Szkíta tartalom

Az elmúlt évtizedek írástörténeti kutatásaiban, melyek célja a székely írás eredetének tisztázása, kezdettől nyilvánvaló volt, hogy a székely írásrendszert erős szálak kötik a déli magaskultúrák (Anatólia, Mezopotámia, Irán stb.) ókori és korábbi írásrendszereihez. 

A legkorábbi jelkészlet 20-50 jele, amely a magyar hieroglif írás és a későbbi székely írás őse volt, ezelőtt kb. 50 000 évvel már kialakult a Közel-Keleten, a Homo sapiens sapiens 100 000 és 50 000 közötti őshazájában. A korabeli ősvallás szójel-készleteként nem volt alkalmas többre néhány vallásos jelentőségű mondat rögzítésénél. E déli jelkészlet több hullámban is északra kerülhetett a kőkortól a honfoglalást megelőző évszázadokig és elterjedt a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. A Közel-Keletről északra hozhatta a magyarság legkorábbi összetevője is, amely kb. 45 000 évvel ezelőtt indult innen a Kárpát-medencébe és egyúttal Kína felé. Nem indokolt az a feltételezés, hogy a székely írás jeleit átvettük valamelyik másik néptől, mert a kőkori jelkészletünkhöz tartozott. Természetesen kaphatott további utánpótlást és felülrétegezést ugyanebből a déli forrásból ez az általánosan elterjedt ősvallási jelhasználat a későbbi évezredekben a sztyeppére vonulóktól is. 

A magyar történeti hagyomány szerint mi magyarok szkíta-hun leszármazottak vagyunk, amit nyelvi, írástörténeti és genetikai felismerések támasztanak alá. Mészáros Gyula például azt feltételezte, hogy a szkíták azonosak lehetnek a hattik utódaival (s a szkíták és a hattik egyaránt Estannak/Istennek hívták az Istent). Fehér Bence egy sor kárpát-medencei szkíta írásemléket mutat be a Kr. e. I. évezredből, amelyek a magyar hieroglif írás segítségével kivétel nélkül elolvashatók magyarul (bár ezt ő maga nem vette észre). Horváth Csaba Barnabás genetikai összefüggések alapján az Andronovói kultúrát és a belőle kialakult szkítaságot tartja a magyarság ősének. 

A szkíták, az urartuiak, a károk és társaik hasonló (írásközvetítő) szerepét feltételezték mások is (1). 

Ama feltételezésnek, hogy a szkíták magyarul beszélhettek, most a genetika felől érkezett a megerősítése. A genetika ugyan nem képes a nyelv és az identitás meghatározására, mert a gének a ezeket nem rögzítik, azonban a népek vándorlásának és kapcsolatainak feltérképezésével elősegíti a nyelvi kapcsolatok feltérképezését is. A végső érvet - természetesen - csak a nyelvi adatokat szolgáltató írástan szállíthatja. Szerencsére abban a helyzetben vagyunk, hogy képesek vagyunk ilyen nyelvi adatok felmutatására (ilyeneket érhet el az olvasó az alább sorakozó linkek segítségével).

Horváth Csaba Barnabás tájékoztatása szerint általánosan elfogadott, hogy a szkíták az andronovoi kultúra népességének leszármazottai. Tájékoztatása szerint ezt az ismert álláspontot a genetika most kiegészítette az andronovoi kultúra népességének és a magyarság őseinek azonosításával. 

A modern tudomány számára a genetika és az írástan együttes tanúvallomása teszi nyilvánvalóvá és bizonyítottá a magyar krónikás hagyomány álláspontját. Az írástani bizonyítékokhoz tartozik egyrészt egy Andronovo edény magyarul megérthető hieroglifikus szövege, másrészt azok a magyar nyelvű olvasatok, amelyeket a jelen cikkcsoportban sorolunk fel Kárpát-medencei szkíta edények hieroglifikus szövegei és más hasonlók alapján. (2)

A szkíták jeleinek rokonságát régebben is megállapítottuk már és a szkíta írásemlékekről magyar szavakat és mondatokat korábban is sikerült elolvasnunk. Ezek az elolvasott írásemlékek az első hieroglifikus írásmutatványok körébe tartoznak, de például az Isszik kurgánból előkerült ezüstcsésze feltehetően alfabetikus, vagy szótagoló feliratát még nem sikerült elolvasnunk. 








Szabadszállás Józan szkíta füles csészéjének fenékbélyege



A Tiszavasvári Dózsa lelőhelyen előkerült szkíta agyagedény Nimród tamgája


Varga Géza: Nimród tamga és "hal" hieroglifa egy szkíta agyagedényen Szabadszállás-Józan lelőhelyről


A Tiszavasvári Dózsa lelőhelyen előkerült szkíta agyagedény "Nagy, ragyogó anya" mondata


A Szabadszállás-Józan lelőhelyről előkerült szkíta edény "Ősi folyó" mondata

A hieroglifikus "Ragyogó úr" mondat egy Tiszavasvári Csárdapart lelőhelyről előkerült szkíta edényen


Orion csillagképet ábrázoló szkíta Nimród tamga


Egy szkíta bronztükör magyar mondata Makfalváról

Tiszavasvári Csárdapart szkíta "Jó anya" mondata



Tiszavasvári Csárdapart szkíta "anya" hieroglifája







Észrevételek

(1) Simon Péter a Kaukázustól délre eső területek meg nem nevezett hieroglif írásából származtatta a székely írás jelformáit a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünkben megjelent tanulmányában. 

Hosszú Gábor és Zelliger Erzsébet is hasonlókat ír a bodrog-alsóbűi lelet rovásjeleinek rokonságát elemzvén: "A vizsgált rovás és türk grafémák ezekben a lehetséges elődírásokban a jelzett intervallumban használatos megfelelő grafémákkal alakilag és hangértékben megegyeznek, vagy nagyon közel állnak azokhoz. Ebből adódik a feltételezés, hogy egy steppei nép a Kr. e. 7–4. században a felsorolt írások használati területe közelében vehette át ezeket a grafémákat. Ebből a korból két olyan steppei népet ismerünk, amely kapcsolatba kerülhetett ezen írások használóival, ez a kimmer és a szkíta. A kimmerek és a szkíták a Kr. e. 7. században uralmuk alatt tartottak kis-ázsiai, illetve Kaukázustól délre fekvő területeket, ezért elképzelhető, hogy ebben az időszakban történhetett a jelzett írásokból vagy azokkal rokon valamelyik írásbeliségből a grafémák átadása. A szkíták a Kr. e. 8. században tűntek fel a Kaukázustól délre. Az asszír ékírásos emlékek tudósítanak az askuza vagy iskuza népről az Urmia-tó (Irán) vidékén II. Szargon (Sarrukín) király idejében (Vásáry 2003: 32). Kr. e. 676-ban a szövetséges szkíták és manneik megtámadták Asszíriát (Györffy–Harmatta 1997: 148). Kr e. 614–612-ben II. Küaxarész (Uvakhsatra) méd uralkodó a babilóniaiakkal együtt legyőzte az akkor már szövetségben álló asszírokat és szkítákat, a médek kiszorították a szkítákat a Kaukázuson túlról. A szkíták egy része elmenekült Lydiába, akiket Alyattész, Lydia királya nem adott ki a médeknek (Hérodotosz 1.73–74). Lydia ekkor már magában foglalta az ógöröghöz nagyon hasonló írást használó hajdani Kária területét. A kimmerek a Kr. e. 7. században elfoglalták a kis-ázsiai Phrygiát. Ezek az adatok arra mutatnak, hogy mind a kimmereknek, mind a szkítáknak voltak kulturális kapcsolataik Kis-Ázsia irányába, így elvileg volt lehetőségük a kis-ázsiai (anatóliai) írásbeliségek átvételére."


(2) Horváth Csaba Barnabás írja a Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? c. tanulmányában: "az uráli nyelvcsalád ugor ága, amelybe a magyar is tartozik, vélhetően eredetileg az Andronovo kultúra nyelvét adta. Az Andronovo kultúra viszont magyar szempontból azért különösen érdekes, mert tudományos konszenzus áll fenn arról, hogy ez a kultúra képviselte a szkíták közvetlen őseit, akik (az egy változatukat képviselő szarmatákat is beleértve) a közép-ázsiai törzsterület mellett Kr. e. 750-től a hun hódításig uralták a Duna és a Volga közti sztyeppéket is. Így nehezen elkerülhetőnek látszik az a következtetés, hogy eredetileg legalábbis maguk a szkíták is finnugor, konkrétabban ugor nyelvűek voltak. A fősodrú tudomány a szkítákat általában iráni nyelvűként tartja számon. Azonban a szkíta térség iráni nyelvű mivolta csak a Kaszpi-tengert, az Aral-tavat és a Balhas-tavat összekötő vonaltól délre dokumentált, az ettől északra fekvő területeken, az európai sztyeppéket is beleértve pusztán néhány személynév mutat erre, amely viszont könnyen jelezhet puszta kulturális hatást is. E vonaltól északra az első igazoltan iráni nyelvű nép, az alánok csak a Kr. u. 4. században jelennek meg, és valószínűleg az e vonaltól délre élő masszagéták és/vagy ászik leszármazottai. Hogy a szkíták milyen mértékben váltak iráni nyelvűvé, vagy milyen mértékben nem, annak eldöntéséhez ismét segítségünkre siet, hogy a genetikai adatok alapján kirajzolódó vándorlási mintázatok itt is leszűkítik a lehetséges opciók számát: A fenti okokból a területre iráni nyelvek az Andronovo kultúrát eredetileg megalapító, Európából érkező vándorlással nem jöhettek, hiszen az a jelek szerint finnugor nyelvű volt. A genetikai adatok alapján beazonosított vándorlási mintázatok szerint az Altaj, a Pamír és a Volga közti közép-ázsiai térségben ezen kívül a kérdéses időszakban csak egy ilyen nagy mértékű vándorlási hullám zajlott le, délről, az Iráni-fennsík felől a J2 haplocsoport által fémjelzett vándorlások több hulláma, az Andronovo kezdete előtti és utáni időkben egyaránt, így az iráni nyelvek kizárásos alapon csak ezzel érkezhettek. A Kaszpi-Aral-Balhas vonaltól északra azonban nem látjuk ennek nyomait. A J2 Volga-Káma vidékén előforduló változata nem azonos az Irán felől érkezett, J2a-L26 ággal, hanem nyugati, európai eredetű, Európába pedig Anatóliából a Balkánon át érkezett J-L283-as alcsoportja. Így tehát Kelet-Európa sztyeppi eredetű népei körében nem látunk olyan genetikai nyomokat, amely számottevő iráni eredetű népesség a szkíta időkben történt, ókori beáramlására utalna. Ez viszont azt valószínűsíti, hogy a Kaszpi-Aral-Balhas vonaltól északra élő területeket nem, vagy csak kis mértékben érintette az iranizáció, és az ott élő szkíták közt egészen a török nyelvek megjelenéséig megőrizhették többségi helyzetüket az ugor nyelvek. Ha pedig ez így történt, akkor a magyar nyelv leginkább ezek kései túlélő leszármazottja lehet." 


Irodalom

Horváth Csaba Barnabás: Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? International Relations Quarterly, ISSN 2062-1973, Vol. 10. No. 3-4. (2019) 9 p. 

Bihari Dániel - Horváth Csaba Barnabás: Őstörténeti csavar: egyszerre finnugorok és szkíták is a magyarok

Fehér Bence: A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához


Mészáros Gyula: Chattiak és skythák


Hosszú Gábor – Zelliger Erzsébet: A Bodrog-alsóbűi rovásemlék számítógépes írástörténeti kapcsolatai és egy olvasati kísérlete (Magyar Nyelv)




Varga Géza - Simon Péter - Szekeres István: Bronzkori magyar írásbeliség 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése