1/b. ábra. A kimmériai Boszporuszból származó szarmata tükör hátulján szintén az Óg ten "Óg isten" ligatúra jelenik meg
1/i. ábra. Krími szarmata világmodell a körben ismétlődő LyukóTen szár "Lyukó Ten úr" mondattal (Bârcă/2021/108 nyomán), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "ly" (Lyukó), ten "élet, isten" és "sz" (szár "úr") jelei
1/k. ábra. Az akasztói honfoglalás kori veret aranyozott jeleinek olvasata lentről felfele: Sar Óg ragyogó Isten (mai magyarsággal: Urunk az égen ragyogó Isten), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "s" (sar "sarok, úr"), "o/ó" (Óg "az égisten neve"), "r" (ragyogó), ten "élet, isten" és ős jelei
1/o. ábra. Istvánovits Eszter által közölt kép a tamgát hordozó dunaharaszti szarmata aranylemezről és néhány jelpárhuzamról, amelyek között több elolvasható mondatjel is akad
A dunaharaszti lelethez (1/o. ábra) Vitalie Bârcă fűzött néhány megjegyzést 2018-ban. E szerint "A szimbólum feltehetően hasonló ahhoz, amelyet Farzoios királynak tulajdonítanak, akinek Olbia az i. sz. 50-es évek végére – a 70-es évek végére grosso modo aranypénzt veretett. Farzoios király tamga szimbólumai főként pénzérmékből ismertek, és két félkör alakúak, amelyeket a végek határoznak meg, és egy függőleges vonal köt össze. A dunaharaszti táblán található szimbólum vizsgálatakor megfigyeltük, hogy a hozzá kapcsolódó párhuzamok nagyban eltérnek, míg Farzoios királyhoz való hozzárendelése valószínűtlen."
Hozzátehetem, hogy az említett olbiai szarmata tamga is elolvasható a magyar hieroglif írás segítségével (2/a. ábra). Ettől és a képi-gondolati tartalom hasonlóságától eltekintve azonban a két tamga nem egyezik meg, egyetlen szójelük sem azonos.
A szarmatáknál vízszintes állású nagy hieroglifa valóban emlékeztet az Óg hieroglifára. Mindkettő az égbolt ívét ábrázolja. Abban is hasonló a két ligatúra, hogy az égbolt íve fölött szójelekkel idézi meg az Istent. Azonban az Istent megjelenítő szójelek is eltérőek, amint az égboltot is különböző jelekkel ábrázolták.
A két ligatúra mögött felismerhető ősvallási gondolat és kép azonban kétségtelenül azonos.
A székely jeleket ismerők számára észrevehető a nagy és az Óg jelek közötti eltérés. Az Óg jel pereme ugyanis meggörbült. Az ősvallási képzetek szerint a szelek néha felemelik és visszaejtik az ég boltozatát, ami a perem csorbulását okozta. Ez jelenik meg az Óg jel alakjában.
A szarmata-magyar azonosságról
A cikk fenti részének elolvasása után Bakay Kornél intett arra egy levelében, hogy "Csak akkor lehet és szabad szkíta-szarmata-magyar rokonságról beszélni, ha ennek bizonyítékait is megemlítjük". Csak vázlatosan tudok e megtisztelő felvetésre válaszolni, mert a nagy feladatot egy kurta fejezetben aligha lehet teljeskörűen megoldani.
Minden nagy történelemmel rendelkező néphez hasonlóan a magyarság is több összetevőből alakult ki. Esetünkben ezek egyike a honfoglalást a Kárpát-medencében az avarokkal keveredve megélő szarmata népesség volt, amelynek magyarságát már többen, alapos okkal feltételezték. Kérdés, persze, hogy a szarmaták kezdettől magyarul beszéltek-e, vagy a nyelvünket a történelmük során átvették-e valamikor, valamelyik magyarul beszélő néptől?
Az eddigi véleményekhez a magyar hieroglif írással írt nyelvemlékek tanúságát tudom hozzátenni. A legkorábbi hieroglifikus nyelvemlékeink sora arról árulkodik, hogy a paleolitikum és a honfoglalás közötti évezredekben több magyar, vagy magyarral rokon nyelvű nép is volt Eurázsiában. Ezek együttesen járultak hozzá a magyarság és a magyar kultúra kialakulásához, vagy megőrzéséhez (Varga/2017). A hieroglifikus írásemlékek alapján feltáruló meglepően egységes nyelvi kép megfelelni látszik annak, amit a Biblia mond a nyelvek összezavarodása előtti ősnyelvről.
Korábban már tárgyaltam a szabír - magyar azonosítás lehetőségét például a Szabírok, azaz magyarok c. cikkben. Ugyanis a 3/a. ábrában bemutatott szarmata edény tprus (tapar us "szabír ős") mondatjele elkerülhetetlenné tette e kérdés tárgyalását. E népnevünket tartalmazó mondatjel változatai a Termékeny félhold területétől a Kárpát medencéig elszórt útjelzőként kísérik végig a magyar őstörténet ösvényeit.
Fentebb egy sor szarmata tamgát közöltem, amelyeket magyar szójelek segítségével magyarul el lehet olvasni s az olvasatok a környezetükhöz illő logikus magyar mondatokat eredményeznek. Ezek önmagukban is kellőképpen alátámasztják a szarmaták magyar nyelvhasználatát. Ez a nyelvhasználat azonban sokféle lehetett. Elvileg elképzelhető, hogy csak a - szkítáktól, vagy hunoktól átvett? - jelképeik szólaltak meg magyarul, miközben a szarmata tömegek többé - kevésbé eltérő nyelvet használtak. Nem gondolom, hogy ez lenne a helyzet, de a kevés adat alapján ezt kizárni sem lehet.
A szabír-magyar azonosság, vagy rokonság kérdéskör lényegét az ókori szabírok (Szubartu, valamint a Termékeny félhold szabír/hurri lakossága) és a népvándorlás kor szabírjainak az azonosítása, kapcsolatának leírása képezi. Úgy vélem, hogy ez esetben is a hieroglifikus írásemlékek sora és általában az írástörténet jelenti a legnagyobb erejű azonosítási lehetőséget. Ezek alapján feltételezhető, hogy a szabír/hurri identitást, vagy annak elemeit többek között a szarmaták/médek is közvetíthették északra.
A szabír/hurri - szarmata/méd azonosítást látszik alátámasztani az Attila nevelkedéséről fennmaradt adat. A Kézai Simon által írt Chronica de Gestis Hungarorum 10. fejezete szerint: Attila (...) nutritus in Engadi. Eddig senki sem próbálta megmagyarázni. Ryszard Grzesik és Anna Kotłowska szerint Simon a kifejezést Caesareai Euszebiosz (megh. 339) Szent Jeromos által készített Onomasticonjának latin fordításából vette. A Képes Krónikában fennmaradt adat, miszerint "Atilla, ... aki Engadiban nevelkedett, Isten kegyelméből a hunok, médek ... királya”. A Budai Krónika (1473) szövege a következőket állítja: Nagy királyunk ”Attila, Isten kegyelméből Bendegúz fia, aki Engadi-ban született ... a magyarok, médek ... királya”. Engadi egy település a Holt tenger közelében, amelyet egykor a szabírok/hurriták birtokoltak. A médek pedig e szabír/hurri népesség utódai, amit Mitanni hurrita királyság nevének, a médek madaj önelnevezésének és a szarmata "úr mada" névnek az összecsengése is igazol.
3/b. ábra. A székely írás tprus (tapar ős "szabír ös") jele az egykori szabír/hurri területeken, Myra város színházának romjai között
A szarmaták szabír identitását látszik igazolni az említett szarmata edény, amelyiken az Istennel azonos világfát ábrázoló tprus (tapar us "szabír ős") mondatjelünk pontos megfelelője szerepel (3/a. ábra). Azt jelenti e mondatjel, hogy az edényt készítő szarmaták magukat, vagy az istenüket szabírnak tartották. Emlékeztetni kell a sok edényen tetten ért hagyományra, miszerint az edények elolvasható díszítésének szokás szerint a Teremtőt és a Teremtés helyszínét (az Édent) kell felidézni. Ebből is következően e szarmata edényen nem egy szimpla faábrázolást látunk, hanem a szarmaták Istenének elolvasható mondatjelét. E jel a világfát azonosító hieroglifák egyike. Feltűnően legörbülő ágai - szibériai mítoszok alapján - az égbolt terhe alatt hajlanak meg. A szarmaták azért ábrázolták így ezt a növényt az edényen, hogy jelezzék: az Istennel és a Tejúttal azonos égig érő fáról van szó. E jelhagyomány napjainkig fennmaradt az Őrségben (3/c. és 3/d. ábra). Ez a jelpárhuzam a szabír - szarmata - magyar etnokulturális azonosságot (legalább az ősvallás azonosságát, vagy rokonságát) alátámasztó érvek közé tartozik.
Mivel Bíborbanszületett Konstantin szerint a magyarok régi neve a szabír (nála: szavartü aszfalü), ezért a 3/a. ábra edényén megjelenő mondatjel a magyarságot, a szarmatákat és a szabírokat azonosító érvek közé tartozik.
Bakay Kornél (Bakay/1998/53) a magyarság régi nevei között említi a szabírt: "A szabírokat (Saviri) Jordanes hunoknak mondja, akik rokonai az onoguroknak, akiket a magyarokkal kell azonosítanunk." Tájékoztat Muagerisz szabírhun királyfiról és a szabírok Matzaron nevű váráról is, amely neveket kutatók sora rokonította a magyar népnévvel.
Említi, hogy Kazária alapítója a szabír nép volt: "Minden ismert adat arra mutat, hogy a kazárok a kaukázusi szabírok, a kaukázusi onogúrok és a barszilok (alánok) törzseiből jöttek létre, akik viszont a hun népek közé tartoztak." Ez azért különösen érdekes, mert a székely írás jelsorrendjének legközelebbi párhuzama Kazáriából és Ugaritból került elő. S e három előfordulást az ókori szabírokkal (hurritákkal) való azonosság, vagy kapcsolat magyarázhatja meg a legjobban.
"Kagankatvaci Mózes leírja, hogy a szavír-húnok főistene Tengrikán volt, de tisztelték a Napot, a Holdat, a Tüzet, (Kuar) és a vizet, valamint a szent fákat, kivált a tölgyet, amelynél áldozatokat mutattak be." (Bakay/1998/78) Hozzátehetem, hogy a 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukciók alapján a magyar hieroglifák (a székely rovásbetűk szavakat jelölő előzményei) az ősvallás fogalmainak a rögzítésére születtek meg (Varga/2017). A szabírhunok itt említett Kuar istenének nevét a székely írás rombusz alakú "k" rovásbetűjének szójel-előzménye rögzíti. Ez a rovásbetű az ábécé jelsorrendjében, amelyet a jelek ősvallási értékrendje határozott meg, a latin q szótagjelnek megfelelő sorrendi helyzetben van. Ez az ábécé kezdetű jelsorrend közel 4000 éves. A jelsorrend legkorábbi változata az ugariti írásban került elő, amely kezdetben hurri, azaz szabír szövegek rögzítését szolgálta. Ebből Kuár isten és jelének kora is megsejthető.
Hérodotosz szerint a médek a szkíta nyelv egy nyelvjárását használták. Azt pedig, hogy a szkíták magyarul beszélhettek, a hieroglifikus írásemlékeiken kívül a napistenük Oitoszür "Idő úr" nevéből is sejtjük.
A szarmata név a szár "úr" és a mada "méd" szavak összetétele. A szár "növényi szár, úr" szónak önálló szójele van a székely írás hieroglifikus változatában. A mada a magyar népnévnek is megfelel, valamint a hurri Mitanni állam nevének tövével is azonosítható. Ez megerősíti a magyar - szabír azonosítást, mert a szabír nem csak a magyarságnak, hanem a hurritáknak is neve volt.
A médek és a magyarok azonosításával kapcsolatos adatok némelyikét a Julianus barátai blog Médek - magyarok c. bejegyzése sorolja fel, gondosan elkerülve a fentebb felsoroltakhoz hasonló rovológiai adatok és érvek megemlítését:
- A méd név – Bibliában szereplő – eredeti formája Madaj.
- Kiss Bálint, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja a magyar népnév eredetét Médiára vezeti vissza. „Ha Médiának két régi nevét mely is ez: Madaj és Ar összetesszük, és a középső ’a’ betűt alig hallható schémává tesszük, a napkeleti nyelvek szokása szerint, éppen a mi nemzeti nevünk lesz belőle, mely is ez: Madjar-Magyar, mert a ’dj’-t ’gy’-nek szoktuk mondani, mint ezekben a szókban is: mondja – mongya; térdje – térgye, rendje – rengye...” (Kiss/1839/10)
A szarmata népnév mata végződése a hurriták Mitanni nevű államának nevéből származhat. Ebből alakult ki a médek madaj önelnevezése, amiből - mint fentebb láttuk - a magyar könnyen levezethető.
A szabír-magyar azonosságot támogatja a sumér-magyar rokonság adatrendszere is. Van ugyanis olyan vélemény, miszerint a sumérek a korábbi szabír/hurri jellegű népességből váltak ki Mezopotámia benépesítésekor. A sumér - magyar és sumér - uráli kapcsolatok létét Götz László, Simo Parpola és mások kutatási eredményei is alátámasztják. Hasonló érvet jelent a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás és más környező írásrendszerek kb. 20 székelyazonos jele.
A Termékeny félhold presumér etnokulturális hovatartozásáról többek között három magyarul elolvasható és Göbekli Tepén előkerült hieroglifikus nyelvemlék is tanúskodik.
Megjegyzések
(1) Tomka Péter azzal tette nevezetessé magát a rovológiai szakirodalom számára, hogy egy szakvéleményében a budapesti késő középkori jelvényen lévő rovásjeleket latin AK monogramnak határozta meg, miután a Magyar Nemzeti Múzeumban a három rovásbetű közül egyet a felület barbár lereszelésével eltüntettek. Később a fia, Tomka Gábor főigazgató-helyettes ugyanazokat a rovásjeleket rontott latin M-nek ítélte. Az akadémikus írástudomány ezek szerint a latin betűk felismerésével sem mindig jut dűlőre, a rovásbetűket pedig meg sem szereti említeni. Úgy tűnik, ez a hagyomány folytatódik a szarmata jelek értékelésekor is.
(2) A jelen cikkben bemutatott néhány írásemlék is cáfolja a hivatalos tankönyvek állításait arról, hogy a honfoglalás és a Kr. e. 1000 közötti ősmagyar kor írás- és nyelvemlék nélküli. Bárki beláthatja, hogy az egyetemeken, ahol ebben a szellemben nevelik a fiatalságot, történelemhamisítás folyik, hiszen ezek a szarmata és egyéb hieroglifikus szövegek jól elolvashatók magyar szójelekkel és persze magyar szövegeket is eredményeznek. A rovológiai rendszerváltás pillanatnyi helyzetében azonban érdemben sem a kultuszminiszter, sem a tudományos intézmények, sem a szerkesztőségek nem ismerték fel a problémát és nem foglalkoznak a kérdés megoldásával.
Pedig időszerű lenne megoldani a helyzetet, mert sorozatos kudarcokat eredményez.
- Például a magyar kutatóknak a dunaharaszti és az olbiai mondatjeleket azonosító tévedését - mint az a fentebb idézett gondolatából kiderül - már Vitalie Bârcă is észrevette.
- A közelmúltban a Pócs Éva által felvetett, a honfoglalás korabeli világfa létét kétségbe vonó állítást senki sem tudta rovológiai értelemben a helyére tenni. Pedig a világfát ábrázoló ten jel szinte mindegyik bemutatott és elolvasott leleten szerepel. Ám azokat a világfa vitában a jeleinket nem ismerő "szakma" képtelen volt hasznosítani.
(3) A hunok is nagyon hasonló mondatjeleket és világfa ábrázolásokat használtak már Kína mellett is (3. ábra). A magyar hieroglif írás széles körű és korai elterjedtsége alapján egy paleolitikus gyökerű etnokulturális folyamatról lehet szó. Ez a folyamat az Éden, Termékeny félhold, Kárpát-Balkán térség, sztyepp, Altáj, Szejma-Turbino kultúra, Urál, Skandinávia, Kárpát-medence térségeivel jellemezhető. Ezen a hosszú úton mindenütt előkerültek a magyar hieroglifákkal írt, magyarul elolvasható rövid szövegek.
Irodalom
Bakay Kornél (1998): Gorda és Muager (Magyar), A szabír-szavárd kérdés, in: Őstörténetünk régészeti forrásai II., Miskolci Bölcsész Egyesület, Nyíregyháza
Istvánovits Eszter – Kulcsár Valéria (2006): Szarmata nemzetségjelek a Kárpát-medencében. Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi kötet a 65 éves Tomka Péter tiszteletére Győr, 175–186.
Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció. In Bárdos Dániel–Tuboly Ádám Tamás (szerk.): Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvés-elméletek szorításában, 283–324. Budapest: Typotex Kiadó. 2023.
Ryszard Grzesik - Anna Kotłowska (2024): Attila nutritus Engadiban avagy a késő antik történeti földrajz ismerete a középkori magyar krónikákban
Sz. A. Jarigin - Sz. K. Szakenov - N. N. Ilderjakov (2024): ТАМГИ И ПЕТРОГЛИФЫ В ГОРАХ КАЙРАККОЛЬ И КАРАКУНГЕЙ (ПО МАТЕРИАЛАМ ИССЛЕДОВАНИЙ 2022–2023 ГОДОВ), 2024. ПОВОЛЖСКАЯ АРХЕОЛОГИЯ №3 (49), Tamgas and Petroglyphs in the Kayrakkol and Karakungey Mountains based on research materials 2022 2023 Povolzhskaya Arkheologiya 3 (49)
V. Sz. Dracsuk (1975): Jelrendszerek a Fekete-tenger északi régiójában. (Tamgák az észak-pontuszi peremvidék antik világában az első században). Naukova dumka, Kijev
Varga Géza (2018): Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza (2021): A kimmériai Boszporusz szarmata jelvényén lévő "Óg (is)ten" mondat
Varga Géza (2022): Zsivko Vojnikov jeles edényei az altáji festett kerámia kultúrából
Varga Géza (2022): Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
Varga Géza (2023): Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől
Varga Géza (2023): Korompay Klára az írástalan ősmagyar kor helyesírásáról
Varga Géza (2023): Fehér Bence a nyelvemléktelennek tartott ősmagyar kor nyelvemlékeiről
Varga Géza (2023): A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Varga Géza (2023): Szabírok, azaz magyarok
Varga Géza (2024): Szarmata régészeti leletek magyar mondatokkal
Varga Géza (2024): Világfa vita
Varga Géza (2024): Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák
Varga Géza (2024): Szarmata hieroglifák (videó)
Varga Géza (2024): Paziriki kultúra Arzhan 2 szkíta övveret hieroglifikus Nagyságos Ak úristen magas köve mondata
Varga Géza (2025): Hun szarmata korú tamga a világfával azonos istent megnevező mondatjellel
Varga Géza (2025): Szkíta tartalom
Varga Géza (2025): Szarmata tartalom
Varga Géza (2025): Hun és avar tartalom
Varga Géza (2025): Honfoglaló tartalom
Varga Zsolt (2025): Szarmata tamgák (Aquincumi Múzeum, hivatalos oldal)
Varga Géza (2025): Vasból formált Szabír ős mondatjel az Őrségből
Varga Géza (2025): A székely Szabír ős mondatjel megfelelője a szabírok által lakott Myra színházának romjain
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése