2018. szeptember 30., vasárnap

Az abingdoni világmodell

Abingdoniként és szászként mutatják be ezt a csodaszép, VII. századinak mondott írásemléket a neten. A magyar jelei alapján a szász voltában némi joggal kételkedünk. Éppen elég szarmatát telepítettek át a rómaiak a magyar Alföldről Angliába ahhoz, hogy a jeleink ott is meghonosodjanak. A hunok elől menekülők, vagy az idegen zsoldba állt hunok is tömegével vihették magukkal a jeleinket. A nemesfémből és kristályokból kialakított szövegek akár át is vészelhették az évszázadokat s lehetnek jóval korábbiak is a VII. századnál. Amint az is lehetséges, hogy valóban szász mesterek készítették, de sztyeppi mintákat követve.

Mindezek eldöntésére nem vagyunk hivatottak, csupán megemlítjük, hogy a jelei alapján ez a szép ékszer más besorolásba jobban illene. Például a hieroglifák segítségével elolvasható az Ószövetségben Óg királyként, a görögöknél Heraklészként említett Óg úr neve, akiről a tőle származó ogur népeket (hunokat,  szabírokat, avarokat, magyarokat, esetleg a szarmatákat és az alánokat is) elnevezhették, de a szász népnév nem olvasható ki a hieroglifákból.

Az alábbi ábrákon sorra vesszük az ékszer hieroglifáit és felmutatunk melléjük néhány párhuzamot is.



1. ábra. Az abingdoni világmodell


Az abingdoni világmodell kiolvasható szójelekből áll s a jelek körben történő elolvasásával a Lyukó Óg úr ...  földje imát kapjuk. Lehetséges, hogy ennek a jelentése "Lyukó égúr ...  földje" volt. 

A körben olvasástól függően a Lyukó Óg úr szavak ismétlődhettek. A világmodell négy oldalának jeleiből négysoros ima olvasható ki. Hasonló négysoros imákat találunk további felülnézeti világmodelleken (a kölkedi avar bogláron, a balatonújlaki honfoglalás kori vereten, az afrászijábi tálon, de a világmodellekből kifejlődött köriratokon is, mint például a berekböszörményi és a regölyi gyűrűn is. A karcagi csatkarika négysoros szövege alapján kiolvasáskor a negyedik sorba kell beilleszteni a világmodell alapjaként szolgáló Föld szójelet. Legkorábbi népdalaink négysorosak, amiből következően azok a világmodellek kiolvasásával összefüggésben keletkezhettek (az imádság szövege idővel népdallá változott, de a versek dallama és szerkezete megőrződött). 

A szójeleinket és a hieroglifikus szövegek olvasását a Magyar hieroglif írás c. kötetben részletezem.



1/b. ábra. Ottlakai bronzkori világmodell eget tartó oszlop ábrázolási konvenciókkal



2. ábra. A teljes abingdoni ékszer



3/a. ábra. Az "eget tartó oszlop" ábrázolási konvenció abingdoni változata két jelből áll: fentről lefelé Óg szár (mai magyarsággal Óg úr), lentről felfelé szár Óg (mai magyarsággal sarok) alakban olvasható el



3/b. ábra. A hettita Yazilikaya-i sziklapantheon egyik domborművén hasonló "eget tartó oszlop" jelképek láthatók



3/c. A Savaria-i (szombathelyi) Iseum területén előkerült vakolatdarabokon lévő festés szintén tartalmazza az Óg sár (mai magyarsággal: Óg úr) mondatjelet



3/d. ábra. Ócsai lelet a középső bronzkorból az "eget tartó sarokoszlop" ábrázolásával


A 3. ábra jelpárosa azért helyezkedik el az abingdoni világmodell sarkain, mert a felülnézeti világmodellekben szabály szerint középen az Isten (4. ábra), a sarkain pedig az égbe vezető út (a sarok) valamilyen jelképének kell lennie. A sarkoknak külön isteneik voltak s ilyen sarokisten volt Óg úr, görögösen Heraklész is, akiről az maradt fent, hogy a világ végén oszlopai voltak. Nos, a 3. ábrán ezt az oszlopot látjuk, felette pedig az égbolt ívét. 

4. ábra. Az abingdoni Dana isten jelképe, Erdélyben ma is mondják, hogy Dana verjen meg! (balra) és a székely írás "d" betűje (jobbra)



5. ábra. Az abingdoni Föld hieroglifa (balra), a székely írás "f" (Föld) jele (jobbra)



6. ábra. Hettita (luviai) "Nap" hieroglifa (balra), Lyukó napisten abingdoni hieroglifája (középen) és a székely írás "ly" betűje (jobbra)


7. ábra. A hettita (luviai) hieroglif írás "ég" jele (balra), az abingdoni Óg hieroglifa az ég boltozatát ábrázolja (középen) és a székely írás "o/ó" jele (jobbra)



8. ábra. A hettita (luviai) hieroglif írás "fa" szójele (balra), az abingdoni szár hieroglifa az égig érő fa szárát ábrázolja (középen) és a székely írás "sz" rovásbetűje (jobbra)








A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szállás (két háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz)  a kertjében lévő tóka tündérrózsái és a levelein napozó békák érdekes látnivalót kínálnak öregnek és fiatalnak 


További blogbejegyzések

A veleméri Szentháromság-templom, amelynek két rovológiai nevezetessége is megtekinthető


Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet.  Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. 


Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! 

Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!



A veleméri Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) mellett várja a felújítást a százhúsz éves pajta

2018. szeptember 28., péntek

A "tudomány" hamisításai

Az alábbi levelet a neten kaptam. Makkay János régész álláspontját ismerhetjük meg belőle, ami - sajnos - szomorú képet mutat az általa jól ismert szakterületről. Szokott dolog, hogy ha egy "szakmabeli" nyugdíjba megy, akkor elkezdi kiteregetni a szennyest és elkezd igazat mondani (vagy folytatja az igazmondást, ha előzőleg is azt tette). 

Számomra a neves régész álláspontja a Magyar Nemzeti Múzeumban barbár módon lereszelt budapesti hun(?) jelvény esete miatt ismerősnek tűnik, ezért közzéteszem itt is, a sajnálatos helyzetet ismerhetjük meg ezekből az esetekből. A levélben kapott szöveget kiegészítem néhány magyarul elolvasható avar írásemlék képével, amelyet a régészeink, nyelvészeink és történészeink nem hajlandók észrevenni és elolvasni - ezáltal nem csak a szakmai, hanem az etikai alkalmatlanságukról is tanúbizonyságot téve. 

Következzen tehát a levél, amelyik a közpénzen tartott hazai régész társadalmat előnytelen, de igaz színben mutatja be! A szakmának ezt a tudományos okkal nem indokolható magyar- és tudományellenes attitűdjét a háttérben létező kulturális diktatúra magyarázza és ez segíti - közpénzen - a fennmaradását is.



1. ábra. Avar aranyozott ezüst szarvasfej a  szójelével, jobb szélen a székely írás "j" betűje


Makkay János RÉGÉSZ, nem dilettáns holdfénykergető!!! Ezt irja a szlávok tömegeiről:



2. ábra. Blatnicai avar kereszt, közepén az atya hieroglifával, a székely írás "ty" betűjének megfelelőjével


Makkay János az avarok magyar nyelvéről és megmaradásáról


Hogy félreérthetetlenek legyünk, azt állítjuk, hogy 896-ban a Kárpát-medencében élők zöme beszélt ősmagyarul, és a bejövő Árpád népe beszélt türk-törökül.

Egy másik, de az előbbi állítással szoros kapcsolatban lévő kérdés az, hogy a frank és bolgár háborúk után a késő avar kori lakosság mekkora mértékben pusztult el és vált áldozattá, költözött és menekült el, került fogságba vagy rabságba, mennyit és hova telepítettek át belőle, és végül milyen nagy számban élte túl helyben, ősi szállásain vagy másutt a viszontagságokat.

Ezzel kapcsolatban fura felfogás él az orthodox történettudósok körében. Források híján (sőt néhány létező forrás tanúságának ellenére) puszta hasraütéssel feltételezik, hogy a kései avar birodalom elnyomott, az uralkodó rétegekbe tömegesen be nem fogadott népeinek zöme valamiféle szláv nép volt. Úgy vélik, hogy a frank-bolgár megpróbáltatások és a velük egykorú szárazságok idején minden egyéb népesség teljesen eltűnt, meghalt, kihalt, éhen halt, kipusztult, vészesen meggyengült, elvándorolt. A szlávok viszont – mármint az említett tudósok szerint – emberfeletti erőkkel rendelkeztek, hiszen ők éppen a válságok idején kezdtek igazán megerősödni, elszaporodni, szétterjedni, és így elfoglalták a Kárpát-medence peremének, sőt a belsejének nagy területeit is. Így gondolkodni és írni a múltról nagyon szélsőséges és lényegében rasszista pánszláv felfogás.



3. ábra. Makói avar gyűrű a nagy és a lyuk/Lyukó hieroglifával, amelyek egy felülnézeti világmodellt alkotnak


Valójában a Kárpát-medence nagy részén, így az Alföldön és Erdélyben nem lehet kimutatni 8-10. századi népes szláv lakosságot. Nincsenek elegendő számban sem helynevek, sem régészeti leletek, és nem lehet hivatkozni a szlávság folyamatos jelenlétére sem. Szlovákia esetében ezt éppen Kristó Gyula számos történeti forrással így bizonyította. Vagy például mint az Északkeleti Kárpátok térségében, a Kárpátalján is. Ahol az eredeti déli vagy nyugati szláv nyelvű lakosság a 9-10. században beolvadt a magyarságba, a mai keleti szláv (ruszin és ukrán) lakosság pedig csak a tatárjárás után költözött be. Egy nemrégiben összeállított térkép a 8-9. századi szlávság elterjedéséről világosan mutatja a helyzetet.


4. ábra. Az avar eredetű Gizella-kincs turulos fibulájának Lyukó isten mondatjele, a székely írás "ly" betűjének és "nt/Ten" szójelének előzményével 


A manapság terjedőben lévő szláv rasszista nacionalizmusra és a pánszlávizmusra mi sem jellemző jobban (a régi szláv tömeggyilkosságok és a mai szlovák politika mellett), mint a mostani ukrajnai jelszó: Viktor Juscsenko történészei felfedezik az őskort. Eszerint az ukránság szláv múltja már nem 140 ezer esztendőre tekint vissza, hanem egyenesen egymillió évre. A Nagyszőlőstől néhány kilométerre lévő Királyházán (Koroleve) talált őskőkori leletek ugyanis ilyen régiek lennének, és természetesen az ősukránok hagyatéka. A valóságban a még előemberi szakócaipar acheuli korú emlékeiről van szó. Királyháza (és vele együtt Koroleve) pedig arról kapta a nevét, hogy a falu melletti dombon a tatárjárás előtti magyar királyi erdőuradalom központja (háza) állott.

szlávok nélküli területeknél pedig ezek a tudósok arra következtetnek, hogy rajtuk a háborúk, szárazságok, éhínségek, járványok, belvillongások, részegeskedések és más hasonlók miatt a kései avar kor lakossága teljesen vagy csaknem teljesen kipusztult volna! Az Alföld nagy térségei lakatlan pusztasággá váltak! Azok a területek jártak volna így, Hevestől le Békésig, Csanádig, Csongrádig, amelyek az avar kor előtti öt évezredben, majd az avar kort követő századokban éppen a sűrű településhálózatukról ismertek! Ráadásul a szörnyű körülmények (szárazságok, éhínségek, járványok, öldöklések, egyebek) csak ott sújtották volna a népeket, ahol nem éltek szlávok. Gyakran lehet találkozni a minősített szlávbarát (szlavofil) rasszizmus ilyen kifejezett példájával.




5. ábra. Az avar eredetű Gizella-kincs turulos fibulájának Nagy isten mondatjele, a székely írás "n" betűjének, valamint "us" és "nt/Ten" szójelének előzményével 


Erre a szlávokat valamiért megkímélő kipusztulásra, erre a sajátos lakatlanságra szép számmal idéznek forrásokat is. Ezeknek az idézeteknek a csalfaságára érdemes két példát megismernünk.

A kutatók hajlandók komolyan venni egy 9. vagy 10. századi bizánci lexikon rövid adatát az avarok bukásának okairól. Ezeket állítólag a Krum bolgár kán fogságába került avar hadifoglyok sorolták fel így: a legnagyobb bajt az áskálódás okozta, … a bírák romlottsága, akik képmutatókkal és tolvajokkal cimboráltak; továbbá a bor bősége részegeskedést szült: az avarok, midőn testüket elgyengítették, egyszersmind eszüket is elveszítették. Romlásukat a kereskedés szenvedélye tette teljessé: az avarok kalmárokká lettek, egyik csalta a másikat, s testvér testvérét is áruba bocsátotta. Ezek voltak, uram, szerencsétlenségünk siralmas forrásai. Egy kis túlzással tehát a kései Avarország bukása, a százezer négyzetkilométeres Alföld teljes elnéptelenedése az átkos kereskedelem terjedésének és a mértéktelen ivászatnak az eredménye lett volna. Holott csak egy irodalmi közhelyet olvastunk, amit például az Ekkehard barát által írott, már említett Valter-legenda egész Pannóniára (és nem csak az Alföldre!) vonatkoztatott: O vinum, quod Pannonias destruxerat omnes: ó bor, aki egész Pannóniát romlásba vitted! Azt persze nem akarom ezzel tagadni, hogy késői avar rokonaink vagy elődeink valóban megittak egy-két pohárral. A Dögében született anyai nagyanyám rétközi szójárása szerint már ők is szerették a tütüt. Láttuk, hogy Baján kagán borsot, fahéjat és szegfűszeget szerzett be a bizánciaktól. Bizonyára olyan édes-fűszeres forralt borhoz, mint amilyenről az Erős kezű Valter említést tesz: az avar Attila tiszteletére rendezett fogadáson:




Pécsi avar szíjvég a Lyukó, a nagyságos, ragyogó király úr mondattal


Meleg, édes ital gőzölgött sok arany edényben,
És fűszeres borok gyöngyöztek díszes kancsókban.

Mikor pedig sor került a frankokkal és királyukkal, Sigiberttel vívott második csatára (566-567 táján), maga Sigibert is fogságba esett, de ajándékokkal kiváltotta magát: Toursi Szent Gergely szerint Baján kagán csak marhák, juhok, liszt és bab ellenében engedte szabadon. Távol álljon tőlem, hogy vulgarizáljak, de ezek az anyagok vegyes (marha- és juhhúsos), tehát legjobb minőségű, csipetkés babgulyáshoz szükséges, mással nem pótolható nyersanyagok. Babgulyás és forralt bor …. Volt ízlésük és bizonyára étvágyuk is.

Ismeretes, hogy egy Dzsajháni nevű bokharai arab tudós – részben 870 tájáról származó források alapján – 920 táján írt egy könyvet. Megemlíti benne a dunai bolgárok (nándorok) és a nyugatról jőve a Garamig élő morvák közötti vidéket, tehát a Nagyalföldet. Munkája csak egy arabul író földrajztudós, Ibn Ruszta, és a perzsa Gardízi kivonataiban maradt ránk. E kivonatok szerint a keresztény morvák és a nándorok között tíz napi járóföldnyi út van. Ezt a félmondatot történészeink rendre torzítva idézik, Györffy György például így: egy perzsa geográfus azt mondja, hogy a hegyeken túl, ami a Kárpát-medencét jelenti, tíznapi üres járóföldre lakik a marót [morva] nép.

Egy másik, ugyanerről a területről beszélő nyugati latin forrást is gyakran hamisan idéznek: a morváktól keletre a bolgárok nagy puszta térsége van.

Dzsajháni azonban csak tíznapi járóföldről beszélt, üresről nincs benne szó! A nyugati forrás (a bajor geográfus) pedig azt mondja, hogy a morvák földje után a Duna bal partján következő bolgár(Vulgarii)tartomány hatalmas és népük nagyszámú, 5 váruk van. Mivel annyira sokan vannak, nincs is szükségük várakra. – Annyira sokan vannak! Hogyan lehet ebből az annyira sokból lakatlan pusztákat csinálni? Róna-Tas András legutóbb megjelent könyvében mégis egyenesen arra a Tisza menti részre teszi az Avarorum Solitudo térségét, ahol az avar fejedelmi sírok – és a rengeteg avar kori temető van.



A sopronkőhidai avar sótartó Magas ősi sarok mondata


Nem hiszem, hogy ezek a hamis állítások egyszerűen csak tévedések következményei lennének! Ezek nem tévedések, hanem szándékos hamisítások egy rossz ügy bizonyítására (hiszen a magyar olvasó úgysem tudja ellenőrizni a perzsa és arab források szövegeit). El lehet viszont olvasni azokat a régészeti tudósításokat, amelyek szerint éppen a késői avar kori sírokban szaporodik meg a sírokban a halottak mellé tett élelemmellékletek száma, közöttük gyakran jelentős súlyú hústömbök is lehettek. Éhínség idején ilyesmi nem szokott előfordulni.

Egyfolytában hangoztatják tehát a jeles kutatók az avar pusztaságok mibenlétét: az éhezésbe, nélkülözésekbe, alkoholizmusba belerokkant, belepusztult, maradékában a frankok és a bolgárok által kiirtott avar kori lakosság nélküli területek elnéptelenedtek: solitudo Avarorumdeserta Avarica = az avarok pusztaságai. Kiváló tudósok írnak ilyesmiket, de nem nézték meg a régi térképeket. Például a TabulaPeutingeriana-t, amely egy római kori eredetiről a középkorban készült. Ezen a Duna–Tisza közének északi szegélyén ugyanott olvasható a Solitudines Sarmatarum megjelölés, ahol az avar kor kitűnő tudósai a Regino-féle solitudo Avarorum-ot sivatagi ürességként határoznák meg. Mellesleg: ezen a szarmata solitudo-n található talán a legtöbb és leggazdagabb szarmata kori régészeti anyag. A solitudo vagy deserta tehát nem lakatlan terület volt sem a szarmata korban, sem az avar kor végén, hanem valami más. Mondjuk unalmas, lapos síkság. Ennyire okos dolog volt az avar solitudo-ból lakatlanságra következtetni. Az unalmas és lapos persze semmi megalázót nem jelent, különösen Petőfi híveinek nem: Mit nekem te zordon Kárpátoknak …




Szárazdi avar szíjvég az Ak országa mondattal


Egy újabb, unos-untalanig ismételt – és ráadásul velejéig hamis – közhely született ezzel a lakatlansági teóriával. Sürgősen meg kell tőle is szabadulni.

Mellesleg szólva, az avar kori régészeti lelőhelyek nemrégiben elkészült hatalmas jegyzéke (az ADAM) szerint éppen a Vulgarii-nak megfelelő területen (ahol Csongrád vára is van) szinte egymást érik a … nem a bolgár, hanem a kései avar (kori) temetők. Van közöttük egy újabban és teljesen feltárt temető Kiskundorozsmán, amelynek 40-50 sírjában csaknem kizárólag férfiak nyugodtak. Ezek keltezése Kr. u. 800 utáni. Az eltemetett harcosok nem lehetnek mások, csak olyan férfiak, akik Krum kán szolgálatába álltak a frankoktól elszenvedett vereségek, tehát 796-803 után. Lehet az is, hogy a frankok elől a Dunántúlról menekült és a bolgárok zsoldjába állott avar harcosok sírjairól van szó.

Az említett írásos források és régészeti leletek tehát éppen az ellenkezőjét mondják és bizonyítják, mint amit a tudós félreértelmezések sugallnak. Az Alföld a 9. században tele volt kisebb-nagyobb falvakkal, és következésképpen temetőkkel! 




Zalavári avar szíjvég a Nagyságos Dana király mondatjellel


Békés megye területén egymást érik az olyan, feltérképezett 9. századi települések, amelyeknek a sajátságai és leletei egyenesen folytatják a 8. századi kései avar kort. Lakosságuk tehát a 8. századi, késő avar kori falvak embereinek utóda volt: azok gyerekei, unokái, dédunokái. Aligha lehet véletlen, hogy Tolnában, Baranyában, Somogyban, Zalában, sőt a Szerémségben is szépen szaporodnak a késő avar kor temetői (sőt telephelyei). Árpádi honfoglalók sírjai-temetői pedig ritkák, mint a fehér holló. Árpádi temetkezések hiánya éppen a legarchaikusabb magyarok lakta területeken? Göcsejben, Hetésben, Valkó vára környékén, a nyugati és déli végeken?!

Átgondolták már ezt a kérdést a nyelvtörténészek és az illetékes régészek? Vagy még tovább törik a fejüket egy darabig, miért nincsenek Árpádi honfoglaló sírok azokon a helyeken, ahol lenniük kellene, ha minden millenniumi elmélet úgy lenne igaz, ahogy 120-130 év óta kitartóan hirdetik? Mondjuk Pécsvárad környékén, ahol a legkorábbi kápolna közepén egy hatalmas lombard oszlopfő – már másodlagos helyzetben – tartja a boltozatot. A Géza fejedelem idején épült boltozatot. Ki építtette azt a Géza fejedelem előtti kápolnát, amelyben ez a lombard oszlopfő állott eredeti helyzetben? Erre nem válasz az 1015-ben Szent István király által alapított bencés monostor, melynek templomát 1038-ban szentelték fel. Vagy talán az oszlopfőt akkor cipelték volna Lombardiából a Vashegy lábához?




Hird, homokbánya avar korong a sarok hegyén álló égig érő fával és Egy jó Isten olvasatú jelekkel


Az úgynevezett fuldai frank évkönyv mondja el: 884-ben valahol a Rába mentén a morvaszlávok által vezetett frank-szláv megtorló csapatok avar kori népek utódait fogták el. A férfiaknak levágták a jobb kezét, a fiúgyermekeknek kivágták a nyelvét, levágták a jobb kezét, és kasztrálták őket. A hihetetlen szláv barbárságra vonatkozó eredeti latin szöveg: Servi et ancillae cum parvulis suis consumpti sunt, primoribus quibusdam tentis, quibusdam occisis et, quod turpior erat, truncatis manu, lingwa, genitalibus remissis: A szolgákat és szolganőket gyermekeikkel együtt elpusztították, az előkelőket vagy megfeszítették, vagy legyilkolták, vagy ami még szörnyűbb, kezüket lecsapták, nyelvüket kimetszették, nemi szervüket levágták.

Jómagam az Árpádi kalandozások forrásanyagából nem tudok idézni egyetlen példát sem hasonló módon elkövetett kegyetlenkedésre, más, nálam tájékozottabb kutatók bizonyára tudnak.

796 után az avar nemesek és harcosok Nagy Károly segítségét kérték az erőszakos és barbárul kegyetlen szlávok ellen. Ezeket a menekülőket a császár Savaria és Carnuntum között telepítette le, és valószínű, hogy Krum hódító seregei elől hátráltak vissza, az Alföldről a Dunántúlra.



A kunbábonyi avar kagán övcsatjának Nagyságos Lyukó ten országa mondatjele


Az adat fontos bizonyíték nemcsak a szlávok kegyetlenségére, hanem arra is, hogy a lakosság egy része – bizonyára nagy többsége – 805 után a Dunántúlon nem szláv volt. Csak nem vetemedtek volna a nemes szlávok arra, hogy kasztrálják saját fajtájuk gyermekeit?!

A Zalavárhoz közeli Keszthely területén még a 19. században találtak olyan temetkezéseket, amelyeknél az elégetett hamvakat edényekbe téve helyezték örök nyugalomra. A hamvasztásos rítusból következtetve ezeket sokáig a Pribina-birtokra beköltöző szlávok hiteles 9. századi sírjainak tartották még akadémikus tudósok is (hiszen a pogány szlávok – is – hamvasztásosan temetkeztek). Néhány éve azután Kiss Gábor kolléga gondos elemzései kiderítették, hogy a sírok hamvasztásos rítusúak ugyan, de nem szlávok földi maradványait őrzik. A hamvak körülbelül 3500 évvel korábban, a rézkor végén kerültek a földbe! Más részük Kr. e. 1000 táján! Ez utóbbiak késő bronzkoriak – korai vaskoriak. Egyik sem a kilencedik századi Karoling-kor, és egyik sem a szlávok világa!




Porec-i avar püspöki szék a Magas kő mondattal


Azóta több esetben derült ki hasonló, magyar ,,tudósok” által elkövetett, nem is akármilyen tévedés szlávnak vélt sírok esetében. Van közöttük bronzkori, vaskori és nem létező ‘szláv’ sír egyaránt. Száz év sem volt elegendő arra, hogy a pánszláv teóriától megszédült hazai szakemberek tisztességesen megvizsgálják ezeket a leleteket! Ehelyett a pánszláv elméletnek megfelelő szláv hamvasztásos sírokat gyártottak. Mégpedig országszerte, hogy Árpád népének érkezésekor legyen elengedő számú szláv őslakója a honnak. És már a 9. században legyen elegendő állampolgára Szlovákiának. És ezzel hűségesen lehessen kiszolgálni a pánszláv tanokat! A magyar tudományosságban! Ilyen és hasonló baklövések ismeretében a magyar archaeológia szlávsággal kapcsolatos álláspontjait egyelőre nem mindig lehet komolyan venni.


Dunaszentgyörgyi avar veret a sarok és a Nagyságos Lyukó szár az Ak ügy "Nagyságos Lyukó úr a Heraklész folyó" szövegekkel



Amit egy írástörténész hozzáfűzhet a fentiekhez


Ami az avarok nyelvét illeti, Makkay Jánost igazolják a szövegbe illesztett, fentebb olvasható avar írásemlékek, mert ezek bizony magyar jelekkel írt magyar szövegek. A szláv leletekre pedig a szláv megszállóink kifejezetten megrendelést is adtak le (amiről a zalavári ásatások egyik vezetője volt szíves tájékoztatni néhány évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Múzeumban). A nem létező szláv népesség kutatása ezért kapott lendületet (például Zalaváron, amely sohasem volt Pribina városa) és a mindenkori magyargyűlölő hatalom támogatásának köszönhetően maradtak ezek napjainkig az akadémikus áltudományban röhögés és szégyen nélkül előadható hazugságok. 

Ami azonban a honfoglalók nyelvét illeti, ott téved a neves régész, mert Árpád népe is magyarul beszélt. A Tarih-i Üngürüsz és Bonfini úgy tájékoztatnak, hogy a honfoglalók (a TÜ esetében ez a Baján alatt bevonulókat, Bonfini esetében Árpád magyarjait jelenti) vélük azonos nyelven beszélőket találtak a Kárpát-medencében. Ezeken túl a földrajzi neveink és A honfoglalók írásemlékei cím alatt bemutatott szövegek is ezt bizonyítják. 

A hunok, a szabírok, az avarok és Árpád magyarjai egyaránt magyarul beszéltek, sőt - a jeleik alapján - talán ide sorolhatók a szarmaták és az alánok, vagy e népek egy része is. Mindezek eredetileg a heftalita Hun Birodalom magyar nyelvét használták a sajátjukként, vagy átvéve azt.

A régészek, nyelvészek és történészek is hasonló álláspontra helyezkedhetnének, ha nem reszelővel a kézben foglalkoznának a korai magyar írásemlékekkel.





A kölkedi avar boglár és egy apahidai hun csat hasonlóképpen elolvasható faábrázolása: Ak szár ügy "Heraklész úr a folyó"





veleméri Csinyálóház egy különleges szépségű őrségi szállás egy önálló épületben (2 háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz) szép természeti környezetben, patak és erdő között



További blogbejegyzések

A tóka részlete



Ne fogadjon el utángyártott, vagy gyanús csomagolású őrségi szállást! Valódi, rovológus által vezetett őrségi szállás csak nálunk!




A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház kertjében felállított Onogesius-szobor Hankó Péter szobrászművész alkotása


Tavasszal el kellene döntenünk, hová is menjünk majd nyaralni? Bevallani sem merjük magunknak, hogy szeretnénk egy jó ajánlatot kapni, amiben nem csak szállás, hanem kulturális csemege is van? Szeretne a szép szállás mellé valamiféle értelmiségi-vonzó, de nem túl drága szolgáltatást kapni? Ha Önnek a szállás mellé a veleméri Onogesius-szobor megtekintésére támadna kedve, akkor ajánlhatjuk magunkat! Ez az ajánlatunk nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk ajánlott őrségi szálláson nem csak az Onogesius-szobor megtekintésére, hanem a magyar hieroglif írásról folytatott eszmecserére, a Sindümúzeumban díjtalan tárlatlátogatásra is van lehetőség az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés, a múzeum meg a szobormegtekintés is) teljesen ingyenes. Ha Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a hun-magyar romantika mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az Onogesius, az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Másutt meg mutatóba sincs. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot az őrségi szállás lefoglalása végett!




veleméri Cserépmadár szállás konyhája egykor egy őrségi parasztcsaládot szolgált disznóöléskor is, karácsonykor is, tollfosztáskor is, meg a mindennapokban is