2022. május 20., péntek

Révész Péter idegen tollakkal ékeskedik az altáji rovásfeliratról szólván

Karzsaubaj Szártkozsauli kötete 2019-ben jelent meg az altáji sziklafelirat képével és leírásával. A kazah tudós helyesen ismerte fel, hogy a szöveg a székely írás jeleivel van írva. Ám nem adott olvasatot és tévesen keltezte a Kr. e. VII. századra. 

Máthé Lajos keletkutatótól 2022-ben kaptam kézhez a fenti kötetet. Több hetes munkával pontos rajzot és betűhű olvasatot készítettem a feliratról a kazah tudós fényképe alapján. Az olvasat elkészítését megnehezítették a sziklán már ott lévő, szarvasokat ábrázoló rajzok és a felület egyenetlenségei. Ezeken túl egy tudatos titkosítási eljárás nyomát is felfedeztem a szövegben. A feliratot készítő Dr. Kun Péter ugyanis felesleges mellékvonalak behúzásával az "r"-ből "z"-t, az "i"-ből "gy"-t, a "g"-ből "l"-t csinált. Ezzel sikerült megakadályoznia Karzsaubaj Szártkozsaulit a magyar szavak azonosításában, ám egy magyarul tudó embernek ezek nem okozhattak igazi akadályt. Az eredeti betűalakokat helyreállítva könnyen elolvasható, pontosan betűzött magyar szöveg tárult a szemem elé. Ezen az olvasaton azóta sem kellett változtatni, csupán az szksz jelsor értelmezése módosult.

Feltűnt a felirat kevert, esetenként modern jel- és szóhasználata. Az Enikő nevet Vörösmarty Mihály (1800-1855) alkotta meg. A Péter, Budapest és Magyarország szavak alakja sem régi. Az angol sex szó csak az 1950-es években terjedt el a magyar szóhasználatban (1). Több jel mutat arra is, hogy a felirat készítője az 1990-es években kibontakozott rovásreform gyakorlatát követte (2). Így a kazah tudós által adott korszakba sorolás hibáját, a szöveg recens voltát én vettem észre elsőként. Legkorábban a blogomban jelent meg a felirat korára vonatkozó helyesbítés és az olvasat is. 

Révész Péternek a szándékok rövid egyeztetése után 2021. 08. 05-én küldtem el a közösnek szánt cikk általam írt tervét a szöveg teljes olvasatával együtt. 

Kedves Péter!

Mellékelem a cikket. Kérlek, hogy egészítsd ki a saját véleményeddel és hogy az esetleges észrevételeidet még a magyar változaton vezessük át!

Üdvözöl: Varga Géza

A cikkemhez az altáji felirat általam készített rajzát (11. ábra) és teljes olvasatát is mellékeltem. E levélben az szksz szót még nem egészítettem ki a sziklán nem szereplő "e" betűvel, ám azt is hamarosan továbbítottam Péternek.


1. ábra. 2021. 08. 05-én juttattam el Révész Péterhez az alábbi rajzomat és az "Enikő, Enikőm szksz szeretlek! Magyarország, Kun Péter" megfejtésemet tartalmazó cikket



2. ábra. Az altáji sziklafeliratnak ezt a rajzát küldtem el Révész Péternek a tisztázott részek olvasatával együtt, a középen sötéten hagyott szó a felirat utolsóként elolvasott "szksz" részlete, amit nem sokkal később - szeksz-re kiegészítve - szintén elküldtem neki


Ezt követően Révész Péter nagy mértékben kiforgatta a cikkem megállapításait és lényegében kisajátította magának az első megfejtés és az olvasat dicsőségét. Bár kértem, nem kaptam tőle kézirat-tervezetet sem magyarul, sem angolul. Azt idővel az MDPI tudományos folyóirat küldte el angolul. 

Az MDPI-től legkorábban 2022. 02. 15-én kaptam tájékoztatást, ám a teljes kézirathoz csak jóval később jutottam el. Szerzőtársam április 21-én tájékoztatott arról, hogy a kéziratot a szerkesztőség elfogadta. Az angol kézirattal a google fordító segítségével boldogultam, nem minden nehézség nélkül. Ott jelent meg elsőként az elvileg Révész Péterrel közösen írt cikkünk "A Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to Be from the 7th Century BC" cím alatt. Már a cím alapján is sejthető volt, hogy Révész Péter félrevezeti az olvasókat. Az altáji sziklafeliratnak ugyanis nem sok köze van a Kr. e. VII. századhoz. Ezt a cikket Révész Péter feltette az academia.edu-ra is, ám az ott közölt cím mellett már csak az ő neve szerepel szerzőként.



3. ábra. Az academia.edu-n már egyedül Révész Péter neve szerepel az elvileg közös, valójában az én rajzomra, megfejtésemre és olvasatomra épülő cikk címe mellett




Jegyzetek

(1) Az angol sex szó a latin sexus szóból ered, amelynek jelentése eredetileg a biológiai nem fogalmát takarja. Csak az angol hatás előretörésével kap 'szex' értelmet. Magyarul először leírva ilyen értelemben 1958-ban említik a szexfilm kifejezés részeként. 

(2) A fentieken túl figyelmeztető jel volt a jobbról balra tartó sorvezetés erőltetése. Nem közismert, hogy a székely írásnak több sorvezetése is volt. A népi hieroglifikus szövegeken (hímes tojásokon, fazekasedényeken) ma is többféle sorvezetést találunk.  Sziklafelületen nem indokolt a botra rovás (a rovástechnológia) sorvezetését alkalmazni. Ehhez társul az Ak jel hibás használata és Bél Mátyás "ö/ő" jelformája. Ezek valójában korábban is előfordultak már, azonban az együttes megjelenésük árulkodó volt. Az 1990-es években megindult rovásreform terjesztette el őket. Így vált a XX. század végi értelmiség ismertetőjelévé az ömlesztett stíluskeverék. Ez egybeesett az Altájba irányuló magyar turizmus népszerűsödésével is. Annyira biztos voltam a felirat recens voltában, hogy rákerestem a neten Kun Péter és Enikő nevére s megtaláltam őket. Péter el is ismerte a felirat készítését.  


Irodalom

Molnár Pál: Valódi, hamisítatlan magyar rovásfelirat az Altáj-hegységben! (preshaz.eu)


2022. május 16., hétfő

A Kun tanya birtokjele

Karzsaubaj Szártkozsauli kötete 2019-ben jelent meg az altáji sziklafelirat képével és leírásával. A kazah tudós helyesen ismerte fel, hogy a szöveg a székely írás jeleivel van írva. Ám tévesen tette a Kr. e. VII. századra a keletkezését. Máthé Lajostól 2022-ben kaptam kézhez a kötetet, így a felirat korszakba sorolásának hibáját minden bizonnyal én vettem észre elsőként. Legkorábban a blogomban jelent meg válasz erre a híradásra. Ebben helyesbítettem a felirat korát és bizonyítottam a recens voltát. 

Révész Péternek 2021. 08. 05-én küldtem el a közös cikkünk tervét a szöveg teljes olvasatával együtt (1). Ekkor a birtokjelet még csak szksz alakban olvastam el, de hamarosan kiegészítettem és szeksz-re javítottam.

Később két tudományos folyóirat (2) is közreadott az altáji rovásszövegről egy téveszmét terjesztő zavaros cikket. Legujabban pedig már a youtube-on (3) is megjelent róla egy videó. A tudományos folyóiratok cikkét elvileg Révész Péterrel közösen írtuk volna (4), ám abban az én álláspontom és az igazság háttérbe szorult. Révész Péter figyelmét én hívtam fel erre a sziklafeliratra és elküldtem neki a teljes olvasatát is azzal, hogy ez egy recens szöveg. Kértem, hogy írjunk erről egy közös angol cikket valamelyik folyóiratba. Ő sajnos nem küldte el hozzám jóváhagyásra az általa angolul írt kéziratot, amelynek megírásakor több esetben figyelmen kívül hagyta a közölt véleményemet. (5) Például Old Hungariannak nevezte a székely írást, amivel kihalt írásnak minősítette a folyamatosan használt nemzeti írásunkat és arcul ütötte a hazai szóhasználatot is. Egyébként pedig úgy állította be, a véleményemet tagadva, mintha ez a sziklafelirat nem recens, hanem korábbi (vaskori, vagy XIX. századi) is lehetne. Éppen ezért fontos, hogy megtaláltam Dr. Kun Pétert és Enikő nevű feleségét. Dr. Kun Péter a kérésemre elismerte a youtube videó fórumán, hogy ő készítette a sziklafeliratot 2000-ben. A kétféleképpen elolvasott "szksz" jelcsoportról azonban egy harmadik magyarázatot adott (ezt én szeksz, Révész Péter pedig nagy alakban olvasta el). Dr. Kun Péter azt mondta, hogy az az ő birtokjele (1. ábra). Erről a birtokjelről szól ez a cikk.



1. ábra. A Kun tanya birtokjele



Dr. Kun Péter ezt írta róla a fent említett youtube videó fórumán:

"A szóban forgó ábra nem írás, hanem egy billog jel, kazakul таңба, török nyelvekben tamga. Én alkottam saját magam számára. Középen a magyar/székely rovás mélyhangrendű "k" található, ami a családnevemre utal. A két párhuzamos vonal, az a kunok, kazakul қыпшақ/kipcsak törzs több száz évre visszamenőleg élő törzsi billogjele. Ez lehet 2 párhuzamos vonal, lándzsa, nyílvessző, lehet vízszintes, függőleges, stb. Ez a billogjel megtalálható a kazakok, karakalpakoktól a baskírokon és a nogajokon keresztül a krími tatárokig. Ott ahol külön népalkotó törzs a kipcsak. Ez utal őseimre. Már jó ideje gazdálkodásból élek, ezt a billogot használom a marháim, lovaim megjelölésére. Azóta egy kis változtatáson ment keresztül, hiszen a fenti ábrát egy körbe helyeztem, ami a világmindenséget valamint a jurta tetőkarikáját jelképezi."

A rövid ismertetéshez rengeteg megjegyzés kívánkozik, mert a kunok története ugyanolyan összetett és kevéssé ismert, mint a rovásjelek és a tamgák világa. Természetesen mindenkinek szíve joga saját birtokjelet választani és azt értelmezni, a kívülállóknak pedig illik azt tiszteletben tartani, ám a magyarázatot ki is lehet egészíteni.


A kun népnév

Azt, hogy a kunok felmenőit milyen népnéven tisztelték, nem is olyan könnyű megmondani (4). A magyar nyelvterületen meghonosodott kun népnév etimológiája nem csak a turkológiának, de a történettudománynak is egyik olyan kérdése, amely mind a mai napig nincs megnyugtatóan tisztázva. Hozzátehetjük: azért sincs tisztázva, mert a finnugrizmusnak évszázada az a legfontosabb törekvése, hogy a magyar történelemből a hunokat kitagadja.

Amikor Dr. Kun Péter a kipcsakot és a kunt azonosnak tekinti, akkor az pontosításra szorul. Eredetileg ugyanis a kun és a kipcsak két különböző nép volt. A wikiwand szerint a XI. század első felében a keletről érkező ázsiai kunok és sárga ujgurok (szárik) kiszorították addigi lakóhelyükről az Aral-tó mellékén az addig ott élő úzokat, valamint a tőlük keletre, a Balhas-tó felé lakó türkméneket. A kipcsakok részei lettek az újonnan formálódó kipcsak-szári-kun törzsszövetségnek.

Anonymus is emlegeti Árpád vezérnek a Kijev melletti kunokkal vívott csatáját. Pedig a honfoglalás előtt kipcsakok nem, csak a hunok maradékai élhettek Kijev környékén. S az is bizonyos, hogy a hun és a kun népnév etimológiája egy tőről fakad. A Magyarországon használatos kun megfelelője, a Cunus, Cuni néhány nyugati latin kútfő mellett egy 13. századi szír térképen is megjelenik (qūn). Egy elmélet szerint a kun és a kuman népnév szorosan összetartozik, ugyanaz a jelentése. Ám van olyan elmélet is, amelyik élesen elválasztja a kumant a kun népnévtől. A kérdéssel foglalkozó nyelvészeket az is megosztja, hogy mindkettő vagy csak a kuman tekinthető-e önelnevezésnek. Számunkra ebből csak az a biztos, hogy a kérdésben nagy a zűrzavar.

Kik lehettek azok a kunok (vagy hunok), akikkel Árpád apánk találkozott? Az Árpádház krónikásai szerint Attila halála után a sztyeppére kivonult Csaba hun királyfi megélte, amíg az idősebb fia visszaindult a Kárpát-medencébe. Mivel Csaba alakjában az Attila halála és Baján fellépése között önálló szabír dinasztia személyesült meg, ebből következően az idősebb fiú és népe, a szabírok egyik csoportja vonult be Bajánnal a Duna völgyébe. Csaba kisebbik fiának szabírjai pedig a sztyeppén maradtak több hun-utód csoportot képezve. Ezek egyesülhettek a honfoglalásra készülve, esetleg csatákat követően s ők alkották a honfoglalásra induló magyarokat.

A Magyarországon használt kun népnévnek az a magyarázata, hogy később a kipcsakokat is tartalmazó keleti törzsszövetséget is egy hun-utód nép szervezte és meghatározta meg. Ezzel egybecseng, hogy a fenti törzsszövetségben emlegetett sárga újgurok is hun-utód népnek tekintik magukat. Ha Dr. Kun Péter a saját nevét nem a hun népnévvel, hanem a kipcsakkal magyarázza, vagy e két nép közé jelentős különbséget gondol, akkor az lehet a finnugrista prekoncepció és agymosás eredménye is.


A Kun tanya birtokjelének párhuzamai

A Kun tanya birtokjelét a párhuzamai teszik izgalmassá. A jelmontázs hármas tagolású: a két szélső elem egy-egy függőleges vonal, középen pedig a gazda azonosítója (a Kun szó kezdőbetűjének szerepét megkapó Ak szótagjel) szerepel. Az eurázsiai jelkincsben több hasonló szerkezetű jelmontázst ismerünk. Ezek két szélén függőleges, vagy ferde vonalakat, középen pedig az Istenre utaló jeleket találunk. Az említett jelmontázsok sajátossága, hogy a hunok által is használt magyar hieroglif írás szójeleiből épülnek fel és elolvashatók.


2. ábra. A kalotaszegi kályhacsempén olvasható istenidéző szertartási kézikönyv szövegének olvasata: Ragyogj! Isten. Ragyogtál!




3. ábra. Feltehetően avar, vagy Árpád kori tördék Zalavár Várszigetről a hun-magyar dinasztia Orion csillagképet ábrázoló nemzetségjelével, ha szójelekből alkotott szimmetrikus szövegnek tekintjük, akkor az olvasata szár Ten (mai magyarsággal: Úristen)


4. ábra. XII. századi ezüstdénár a hun-magyar dinasztia nemzetségjelével




5. ábra. Részlet a Bolse Anyikovó-i obi-ugor szent ligetben előkerült, feltehetően szabírhunok által készített ezüsttál hátoldalára rajzolt jelenetből, az Orion csilagképpel azonosított ősatyát megjelenítő sámán(?) lábánál a hun dinasztia nemzetségjele





6. ábra. Zalabaksai hímes tojás Ragyogj! Úr ten. Ragyogtál! mondatjele



7. ábra. A japán jomon edényen "fejjel lefelé lógó" (valójában az edény tetején és közepén elképzelt Isten nézőpontjából olvasható), képszerű jelekből álló mondatok az Istennel azonos világoszlopot ábrázolják egy ősvallási szertartás szövegkönyvének közepén, az olvasat: Ragyogj ... Nagyságos, jóságos Egy. Ragyogtál ...




8. ábra. Feltehetően hun eredetű meroving ezüstgyűrű istenidéző jelekkel, az olvasat: Ragyogj! Jóságos Úristen. Ragyogtál.



9. ábra. Szarvasi középkori ezüstgyűrű a Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Úristen, Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál ... istenidéző szöveggel (a tulipán Isten ovasatú)



Irodalom


Karzsaubaj Szártkozsauli: Orhon eszkertkistepinin, tolük, atlaszü, III tom, Samga Press, Almati, 2019.

Révész Péter - Varga Géza: A Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to Be from the 7th century from BC (MDPI)

Révész Péter - Varga Géza: A Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to Be from the 7th century from BCEgy Altáj-hegyi felirat javasolt fordítása, feltételezhetően a Kr. e. 7. századból való   (academia.edu)

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Istenidéző szertartás szövegkönyve a Telki környéki hun vascsaton

Varga Géza: Istenidéző szertartások szövegkönyve





Jegyzet

(1) 2021. 08. 05-én az alábbi levelet küldtem Révész Péternek: 

Kedves Péter!

Mellékelem a cikket. Kérlek, hogy egészítsd ki a saját véleményeddel és hogy az esetleges észrevételeidet még a magyar változaton vezessük át!
Üdvözöl: Varga Géza

A kettőnk nevében fogalmazott cikkemhez az altáji felirat általam készített rajzát (11. ábra) és teljes olvasatát is mellékeltem. Ebben az szksz szót még nem egészítettem ki a sziklán nem szereplő "e" betűvel, ám ezt is hamarosan megküldtem Péternek.


10. ábra. 2021. 08. 05-én küldtem el Révész Péternek a rajzomat és az "Enikő, Enikőm szksz szeretlek! Magyarország, Kun Péter" megfejtésemet tartalmazó cikket


11. ábra. Az altáji sziklafeliratnak ezt a rajzát küldtem el Révész Péternek a tisztázott részek olvasatával együtt, a középen sötéten hagyott szó a felirat utolsóként elolvasott "szksz" részlete, amit nem sokkal később - szeksz-re kiegészítve - szintén elküldtem neki


(2) Az MDPI tudományos folyóiratban jelent meg a Révész Péterrel közösen írt cikkünk "A Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to Be from the 7th Century BC" cím alatt. Ezt Péter feltette az academia.edu-ra is.

(3) Megjelent a youtube-on egy tudománytalan és félrevezető videó is, amit Péter barátja írt "Újabb Bomba! Magyar rovás az Altajból, szkítakori? Utazók vésték? Döntsd el te!" címmel. Ebben a szerző arra bíztatja a nézőket, hogy válasszanak a Kr. e. VII., vagy a XIX. századi keletkezés között. Bár ez az addig ismert adatok és a közölt véleményem alapján tudottan lehetetlen volt. Később Dr. Kun Péter a kérésemre megírta neki, hogy személyesen készítette a rovásfeliratot. Ám ekkor a videó szerzője azzal próbálta lehurrogni, hogy a kazakok már ezt a vaskorba datálták s megkérdezte, hogy van-e neki időgépe?  Azaz érezhető egy törekvés a részükről, hogy erről a sziklaszövegről ne derüljönk ki a recens volta. 

(4) Révész Péternek én hívtam fel a figyelmét erre a sziklafeliratra. Korábban arról csak Karzsaubaj Szártkozsauli számolt be egy könyvében, ám azt Magyarországon és nyugaton nem ismerték, vagy nem adták jelét az ismeretének. Nekem Máthé Lajos keletkutató adta a kezembe, aki éppen akkor jött haza Kínából. Révész Péternek elküldtem a rovásszöveg teljes olvasatát (utolsóként a szeksz szót). Ezt az olvasatot Péter jórészt a sajátjaként adta elő, mintha én kértem volna meg az elolvasására. Pedig csak egy közös angol nyelvű cikk megírásában és közreadásában kértem a segítségét. Ő a szeksz szót átjavította nagy-ra, amire egyébként semmi oka nem volt. A sziklán lévő "szksz" jelek ugyanis a jelenleg elterjedt finnugrista szabályok szerint sz(e)ksz alakban elolvashatók. Kun Péter e finnugrista szabályoknak megfelelve írta a sziklára a rovásszöveget. Ezért jogos volt az e szabályok szerinti olvasat megkísérlése. Ezek a finnugrista szabályok azonban tévesek, mert az Ak jelet "k"-nak tekintik. Ez volt az egyik hibája a sziklafeliratnak, ami alapján a recens volta világossá vált előttem.

Ma már lehet tamgaként is értékelni ezt a jelcsoportot, hiszen azóta a kutatásaim során ismertté vált Dr. Kun Péter személye és álláspontja. Más kérdés, hogy a tamgák elolvashatóak-e? A Magyar Néprajzi Lexikonban közölt nemzetség- és birtokjelek közel fele elolvashatónak bizonyult a magyar hieroglif írás szójeleivel. Azaz meg lehet kísérelni a régi tamgák értelmezését, vagy elolvasását, de nem a székely betűkkel, hanem a magyar hieroglif írás szójeleivel.

(5) A tudományos folyóiratokban közreadott közös cikkünkben több valótlanság jelent meg az angol változatot készítő Révész Péternek köszönhetően. Alább a cikkből az mdpi.com folyóiratban megjelent magyar fordítás alapján idézek.

- Révész Péter szerint "a második szerző riasztotta az első szerzőt, és segítségét kérte a felirat fordításában". Nem tudom, miért nem lehetett itt a neveinket használni, talán azért, hogy az elsőségét (ami csupán az ábécé sorrendben létezik) ezzel a közönségbe sulykolja? A felirat fordításában természetesen nem volt szükségem a segítségére, azt teljes egészében egyedül olvastam el. 

- Révész Péter szerint: "A második szerző már helyesen azonosított néhány szót, az első szerző pedig a még hiányzó szavakat és befejezte a fordítást." Valójában Révész Péter egyetlen szót sem adott hozzá az én olvasatomhoz, csak a szeksz szó olvasatát rontotta le nagy-ra (a létező három jel szeksz-ként szabályosan olvasható, nagy-ként azonban nem). 

- Révész Péter szerint "több esetben is előfordult, hogy Sartkožauly összekeverte a tényleges feliratot és az állatok metszetét. Ha ezeket a hibákat kijavítjuk, az ... lehetővé teszi számunkra, hogy jobb, alternatív fordítást adjunk az altaj feliratnak". A szarvasok rajzának vonalai számomra semmilyen problémát nem okoztak a szöveg olvasásakor. Nem okoztak komoly gondot a sziklafal repedései és egyenetlenségei sem. Ezzel szemben a Révész Péternek megküldött írásaimban ismételten leírtam, hogy a feliratot készítő Kun Péter utóbb tudatosan rontotta el a szöveget. Felesleges mellékvonalakat rajzolt a betűkhöz. Ezáltal az "r"-ből "z"-t, az "i"-ből "gy"-t, a "g"-ből "l"-t csinált, amivel tudatosan nehezíteni próbálta a szöveg elolvasását. Az átmeneti nehézséget okozó, Kun Péter által elkövetett titkosítást Révész Péter a felhívásom ellenére sem említette meg a közös cikkünkben.  

- Révész Péter szerint "az átírást nehezítette a ligatúrák jelenléte", holott a sziklafeliratban egyetlen ligatúra sincs. A ligatúrákat jellemzően csak régi szövegekben alkalmazták, ez azonban egy recens szöveg. A sziklafeliratot készítő Kun Péternek az eszébe sem jutott ligatúrákat karcolni a sziklára. Révész Péter maga is észreveszi, hogy "Sartkožauly ... figyelmen kívül hagyta, hogy a felirat néhány ligatúrát tartalmaz". Azaz a kazah tudós nem talált ligatúrákat. A kérdéses részletet hozzám hasonlóan "szksz" jelsorozatként azonosította. Révész Péter mégis ragaszkodik a nem létező ligatúráihoz s azokat nagy-ként olvassa el. 

- Révész Péter fentről kezdi a szöveg olvasását és a következő szöveget adja. Ebből csak a nagy szót olvasta ő (azt is tévesen), a többit tőlem vette át: 

Kun Péter, Magyarország: Nagy szeretlek, Enikő, Enikőm. 

Az én olvasatom alulról indult. Ez jobban megfelel egy levél, vagy üzenet logikai sorrendjének, amelyben előbb kell lennie a megszólításnak és csak végül az aláírásnak: 

Enikő, Enikőm! Szex. Szeretlek! Magyarország, Kun Péter.  

- Révész Péter szerint "Az Altaj hegységről származó ómagyar felirat korai példája alátámasztja az ómagyar ábécé orkhon-török ​​eredetű elméletét". Ezzel szemben a székely írás nem ótürk eredetű. A sohasem bizonyított ótürk eredeztetés-elmélet mögül a kutatók - Vásáry István kivételével - kihátráltak. Ez a recens altáji felirat semmit sem közöl a székely írás ótürk eredeztetéséről. Révész Péter nem is mondja meg, hogy ezt a fenti kinyilatkoztatását mire alapozta. Másutt - helyesen - azt írja, hogy "mindkét szerző szkeptikus volt az ómagyar írás ázsiai vagy különösen orkhon-török ​​eredetét illetően".

(6) Remélem, megbocsátja nekem Kun Péter és a többi kun hazánkfia, hogy a kun népnéven és identitáson töprengek. Némi alapom és jogom lehet rá. Apai nagyanyám, a Szentpéterszegen 1900. november 25-én született Harasztosi Róza ugyanis gyermekkoromban elmondta nekem, hogy a felmenői között "volt egy kunkapitány". Ennyire emlékszem a tájékoztatásából, aminek sohasem mentem utána.  


Irodalom

Karzsaubaj Szártkozsauli: Orhon eszkertkistepinin, tolük, atlaszü, III tom, Samga Press, Almati, 2019.

Révész Péter - Varga Géza: A Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to Be from the 7th century from BC (MDPI)

Révész Péter - Varga Géza: A Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to Be from the 7th century from BCEgy Altáj-hegyi felirat javasolt fordítása, feltételezhetően a Kr. e. 7. századból való   (academia.edu)

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: A kun szó magyar rovásbetűkkel írt előfordulása egy altáji sziklafeliratban


Ősi szimbólumok magyar párhuzamokkal (Ibn Wahshiyya arab kéziratának részletei)

Dr. Hanaa Elshanawany hívta fel a figyelmemet az alábbi érdekes kéziratra (1), amit itt is megköszönök. 

Az ismertető szerint Kitab Shauq Al-Mustaham fi Ma'irfat Rumuz Al-Aqlam (Az okkult ábécék régóta vágyott beteljesült ismerete) számos ősi ábécét tárgyaló mű, amelyben a X. század elején élt szerző több egyiptomi hieroglifát fejtett meg. A szerző az Ibn Wahshiyyah a nabataean (arab: ابن وحش النط), más néven ʾabū bakr ʾaḥmad bin ʿAlī (arab: أو كر أحمد بن علي) (Fl. toxikológus, egyiptológus és történész) az iraki Kufa melletti Qusaynban született. Ő volt az első történész, aki legalább részben meg tudta fejteni az ókori egyiptomi hieroglifákat úgy, hogy a korabeli kopt nyelvhez viszonyította őket. 

Az alábbi ábrákon bemutatok néhány részletet Ibn Wahshiyya kéziratából. Azt sajnos nem tudom, hogy az egyes lapokon milyen írásból látunk mutatványokat. (2) 

Azért érdemes a kiemelt figyelmünkre ez a különös kézirat, mert kétségtelen hasonlóságokat vélünk felfedezni az ebben bemutatott írásjelek némelyike és a székely írás (a magyar hieroglif írás) jelei között. Ez is igazolja azt az álláspontunkat, hogy a székely jelek egy kőkori eredetű, időközben nemzetközivé vált jelszótárból maradtak ránk. Igen hasznos segítség lehet ez a kötet azok számára, akik a székely írás eredetét kutatják. Nyilvánvaló, hogy ezt az értékes információt több tudományterület képviselőnek, arra szakosodott tudományos intézeteknek kellene feldolgoznia és hasznosítania. (3)




1/a. ábra. A fenti képen a második jel a székely írás "us" (ős) jelével azonos



1/b. ábra. A székely írás "us" (ős) jele



1/c. ábra. Hímes tojás a Jó ős mondattal a zengővárkonyi Míves Tojás Múzeumból




2/a. ábra. Ezen a képen a 3. és a 4. jel azonos a székely írás "ly", a magyar hieroglif írás Lyukó jelével, a 2. jel egy Nap ligatúra, amely egy sugaras napábrázolás és a Lyukó jel ligatúrája


2/b. ábra. A székely írás "ly" (Lyukó) jele



2/d. ábra. Hun üst, körben a fejjel lefele lógó Lyukó szár "Lyukó úr" jelekkel



3/a. ábra. A 3. és 4. jel a magas kő jelpár lineáris változata, az 5. és a 6. jel a szár "úr" hieroglifa képszerű változata, a 7. a "gy" (Egy) jele, a 8. a ragyogó úr szimmetrikus mondatjele, a 10. a ragyogó ten szimmetrikus mondatjele 




3/b. ábra. A 3. és 4. jel párhuzamai: a karcagi csatkarika imaszövege (balra), valamint a Magas kő (középen) és a Magas égi kő (jobbra) mondat



3/c. ábra. Az 5. és 6. jel párhuzamai: kercsi hun ékszer, két oldalán a Lyukó szár (Lyukó úr) mondatokkal 




4/a. ábra. A 2. jel az "us" (ős), a 4. a hal, az 5. pedig a Bél hieroglifa



4/b. ábra. A székely írás "b" (Bél) jele

 

4/c. ábra. Hímes tojás a Bél szár (Bél úr) hieroglifikus mondattal a zengővárkonyi Míves Tojás Múzeumból




5/a. ábra. A 2. jel az "us" (ős) hieroglifa, a 3. jel pedig a "ny" rovásbetű változata, a legalsó sorban az 1. jel a Nap hieroglifa, a 2. a Föld jelre, a 3. pedig a Lyukó jelre hasonlít 



5/b. ábra. A székely írás "ny" betűje



5/c. ábra. A székely írás "f" (Föld) jele


5/d. ábra. Hímes tojás a Lyukó ten ragyogó Földje (mai magyarsággal: Lyukó isten ragyogó Földje) mondattal



5/e. ábra. Hun jelvény (British Museum) a Nagyon nagy Lyukó ragyogó Földje mondattal





6/a. ábra. Az 5. jel egy sar "sarok, úr" hieroglifa



6/b. ábra. Csornai hun szíjvég a sar "sarok, úr" hieroglifával




7/a. ábra. Az 1. jel az Egy sar "Isten/szent úr" mondatjel, a 2. jel a ragyogó sar ten "ragyogó úristen", az 5. pedig a Dana sar "Dana úr" mondatjel, a 2. sorban a 3. jel a Sar ten "úristen" mondatjel, a 6. jel a Ragyogó Dana sar "Ragyogó Dana úr" mondatjel




7/b. ábra. A fenti 1 jel, az Egy sar (Egy úr) párhuzamai: balról jobbra: A sumer "herceg" és a kínai "uralkodó" szójel, a kubánvidéki hun diadém(?) kettős keresztje, a Gizella-kincs avar eredetű turulos fibulájának részlete kettős kereszttel és hármas halommal, az Árpád házi királyok zászlaja




8/a. ábra. A 3. jel a Ragyogó szár ten "Ragyogó úristen", az 5. pedig a Zsendülő Dana ten "Feltámadó Dana isten" hieroglifa



8/b. ábra. Az 5. jel párhuzama a tiszabezdédi honfoglalás kori tarsolymez Dana ős nagy szár a zsenge sar (mai magyarsággal: Dana ős nagyúr a zsenge/feltámadó úr) olvasatú mondatjelében




9/a. ábra. Az 1. jel a magyar hieroglif írás szár "úr, isten, király" szójele, az 5. jel a zsen "zsenge, zsendülő, feltámadó) szójel, a 6. a székely "t" betű 



9/b. ábra. Az 5. jel párhuzama: a székely írás "zs" (zsen, zsenge "kis növény, feltámadó, születő, új hajtás") jele



9/c. ábra. Hímes tojás a Jóma a zsenge ten (Jóma a zsendülő/feltámadó isten) mondattal




9/c. ábra. A 6. jel párhuzama: a székely írás "t" betűje



9/d. ábra. Az énlakai Egy Isten bilingvis, az alsó sorban a "t" betűvel




Jegyzet

(1) E mű szerzője, Ibn Waḥshiyya al-Nabaṭī a tizedik század eleji Bagdad kíváncsi személyisége volt, aki azt állította, hogy káldeai ("nabateus") származású. Számos könyv fordítójaként vált híressé „óbabiloni” nyelvről arabra. ... A 93 ábécét tartalmazó értekezést Ibn Wahshiyyának tulajdonítják, és bár a tulajdonítás kétséges, tudjuk, hogy az ő neve alatt terjedt már a X. században. A füzet témája a mágikus ábécék hosszú listája, azok értelmezése és egyenértékűsége arab betűkkel. A legtöbb ilyen „ábécé” egyszerűen fantasztikus találmány, és nagyon hasonlít a „mágikus betűkre”, amelyeket más arab mágikus értekezésekben találunk – ezek az álbetűk görög vagy arámi betűk alakúak, kis körökkel a végén. A meglévő ábécékben csak kisebb számban azonosítható belőlük: pl. a kufi és a maghrebi arab írás, a görög, a szír, a héber és a dél-arab ábécé, valamint a mágikus ábécéként értelmezett indiai titkosítás. Azonban ... fontos körvonalazni ennek az értekezésnek a figyelemre méltó történetét az európai egyiptológia és egyiptománia összefüggésében. 

A fordító, Joseph Hammer (későbbi nevén Joseph Hammer-Purgstall), aki hamarosan híres orientalistává vált, fiatal osztrák arisztokrata volt a Brit Birodalom szolgálatában, az egyiptomi Napóleon elleni harc idején. A kéziratot Kairóban találta meg a francia hódítók távozása után, rövid egyiptomi látogatása során (1800-1801). Joseph Hammer néhány évvel később szerkesztette és lefordította angolra a művet, valószínűleg Londonban és Oxfordban (1806-ban jelent meg Londonban). A választás meglehetősen érdekfeszítő, mivel ez a homályos füzet volt az egyik legkorábbi arab szöveg, amelyet valaha modern európai nyelvre fordítottak le. Ennek az elképesztő érdeklődésnek az oka közvetlenül kapcsolódik témánkhoz: a hieroglif "láz" ihlette, amely a (még meg nem fejtett) Rosetta-kő felfedezése (1799) és Champollion általi végső megfejtése (1821) között eltelt évtizedeket jelölte meg.

Ez egy olyan időszak volt, amikor a hieroglifák bármely szövege szinte eksztatikusan felkeltette különösen a francia és az angol tudósok figyelmét, akik buzgón versengtek, hogy ő legyen az első, aki „feltöri” a kódot. Hammer a bevezetőjében utal erre a francia-brit versengésre, amikor enyhe megvetéssel jegyzi meg a „francia szavanokat, akik bár sikeresen gyűjtöttek sok értékes keleti könyvet és kéziratot, nem igyekeztek kielégítő magyarázatot szerezni a hieroglifákról”. 

A könyv két legfontosabb része Egyiptommániával összefüggésben a következő:

1.) Az úgynevezett „hermetikus” ábécékről szóló nyolcadik fejezet, amely az egyiptomi hieroglifák és pszeudo-hieroglifák több listáját tartalmazza, azok esetleges jelentésével együtt. Tartalmaz továbbá egy figyelemre méltó kirándulást az egyiptomi papok óráiról és gyakorlatukról (14-40 / 78-113). A fantasztikus legendák és féligazságok ezen ötvözete még soha nem vizsgálódott részletesebben.

Ezeket a „hermetikus” ábécéket az egyiptomi királyok által feltalált „számtalan” sajátos ábécé csoportjaként mutatják be. Ibn Wahshiyya csak a „legünnepeltebbet” említi az ábécék közül. Világosan szimbólumként értelmezi őket, követve a késő ókortól (16/81) a hagyományos nézetet:

„Ez a templomokban (barābī), a piramisokban, a feliratos táblákban és a kövekben használt ábécé; [a templomokban] és más régi épületekben, az első fáraók idejéből. Tudnia kell, hogy nem betűk szerint van elrendezve, mint a többi titkos ábécé, hanem szimbólumokba (rumūz) és jelekbe (ishārāt), amelyeket a Nagy Hermésznek tetsző vélemény szerint állítanak össze. Számtalan figurából és formából állnak. Olyan alapként hozták létre őket, amely közvetlenül a tárgyhoz vezet. „ ...

2.) A második fontos szövegrész a végén található, mellékletként. A shīshīm ábécének szentelték, amelyet különálló alfabetikus rendszerként kezel. Nagyon érdekes listát tartalmaz 34 hieroglifáról és ezek megfeleltetéséről arab betűkkel (43-46/119-121). Ez a rész Ibn Waḥshiyya hírnevet szerzett arról, hogy „elérte annak helyes megértését, hogy a hieroglifák valójában nem képek vagy szimbólumok, hanem fonetikai értékük van”. Valóban, európai szemszögből nézve a hieroglifák és a betűk, azaz a fonetikai értékű jelek egyenértékűségének megállapítása meglehetősen forradalmi. Köztudott, hogy a hieroglifák szimbólumként való hosszan tartó félreértése az ókorba nyúlik vissza, és ez volt a fő akadálya a Champollion előtti hieroglifák megfejtésének. De vajon Ibn Wahshiyya megfelelési listája elegendő bizonyítékot szolgáltat-e annak feltételezésére, hogy valóban megértette a hieroglifák rendszerét? Valójában két alapötletre volt szükség a hieroglifák helyes értelmezéséhez: Először is annak megértése, hogy a kopt nyelv szoros rokonságban áll az ókori egyiptomi nyelvvel, amint azt az írás is tanúsítja; másodszor pedig az alárendelt rébus elv megértése, azaz egy szó vagy szótag ábrázolása egy tárgy képével, a névvel, amely hangminőségében hasonlít az ábrázolt szóhoz vagy szótaghoz. Ezért nemcsak a hieroglifák fonetikai dimenzióját kellett érzékelni, hanem azt is, hogy ebben az esetben hogyan működött az elv, és melyik nyelvre épült. Sajnálatos módon, Ibn Wahshiyya nem nyilatkozik a hieroglifák által képviselt nyelvről, pedig a kopt a Közel-Keleten, Egyiptomon kívül is jól ismert nyelv volt. A szerzőt elsősorban az írásrendszerek és karaktereik ikonikus és ezoterikus vonatkozásai érdeklik, nem pedig a hozzájuk kapcsolódó nyelvek. A shīshīm ábécé fonetikai dimenziójával kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy bár a lista jelei tényleges hieroglifák, az arab betűk értékei nem mutatnak kapcsolatot az ábrázolt hieroglifák tényleges hangértékeivel.

Ezért nem meglepő, hogy a hieroglif-csoportok alábbi értelmezései tévesek.

Valójában ez a lista nem kivételes ebben az értekezésben; az itt leírthoz hasonló listák inkább az egész mű alapvető szervezőelvei: A fő cél az volt, hogy az arab betűk és az egyes titkos ábécék közötti megfelelést feltárjuk, hogy a megfelelések valódiak vagy természetüknél fogva fantasztikusak-e. megfigyelésünk szerint. Ráadásul az ötlet nem annyira innovatív, mint amilyennek tűnhet ebben a kulturális kontextusban, különösen azért, mert figyelembe kell vennünk, hogy a Közel-Kelet lakosainak többsége számára ismerős jelenség volt a változatos ábécérendszerek létezése (pl. az arámi írásrendszerek; Pahlavi ; görög; kopt; etióp; dél-arábiai). Így nem meglepő, hogy a forgatókönyvek és a szentírások iránti vonzalom az arab kultúra átható témájává vált.

Azonban, bár Ibn Waḥshiyya állítólagos helyes értelmezése a hieroglifákról kétségesnek tűnik, „a 93 ábécé traktátusát” a középkori arab egyiptománia lenyűgöző és sokatmondó példájának kell tekinteni. Folytatja a régióban szilárdan gyökerező Egyiptom hagyományos vízióit – beleértve a hibákat, a félreértéseket és a jól ismert egyiptomi motívumok, például a hieroglifák újraértelmezését –, és az egyiptomi kultúra örökségének legitim részének kell tekinteni. Így, ha eltekintünk az egyiptomi kultúra „hiteles” és „hibás” értelmezésének kérdésétől, arra a következtetésre juthatunk, hogy az ókori Egyiptom középkori arab felfogása az „egyiptomivá alakítás” hosszan tartó kulturális hagyományának sokkal tágabb kontextusába tartozik. abban az értelemben, hogy csinál egyiptomi. Isabel Toral-Niehoff )

(2) Ha valaki otthon lenne ebben a feltehetően arab írásban és segítene a kéziratban közölt jelek meghatározásában, azzal nagy szolgálatot tenne a rovológiának, továbbá kivívná vele a személyes tiszteletemet és hálámat is.

(3) Ám csak abban lehetünk biztosak, hogy sem az MTA, sem az ELTE, sem az MKI nem tesz semmit az ügy érdekében. A Magyarságkutató Intézet főigazgatója levélben arról tájékoztatott, hogy nem akar és nem is tud ezzel foglalkozni. Az MTA által 2021-ben kiadott rováskorpuszban pedig megjelenhetett Vásáry István téves álláspontja, miszerint nekünk a kínaiakhoz hasonló képjeleink nincsenek. Ez az arab kézirat most azt bizonyítja be újra (amit eddig is tudtunk), hogy a magyar jelkészlet egy képszerű szójelekből álló nemzetközi fonetikus jelszótár része. Ha meg akarjuk ismerni a saját jeleinket és a saját íráskultúránk történetét, akkor meg kell ismernünk Ibn Wahshiyyah kéziratát is.


Irodalom

Ibn Wahshiyya: Kitab Shauq Al-Mustaham fi Ma'irfat Rumuz Al-Aqlam (Az okkult ábécék régóta vágyott beteljesült ismerete)

Dr. Hanaa Elshanawany: A tamil nyelv története

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.