2021. szeptember 22., szerda

A székely írás emlékei c. kötet borítója

Az akadémikus tudomány régi adósságának törlesztését kísérelte meg az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja, amikor több éves munka eredményeként közreadott egy rováskorpuszt (1. ábra). A székely írás emlékei. Corpus Monumentorum Alphabeto Siculio Exaratorum című kötetet Benkő Elek, Sándor Klára és Vásáry István írtaköszöntőjét Fodor Pál, a BTK címzetes főigazgatója jegyzi. 

A jelen cikk egy sorozat első eleme, amely sorozat célja a korpusz érdemeinek és hibáinak felmutatása. Most a korpusz címlapját vetem össze egy saját korábbi kötetem címlapjával (1. és 2. ábra), amely kötetem annak idején nagy hatással volt az akadémikus tudomány legismertebb szerzőire, közte e korpusz két szerzőjére is. 

Örömmel sorolom fel majd azokat az eredményeimet, amelyek bekerültek a korpuszba is, "természetesen" a nevem és a munkásságom megemlítése nélkül, mert ennek a "tudománynak" már ilyen az etikája és a hivatkozási kultúrája. Ilyen eredményem ama örvendetes tény is, hogy a korpusz már nyelvemléknek tekinti a rovásírással írt szövegeket is, ami az OSZK emlékezetes nyelvemlék-kiállításán és azt megelőzően még nem volt szalonképes gondolat az MTA berkeiben. Néhány tiltakozó cikkem megjelenése és Monok István főigazgató menesztése azonban elegendőnek bizonyult a szakma álláspontjának megváltoztatására.  



1. ábra. A rováskorpusz borítója - formáját és megoldásait tekintve - a legnemesebb hazai tudományos hagyományt, Bél Mátyás és társai munkáját folytatja, a kötet tartalmáról azonban ugyanez nem mondható el


Az abtk.hu ismertetője szerint a 928 oldalas könyv magába foglalja a székely írásról szóló történeti tudósításokat, a székely írás feliratos, kéziratos és nyomtatott emlékeit, a székely írásról szóló korai értekezéseket és a bizonytalan jellegű vagy tévesen meghatározott emlékeket, illetve a hamisítványokat. Az olvasó tájékozódását a bevezető, a székely írás történeti kontextusát megvilágító összegzés, bibliográfia, képjegyzék, valamint személy- és helynévmutató segíti. 

Hozzátehetem, hogy amint az várható volt, a nemes célkitűzést nem sikerülhetett maradéktalanul elérni, mert az akadémikus "tudomány" közel évszázada szabotálja a székely írás kutatását és a kívülállók eredményeinek tudomásul vételét. Ezért a most megjelent mű sem dokumentálhat sokkal többet annál, mint hogy legjobb szakembereinek nagyjából fogalmuk sincs a nemzeti írásunkról, vagy inkább tudatosan letagadják a teljes valóságot. Kézenfekvő: amit a kezükbe sem voltak hajlandók venni, vagy amivel mintha csak azért foglalkoztak volna egyesek, hogy politikai alapozású prekoncepciók szorításában valótlanságot mondjanak róla, azt kellőképpen nem is ismerhetik. 



2. ábra. A rováskorpusz címlapja ugyanarról az énlakai bilingvisról ugyanazt az Egy (az) Isten mondatot idézi a címlapján, mint amelyet 1993-ban én is címlapra tettem, azonban én a szójelekből összerakott, a korpusz pedig az alfabetikus változatot szerepelteti


A szerzők és az akadémikus tudomány önkritikájával ér fel, hogy eleve nem a székely írás leírására, hanem csupán egy korpusz, azaz leltár összeállítására vállalkoztak. Ez az, amire I. J. Gelb azt mondta, hogy még nem tudomány a nagy kérdések kikerülése mellett. Ilyen nagy kérdés a székely írás valódi eredete (szkíta, hun és avar kapcsolata), szójeleinek léte stb. Ám még egy leltár is lehet hibás, például az esetünkben megállapítható tendenciózus leltárhiány miatt. Amíg ugyanis nincs megfelelő leírása a székely írásnak, addig azt sem lehet tudni, hogy mi tartozik a leltárba és mi nem. 

A szerzők a sémi kultúrprioritás védelmezéséért(?) úgy állítják be a székely írást, mintha az kizárólag alfabetikus volna. Ennek érdekében megpróbálták kirekeszteni a korpuszból a szó- és mondatjeles írásemlékeket. Ez nem sikerülhetett igazán, hiszen a székely írás irodalmában már szerepelt például Veit Gailel híradása arról, hogy a székelyeknek vannak szó- és mondatjelei is (amit ez a korpusz is közöl, példamutató alapossággal). A kötetben megjelennek szójeleket alkalmazó rovásemlékek is, amelyeket az irodalom már régen emleget, ezért azokat nem hagyhatták ki. Ezeket azonban a szójelek félremagyarázása miatt az akadémikus "tudomány" sorozatosan nem volt képes hibátlanul elolvasni (ilyen például a székelyderzsi tégla és a Bodrog-alsóbűi fúvóka szövege). 

A szó- és mondatjeleink elhallgatását célzó magyar és tudományellenes törekvés miatt nem található meg a kötetben egy sor szójeleket alkalmazó írásemlék, például a Karcag-orgondaszentmiklósi Árpád kori csatkarikán ismétlődő Magas kő, magas égi kő földje mondat, az énlakai Egy isten mondatjel (2. ábra), a tusnádi Úristen mondatjel és a budapesti késő-középkori jelvény Északi sarok mondata. Nem szerepel a kötetben egyetlen honfoglalás kori írásemlék, például a rakamazi turulos korong Jóságos úristen mondata sem. Nem képviseltetik magukat az egyre sokasodó számú avar írásemlékek, például hiányzik a Zamárdi avar temető szíjvégén szereplő Ősi, ragyogó folyó ura, a nagyon nagy úr jelsorozat is. Hiányoznak a kötetből a hun régészeti emlékekről ismert, jól olvasható, magyarul megszólaló nyelvemlékek is, például a telki kincslelet Lyukó ragyog az égen mondata. vagy az apahidai turulok nyakán olvasható Ragyogó ország mondat. Ezért került a bizonytalan emlékek csoportjába a Bodrog alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék a rajta lévő Nagyon nagy Lyukónak szöveggel egyetemben és a Szertő tetői elolvasatlan rovásemlék is. A szójelek létének el nem ismerése miatt nincs megfelelő olvasata többek között a moldvabányai feliratnak sem. E hibák miatt a kötet nem töltheti be a leltár szerepét, nem alkalmas a székely írás emlékeinek bemutatására, csak a kutatás és a közönség félrevezetésére. 

Az egyik szerző, Sándor Klára 1996-ban azt fogalmazhatta meg, hogy a tudomány nem ismeri a székely írást, vagy nem ismeri eléggé, minden alapvető kérdés tisztázatlan. Mivel az azóta eltelt időben a kutatást nem az MTA végezte, hanem azok a dilettánsok, akiket és akiknek eredményeit a kötetből megpróbálták a legnagyobb gondossággal kirekeszteni, a közreadott mű igazolja Sándor Klára fenti álláspontját.


Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás



2021. szeptember 18., szombat

Fehér Bence jánoshidai avar Baszjad Izüt mondata

Csak a finnugrista emlőkön felcseperedettek némelyikét lephette meg Fehér Bence és a Magyarságtudományi Intézet bejelentése arról, hogy az avarok tudtak írni-olvasni és éppen magyarul. A dologban nincs semmi csodálatos, mert ezt már eddig is tudtuk. A több ezer példányban megjelent köteteimben már évekkel ezelőtt közreadtam magyarul elolvasott avar szövegeket, az interneten olvasható dolgozataimról nem is beszélve. A legutóbb kiadott Magyar hieroglif írás című kötetből 4-5 példányt is adtam a Magyarságkutató Intézetnek. Közülük egyet személyesen kapott meg Fehér Bence. Várható volt, hogy az akadémikus tudomány néhány dologban követni fog, persze az eredményeim elismerése és a nevem említése nélkül - mert ez felel meg a szokásaiknak és az etikai szintjüknek (1). 



1. ábra. A jánoshidai tűtartó fényképe, az elolvasott szöveg az ábra jobb felső sarkában kezdődik, jobbról balra előbb egy X, azután egy I alakú szójellel, ami a Bél szár (mai magyarsággal a Bél úr) olvasatot engedi meg

Abban tehát, hogy az avarok magyarul írtak és olvastak, nincs semmi meglepő. Fehér Bence dolgozatával mégsincs rendben minden. 


2. ábra. Apahidai hun csat jól olvasható magyar mondatokkal, amelyek létét Fehér Bence talán azért hallgatja el, hogy a jánoshidai jeleket, amelyek e hun tárgy határozott körvonalú jeleihez képest bizonytalanok, vagy nem is léteznek, elsőnek kiálthassa ki


Először azért, mert a jánoshidai tűtartó jeleket hordozó felületei igen lepusztult állapotban maradtak ránk (1. ábra), a róluk készített rajzok szintén gyengék és módszertelenek is. Illene ugyanis jelezni (pontos fényképen és rajzon is), hogy a tárgy melyik részletét gondolja jelnek a szerző, valamint azt is, hogy ott egy hangot jelölő betűt, szótag-, szó- vagy mondatjelet vél-e felfedezni. Úgy kellene mindezt leírnia és lerajzolnia, hogy abból az olvasó rekonstruálni tudja a szerző gondolatmenetét. Ha ez nem lehetséges, akkor csak becsületszóra lehetne elhinni az állításait, ám ez nekem e szerző esetében már nem megy. Ellenőrzés nélkül nem hiszem el azt, amit Fehér Bence mond, mert ismételten rajtakaptam valótlanság közlésén. 


3. ábra. A Gizella-kincs avar készítésű turulos fibuláján egy sor hieroglifikus (vallásos jellegű szójelekkel írt) mondat olvasható, ám ezek a pontos kidolgozású, jól látható jelek nem érték el Fehér Bence ingerküszöbét


A közelmúltban a Magyar Nemzeti Múzeumban barbár módon lereszelt budapesti késő középkori jelvény (4. ábra) általam készített rovásírásos olvasatának létét tagadta le. Fehér Bence azt sem említette egy szóval sem, hogy egy sor avar és hun szöveggel rendelkezünk, amelyeknek pontos, magyar nyelvű olvasata is elérhető bárki számára nyomtatásban, vagy internetes változatban is. 


4. ábra. Tomka Péter régész szerint a budapesti késő középkori jelvény itt látható (feje tetejére állított) részletén egy latin AK monogram van, ezzel szemben Tomka Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese szerint  egy "rontott latin M" betű látható s ezt az analfabétákhoz méltó véleményt Fehér Bence - a Magyarságkutató Intézet nagyobb dicsőségére - átvette és megismételte


Fehér Bence azt sem vette figyelembe, hogy a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor (5. ábra) hordozza a világ legkorábbi, hiteles ásatáson előkerült és jól olvasható feliratát, amelyik szintén magyarul szólal meg. Ezen a figyelmetlenségén az sem segít, hogy ujjong a saját, inkább csak képzelt jeleken alapuló olvasatának - valójában nem létező - elsőségén. Ez az önfényezés az ismert leletek elhallgatása mellett nem növeli a tudósi hitelét.


5. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor elhallgatására volt szükség ahhoz, hogy Fehér Bence a jánoshidai avar szöveget elsőnek kiálthassa ki


A felsoroltakból következtethetően Fehér Bencét nem kizárólag a tudományos megismerés vágya hajthatja újabb és újabb eredmények elérésére, hanem valami más is, ezért tőle nem nagyon kaphatunk komolyan vehető értékelést a legkorábbi magyar nyelvű írásemlékekről.  

A jánoshidai tűtartóról közölt képek alapján (amelyet az irodalomjegyzékben felsorolt cikkekben az olvasó is ellenőrizhet) csupán a jobbról balra menő sorvezetésű, két jellel (a "b" és az "sz" rovásbetűkkel) leírt BaSz olvasható ki némi jóindulattal. Ugyanis egyik jel rajza sem teljes, az "a" betűt pedig a hangzóugratás szokása alapján csak feltételezhetjük közöttük. Ugyanilyen erővel "ő" betűt is feltételezhetnénk ugyanott s akkor a bősz szót olvashatnánk ki pontosan ugyanolyan joggal. (2) A Fehér Bence által vizionált további jelek létéről még ennyire sem sikerült meggyőződnöm. Az említett két jel után egy vízszintes vonal következik, ami a székely írás "kis r" betűje is lehet (ha nem repedés), ám ez ellentmond a szerző olvasatának. Szükség lenne a tárgy jeleinek ellenőrízhetőbb leírására és olvasatának további alátámasztására, mert így a szerző által elolvasott teljes szöveg létezéséről nem lehetünk meggyőződve. 


6. ábra. Meroving ezüstgyűrű a jó sar ős ten (mai magyarsággal  jóságos úristen) mondattal, korban ez a feltehetően hun eredetű tárgy, vagy szöveg is megelőzheti a jánoshidai tűtartót


Amennyiben ez a jánoshidai szöveg szójelekkel van írva (s az általam közzétett szójeles avar szövegek sora ezt támogatja), akkor az első két jánoshidai szójel alapján a Bél szár (mai magyarsággal Bél úr) mondatrész olvasható a tűtartón. A harmadik jel, a vízszintes vonal (ha nem repedés) a ragyog/ragyogj/ragyogott szójele, azaz a mondat eleje, szójelekkel való olvasat esetén: Bél úr ragyog ... lenne. Ennek a szövegnek a párhuzamait megtaláljuk további avar, valamint honfoglalás kori magyar tárgyakon  is (7. ábra). 

Fehér Bence betűző olvasásmódja több nyelvemlék olvasásának megkísérlésekor is kudarcot vallott. 

Például az udvardi avar tűtartó esetében, bár jól elolvasható, rovásjelekkel írt magyar mondattal állt szemben - olvasattal mégsem szolgált, mert a "tudományos konszenzus" hibás módszertana megakadályozta benne. Az udvardi tűtartó ugyanis magyar szójelekkel van írva, amiről a "tudományos konszenzus" a sémi kultúrprioritás bűvöletében(?) nem akar tudni, ezért az MKI inkább figyelmen kívül hagyja ezt az udvardi nyelvemlékünket is.

Még nyilvánvalóbb kudarc a zamárdi avar szíjvég szövegének olvasatlanul hagyása. Jól azonosítható, több jelből álló és folyamatos sort alkotó szövegről van szó, olvasattal mégsem szolgál. 

Nem kellene tanulnia ezekből az esetekből a Magyarságkutató Intézetnek? A sorozatos csődjüket a jobb internetes portálok közönsége már felismeri, ez az akadémikus társaság mégis tovább folytatja a bukott alfabetikus olvasatot erőltető, párbeszédre és tanulásra képtelen gyakorlatát? 


7. ábra. Tiszabezdéd Harangláb lelőhelyen előkerült honfoglalás kori gyűrű a Bél szár (mai magyarsággal Bél úr) mondattal, ugyanez szerepel a jánoshidai avar tűtartón is



Összegzés

Fehér Bence még nem volt képes áttekinteni a korai (hun, avar, honfoglalás- és Árpád kori) rovológiai helyzetet, ezért a bejelentése megalapozatlan és nem vehető készpénznek. Elsősorban azért, mert lepusztult tárgyfelületből indul ki, ami miatt bizonytalan a jelek léte is. Másodsorban, mert a "dilettánsok" kiadványaira, az írástani kutatás általuk elért eredményeire nem figyel. Az elmúlt évtizedekben ugyanis csak mi "dilettánsok" kutattuk szemellenző nélkül a székely írás eredetét, miközben az akadémikus áltudomány beérte a politikai megrendelést kiszolgáló puszta hazudozással. Hazaárulásuk védelmére találták ki azt az ostobaságot, hogy akinek nincs tudományos fokozata, az nem is létezik. Kivéve persze, ha Ceausescu titkosszolgálatának dolgozott, vagy hajlandó újabb tanulmányokkal támogatni a sémi-szogd-ótürk eredeztetés bukott prekoncepcióját - mert azokkal mégis kivételt tesznek. 

A tudományos igényű körültekintésnek ez a hiánya tragikusnak bizonyult a Magyarságtudományi Intézet számára. Például fel sem merül Fehér Bence dolgozatában, hogy szójelekkel írt feliratról is szó lehet (az eddig megismert avarhun szójeles szövegek nagy száma miatt ez a legvalószínűbb). Pedig hiteles forrásunk is van Veit Gaileltől arról, hogy még a székelyeknek is vannak szó- és mondatjelei. Az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáján pedig egy bilinvissel is rendelkezünk (ugyanaz a szöveg olvasható szójelekkel és betűzve is). Ezek megértése nélkül az avar szövegek és a korai székely szövegek értékelése nem sikerülhet sem Fehér Bencének, sem másnak. 

Azonban a hozzá nem értésükkel párosuló nagy mellényük megakadályozza őket a körültekintésben. Tudom, hogy ez az akadémikus "tudomány" számára általában is egy megoldhatatlan probléma, ám amíg a tudományosfokozat-imádatot nem cserélik fel a tények tiszteletével, addig nem fognak eredményt elérni. Meg kellene végre emészteniük, hogy az elmúlt évszázadban tudományos fokozattal és beosztással rendelkezők végtelen sora hirdetett soha alá nem támasztott ostobaságokat és kifejezett hazugságokat a székely írás eredetéről. 

Fehér Bencének ez a dolgozata is csak azt bizonyítja, hogy nem a tudományos fokozat, beosztás, vagy a vélt monopolhelyzet, hanem a tudás és a becsület számítana. 

Fehér Bence egy interjúban - helyesen - azt is elmondja, hogy a magyar tudományos életben tapasztalható ellenérzésnek az avar kori nyelvemlékek kutatásával kapcsolatban „sajnos leginkább egyszerű személyes, emberi okai vannak. Eddigi elméleteink, szakkönyveink, enciklopédiáink fejezeteit alighanem újjá kell írni majd az új leletek fényében. Ki örülne neki, ha át kell írnia azt, amin esetleg már húsz, harminc éve dolgozott? Ezért aztán néha éppen a legtekintélyesebb kutatók mindenáron ragaszkodnak ahhoz, hogy az eddigi elméleteket kell érvényben tartani”. Örvendünk annak, hogy Fehér Bence lépett egyet előre a jó irányba (a magyarul megszólaló avar nyelvemlékek ötletének körön belüli felvetésével), azonban kettőt, vagy hármat kellett volna lépnie. Folytathatta volna az ismert avarhun nyelvemlékek és párhuzamaik körültekintőbb felmérésével. 


Jegyzet

(1) A "nagyok" előbb azt értették meg és vették át az 1993-ban megjelent Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetemből, hogy a székely írás nem az ótürk ábécékből származik. A következő években Benkő Elek, Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János is kijelentették, hogy a székely írás ismeretlen eredetű (bár korábban tudni vélték, hogy az ótürk írásokból vettük át). Azóta több más eredeztetés-elmélet is megjelent, például Révész Péter professzor tollából. 

Aztán az OSZK-ban megrendezett nyelvemlékkiállítás botránya (a kiállításból ugyanis szándékosan kihagyták a székely írással írt nyelvemlékeket), a tárgyban megjelent tiltakozó cikkeim és Monok István főigazgató felmentése után az ELTE és a Magyarságkutató Intézet is elkezdte nyelvemléknek tekinteni legalább a rovásírással írt Bodrog-alsóbűi szöveget. Igaz, hogy helyesen elolvasni azóta sem tudják, mert a szójeleket hiába próbálják egy hangot jelölő betűként értékesíteni.

Húsz év késéssel a Benkő Elek, Sándor Klára és Vásáry István által jegyzett rováskorpuszban (2021) azt is megemlítik, hogy szép hazánkban nem volt rovásüldözés. Felsorolják a korai történetírói találgatásokat is (Bél Mátyás stb.), amelyekből a szentistváni üldözés fantazmagóriája kialakult. Említés nélkül hagyják, hogy a Szent Istvánhoz köthető tárgyakon (a Szent Koronán, a jogaron és a paláston) jól elolvasható hieroglifikus szövegek vannak - pedig ez a tény egyszer s mindenkorra eloszlatja az uralkodóra szórt rágalmat. A Szent Istvánnak tulajdonított hamis rovásüldöző rendeletet Csallány Dezsőnek elküldő Forrai Sándor a fél ország félrevezetésében játszott szerepének megemlítése nélkül szerepel a korpusz névmutatójában. A rovásüldöző rendelet hamisított voltát kimutatókról, vagy az e miatt a nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvében köszönetet mondó Makkay Jánosról ugyanakkor szó sem esik.  

(2) Ha egyenlő joggal dönthetünk a basz vagy a bősz olvasat mellett (és a többi jel létét ennyire nem bizonyítja a szerző, az avar hieroglifikus szövegeket pedig ennyire nem ismeri), akkor a szerzők és az olvasók szabad kezet kapnak a pszichoszexuális fejlettségüknek megfelelő választáshoz - aminek persze a tudományhoz semmi köze. 

A nyelvészek ugyan a latin betűs nyelvemlékeink alapján kétségbe vonják a magyar "ö/ő" hang ilyen korai létezését, de ezt talán nincs okunk komolyan venni. A latin írásnak nem volt "ö/ő" betűje, ezért a latin betűkkel írt korai magyar nyelvemlékeinkből szükségképpen maradt ki az "ö/ő" s így az erre épített nyelvészeti következtetések is erőtlenek. 

Tudjuk, hogy a csíki székely "ö/ő" és a székely "harmadik k" rovásbetű egy magyar szójelből alakult ki. Ez a szójel az ótürk "ök, ük, kö, kü" szótagcsoportjel formai és részben tartalmi megfelelője. Mivel azonban a török nyelvekben nincs , vagy hangalakú szó (a törökben a tas jelenti a követ), ezért ez az "ök, ük, kö, kü" jelcsoportnév és jel a magyarul beszélő hunok nyelvéből és írásából kerülhetett az ótürk írásokba. 

Amiből következően már az avar korban is volt "ö/ő" hangunk, vagyis a jánoshidai tűtartó első jelei elolvashatók lennének bősz alakban is - ha ez a jánoshidai szöveg betűző írással készült volna. Erre azonban nem számíthatunk, mert az avarok szójeleket alkalmaztak. Azaz Fehér Bence olvasata eleve tévedésre, az alfabetikus írás megalapozatlan prekoncepciójára épült s az alfabetikus olvasata sem számol minden lehetőséggel.


Irodalom

Fehér Bence: Ősi írásaink (video) 

P. Z. Revesz, Establishing the West-Ugric language family with Minoan, Hattic and Hungarian by a decipherment of Linear A, WSEAS Transactions on Information Science and Applications, 14, 306-335, 2017

Kolozsi Ádám: A Magyarságkutató azt állítja, találtak egy, a Halotti beszédnél 400 évvel régebbi magyar nyelvemléket: Baszjad Izüt! (telex.hu)

Molnár Pál: Magyar nyelvemlék a VIII. századból (gondola.hu)

“…Én a “méntekti az pithsába = vezérünk dicsőségére” sorokat vélem kiolvasni, de nincs rajtam szemüveg….” – A Magyarságkutató Intézet jelenti…. (varosikurir.hu)


Varga Géza: Hun és avar tartalom 

Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia

Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Nagyon nagy Lyukónak


2021. szeptember 16., csütörtök

A rovológia után a genetika is alátámasztja a hun-magyar azonosság hagyományát

A hun-magyar azonosságnak egyre több bizonyítékát mutatja fel a tudomány. Korábban a rovológia tette le a garast az asztalra, mert a hun leleteken sorra kerültek elő a székely írás és a magyar hieroglif írás jelei, amelyek segítségével magyar szavakat és mondatokat lehet elolvasni (2. ábra). Újabban a genetika is megerősíti a napjainkig elevenen élő hagyományt, miszerint a hunok magyarok. Ezt annak kapcsán érdemes áttekinteni, hogy Neparáczki Endre egy új genetikai sikerről adott interjút. 



1. ábra. A baktriai (BMAC) kultúra sar ten "Úristen" olvasatú jelvénye Kr. e. 2000 tájáról (balra) és a kiszombori honfoglalás kori veret sar isten (mai magyarsággal Úristen) olvasatú antropomorf alakjai


2. ábra. A rovológia (magyar ősírástan) álláspontját a a hun-magyar azonosság kérdéséről a régészeti leleteken lévő székely jelek alapján ebben a füzetben adtam közre 1996-ban


"A Human Genetics című neves szaklapban francia kutatók, Christine Keyser és munkatársai szenzációs publikációt közöltek. Összevetették a Közép-Mongóliában Tamir Ulaan Khoshuu temetőből feltárt ázsiai hun sírokból nyert DNS-mintákat számos, az adatbázisokban található archaikus DNS-mintával, többek között az Árpád-ház általunk közölt mintáival." - tájékoztat Neparáczki Endre a Demokratában Hunfajta a Turul-dinasztia címmel közölt interjúban - "A vizsgálat során nem kevesebb, mint négy olyan ázsiai hun mintát mutattak ki, amelynek haplotípusa megegyezik a Turul-nemzetségével. Tehát külföldi kutatók is megerősítették a feltételezéseinket, nem utolsósorban a XIX. század második feléig folyamatos és töretlen néphagyományt, amit egyébként a krónikáink is rögzítettek." 

Persze Neparáczki Endre téved, amikor azt állítja, hogy a hun-magyar azonosság néphagyománya csak a XIX. század második feléig volt folyamatos és töretlen (1). A hun-magyar azonosságot csak a "tudományos konszenzus" berkeiben volt szokás megkérdőjelezni, ami pedig - ismervén a szakmai és etikai csődjüket - nem számít erős érvnek. (2).




3. ábra. Hissar-i edény (Észak-Irán) Kr. e. 4500 tájáról az Istennel azonos égig érő fa jellegzetes ábrázolásával (középen), a székely írás néki megfelelő tprus  (tapar us "szabír ős") jele (jobbra) és egy avar szíjvég a Zamárdi temetőből hasonló faábrázolással (balra), az edényen a fa előtt és után látható vonalka-csoport a székely írás "r" (ragyogó) jelének sorából áll, az istenidéző szertartás ragyogj és ragyogtál szavainak ismételgetését rögzíti, a korai sumér írásos emlékekben feltűnik a Mezopotámiától északra fekvő területek megjelölésére a "subar-ki", azaz "szubar föld" kifejezés a Kr, e. 27.-26. századból.


hun-magyar azonossággal összefüggő kérdésekben nem ez az első nagyszerű genetikai eredmény. Ezekről így beszél Neparáczki Endre: 

"A 2010-es években professzor dr. Kásler Miklós kezdte meg a történeti családfák kutatását az Országos Onkológiai Intézetben, ahol az Árpád-ház genetikai vizsgálata is elindult. Mi a Szegedi Tudományegyetemen az előbbi csapáson indultunk el, a doktori értekezésemet is a honfoglalók genetikai eredetének kutatásából írtam 2017-ben dr. Török Tibor és dr. Pálfi György társ­témavezetésével. ... Tavaly publikáltuk Nagy Péter professzor úr elsőszerzőségével azt a kutatási eredményt, amely bebizonyította, hogy az Árpád-ház férfiágú genetikai eredete mintegy 4500 évvel ezelőttre, a mai Észak-Afganisztán területén akkor létezett Baktriába vezethető vissza. Erről megfigyelhető egy izgalmas leágazás Baskíria és a Volga-Urál vidéke felé. A kiindulási pont a III. Béla király csontjaiból kinyert DNS-minta volt, ezt fejtettük fel időben visszafelé. Ami a honfoglaló népességet illeti, amit szerintem helyesebb a fogalmi lehetőségeket kitágítva, Árpád magyarjainak nevezni, azt találtuk, hogy a megvizsgált közel száz, gazdag lelet­anyagú, íjakat, gyönyörű szép vereteket tartalmazó sírban nyugvó ember az anyai és apai genetikai vonalaiban mintegy 30 százalékban egyértelmű belső-ázsiai leszármazású."



4. ábra. Tell-i Bakun, Észak-Irak, Kr. e. 4000, Jó Föld, esetleg Dana jó földje olvasattal


E kétségtelen genetikai sikereknek van egy állandó, sajnálatos kísérőjelensége. A genetikusok érzékelik (Török Tibor fogalmazta meg egy interjújában), hogy amely őshazákba a gének elvezetik őket, ott a nyelvészek szerint nem beszéltek magyarul. Ezért néha kinyilatkoztatnak nyelvészeti kérdésekben is, például, hogy van-e avar, vagy honfoglaló magyar nyelvemlék s hogy milyen nyelven beszélhettek a honfoglalók. Miközben ők is tudják, hogy a gének nem rögzítik a nyelvet. Azt is tudják, mert elmondtam nekik, hogy vannak hun, avar és honfoglalás kori hieroglifikus nyelvemlékek. Mivel azonban ezekkel nem tudnak mit kezdeni, inkább genetikára alapozott(?) nyelvészeti ötletekkel tömik a tágra nyílt szemű publikum fejét.


5. ábra. A 6000 éves Tepe Yahja-i (Irán) jelkészlet jeleinek magyar párhuzamai


Hozzátehetjük: ezt az ellentmondást csak a nyelvet meghatározó nyelvemlékekkel lehet feloldani, az íróasztalon kitalált finnugrista agyalmányokat az elolvasható nyelvi tényekkel lehet méltó helyükre, a szemétdomra száműzni. A helyzetben az a különös, hogy bár ilyen nyelvemlékekkel rendelkezünk a fent említett földrajzi területek és történelmi korok mindegyikéből, azokat sem a nyelvészek, sem a genetikusok nem hasznosítják. 



6. ábra. Afganisztáni fémedény, Tepe Fullol (BMAC), Kr. e. 2000, az edény mezőiben lévő világmodell az Éden jelekből alkotott térképe, amelynek olvasata: Bél országa

Már az is a cikkeimnek köszönhető (3), hogy a legutóbbi években az ELTE és a Magyarságkutató Intézet hajlandó nyelvemléknek tekinteni a Kárpát medencei rovásírásos emlékeket (persze a nevem és az ügyben kifejtett munkásságom megemlítése nélkül). Azonban nem csak a Kárpát-medence, hanem a Selyemút környezete, vagy másképpen a sztyeppe országút területe is végig van hintve a magyar hieroglif írással írt és magyarul megszólaló nyelvemlékekkel, a "szakma" mégis úgy tesz, mintha ezek nem léteznének. E különös magatartásnak az lehet a magyarázata, hogy e "tudományos" körben sikk lehet nem érteni a székely íráshoz, a magyar hieroglif íráshoz meg pláne.    


A Baktria felé mutató rovológiai kapcsolat

E cikkben több olyan hieroglifikus írásemléket mutatok be (1. és 3 - 16. ábra), amelyek illusztrálják Kásler Miklós kutatási eredményeit, miszerint az Árpád-ház férfiágú genetikai eredete mintegy 4500 évvel ezelőttre, a mai Észak-Afganisztán területén akkor létezett Baktriába vezethető vissza. A területen és környezetében széles körben használták a székely írás szójeles előzményét, a magyar hieroglif írást magyar szavak és mondatok rögzítésére. Nem csak az Árpád-ház, hanem a magyar nyelv, ősvallás, írás és identitás egyik szülőföldje is volt ez a táj és ez a kor, amely összekötő láncszemet képezett egyrészt az Éden területe (az írás 50 ezer évvel ezelőtti szülőföldje) és Mezopotámia, másrészt a sztyepp-övezet között. 



7. ábra. Afganisztáni istennő-idol Kr. e. 2000 tájáról a székely írás "a" (anya) jelének előképével és a "magas kő" ábrázolási konvenció (a székely "m" és "harmadik k") korai példájával, az anyaistennő azonos az égig érő fával, amit Berze Nagy János a magyar népmesék alapján is megállapított



A kínai, avar és honfoglalás kori közös nyelvemlék

Csak jelzésképpen, egyetlen fontos párhuzam segítségével mutatom be a Kína felé mutató rovológiai adatokat (17. ábra). E három tárgyon (kínai neolitikus tál peremén, a gátéri avar turulon és a csúcshegyi honfoglalás kori gyűrűn) ugyanaz a két szójellel leírt Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura) mondat olvasható, ami a hun uralkodó címe is volt. A hieroglifikus mondat előfordul egy gyulai honfoglalás kori gyűrűn is. Ez a nyelvemlék-sorozat világosan elénk tárja azt, hogy Kínában, vagy Kínától északra a neolitikumban magyarul beszélő népek is éltek, akik a magyar hieroglif írást (a székely írás szójeleket alkalmazó előzményét) használták. Nem kétséges, hogy ez a hunok írása volt, akik magyarul beszéltek és akik az első kínai dinasztiát, a Xiát is adták. A 17. ábrán látható írásemlékek Kínából elvezetnek a Kárpát-medencébe. 


Összegzés

A jelen cikkben bemutatott írásemlékek alapján az Árpád-ház genomja olyan területen alakult ki, ahol évezredek óta a vallásos gondolkozáshoz kapcsolódó jelek azonosak voltak a székely írás és a magyar hieroglif írás jeleinek előképével. Ezért az Árpád-ház genomja által meghatározott csoport a kialakulása pillanatától azonosult az ezen jelek által meghatározott világnézettel, nyelvvel és identitással. 

Olyan Mezopotámiától északra fekvő területeken alakult ki ez a hun-magyar történelmünket meghatározó dinasztia, amelyet a korai sumér írásos emlékek "subar-ki", azaz "szubar föld" kifejezéssel neveztek meg a Kr, e. 27-26. században. Nem véletlen, hogy a nikolsburgi ábécében fentmaradt a Hissar-i hatezerötszáz éves faábrázolás. Ezt ma tprus (tapar ős "szabír ős") mondatjelként ismerjük, amely a magyarság előző nevét őrzi (3. ábra). 

Az új hír szerint az Árpádok genetikai jellemzői jelennek meg Mongóliában is. Ehhez hozzátehetjük, hogy arról tájról a hieroglifikus szkíta, hun és avar nyelvemlékek sora elvezet a Kárpát-medencébe.

Ennek a több évezredes hieroglifikus íráshagyománynak a maradéka a mai magyar államcímerben is megtalálható, mint a hármas halmon álló kettős kereszt, amelynek olvasata Egy országa. Azaz a címerünk mondanivalója, amely az állameszménk lényege (miszerint a terület, amelyen élünk, az istené) legalább négyezer éves (6. és 10. ábra). Egyidős magával a hun-magyar dinasztiával.


Jegyzetek

(1) Az akadémikus áltudomány hun-magyar azonosságot tagadó álláspontját ugyanis nem lehet a magyarság véleményével azonosítani. Lehetetlen lenne felsorolni még azon szerzők nevét is, nem beszélve a közemberek tömegéről, akik számára kétségtelen, hogy Hunni sive hungari, azaz a hunok azonosak a magyarokkal. Bakay Kornél például nemrég 50 forrást sorolt fel, amelyben a hunokat és a magyarokat azonosnak tekintették. 


8. ábra. Azerbajdzsán területén előkerült fehér ló, nyakán a ten "isten" szójelével, derekán a Lyukó "a napisten neve" jellel a Kr. e. VI - III. századból


Az értelmiség és a nemzet legjobbjai mindig is tudatában voltak annak, hogy csupán a megélhetési "tudomány" árulásáról, egy átlátszó hazugságról van szó. A mindenkori megszállóink, meg a Trianont ránk szabadítók és befejezni kívánók számára volt szükség annak hangoztatására, hogy a hunok és a magyarok nem azonosak. Azért volt ez rokonszenves a számukra, mert így kívánták megfosztani a magyarságot a Kárpát-medencéhez fűződő történelmi elsőbbségétől, azaz tulajdonosi jogától. Ez az érv ugyan nem szokott döntő lenni egy területi vitában, mert ott fontosabb a katonai, gazdasági, kulturális és létszámbeli fölény. Az eltelt száz év dákóromán és nagymorva történelemhamisítási kísérletei azonban azt mutatják, hogy mégis vannak, akik jelentőséget tulajdonítanak a történelmi elsőbbség kérdésének. A "tudományos konszenzus" meghatározó alakjai és követői pedig nagy átéléssel lihegik utánuk a semmiféle szakmai érvvel alá nem támasztható magyar- és tudományellenes téveszméket. 


9. ábra. Az azerbajdzsáni szőnyeg a Tejút hasadékában születő, az égig érő fával azonos napistent jelképezi (középen), hasonló képet találunk egy magyar népi tányéron is (balra, veleméri Sindümúzeum), a népi ábrázolásokon napjainkig fennmaradt ősi képből alakult ki a székely írás "us" ős jele (jobbra)


Meg kellene magyaráznia Neparáczki Endrének, hogy miért tekinti nemlétezőnek az áltudományos blöffel szembeni folyamatos értelmiségi ellenállás és hagyománytisztelet nyilvánvaló tanúbizonyságait. Nehéz elismerni, hogy a "dilettánsok" igaza bizonyosodott be a nagy mellényű "tudományos konszenzussal" szemben?


10. ábra. A BMAC (Baktria-Margiana régészeti kultúra) pecsételője a Lyukó földje mondattal (Kr. e. 2300 - 1700 tájáról)


A genetikusok nagyszerű eredménye (a hunok és a magyarok származási kapcsolatának felmutatása) valójában nem is számít minden ízében új eredménynek a (valódi) tudományos megállapítások körében, mert ez a származási kapcsolat ott mindig tudott dolog volt. "Csak" az akadémikus "tudomány" notórius hazudozóit leplezték le a genetikusok egy új technikájú bizonyíték felmutatásával. 


11. ábra. Pre-achaimenida bögre Kr. e. 1000 tájáról a "király" szár (mai magyarsággal "király" úr) mondattal, ez a "tetővel ellátott kereszt" alakú "király" szójel megtalálható a hettita hieroglif írásban, a szajki avar szíjvégen, a regölyi hun ezüstcsaton és egy zalavári szíjvégen is 


A szerző mégis, minden mellette szóló szakmai érv támogatása ellenére sem meri összeakasztani a bajszát a tudományos konszenzussal. A hazaáruló hazugok kedvéért tesz úgy, mintha egyetlen percig is megtagadtuk volna a hun őseinket?



12. ábra. Tell-i Bakun-i (Észak-Irak) edény Kr. e. 4000 tájáról a magas kő a nagyságos Dana földje mondattal, amelyből a magas szójeléből (a székely írás "m" betűjének előképéből) talán csak a függőleges rész látszik, de a "magas kő" ábrázolási konvenció ismert előfordulásai alapján a hiányzó magas jel kikövetkeztethető

(2) Jellegzetes és visszatérő volt az a kettős csavar a "tudós" dolgozatokban, hogy egyrészt "a hunok nyelvét nem ismerjük, de az biztos, hogy törökül beszéltek", másrészt, hogy "a székely írást valamelyik török néptől vettük át", ám a lehetséges átadók között nem említik meg az általuk töröknek tartott hunokat. 



13. ábra. Edény a dél-türkmenisztáni Anau kultúrából Kr. e. 4000 tájáról a székely írás "d" (Dana) és "f" (föld) jelének megfelelőjével, az anaui föld szójel lépcsős kerete a "magas kő" ábrázolási konvenció jelentkezése, ami azt jelzi az olvasónak, hogy a magas kőnek nevezett világoszlop Dana földje 


(3) Korábban az volt a "tudományos konszenzus" álláspontja (amit személyes beszélgetéseink során Benkő Loránd nyelvész és Erdélyi István régész is képviselt), hogy a székely írással írt szövegek túl későiek ahhoz, hogy nyelvemlékként figyelembe lehetne őket venni. Amikor azonban emlékeztettem Benkő Lorándot a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyarul elolvasható feliratára, akkor ennek a kitűnő nyelvésznek nem volt ideje a vizsgálatára. Végül az OSZK nyelvemlék-kiállítása kapcsán kibontakozott botrány és Monok István főigazgató leváltása segítette át ezt a képtelen helyzetet az első bukkanón. Ma már egy szaktekintély is beszélhet a székely írással írt magyar nyelvemlékekről (persze gondosan elkerülve a felismeréseim megemlítését). Ilyen nyelvemléknek tekintik például a Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókát, amit azonban máig nem tudnak helyesen elolvasni, mert a szövegben előforduló szójelekkel nem boldogulnak. Ugyanezen ok miatt képtelenek hasznosítani a jelen cikkben bemutatott írásemlékeket sem. A magyar hieroglif írás jelei és szabályai olyannyira eltérnek a latin írás jeleitől és szabályaitól, hogy a "tudományos konszenzus" dermedten áll e nyelvemlékek előtt és legfeljebb néhány pejoratív jelző jut róluk az eszébe. 



14. ábra. Anau pecsét 4000 éves, minden jelének van magyar párhuzama, a jobb felső jel akrofóniáját még nem sikerült megnyugtatóan rekonstruálni, e nélkül az olvasat kb. Ak (Heraklész) a zsenge ten úr (azaz a Tejúttal azonos fiúisten a tavasszal zsendülő természet istene)

 


15. ábra. Baktriai  (BMAC) jelvény, Kr. e. 2000 tájáról, az olvasata: Jóságos Nap, ragyogj! (balra), szabadkígyósi honfoglalás kori ruhadísz, az olvasata: Jóságos Nap  (jobbra)



16. ábra. Pakisztáni edény, 4000 éves


Irodalom

Neparáczki Endre: Hunfajta a Turul-dinasztia  (Demokrata)


Varga Géza: Szentgyörgyi Rudolf szerint a hun eredetnek nincs helye a nyelvtudományban


Varga Géza: Magyar hieroglif írásÍrástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje

Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése

Varga Géza: Kiállítás: Attila örökösei - A hunoktól az Árpád-házig

Varga Géza: A Magyarságkutató Intézet rovológiai teljesítménye

Varga Géza: Neparáczki Endre nem mond igazat, mert vannak honfoglaló nyelvemlékek

Varga Géza: Török Tibor sem mond igazat, mert léteznek hieroglifikus avar nyelvemlékek



17. ábra. Egy kínai neolitikus tál (balra fent), a gátéri avar korong (balra lent) és a csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű (jobbra), mindegyiken az Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura) mondat olvasható 





Őrségi szállás pajtájából előadóterem





2021. szeptember 13., hétfő

Szarvasi középkori ezüstgyűrű a hieroglifikus "Ragyogj Úristen" mondattal

Szarvason került elő az 1. ábrán látható késő középkori ezüst pecsétgyűrű. A három csoportban olvasható jelei miatt érdemes a kiemelt figyelmünkre.



1. ábra. A hieroglifikus szöveget hordozó szarvasi ezüstgyűrű (fotógrafika)

A gyűrű pecsétlapján a szár "úr" jel szembetűnő, amely az istennel azonos égig érő fa jelképe. A fa tetején alig kivehető, inkább csak sejthető a ten, vagy isten olvasatú, tulipánszerű hieroglifa. Ezek a jelek együtt szár ős ten (mai magyarsággal Úristen) alakban olvashatók el. 

A megemelt helyzetű pecsétnyomótól jobbra is, meg balra is jellegzetes vonalkázás található. Ezek a vonalak a székely írás "kis r" betűjével és a magyar hieroglif írás ragyogó, ragyogj, ragyog, ragyogtál olvasatú hieroglifájával azonosíthatók. Ilyen vonalkázást több hasonló korú gyűrűn is megfigyelhetünk. Az első (a pecsétlap egyik oldalán lévő) vonalcsoport az Istent idéző hívogató ragyogj, ragyogj, ragyogj ... szavait rögzíti. A második (a pecsétlap másik oldalán lévő) vonalcsoport az Istent búcsúztató ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál ... szavakat tartalmazza. A két vonalcsoport formailag hasonló, mert a szójelek a ragozást nem rögzítik. 

Együtt a jelek hármas csoportot alkotnak, amelyek az istenidéző szertartások szövegét a szertartás hármas szakaszolásának megfelelően képviselik. Előbb a ragyogj szó ismétlésével megidézik az istent. Azután az epiphaniát (az Isten megjelenését) a Úristen szó jelzi a pecséten. Majd a szertartás végén a ragyogtál szó ismétlésével elbúcsúznak az istentől (ez utóbbi vonalak a gyűrűfej másik oldalán találhatók). 

Hasonló szertartási szövegkönyv több példányban, nagy területen, igen nagy időbeli távolságokból is előkerült, mert ez a szertartásrend és jelhasználat kőkori eredetű (2-7. ábra).



2. ábra. Árpád kori bronzgyűrű hieroglifákkal az Aranka partjáról





3. ábra. A berekböszörményi gyűrű, a pecsét közepén az Egy istennév, vagy jelző, a köriratán pedig a Nagy szár az ég (mai magyarsággal: Nagyúr az ég) mondat olvasható, a fejtől jobbra és balra a ragyogj és ragyogtál olvasatú hieroglifák (vonalak) láthatók




4. ábra. Emelt fejű Árpád kori ezüstgyűrű az Aranka partjárólDana ős vagy Dana ős földje olvasatú világmodellel, a gyűrűkarika két oldalán a ragyogó hieroglifa csoportjával





6. ábra. Japán jomon edény elolvasható díszítésének részlete az istenidéző szertartás szövegkönyvével: bal oldalon a Ragyogj, ragyogj ... hieroglifák sora, középen az istent és az epiphaniát leíró Sar jó egy (mai magyarsággal: Urunk, a jóságos Egy) mondat, jobbra pedig az Istent búcsúztató Ragyogtál, ragyogtál ... hieroglifák



7. ábra. A telki hun kincsek egyike, egy arany és gránátberakásos vascsat, amelynek az alsó része egy istenidéző szertartás szövegét rögzíti: az egyik oldalsó oszlopban a Ragyogj ég, középen kétszer is (egy antropomorf ábrázolással együtt) a Ragyog az ég, a másik oldalon pedig a Ragyogott az ég mondattal 



Irodalom

Varga Géza: Japán jomon edény magyar hieroglifákkal írt mondatai