2021. augusztus 29., vasárnap

Szenthe Gergely és az MKI esete a kassa-zsebesi avar "Nagyságos ragyogó ten országa" mondattal

Szenthe Gergely (1) tollából származó imponálóan széles kitekintésű, elsősorban formai-stilisztikai szempontokra összpontosító munkát jelentetett meg a Magyarságkutató Intézet a késő avar kori ornamentikáról. A jelen cikk célja annak tudatosítása egy VIII-IX. századi kassa-zsebesi lószerszámvereten (bogláron) megjelenő példa (2) elemzésével, hogy a kötet súlyos hiányossággal terhelt. A szerző nem ismeri fel a székely írásjeleknek az avar ornamentikában megjelenő megfelelőit és nem olvassa el az általa közölt, magyarul megszólaló avar hieroglifikus nyelvemlékeket (1/a. ábra). 


Az avar ornamentika forrása

"Jelen állapot szerint a késő avar kori ornamentika e fejezetben tárgyalt része megbízhatóan azonosítható mediterrán, illetve antik párhuzamok fényében a késő antik vizuális jelrendszer regionális csoportjaként. A nehézség inkább abban rejlik, hogy máig nem sikerült tisztázni a korabeli kapcsolatot biztosító elem mibenlétét, illetve a kisugárzás pontos forrását." - írja Szenthe Gergely A késő avar kori növényi ornamentika elemzése c. dolgozatának 418. oldalán. 

E tanácstalanság többszörösen is érthető. Egyrészt azért, mert az akadémikus "tudomány" általában nem kapkod a hun hatás, a rovásjelek felismerése és a magyar mitológia adatai után. Azok megismerése és megértése nélkül pedig valóban reménytelen az ornamentika leírását végzők helyzete. Másrészt azért, mert Szenthe Gergely konkrétan annak a múzeológus csoportnak volt a tagja, amelyiknek tevékenykedése idején az általam múzeumi letétbe adott, a régészek által akkor hunnak vélt jelvény rovásjeleket hordozó felületét valakik a Magyar Nemzeti Múzeumban barbár módon lereszelték, a rovásjeleket pedig letagadták róla (Varga/2018.). 



1/a. ábra. Elolvasható kassa-zsebesi avar világmodell Szenthe Gergely dolgozatából 45 fokkal elforgatott nézetben, mert ez esetben a középső rombusz a hun Khuar isten jelképe (középen), a világmodell nagy, ragyogó, ten és ország hieroglifái (balra, lentről felfele), továbbá a hieroglifáknak megfelelő székely "n", "r" betűk, valamint a ten és az ország szójel (jobbra)



1/b. ábra. Elolvasható kassa-zsebesi avar világmodell Szenthe Gergely dolgozatából az általa adott nézetben (70/18. kép, 249. oldal), szerinte ez négyágú forgóinda (négy hurokba fonódó minta, belsejükbe hajló indavirágokkal)


Amennyire a szerzőről az évtizedes ismeretségünk során sikerült képet alkotnom, annak alapján úgy vélem, hogy Szenthe Gergely nem siet felismerni a székely rovásjelekkel rokon avar hieroglifákat akkor sem, ha azok szinte kiverik a szemét. Ennek köszönhetően nyílik most lehetőségem javaslatot tenni a tanulmányában tapasztalható hiány kijavításának irányára. Az általa közölt avar motívumok jó részén ugyanis felismerhető néhány székely jel avar megfelelője, amit korábban pl. a hunok is használtak (1/c. és 1/d. ábra). Miáltal magyar szavak és rövid mondatok elolvasására nyílik lehetőség és a kisugárzás pontos forrását, a szkíta-hun-avar-magyar mitológiát is azonosítani lehet. 



1/c. ábra. Az avar világmodell rombusz alakú Khuar hieroglifájának hun előzménye (a Telki kincsleletből) a belekomponált magas és szójelekkel együtt egy szabályos "magas kő" ábrázolási konvenció, amelynek középső tagja szokásosan egy isten neve, vagy jelzője, a rombusz alakú mondatjel olvasata a fent középen lévő ragyogó szójellel együtt: Ragyogó, magasságos Khuar köve




1/d. ábra. Római kori szabírhun világmodell a savariai Iseum területéről, a negyedeiben ugyanúgy szerepel a ten országa kifejezés, amint a Szenthe Gergely által bemutatott kassa-zsebesi avar világmodellen is, a jelvény mindhárom jelének olvasata: Lyukó ten országa


Mitológia és a kozmológia

"A feldolgozó helyzetét nagyon megkönnyíti, - írja Szenthe Gergely - hogy az avar díszítőművészet kutatása Hampel óta igazából soha nem csúszott bele abba a kátyúba, amelyből a honfoglalás kori magyar művészet vizsgálata sokáig nem bírt kikecmeregni. Az avar kor kutatói nem látták bele a mitológia vagy komplex, kozmológiai képzetek nyomát a késő avar kor díszített tárgyaiba, illetve a legtöbb esetben, amikor ez mégis megtörtént, ez szakmailag indokolt volt, illetve a tézist kellő óvatossággal fogalmazták meg." (70. o.)

Mit tehetünk ehhez hozzá, tudván, hogy a szerző által vizsgált ornamentika végső forrása és legfontosabb mondanivalója szorosan összefügg a mitológiával és a korai kozmológiai képzetekkel? Éppen azért alkalmazták e sajátos ornamentikát az avarok, mert ez fejezte ki a mitológián és kozmológiai képzeteken alapuló identitásukat. Szó szerint a világnézetüket ábrázolják és írják le ezek a felülnézeti (1. ábra) és szembőlnézeti világmodellek (2. ábra).

Az előző átkosban divat volt alábecsülni a magyar mitológiát, sőt tagadni a létezését, amelyet pedig Ipolyi Arnold olyan szépen és alaposan leírt. Akadt olyan magyarországi mítográfus, aki azt is le merte írni, hogy a magyar ősvallás kifejezés használata eleve tudománytalan. Ez a - végső soron a megszállók által meghatározott - mitológiaellenes álláspont érvényesülhet az ELTÉ-n, ahol a szerző a jelen dolgozat első változatát diplomamunkaként benyújtotta?

Lehetséges, hogy a feldolgozónak könnyebb a helyzete, ha ezekkel az összefüggésekkel nem kell törődnie, azonban az általa adott értékelésnek ez nem használ, mert ettől fut vakvágányra. A magyar hieroglifák, amelyek az ornamentika forrását (a magyar nyelvű népek csoportjának világnézetét) azonosítják, éppen a szerző által mellőzött és lenézett mitológiának és kozmológiai képzetnek a termékei. Ezek azok a szakterületek, amelyek ismerete elengedhetetlenül szükséges az avar ornamentika és hieroglif írás jobb megértéséhez. Az elemzésük kátyunak minősítése Szenthe Gergely öngólja. Példaként a fenti avar világmodell egyik negyedét, a jelekből alkotott "eget tartó fa" ábrázolási konvenciót mutatom be közelebbről, amelynek változatai nem csak az avar, hanem a szkíta és a magyar ornamentikában is megjelennek (2. ábra).



2/a. ábra. Az avar világmodell negyedeiben az eget tartó, Istennel azonos világoszlop képjelekből alkotott rajza látható, az égbolt íve a nagy szójel, amelyet középen a ragyogó ten országa olvasatú világoszlop (fa és hegy) támaszt alá


2/b. ábra. A gjunovkai szkíta nyeregdísz egy "eget tartó fa" képszerkezetben adja elő a csodaszarvas történetét, amely részét képezi a hun és a magyar mitológiának is, a fa Y alakú és ten "isten" jelentésű, miként a jelen cikkben tárgyalt avar világmodellben is



2/c. ábra. Az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona pártáján lévő Krisztus-zománc egy "eget tartó fa" ábrázolási konvenció, ahol az istennel azonos égig érő fa helyén magát Krisztust ábrázolták, de mellette két oldalon megjelenik a fa jelkép is




2/d. ábra. A csempeszkopácsi Árpád kori műemléktemplom kapubélletén lévő "eget tartó fa" ábrázolási konvencióban a világoszlop (hegy és fa) olvasata: Isten országa, közeli párhuzama az avar ten országa mondatnak




2//e. ábra. A magyar címer kettős keresztje és hármas halma a Képes Krónikában az Istennel azonos világoszlop (hegy és fa) ábrázolása, amelynek olvasata: Egy országa (azaz Isten országa)


A 2/a. ábrán látható szembőlnézeti világmodell ("eget tartó fa" ábrázolási konvenció) egy neolitikum óta széles körben ismert jelmontázs-típus, amelyet a Magyarság jelképei és a Magyar hieroglif írás c. kötetekben ismertettem. E konvenció szerkezete és elemei a szkíta-hun-avar-magyar mitológia és kozmológia  alaptételeit írják le és ábrázolják (Varga/2017/323). A képszerű magyar hieroglifák és a székely rovásjelek forrása e világmodellek jelrendszere. Éppen e jelek ismerete tenné lehetővé a szerző számára a könyvében bemutatott avar ornamentika identitásjelző szerepének és forrásának felismerését, a szkíta-hun-avar-magyar identitásjelzők azonosítását. 


A kassa-zsebesi avar világmodell

A világmodell a teremtett és rendezett kozmosz jelekből alkotott rajza (térképe, metszete). A hagyományok szerint a világmodell közepén az Isten neve, jelzője, vagy képe szerepel. A világmodell sarkain (esetleg oldalfelezőin is) a magasba vezető út valamilyen jelképe (fa, folyó vagy oszlop olvasható rajza) látható. Ezeknek a feltételeknek a kassa-zsebesi avar világmodell megfelel.

Az 1. ábrán látható rajz nem a teljes tárgyat ábrázolja, csupán azt a részét, amit Szenthe Gergely fontosnak, az ornamentikához tartozónak ítélt. Ehhez a közölt ornamentikához azonban minden bizonnyal hozzá kell tennünk (lévén egy gomb alakú boglárról szó) egy kör alakú keretet, a fémtárgy peremét. A világmodell ezzel a kör alakú kerettel lesz teljes. Így válik azonosíthatóvá a körbe zárt kereszt alakú székely "f" (Föld) jellel, a közepe pedig a kereszt alakú Dana, vagy (elfordítva) X alakú Bél hieroglifával. Mindkét hieroglifa az Isten egyik neve. 

A fentieket figyelembe véve a közép a Khuar, Dana és Bél istenneveket rögzíti, A sarkokon látható "eget tartó fa" ábrázolási konvenciók Ragyogó, nagyságos Ten országa alakban olvashatók el.


Ország és mitológia

Yuval Noah Harari elemzi a mítosz és az ország-, vagy birodalomépítés összefüggéseit a Sapiens c. kötetében, amely az emberiség utolsó százezer évének sajátos áttekintése. Ebben megfogalmazza, hogy az ország- és birodalomépítés szükséges kelléke a közös mitológia (3).

Mint írja "gyakran maguk a birodalmak terjesztették az eszméket, intézményeket, szokásokat és normákat. Ennek egyik oka az volt, hogy így a saját dolgukat is megkönnyítették. Nehéz olyan birodalmat uralni, amelyben minden kis körzetnek megvan a maga törvénykezése, írása, nyelve és pénze. A szabványosítás nagy áldás volt az uralkodók számára. A másik, ugyanilyen fontos oka annak, hogy a birodalmak aktívan terjesztették a közös kultúrát, az volt, hogy így szereztek legitimitást. Legalábbis Kürosz és Csin Si Huang-ti ideje óta a birodalmak úgy igazolták tetteiket ... mint szükséges lépést egy felsőbbrendű kultúra elterjesztéséhez, amely a meghódítottaknak éppúgy előnyére válik, mint a hódítóknak." (Harari/2015/183). 

Ilyen - kultúrát meghatározó - gondolat a csodaszarvas vadászatának mítosza is, amely képszerűen, csillagokból kirakva megtalálható az égen. A csillagszarvas a Tejúton (az égig érő fán) a Sarkcsillag (a napisten palotája) felé menekül az üldözői: az Orion és a Gemini (azaz Nimród, Hunor és Magor) elől. A különböző mítoszvariánsokban a szarvasünő az üldözők asszonyává válik és vélük egy boldogabb országot alapít. A csodaszarvas mítoszt ismerték a szkíták meg a hunok, de szerves része a magyar mitológiának is. Nem véletlenül említette Attila hun uralkodó a katalaunumi csata előtt a harcosainak tartott buzdító beszédében a csodaszarvas ígéretét. 

A csodaszarvas mítosz ábrázolása a 2/b. ábrán elválaszthatatlanul összefonódik azokkal a magyar hieroglifákkal és ábrázolási konvenciókkal, amelyek a Szenthe Gergely által elemzett avar ornamentikában is sorozatosan felbukkannak. Azért, mert a magyar hieroglifák az ősvallás jelképrendszeréből maradtak ránk s így őrződtek meg a népi jelhasználatban, de a magyar államcímerben is (2/e. ábra). 

A fentiekből következően a mitológia és csatolt részeinek, például az ősvallási eredetű jeleknek a tagadása, elhallgatása, jelentőségének alábecsülése az identitást és az arra is épülő országot gyengítő magyar- és tudományellenes tett.



2/f. ábra. Az apahidai hun turulok nyakán olvasható hieroglifikus Ragyogó ország mondat mindkét szójele megtalálható a Szenthe Rudolf által közölt kassa-zsebesi avar világmodellben



2/g. ábra. A Gizella-kincs avar eredetű turulos boglárján a Ragyogó nagy ország mondatjel szintén a madár nyakán található és mindhárom szójele szerepel az avar világmodellben is, ám e párhuzamokat Szenthe Gergely nem vette észre


Mitológia, nyelvemlék és identitás

Az alábbiakban néhány összefüggéseiből kiragadott (esetleg csak az egyik, vagy másik tárgy- és motívumcsoportra vonatkozó) részletet idézek a kötetből, amelyekből mégis következtetni lehet a szerző álláspontjára, ismereteinek általános szintjére és jellegére. Az idézetekhez esetenként hozzáfűzöm az észrevételeimet. 

"a mintát a strukturalista felfogásnak megfelelően az ornamentika grammatikájának nevezte az iszlám művészetet vizsgáló Oleg Grabar. Véleménye szerint az ornamentika egyes elemei a nyelvi jelekhez hasonlóan jelentéshordozó szereppel bírnak." (16. o.)

Grabar zseniális sejtése az avar leletek esetében is tökéletesen igazolható, mert az avar ornamentika egyes elemei jól azonosíthatók magyar hieroglifákkal (vallási vonatkozású szójelekkel). Ezt bizonyítja a jelen cikkben tárgyalt példa is (1. és 2. ábra). Ezek az elolvasható nyelvemlékek egyúttal a vizsgált avar ornamentika alapvetően keleti, hun eredetét és a hun-magyar azonosságot is alátámasztják. 

"a tárgyak, jellegzetes megformálásuk, részleteik nélkül az identitás kifejezhetetlenné válna, a társadalom kategóriáinak, különböző szintű azonosságtudatainak aktív alakítója és fenntartója is az embert körülvevő tárgyi világ" (17. o.)

Az elolvasható motívumok lehetőséget adnak az identitás és a kibocsátó forrás azonosítására. A hun és avar tárgyaknak több stílusuk is volt, ami alkalmat adott egyes szerzőknél a helyzet megfordított értékelésére: az avarokra gyakorolt meroving stb. hatás feltételezésére. Az elolvasható motívumok ezeket a prekoncepciós értékeléseket leleplezik. A hunok és az avarok a különböző stílusokat egyaránt a saját világnézetük kifejezésére használták és az elolvasható jeleikkel megtűzdelve adták tovább például a merovingoknak is.  Valójában az állapítható meg, hogy a szarmaták, hunok és avarok meghatározó hatást gyakoroltak Európára. Ezt - a magyar hieroglifákkal írt szövegek elolvasása esetén - a szerző által bemutatott avar motívumkincs is kellőképpen bizonyítja.

"A nemzeti kategóriákat használó Strzygowski – kimondottan is szembehelyezkedve a „bécsi iskola” birodalmi léptékben gondolkodó, idősebb teoretikusaival, főleg Alois Riegllel – felfogása szerint az orientális az innovatív, eredeti, amely újra és újra hatást gyakorol az antik (késő római, valamint bizánci) művészetre. A „Keletről jövő fény” bűvöletében Strzygowskinál minden esetben a „Kelet” volt a kezdeményező és alkotó fél." (22. o.)

"A korszakban általános vélekedés szerint a díszítőmotívumok csak a tárgyi anyaggal és a hordozó népességgel együtt, a sztyeppéről érkezhettek. A B csoport anyagának hampeli, korai keltezésének időszakában a griffes és indás művészetet a meghatározó régészek közül Nagy Géza kifejezetten hunnak vagy hun-szarmatának, Pósta Béla hun-germánnak – a késő római városi műhelyekből való eredetet hangsúlyozó Hampellel szemben alapvetően „barbár” eredetűnek – tartotta." (23. o.)

"Az idő előrehaladtával azután Fettich is mind nagyobb jelentőséget tulajdonított a keleteurópai régiónak a Hampel II. csoport művészetének kialakulásában. A 40-es évek elején írt összefoglalásában már azt a véleményt képviselte, hogy a Krímben és a délorosz sztyeppén – a Dnyeper-völgyben és Kijev környékén – a helyben maradó, hellenizált szkíta és szarmata alaplakosság kulturális tradícióit a hun korban létrejövő „ötvösdinasztiák” vitték tovább. Ezek a 9. századig biztosították volna a folyamatosságot, miközben nemcsak a Mala Perescsepino-i lelet tárgyain, hanem például a nagyszentmiklósi kincs edényein is rajta hagyták a kezük nyomát. Fettich véleménye szerint e kelet-európai környezetben folytonos hagyomány tette lehetővé, hogy a 8. században „újra életre keltsék” a késő avar kultúrába kerülő, előtte hosszú ideig nem használt antik formakincset, indákat, vagy a görög mitológia jeleneteit, alakjait. (Mint az értékelő fejezetekben alább látható lesz, különféle megfontolásokból bizonyos minta-, illetve palmettatípusok kapcsán e tézisek – ha nem is a fettichi narratívába ágyazva – az avar és kazár kommunikáció lehetősége miatt ma is figyelmet érdemelnek.) Eközben a kortársak közül Fettich alkalmazta legkövetkezetesebben azt az alapfeltevést, hogy a konzervatív nomád kultúrában – így nyilván a művészetben is – nagyon hosszú időn át éltek lényegi változtatás nélkül bizonyos elemek. Az eljárás gyakorlati problémája a párhuzamként felhasznált elemek kulturális hovatartozásának bizonyíthatatlan volta." (26. o.) 

Ez csak annak az akadémikus áltudománynak a problémája, amelyik évtizedek óta tudatosan nem hajlandó kutatni, megismerni és felhasználni a magyar hieroglif írással írt és a múzeumok polcain a rendelkezésünkre álló nyelvemlékeket. A felhasznált elemek kulturális hovatartozását az ornamentikába rejtett, elolvasható nyelvemlékek egyértelműen bizonyítják. A Magyarságkutató Intézet főigazgatója Horváth-Lugossy Gábor az ezt célzó, segítséget felajánló javaslatomra azt válaszolta, hogy "ezzel a kérdéskörrel nem tud és nem is kíván foglalkozni.” Ez az álláspont érthetővé teszi a szerző most elemzett dolgozatának kudarcát és közpénzen való kiadását.  

"Az analógiák fényében a csoport ornamentikapreferenciája, ornamensei, motívumai, valamint a tárgyak formai jellemzői antik-mediterrán eredetűek. A legtöbb jelenségnek avar környezetben nincs előzménye ... A forma bizánci szíjvégeken keresztül a késő római katonai övek szíjvégtípusaira vezethető vissza, miközben a Kárpát-medencében a 7. században ismeretlen, ami 8. századi kölcsönzésre utal." (535. o.)

"Habár jellemzőik részben eltérők – ez a közöttük lévő távolság, illetve regionális különbségek eredményének tudható be –, e tárgyak egyetlen rokonsági kört alkotnak. Ennek alapja közös kulturális bázisuk, még akkor is, ha ez esetben is hiányoznak az „eredetik” a bizánci hatalom alatt álló területen." (538. o.)

Miközben a szerző elvész a formai-stílusbeli megoldások elemzésében, észre sem veszi az ornamentika által különböző változatokban előadott, sztyeppi identitást jelző gondolati tartalmakat.


Jegyzetek

(1) Szenthe Gergely (1980) régész-történész, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, az MKI-ben A „Késő avar reformtól az Árpádok államáig" című NKFIH projekt kutatócsoportjának vezetője.

(2) A szerző hivatkozásai az elemzett boglárhoz: KošŠ67 (Budinský-Krička – Točik 1991, 18–19, Taf. VI); KomL108 (Trugly 1993, 196, Taf. XIV); DeNV760 (Eisner 1952, Obr. 82); DeNV842 (Eisner 1952, Obr. 88); KomV18 (Cilinská 1982, Tab. VIII); ValV98/84 (Zábojník – Béreš 2016 Tab. CXVII)

(3) A marxizmus klasszikusai ezt úgy fogalmazták meg, hogy az eszme anyagi erővé válik, ha áthatja a tömegeket.


Irodalom

Szenthe Gergely: Növényi ornamentika a késő avar kori díszítőművészetben (Kr. u. 8. század – 9. század eleje) Kultúrtörténeti tanulmányok, Magyarságkutató Intézet, Budapest, 2020.

Ipolyi Arnold: Magyar mythologia, Pest, 1854.

Yuval Noah Harari: Sapiens, Animus, Budapest, 2015.

Varga Géza: A magyarság jelképeiÍrástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999.

Varga Géza: Magyar hieroglif írásÍrástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia, 2018.

Varga Géza: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma

Varga Géza: Kiállítás: Attila örökösei - A hunoktól az Árpád-házig




  Varga Géza 


Őrségi luxus szállás




Az egykori istálló (mai szerszámos) bejárata a veleméri Cserépmadár szálláson

Video a szállásról és környezetéről 

Cserépmadár szállás (3 szoba, 3 fürdőszoba, konyha, étkező, 11 ágy) egy hangulatos őrségi szállás

Csinyálóház (2 háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy) különleges szépségű őrségi szállás

2021. augusztus 26., csütörtök

Csaba királyfi ezüstkorsója Ozora-Tótipusztáról egy hieroglifikus mondattal

Lépésről lépésre közelebb kerülünk a Csaba királyfihoz kötődő, mítosszá vált történelmi hagyomány és népi emlékezet megértéséhez. Eddig a történeti források alapján azt sikerült tisztázni, hogy Csaba királyfi személyében a szabír dinasztia 108 éves független története sűrűsödik össze Attila halálától Baján fellépéséig. Kuber, Zabergán és más történelmi alakok (méltóság)nevében, meg a Csaba névben is a szabír népnév rejtőzik. A régészet most azonosítja a Kárpát-medencébe beköltöző második szabír csoport egyik fejedelmi központját s felmutatja azt a feliratos ezüstkorsót, amelyen egy magyar mondat a szabírok magyarságát tanúsítja. Az akadémikus "tudomány" meghatározó vonulata minden bizonyíték nélkül töröknek mondta Kovrat bolgárjait és a szabírokat is. A rovológiai eredmények most lehetővé teszik ennek ellenőrzését és vélük szemben a magyar hagyomány igazolását.  

A hagyomány az Attila halálától Baján fellépéséig uralkodó szabír dinasztia és a szabírok történetét Csaba királyfi személyéhez, valamint a két fiához: Edhez és Edöménhez köti. A szabírok a heftalita Hun Birodalom magyarul beszélő népei közé tartoztak, de onnan 531 táján betelepedtek Irán északi területeire, amely akkor 150 éven át a hunoknak adózott. Khoszró Anosirván iráni császár hét törzsre osztotta a bevonulókat és kagánokat nevezett ki fölébük. (Khoszró Anosirvánnak és apjának, Kavádnak a neve Keve és Keár alakban megtalálható a magyar krónikák királylistájában.) Ekkor készült a mervi oázisban a Szent Korona is feltehetően Zabergán "szabír kán" részére, amelyet a nem sokkal később a sztyeppre vándorló szabírok hoztak a Kárpát-medencébe. 558 táján a türk támadás elől menekülő avarok hódoltatták a sztyeppi szabírokat, akiknek egy része Baján vezetése alatt vonult be a Kárpát-medencébe, másik csoportjuk keleten maradt. A sztyeppén hátramaradt szabírok részét képezték Kovrat onogur országának. 

A Kovratnak tulajdonított Mala Perescsepinoi kincslelet a szabírok hagyatéka lehet. A kincsleletben talált ezüstedényeken rovásjeleket talált Szentpéteri József. Az edények Kárpát-medencei analógiái közé tartozik az 1. ábrán látható ozora-tótipusztai avar ezüstkorsó, a területen fellelt VII. századi új fejedelmi sírok egyik melléklete (1). Három jelből álló írásemléket találunk rajta. Ennek az elolvasásával sem álltunk sokkal jobban, mint a poltavaiakkal. Szentpéteri József az avar ezüstkorsó jeleinek Vékony Gábor által adott magyarázatát közli: Vékony 1987, 81−84: "10 fér bele". Egy feloldás tehát van, de nincs okunk arra, hogy ezt komolyan vegyük. 

A korsó és jeleinek rajzát Szentpéteri József nyomán egy grafikán alább közreadom (1. ábra). A jelen cikk célja e rövid szöveg elolvasása a székely írás és a magyar hieroglif írás segítségével.




1. ábra. Az ozora-tótipusztai ezüstkorsó rajzi rekonstrukciója (Prohászka 2012, 8. t. nyomán) és felirata (Garam 1976, 144 és Vékony 1997, 81 nyomán)



2. ábra. Az ozora-tótipusztai avar ezüstkorsón balról jobbra az atya szójel, a ragyogj ligatúra és a szár "úr" szójel sorakozik, ezek kiolvashatók pl. Atyám! Ragyogj uram! alakban is



3/a. ábra. Az ozora-tótipusztai avar atya szójel (balra), a kínai írás "atya" szójele (középen) és a székely írás bögözi "ty" betűje (jobbra)


Az ozora-tótipusztai írásemlék megfelel ama - az edények olvasható díszítésénél tapasztalható - kőkori eredetű szokásnak, hogy a Teremtőt, a Teremtést és az Édent idézik fel a magyar hieroglif írás jeleivel. Erről Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak? c. dolgozatomban írtam. Ez a körülmény összhangban van ama felismeréssel, miszerint az első írásrendszert nem az állam és a könyvelés, hanem a kőkori ősvallás igénye hívta életre. A kőkori ősírásnak az avarok által használt magyar hieroglif írás és a belőle kialakult székely írás az egyenes leszármazottja. Jellemző e kőkori kapcsolatra, hogy a Genevieve von Petzinger által a világ barlangjaiban megtalált 10 - 40 000 éves jelek mintegy felének van megfelelője a székely írásban. Ezen okok miatt az atya szójele szabályosan és természetesen van jelen e kőkori jelhagyományt követő avar ezüskorsón.

A szöveg balról első jelének legközelebbi formai párhuzama a kínai írás fu "atya" szójele (ez a kínai fu hangalak a sumérben és a magyarban is meglévő apu hangalak egyszerűsödésével keletkezhetett). Ez az ozora-tótipusztai atya szójel hasonló a székely írás némelyik "ty" betűjéhez (több formai változata is van a "ty" rovásjelnek), mert ezek az atya szójeléből alakultak ki az akrofónia során. A 3. ábrán látható jelek mindegyike az Orion csillagkép egyfajta vonalas rajza. Ez a csillagkép az égi szarvasvadászatban az atya szerepét tölti be és a magyar ősvallás isteni triásza fiú tagjának, Bél istennek égi megjelenése. Ez a fiúisten (népünk ősatyja) a krónikáinkban Nimród néven szerepel, ami Bonfini szerint a zsidó krónikákból került a magyar évkönyvekbe. Egy nemzetközi jelszótár több előfordulásból ismert eleme ez a jel, amelynek változatait ma is megtaláljuk a magyar népi jelhasználatban, például a csempeszkopácsi Árpád kori templom Atyaisten olvasatú freskórészletén. Az égig érő fával azonos istent elolvasható virágcsokorral jelképezi (3/b. ábra).



3/b. A csempeszkopácsi műemléktemplom Atyaisten olvasatú freskórészlete, alsó részén az atya szójel, amely egyúttal a székely írás "ty" betűjének egyfajta változata (a tulipán az Isten szójele)


A magyarul beszélő avarok (avarhunok) Kína mellől érkeztek és a magyar értelmiség még az 1500-as években is hun-szkíta írásnak nevezte a székely írást. A hun-avar-kínai szomszédságnak köszönhető, hogy a kínai írás és a székely írás között legalább 50 formailag egyező jelet találtam (Varga/2017/472). Az egyező kínai és magyar jelek közül néhánynak nem csak az alakja és a jelentése rokon, hanem a hangalakja is. A fentiek miatt nincs okunk figyelmen kívül hagyni ezt a kínai-avar-székely jelpárhuzamot és ezek alapján atya szójelnek határozhatjuk meg az ozora-tótipusztai ezüstedény írásemlékének balról első jelét. Amiből következően az avar szöveg többi jelének értékelésekor is számításba kell vennünk lehetőségként a szójel voltát. Annál is inkább, mert az ismert és általam elolvasott avar írásemlékek eddig szinte kivétel nélkül szójeleket alkalmaztak.



4/a. ábra. Az ozora-tótopusztai Ragyogj ligatúra (balra) és felbontása balról jobbra: a székely írás "nagy R" betűje azonos alakú a magyar hieroglif írás Rá/ragyog szójelével (2.), a ligatúra másik eleme a székely írás "j" (3.) és "i" (4.) jelére hasonlít



4/b. ábra. Németh Gyula (1934) ligatúratáblázatában közli a székely írás hasonló (egy "t" betűvel megtoldott) ligatúráját, amelynek a betűző olvasata jobbról balra: írt, a székely ligatúrának az ozora-tótipusztai ligatúrával közös elemeit pirossal emeltem ki, az avar korból fennmaradt ligatúrát az utóbbi évszázadokban már a betűző jelhasználatnak megfelelően olvasták ki 



4/c. ábra. Thelegdi János a Rudimenta c. kéziratában így adja meg a ri ligatúrát, az "i" betűt a "nagy R" bal oldali függőleges vonalára teszi, a ligatúraszerkesztés elve az avar kor óta megmaradt, de az összetevők már nem szójelek, csak egyetlen hangot jelölő betűk


Az ozora-tótipusztai jelsor balról második jele egy ligatúra (4/a. ábra). A ligatúraképzés egyaránt sajátja a székely és a kínai írásnak is s közöttük az avarhun jelhasználat képezi a hidat. A mai székely ligatúrák általában egyetlen hangot jelölő betűkből állnak, de van szójelekből alkotott is, mint pl. az énlakai Egy Isten mondatjel. A hunok és az avarok szójelekből alkotott ligatúráinak több példáját ismertük már eddig is. Ez az ozora-tótipusztai ligatúra két jelből áll: a ragyog szójelből és a "j" betűből - azaz vegyes rendszerű ligatúrával állunk szemben. Ilyen vegyes rendszerű rovásszövegre van példa a Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókán is. Mindkét esetben a szótövet egy szójel rögzíti, a végződést pedig betűvel írták.  



5. ábra. Az ozora-tótipusztai szöveg balról harmadik jele a szár "úr" szót rögzíti (az ábra bal oldalán), formailag azonos vele a székely írás "sz" betűje (az ábrán jobbra)


A fentiek alapján a most vizsgált avar szöveg az Atya ragyogj szár! (mai magyarsággal az Atya! Ragyogj úr!) olvasatot engedi meg elsősorban. Figyelembe véve, hogy a szójelek nem, vagy csak kivételesen jelölik a ragokat és a nyelvtan ebben a korban következetlen lehetett, egy ehhez hasonló (pl: Atyám! Ragyogj Uram!) olvasat is lehetséges.


Rovológiai tanulságok

Az avar ezüskorsó az alábbi rovológiai tanulságokkal szolgál:

- Az írásrendszerek nem poligenezissel (több központban, egymástól elszigetelten), hanem monogenezis útján (egy kőkori ősírás jeleit megőrízve) alakultak ki és utóbb, a történelmük során is kapcsolódtak egymáshoz. Ilyen érintkezési pont volt az, hogy Kína területén és attól északra magyarul beszélő prehun és hun népesség élt a Kr. e. V-IV. évezredtől kezdődően. Ez a hun nép adta az első ismert kínai dinasztiát, a Xiát. Ezért nincs okunk meglepődni azon, ha a magyar és a kínai jelkészlet sok közös elemet tartalmaz, ha a területen hieroglifikus magyar nyelvemlékek sora található (6. ábra). Ezeket az egyezéseket fel lehet és fel is kell használni a Selyemút régészeti leletein lévő nyelvemlékek elolvasásához. 

- A székely írásnak és a magyar népi jelhasználatnak a mai napig vannak szó- és mondatjelei (3/b. ábra). Erről a Magyar hieroglif írás c. kötetben számoltam be.

- A székely írásemlékek közül az énlakai Egy Isten mondatjel tisztán szójelekből áll. A mondatjelet hordozó mennyezetkazettán az Egy az Isten mondat alfabetikusan írva is szerepel, ezért ez az énlakai írásemlék egy bilingvis (kétféle írással írt azonos szöveg). Ebben a mondatjelben szerepel a ten szójel, amit a későbbi tudós székely értelmezések már csak "nt" betűkapcsolásnak tekintettek és akként használtak, például az Antal szó leírásakor. A ten - "nt" változás alapján elkönyvelhetjük, hogy a tudományoskodó  modern gyakorlat általában is átértelmezte az ősöktől örökölt ligatúrákat. A régi ligatúrák szójelekből álltak, az átmeneti korban szójeleket és betűket vegyesen alkalmaztak (erre példa az ozora-tótipusztai felirat), az újabb korokban pedig tisztán betűkből állónak értelmezték a régi ligatúrákat is. Ez lehet a magyarázata ama ténynek, hogy a fennmaradt székely ligatúrakészletek sohasem alkotnak teljes, szótagoló írás számára elegendő szótagjelkészletet. A ligatúráink nem azért jöttek létre, hogy egy teljes szótagoló írást alkossanak. Ezek a ligatúrák az ősvallás számára legfontosabb szavak ragozott alakjai is lehetnek, amelyeket az utókor megőrzött, de már félreértett.


6. ábra. Amur menti sziklarajz részlete (Kr. e. 4000 tájáról), a fej tetején szimmetrikus magyar mondat, amelynek közepén az Isten jól felismerhető szójele olvasható, a teljes olvasat: Szár Ak isten, ügy szár (mai magyarsággal: Úr Ak isten a folyó ura, vagy Heraklész isten a folyó ura)


Jegyzetek

(1) Az avar kori kárpát-medencei leletanyagban kb. 670-től jelentős változások következtek be. Egy teljesen új leletcsoport különíthető el, amelyet eltérő övek, varkocsszorító, új típusú, lapos talpú kengyelek, ívelt pengéjű szablyák, új típusú lószerszámok, a korábbitól eltérő női viselet és új temetkezési szokások jellemeznek. Új telepek létesültek ekkor a Bécsi-medencében és a Kisalföldön is. Ebben az időben tűnt fel Fejér megyében egy új fejedelmi központ, melynek legrangosabb sírjai Ozora-Tótipusztán és Igaron kerültek elõ.

A közép avar kor elején bevándorolt népcsoport eredetére vonatkozó legvalószínűbb elmélet szerint ekkor a Kovrat pontuszi birodalmához tartozó törzsek egyike telepedett le a Kárpát-medencében Kuber, azaz Csaba királyfi vezetésével. Ez a körülmény indokolja a perescsepinoi leleteken lévő írásemlékek elolvasását és összevetését az ozora-tótipusztai szöveggel. Kuvrat halála után ugyanis a széthulló bolgár birodalom népei Kuvrat fiainak vezetésével részben helyben maradtak, részben elvándoroltak. A negyedik fiú, Kuber (az Attila halála után a magyarul beszélő szabírokat vezető dinasztia tagja: Csaba királyfi) a források szerint kíséretével és népével alávetette magát az avar kagánnak, majd miután nézeteltérésük támadt, Thesszaloniki környékére vonult, és ott telepedett le. Népének jelentős része azonban valószínűleg az avarok országában maradt.


Irodalom

Thelegdi János: Rudimenta, 1598.

Németh Gyula: A magyar rovásírás. A magyar nyelvtudomány kézikönyve (2.2). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1934.

Szentpéteri József: Ifjúkori feljegyzések az Ermitázs egy különleges kiállítási vitrinjéről. Mala Perescsepino, 1912 - az úgynevezett "poltavai kincs" tulajdonjelei, Hadak útján XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája Esztergom, 2014. november 4–6. 1. kötet, Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoport Kiadványok 3.1, főszerkesztó Türk Attila

Prohászka Péter: Az ozora-tótipusztai avar fejedelmi sírok, Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2012.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?


Varga Géza: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma



06(20)534-2780

2021. augusztus 21., szombat

A németországi Stadel-barlang 38 000 éves oroszlánemberének jelei

A világ egyik legrégebbi szobra a Hohlenstein Stadel barlangjánban 1939-ben felfedezett, mammutagyarból faragott oroszlánfejű emberalak (1. ábra). Ismert műalkotás, a bal karján lévő hét ferde vonalka is ismert dolog, ezeket azonban eddig - tudtommal - nem vette írás-számba senki. 

A ferde vonalak írásként való értelmezését és elolvasását két körülmény tette lehetővé: 

- Egyrészt az, hogy a ferde vonal formailag egyértelműen azonos a székely írás "kis r" betűjével (4. ábra), amelynek előzménye a magyar hieroglif írás Rá, ragyogó, ragyogj, ragyogtál stb. jelentésű szójele (6. ábra). 

Csak azért volt nehezen elfogadható ezen ismétlődő vonalak írás volta a számomra is kezdetben, meg - feltételezem - mások számára is, mert nem lehetett tudni, hogy ugyan miért használták ugyanazt a jelet ilyen sokszor egymás után? Ilyen, ismétlődő "r" betűkből álló szöveget nehéz feltételezni. Ha ez csak egy "r" betűkből álló sorozat, akkor annak semmi értelme. Csak lassan világosodott meg, hogy szójelekről, szavak ismétléséről van szó s hogy van olyan helyzet (az istenidézés), amikor éppen ezeket a szavakat kellett ismételgetni. 

- A megértést és az elolvashatóságot másrészt az tette lehetővé, hogy további istenidéző szövegpárhuzamokat fedeztem fel, amelyeken szintén szerepeltek a ferde vonalak. Az eddig megismert párhuzamok alapján a ferde vonalak sorozata egy istenidéző szertartás kezdő, vagy befejező részének (a szertartási szövegkönyv részének) tekinthető. A szertartás ugyanúgy három részből áll, amint ez a szobrocska is, ha külön részekként kezeljük a két karján lévő jelcsoportokat.

A kezdő részében az istent szólongatják: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Ez a sorozat található a szobrocska egyik vállán. A szertartás középső része az epiphania, amikor megjelenik az isten. Ezt a középső részt képviseli maga az istenalak: az oroszlánfejű ember. A szertartás befejező részének szövegét rögzítő ferde vonalak a másik karon már a Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál szavakra, az isten búcsúztatására emlékeztetnek. 

Ezt a magyarázatot az teszi lehetővé, hogy a legkorábbi hieroglifáknak több jelentése volt, például a sumer jeleknek is lehetett akár 10-20 jelentése is. Az oroszlánember jeleinek kétféle olvasatát az teszi lehetővé, hogy a szójelek nem rögzítik a szó ragozását, vagyis ugyanazt a jelet szabályosan egyszer Ragyogj!, máskor meg Ragyogtál! alakban olvashatjuk el. Ez az eljárás ugyan szokatlan a latin íráshoz szokott olvasó számára, de 38 000 év nagy idő s annak idején még más rendszerű írások voltak használatban. Nekünk kell megértenünk eleink lehetőségeit és gondolkodásmódját. Mivel ez nem mindenkinek sikerül, az egyetemeken még mindig alátámasztást nélkülöző és önellentmondó hipotéziseket tanítanak az írás és a székely írás eredetéről. Pedig az oroszlánember karján lévő ferde vonalak a székely írás "r" (Rá, ragyogó) jelének pontos megfelelői.



1/a. ábra. A Stadel-barlang oroszlánembere, ferde vonalakkal (ragyogj, ragyogtál hieroglifákkal) a karján


A bal vállon jól láthatók a ferde vonalakat képező szójelek (1. ábra). A jobb váll azonban sérült volt, a föld utólagos átszitálása után talált csontdarabokból rekonstruálták több-kevesebb sikerrel. Ezért a jobb váll hieroglifái kevésbé láthatók, inkább csak sejthetők.

Hasonló istenidézések szövegkönyvét megtaláljuk Eurázsia több pontján. Ezekre jellemző a hármas szerkezet (idézés, epiphania, búcsúztatás), valamint, hogy a szövegben nagy számban fordulnak elő a székely írás "kis r" jeléhez hasonló hieroglifák (1/b. ábra), esetenként a "nagy R" változatai is (1/c., 2. és 7. ábra).

1/b. ábra. Japán jomon edény elolvasható díszítésének részlete az istenidéző szertartás szövegkönyvével: bal oldalon a Ragyogj, ragyogj ... hieroglifák sora, középen az istent és az epiphaniát leíró Sar jó egy (mai magyarsággal: Urunk, a jóságos Egy) mondat, jobbra pedig az Istent búcsúztató Ragyogtál, ragyogtál ... hieroglifák


A ra hieroglifa megtalálható a hettita (újabban luviai, még újabban anatóliai) hieroglif írásban is (6. ábra). Ez a jel a kőkori napisten nevét őrzi, akinek a neve fennmaradt az egyiptomi ősvallásban és a magyar nyelv ragyog, szikra, reggel "Ré kel" szavaiban is. Az angol ray "fénysugár" is e nemzetközi szócsaládba tartozik. 


1/c. ábra. Az Éhman Gábor által megtalált és a Magyar Nemzeti Múzeumba beszolgáltatott telki hun kincsek egyike, egy arany és gránátberakásos vascsat, amely az alsó része egy istenidéző szertartás szövegét rögzíti: az egyik oldalsó oszlopban a Ragyogj ég, középen kétszer is (egy antropomorf ábrázolással együtt) a Ragyog az ég, a másik oldalon pedig a Ragyogott az ég mondattal 


A jel alakja eredetileg egy körbe zárt pont volt. A kiinduló, Napot és forrást (kutat, lyukat) egyszerre ábrázoló kerek jelforma szögletessé vált és ennek különböző kivonataiból lett a székely írás "nagy R" (3. ábra) és "kis r" (4. ábra), valamint az ótürk írások "r" jele is. A jelváltozatok némelyike eljutott Amerikába és alkalmazzák az indián fazekasok is (2. ábra). A hieroglifa közepén lévő pont időközben vonallá alakult s ez a vonal látható megtöbbszörözve az oroszlánember karján.


2. ábra. Coclé tál a napisten ábrázolásával, mellén a székely írás "nagy R" betűjének rokonával, amelynek közepén már jól látszik a ferde vonal, az oroszlánember karján lévő vonalak indián megfelelője


3. ábra. A székely írás "nagy R" betűje, amelynek középső vonala azonos a "kis r" rovásbetűvel


A szobrocska tehát egy amulett, amely az isten megidézését, a  tulajdonos védelmét szolgálta.



4. ábra. A székely írás "kis r" betűje



5, ábra. A hettita hieroglif írás ra jele



6. ábra. A Gizella-kincs avar turulos fibulájának Ragyogó nagy ország mondatjele


7. ábra. Jóságos ragyogó Isten mondat egy Czibor Imre által másolt barcasági edény fenekéről, közepén a székely írás "nagy R" jelének hieroglifikus előzményével


Irodalom

Varga Géza: Sorokba rendezett szimmetrikus szöveg Nenad korongján


2021. augusztus 8., vasárnap

Párthus kori ékszer napjelképpel

Egy elbűvölő párthus kori ékszer (nyakpánt?) képét találtam a neten és közreadom, hogy más is gyönyörködhessen benne. A szép tárgy dísze egy Nap olvasatú hieroglifa, ami elegendő ok a tárgy képének közreadására (1. ábra). A török nyelvű leírás szerint ez Msketha grúz város területén került elő és II-III. századinak tartják. Ez éppen a - magyar vonatkozásai miatt - bennünket különösen érdeklő párthus korszak, ráadásul a lelet stílusa is emlékeztet a kevés általam ismert párthus ékszer stílusára. Ezért talán nem tévedek nagyot, ha a tárgyat párthus eredetűnek gondolom. Annál is inkább, mert a pánton lógó napjelkép a legszabályosabban megfelel a hettita-magyar napjelképek szerkezetének (2. és 3. ábra), amelyek jellegzetessége, hogy két koncentrikus kör között sugarak láthatók. E napjelkép sugarai egyrészt kék türkizből (türkiz am. "török kő"), másrészt indiai eredetű almandingránátból vannak. Az Indiába vezető kereskedelmet ekkor a hun fajta népek tartották kézben és a Párthus Birodalom, meg Örményország trónján is egy hun eredetű dinasztia ült. 



1. ábra. Nyaklánc napjelképpel a 2-3. századból (Msketha)




2. ábra. A hettita (később luviai, majd anatóliai) hieroglif írás "Nap" szójele



4. ábra. Az égigérő fa hasadékában kelő "nagyságos Nap" jelképes ábrázolása egy Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester által másolt régi erdélyi cserépedény alapján