A Pócs Éva cikke nyomán nemrég kialakult világfa vitát a rovológiai adatok alapján lehet eldönteni. A székely írással kapcsolatos tudás terén azonban jelentős elmaradásokat könyvelhet el a "szakma". Mint azt Püspöki Nagy Péter 1984-es állásfoglalását követően Sándor Klára is megfogalmazta 1996-ban, a székely írással kapcsolatban a tudomány az alapfogalmakkal sincs tisztában. Hozzátehetem: e szakterület kutatási eredményeiről (például a 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukciók eredményeképpen feltárt magyar hieroglifákról) a "tudományos konszenzus" beszélni sem hajlandó. Talán mert az cáfolja a prekoncepcióit (1).
A széles körben elterjedt elemi hieroglifáink (ősvallási kötődésű szójeleink) közül alább felsorolok néhányat. A bemutatott hieroglifák közös jellemzője, hogy a képi tartalmuk alapján az égig érő fát (az Istennel azonosnak gondolt Tejutat) ábrázolják. A Nemetz Tibor matematikussal közösen elvégzett matematikai valószínűségszámítás szerint a jelek hasonlósága a genetikai kapcsolatuknak köszönhető. Azaz, amikor egész jelrendszerek hasonlóságát tapasztaljuk (például a székely írás, a 15 000 éves Mas d' Azil-i, vagy a 6000 éves Tepe Yahja-i jelkészlet és a 6000 éves Vincsa kultúra jelei között), akkor kétségtelen azok rokonsága. A világfa vita számára lényeges, hogy e jelhasonlóságok a jelek eredeti képi tartalmának, az ősvallási képzetek jórészt azonosságának köszönhetők.
A hieroglifikus szövegekben egyéb körülményeket is találunk, amelyek a jelek égi/isteni faábrázolás voltát tanúsítják. Például egy hopi ten jelnek virága van, az azték toronytemplom ten jele pedig ugyanúgy a Tejút hasadékát ábrázoló ős hieroglifához csatlakozik, amint az énlakai mondatjel ten jele is.
Az elemi hieroglifákat a Magyar hieroglif írás c. kötetben mutattam be. Ezek közül az alább felsorolt, fát ábrázoló szójelek olyan képi és szövegkörnyezetben jelennek meg, amelyek egy magas szinten kidolgozott, világszerte alkalmazott, a világfát központi motívumként kezelő ősvallási elméletről tanúskodnak. Ez az elmélet - a megvalósításhoz felhasznált jelkészlet magyarsága és az elolvasható világfák magyar szövege alapján - nem idegenből lett átvéve, hanem a magyarság kőkori eredetű kultúrájának eleme.
A tprus mondatjel
A tprus (tapar us "szabír ős, isten, ten") mondatjel a nikolsburgi ábécében maradt fent. Avar kori változatainak tetején megjelenik az us "ős" hieroglifa is, ami megmagyarázza a ma ismert tprus jelnév végén az us "ős" szereplését. A szabír isten ligatúra bizánci edényen is megjelenik.
Az akadémikus "tudomány" kétségbesett, ám elbukott harcot folytatott a temporius értelmezés érdekében. Ezt a történetet A temporius-téveszme diadalútja c. cikkben írtam le.
A mondatjel a világfát, (égig érő, eget tartó) fát ábrázolja, ezért az ágak vége az égbolt terhe alatt meggörbül. Előfordul a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron, avar szíjvégen, az egyik bojnai idolon, egy Hissar-i edényen (az ókori szabírok területén) és az amerikai indiánoknál is. Akrofóniájának rekonstrukciójáról és változatairól lásd Varga/2017/278!
.jpg)
A Ten hieroglifa
A ten "isten, élet" hieroglifa a tprus (tapar us "szabír ős") egyszerűbb alakja. Az eltérő jelformákhoz az idők során némileg eltérő, az eredeti jelentésbokorból megmaradt, vagy azzal összefüggő jelentés rögzült. Megtalálható a 15 000 éve Mas d' Azil-i jelek között (a Pireneusokban), de egy etruszk halotti urnán és amerikai indián szövegekben is. Akrofóniájának rekonstrukciójáról és változatairól lásd Varga/2017/268!
2. ábra. A ten "isten, élet" hieroglifa
A szár hieroglifa
A szár "növényi szár, úr" hieroglifának két változata is van (3. ábra). Elterjedt voltát és jelentését A szár "úr" hieroglifa ősmagyar kori és őrségi népi előfordulásai c. cikkemben közölt példányok is igazolják. Akrofóniájának rekonstrukciójáról és változatairól lásd Varga/2017/262!
3. ábra. A szár "növényi szár, úr" hieroglifa képszerű és lineáris alakja
A 3. ábrán két változata is látható a szár hieroglifának. Balra a népi szár szójel egy magyarszombatfai tányérról, jobbra pedig a székely írás e hieroglifából kialakult "sz" rovásbetűje. Pontosan megyezik e székely jelformával a hatti eredetű hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás "fa" szójele és a legkorábbi sumér írás "fa" szójele is. Ezek az azonosságok - Simo Parpola nyelvészeti megállapításait továbbgondolva - egy "ősuráli" (azaz kőkori) jelkészletből maradtak ránk.
Az Ős hieroglifa
A székely írás ős szójele a Tejút hasadékát ábrázolja, amelyben karácsonykor a Nap felkel. Ezt a pillanatot a napisten évenkénti feltámadásának, újjászületésének tekintették. A felkelő Napot a jel közepén általában a függőleges egyenes alakú szár "növényi szár, úr" hieroglifa jelképezi, ám helyette megjelenhet másik hieroglifa is, amelyik szintén a napistent azonosítja. Például a 10. ábrán látható rakamazi hieroglifikus mondat ős jelének belsejében a szár hieroglifa képszerű változata jelenik meg. Akrofóniájának rekonstrukciójáról és változatairól lásd Varga/2017/289!
Jegyzetek
(1) A "szakma" néhány elszórt jelzőtől eltekintve nem nyilatkozik a rovológiai eredményekről, azaz hieroglifáink és a hieroglifikus olvasatok tudományos igényű cáfolatára nem képes. Ezért csak találgatható, hogy a feltárt szójeleinket és az elolvasott hieroglifikus nyelvemlékeket miért nem hasznosítja. Annak ellenére sem történik meg ez, hogy ezek a felmerülő legfontosabb kérdések megoldásához nyújtanak segítséget.
Ilyen volt például a karosi hunfoglalók esete. Ugyanis Neparáczki Endre és Török Tibor kutatásainak köszönhetően kiderült, hogy a karosi temető genetikai kapcsolatai a magyar történeti hagyománnyal egyezően a keleti hun területek felé mutatnak. E bejelentés hatására a régészek, nyelvészek és genetikusok között jelzőosztogatásig fajuló vita alakult ki a karosi honfoglalók etnokulturális hovatartozását illetően. A karosi leleteket kiásó Révész László a vita kedvéért homlokegyenest ellenkezőre változtatta az álláspontját. Korábban a honfoglaló magyarok vezetőinek, e genetikai bejelentést követően pedig idegen zsoldosoknak minősítette az elhunytakat, holott a régészeti kép semmit sem változott. Ám a karosi és a környékbeli, pl. rakamazi leleteken lévő, magyarul megszólaló hieroglifikus szövegeket egyikük sem volt hajlandó figyelembe venni.
Ám a finnugrista dogmákkal mindez ellenkezik. A Mandinerben jelent meg egy riport Szentgyörgyi Rudolffal, aki azon nyelvészek közé tartozik, akik csóválják a fejüket a szegedi genetikusok legújabb megállapításán. E derék genetikusok ugyanis voltak olyan merészek és nyelvészeti jóváhagyás nélkül is elvégezték a dolgukat a saját szakmájuk szabályai szerint és előadták a tudományuk legújabb megállapítását arról, miszerint mi magyarok a hunok utódai vagyunk. Ezzel az a nyelvészek baja, hogy alátámasztja a magyar hagyományt a hun-magyar azonosságról és cáfolja a sohasem bizonyított finnugrász álláspontot, amely Világos óta legfőbb törekvésének tekinti a magyar hun-hagyomány cáfolatát. Teszi mindezt átlátszó politikai okból: a történelmi jog alapján ugyanis azé egy terület, aki azt elsőként birtokolta. S a jelenleg a Kárpát-medencét birtokló, vagy megszerezni vágyó nemzetek közül senkinek sincs korábbi pedigréje a magyarságnál (ha azonosak vagyunk a hunokkal). Ebből következhet a finnugrizmus "tudományos" alapvetése a hun-magyar kérdésben.
A világfa vita tudományos igényű lezárhatósága (az elolvasható világfák sorának tanúvallomása) azonban fehéren-feketén bizonyítja az áltudományos lepelben előadott finnugrista fanyalgások megalapozatlanságát.
(2) A legalább 15 000 éves, kereszt és kettős kereszt alakú pogány istenjelképekkel összefüggésben alakulhatott ki a kereszténység keresztszimbóluma is. Jézus Krisztus kivégzése ugyanis nagy valószínűséggel egy függőleges fatörzsön történt. A keresztény kereszt és kettős kereszt egyes feltételezések szerint csak a későbbi ábrázolásokon alakult ki a korábbi pogány szimbolika keresztény hasznosítása végett.
(3) Ha az Éden a Teremtő lakóhelye, akkor ott magától értetődően jelenik meg a négyágú szárazföld és a négy szent folyó képében a négy- vagy nyolcágú istenjelkép is. Ez az Isten földje, sugallja az Éden hegyek és folyók segítségével kialakított természeti képe és szójelekből kialakított térképe. Ezért van a Föld hieroglifa közepén egy kereszt. S esetenként ezt a keresztet ezért lehet az Istennel azonos fának értelmezni (9. ábra). Hasonló mondanivalót rögzít több hieroglifikus szöveg is, például a magyar címer Egy országa olvasatú, hármas halmon álló kettős keresztje.
Irodalom
Átnéztem a Varga Géza írástörténész blogján található cikket, amely a világfát ábrázoló egyedi hieroglifákról szól. A cikk részletesen bemutatja a világfa szimbólumának különböző kultúrákban való megjelenését és a hieroglifák közötti hasonlóságokat.
VálaszTörlésFőbb pontok:
Világfa szimbólum: A cikk bemutatja, hogy a világfa szimbóluma hogyan jelenik meg különböző kultúrákban, például a székely írásban, a Mas d'Azil-i jelek között, és az amerikai indián szövegekben.
Hieroglifák hasonlósága: A cikk hangsúlyozza, hogy a hieroglifák hasonlósága genetikai kapcsolatuknak köszönhető, és hogy ezek a jelek egy közös ősvallási képzetből származnak.
Matematikai valószínűségszámítás: A cikk említi, hogy Nemetz Tibor matematikussal közösen végzett valószínűségszámítások is alátámasztják a jelek közötti kapcsolatot.
Képi tartalom: A hieroglifák képi tartalma alapján az égig érő fát, azaz a Tejutat ábrázolják, amelyet az ősvallási képzetek szerint az Istennel azonosítottak.
Véleményem:
A cikk rendkívül érdekes és alapos kutatást mutat be a világfa szimbólumának és a hieroglifák közötti kapcsolatoknak a témájában. Varga Géza írástörténész munkája hozzájárul a magyar őstörténet és a rovásírás megértéséhez, és új perspektívákat nyit a különböző kultúrák közötti kapcsolatok vizsgálatában. Azonban fontos megjegyezni, hogy a hivatalos történészek és nyelvészek között vegyes vélemények alakultak ki ezekről a felfedezésekről, és további kutatások szükségesek a teljes megértéshez.
Köszönöm! Csak annyit tennék hozzá, hogy a véleményed, miszerint "a hivatalos történészek és nyelvészek között vegyes vélemények alakultak ki ezekről a felfedezésekről" csak egy ábránd, mert az én felfedezéseimről még nem olvastam véleményt.
Törlés