Szarmata tartalom

Ezen az oldalon a szarmata tárgyakon található hieroglifikus szövegeket mutatom be. Kénytelen voltam összeszedni ezeket, mert egyre több magyar jelet találtam rajtuk s a dolog tovább már nem halaszthatóvá vált. Ha én nem csinálom meg valamiféle összesítését ezeknek a magyargyanús szarmata jeleknek, akkor esetleg sokáig nem is lesznek összeszedve. Pedig ezeket és a hasonló írástani adatokat egybe kell gereblyézni a magyarság korai történetének tisztázása érdekében. 



1. ábra. Néhány szép szarmata jel (fent) és párhuzama a székely írásban (lent)


Különösen érdekessé teszi ezt a kérdést, hogy Szergej Botalov szerint a korai hun leleteket rendszerszerűen szokták szarmatának minősíteni a régészek. Történész körökben meg az terjed, hogy szarmata név alatt gyakran hun csoportok jöttek be Európába. 

Volt egy személyes megfigyelésem is, ami a szarmata jelekre terelte a figyelmemet. Az egyik hangoztatott vélemény szerint a legkorábbi germán rúnák Kelet-Európában bukkantak fel, még a hunok bevonulása előtt. Arról azonban nem szól a szakmai szóbeszéd, hogy ott és akkor honnan vették jeleiket a germánok. 

Mivel a germán jelek hasonlítanak a hunok által is használt magyar hieroglif írás jeleire, kézenfekvő lett volna a gondolat, hogy a magyarul beszélő és magyar jeleket használó hunoktól, ám amikor a germánok Kelet-Európában használni kezdték ezt a sztyeppi jelkészletet, akkor még - ahogyan azt fentebb említettük már - még nem voltak ott a hunok. A germán rúnaábécé születésének megértéséhez tehát szükség volt egy közvetítő, vagy korábban is rováshasználó népre, amelyiktől a germánok átvehették a hun jeleket. Nos, ez a nép lehet a szarmata is. A szarmaták már a hunok előtt megjelentek Kelet-Európában és ott találkozván a germánokkal, átadhatták nekik a hun-szarmata közös jelkészletet. Ez persze csak egy kóbor hipotézis, amit még alaposabban meg kell vizsgálni. 

Történhetett ugyanis másképpen is (1).

E vizsgálat érdekében nézzük sorba, mit is olvashatunk el a szarmata tárgyakon!




Kaukázusi szarmata jelvény a hieroglifikus "Jó úr magas köve" mondattal




















A filipovkai szarmata szarvas jelei (előkészületben)




Egy kimmérai boszporuszi szarmata tükör jelei (előkészületben)




Egy szarmata ligatúra (előkészületben)


Egy gorgippiai szarmata csat (előkészületben)


Szarmata függő svasztikával (előkészületben)


Jegyzet

(1) A germán rúnák legkorábbi irodalmi említése a Kr. e. 300 és Kr. e. 200 közötti időkből való. A legkorábbi rúnaszövegek azonban csak 150 tájáról ismertek. 

A hun-székely jelekhez hasonlókat már korábban is használtak a szkíták, az urartuiak és a hattiak/hettiták is, ami azt jelenti, hogy a germán írásba került magyarazonos jelek a szkíta, urartui, hettita (újabban luviai) hieroglif írások jelkészletéből is származhatnak.

Tudjuk, persze, hogy a székely írás jeleinek megfelelői már a kőkorban el voltak terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. Vagyis elvileg szinte bárhonnan származhatnak a germán jelek, ám számolnunk kell azzal, hogy a fa íráshordozók nyom nélkül elpusztulhattak s nem maradt ránk semmi a korai sztyeppi népek némelyikének íráskulturájából. Ezért - a tartós íráshordozón megmaradt írásemlékek alapján - nagyon alaposan fel kell mérni az egyes nemzeti jelkészleteket, hogy azok finom etnospecifikus eltéréseit érzékelni és hasznosítani tudjuk.

A szarmatákat korábbi lakóhelyükről, Médiából a szkíták mozdították ki Kr. e. 640 táján,  és a Dontól keletre jelöltek ki számukra új lakóhelyet. Ott átvették a szkíta életmódot, majd Kr. e. 300 táján fellázadtak uraik ellen s attól kezdve önállóan éltek. A szarmata név a Kr. e. II. században átszállott a Közép-Ázsiából akkor felbukkanó  alán (ászi, roxolán, aorsz) csoportokra, akik közé beolvadtak. Az alánok felbukkannak a magyar krónikák korai időkről írt fejezeteiben is. Ezek szerint egy alán csoport részévé vált a magyar népnek valahol a Kaukázus táján. Egy másik csoportjuk betelepedett a magyar Alföldre s ott lett az alföldi magyar parasztság egyik ősévé.









A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szállás (két háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz)  a kertjében lévő tóka tündérrózsái és a levelein napozó békák érdekes látnivalót kínálnak öregnek és fiatalnak 


A veleméri Szentháromság-templom, amelynek két rovológiai nevezetessége is megtekinthető


Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet.  Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. 


Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! 

Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!



A veleméri Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) mellett várja a felújítást a százhúsz éves pajta



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése