A Gáll Erwin – Szenthe Gergely szerzőpár a Hortobágy-Árkus temető 49. és 50. sírja a "strukturális integráció" kérdésköre és a magyar honfoglalás c. tanulmányában ismertet néhány késő avar leletet. E tárgyak egyikét a jelen cikkben rovológiai szempontból elemzem (1). A szerzők szerint "Az úgynevezett pszeudogyöngysorral keretezett veretek díszítésének formai és elsősorban díszítésbeli párhuzamait egyesek „archaikusnak” nevezték, mások pedig a Tang-kori kínai „palmettás növényi ornamentika kínai változatához” kötötték, a szakirodalomban „összekapcsolt palmetták”, „virágminták” néven említett ornamenstípus a legkorábbi, 10. századi, honfoglalás kori tárgyakon jellemző. ... semmilyen kapcsolatban nem állnak az avar ... ornamentális hagyományokkal". Azonban - a szerzők álláspontjával ellentétben - nem csak az avar "ornamentikában" vannak kitűnő megfelelői e tárgy jeleinek, hanem a szkíta, hun, honfoglaló magyar és a népi jelhasználatban, meg a székely írásban is. A Hortobágy Árkus-i ezüstből öntött és aranyozott övvereten egy hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) szöveg, magyarul elolvasható nyelvemlék van.
1/a. ábra. A Hortobágy Árkus-i avar övveret Lyukó nagy szár (mai magyarsággal: Lyukó nagyúr) olvasatú világmodellje (középen), az avar Lyukó, nagy és szár "úr" hieroglifák (balra), valamint a nekik megfelelő székely "ly", "n" és "sz" rovásbetűk (jobbra)
1/b. ábra. Tóth Ferenc magyarszombatfai fazekas vizeskancsója (fotógrafika) a négyszirmú rózsának nevezett felülnézeti világmodellel (Nagy Zoltán nyomán, középen), a vizeskancsó ragyogj, Lyukó, nagy és szár "úr" hieroglifái (balra, fentről lefele) valamint a székely írás "kis r", "ly", "n" és "sz" rovásbetűi (jobbra)
1/c. ábra. A Mátyás utáni idők királyi műhelyében készített edényen is előfordul a jól azonosítható Lyukó nagy sar (mai magyarsággal: Lyukó nagyúr) hieroglifákból alkotott "rozetta" (itt a szár "növényi szár, úr" helyett a sar "sarok, úr" szójelet alkalmazták (a kép Nagy Zoltán nyomán)
A dolgozat illusztrálni látszik a Sándor Klára dolgozatából ismert tételt, miszerint a tudomány nem ismeri a székely írást, vagy nem ismeri eléggé. Minden alapvető kérdés tisztázatlan.
A cikkben alább említésre kerülő magyar hieroglifák, az ábrázolási konvenciók és a jelhasználat sajátosságainak (2) leírása megjelent a Magyar hieroglif írás c. kötetben, amelyből tiszteletpéldányt kapott a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára is. A négyszirmú rózsának nevezett motívummal nemrég megjelent cikkében foglalkozott Nagy Zoltán néprajzkutató is (1/c és 1/b. ábra).
Lyukó
2/a. ábra. Lyukó hieroglifa Hortobágy Árkus lelőhelyről
2/b. ábra. A Nagyságos Lyukó ős sar (mai magyarsággal: Nagyságos Lyukó ősúr) mondat ismétlődik a zamárdi avar temetőből előkerült korongon (középen), az avar nagy hieroglifa és a Lyukó ősúr mondatjel (balra), valamint az avar szójeleknek megfelelő székely "n", "ly", us (ős) és "s" jelek (jobbra)
A "pszeudogyöngysor" elemei a székely írás "ly" betűjével azonosak. Ez a jel a magyar hieroglif írásban a lyuk/Lyukó szót, az isteni triász fiú tagjának nevét, vagy jelzőjét rögzíti. A hasonló korú, szintén a honfoglalást megélő avarok által készített bodrog alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék feliratán is ehhez az istenhez "Nagyon nagy Lyukónak" címezték fohászukat a somogyi kohászok. A Lyukó istennév fennmaradt a helyneveink között, valamint egy sor hun és avar hieroglifikus szövegben is. Az akadémikus "tudomány" képviselői azonban ezen összefüggések és a magyar íráshasználat korai adatainak létét nem hajlandók tudomásul venni. Az MTA által 2021-ben kiadott rováskorpusz alkotói például a bodrog alsóbűi rovásemléket azzal az indoklással hagyták ki a korpusz által tárgyaltak köréből, hogy ez a lelet nem köthető a székelyekhez (3).
Nagy
3/a. ábra. A Hortobágy Árkus-i nagy hieroglifa
3/b. ábra. A zamárdi avar temetőből feltárt avar szíjvég részletén az "eget tartó folyó" ábrázolási konvencióban az ég boltozatát jelzi a nagy hieroglifa, a három jelből álló képszerű kompozíció az égboltot középen alátámasztó, Istennel azonos Tejutat idézi s az olvasata: Nagy jó sar (mai magyarsággal: Nagyságos jó úr)
3/c. ábra. A Gizella-kincs avar készítésű turulos fibuláján olvasható Ragyogó nagy ország mondatban szintén szerepel a nagy hieroglifa
Szár
3/a. ábra. A szár "úr" hieroglifa képszerű alakja a Hortobágy Árkus-i övveretről
3/c. ábra. Magyarszombatfai világmodelles tányér középen a lyuk/Lyukó, sarkain a szár "úr" hieroglifával, ugyanúgy négyszer szerepel rajta a képszerű szár hieroglifa, mint a Hortobágy Árkus-i övvereten
Jegyzetek
(1) Szenthe Gergely, a leletet ismertető szerzők egyike, tagja volt annak a múzeológus-csoportnak, amelyikből a budapesti késő középkori jelvény (akkori nevén budapesti hun jelvény) felületét valaki barbár módon lereszelte. Más csoporttag a rajta lévő rovásjeleket letagadta/elhallgatta róla a Magyar Nemzeti Múzeumban - bár a múzeum letéti szerződésben vállalta azok tudományos igényű ismertetését. Ezzel összhangban áll, hogy a szerzők nem veszik észre az általuk ismertetett leleten lévő magyar hieroglifákat és a belőlük kiolvasható magyar mondatot.
(2) A magyar hieroglif írás igen régi, ezért sajátos jellemzői vannak, amelyek eltérnek a latin írás szabályaitól. Ilyen tulajdonsága elsősorban a szójelek és mondatjelek használata, valamint a képszerűség. Ez utóbbi nem csak a szójelek alakjára, hanem a belőlük alkotott jelmontázsokra is vonatkozik. Azaz a hieroglifák jelemzően nem sorokat, hanem az ősvallás számára fontos képeket alkotnak. Ezzel a hieroglifikus írással - a szójelek korlátozott száma miatt - nem lehetne szerelmes levelet, regényt, vagy adóbevallást írni. Nem az állam és a könyvelés igényének kielégítésére született meg, hanem az ősvallás kedvéért. Ezért csupán néhány ősvallási szlogent, 1-2 mondatnyi szöveget olvashatunk ki a hieroglifáinkkal. A szójelek nem jelölik a szó pontos hangalakját, ami a kiolvasáskor némi szabadságot ad az olvasónak.
(3) Azaz fordítva jártak el, mint azt egy tudományos igényű korpusz összeállítása megkívánná. Előbb össze kell szedni minden rovásemléket, hogy azok értékelésével megállapítható legyen: csak a székelyek, vagy esetleg az egész magyarság használta-e a székely írást. Ezt az írást a magyar hagyomány eredetileg hun-szkíta írásnak nevezte s csak a finnugristák keresztelték át székely rovásírásnak. A prekoncepciós eljárás kedvéért azt is kitalálták hozzá, hogy csak a székelyek használták a rovásírást, akik egyébként csupán elmagyarosodott ótürkök s úgy hozták magukkal a rovásírás ismeretét. Az előfeltevésnek megfelelve csak azokat a rovásemlékeket vették be a korpuszba, amelyeket a székelyekhez tudtak kötni. Mivel a székelyeket sem tekintették hun eredetűnek, bár arról a magyar krónikák világosan beszámolnak, kihagyták a korpuszból a hun, az avar és a honfoglalás kori hieroglifikus emlékeket, sőt a későbbi népi és uralmi szövegeket is, amelyek pedig nélkülözhetetlenek lennének a székely írás eredeztetésekor.
Irodalom
Gáll Erwin – Szenthe Gergely: Hortobágy-Árkus temető 49. és 50. sírja a "strukturális integráció" kérdésköre és a magyar honfoglalás
Nagy Zoltán: Magyarszombatfai fazekas tanfolyamokon tanult négyszirmú felülnézeti rózsa a régiségben, Körmendi Figyelő, 2022.
Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?)
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Janurik Tamás bottal köszönt
Varga Géza: Szenthe Gergely és az MKI esete a kassa-zsebesi avar "Nagyságos ragyogó ten országa" mondattal
Varga Géza: Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése