A Sumida folyó hídja kulturális magazin Egy európai hírű régészeti lelet a „HAJDÚBÖSZÖRMÉNYI BRONZ KINCS” cím alatt mutatta be az alábbi bronzedényt (1/b. ábra). Az eredeti cikk forrásai: *hajdusagimuzeum.hu, *kunhalmok.hu és *hajduboszormeny.hu . Az eddig ismert adatokat kiegészítjük a bronzba rajzolt jelek olvasatával (1/a. ábra).
1/a. ábra. A hajdúböszörményi bronzkincs edényének hieroglifikus Lyukó nagy szár földje (mai magyarsággal: Lyukó nagyúr földje) mondata, az alsó sorban a székely írás "ly", "n", "sz" és "f" betűi
Az 1858-ban a Csege-halom környékén előkerült, példátlan gazdagságú (kardokat, sisakokat, díszes bronzedényeket tartalmazó) kincsegyüttes névadója lett egy több száz kincset magában foglaló régészeti „kincshorizontnak”. Az ide tartozó leletek a „böszörményi kinccsel” azonos időszakban kerültek földbe Európa tájain. Két böszörményi napszámos, Esterházy Pál hajdúszentgyörgyi birtokán kukoricakapálás közben bukkant a több mint 3000 éves kincsleletre. Elrejtésének környezetében létezhetett egy hatalmi központ, valószínűleg a Csege-halomtól mintegy 2000 méterre található zeleméri földvár környékén. A kincset a bronzkori Gáva kultúrához köthető közösség a lakóhelyétől távol helyezte a földbe.
Az olvasat hasonló szöveget eredményez, beleillik az eddig ismert hieroglifikus olvasatok sorába. Például a hajdúböszörményi tál és a karcagi Árpád kori csatkarika írásemléke egyaránt arról tájékoztat, hogy a föld az istené. A hajdúböszörményi tál köriratán balról jobbra ismétlődő Lyukó nagyúr földje mondatot imaszerűen, egymás után olvashatták, esetleg énekelhették eleink. A mondatba valamiképpen belefűzhették a központi, csillag alakú és "Isten" értelmű szót is, aminek a hangalakját nem ismerjük, csak sejtjük a nyolcágú csillag alakú ezer számrovás-jelünk alapján, hogy ősúr-nak ejthették.
1/b. ábra. A 3000 éves hajdúböszörményi tál
A tál jelei azonosak a szkíták, hunok, avarok és más rokonnépek által használt kőkori eredetű magyar hieroglif írás jeleivel, amelyekből a székely írásjelek kialakultak. A Kr. e. I. évezredből már ismerünk magyarul jól elolvasható szövegeket. Ezeket a rövid szkíta szövegeket legutóbb Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet kutatója szedte csokorba és adta ki. (1)Az olvasat hasonló szöveget eredményez, beleillik az eddig ismert hieroglifikus olvasatok sorába. Például a hajdúböszörményi tál és a karcagi Árpád kori csatkarika írásemléke egyaránt arról tájékoztat, hogy a föld az istené. A hajdúböszörményi tál köriratán balról jobbra ismétlődő Lyukó nagyúr földje mondatot imaszerűen, egymás után olvashatták, esetleg énekelhették eleink. A mondatba valamiképpen belefűzhették a központi, csillag alakú és "Isten" értelmű szót is, aminek a hangalakját nem ismerjük, csak sejtjük a nyolcágú csillag alakú ezer számrovás-jelünk alapján, hogy ősúr-nak ejthették.
2. ábra. A hajdóböszörményi Föld hieroglifa (balra) és a székely írás "f" betűje (jobbra)
3. ábra. A hajdúböszörményi Lyukó hieroglifa (balra) és a székely írás "ly" betűje (jpbbra)
4. ábra. A hajdúböszörményi Dana hieroglifa (balra) és a székely írás "d" betűje (jobbra)
5. ábra. A hajdúböszörményi szár "úr" hieroglifa (balra) és a székely írás "sz" betűje (jobbra)
6/b. ábra. A hajdóböszörményi nyolcágú csillag alakú jel párhuzamai: a sumér dingir "isten" szójel nyolcágú csillag alakú változata Labat nyomán (balra), egy kasszita pecséthenger nyolcágú napjelképe (középen) és nyolcágú csillag alakú "Isten" hieroglifát tartalmazó gyulai honfoglalás kori ruhadísz (jobbra)
7. ábra. A hajdúböszörményi "eget tartó fa" ábrázolási konvenció, az olvasata: Nagy úr
8. ábra. A hajdúböszörményi tál nagy hieroglifája (balra) és a székely írás "n" betűje (jobbra)
A hajdúböszörményi tál jelei jól azonosíthatók a magyar jelekkel. Ahol eltérést tapasztalunk, ott a többi hieroglifikus szövegben is hasonlóképpen jelentkező szabályos változásról van szó, ami az olvasatokat alátámasztja. Ilyen az, hogy a szár olvasat helyett az úr szót kell alkalmazni mindenütt, ha értelmes magyar mondatot akarunk kapni. Ilyen a nagy hieroglifa vízszintes, ugyanakkor az "n" rovásjel függőleges állása, amit a rovástechnológia alkalmazása kényszerített ki szintén mindenütt. A hajdúböszörményi jelek olvasata is magyar mondatot ad, ami a tálat a magyar őshonosság bizonyítékai közé sorolja (5). Ezek a Kr. e. I. évezredből származó írásemlékek a székely írás előzményei közé tartoznak és korai magyar szövegeket rögzítenek.
Jegyzet
(1) Fehér Bence tagadta a rovásjeleinkkel való kapcsolat lehetőségét: „Csupán néhány kísérlet történt arra, hogy a római hódítást nem közvetlenül megelőző vaskori kultúrákban azonosítsanak feliratos emlékeket a régészeti leletanyagban. … bizonyosra vehető, hogy ezeknek a későbbi rovásírásos emlékekhez semmiféle leszármazási vagy kulturális közük nincs, és biztosan nem tartoznak azokhoz a későbbi keleti, nomádnépekhez, amelyek a különböző rovásírásokat alkalmazták – ámbár széles körben ismertek olyan tudományosan alá nem támasztott nézetek, amelyek egyfajta korai rovásírást látnak bennük." Álláspontját erőtleníti, hogy az általa bemutatott szkíta szövegek mindegyike könnyen elolvasható magyarul, a székely rovásírás előzményét jelentő magyar hieroglif írás szójelei segítségével. A szerző kudarcának okát csak találgatni lehet, mert a párbeszédtől a Magyarságkutató Intézet indoklás nélkül elzárkózott. A nyájas olvasónak joga van szakmai és etikai színvonaltalanságra gondolni. Tény, hogy az akadémikus szerzők a kutatás során felmerült tudományos igényű kérdésekhez nem tudnak és nem is akarnak hozzászólni s ha a rovológia területére tévednek, akkor képtelenek két bekezdésnél több kifogástalan álláspontot előadni. A kezüket megkötheti az akadémikus "tudomány" többször dokumentált rovásundora (2), módszertani problémahalmaza (3), alaptalan prekoncepció-komplexuma (4), az egzisztenciális rettegés és a tudatlansággal párosult restség.
(2) A budapesti hun jelvény kálváriája - sajnos - kitűnő látleletét adja a magas "tudományos" körökben a rovásírásunkkal szemben tapasztalható engesztelhetetlen gyűlöletnek. Az akadémikus "tudomány" úgy viselkedik, mintha Magyarország megszállt ország lenne, amelyikben akár a tudományos haladást is orrba kell vágni a magyarság megalázása, a magyar őskultúra letagadása érdekében.
(3) A módszertani problémáknak több rétege van.
- Egyrészt az akadémikus "tudomány" nem hajlandó tárgyalni sem arról, hogy a székely írásnak vannak szó- és mondatjelei s a rovásbetűink is magyar szójelekből alakultak ki egykor. A székely írást alfabetikus (egyetlen hangot jelölő betűkből álló) írásként kezelik s ennek megfelelően próbálják meg rokonítani is más írásokkal. Ez a módszertani tévedés nem csak a korábbi kudarcaikat magyarázza, hanem előre vetíti a következőket is.
- A tudományos vitát Zsirai óta sokan elintézhetőnek vélik a finnugrista jelzők osztogatásával (a dilettánstól az elmebetegig).
(4) Az akadémikus "tudomány" prekoncepciói is többrétegűek.
- Egyrészt a székely írást az ő köreikben "illik" végső soron a sémi írásokból származtatni.
- Másrészt a körön belüliek azt hiszik, hogy tudományos igényű eredmények csak az akadémikus folyóiratokban közölt cikkekben olvashatók s az azon kívülieket (akiket hatalommal, tudományos fokozattal, befolyással, tekintéllyel és pénzzel nem rendelkezőnek tekinthetnek) nem létezőként kell kezelniük. Ez kényelmes magatartásnak tűnhet a számukra, amivel a kutatási eredmények megértésére fordított időt és fáradságot megtakaríthatják, a kritikát elháríthatják. A tudomány papjának pózába merevedve sokuk azt sem veszi észre, hogy ez a magatartás tökéletesen ellentétes a tudományos igényű bizonyítás elveivel. Példa erre Róna-Tas András kettős érvrendszere. Egyrészt van egy köznapi használatra szánt tekintélyelvű álláspontja, miszerint a tudománynak nem feladata a dilettánsok kérdéseire való válaszolgatás. Másrészt van egy tankönyvben képviselt elvi álláspontja, ahol korrekt módon leírja, hogy a tudományos vitában csak a szakmai érvek számítanak.
Az effajta módszertelen eljárások garantálják a tudományos kutatás csődjét, a nagy kérdések megoldatlanságát és szükségesek a százéves akadémikus hazudozás folytatásához is.
(5) A magyar őshonosságot bizonyítja még többek között a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor írásemléke, a Tordos-Vincsa kultúra 49 magyarazonos jele és Mario Alinei felismerése arról, hogy a Dunántúlról Itáliába vándorló etruszkok a magyarok legközelebbi nyelvrokonai.
Irodalom
(1) Fehér Bence tagadta a rovásjeleinkkel való kapcsolat lehetőségét: „Csupán néhány kísérlet történt arra, hogy a római hódítást nem közvetlenül megelőző vaskori kultúrákban azonosítsanak feliratos emlékeket a régészeti leletanyagban. … bizonyosra vehető, hogy ezeknek a későbbi rovásírásos emlékekhez semmiféle leszármazási vagy kulturális közük nincs, és biztosan nem tartoznak azokhoz a későbbi keleti, nomádnépekhez, amelyek a különböző rovásírásokat alkalmazták – ámbár széles körben ismertek olyan tudományosan alá nem támasztott nézetek, amelyek egyfajta korai rovásírást látnak bennük." Álláspontját erőtleníti, hogy az általa bemutatott szkíta szövegek mindegyike könnyen elolvasható magyarul, a székely rovásírás előzményét jelentő magyar hieroglif írás szójelei segítségével. A szerző kudarcának okát csak találgatni lehet, mert a párbeszédtől a Magyarságkutató Intézet indoklás nélkül elzárkózott. A nyájas olvasónak joga van szakmai és etikai színvonaltalanságra gondolni. Tény, hogy az akadémikus szerzők a kutatás során felmerült tudományos igényű kérdésekhez nem tudnak és nem is akarnak hozzászólni s ha a rovológia területére tévednek, akkor képtelenek két bekezdésnél több kifogástalan álláspontot előadni. A kezüket megkötheti az akadémikus "tudomány" többször dokumentált rovásundora (2), módszertani problémahalmaza (3), alaptalan prekoncepció-komplexuma (4), az egzisztenciális rettegés és a tudatlansággal párosult restség.
(2) A budapesti hun jelvény kálváriája - sajnos - kitűnő látleletét adja a magas "tudományos" körökben a rovásírásunkkal szemben tapasztalható engesztelhetetlen gyűlöletnek. Az akadémikus "tudomány" úgy viselkedik, mintha Magyarország megszállt ország lenne, amelyikben akár a tudományos haladást is orrba kell vágni a magyarság megalázása, a magyar őskultúra letagadása érdekében.
(3) A módszertani problémáknak több rétege van.
- Egyrészt az akadémikus "tudomány" nem hajlandó tárgyalni sem arról, hogy a székely írásnak vannak szó- és mondatjelei s a rovásbetűink is magyar szójelekből alakultak ki egykor. A székely írást alfabetikus (egyetlen hangot jelölő betűkből álló) írásként kezelik s ennek megfelelően próbálják meg rokonítani is más írásokkal. Ez a módszertani tévedés nem csak a korábbi kudarcaikat magyarázza, hanem előre vetíti a következőket is.
- A tudományos vitát Zsirai óta sokan elintézhetőnek vélik a finnugrista jelzők osztogatásával (a dilettánstól az elmebetegig).
(4) Az akadémikus "tudomány" prekoncepciói is többrétegűek.
- Egyrészt a székely írást az ő köreikben "illik" végső soron a sémi írásokból származtatni.
- Másrészt a körön belüliek azt hiszik, hogy tudományos igényű eredmények csak az akadémikus folyóiratokban közölt cikkekben olvashatók s az azon kívülieket (akiket hatalommal, tudományos fokozattal, befolyással, tekintéllyel és pénzzel nem rendelkezőnek tekinthetnek) nem létezőként kell kezelniük. Ez kényelmes magatartásnak tűnhet a számukra, amivel a kutatási eredmények megértésére fordított időt és fáradságot megtakaríthatják, a kritikát elháríthatják. A tudomány papjának pózába merevedve sokuk azt sem veszi észre, hogy ez a magatartás tökéletesen ellentétes a tudományos igényű bizonyítás elveivel. Példa erre Róna-Tas András kettős érvrendszere. Egyrészt van egy köznapi használatra szánt tekintélyelvű álláspontja, miszerint a tudománynak nem feladata a dilettánsok kérdéseire való válaszolgatás. Másrészt van egy tankönyvben képviselt elvi álláspontja, ahol korrekt módon leírja, hogy a tudományos vitában csak a szakmai érvek számítanak.
Az effajta módszertelen eljárások garantálják a tudományos kutatás csődjét, a nagy kérdések megoldatlanságát és szükségesek a százéves akadémikus hazudozás folytatásához is.
(5) A magyar őshonosságot bizonyítja még többek között a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor írásemléke, a Tordos-Vincsa kultúra 49 magyarazonos jele és Mario Alinei felismerése arról, hogy a Dunántúlról Itáliába vándorló etruszkok a magyarok legközelebbi nyelvrokonai.
Irodalom
Varga Géza: Megjegyzések Fehér Bence: "A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához" c.tanulmányához
Varga Géza: Fehér Bence elhatárolja a Kárpát-medence korai jeleit a rovásírások jeleitől
Varga Géza: Fehér Bence elhatárolja a Kárpát-medence korai jeleit a rovásírások jeleitől
Varga Géza: A karcagi csatkarika hieroglifikus felirata
Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia
Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái
Varga Géza: Villach "világ" neve és a Tordos-Vincsa kultúra Bél ak ligatúrája
Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje
Varga Géza: Vannak-e-szó- és mondatjeleink?
Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia
Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái
Varga Géza: Villach "világ" neve és a Tordos-Vincsa kultúra Bél ak ligatúrája
Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje
Varga Géza: Vannak-e-szó- és mondatjeleink?
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Ha az ) balra fordul, az írás irány is arra tart.
VálaszTörlésNincs ilyen szabály. Az ) alakú "n" jel egyébként sem így, hanem vizszintesen áll ebben a korban (azaz egy nagy hegyet, égi hegyet, égboltot ábrázol). Csak később, a rovástechnológia hatására lett a székely írásban függőleges.
TörlésJelképegyüttesként kiolvasva, ugyanazt a kijelentést láthatjuk több módon előállítva. A nyolcágú csillag az egyközpontú „György-kereszt” (függ. tengellyel)=”TÉR” és „András-kereszt” (ferde tengellyel) =„IDŐ” együttese. A középpontban rejlik az „INFORMÁCIÓ”(magyarul: TÉNY), miszerint a „TÉR” és az „IDŐ” egymástól el nem választható, ugyanaz az „EGY”.
VálaszTörlésA középpontban 3 gyűrűvel kihangsúlyozott „világgömb” fenti Háromság EGYsége. A Mindenség számossága: EGY, nagysága viszont Végtelen: „EZER” (a legnagyobb rovásszám).
A földi IDŐ periódus-idő: jele a KÖR („évkör”, óra számlap). Az univerzális időhöz is van köze, attól el nem választható, így a Föld jele az IDŐ mindkét jelét tartalmazza, a rovás „F” jeléhez hasonlóan. (a 2.a ábrán a Föld hieroglifát 45 fokkal el kellene forgatni! Ebben az állásban ti. a TÉR középpontjának, a Napnak (az ellipszis pálya 1. gyújtópont) a jelét mutatja! (v.ö.Jézus aurájában is ilyen kereszt van!)
A „Jukkó” hieroglifa a precessziós kúp felülnézetét mutatja, közepén az 5 dimenziós ponttal. Ez a pont a 2 gyújtóponttal (INFORMÁCIÓ „gyűjtőpont”) azonosítható, amelynek a szakzsargonban a „BÁLTOK-asszony” (BOLDOGasszony) nevet adták. (Egy kúp belülről nézve LYUK, kívülről nézve TOK)
Ha a HÁROMSÁG egyközpontú, akkor az EGYsége nyilvánvaló. Igy tehát ha a KÖRbe („IDŐ”) rejtett kereszt („TéR”) mellett, KÖRbe rejtett poNT (TéNY) EGYsúlypontú megjelenítésével találkozunk, akkor ez EGY.gyel (a világEGYetemmel) azonosulhatunk. (Árpádkori pénzeinken találkozunk haronló módon a keresztszárak közé rejtett 4 ponttal)
Ezeket a jelképeket nem olvasni vagy énekelni kellett, hanem megérteni. Bár ha olvasni próbálom, minkét irányba indulva ugyanazt az EGYet kapom! (Ez a körszimmetria lényege. Na ugye! Érted már! Minden „EGY”!)
Ha még nem volna elég: a (folytonos) körívekből előállított hullámvonalakból az IDŐre ismerünk, a szárak TeNgelyvonalak (DaNa) /a TéR síkban TeNgelyvonalakkal adható meg/. Az elrendezés egy központú, vagyis az EGYről van szó megint. A „magas kő” nem más mint a (h)EGY, vagyis közvetve: az EGY!
IDEJE lenne már ősi világszemléletünk jelképeit helyesen értelmezni! A tál egyébként a különös jelentőségű együttállás, a nyári napforduló időpontjában tapasztalható „Napba öltözött BoLDoGasszony” megfelelője, melyben az ellipszis hossztengelyén a két gyújtópont, és köztük a középpontban értelmezett („EGY”>ATYA) valamint a Föld egy egyenesbe esnek, közös TENgelyre kerülnek (mely felülnézetben poNTtá zsugorodik). Most Pünkösdkor nem mulasztottunk semmit, jún. 21.-én hajnalban kell a Napba nézni! Ha nincs rá módunk, itt van ez a tál – Géza barátom jóvoltából - ez is megteszi!
Kedves Laci! Ez a megállapításod fontos: "Ezeket a jelképeket nem olvasni vagy énekelni kellett, hanem megérteni." A legfontosabb valóban a rápillantáskori megértés volt, de ettől még el lehetett olvasni s talán énekelték is. Köszönöm!
Törlés