Szkíta tartalom

Az elmúlt évtizedek írástörténeti kutatásaiban, melyek célja a székely írás eredetének tisztázása volt és maradt, kezdettől nyilvánvaló volt, hogy a székely írásrendszert erős szálak kötik a déli magaskultúrák (Anatólia, Mezopotámia, Irán stb.) ókori és korábbi írásrendszereihez. 

A legkorábbi jelkészlet, amely a későbbi székely írás őse volt, ezelőtt kb. 50 000 évvel már kialakult a Közel-Keleten, a Homo sapiens sapiens 100 000 és 50 000 közötti őshazájában a korabeli ősvallás jelkészleteként. E déli jelek több hullámban is északra kerülhettek a kőkortól a honfoglalást megelőző évszázadokig és elterjedtek a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. Északra hozhatta maga a magyarság is, amely kb. 45 000 évvel ezelőtt indult a Közel-Keletről a Kárpát-medencébe és egyúttal Kína felé is. Tehát nem indokolt az írás átvételének feltételezése. Természetesen kaphatott további utánpótlást ez az általánosan elterjedt ősvallási jelhasználat a későbbi évezredekben délről a sztyeppére vonulóktól is. 

Az egyik kézenfekvő későbbi felülrétegző a szkíta nép lehetett, különösen, ha a szkíták - mint azt Mészáros Gyula feltételezte - azonosak a hattikkal. A szkíták, vagy az urartuiak és társaik hasonló (íráshordozó) szerepét feltételezték mások is (1). 

A szkíták jeleinek rokonságát régebben is megállapítottuk és a szkíta írásemlékek között magyar szavakat sikerült elolvasnunk. Ezek az elolvasott írásemlékek a legkorábbi, hieroglifikus írásmutatványok körébe tartoznak, de például az Isszik kurgánból előkerült ezüstcsésze feltehetően alfabetikus, vagy szótagoló feliratát még nem sikerült elolvasni. A Fehér Bence által a közelmúltban felsorolt, a Kr. e. I. évezredből származó kárpát-medencei szkíta hieroglifikus szövegek a szkíta - magyar (székely) írástani azonosságot, vagy rokonságot megerősítették, bár ezt maga FB nem vette észre.



Szabadszállás Józan szkíta füles csészéjének fenékbélyege



A Tiszavasvári Dózsa lelőhelyen előkerült szkíta agyagedény Nimród tamgája


Varga Géza: Nimród tamga és "hal" hieroglifa egy szkíta agyagedényen Szabadszállás-Józan lelőhelyről


A Tiszavasvári Dózsa lelőhelyen előkerült szkíta agyagedény "Nagy, ragyogó anya" mondata


A Szabadszállás-Józan lelőhelyről előkerült szkíta edény "Ősi folyó" mondata

A hieroglifikus "Ragyogó úr" mondat egy Tiszavasvári Csárdapart lelőhelyről előkerült szkíta edényen


Orion csillagképet ábrázoló szkíta Nimród tamga


Egy szkíta bronztükör magyar mondata Makfalváról

Tiszavasvári Csárdapart szkíta "Jó anya" mondata



Tiszavasvári Csárdapart szkíta "anya" hieroglifája







Észrevételek

(1) Simon Péter a Kaukázustól délre eső területek meg nem nevezett hieroglif írásából származtatta a székely írás jelformáit a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünkben megjelent tanulmányában. 

Hosszú Gábor és Zelliger Erzsébet is hasonlókat ír a bodrog-alsóbűi lelet rovásjeleinek rokonságát elemzvén: "A vizsgált rovás és türk grafémák ezekben a lehetséges elődírásokban a jelzett intervallumban használatos megfelelő grafémákkal alakilag és hangértékben megegyeznek, vagy nagyon közel állnak azokhoz. Ebből adódik a feltételezés, hogy egy steppei nép a Kr. e. 7–4. században a felsorolt írások használati területe közelében vehette át ezeket a grafémákat. Ebből a korból két olyan steppei népet ismerünk, amely kapcsolatba kerülhetett ezen írások használóival, ez a kimmer és a szkíta. A kimmerek és a szkíták a Kr. e. 7. században uralmuk alatt tartottak kis-ázsiai, illetve Kaukázustól délre fekvő területeket, ezért elképzelhető, hogy ebben az időszakban történhetett a jelzett írásokból vagy azokkal rokon valamelyik írásbeliségből a grafémák átadása. A szkíták a Kr. e. 8. században tűntek fel a Kaukázustól délre. Az asszír ékírásos emlékek tudósítanak az askuza vagy iskuza népről az Urmia-tó (Irán) vidékén II. Szargon (Sarrukín) király idejében (Vásáry 2003: 32). Kr. e. 676-ban a szövetséges szkíták és manneik megtámadták Asszíriát (Györffy–Harmatta 1997: 148). Kr e. 614–612-ben II. Küaxarész (Uvakhsatra) méd uralkodó a babilóniaiakkal együtt legyőzte az akkor már szövetségben álló asszírokat és szkítákat, a médek kiszorították a szkítákat a Kaukázuson túlról. A szkíták egy része elmenekült Lydiába, akiket Alyattész, Lydia királya nem adott ki a médeknek (Hérodotosz 1.73–74). Lydia ekkor már magában foglalta az ógöröghöz nagyon hasonló írást használó hajdani Kária területét. A kimmerek a Kr. e. 7. században elfoglalták a kis-ázsiai Phrygiát. Ezek az adatok arra mutatnak, hogy mind a kimmereknek, mind a szkítáknak voltak kulturális kapcsolataik Kis-Ázsia irányába, így elvileg volt lehetőségük a kis-ázsiai (anatóliai) írásbeliségek átvételére."



Irodalom

Varga Géza - Simon Péter - Szekeres István: Bronzkori magyar írásbeliség 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése