fehér Bence és a Magyarságkutató Intézet szíves tájékoztatása gyanánt (3. és 4. ábra). Az avar és a hun nép közé nem képzelünk áthatolhatatlan válaszfalat, mert egyaránt magyarul beszélő testvérnépek voltak. Az avar időkben is éltek hunok (például a Baján alatt bevonuló szabírhunok) a Kárpát-medencében. A magyar krónikák nem is említik az avar népnevet, hanem az avarok viselt dolgait a hun-magyar történet részeként adják elő. Ráadásul ugyanazt a jelkészletet és hieroglifikus írást használták az avarok is, meg a hunok is, amivel aztán Árpád honfoglalói megjelentek Vereckénél s amiből a székely írás, meg a magyar népi hieroglif jelhasználat (a hímes tojások és a fazekasok jelkészlete, stb.) kialakult.
3/b. ábra. A Gizella kincs avar eredetű turulos fibulájának Ragyogó nagy ország (balra) és az apahidai hun turulok nyakán olvasható Ragyogó ország mondat (jobbra)
A 3/b. ábrán szereplő avar és hun írásemlékek cáfolják Fehér Bence állítását, miszerint a zamárdi avar jeleknek nincs avar megfelelője. Az egyiken a nagy és a ragyogó, a másikon a ragyogó szójel fordul elő s ezek a szójelek szerepelnek a zamárdi leleten is.
3/c. ábra. Az apahidai hun csat nyelvén és a csatnyelv tövénél lévő dob oldalán sorakozó ügy "folyó" hieroglifák a zamárdi ügy "folyó" jel megfelelői, a csatnyelv látható jeleinek olvasata: Nagy ügy szár (mai magyarsággal: Nagyságos folyó úr) - mert a hun és avar csatok íve az égboltot, a nyelve pedig az azt alátámasztó, Istennel azonos Tejutat jelképezi
A 3/c. ábra csatjának nyelvén ugyanazt az ügy szár (mai magyarsággal folyó úr) szerkezetet találjuk, mint amit a zamárdi avar szíjvégen is elolvashatunk (1. ábra). A szkíta-hun-avar-magyar hieroglifikus írásfolyam egyik jellegzetessége, hogy olyan rövid, ősvallási jellegű mondatokat és szerkezeteket ismételget, mint amilyen ez az ügy szár "folyó úr" szerkezet is.
A fent bemutatott avarhun leleteken a zamárdi avar szíjvég első jelcsoportjának mindegyik jeléhez találtunk avar, vagy hun párhuzamot. Nem elhanyagolható körülmény, hogy ugyanezek a jelek szerepelnek a székely írásban is. Nincs igaza Fehér Bencének, amikor ezeket a zamárdi avar jeleket nem tudja besorolni az avar jelek közé. A hagyomány ugyanis egyértelmű volt, amikor a székely írást hun-szkíta írásnak nevezte (értve ez alatt az avart is). A leletek jelkészlete ezt a hagyományos álláspontot igazolja, Fehér Bence indokolatlan hagyománytagadását pedig leleplezi. A zamárdi avar szíjvégen azok a jelek szerepelnek, amelyeket a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok is használtak, a székelyek pedig a mai napig használnak. Egyetlen, összetartozó írásfolyam bizonyítékai ezek, amelyeket illene észrevennie a Magyarságkutató Intézet munkatársainak is.
Az avar és hun testvérnép együtt szerepelt a történelemben és ugyanazokat a jeleket (a székely jelek előzményeit) használta. Ennek további bizonygatása meghaladná a cikk kereteit, de bövebben olvashat róla az olvasó a Magyar hieroglif írás c. kötetben, vagy a Hun és avar tartalom c. bejegyzésben.
4. ábra. Ez a táblázat cáfolja Fehér Bence állítását, mert a zamárdi jeleknek van párhuzama az avar jelek között, a zamárdi szíjvég első jelcsoportjának jelei (balra) és ezek avar (középen) meg hun (jobbra) megfelelői (lásd még az 1. ábrában bemutatott székely változatokat!)
A 4. ábra táblázatában bemutatott avar és hun jelek a zamárdi avar szíjvégről, a kölkedi avar korongról, a Gizella kincs avar készítésű turulos fibulájáról, a gátéri avar madaras korongról, a csanyteleki avar vezér övveretéről, az apahidai hun leletekről és egy mongóliai hun szőnyegről származnak.
Irodalom
Fehér Bence: A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye, Magyarságkutató Intézet, Budapest, 2020. I. kötet, Korai emlékek (1599 előtt) és kései feliratos emlékek
Garam Éva: Tausírozott, fogazott és poncolt szalagfonatos ötvöstárgyak a zamárdi avar kori temetőben, Communicationes
archÆologicÆ
hungariÆ, 2018., Magyar Nemzeti Múzeum
Budapest 2020., 172.
Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: A kölkedi avar boglár magyar hieroglifái
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése