A Magyarságkutató Intézet rovológiai teljesítménye

Ezen az oldalon azokat a blogbejegyzéseimet (pontosabban a rájuk mutató linkeket) szedtem csokorba tartalomjegyzék-szerűen, amelyek a Magyarságkutató Intézet rovológiai (magyar ősírástani) tevékenységével foglalkoznak. Az Intézet kitűnő embereket állított sorba, hogy a magyar őstörténet kutatásában eddig el nem végzett munkát elvégezzék. Több szakterületen nagyszerűbbnél nagyszerűbb eredményeket értek el és tettek le az asztalra, sokunk örömére. Sajnos, az engem legjobban érdeklő tudomány, a rovológia terén nem lehet ugyanezt elmondani. Ezek a cikkeim azért születtek, hogy az Intézet tevékenységét a magam eszközeivel segítsem.

Az Intézet így foglalja össze a célkitűzéseit: "A Magyarságkutató Intézet fő célja, hogy a különböző tudományos szakágakban megszületett ismereteket összehozza, értékelje és magas tudományos színvonalon véleményezze, a valószínűségnek olyan fokán, amennyire csak lehetséges. A szervezet feladata, hogy olyan kutatásokat végezzen a magyarság múltjának, nyelvének, eredetének feltárására, amelyekre eddig nem volt lehetőség." 

Ez azonban - a jelek szerint - nem vonatkozik a székely írás szójeleire (a magyar hieroglif írásra) és a vélük írt szövegekre. Köztudott, hogy az előző átkosokban a székely írással kapcsolatos kutatás a "tudományos konszenzus" ellenérzései és prekoncepciói miatt az amatőrökre maradt. Ezért arra számíthatnánk, hogy az intézet meghirdetett nemes céljai között az első helyek egyikén szerepel a rovológiai kutatás erősítése. Az Intézet kutatói által jegyzett, alább ismertetett dolgozatok azonban arról tanúskodnak, hogy e folyamatnak (a magyar írástörténet kutatásának és felhasználásának) még nagyon az elején tartunk: egyelőre nem fordítanak megfelelő erőket e nem is vállalt feladat teljesítésére. Időnként kifejezett valótlanságokkal vezetik félre az olvasóikat, például azt állítván, hogy a budapesti középkori jelvény 1. ábrán látható részletén "rontott latin M" betű van és rovásírásos szövegként "nincs olvasata". Ez és a hasonlók kizárják az MKI nevével fémjelzett, rovásírással foglalkozó irományok tudományos eredményként való számba vehetőségét.


1. ábra. Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet írástörténésze átveszi Tomka Gábornak, a Magyar Nemzeti Múzeum fóigazgató-helyettesének komolyan nem vehető álláspontját arról, hogy ezen a képen egy "rontott latin M" betű látható, mindezt talán csak azért, hogy közös erővel letagadhassák a képen a feje tetejére állítva látható és restaurálás ürügyével barbár módon lereszelt rovásjeleket, nehogy azokat a hun-magyar azonosság bizonyítására lehessen felhasználni


Egyelőre csak annak örvendhetünk, hogy (szinte mindig a nevünk megemlítése nélkül) átveszik és sajátjukként adják elő az eredményeimet. Ilyen a székely írás ótürk eredeztetésének elvetése, ami a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk megjelenését követően a csőd beismerésére kényszerítette Róna-Tas Andrást és három társát (1). Ez az akadémikus kudarc indokolja azt, hogy az MKI foglalkozzon a székely írással. Az eredmények közé számíthatjuk azt is, hogy az OSZK nyelvemlék-kiállításának kudarcáról írt cikkeim hatására ma már nyelvemléknek tekintik a rovásírásos szövegeket is. Eredmény továbbá az is, hogy a budapesti késő-középkori jelvényt egyáltalán megemlítik a rovásírásos emlékek korpuszában, bár egyelőre csak tévedésként, mert még letagadják a rovásemlék voltát. Itt ugyan leírják a nevemet is, de talán csak azért, hogy egy wikipédia-szerkesztő ellenőrizhetetlen állítása szerint a Magyar Nemzeti Múzeumból származó, velem kapcsolatos valótlanságot megismételhessenek. 

Fehér Bence szerint ugyanis az én nyomomban járva írta azt Erdélyi István hun koros régész, hogy ez egy hun lelet. Pedig a dolog éppen fordítva történt, mert egyébként ez így logikus is. A kötetemben közreadott hun besorolás öt régésztől, köztük éppen Erdélyi Istvántól is származik, amint ez világosan szerepel a kötetemben. Ráadásul Erdélyi kötetének megírása előtt évekkel már a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának is az volt a letéti szerződésben aláírással és pecséttel vállalt (ám téves) álláspontja, hogy ez egy hun cikáda fibula. Erről a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettesének is tudnia kellene, de - a jelek szerint - nem akaródzik neki elismerni a tévedésük tényeit. Inkább skrupulus nélkül rám keni a saját sarukat. 

Azt is írja Fehér Bence, hogy e rovásemléknek rovásbetűs olvasata nincs, pedig az Északi sarok olvasatot két általa ismert kötetemben is közreadtam már. Mivel Fehér ezek közül az egyiket "le is hivatkozta", magyarázatképpen csak azon lehetőségek között választhatunk, hogy 

- nem olvasta el a hivatkozott művet, vagy hogy 

- elolvasta ugyan, de a Múzeum kedvéért letagadja a benne szereplő adatokat.  

A Magyarságkutató Intézet kötetei rovológiai téren nem csak bocsánatos tévedéseket, hanem közönséges és nyilvánvaló valótlanságot is terjesztenek, mert ebben a körben - a jelek szerint - mintha nem törekednének eléggé a szakmai hozzáértés és a tisztességes tömegtájékoztatás megfelelő szintjének biztosítására. 







Fehér Bence: A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye





A szkíták, hunok, avarok és honfoglalók nyelvéről, Török Tibor interjújára válaszolva















Levél a "tudományos konszenzus" képviselőinek













Horváth Ciprián a szakonyi honfoglalás kori lószerszámdísz funkciójáról




"Ősi írásaink a Kárpát-medencében" a Magyarságkutató Intézet konferenciája







Jegyzetek

(1) Fehér Bence ugyanis - a kutatási eredményeim megismerése után - már óvatosan felvetette egy magyar ősírás létezésének lehetőségét, amit mindenképpen eredménynek kell tekintenünk. 

Irodalom



4 megjegyzés:

  1. Dobrai Éva: És miért tenne a Magyarságkutató Intézet ilyesmit?!

    Varga Géza: Na, ez egy komoly kérdés! Én azonban csak találgatni tudnám. Hanem kegyed megkérdezhetné őket. Mert, hogy ezt tették, azt könnyű ellenőrizni: el kell olvasni a kiadványaikat és össze kell vetni az állításaikat a tényekkel.

    VálaszTörlés
  2. László Nádudvari: Varga úr! Nagyon is tiszteletre méltó a munkássága. Átlapoztam a "gyűjteményét" és fantasztikusnak tartom. Nem találok ma átfogóbb, ilyen nagy történelmi múltú és történelmi területű elemzését az emberi írás kialakulásának és ezt mi magyarok tudjuk, értjük, olvassuk szinte egyedül a világon. Gyalázat emellet szótlanul, észrevétlenül elmenni. A Magyarságkutató Intézetnek pedig iszonyatos szégyene ez az állapot. Kitartást, jó egészséget kívánok!

    VG: Köszönöm! Örvendek annak, hogy egyetértünk!

    VálaszTörlés
  3. Götz László: Az ötletem a következő: Ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, hogy embereinknek magyarázzuk a hierogliph jelentését, mi magunk, és magyar nyelvű szövegeinkben miért ne használjuk a magyar nevén azaz Szent Jeleinknek, és csak idegen nyelvre fordított szövegeinkben a hieroglifa szót?

    Varga Géza: Kedves László! Azért használom a hieroglifa szót, mert ez a bevett szakkifejezés. Aztán meg a szakemberek is annyira hülyék, hogy kénytelen vagyok elmagyarázni nekik. Egy héten belül három egyiptológus is letudománytalanozott a hieroglifa szó használata miatt. Az egyiktől meg tudtam kérdezni, hogy szerinte miért tudománytalan. Azt válaszolta, hogy azért, mert a magyarságnak semmi köze Egyiptomhoz - vagyis nem tudta a szerencsétlen hogy mit jelent a szó. Amikor felhívtam a figyelmét arra, hogy a hieroglifa egy "szent véset" jelentésű görög szó, akkor esett le neki a tantusz s azt mondta, hogy Igaz, ez egy kései szó. Vagyis Egyiptomban akkor használták, amikor az értelmiség már görögül beszélt Alexandriában. Ezt a hieroglifa szót azért használom magyarul írt tanulmányokban, mert a magyar írástörténeti tanulmányokban ez a bevett szokás. Ha másnak szabad használnia az ismert és magyar szakcikkekben, meg népszerűsítő irodalomban egyaránt előforduló szakkifejezéseket, akkor nekem is.

    Götz László: Nem akadékoskodás volt a célom ezzel a javaslattal, csak egy ötlet volt, a szélmalomharc elkerülésére.

    Varga Géza: A hozzá nem értő emberekkel szemben semmiféle engedményt nem kell tennem, mert a tudomány nem a népszerűséget hajhássza, mint a politikusok, vagy a színészek, hanem a kíváncsiságunkat szeretné kielégíteni. Nem harcolok szélmalmokkal (ezek az alakok nem valamiféle nagyságok, hanem szakmai senkik), csupán következetesen végzem a saját magam elé tűzött célok elérését lehetővé tevő munkámat. Mivel sohasem vesztegettek meg és a megélhetésem sem függ tőlük, ezért nincs mire tekintettel lennem a szakmai követelményeken kívül. A rovológiai tudásukat és a becsületüket, ha ilyesmivel rendelkeznének, természetesen tisztelném.

    VálaszTörlés
  4. Mária Beliczai:

    "Ezek a cikkeim azért születtek, hogy az Intézet tevékenységét a magam eszközeivel segítsem." - olvashatjuk Varga Géza nagyon tiszteletre méltó ajánlását, amihez sok erőt és végtelen kitartást kívánunk szeretettel!
    - Kedves Géza! Az a fél évszázadnyi hatalmas kutató munka, melynek során a Föld szinte valamennyi kultúrájában összehasonlításokat végeztél a jelképek, képjelek, írásjelek világában - mondhatjuk, egyedülálló és mindeddig példátlan! - Továbbá azt is hangsúlyoznunk kell, hogy mindehhez olyan képességekre is szükség van, mint a látás felismerő képessége - egy olyan világban, ahol a logikai racionalizmus uralja a gondolkodást - ami nem lenne baj, ha kellő vizuális kultúra is támogatná a józan észt! Csak hát már a vizuális kultúrával is komoly bajok vannak az oktatás minden szintjén! Sajnos igen régi az az elsorvasztó folyamat, ami éppen a képzelő erőt, a teremtő képzeletet - a kép-ző mű-vészetben a nonfiguratív azaz alaktalan világába taszította - az alak formálása azaz az alkotás világából! Hiszen éppen a legmagasabb rendű alkotás a formátlan gondolatból, érzésből formát, alakot teremteni, alkotni.... Hangalakot, szóalakot, szobor alakot, Isten alakot.... Mindez magyarul csodálatosan érthető is, de mára az automatikus beszéd világában a szavak eredeti jelentése is elveszőben van... hát még az ősi szógyökök... De még semmi nincs veszve!
    - A szent jelképek, hieroglifák (szent írat) szó jelentése sem világos sok szakembernek, egyszerűen nincs amire alapozhatnának. Jelenleg nincs semmilyen oktatási forma, ami képes lenne támogatni azt a kutatási szemléletet, amelyet Te elindítottál. A társtudományok és társművészetek együtt lehetnek képesek arra a felismerésre, hogy a világon mindenhol egyszerre is megjelenhettek ősi kifejezési formák - és ezek a jelképekben ősidők óta jelen is vannak...
    - Mindezt valóban nehezíti, hogy az ősi jelek a magyar jelképek és írásjelek, hieroglifák és rovások világából eredeztethetőek illetve értelmezhetőek - könnyíthetné,de "nehezíti"... mert, mert, miért... olyan nehéz ezt elfogadni(?!)
    - Minden tiszteletünk, hogy továbbra is képviseled ezt az egyedülálló tudományt, a magyar hieroglifák kutatását, a magyar jelképek írástörténeti felismeréseit a magyar kultúrtörténet szerves részeként!

    Varga Géza: Köszönöm!

    VálaszTörlés