2022. március 31., csütörtök

A wikiwand nem mond igazat a Szent Koronáról

A wiki alapvetően elhibázott rendszerének köszönhetően (ugyanis hozzá nem értők közötti népszavazás és a kölcsönös udvariatlanság dönti el, hogy melyik állítás kerülhet be és maradhat fent) ostobaságok serege jelenik meg tudománynak feltüntetve a közösségi lexikonok oldalain. A Magyarország Szent Koronája wikiwand oldalból most csak egyetlen apró részletet emelek ki, amelyikről az alábbi fénykép (1. ábra) alapján kétségtelen hitellel eldönthető, hogy a wikiszerkesztők nem álltak a hivatásuk magaslatán. Összelapátoltak a Szent Koronáról minden finnugrista téveszmét a tények ismerete nélkül, vagy azok mellőzésével, a régen ismert cáfolatok ellenére. 

A szócikk pillanatnyi állapotában (2022. 03. 31.) azt állítja, hogy "A kereszt durva módon a koronához van rögzítve, a korona tetején lévő központi zománctáblában Krisztus középső részéből emelkedik ki."  A "durva rögzítés" téveszméje korábbi "tudós" tanulmányokból maradt a wikiwandra, holott az alábbi fénykép amelyet Ludvig Rezső koronakutató ötvösnek köszönhetek, régen ismert a koronakutatók között

A fénykép eredeti irodalmi adataival remélhetőleg hamarosan ki fogom tudni egészíteni a cikket (Rómer Flóris és Győrffy György neve is elhangzott, amit ellenőriznem kell). Fontos lenne pedig e könyvészeti adatok előadása. Az egyik kötetnek ugyanis, amelynek az első kiadásában megjelent a fenti kép, a második kiadásából már ez a kép kimaradt. Az első kiadás valahogyan átcsúszott a finnugrista cenzorok szűrőjén. A figyelmetlenségük eredményét azonban hamarosan "kijavították", az igazságról tájékoztató fényképet már kivették az újabb kiadásból, elérhetetlenné tették a közönség számára. Kétségtelen igazolásaként annak, hogy az elmúlt évtizedekben a Szent Koronáról egy ócska hazugságsorozatot akartak a fejünkbe verni. Az volt a fontos, hogy a hun-magyar azonosságnak ez a királyi bizonyítéka ne tölthesse be a szerepét. Nem engedik meg neki, hogy igazolja: a hun-magyar uralkodóház több évezredes tapasztalatok alapján rendezte be Magyarországot a Kárpát-medencében. Ezt a cenzúrát, a magyar- és tudományellenes finnugrista álláspontot képviseli pillanatnyilag a wikiwand szócikke is. Gondosan mellőzik a Szent Korona eredetéről tanúskodó hiteles török forrásokat, helyette forrással alá nem támasztható, íróasztal melletti fantáziálásokat engednek meg maguknak és adnak közre. 

Amiképpen a kereszt durva rögzítéséről (a korábban készült zománckép átfúrásáról) minden alap nélkül kitalált mese is nélkülözi a valóságalapot, ugyanúgy puszta kitaláció az is, hogy a Szent Korona két különböző tárgy (görög és latin korona) egyesítéséből jött volna létre. 

A wikiwand szerkesztői arról sem tudnak, hogy a Szent Koronán magyar hieroglifikus szövegek is léteznek

Azt sem említik a wikiwand szerkesztői, hogy az egyetlen forrás szerint, amely biztosan a Szent Korona (és nem egy másik korona) eredetéről tanúskodik, ez a szent tárgy a korabeli magyar uralkodó osztály szerint Nusirvántól, egy iráni császártól maradt ránk. Azt már csak én teszem hozzá, hogy ez a hun anyától született Khoszró Anósirván az apjával, Kaváddal egyetemben Keve és Keár néven szerepel a magyar krónikák uralkodólistájában. 

A korszakról, uralkodónév említése nélkül, szót ejt a Tarih-i Üngürüsz is, amikor megemlíti, hogy adtunk Iránnak 20 000 lovast, amikor Bizánc ellen hadakozott. Nusirván, aki valóban hadakozott Bizánc ellen, szintén megemlékezik erről a visszaemlékezéseiben, amikor leírja, hogy befogadott az országába egy 53 000 lelket számoló türk népet (szabírhunokat - VG), közte 20 000 kitűnő lovast. Hét törzsre osztotta őket és kagánokat nevezett ki feléjük. Az effajta kinevezések velejárója volt az uralmi jelvények adása. Esetünkben a Szent Korona és a jogar társítható ehhez az alkalomhoz.  


1. ábra. A Szent Korona boltozatának pantokrátorképe kereszt nélkül, jól látható, hogy a zománckép eleve a felperemezett lyukkal együtt készült (a zománcképet nem lehet átfúrni a megsemmisülés nélkül)



2. ábra. A felső pantokrátorkép a lyukba csavart kereszttel együtt



Irodalom


Varga Géza: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma

Varga Géza: Istenidéző szertartás szövegkönyve a Szent Koronán

2022. március 27., vasárnap

The Avarian beltend-fitting from Mestec Kralové with the symmetric sentence "Lyuko the Glorious Lord”

Mestec Kralové avar szíjvége a szimmetrikus "Nagyon nagy Lyukó úr" mondattal


Nada Profantova published in her study titled Bronzefunde des 7. Jahrhunderts aus Méstec Králové (Bez. Nymburk, Böhmen (1) the description and drawings of the pieces of a treasure find unearthed in Middle-Bohemia. On two of these finds there are readable signs. These are the hieroglyphic signs of the Hungarian rune alphabets. I published earlier an article about the fragment with the eagle heads. In this current article I am going to analyze the other object: the beltend fitting with rune letters (Figure 1).



Fig. 1) The symmetric sentence „Lyuko the Great/Glorious God/divinity” written in hieroglyphs on the Avarian beltend fitting from the treasure of Mestec Kralové.

 

The shape of the beltend is very typical. The arch over the horizontal platform supported with a vertical line in the middle reveals itself at first reading as the frontal view of a Cosmos-model. This is an example of the depiction convention of the „sky-supporting tree”. (1)

The drawing consists of readable hieroglyphs. The arch of the firmament is created of two nagy "great, big" hieroglyphics signs (2). In the middle, the ligature readable as God/divinity Lyuko symbolizes the sky-supporting tree that is identical with the God (i.e. with the Milky Way). This ligature can be seen on several Hun vats, too (Fig. 2 & 3). The complete meaning of the symmetric sign-complex on the Avarian beltend from Mestec Kralové is “Lyuko the Great/Glorious God/divinity.

 

Fig. 2) The sentence Lyukó szárLyuko the God/divinity” on the Hun vat of Rádpuszta (Kaposvölgy) readable from the top to the down (in the middle), the hieroglyphs szár „God, divinity, Lord” and Lyukó „Lyuko” from Rádpuszta (on the left side, readable from the top to the down) as well as the Szekler runes "sz" & "ly" with hieroglyphic meaning (on the right side).

 

Fig. 3) The ligature Lyukó szár „Lyuko the God/divinity” on the Hun vat of Kaposvölgy (foto by Ádám Vágó) can be read from the perspective of the God, i.e. upside-down for the humans. 

 

The ligature inscription nagy szárGreat/Glorious divinity/God” on the cauldron ears of the Hun vat of Rádpuszta (Kaposvölgy) can be read from human perspective (Fig 4). This double bustrophedon-like writing is a typical Eastern feature of the millennia before Christi (see f.e. the Trialet-culture and China).  

 

Fig. 4) The ligature nagy szárGreat/Glorious divinity/God on the Hun vat of Kaposvölgy stands on its feet and can be read from the top to the down (on the top the hieroglyph nagyGreat, Glorious”, below that the hieroglyph szárdivinity, God, Lord”).


 

Fig. 5) One part of a Hun jewellery from Kerch with the text nagyon nagy „Very Great” on its top.

 

Fig. 6) The sentence „Territory of the great God” (in the middle) on the Avarian rosette from Kölkedi (on the left side): the „n” letter of the Szekler alphabet (on the top of the right side) is already vertical.

 

Fig. 7) A beltend from the Avarian graveyard of Zamárdi (in the middle) with the sentence nagyon nagy Óg ten „Very great Og Ten” (Ten = God, in modern Hungarian Is-Ten), on the left side from the top to down the hieroglyphs nagy „Great, Glorious”, Óg „Og” and Ten „Ten”, the apt Szekler rune letters "n", "o/ó" and „ten” on the right side. 

 

On the beltend from Zamárdi and on the beltend of Mestec Kralové the texts are placed very similarly (Fig. 7). 

 

Footnotes

 (1) To the Cosmos-models see the book A magyarság jelképei, to the depiction conventions see the book titled Magyar hieroglif írás 

 (2) The arch of the firmament in the Hun and Avar hieroglyphic texts is often identical with the hieroglyph of „Great” that initially had been horizontal (Fig 4 & 5) but later became vertical (because of the changing writing technology of the rune scripts, see Fig. 1 & 7). This Avarian text from Bohemia contains already two vertical „Great” hieroglyphs (Fig. 1). In contrast to that, on the Hun vat of Kaposvölgyi (Fig. 3 & 4), on the Hun jewellery of Kerch (Fig 5) and on the Avarian rosette of Kölked (Fig. 6) the horizontal version of this hieroglyph can be seen.

 

Literature

Varga, Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet/ Institute of Writing History, Budapest, 2017.

Varga, Géza: A magyarság jelképei, Írástörténeti Kutatóintézet/ Institute of Writing History, Budapest, 1999. 

Varga, Géza: Olvasható avar turulok Közép-Csehországból

Varga, Géza: Avarian Turul-birds from Middle-Bohemia that can be interpreted and read as texts

Varga, Géza: A Masek Zsófia által leírt ócsai hun üst-töredék olvasata

Varga, Géza: A talpukon, vagy a fejük tetején álló jelek kérdése

Varga, Géza: Hun és avar tartalom



[1] The Turul – in Turkish (Er)-Tugrul – was the falcon-like mythological holy bird of early Hungarians and other Scythian people - the Translator.

[2] Nowadays, an intensive debate is running around the Hungarian Holy Crown or Stephan’s Crown. According to the historical tradition, the Crown had been sent by Pope Sylvester II to Prince Vajk who was crowned to the first Hungarian king in 1000 AD. Some modern historians state that the Crown was manufactured later, in the time of King Béla III (1148 – 1196). In contrast to that, a group of historians and art historians assert the Crown was created much earlier, presumably in the time of Scythians or Huns. See the short summary: https://en.wikipedia.org/wiki/Holy_Crown_of_Hungary  - the Translator




Varga Géza




Video a szállásról és környezetéről .

2022. március 26., szombat

A "Királyok és Szentek – Az Árpádok kora" kiállításon említés nélkül hagyott hieroglifikus nyelvemlékeink

(video)

Bevezető

A székesfehérvári Szent István Király Múzeum felújított Fő utcai épületében 2022. nyarán látható az Árpád-ház Program keretében megvalósuló, minden idők legnagyobb, Árpád-kori emlékeket felvonultató tárlata Királyok és Szentek – Az Árpádok kora címmel. Évszázados álom valósult meg ezzel, amiért köszönet illeti meg a létrehozóit, ám a tárlat csak az átmeneti korunk esendő színvonalán valósulhatott meg. A kiállítás értékei nyilvánvalóak, ám a hiányok is észrevehetőek. Ahogyan a tudományos igényű dolgozatokról, ugyanúgy a kiállításokról is el lehet mondani, hogy két dolog miatt bírálhatók: ami szerepel és ami nem szerepel bennük. Például nem találkoztam az Árpádok hun eredetének és a dinasztia genomja 4500 évvel ezelőtti keletkezéstörténetének említésével sem. A rendezők nyilván megrettentek a "tudományos konszenzus" köreiben kibontakozó elképesztő ellenállástól, a 15 tudós munkatárs felmondásától (1) és a botránynak nem a tudományos igényű, hanem az óvatos megoldását választották. Egy írástörténész számára az elmulasztott rovológiai lehetőség is szembetűnő. Esetünkben egy hiány, a hieroglifikus nyelvemlékek fel nem használása miatt ragadtam tollat. A kiállítás alkalmat nyújtott volna arra, hogy a magyarságnak méltó módon mutassuk be az Árpádok által kiemelt tiszteletben részesített hieroglif írásunkat. Az egyébként kitűnő Makoldi Miklós kurátor és társai azonban nem álltak a helyzet magaslatán.

A rendezők ugyanis az előzetes figyelmeztetések (például az Attila örökösei c. korábbi kiállításuk hasonló kudarcáról írt kritika) dacára sem jelezték a látogatók számára, hogy a most Székesfehérvárott kiállított tárgyakon a magyar hieroglif írással (ősvallási vonatkozású szójelekkel) írt nyelvemlékek sora olvasható (2). Ha ez a kiállítás a kor értékeit kívánta bemutatni, akkor azok között meg kellett volna említeni az Árpád korban általánosan használt, szójeleket alkalmazó magyar ősírást, ha már az emlékeit egyébként is szerepeltették a kiállításon. 

Honlapja szerint a kiállítást végső soron rendező MKI a küldetésének tekinti, hogy "olyan kutatásokat végezzen a magyarság múltjának, nyelvének, eredetének feltárására, amelyekre eddig nem volt lehetőség". Mivel az előző átkosokban leginkább háttérbe szorított (pontosabban mondva: gyűlölt) magyar kultúrelem volt a székely rovásírás, azt vártuk volna, hogy az Intézet ennek a kutatását is a zászlójára tűzi. Ez azonban nem történt meg. Foglalkoznak ugyan a székely írással (konferenciákat rendeznek és köteteket adnak ki), ám a tudományterületet nem nevesítik, a felsorolt 27 téma között meg sem említik az írástant. Amikor e kutatási irány felvételét javasoltam, akkor Horváth-Lugossy Gábor főigazgató azt a különös választ adta, hogy nem akar és nem is tud ezzel foglalkozni. Most nyugtázhatjuk e hozzáállás eredményét.  



1. ábra. A kiállításon bemutatták a kettős keresztes hármas halmos Árpád kori címerünket (az ábra jobb szélén a Képes Krónika címerábrázolása látható), ám elmulasztották közreadni annak Egy országa olvasatát, valamint a sumér, kínai, hun és avar előzményeit sem említették



Az Árpád-ház hieroglifa-használatának kiállított emlékei


2/a. ábra. A koronázási palást képszerkezete az Egy isten mondatot hirdeti



2/c. ábra. A koronázó palástba hímzett Magasságos atya mondat


2/d. a koronázó palást képszerkezetének tengelye az Istennel azonos világoszlop (égig érő fa, Tejút) elolvasható jelképe, a két oldalán futó szalagokban élükre állított hármas halmok olvasata: Magas kő (a világoszlop sztyeppi neve), az ábra bal szélén a kínai írás "magasba vezető út" jele, a jobb szélen pedig a székely írás "m" (magas) rovásjele 


2/e. ábra. A koronázó palást Ten országa (mai magyarsággal: Isten országa) mondata


3/a. ábra. A Szent Korona felülnézete a Föld hieroglifa, a Teremtés helyszínének, az Édennek a jelképekből alkotott térképe (a keresztpántokon a "folyó" hieroglifák az Éden négy szent folyóját jelképezik), arra utal, hogy az uralkodó a Föld négy tájának ura, a központi isteni akarat képviselője és terjesztője



3/b. ábra. A Szent Korona szembőlnézete az Ég hieroglifa, azt jelzi, hogy az uralkodó az Ég képviselője, az uralkodói hatalom égi eredetű


3/c. ábra. Elolvasható részlet a Szent Korona Szent György zománcáról: Jó sar (mai magyarsággal: Jóságos Úr)



3/d. ábra. A Szent Korona Krisztus-zománcán lévő istenidéző szertartási szövegkönyv olvasata: Ragyogj, ragyogj, ragyogj uram! Lyukó úr földje. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál uram!


A kiállított tágyak között ilyen elolvasható hieroglifikus mondatokat tartalmazó tárgy volt a kettős keresztes hármas halmos magyar címer, a Szent Korona, a koronázó palást és a jogar is - hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezek a tárgyak jelzik, hogy az Árpádok milyen magas fokú tisztelettel viseltettek az uralmukat a szkíta-hun kor óta legitimáló, a magyar népet nemzetté szervező hieroglifáink iránt. Ugyanezt a tiszteletet a kiállítás rendezőitől is örömmel tapasztaltam volna. 

  


4. ábra. A jogar kristálygömbjébe vésve a Jóságos Lyukó mondat olvasható


A kiállításon szereplő további hieroglifikus írásemlékek


5/a. ábra. Királyfejes aranygyűrű a XI. század első feléből a Ragyogj, jóságos, nagyságos Lyukó ten országa! (esetleg Ragyogj, jóságos, nagyságos Lyukó ten uraság!) mondattal, fotógrafika



5/b. ábra. A Gizella-kereszt Lyukó sar földje (mai magyarsággal: Lyukó úr földje) mondatjele 1000-1036 tájáról, amennyiben a két oldalon futó arany félgömböcskék is kiolvasandók (s ez a párhuzamok alapján feltehető), akkor a teljes mondat: Lyukó úr földje a magas kő, a kiállítási ismertető szerint a kereszt a magyar királyi udvar megrendelésére készülhetett



5/c. ábra. A Gizella-kereszt Lyukó szár isten országa (mai magyarsággal: Lyukó úristen országa) olvasatú hieroglifikus mondata




5/d. ábra. II. András házioltárának részlete középen, alul a Nagy szár (mai magyarsággal Nagyúr) alakban elolvasható "eget tartó fa" ábrázolási konvencióval, ez a kép azt az ősvallásból öröklődött hitet fejezi ki, hogy az elhunytak lelke az Istennel azonos égig érő fa (Tejút) által tartott égbe költözik (Ipolyi Arnold szerint a székelyek, ha meg akarnak emlékezni Csabáról és Attiláról, akkor a Tejútra néznek)



5/e. ábra. Honfoglalás kori aranyozott ezüst szíjvég a háromszor ismétlődő Isten szóval, legalul Sar Isten (mai magyarsággal: Úristen




5/f. ábra. A kiállítás ismertetője szerint ez egy Árpád kori pásztorbot, ám ez a kampó egyezik a szkíta táltos, az etruszk-római augur (jós) és az indián Tollaskígyó botjának végével, sőt a magyar királyi jogar jelével is, amiből következően ez a  "isten, folyó" hieroglifa annak jelzése, hogy a botot a Tejúttal azonos Isten képviselője tartja a kezében  



5/g. ábra. Balról jobbra: római augur botja az Iseumból, szkíta botvégi jelvény Nyíregyházáról, jó "folyó" hieroglifa a magyar királyi jogar kristálygömbjéről, Tollaskígyó azték ábrázolása, kezében az előzőekhez hasonló jogarral 



5/h. ábra. Bánmonostor, Dombó lelőhelyről származó törpeoszlop, az oszlopfőben az égig érő fa ábrázolásaival, a középen lévő fa szára a kettős kereszt alakú Egy hieroglifával azonosítható, a felső részén pedig az ős hieroglifa látszik, ezek együtt az Egy ős mondatot rögzítik 




5/i. ábra. A Székesfehérvárott kiállított Árpád kori gyűrű pecsétlapján egy címerpajzsban két jel látható: fent a zsen ten "zsenge isten" mondatjel, alatta pedig, fejjel lefelé egy zsen "zsenge" hieroglifa van, a zsen ten ligatúra az évente feltámadó napisten sztyeppi eredetű, legalább 6500 éves jelképe, nagyjából ott és akkor született meg, ahol és amikor az Árpád ház genomja is kialakult 
 



5/j. ábra. A Zsen ten "zsenge isten"mondatjel legkorábbi ismert előfordulása a kőrézkori, Kr. e. 4500 tájáról származó anaui pecsétnyomón található, az ábra jobb felső sarkában egy kaitag szőnyegen máig alkalmazott "díszítő elemként" jelenik meg, előfordul ez a mondatjel az Árkosy P család gyűrűjén és magyar hímes tojáson is



5/k. ábra. Árpád kori ezüstgyűrű, pecsétlapja mellett két oldalt egy-egy istenidéző szertartási szövegkönyv vázlatával, az olvasata: Ragyogj, ragyogj ragyogj! Ősünk! Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál!



1/a. ábra. A tiszabezdédi tarsolylemez (középen) és az égigérő fát jelképező, Dana ős nagy szár a zsenge sar (mai magyarsággal: Dana ős nagyúr a zsenge úr) olvasatú mondatjele (balra), valamint az elemi hieroglifáknak megfelelő székely "d", ős, "sz", "n", "s" és "zs" rovásjelek (jobbra, fentről lefele), a tarsolylemez azt a pillanatot ábrázolja, amikor a napisten feltámad, amikor a Tejút hasadékában karácsonykor diadalmasan újjászületik, erre utal a zsenge szó is



A kiállításon be nem mutatott további hieroglifikus írásemlékek


Vannak további, ismert Árpád kori tárgyak, amelyeken hieroglifikus szövegek találhatók. Közülük némelyek - például a pénzek a pénzverési jog miatt - a rajta lévő jelekkel együtt a többinél szorosabban kötődnek a dinasztiához. E további tárgyak szintén alkalmasak lettek volna arra, hogy illusztrálják a kor íráshasználatát, amely nem szorítkozott a királyi udvarra, hanem - a kiemelt és ünnepélyes alkalmazásokon - általános lehetett az Árpád ház uralkodása idején. A kiállítás rendezői azonban - szakmai és etikai-módszertani hiányosságaik miatt - tudatosan elhatárolódtak e szójeles írásunk bemutatásától. 


6/a. ábra. Ez a három lelet az Árpádok jelhasználatának eredetét illusztrálja: kínai neolitikus tál (balra fent), a gátéri avar madár (balra lent) és a csúcshegyi honfoglalás kori pecsétgyűrű (jobbra), mindegyiken elolvasható az ég szár (mai magyarsággal az ég ura) mondat



6/b. ábra. A tiszabezdédi honfoglalás kori gyűrű a Bél szár (mai magyarsággal Bél úr) kifejezéssel



6/c. ábra. A IX. századi magyar függő előlapja a Ragyogó úristen mondattal (középen), a függő ragyogó és úristen hieroglifái (balra, fentről lefelé), valamint a hieroglifáknak meg felelő székely írásjelek: "r" (Rá/ragyogó), "us" (ős), "nt/tn" (ten) és "s" (sar "úr")




6/d. ábra. A karosi szíjvég a Lyukó a szabírok őse hieroglifikus mondattal (középen), a Lyukó szójel és a szabír ős mondatjel (balra, fentről lefelé), valamint a székely írás "ly" rovásbetűje és "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjele (jobbra), a magyarság szabírhun eredetének bizonyítéka




6/e. ábra. A rakamazi honfoglalás kori turulos korong hieroglifáit felülről szemlélve (a fejük tetejéről a talpukra állítva) felismerhető a székely jelekkel való egyezésük, az olvasat: Jó sar ős ten (mai magyarsággal: Jóságos úristen)
 


6/f. ábra. A karosi (mai magyarsággal olvasott) Dana úr magas köve mondatjel (fent) és hieroglifáinak (középen) székely megfelelői (lent), ez utóbbiak balról jobbra: "d", "s" (sar am. úr), "m" és végül Felsősófalva Kodárostető elveszett rovásírásos kövének (?) jele  



6/a. ábra. A Pécsi Székesegyház Szent László korabeli részletében olvasható hieroglifikus Óg az Egy ős mondat


6/b. ábra. A zalavári ásatásokon a IX. századba visszadatált un. Hadriánus-templomban (valójában egy XI. századi magyar templomban) szórványleletként előkerült ezüstjelvényen a Szár ős ten (mai magyarsággal: Úristen) összetétel olvasható, bár a kiállítás rendezőinek az az álláspontja, Bakay Kornél álláspontja nyomán, hogy Zalavár nem volt Mosaburg, az ezt bizonyító nyelvemléket hozzáértés és megfelelő etikai-módszertani színvonal hiányában nem mutatták fel a kiállításon




6/c. ábra. Budai középkori korsó a hieroglifikus Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Szár! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Uram!) mondattal (fotógrafika, középen), a kancsó bekeretezett Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Uram! mondata (balra), valamint a székely írás "sz (szár "növényi szár, úr") és "r" (ragyog, ragyogj, ragyogó) rovásjelei (jobbra) 




6/d. ábra. A kőből faragott, monomentális somogyvári Ten hieroglifa az Árpád ház ősére, az égig érő fával azonos Istenre emlékeztetett és ezzel összefüggésben egy sírt díszített, talán éppen az itt eltemetett Szent Lászlóét (középen), valamint párhuzamai a kőkortól a székely írásig (körben), a kiállítás rendezőinek meg sem fordulhatott a fejében, hogy ennek a szent jelképnek bármi köze lehet az Árpádokhoz




6/e. ábra. Árpád-kori ereklyetartó bronzkereszt a hieroglifikus Egy ten (mai magyarsággal Egy isten) mondattal és a mondatjel néhány párhuzama, a kiállítás szervezőinek ingerküszöbét nem érte el ez a közismert lelet sem, a jobb felső sarokban egy hun párhuzam, a többi sarokban magyar templomok párhuzamai




6/f. ábra. III. Béla dénárja Szarvasról, az éremkép egy felülnézeti világmodell, amelynek közepén szabályosan a kereszt alakú Dana hieroglifával, négy sarkán pedig az égbe vezető út (a világoszlop) Lyukó sar magas köve (mai magyarsággal: Lyukó úr magas köve) alakban elolvasható, hieroglifákból összeállított jelképe



6/g. ábra. Feltehetően a Dél-Dunántúlról, illegális fémkereső lefoglalt tárgyai közül származó késő középkori jelvény rovásfelirattal a Magyar Nemzeti Múzeum raktárában (elolvasás és közlés nélkül), középen fent a magas kő olvasatú világoszlop modelljével, a vízszintes vonalak közötti jelek olvasata jobbról balra: Ak nagyon nagy ügy (mai magyarsággal: Heraklész a nagyon nagy folyó), alatta egy sar "úr" szójel




6/h. ábra. A berekböszörményi Árpád kori gyűrű (veleméri Sindümúzeum, Méhes Sándor ajándéka), négyszer ismétlődik rajta a Nagy szár ég, (mai magyarsággal: Nagy úr az Ég) mondat



6/i. ábra. Aranka parti gyűrű a szimmetrikus Ragyogj, ragyogj, ragyogj nagyon nagy szár! (mai magyarsággal Ragyogj, ragyogj, ragyogj nagyon nagy úr!) mondattal




6/j. ábra. A hieroglifikus mondatot hordozó XI. századi pécsi gyűrű olvasata: Bél a Lyukó ügy (mai magyarsággal: Bél a Lyukó-folyó)


A cividalei Gertrud-kódex egyik képe a Szent Péter előtt térdelő II. Endrét és nejét, Meráni Gertrudot ábrázolja. E kép alapján készült az alább látható XIX. századi grafika az uralkodó öltözetén szereplő boglárról. Ezen két Ak "patak, Heraklész" hieroglifa, három Jóma "jó magas, jó mágus, egy kőkori isten neve" ligatúra és a Jóisten mondat olvasható a magyar hieroglif írás szójeleivel írva.

6/k. ábra. Boglár II. Endre viseletéről (középen), a boglár jelei (balra), valamint a boglár jeleinek székely párhuzamai és ligatúráinak kifejtése (jobbra) 



6/l. ábra. Az Aranka parti gyűrű pecsétlapján fent egy szembőlnézeti világmodell ("eget tartó fa" ábrázolási konvenció) van, alul pedig a Nap és Hold jele látható, a bronzgyűrű pecsétlapjának hieroglifákból alkotott szembőlnézeti világmodelljének olvasata: Nagyon nagy Bél szár a zsenge ten (mai magyarsággal: A nagyon nagy Bél úr a zsenge Isten)




6/m. ábra. XII. századi magyar ezüstdénár a hun dinasztia jelképével


Levélváltás a kiállítás rendezőivel


2022. 04. 2-án, szombaton délelőtt nézem meg a kiállítást. Erre a látogatásomra a kiállítás https://www.facebook.com/arpadok.kora című fészbuk csoportjában egy nevét nem közlő illetékes (admin?) által javasolt info@arpadok.hu címen és a múzeum titkarsag@szikm.hu címén meghívtam a kiállítás rendezőit is (címzettként név szerint említve Pokrovenszki Krisztiánt és Makoldi Miklóst), akik erre eddig nem válaszoltak. A kiállítás megtekintésekor készítek néhány fényképfelvételt, amelyeket majd beillesztek a jelen cikkbe a szükséges magyarázatokkal. Addig az olvasóimtól a szíves elnézésüket kérem, és javaslom, hogy majd térjenek vissza a cikkre!


"Tisztelt Pokrovenszki Krisztián és Makoldi Miklós igazgató urak!


Szombaton délelőtt tudok elutazni Székesfehérvárra és ott megtekintem a kiállításukat, amelyhez látatlanban is gratulálok. Időszerű volt a téma és nagyszerű az alapkoncepciója is. E szerint (ha azt jól értem) a magyar államot a szkíta-hun-avar államszervezési tapasztalatok alapján teremtettünk meg és nem szorultunk a Karolingok segítségére, akik sokkal kisebb hatalommal rendelkeztek a Dunántúlon, (pl. Zalavár sohasem volt Mosaburg).   

Van azonban (ezt egyelőre csak látatlanban sejtem) egy jelentős hibája a kiállításuknak: hogy nem szentelnek elegendő teret a honfoglalók és az Árpádok által használt nemzeti írásoknak (a magyar hieroglif írásnak és a székely írásnak). Szeretném, ha együtt végignézhetnénk a kiállítást és megmutathatnám Önöknek azokat a kiállított tárgyakat, amelyeken magyar szavak és mondatok olvashatók). Úgy gondolom, a korabeli nyelvemlékekre fel kellene hívniuk a közönség figyelmét - ha már szerepeltetik a kiállításon. 

Hétköznapokon a kiállítás előtt és után Budapesten vagyok, ott meg tudom Önöket keresni a hivatalukban, ha ez a szombati időpont nem lenne megfelelő.

A kiállításnak erről a nézőpontjáról a kiállítás megtekintése után néhány napon belül írni fogok egy cikket és örvendenék, ha abban az Önök álláspontja is szerepelhetne.

Üdvözlettel: Varga Géza írástörténész"

A fenti levelemre az említett névtelen admintól a következő választ kaptam: 

"Kedves Géza! Kérem legyen türelemmel a válaszadásig!"


A mulasztás oka

A kiállítás talpig szakképzett rendezői nyilván tudományice eleve gyanúsnak gondolják a magyar hieroglif írás ötletét is, ám nem értvén a szakterülethez, inkább legszívesebben meg sem szólalnának. Ez a fenti adminválasz csak egy hiú reményt tükrözhet, miszerint a rendező intézmények berkeiben majd csak akad egy illetékes hozzáértő, aki hajlandó lesz válaszolni. Engem persze némi szkepszis gyötör eközben. Többször hangot adtam már ama meggyőződésemnek, hogy a hazai akadémikus tudomány intézményei az eddigi teljesítményük alapján két értelmes bekezdést sem tudnak írni a székely írásról. Különösen igaz ez, ha az írásunk eredetéről, a magyar hieroglif írásról esik szó. Ami persze nem lenne akadálya egy udvarias válaszlevélnek, netán a fogadásomnak sem. E téren az MKI is híven követi az előző átkosban kialakult szokásrendet.

Amikor a kiállítás e tragikus hiányosságának (a nyelvemlékek olvasatlanul hagyásának) magyarázatát keresem, mégsem képviselhetem Polübüosz értékelését, mert az nem lenne eléggé előrevivő. Szerinte ugyanis, ha egy történetíró munkája nem felel meg a tényeknek, akkor az vagy ostoba, vagy hazudik. Ez ugyan végső soron, valamilyen szinten helytálló magyarázat lenne, ám a jelzőosztogatás helyett az alkalmazott módszertan kritikáját és finomítását vélem hasznosabbnak. Igaz ugyan, hogy az elmére hatni kívánó érvelés a finnugrista emlőkön cseperedett szerzőgárdáknál eddig sem vezetett semmilyen eredményre. Mégis (a költő által is emlegetett, a csecsszopókban felnövő értelemben reménykedve) alább felsorolom az akadémikus áltudomány módszertani hibáit, amelyek általában a hieroglifikus írásemlékeink mellőzéséhez szoktak vezetni. Ezzel a módszertani kérdéskörrel bővebben is foglalkoztam egy pécsi előadásomban és az előadásról beszámoló cikkemben.

- Szakmai ismeretek hiányaA "tudományos konszenzus" magyar- és tudományellenes agymosáson átesett képviselőinek előfeltevéseket és hazugságokat, valamint a kívülállókra szórható jelzőket a fejükbe töltötték, de a rovológiai alapismeretek előadását mellőzték. Az egyetemi oktatás színvonalának köszönhetően - amint azt Püspöki Nagy Péter és Sándor Klára is megírta már - a szakképzetteknek sincs elegendő tudása a székely írás valódi természetéről. Alfabetikus írásrendszerként kezelik és - bár megfelelő adataink, forrásaink vannak a szó- és mondatjeleinkről - a sémi eredeztetés érdekében(?) úgy tesznek, mintha ezek a szójelek nem is léteznének. Nem kutatják és ezért nem ismerik a hieroglifikus (ősvallási vonatkozású szójeleket alkalmazó) szkíta, hun, avar, szarmata és párthus nyelvemlékeket, amelyek pedig magyarul kitűnően elolvashatók. Ugyanígy képtelenek helyesen értelmezni az ismert székely rovásemlékeket is, ha azokban szójelek vannak. Ilyen például a székelyderzsi rovásírásos tégla, a karcagi csatkarika, a budapesti késő középkori jelvény és a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék felirata is.  Fogalmuk sincs a népi, uralmi és vallási hieroglifáinkról, például az énlakai Egy isten mondatjelről. Nem tudják, hogy a magyar államcímer kettős keresztes - hármas halmos címerfelének olvasata: Egy országa. Arról sem ejtenek egy szót sem (mert a kérdéshez értelmesen hozzá sem tudnak szólni), hogy a Szent Koronán több magyar hieroglifákkal írt szöveg is van, köztük egy ősvallási istenidéző eljárás szövegkönyvének vázlata is elolvasható. "Természetesen" arról sem tudnak semmit, hogy a világ írásrendszereit ősrokonság fűzi egybe, hogy a székely jelek párhuzamai a világ minden táján megtalálhatók s hogy a székely írás a végső soron kőkori eredetű ősvallási ábrázolási konvenciók jelkészletéből alakult ki.

- Köldöknézés. A "tudományos konszenzus" képviselői, de az érdeklődő értelmiség megtévesztett tömegei is azt hiszik, amit Róna-Tas András professzor úr fogalmazott meg, miszerint a tudománynak nem feladata a dilettánsok ötleteire való válaszolgatás. Ez látszólag és általában igaz is. Csak akkor változik meg a helyzet az ellenkezőjére, amikor a nyilvánvaló hazugságokat képviselő akadémikus áltudományt a kívülállóknak kell figyelmeztetnie a tévedéseire (például hogy száz éven át hirdette ok nélkül a székely írás ótürk eredetét). Ilyen figyelmeztetés volt az 1993-ban kiadott Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk is, amelyben szerzőtársaimmal leszámoltunk az ótürk eredeztetéssel. Ezt Benkő Elek, Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János is figyelembe vette a továbbiakban (ám az álláspontjuk változásának indoklása nélkül). A "szakmának" csak egyetlen képviselője akadt, Vásáry István, aki a jelek szerint képtelen volt tanulni a történtekből. Ő annak ellenére tart ki a téves ótürk eredeztetés mellett, hogy azt bizonyítani nem tudja. Fehér Bence avar kapcsolatot felvető ötletére is csak annyit tud mondani, hogy majd válaszolunk rá, ha tudományos fórumon adja elő. Holott a tudományos módszertanokban sehol sem szerepel a tudományos fórum meghatározása és olyan előírás sem, hogy tudományos vitát csak ezeken a helyeken lehetne folytatni. Ez a tévképzet (a kívülállók minden ok nélkül is kötelező alábecsülése) pusztán az akadémikus áltudomány évszázados parasztvakításának védelmében lett kialakítva és elterjesztve. A modern tudományos világban inkább a nyílt tudomány és az ötletroham eszméje hódít teret, mert a közös gondolkodás eredményesebb a csőlátásnál és a szemellenzőnél.

- A tények elhallgatása és letagadása. 

Az MTA által 2021-ben kiadott rováskorpuszból kimaradt a karcagi csatkarika felirata, feltehetően a szerzők írástörténeti és írástani tájékozatlansága miatt. Mivel fogalmuk sem volt az ókorban, de a szkítáknál, hunoknál és avaroknál is szokásos szimmetrikus szövegek létéről, ezért nem tudtak mit kezdeni a karcagi szövegrészletek szimmetrikusságával. A karcagi csatkarika szövegét puszta díszítésnek vélték, talán mert nem voltak képesek megemészteni azt, hogy egyes írásrendszerek (például az egyiptomi hieroglif írás), vagy írásemlékek egyszerre lehetnek díszesek is, meg elolvashatóak is. 


7. ábra. A XIV. századra keltezett, teljes egészében szójelekkel írt és egy imát rögzítő karcagi csatkarikát nem említették meg sem az MTA rováskorpuszában, sem a kiállításon, pedig ez a lelet azt bizonyítja, hogy az Árpád-kor végén is használatos volt a hunoktól és avaroktól örökölt magyar hieroglif írás


Az MTA rováskorpuszának szerzői érdemben nem tárgyalták a bodrog-alsóbűi rovásemléket sem, mert annak keletkezését nem tudták a székelyekhez kötni. A kötet prekoncepciója ugyanis az volt, hogy a székely írást csak az eredetileg török eredetű, de elmagyarosodott székelyek használták. Ezért a magyar és tudományellenes előfeltevésüknek meg nem felelő rovásemléket kizárták a figyelembe vehetők közül.

Fehér Bence az MKI által kiadott rováskorpuszban megemlíti a budapesti hun jelvényt (mai nevén a budapesti késő középkori jelvényt), ám letagadja, hogy annak rovásírásos olvasata is van, pedig az azt közlő kötetem szerepel az irodalomjegyzékében.


A budapesti késő középkori jelvény leadáskori és a Magyar Nemzeti Múzeumban történt barbár lereszelése utáni állapotában, a visegrádi palota építése előtti évszázadokból, tehát az Árpád korból való


- Az írásemlékek pusztítása. A Magyar Nemzeti Múzeumban a letéti szerződéssel a gondjaikra bízott budapesti hun jelvény (mai nevén budapesti késő-középkori jelvény) rovásjeleket hordozó felületét barbár módon lereszelték és a maradék rovásjelek létét letagadták (latin betűknek mondták, holott latin betűk nem léteznek rajta).


Őriné Fodor Márta hozzászólása a pécsi előadásomhoz

A székely írás eredetéről tartott pécsi előadás-sorozatomon szóba került ez a kiállítás is, bemutattam az Árpádokhoz köthető hieroglifikus írásemlékeket. Őriné Fodor Márta jogtörténész a hozzászólásában fontos kutatási eredményekre hívta fel a figyelmet. A jogtörténet tényei ugyanis alátámasztják a kiállítást végül helyes irányba terelő Dr. Kásler Miklós miniszter és Makoldi Miklós, valamint társaik álláspontját. E szerint a hun-magyar dinasztia nem a Karolingoktól vette át az államszervező képességét, hanem azt a sztyeppéről hozta magával. Ez az adat olyan fontos a székesfehérvári kiállítás értékelésekor is, hogy a jelen cikk végére is beillesztettem. Következzen tehát Őriné Fodor Márta hozzászólása! VG  

"Az előadásban szó esett a sajátos, a mi magyar közösségünkre jellemző világlátás és hitvilág jelenségéről. Ilyen sajátosságot az államalapítás korából és azt megelőzően is ismer a jogtörténetírás. Ehhez kapcsolódik megjegyzésem. Hajnik Imre, az összehasomlító jogtörténet tekintélyes művelője így ír a Kárpát medencében ismét helyet foglaló-letelepedett magyar törzsekről „Az egyetemes európai jogtörténet a középkor kezdetétől a francia forradalomig”című könyvében (Budapest 1880, az Eggenberger féle könyvkereskedés második javított kiadása), hogy a közös védelem és közös céljuk „tömörülésre” késztette, ami egy magasabb „nemzeti egységbe” fűzte őket. Hajnik idézett fogalmai tartalmilag megfelelnek a szociológia Max Weber által leírt közösség és társulás leírásának (Max Weber: Gazdaság és Társadalom I., Közgazdasági és jogi könyviadó 1987 Budapest, 66-67.lap), szerinte a közösségben résztvevőket szubjektíve átérzett  összetartozás jellemzi, amit a társulásukban az érdekkapcsolódás alapoz meg. Hajnik  összehasonlító vizsgálata szerint a magyar törzsi rendszer is szállásbirtokká alakult a letelepedés után, de az ezzel járó átalakulási feszültségek ellenére a „törzsi élet közszelleme” nem halt el, hanem tovább erősödött a körülmények hatására. Hajnik könyvének 53-54.. lapján olvashatjuk, hogy a törzsi vizsonyokból kiemelkedő magyar királyságot, Szent István megkoronázásakor „erős nemzeti közszellem, vagyis a közérdekre irányuló gondolkodás” hatotta át.

Összegzésként állapította meg Hajnik, hogy Szent István a keresztény európai irányt nem „a nemzeti közszellem elnyomásával” és ...sajátos magyar alapzatainak mellőzésével honosította meg, hanem a sajátos magyar felfogásnak összeegyeztetése által olyan államot létesített, melyet a „keleti törzséletből megmentett” és fenntartott „közszellem” jellemzett. A továbbiakban ebből vezeti le a nyugateurópainál - rövid időszakok kivételével - jóval szilárdabb magyar királyi hatalmat, uralmi viszonyokat. Megjegyzem, az íjfeszítő sztyeppei népeknél ismert jelenség évezredek óta a meg- megismétlődő népi társulás kölcsönös érdekekek alapján, amennyiben azt harcok is megelőzték, így alakultak ki a sztyepei birodalmak. Ezzel szemben Hajnik a magyar államalapítás kori nyugat-európai több germán, köztük különösen a frank törzsi élet, viszonyok, királyi hatalom, hercegségek grófságok, a területi egységek, majd széttagoltságok leírásánál a X-XI. szd.-ban a királyság magánhatalmi jelenségéről beszél, a „házikormányzat” kifejezést használja. Ennek a magyarázata az, hogy ebben az időben a nyugat-európai germán királynak csak az egységet szimbolizáló gyenge hatalma volt. A végrehajtás eszközeit, a törvénykezést, igazgatást a helyi (tartományi) uralmat gyakorlók birtokolták. A korra jellemző európai királyi magánhatalmiság jelenségére a mai jogtörténetírás a személyes uralom fogalmát használja, ami szerintem elmossa a különbséget a magyar és az európai királyi közhatalmi viszonyok között. István király, fiához, Imre herceghez intézett Intelmeiben megfigyelhetjük a fent leírtak érvényesülését. A törzsi közszellem továbbélését mutatja, az a mondat, hogy „minden ember egyenlőnek születik”, szól a király mellett működő királyi tanácsról, a vitézekről és főemberekről, akik „ a hazát védik. A vendégek is az ország erejét növelik hasznot hozó új tevékenységükkel, szokásaikkal. (Szántai Lajos hangsúlyozta, hogy a vendégekre vonatkozó mondat csak a királyi udvaron belűlre volt értendő!)

 Pécs, Civil Közösségek Háza, 2022.április 22.-én."


Jegyzetek

(1) A rendezést eredetileg (2017-ben) a Magyar Nemzeti Múzeum régészeire (Ritoók Ágnesre és társaira) osztották ki, később ezt Makoldi Miklós kapta meg. Az új kurátor azt ígérte, hogy kivesznek „olyan részeket a kiállításból, mint a Karoling Pannónia a IX. században vagy az a teremtartalom, amely a Nem keresztény népek az Árpád korban munkacímet kapta”, ugyanis szerinte „e tartalmak bemutatása nem e kiállítás feladata”. Amire szinte az egész korábbi szerzőgárda felállt. A különböző híradásokban 15-25 fős létszám és különböző nevek szerepelnek. Közülük néhánnyal már "volt szerencsém" összefutni és a Magyar Nemzeti Múzeum régészeiről is kialakulhatott már egy korántsem elismerő álláspontom.

A múzeum régész munkatársai közé tartozik az a Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes által vezetett társaság, amelyik barbár módon lereszelte annak a budapesti késő középkori jelvénynek a rovásjeleket hordozó felületét, amit letéti szerződésel bíztam a gondjaikra. Majd egy másik régészük, Tomka Gábor főigazgató úr a maradék jelekről készített rossz rajz alapján letagadta róla a rovásjeleket.

A székesfehérvári kiállítást faképnél hagyó Ritook Ágnes, a zalavári ásatások korábbi vezetője, egy személyes beszélgetésünk során arról tájékoztatott, hogy 1945-ben a szovjetek részéről érkezett egy igény arra, hogy a magyar régészek Magyarország területén szláv régészeti leleteket találjanak. Zalaváron azóta is sorra kerülnek elő olyan IX. századi romok és leletek, amelyeket a X-XI. századból datáltak vissza s ajándékoztak az ott sohasem élt szláv Pribinának és a Karolingoknak. Most is ezt a rég lejárt szavatosságú szovjet kérést tarthatták szem előtt a kiállítás eredeti rendezői, amikor a talán nem is létező Karoling hatást kívánták túlhangsúlyozni, miközben a tényleges hun hatást pedig titokban szerették volna tartani.

(2) Az intelligens ember észreveszi a létező világ dolgai közötti törvényszerű összefüggéseket. Akinek ez nem sikerül, az - bár ugyanazt nézi - mégis mást lát.

Az olvasóban természetszerűleg merülhetnek fel kérdések: Lehet-e egy írás egyúttal díszes is? Szükségszerű-e sorokba rendezni a jeleket? Alkothatnak-e képeket a jelek?  Lehet-e jeleket alkotni nemesfémekből és drágakövekből? Mi az írás fogalma? Mit jelent a hieroglifa szó? Miképpen néznek ki az egyes székely rovásbetűk és hogy lett ezekből szójel? Miből gondolja a szerző, hogy a székely írás legalább 50 000 éves? Mindezekre megtalálja a választ a Magyar hieroglif írás c. kötetben, valamint a jelen blog kb. 800 cikkében, ezért e kérdések megválaszolására most nem térek ki.

Sem a magyar tudományosság képviselői, sem a kiállítás rendezői nem kötelesek figyelembe venni a javaslataimat. Eljárhatnak a saját tudásuk és a saját meggyőződésük szerint is. Ám ha ez kevésnek bizonyul egy, a lehetőségek szerinti legjobb minőségű, a kor kultúráját hűen bemutató kiállítás megrendezéséhez, akkor a hibákért is felelősek.  


Irodalom

Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i) Erdélyi Múzeum, 1996.


Franka Tibor: A kiállítás rendben lesz (Demokrata) 

Borbás Barna: Felbecsülhetetlen műtárgyak, amatőr bakik – ez lett az einstandolt Árpád-házi kiállításból (valaszonline.hu)

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Kiállítás: Attila örökösei - A hunoktól az Árpád-házig

Varga Géza: A székelyderzsi Dana ten mondatjel és társai


Varga Géza: Népi tartalom