Miközben sorra olvasom el a szebbnél szebb hun ékszerek "díszítését", mindig elmaradt egy. Ennek az egynek ugyanis nem értettem a jeleit. Külön, külön mindegyikkel tisztában voltam, de a mondatot és főleg az írásképet nem sikerült megértenem. Aztán, a sorakozó többi ékszer olvasatai alapján ez is rendeződött és most sorra kerühet (1. ábra).
1. ábra. Nagyszéksósi hun csat a Nagyon nagy szár (mai magyarsággal Nagyon nagy úr) mondattal
A kezdeti nehézséget az okozta, hogy a hun csatokat (a csatnyelv és az ív alapján) abban a nézetben szoktam szemlélni, ami az 1. ábrán látható. A csat íve ugyanis az égboltot jelképezi, a csatnyelv pedig az Istennel azonos égig érő fát (a Tejutat), ami azt középen alátámasztja.
Ennek ellentmondani látszott, hogy a csat alsó részén lévő két ív a jól ismert nagy hieroglifa megkettőződése, amit nagyon nagy alakban már többször elolvastam, csakhogy ebben a helyzetben ezek a szójelek a fejük tetején állnak.
A megnyugtató megoldást az hozta el, hogy időközben több olyan hieroglifikus írásemlékkel is találkoztam, amelyekben éppen ez a helyzet ismétlődött: az egyik sor a talpán, a másik meg a feje tetején állt. Mivel az írástörténet ismer hasonló sorvezetést (a bustrofedon, azaz az ökörszántás nevűt), ezért bele kellett nyugodnom, hogy itt is ez a helyzet.
2. ábra. A hun csat nagy hieroglifája (fent) és a székely írás "n" betűje (lent), a jel a rovástechnológia miatt fordult el vízszintesből függőlegesre, mert egy fapálcába bicskával nem lehet vízszintes jelet róni
3. ábra. A hun csat szár "növényi szár, úr" hieroglifája (fent) és a székely írás "sz" betűje (lent)
Az olvasat rövid, de ismerős. A hieroglifikus szövegek másutt is tartalmazzák a nagyon nagy és a szár "úr" szavakat. Lehetséges, hogy a nagyúrból alakult ki a nádor méltóságnevünk?
Irodalom
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése