A világfa vita

 Varga Géza


A világfa vita

(folyamatosan bővülő kéziratkezdemény)


Írástörténeti Kutatóintézet

Budapest, 2024.




TARTALOMJEGYZÉK


Tartalomjegyzék


BEVEZETŐ





A VITA FEJEZETEI


- Az Ethnographia világfa vitablokkja (Pócs Éva, Bárdos Dániel, Tuboly Ádám Tamás, Bollók Ádám, Mikos Éva, Wilhelm Gábor, Sántha István, Sárkány Mihály, Agócs Gergely, Örsi Julianna, Gulyás Judit, Tóth G. Péter, Platthy István, Benedek Katalin)


- A Valóság vitablokkja (Segesdi Gergő, Szabados György, Hoppál Mihály, Sántha István, M. Lezsák Gabriella, Somfai Kara Dávid, Agócs Gergely, Mátéffy Attila)


A kritika személyeskedésnek tekintése a szakmai vita előli kitérő



Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák (tprus, szár, ten, ős stb.) 

A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai (eget tartó, napos-holdas, hegyen fa, világmodell sarkán, antropomorf)



A VILÁGFA VITA CSŐDJÉNEK OKA

Egy vita elmaradásának következményei - hozzászólás Türk Attila és Sándor Klára Magyar Nyelvben megjelent dolgozataihoz






VILÁGFA PÉLDATÁR KORSZAKONKÉNT




VILÁGFA ESETTANULMÁNYOK












A VITA MEGOLDÁSA

A jelek szerint a vitának - a "szakma" rovológiai és módszertani-etikai színvonaltalansága miatt - aligha lesz gyors és széles körben elfogadott megoldása. Lenne pedig lehetőség rá, hiszen a honfoglalás kori világfa többszáz példányban a rendelkezésünkre áll, csak fel kellene ismerni. Megérthető annak, aki kíváncsi rá és akit a tudomány haladása, a tények világa érdekel. Ehhez persze át kell írni a székely írással és a magyar hieroglif írással kapcsolatos "tudományos" közvélekedést, meg kell tanulni a "díszítések" elolvasását és bírálni kell a napjainkig folyamatosan megjelenő akadémikus téveszmeterjesztést.

A "tudományos konszenzus" azonban máris jelét adta annak, hogy a világfa létezését bizonyító adatokra nem figyel, azt nem hajlandó észrevenni. Inkább személyeskedésnek tekinti a jogos kritikát és sértődöttségesdit játszik. Ebben az esetben - úgy gondolhatja - nem kell érdemben válaszolnia a kritikára, a szemellenzőjét tovább viselve, ott folytathatja a magyar- és tudományellenes prekoncepciói képviseletét, ahol abba sem hagyta.


ÖSSZEGZÉS

Az akadémikus "tudomány" csődje nyilvánvaló. A létező honfoglalás kori világfák elolvasható mondatjel voltát ez a vitázó kör nem ismerte fel. Alkalmatlannak bizonyult még a tudományos kérdés megtárgyalására is. Az ezt dokumentáló dolgozatok ország-világ előtt hozzáférhetőek és ezer év múlva is arcpirítóak lesznek a nemzet számára. Csak ilyen akadémikus tudományra telik a mai Magyarországnak? A felelősség az eredménytelenségért azok vállára is nehezedik, akiknek a neve az írásaik alján és az azokat közreadó szerkesztőségek névlistájában szerepel. 

A vitában igen sokan szólaltak meg. Néhányan közülük folytatták a dilettánsozásosdit is, mert a pótcselekvés mindig kéznél van. Nem merült fel a szerzőkben, hogy közülük senki sem ért a rovológiához és ezért nem világos egyikük számára sem a megoldás. Nem ismerte fel senki az akadémikus áltudomány képviselői közül, hogy a világfa ábrázolások elovasható szó- és mondatjelek, a magyar ősvallás széles körben elterjedt jelhasználatának szerves részei. 

Ez a feladatainak a lehetőség szintjén való jó minőségű ellátására képtelen "tudós" társaság nem is fog jobb megoldásra jutni a nyílt tudomány elveinek alkalmazása (szakmai, módszertani és etikai téren történő előrelépés) nélkül. 


IRODALOM



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)