Varga Géza írástörténész: Ten hieroglifa Somogyvárról

2019. augusztus 5., hétfő

Ten hieroglifa Somogyvárról

1/a. ábra. A somogyvári Ten hieroglifa (középen), valamint párhuzamai (körben)

1/b. ábra. Kőbe faragott Ten hieroglifa a somogyvári anyagból a kaposvári múzeumban, a mellé tett ismertető liliomos kőfaragványnak fokozza le az Árpád kori istenjelképet

Somogyvárott egykor Koppány vezér földvára állt, aki Géza fejedelem halálát követően nem fogadta el Istvánt uralkodónak, hanem fellázadt ellene, ám a király Somogyvár határában legyőzte. A csata helyszínén megtekinthető ama forrás, ahol a véres testvérharc után István megmosta a kezét. Szent István király Somogyvárott 1001-ben palotát és templomot emeltetett; a vidék békéjének biztosítására katonaságot telepített. Szent László király 1091-ben, a kunok legyőzését követően építtette meg Koppány vára helyén, a Kárpát-medence akkor egyik legnagyobb egyházi épületegyüttesét, az apátságot, ahová a francia bencéseket hívta meg. A király saját temetkezési helyeként is ezt a bazilikát jelölte ki, így 1095-ben itt helyezték örök nyugalomra földi maradványait, igaz, később végső nyughelyet Váradon kapott. Az 1091-ben Szent László király által felszentelt Szent Egyed bencés monostor körül valószínűleg csak a XII. században épült várfal. Történészek szerint a monostor 1556-ban török kézre kerül, de a megszállók nem rombolták le, hanem tovább erősítették az erődítményt. 1799-ben a vár falai még álltak, a század végére azonban már egyre több kövét bontották le és azokat a város más épületeihez használták fel. Az 1824-ben kezdődtek az ásatások, amelyek kisebb nagyobb megszakításokkal azóta is folynak. Az ásatásokat jórészt Bakay Kornél régész irányította. Ezek során napvilágra kerültek a bazilika és a kolostor megmaradt falai is, amelynek egy részét rekonstruálták.

Az elhagyott épületek sokáig építőanyag beszerzőhelyként szolgáltak és ennek következtében váltak rommá. A faragott kőanyagból egy nagyméretű Ten hieroglifa a Kaposvári Múzeum lépcsőházában tekinthető meg.

A Bakay Kornéltól kapott szíves szóbeli tájékoztatás szerint ez a faragvány egy síremlék részlete volt, aminek a grafikai rekonstrukcióját is közölte. A középső sziromlevél eredetileg nagyobb volt, de a kőemlék hányattatásai során jó része letörött és elveszett, amit egy törési felület ma is alátámaszt.

A mellé rakott cédulán "liliomos faragvány"-nak csúfolják, mert az egyetemeinken képzett szakma csak a liliomot ismeri fel, a székely jelekről és a magyar hieroglif írás jeleiről lényegében fogalma sincs.

Az Árpád korból és korábbról meggyőző mennyiségű Ten jel került elő ahhoz, hogy e somogyvári liliomban a Ten hieroglifánkat azonosítsuk. A kőfaragvány ugyan egyszerre "liliom" és ugyanakkor Ten jel is, ám nem mindegy, miről tájékoztatja a közönséget a mellé rakott cédula. Mivel Szent Márton kultusza Szent István országában és a meroving-frank kultúrkörben volt erős, nincs okunk azt gondolni, hogy a francia bencések és a korabeli magyar értelmiség eltérően értékelték volna ezt a jelet.

A Ten szójelként való azonosítást támasztja alá a kőfaragvány monumentális mérete is, mert egy istenjelképet egy egyházi épületen érthetően faragtak ilyen nagyra, míg egy szimpla díszítőelem esetében ez megmagyarázhatatlan lenne.

A hieroglifa a székely írásban az 1500-as évek tudományos színvonalának megfelelve "nt" jelként őrződött meg (1). A helyes olvasatot és kiejtést az olyan mondatjelek őrizték meg, mint amilyen a tusnádi Vártető sziklájába vésve, vagy az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkába rajzolva maradt ránk.

2. Ábra. A székely írás "nt/tn" (Ten) jele

3. ábra. A Szent István idejében készített koronázó palást Ten országa mondatjele

4. ábra. A XIII. szd. első felében épített csempeszkopácsi templom kapubélletében az Isten országa mondatjel olvasható

5. ábra. A Ten hieroglifa a hun kortól az Árpád koron át az 1700-as évek végén is, jellemzően ligatúrákban alkalmazott vallásos jelképünk volt

6. ábra. Lyukó ten országa, római kori hun imádságszöveg a szombathelyi (savariai) Iseum területéről

7. ábra. Magyarországi hun ékszer Dana isten magas köve mondatjele (MNM)

8. ábra. Római kori hun "orrvédő" Alsóhetényből a Krisztus ten mondatot rögzíti

9. ábra. A Nagy Károly által az avaroktól elrabolt kincsek egyikén a Dana ten országa mondat olvasható (Conques, kincstár)

10. ábra. Az avar uralkodó aranyszobrából kialakított Szent Fides szobor koronájának részlete és hieroglifáinak megfelelői a székely írásban (Conques, kincstár)

11. ábra. A 4000-4300 évvel ezelőtti, az Aral tótól délre virágzott BMAC kultúra sar Ten (mai magyarsággal: úr Ten) mondatjele

12. ábra. Kr. e. 4000 tájáról ránk maradt Amur menti sziklarajz részlete a fej közepén az Isten (lentről felfelé olvasott ős + Ten) mondatjellel

13. ábra. A 15 000 éves Mas d' Azil-i jelkészlet Ten jele

14. ábra. Acoma agyagedény Ten hieroglifája

A Ten hieroglifa az égig érő fát ábrázolja. A szibériai mítoszok azt is elmondják, hogy ágai az égbolt rájuk nehezedő súlya alatt hajlanak meg. Berze Nagy János a magyar népmesék elemzése alapján meg azt írja, hogy a magyar néphit szerint az égig érő fa azonos az Istennel.

A fenti példák alapján a "liliom" tisztelete hun és avar hatásra terjedhetett el nyugaton a hunokkal barátságban lévő merovingok Szent Márton-tiszteletével együtt. A leletek azt az utat is megmutatják, amelyen a hunokkal együtt a Ten jel is keletről Európába érkezett (2). Az Árpád házi magyar uralkodók azért alkalmazták előszeretettel a égig érő fát ábrázoló hieroglifát, mert ama Isten (Ten) jelképe volt, akitől a hatalmukat kapták s akitől a hun-magyar dinasztia egykor a származását is levezette. (3)

15. ábra. Gyulai honfoglalás kori bronzcsat részlete, az Isten hieroglifa (fotógrafika)

Jegyzet

(1) A székely írás Ten szójelét betűkből összerakott ligatúraként, jobbról balra haladva próbálták meg elolvasni és értelmezni, ezért lett belőle "nt" jel.

(2) A szójel legkorábbi, ismert példánya a Pireneusokból, a Mas d' Azil-i barlangból került elő. Eredetét tekintve ezzel egyidős lehet az amerikai indiánok népi jelkészletében előforduló párhuzam is. A jelek közös ősforrása a kb. 50 000 éves őshaza, az Ószövetségben is említett Éden területe és kultúrája volt.

Azt, hogy a jelek nem véletlenül hasonlítanak egymásra, az is bizonyítja, hogy nem egyetlen jel, hanem egy 20-50 jelből álló jelkészlet hasonlóságáról van szó. A jelek ilyen tömeges egyezése együtt járhatott az ősvallás és a nyelv valamilyen fokú rokonságával is.

(3) A magyar krónikák királylistájában Thana fia Nimród, akitől Hunor és Magor, tőlük pedig a hun-magyar dinasztia és nép származott. Ez a Thana név a magyarok istenének régi Ten nevével azonos.

Ez magyarázza meg a honfoglalás nevezetes Duna-parti jelenetét is, amikor Árpád apánk az ivókürtjét Duna vízzel telemerte és felelmelte, amire az ott lévő összes magyarok felkiáltottak, hogy Isten, Isten! Ez azonban csak egy latinból történt visszafordítás, az eredeti jelenetben ujjongó és kiáltozó magyarok még a Dana istennevet használhatták. Így válik ugyanis érthetővé a jelenet, hiszen a Duna és a Dana azonossága nyilvánvalóbb.

Irodalom