2022. november 30., szerda

Dél-dunántúli késő középkori rovásírásos jelvények (amulettek)

A Magyar Nemzeti Múzeum kb. 10 éve rendelkezik néhány késő-középkori rovásírásos nyelvemlékkel, amelyeket eddig nem közöltek. A fényképüket néhány évvel azt követően kaptam meg, hogy letéti szerződéssel letétbe helyeztem az akkori nevén budapesti hun jelvényt, amelynek mai neve budapesti késő-középkori jelvény s amely a most bemutatottaknak az előhirnöke volt a hazai tudomány számára.

Az 1/a., 2. és 3. ábrán látható tárgyak egy illegális fémkeresősnél tartott házkutatás során lefoglalt "két szekérnyi" tárggyal együtt kerültek a múzeumba. A fémkeresős nem árulta el, hogy azokat hol találta, a múzeológusok ezért csak a többi lelet alapján alakíthatták ki azt a véleményüket, miszerint ezek is a Dél-Dunántúlról származhatnak. A leletcsoport korát a külföldön publikált és a hazánkban idővel előkerült további párhuzamok alapján határozták meg. Ezekről Tomka Gábor számolt be egy dolgozatában. Emlékezetem szerint öt fényképet kaptam az fémkeresőstől származó leletekről, amelyek közül e cikkben háromnak a feliratát mutatom be (1-3. ábra) és olvasom el 

A most bemutatásra kerülő három tárgyon lévő szövegváltozatok a magyar hieroglif írás szójeleivel vannak rögzítve. A szövegek nyilvánvalóvá teszik a tárgytípus célját: viselőjük világnézeti hovatartozását jelzik. Kontúrjait és szellemi tartalmát (mondanivalóját) tekintve is a hun cikáda fibulák leszármazottja. Mindhárom lelet halotti útmutató lehet, ami eredetileg az Istennel azonos világoszlop (Tejút) felé vezető utat mutatta a személy ruházatán, vagy felszerelésén. Mivel e tárgytípus képviselői töröttek és temetői leletek körében kerültek elő, ezért feltételezhetően a temetés során törhették el, nehogy a holt lélek visszafelé is tudja használni. 

A feliratok jeleit poncolóvassal ütögették a fémbe, ezért esetenként eltérnek a székely írásból ismert szabványos jelformáktól, azonban a párhuzamok alapján ezek az eltérések azonosíthatók. Például az 1/a. szövegben lévő nagy szójelek eltérései az 1/c. ábrán lévő nagy szójelek segítségével jól megérthetőek.


1/a. ábra. Dél-dunántúli késő középkori jelvény (amulett) fényképe és rajza, a felső csúcs Magas kő olvasatú és a világoszlopot ábrázolja, a középen lévő, négy szójelből álló szimmetrikus jelsor olvasata: Ak, a nagyon nagy ügy (mai magyarsággal: Heraklész, a nagyon nagy folyó), legalul a sar "sarok, úr" hieroglifa


1/b. ábra. Amur menti sziklarajz részlete (Kr. e. 4000 tájáról), a fej tetején magyar mondat, amelynek közepén az Isten jól felismerhető szójele olvasható, a teljes olvasat: Szár Ak isten, ügy szár (mai magyarsággal: Úr Ak isten a folyó ura, vagy Heraklész isten a folyó ura)





1/c. ábra. A Csaba vezér felhasználónevű olvasó hívta fel a figyelmemet erre a morvaországi párhuzamra, amelynek olvasata szintén Ak, a nagyon nagy ügy (mai magyarsággal: Heraklész a nagyon nagy folyó)  





1/d. ábra. A Magyar Nemzeti Múzeumba letéti szerződéssel leadott budapesti késő középkori jelvény átadás előtti állapota (balra), valamint e múzeumban barbár módon lereszelt, majd polírozott lelet felülete (középen és jobbra), a két vonal között a betűzött és hangzóugrató éSZAKi szót, alul pedig a sar "sarok, úr" szójelet hordozza



Az 1/a. ábrán látható dél-dunántúli jelvény (amulett) szimmetrikus szövegének jó párhuzama olvasható az Amur menti sziklarajzok egyikén Kr. e. 4000 tájáról (1/b. ábra). E párhuzam és társai alátámasztani látszanak azt a magyarázatot, hogy ez a tárgytípus egy keleti, magyar nyelvű hun szöveghagyományt képvisel.  




2. ábra. Dél-dunántúli lelet a Magyar Nemzeti Múzeumban, felső részén az egykor volt világoszlop-ábrázolás letörött, a középen lévő jelek egyelőre értelmezetlenek, alul a több vonallal megrajzolt sar "sarok, úr" hieroglifa




3. ábra. Dél-dunántúli lelet a Magyar Nemzeti Múzeumban, felső részén a Magas kő olvasatú világoszlop-ábrázolás, a közepén lévő három jel olvasata: Nagyon nagy ügy (mai magyarsággal: Nagyon nagy folyó), alul a több vonallal megrajzolt sar "sarok, úr" hieroglifa



Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia

Varga Géza: Az MTA rováskorpusza



Varga Géza



Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  



Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!











2022. november 28., hétfő

Hun gyűrű a "Lyukó nagyúr" mondattal Hács Benedekpusztáról

Straub Pétertől jelent meg egy dolgozat Zur Datierung und Deutung der Gräber und Gräberfelder des 5. Jahrhunderts n Chr. in Pannonia Prima und Valeria (magyarul: A Kr. u. V. századi sírok és temetők keltezéséről és értelmezéséről Pannonia Prima és Valeria területéncím alatt. A tanulmány 8. ábrájában közli egy hieroglifikus mondatot hordozó gyűrű rajzát is Hács Benedekpuszta lelőhelyről, amelynek fotógrafikáját teszem közzé alább (1. ábra). 

A jelen cikkben azzal egészítem ki az említett közlést, hogy a gyűrű pecsétlapján lévő rajzolat a magyar hieroglif írás segítségével Lyukó nagy szár (mai magyarsággal: Lyukó nagyúr) alakban jól elolvasható szimmetrikus mondatjel. A mondat mindhárom szavának, sőt a nagy szár "nagyúr" ligatúrának és a szimmetrikus szövegszerkezetnek is kitűnő párhuzamai vannak a szkíta-hun-avar-magyar nyelvemlékek között. Ezek példáit és leírását a Magyar hieroglif írás c. kötetben és a Varga Géza írástörténész blogban adtam közre. (1) 



1. ábra. Hun gyűrű a Lyukó nagy szár (mai magyarsággal: Lyukó nagyúr) mondattal (középen, fotógrafika), a Lyukó hieroglifa és a Nagy szár "nagyúr" ligatúra (jobbra, fentről lefele), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "ly", "n" és "sz" rovásbetűk (jobbra) 


2. ábra. A wittislingeni meroving/hun fibula szimmetrikus Bél nagy szár (mai magyarsággal: Bél nagyúr) mondatjele, az ábra bal szélén a meroving/hun Bél és nagy szár (mai magyarsággal: nagyúr) hieroglifa, jobb szélen a hieroglifáknak megfelelő székely "b", "sz" és "n" rovásbetűk




3. ábra. Hortobágy Árkus lelőhelyen előkerült késő avar övveret részlete a képszerű szár jelet alkalmazó Nagy szár (mai magyarsággal Nagyúr) ligatúrával a hegyen álló égig érő fát ábrázolja




4. ábra. 
A rádpusztai hun üst Nagy szár "nagyúr" olvasatú hieroglifája az "eget tartó fa" ábrázolási konvenciót idézi, ezért a jelek sorrendje eltérő


Irodalom

Straub Péter: Zur Datierung und Deutung der Gräber und Gräberfelder des 5. Jahrhunderts n Chr. in Pannonia Prima und ValeriaIn: Romania Gothica II (2015) 617-651. Eötvös Loránd UniversityInstitute for Archaeological Sciences, Martin Optiz Kiadó, Budapest, 2015.

Varga Géza: A wittislingeni meroving fibula magyar mondatai


Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével



Jegyzet

(1) E nyelvemlékeink (a hun gyűrűn is megjelenő szó- és mondatjeleink) létét az akadémikus szerzők a rovológiai szakmai és az etikai hiányosságaik miatt nem is tárgyalják

Pontosabban az MTA 2021-ben megjelent rováskorpuszának szerzői ellentmondásosan jártak el. Egyrészt közölték Veit Gailel ismert adatát az 1500-as évekből arról, hogy a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak. Egyúttal közreadták néhány szó- és mondatjelünk képét is: az énlakai Egy Isten ligatúra fotóját szöveges említés nélkül, valamint a nikolsburgi ábécében az "us" (ős) szójelet és a "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjelet is a nikolsburgi ábécé közlésekor. Másrészt elhallgatták, vagy letagadták az így asztalra került képszerű írásemlékek szó- és mondatjel voltát. Vásáry István szerkesztő szerint a kínaihoz hasonló képjeleink nincsenek, Benkő Elek és Sándor Klára szerzők szerint pedig adathiány miatt nincs lehetőség a székely írás eredetének kifejtésére. 

Mivel a "tudományos konszenzus" szokása az alapos utánjárás helyett a hivatkozásosdi, számíthatunk rá, hogy ennek a körnek a tudásszintjét évtizedekig ez az MTA rováskorpusz fogja meghatározni. 


Varga Géza



Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  



Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!



2022. november 27., vasárnap

Levél a Bíró Gyöngyvér - Katona-Kiss Attila szerzőpárosnak a karcagi csatkarikáról

Az academi.edu-n megjelent a Bíró Gyöngyvér - Katona-Kiss Attila szerzőpáros Középkori rovásfeliratos (?) csata Maros-Körös közéről c. dolgozata. Érdeme a dolgozatnak, hogy - ha kérdőjelesen is - megemlítik a felirat rovásírásos voltát. A rovásírás szó alkalmazása persze pontatlan, hiszen ez elsősorban írástechnológiát jelent s ez a tárgy nem rótt, hanem poncolt (ötvös által ütögetett) jeleket hordoz. S csak másodlagosan és hibásan érthető alatta a székely írás, vagy az ótürk írás, esetleg a sohasem létezett kun rovásírás. Azonban ez a hibás megközelítés is egyfajta eredmény az MTA 2021-ben megjelent rováskorpuszához képest, amely egy szóval sem említi a karcagi csatkarika "rovás" szövegét. A szöveget ugyanis a szójelek létének elismerése nélkül nem lehet jól elolvasni, ezért inkább díszítésnek tekintették. Egyébként is csak a székelyekhez köthető emlékeket voltak hajlandók tárgyalni. Mindez csak egy képtelen ürügy a szójelek kirekesztésére. Egy tisztességes tudományos világban nem lenne ok a leletek értelmes számbavételének és feldolgozásának elmaradására.

Korábban már váltottunk néhány szót a szerzőkkel, de nem sok eredménye volt. (Hakan Aydemir olvasatából a szedesz-nek olvasott részt keresztnek tekintik, pedig ott egy Föld hieroglifa van). 

Az itt látható újabb közlésre (1. ábra) az alábbi levelet küldtem. Nyilván továbbra sem lesznek képesek tudományos igényű válaszra, hiszen erre irányuló törekvés sem mutatkozott eddig az irányukból, valamint beismerten nem értenek a székely íráshoz. Ezért közzé kell tennem ezt a nekik írt levelet, mert a nagyközönségnek ismernie kell a helyzetet: az akadémikus "tudomány" a rovológia terén csak a tudatos téveszmeterjesztést képviseli. A szerzőknek fogalmuk sincs arról, hogy a kérdéses időben a magyarok milyen vallásos jellegű íráshasználatot gyakoroltak és - sajnos - meg sem próbálnak komolyan vehető ismertetést adni a kérdésről.



1. ábra. A Bíró - Katona szerzőpár cikkének újabb változata



Ezt is írják a szerzők a 2019-es keltezésű cikkükben:

"A többnyire kerek, felirattal ellátott csatok Európa szerte ismertek a 12–15. században, fénykoruk a 13–14. századra tehető, hazánk területén leginkább a 14. században voltak jelen. Elsősorban a felsőruházat összekapcsolására szolgáló ruhatűként, brossként funkcionáltak ezek a tárgyak.

Felületükön vallási tartalmú szövegek (pl. Ave Maria, Iesus Nasa Rex Iudeorum) vagy antik idézetek olvashatók, többnyire latin, német vagy angol nyelven. Gyakran kereszttel indul a felirat a csattüske rögzítési pontjától, olykor a szavakat vagy betűket is kereszttel, lilommal vagy egyéb motívummal választják el egymástól. Az ismeretett három rovásfeliratos csat korát, méretét, alakját és szövegfelépítését tekintve is illeszkedik a kerek csatok/brossok körébe, de mi olvasható rajtuk?

A karcagi csat feliratának megfejtésére eddig egy kísérlet történt a 2000-es évek elején. Hakan Aydemir véleményét összegezve egy magyarországi kun szállástemető sírjából napvilágot látott és a 14. század közepére keltezhető csaton a székely rovásírás jeleivel törökül, alkalmasint kun nyelven értelmezhető szöveget véstek az Anjouk korában. A „dicséretére” szó valóban illeszkedhet a tárgytípus vallási tartalmú szövegeihez, azonban a párhuzamok miatt úgy véljük, hogy a „szedesz” olvasat betűi nem rovásjelek (és így az nem is a Szedesz tulajdonnév lejegyzése), hanem egy kereszt."



2. ábra. A berekböszörményi Árpád kori gyűrű bizonyítja, hogy az Alföldön az Árpádok korában használták a székely írás szójeles változatát (veleméri Sindümúzeum, Méhes Sándor ajándéka)


A tárgytípus elterjedésére és a rajta lévő szövegek vallásos tartalmára vonatkozó adatok közzététele hasznos és köszönettel illetendő. Azonban a rovológia területére tévedvén hibát hibára halmoznak, amivel indokolatlanul követik a hazai akadémikus tudomány gyakorlatát.

- Nem egy, hanem több megfejtési kísérlet történt. Hakan Aydemir tökéletes kudarcot vallott, a magyarázata szót sem érdemel.  Kudarcot vallott Sándor Klára próbálkozása is, aki végül díszítésnek ítélte a "rovás" szöveget.

- Hakan Aydemir véleményét nem érdemes követni, mert e szép nevű szerzőnek fogalma sincs arról, hogy mi olvasható a csatkarikákon. A csatkarikákon nem az általa ismertetett értelmetlen szöveg van írva, az a székely betűk segítségével nem is olvasható le róla. A szöveg ugyanis székely szójelekkel íródott.

- A karcagi csatkarika cáfolja azt az álláspontot, hogy az egy kun temetőből került volna elő. Semmi sem bizonyítja e karcagi temető nem magyar voltát. A kun népnév eleve a hun változata. A kunok mai neve azzal függ össze, hogy a kumánokat annak idején, még Kína környékén egy hun csoport szervezte meg és ezek a hunok vezették őket a Duna medencéjéhez. Azért adták a hunok e kumánnak is nevezett csoport nevét, mert a hun volt közöttük a domináns réteg, nyilván a vezetést és a kultúrát (nyelvet és írást) illetően is. Ma már tudjuk, hogy a hunok magyarul beszéltek, ezért egyáltalán nem kézenfekvő, hogy a karcagi kun temetőben nem lehetnek magyar temetkezések. Maga a csatkarika is magyarul olvasható el, a hun eredetű székely írás szójeleivel - ami ellentmond a szerzők állításának. 

- A szerzők nem árulják el, hogy ugyan ki és miért írt volna székely betűkkel egy török(?), ám kunul értelmezhető(?) szöveget a karcagi csatkarikára? A székely jelekkel nem lehet elolvasni a Hakan Aydemir által odafantáziált szöveget.

A törököknek volt saját írásuk, ám a karcagi jelekhez legközelebb álló török jelekkel való olvasat nem a Hakan Aydemir által ismertetett szöveget adja (pontosabban: nem ad értelmes szöveget).  Ezt a feltűnő ellentmondást a szerzők gondosan elkerülik, talán mert egyik írással sem végezték el az ellenőrzést. 

A kunoknak meg - a tudomány jelenlegi állása szerint - nem is volt saját írásuk. Ezért a nem is létező kun írással meg sem lehet kísérelni a csatkarika szövegének elolvasását. 

Ugyanakkor a hunok és a székelyek közös írása több évezredes ismert múltra megy vissza, amit egy sor szójelekkel írt szöveg is alátámaszt (2-5. ábra). Veit Gailel feljegyzése az 1500-as évekből azt is megőrizte, hogy a székelyeknek szó és mondatjelei is vannak. Ez egy ismert forrás, csak a hasznosítása nem akaródzik az akadémikus szerzőknek. Ezt a hun eredetű szójeles írást (a magyar hieroglif írást) éppen a vallásos jellegű szövegek rögzítésére használták eleink az Árpád korban is (2., 3. és 4. ábra). Ezért, amikor nyugatról egy új tárgytípus terjedt el (a szerzők szerint), a magyarok kézenfekvően tették rá a hazai változatokra az általuk rendszeresen használt magyar szójeleket. Az a tény, hogy az MTA rováskorpusza erről a jelentős kultúrfolyamatról nem hajlandó tudni, csak azért következhet be, mert a hazai szerkesztőségek olyan színvonaltalan dolgozatok közlésére is hajlandók, mint amilyen Hakan Aydemir cikke volt és mint amilyenre a most tárgyalt cikk is sikerült.

.


3. ábra. Budai középkori korsó a Várból a hieroglifikus Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Szár! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Uram!) mondattal (fotógrafika, középen), a kancsó bekeretezett Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Uram! mondata (balra), valamint a székely írás "sz (szár "növényi szár, úr") és "r" (ragyog, ragyogj, ragyogó) rovásjelei (jobbra) 


A szerzőknek írt válaszom a következő:


Tisztelt Bíró Gyöngyvér! 

A dolgozatuk valótlanságot közöl, amikor azt írják, hogy csak egy megfejtése van a karcagi csatkarikának. Ugyanis Hakan Aydemir nem fejtette meg jól, én azonban közöltem egy azóta is fenntartható és igazolódott olvasatot, többek között a Magyar hieroglif írás c. kötetben is.

A karcagi csatkarika hieroglifikus felirata

A szentgericei világmodell a karcagi rovásszöveg előképe

Hakan Aydemir magyarázatát ő maga sem vette komolyan és maguk is módosítják (bár inkább teljes egészében el kellene vetni, hiszen csak az jó belőle, hogy székely jelekkel íródott a szöveg). A tények Önök általi elhallgatása nem erény és főleg semmi köze sincs a tudományhoz. A szentgericei világmodell előkerülése ugyanakkor az én olvasatom legkitűnőbb alátámasztása - mert egy ilyen világmodell létezését előre feltételeztem a karcagi csatkarika alapján. 

Nyilván két dolog lehet, ami miatt ezeket nem hajlandók figyelembe venni. 

- Az egyik ok talán a tudományos fokozatom és beosztásom hiánya. Ilyen feltétele azonban nincs a jó olvasatnak, mert a tudományos bizonyítás a megismételhetőségen alapszik s annak semmi köze a fokozathoz és a beosztáshoz. Egyébként sem képeznek írástörténészeket, tehát senki sincs, akinek írástörténész diplomája lenne. Az "akadémikus konszenzus" orrának magasan hordozása csak a finnugrista hazugságok fenntartását, a jogos kritika könnyűnek gondolt elhárítását szolgálja. Önök akkor járnának el helyesen, ha tájékoztatnák olvasóikat az eddigi elolvasási kísérletekről és eredményekről, valamint érdemben tudnának válaszolni a felmerült kérdésekre. Például arra, hogy vannak-e a székely írásnak szójelei. Önök azonban hallgatnak, mert nem elegendő a tudásuk egy ilyen párbeszédhez. 

- A másik ok az Önök etikátlan hozzáállása (amin viszont segíteni kellene). Az sem helyes, ha egyszer-egyszer hozzáértés nélkül közölnek tudományosnak szánt dolgozatokat, azonban az még nagyobb baj, ha a nyilvánvaló valótlanságaikkal figyelmeztetés ellenére is tovább traktálják a nagyérdeműt. Úgy kellene tenniük, mintha érdekelné Önöket, hogy igaz-e az állításuk és helyes-e a csatkarikákról adott magyarázatuk. 

További, ám rovológiai tekintetben emeltebb színvonalú, sikeres munkásságot kívánok!  


Üdvözlettel: Varga Géza


4. ábra. A koronázó palástba hímzett hieroglifikus (vallásos jelentőségű szójelekkel írt) Magasságos atya mondat



Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
 

 

5. ábra. Árpád-kori ereklyetartó bronzkereszt a hieroglifikus Egy ten (mai magyarsággal Egy isten) mondattal és a mondatjel néhány párhuzama, a kiállítás szervezőinek ingerküszöbét nem érte el ez a közismert lelet sem, a jobb felső sarokban egy hun párhuzam, a többi sarokban magyar templomok párhuzamai



Varga Géza



Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  



Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!


2022. november 22., kedd

A szlovák címer egy magyarul elolvasható "Egy országa" mondatjel

A szlovákok a tatár és török pusztítások után megüresedő magyar területekre befogadott szláv és egyéb népcsoportokból szerveződtek önálló nemzetté az utóbbi néhány évszázadban. A Magyar Királyság védőszárnyai alatt szaporodtak el és a történelem szerencsétlen alakulása miatt lett belőlük egy új, magyargyűlöletre nevelt ország a magyarságtól elszakított területen. A tudomány, amikor kezdetben felsorolta a szláv népeket, akkor nem is említette a szlovákokat, mert ilyen nép még nem létezett. Ha pedig egy korábban nem volt új nemzet identitást (például nemzeti jelképet) keres magának, szükségképpen veszi el azt a környezetéből. Az új csehszlovák állam tömeggyilkosságok árán szilárdította meg hatalmát a korábbi magyar területeken, azokat juttatva tömegsírokba, akik befogadták és boldoguláshoz segítették a szlovákságot (1). Ehhez képest a jogosulatlan címerhasználat már szinte szalonképes cselekedetnek is mondható (a Beneshez és követőihez hasonló alakoknál). Így lett - némi átszinezés árán - szlovák címer a Magyar Királyság címeréből, a mai magyar címer egyik feléből. Ezt persze eddig is tudtuk. A jelen cikkben ehhez csak azt teszem hozzá, hogy a hármas halom és a kettős kereszt Egy országa "Isten országa" alakban elolvasható a magyar hieroglif írás jeleivel. Nyilvánvaló bizonyítéka ez a hieroglifikus mondat a fentebb írtaknak, hiszen egy gyakran használt jelzővel megnevezi az eredeti tulajdonost, a magyarok Istenét. Ha egyszer majd tót atyánkfiai megértik a saját címerüket, akkor naponta olvashatják és fennen lobogtathatják, hogy más országát bitorolják.  

  


1/a. ábra. A szlovák címer



1/b. ábra. Az a "szlovák" hármashalom nem volt mindig kék


A szlovák címer szlovák magyarázata azon a megalapozatlan feltételezésen alapul, hogy Cirill és Method hozhatták azt Bizáncból. Ez a gondolat azonban több sebből vérzik. 

- Bizáncban ugyan előfordul a halmon álló kettős kereszt, mint sztaurothékák vallási jelképe, de soha sincs címerpajzson és nem volt állami szimbólum.
- Semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy Ciril és Method hozott volna Bizáncból kettős keresztet.
- Arra sincs bizonyíték, hogy a Szerémségben, vagy Karinthiában élő szlávok, akikkel Cirill és Method kapcsolatban volt, a mai szlovákok ősei lennénekTöbb évszázadnyi folyamatossági hiány mutatkozik a szláv történetben. A mai szlovákság csak évszázadok múlva alakul ki a Felvidékre bevándorló lengyel, morva és ruszin csoportokból, akiknek a nyelve napjainkig nem egységesült igazán.  

Ezen okok miatt a szlovák címernek semmi köze sem Cirillhez és Methódhoz, sem a bizánci kettős kereszthez. A címer elemei ugyanakkor ismert hun-avar-magyar hieroglifák (ősvallási vonatkozású szójelek).

A hármas halom a hun-avar-magyar heraldika "ország" szójele, amit a hun és a római kor óta ki tudunk mutatni, sőt már a sumér írásban is létezett hasonló formával, jelentéssel és hangalakkal. A hegyen álló kettős kereszt az Árpádok idején a királyi hatalom jelképe volt. Azt mutatta, hogy a hun-magyar dinasztia, vagy a hatalma az Istennel azonos Tejúttól származik. Nyilvánvalóan összefügg a kínai wang "uralkodó" szójellel is, amely szintén egy hegyen álló kettős kereszt, miközben a kínai wang a magyar bán megfelelője.



2. ábra. Tiszavárkonyi csuklós avar övveretek hármas halommal és kettős kereszttel




3. ábra. A Gizella-kincs avar készítésű turulos fibuláján lévő, virághoz hasonlóan előadott kettős kereszt és hármas halom az Istennel azonos égig érő fa (a Tejút) jelképe és Egy országa alakban elolvasható ábrázolása


A Magyarságkutató Intézet genetikusainak köszönhetően tudjuk, hogy a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok genetikai kapcsolatban álltak egymással. A hun és avar hieroglifikus nyelvemlékek azt is igazolják, hogy az avarok és a vélük azonos hunok magyarul beszéltek. A fenti ábrákon látható magyar mondatjelek alapján képet alkothatunk az e nemzetek állameszméjét alkotó közös gondolatról is, miszerint a királyság a Tejúttal azonos Istentől származik. Ez kezdetben a hun-magyar dinasztia, később már csak a királyi hatalom és a törvények isteni származását jelenthette. 



 4. ábra. Lyukó ten országa mondatok ismétlődnek a savariai Iseum területén hiteles ásatáson fellelt római kori (azaz szabírhun) fémplaketten




5. ábra. A csempeszkopácsi Árpád kori templom kapubélletében szereplő Isten országa mondatjel



6. ábra. Kubánvidéki hun kettős kereszt (feltehetően egy diadém éke volt)




7. ábra. Egy ten olvasatú mondatjel egy Árpád kori bronzkereszt Krisztusának arcán, valamint hun és magyar párhuzamai





8. ábra. Az énlakai unitárius templom bilingvise: az Egy (az) Isten mondat szójelekkel (a jobb felső sarokban) és betűzve (az alsó sorban)



9. ábra. Hun jelvény az Egy ős mondatjellel (Bóna István nyomán)




10. ábra. Hun jelvény Dana ős országa vagy inkább Lyukó dana országa alakban elolvasható, hármas halmon álló antropomorf istenábrázolással (Bóna István nyomán)




11. ábra. A kunbábonyi avar kagán csatja és annak egy részlete (fotógrafika) a Lyukó ten országa "Lyukó isten országa" mondattal, amely az eget tartó fát (az Istennel azonosított Tejutat) idézi, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "nt/tn" (Ten) és a magyar heraldika ország hieroglifája




12. ábra. A kölkedi avar bogláron több magyar jelet is láthatunk, ezek közül cikkünk számára a peremen egymást váltó, kör alakú Föld és hármas halom alakú ország hieroglifák érdekesek 



Utóirat

Eleve feltételeztem, hogy a két ország vezetőinek tetszeni fog a fenti, november 22-én közzétett cikkben kifejtett ötletem. E szerint, ha már a címerünk közös gyökerű, akkor újra egyesíteni kéne azt, ami összetartozik. Azt azonban nem gondoltam, hogy ez ennyire sürgős nekik is ... A közönség téma iránti érdeklődését jelzi a cikk hat nap alatt elért 3400 olvasója.


13. ábra. A magyar és a szlovák miniszterelnök a szlovák címerrel díszített sállal néhány nappal (november 24-én) a fenti cikkem megjelenése után



Jegyzet

(1) Az első világháborút követő rabló béke idején azért nem szavaztatták meg a Felvidék lakosságát arról, hogy hová is szeretnének tartozni: Csehszlovákiához-e, vagy Magyarországhoz, mert akkor a lakosság az utóbbi mellett döntött volna. A szlovákok körében azóta felerősödött magyarellenesség csupán a tudatos cseh uszítás, az évszázados agymosás eredménye. A megszállók régi receptet alkalmaztak, amikor a magyar vagyon megszerzése érdekében a szlovák lakosságot a magyarok ellen hergelték. Jellemző, hogy a mai szlovák himnusz is felkelést és szablya-ragadást emleget, ami a magyarok szemében elképesztően érthetetlen. Ahogyan a mai Magyarországon senkit sem érdekel, hogy valaki a jobbára szlovák lakosságú Tótkomlóson született-e, ugyanúgy nem volt érdemi etnikai szempont száz évvel ezelőtt a Felvidéken sem. A tömeggyilkosság ezer éven át ismeretlen volt a Magyar Királyságban, ezt az újdonságot csak a megszálló csehek vezették be a gyakorlatba és fogadtatták el a szlovákokkal. 

Az évszázados uszítás egyik csúcsteljesítménye, hogy négy szlovák legény meg tudott verni egy magyar diáklányt pusztán azért, mert a mobiltelefonján magyarul beszélt valakivel. Ezt a szörnyűséget a szlovák állam teljes mellszélességgel képviselte, sőt súlyosbította, míg végül ez a diáklány kénytelen volt elmenekülni Szlovákiából.

Visszatérve a címerbitorlásra, ezt az államcímerben mutatkozó azonosságot fel lehet használni a közös állameszme, jelrendszer és (a tolvajokat nem számítva) egyeztethető érdekek felmutatására, végső soron a tömeggyilkos területrablók érdekében elszakított területek békés újraegyesítésére.  
 

Irodalom

Szlovákia Himnusza magyar felirattal

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.





Varga Géza



Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  



Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!