A Pócs Éva cikke nyomán nemrég kialakult és szokatlan hevességű világfa vitát azok a rovológiai adatok segítenek eldönteni, amelyekről a "tudományos konszenzusnak" fogalma sincs és amelyekről beszélni sem hajlandó. Ezen adatok közé tartoznak azok a széles körben elterjedt elemi hieroglifáink (ősvallási kötődésű szójeleink), amelyeket alább sorolok fel. Ezek közös jellemzője, hogy a képi tartalmuk alapján az égig érő fát (az Istennel azonosnak gondolt Tejutat) ábrázolják. A Nemetz Tibor matematikussal közösen elvégzett matematikai valószínűségszámítás szerint a jelek hasonlósága a genetikai kapcsolatuknak köszönhető. Azaz, amikor egész jelrendszerek hasonlóságát tapasztaljuk (például a székely írás, a 15 000 éves Mas d' Azil-i, vagy a 6000 éves Tepe Yahja-i jelkészlet és a 6000 éves Tordos kultúra jelei között), akkor kétségtelen azok rokonsága. A világfa vita számára lényeges, hogy e jelhasonlóságok a jelek eredeti képi tartalmának, az ősvallási képzetek jórészt azonosságának köszönhetők.
A hieroglifikus szövegekben egyéb körülményeket is találunk, amelyek a jelek égi/isteni faábrázolás voltát tanúsítják. Például egy hopi ten jelnek virága van, az azték toronytemplom ten jele pedig ugyanúgy a Tejút hasadékát ábrázoló ős hieroglifához csatlakozik, amint az énlakai mondatjel ten jele is.
Az elemi hieroglifákat a Magyar hieroglif írás c. kötetben mutattam be. Ezek közül az alább felsorolt, fát ábrázoló szójelek olyan képi és szövegkörnyezetben jelennek meg, amelyek egy magas szinten kidolgozott, világszerte alkalmazott, a világfát központi motívumként kezelő ősvallási elméletről tanúskodnak. Ez az elmélet - a megvalósításhoz felhasznált jelkészlet magyarsága és az elolvasható világfák magyar szövege alapján - nem idegenből lett átvéve, hanem a magyarság kőkori eredetű kultúrájának eleme.
Tprus
A tprus (tapar us "szabír ős, isten, ten") mondatjel a nikolsburgi ábécében maradt fent. Avar kori változatainak tetején megjelenik az us "ős" hieroglifa is, ami megmagyarázza a ma ismert tprus jelnév végén az us "ős" szereplését. A szabír isten ligatúra bizánci edényen is megjelenik.
Az akadémikus "tudomány" kétségbesett, ám elbukott harcot folytatott a temporius értelmezés érdekében. Ezt a történetet A temporius-téveszme diadalútja c. cikkben írtam le.
A mondatjel a világfát, (égig érő, eget tartó) fát ábrázolja, ezért az ágak vége az égbolt terhe alatt meggörbül. Előfordul a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron, avar szíjvégen, az egyik bojnai idolon, egy Hissar-i edényen (az ókori szabírok területén) és az amerikai indiánoknál is. Akrofóniájának rekonstrukciójáról és változatairól lásd Varga/2017/278!
.jpg)
Ten
A ten "isten, élet" hieroglifa a tprus (tapar us "szabír ős") egyszerűbb alakja. Az eltérő jelformákhoz az idők során némileg eltérő, az eredeti jelentésbokorból megmaradt, vagy azzal összefüggő jelentés rögzült. Megtalálható a 15 000 éve Mas d' Azil-i jelek között (a Pireneusokban), de egy etruszk halotti urnán és amerikai indián szövegekben is. Akrofóniájának rekonstrukciójáról és változatairól lásd Varga/2017/268!
2. ábra. A ten "isten, élet" hieroglifa
Szár
A szár "növényi szár, úr" hieroglifának két változata is van (3. ábra). Elterjedt voltát és jelentését A szár "úr" hieroglifa ősmagyar kori és őrségi népi előfordulásai c. cikkemben közölt példányok is igazolják. Akrofóniájának rekonstrukciójáról és változatairól lásd Varga/2017/262!
3. ábra. A szár "növényi szár, úr" hieroglifa képszerű és lineáris alakja
Ős
A székely írás ős szójele a Tejút hasadékát ábrázolja, amelyben karácsonykor a Nap felkel. Ezt a pillanatot a napisten évenkénti feltámadásának, újjászületésének tekintették. A felkelő Napot a jel közepén általában a függőleges egyenes alakú szár "növényi szár, úr" hieroglifa jelképezi, ám helyette megjelenhet másik hieroglifa is, amelyik szintén a napistent azonosítja. Akrofóniájának rekonstrukciójáról és változatairól lásd Varga/2017/289!
Irodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése