2020. augusztus 31., hétfő

Az akadémikus "tudomány" rovológiai kudarca: az udvardi avar tűtartó elolvasható, Bél megidézéséről szól

Fehér Bence (MKI) újabb dolgozata (1) foglalkozik az udvardi avar tűtartó feliratával (1. ábra), amelyről korábban Vékony Gábor és Harmatta János is kifejtette a betűző olvasatra alapozott téveszméjét. A szerző az álláspontját előadta a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor konferencián is (2). Bár jól elolvasható, rovásjelekkel írt magyar mondattal állt szemben - olvasattal mégsem szolgált, mert a "tudományos konszenzus" hibás módszertana megakadályozta (ama tévedésre épül, hogy a székely írásnak nincsenek szójelei).



1/a. ábra. Bél isten apotropaikus (rontáselhárító) célú ábrázolása és Bél szár (mai magyarsággal: Bél úr) megnevezése szójelekkel könnyen olvasható az udvardi avar tűtartón (fotógrafika Fehér Bence rajza nyomán)



1/b. ábra. A székely írás "sz" (szár "úr") jele az égig érő fa istennel azonos szárát ábrázolja, végletekig leegyszerűsített (ágak nélküli) formában




1/c. ábra, A székely írás "b" betűje egykor Bél isten nevét rögzítette



1/d. ábra. A Gizella kincs avar turuljának Ragyogó szójele, megfelelője a székely írásban az "r" hangot jelöli, a hettita (újabban luviai) írásban pedig a szótagot, ami az egyiptomi napisten nevével is azonos (a székely és a hettita írásnak 20 megfeleltethető jele van)



1/e. ábra. Hun Rá, ragyogó szójel az apahidai turulokról



1/f. ábra. A székely írás "kis r" betűje a ferences jelsorból


Az udvardi tűtartó olvasata

A tűtartó 1/a. ábrán látható oldala egy istenalakot ábrázol, alatta pedig öt négyzetes mező található. Ezek közül kettőben könnyen azonosítható rovásjeleket látunk (1/b. és 1/c. ábra), a többiben pedig első pillantásra szokatlan vonalkázásokat. Alaposabb szemrevétellel tisztázható, hogy mind az öt mező az 1/b, 1/c és 1/d. ábrákon látható jeleket tartalmazza. A vízszintes vonalakkal (a Rá, ragyogó szójelekkel) teli negyedik mező nyilvánvalóvá teszi, hogy az udvardi avar írásemlék a jelen blogban már bemutatott szertartási szövegkönyvek sorába tartozik (2. ábra), azok mintájára megérthető és elolvasható.  



2. ábra. Nenad fémkorongja egy szertartási szövegkönyvet rögzít, feltehetően a Tordos-Vincsa kultúra végső időszakából (az Al-Duna szerbiai partvidékén került elő, magántulajdonban van)


Ha olyan olcsó megoldást keresünk, amelynek a "tudományos konszenzus" általi megértésére és elfogadására is számíthatunk, akkor csak az első és a harmadik mező tartalmával foglalkozhatunk. Ezekben ugyanis az ismert és könnyen azonosítható székely "b" és "sz" rovásjelek avar megfelelői vannak. Innen egyetlen módszertani lépéssel (a szójelek létének elfogadásával) kiolvashatjuk az istenalak megnevezését, a Bél szár (mai magyarsággal: Bél úr) mondatot. Egy hasonló olvasat a mai köztéri szobraink gyakorlata alapján eleve valószínűsíthető volt. Amiképpen a Kossuth-szobrok talapzatára az van írva, hogy Kossuth apánk, vagy Kossuth Lajos azonképpen Bél isten rajza alá meg az van írva, hogy Bél úr

Ez a két udvardi avar jel ma is megtalálható a székely írásban, persze ott ma már csak egyetlen hangot jelölő betűként szolgálnak. Ha ezt az udvardi szöveget (és a többi hieroglifikus írásemlékünket) betűzve próbálja meg valaki elolvasni, akkor abból semmi értelmes dolog nem derülhet ki. Fehér Bencének sem sikerülhetett. Szójelként olvasva azonban logikus és odaillő olvasatot kapunk, amelynek ráadásul egyaránt van párhuzama az avar és a honfoglalás kori írásemlékek között is (2. és 3. ábra). Ez a világos párhuzam újra nyilvánvalóvá teszi, hogy az avarok (avarhunok) ugyanúgy magyarul beszéltek, azonos szófordulatokat, írást használtak és vallást követtek, mint Árpád honfoglalói. Egyanazon nép különböző résztörténettel rendelkező alakulatai és hullámai voltak, a genetikai azonosságuktól vagy eltéréseiktől függetlenül - mert a gének nem jelölik a nyelvet.

A 90-es években elvégeztük a székely betűk akrofóniájának rekonstrukcióját és azóta tudott dolog (l. Magyar hieroglif írás!), hogy a "b" betű a Bél szójeléből, az "sz" rovásbetű meg a szár szójeléből rövidült le. Mivel az eddig elolvasott hieroglifikus szövegekben a szár helyett minden esetben az úr szót kellett olvasni az értelmes mondat érdekében, ez esetben is ezt kell tennünk. Az udvardi szöveg az első megközelítésben (az 1. és a 3. négyzet felhasználásával) a Bél szár "Bél úr" mondatot kínálja.


Az ősvallási szertartás szövegkönyve

Megmaradna azonban a nyugtalanító érzés, hogy a figyelmen kívül hagyott 2., 4. és 5. mezőkben lévő vonalkázott mezők is jelentést hordozhatnak. Ezek a négyzetek egy avar kori jeltömörítési eljárás eredményei. A technikának több emléke is fennmaradt, ezek megértése képezi az akadémikus "tudomány" kutatói számára a második módszertani lépcsőt. Amennyiben ezt a lépést megtesszük és a négyzeteket egy ősvallási szertartás egymást követő eseményeit leíró szövegmezőknek tekintjük, akkor értelmet kap mind az öt mező.

Az 5. mezőben több egymás fölé rajzolt X jelet látunk, ami Bél nevének ismételgetése, a Bél istent megidéző szertartás első része. 

A 4. mezőben a székely írás "kis r" betűjének hieroglifikus változata, a ragyogó, ragyogj, Rá szócsoport jele ismétlődik, amelyet a Gizella kincs avar készítésű turulján és az apahidai hun turulokon is megtalálunk. A szertartás e szakaszában (az Isten megjelenése előtt) a ragyogj szót kell ismételten kimondani Bél megidézése érdekében.

A 3. mezőben megjelenik, mindent betölt és domináns Bél szójele. Ez a szertartás célja és központi eleme: az epiphania (az Isten jelenléte, megnyilvánulása).

A 2. mezőben egy X alakra (Bél isten nevére) sok vízszintes vonalat karcoltak, ami a Bél ragyogott, ragyogott, ragyogott ... mondatot, az Istentől való búcsúzást rögzíti.

Az 1. mezőben az istenábrázoláshoz legközelebb, magányosan áll a szár "úr" szójel. Ez a függőleges egyenes alakú szójel zárja a Nenad korongján lévő szertartási szövegkönyvet is (2. ábra).

A fentiekből következően a tűtartó nem csak a mágikus erővel felruházott tűk tárolását szolgálta, hanem az Isten megidézésének eszköze is volt, vagy az epiphaniákra emlékeztetett. Hasonló ősvallási szövegkönyvet többet is bemutattunk már a neolitikumtól a magyar honfoglalás koráig. Ezek ismertetőjele a vízszintes, ferde és függőleges vonalak ( és szár hieroglifák) csoportos alkalmazása az Isten neve előtt és után.


Az örvendetes fejlődés

Fehér Bence álláspontja örvendetes, ám nem elégséges fejlődésen ment át az utóbbi időkben. Az előrelépésben közrejátszhattak a cikkeiről írt kritikáim is. Míg a Kr. e. I. évezred Kárpát-medencei szkíta  írásemlékeket határozottan, ám tévesen kizárja a rovásírások köréből, az Aquincum Szőlő utcai avar kulacsról pedig ott nem létező szláv szöveget olvas el, az említett újabb dolgozataiban már hajlandó felismerni a székely jelek párhuzamait is. A valóságnak megfelelően rögzíti, hogy a nagyszentmiklósi-halomi (egyes szerzők által támogathatóan Tiszai írásnak nevezett - VG) emlékkör nem azonos a székely írással, vagyis az avaroknak legalább két írása volt. (2) Azt azonban még nem jelzi, hogy magán a nagyszentmiklósi kincsen is van jól elolvasható hieroglifikus magyar szöveg, például az Isten (ős + ten) szóösszetétel.

"az íráshagyománynak ez a kettőssége (tehát két eltérő írásmód párhuzamos használata) ugyanígy igazolható az avar korban is. A fennmaradt és jobban dokumentált, jól kutatható emlékek többsége a “nagyszentmiklósi” típusú, meglehetősen jellegzetes írással készült, amelynek ugyan teljes jelkészletét nem ismerjük, de biztos, hogy nem azonos a rovásírással és nem közvetlen elődje – néhány jel alaki párhuzama dacára, amelyeket a legtöbben, de nem mindenki (9) hasonlóan olvasnak. Azt kell mondanunk, ez az írásrendszer még megfejtésre vár, mert az eddigi féltucat, valóban hozzáértő íráskutatók és nyelvészek által alkotott “megfejtés” mindegyike hibázik valamiben. Éppen ezért elhamarkodott lenne arról beszélni, milyen nyelvű. Ismert azonban egy kisebb csoport, amelynek jelei világos alaki kapcsolatot mutatnak a székely rovásírással (és a honfoglaló köznépi írással): az első jánoshidai és az udvardi tűtartók, egy agyagkulacs Aquincumból, (bizonytalanul) két rövid karc Budapestről és Dunaújvárosból, és talán a legkorábbi: egy VII. századi csontbujtató Szekszárd-Palánkról. (10) Legalábbis a VIII. századi jánoshidai tűtartó és az aquincumi kulacs felirata nem csak alaki hasonlóságot mutat, hanem kielégítően olvasható is a két írásrendszer lényegi azonosságából kiindulva. A jánoshidai esetében magyar nyelvű szöveget van alapunk feltételezni – ez esetben a rovásírás elődét és a magyar nyelv bizonyítható használatát megtaláljuk a VIII. században az Alföldön is. A legősibb magyar nyelvemlékek tehát a Kárpát-medencében erre a korra (és ez a honfoglalás előtti kor!) tehetők."

Fehér Bence "természetesen" téved, amikor az avar szövegeket tekinti a legősibb magyar nyelvemlékeknek. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleivel rögzített világmodell az, amiről Fehér Bence is hírt kapott már. Az álláspontja mindössze azt jelenti, hogy ennél korábbi nyelvemlékek létéről a "tudományos konszenzus" egyetértése nélkül nem vehet tudomást.  


2. ábra. Az Óbuda Szőlő utcai avar kulacs hieroglifikus Ragyogó Bél atya mondata


Fehér Bence maga is elismeri, hogy a "valóban hozzáértő íráskutatók és nyelvészek által alkotott “megfejtés” mindegyike hibázik valamiben." Hozzétehetjük: ez esetben a hozzáértő jelző puszta udvariassági formula, minden szakmai tartalom nélkül. Inkább adhatunk igazat Sándor Klárának, aki - az akadémikus tudományról szólván - azt írja, hogy minden alapvető kérdés tisztázatlan. Fehér Bencének a hibasorozat alapvető okát nem sikerült megértenie, pedig azt világosan megfogalmaztam már (3). Az udvardi szöveg értelmezésekor is melléfog, amikor a következőket írja: 


Fehér Bence tévedésének okát ott lehet tetten érni, amikor arról beszél, hogy "a rovásjel ... ha egymagában áll, nem lehet tisztán megállapítani, betű-e egyáltalán. Így hát hihetőbb, hogy ez a bemetszés csak geometrikus minta jelentés nélkül." Az effajta tévedések alapja a "szakmára" általánosan jellemző írástani tájékozatlanság, az egyetemeken végzett finnugrista téveszme-terjesztés (miszerint a székely írás alfabetikus, azaz nincsenek szójelei). A dilettánsokra szórható finnugrista jelzőkészletet (a dilettánstól az elmebetegig) meg lehet tanulni az egyetemeinken, mert Zsirai óta ez a bevett gyakorlat akadémikus körökben, a székely írás szójeleiről azonban semmit sem lehet megtudni az ELTÉ-n, sőt - a jelek szerint - az írás fogalmával sem lehet ott tisztába jönni. Az írás ugyanis a gondolat rögzítése jelekkel. Ha Fehér Bence nem megy be olyan ajtón, amelyiken egy nőt ábrázoló piktogram van, akkor a hétköznapi gyakorlat szintjén jól tudja, hogy egyetlen jel is lehet írás, mert hordozhat jelentést, rögzíthet gondolatot. Csak akkor bukik meg, amikor a "tudományos konszenzus" figyelő tekintete előtt a tudós szerepébe kell helyezkednie. 



3. ábra. A Tiszabezdéd Harangláb lelőhelyen előkerült honfoglalás kori gyűrűn ugyanaz a Bél úr mondat olvasható, mint az udvardi avar tűtartón, a pecsétnyomó felületen lévő nyolcágú csillagból (a sumér dingir "isten" szójel magyar megfelelőjéből) azt is megtudjuk, hogy Bél egy isten


Az udvardi avar jelhasználat párhuzamai a magyar népi írásemlékeken


Az udvardi avar tűtartón a magyar hieroglif írás BélRá/ragyogó és szár jelét, valamint az "istenidézés" ábrázolási konvenciót azonosítottuk. Fehér Bencével és másokkal egyetértünk abban, hogy ez az isten, akinek a nevét Bél alakban olvastam el, apotropaikus (óvó, védő, bajelhárító) szerepet játszott az avaroknál. Hasonló jelekkel és jelhasználattal találkozunk a magyar népi jelhasználatban is.



4/a. ábra. Veleméri rajzos sindük, amelyeken apotropaikus (rontáselhárító) szerepben jelenik meg az Éden egy forrásból fakadó négy szent folyóját ábrázoló X alakú Bél hieroglifa, a tetőcserepek mellett fent a népi Bél és Föld szójelek, alattuk pedig a székely írás "b" és "f" betűi



4/b. ábra. Tejesköcsög a szentgotthárdi Pável Ágoston Helytörténeti és Szlovén Nemzetiségi Múzeumban Bél isten hieroglifáival, a néprajzkutatás megállapítása szerint az X alakú jelnek a magyar néphit apotropaikus hatást tulajdonít



5/a. ábra. Sárvári tejesköcsög az Istent idéző Ragyogj Rá ... és Ragyogtál Rá ... mondatokkal (mindkét mondat a székely "kis r" párhuzamának tekinthető ferde vonalakból áll) a szentgotthárdi Pável Ágoston Helytörténeti és Szlovén Nemzetiségi Múzeumban


5/b. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekas által másolt népi tál Jóságos ragyogó Ten mondata, a mondat közepén a székely "nagy R" párhuzama látható, de annak közepén hangsúlyosan ki van emelve a "kis r", amely az udvardi tűtartón is szerepel



A 4/b. ábrán látható sárvári tejesköcsög az avar istenidézés hagyományának kései (feltehetően már nem értett, ám hagyománytiszteletből másolt) maradéka. Az istenidézés jeleihez kötődő ábrázolási és szöveghagyomány szabályai szerint a fenti Ragyogj Rá ... és Ragyogtál Rá ... mondatok között kell megjelennie az Isten nevét, vagy jelzőjét rögzítő jelnek. Esetünkben ez a tejesköcsög életet adó nyílása, amelyet két koncentrikus kör vesz körül. A nyílás és a körök együtt alkotják a magyar etnikumjelző "Lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenciót, azaz a tejesköcsög Lyukó isten megidézésére emlékeztet. A "Lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenciónak a sztyeppén a tagar és hun emlékeken mutatható ki az előzménye, népi változata megtalálható egy szentgyörgyvölgyi korsón is. 



6. ábra. Magyarszombatfai tányér, világmodelljének peremén a szár hieroglifa képszerűbb változatai láthatók



Jegyzetek


(1) A szerző cikkének címe:



A szerző nem hajlandó tudni, hogy a "bajelhárító alaknak" a nevét is ismerjük s hogy ez az alak jól körvonalazható: a krónikáinkban Nimród néven szereplő Bél istenről van szó. Bonfini szerint a Nimród név a zsidó krónikákból került a magyar évkönyvekbe, a kutatás azonban tisztázta az isten eredeti nevét (eltérő neveit vagy jelzőit) is: Bél, Ak, Óg stb.



5. ábra. Az 1996-ban közreadott dolgozatom elsőként hívja fel a figyelmet a hun és avar régészeti tárgyakon található székely jelpárhuzamokra, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy a hunok és az avarok egyaránt magyarul beszéltek, a füzet anyagának bővített változata megjelent A székelység eredete c. tanulmánykötetben is



(2) A "Párhuzamosan élő írástípusok az avar- és a honfoglaláskorban – közvetlen kapcsolatban állhatnak-e a rovásírással?" című cikke elérhető a neten is. Fehér Bence kérdőjellel látta el a cikk címét, pedig erre a kérdésre már évtizedekkel korábban választ adtam (5. ábra). Személyesen adtam át neki az 1997-ben kiadott Magyar hieroglif írás c. kötetemet is, amelyben ezt a folyamatot (a székely írás eredetét) tankönyvszerűen leírtam és példákkal illusztráltam. Ezek szerint a székely írás egy végső soron kőkori eredetű hieroglifikus (ősvallási vonatkozású szó- és mondatjeleket alkalmazó) írásunkból vezethető le, amelyet használtak a szkíták, hunok és avarok is. E hun-avar írás szójelei a mai napig azonosíthatók a népi, uralmi és vallási jelkészletünkben és a székely írásban is (ez utóbbi helyen többnyire, de nem kizárólagosan egy hangot jelölő betűkké válva). Azaz a felfedezés, amelyet a gyanútlan olvasó Fehér Bence dolgozataihoz köthet, korántsem az ő érdeme. Idegen tollakkal ékeskedik? Az avarhun és a székely írás azonosságát felvető elődök (Szekeres István, Harmatta János, Vékony Gábor és e sorok szerzője) között egy világos szempontot követve válogat: aki a végzettsége folytán a szakma belső köreibe tartozik, az akkor is hivatkozható, ha téved, miközben a dilettánsok eredményeit el kell hallgatni, ám ki lehet sajátítani. Ilyen szó nélkül átvett eredmény az is, hogy ezek a korai rovásszövegek magyar nyelvemlékként kezelendők. Nyelvemlékként emlegeti Fehér Bence az avar szövegeket is. Örvendetes, hogy az OSZK nyelvemlék-kiállításához kapcsolódó munkám eredményeképpen az akadémikus tudomány újabban nyelvemléknek tekinti a rovásírásos szövegeket is. Sajnálatos, hogy eközben e tudománytörténeti folyamatról (az akadémikus tudomány kedvező iránymódosítása érdekében általam végzett munkáról) nem ad korrekt tájékoztatást az olvasóinak. Miközben a Magyarságkutató Intézet fészbukos csoportjából és a Kovásznai Kőrösi Csoma Konferenciáról is ki vagyok rekesztve a tudományos álláspontom miatt. 

A "tudományos konszenzusnak" ez a magatartása a legsötétebb középkor eljárását idézi, amelyet még nem érintett meg a felvilágosodás szele. Ez az oktalan gőg és indokolt egzisztencia-féltés vezetett egykor Giordano Brunó megégetéséhez. Szerencse, hogy ma már csak a cenzúra (elhallgatás, kitiltás), meg a jelzőosztogatás maradt meg az eszköztárukban. Pedig Descartes óta tudjuk, vagy tudni kellene, hogy a tudományban nem a hatalom, nem a papírozottság és a "tudományos világ" népszavazása számít, hanem csak az érvek. Ez az udvardi avar szöveg és annak Fehér Bence általi téves értékelése világosan megmutatja, hogy az akadémikus "tudomány" sorozatos csődjét a szemellenző és a köldöknézés okozza. A "dilettánsok" eredményei (például a magyar szójelek létének tudomásul vétele) nélkül belátható időn belül előrelépésre sem lesznek képesek.

(3) A "tudományos konszenzus" magyar- és tudományellenes prekoncepciói akadályozzák az udvardi rovásszöveg felismerését. Ezek közé tartozik, hogy a székely írás szó- és mondatjeleit nem létezőknek kell tekinteni (mert cáfolják a székely írás végső soron sémi eredetéről terjesztett tévtanokat?). Pedig a szó és mondatjeleinkről hiteles forrással is rendelkezünk Veit Gailel tollából. Ezek a szó- és mondatjelek megtalálhatók Thelegdi János, meg a Nikolsburgi ábécé jelei között, valamint a népi, uralmi és vallási jelhasználatban, továbbá az énlakai, a székelyderzsi és a Bodrog-alsóbűi rovásemlékekben is. Az akadémikus szerzők azonban akkor is fontosabbnak tartják a szakmai köldöknézést a tudományos előrelépésnél, a kérdések lehető legpontosabb megválaszolásánál, ha a számukra is nyilvánvaló az alfabetikus olvasatra alapozott (azaz a hibás módszertanból törvényszerűen következő) csődsorozatuk. Ezért nem vette észre Fehér Bence sem, hogy az általa tárgyalt udvardi rovásjelek könnyen érthetők és elolvashatók a magyar hieroglif írás szójeleivel, bár rendelkezik a Magyar hieroglif írás tiszteletpéldányával.


Irodalom


Fehér Bence: Legősibb nyelvemlékeink? MKI Évkönyv 2019, 2020.

Fehér Bence: Egy avar kori rovásírásos felirat Aquincum–Szőlő utcából: az ószláv nyelv korai emlékeStudia Epigraphica Pannonica X. 16-22, 2019.

Fehér Bence: A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához, Studia Epigraphica Pannonica X. 5-15, 2019.

Varga Géza: Megjegyzések Fehér Bence: "A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához" c.tanulmányához






Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről

Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel

Varga Géza: A székelyderzsi Dana ten mondatjel és társai

Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Lyukónak

Varga Géza: A Gizella kincs turulos fibulájának hieroglifikus szövegei

Varga Géza: Az égig érő fa ábrázolásai

Varga Géza: Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei

Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái

Varga Géza: Tiszabezdéd Harangláb honfoglalás kori gyűrűjének hieroglifái

Varga Géza: Veleméri rajzos sindük

Varga Géza: Monok István és az Országos Széchenyi Könyvtár történelemhamisító nyelvemlék-kiállítása

Varga Géza: Thelegdi János: Rudimenta

Varga Géza: A Magyarságkutató Intézet rovológiai teljesítménye






Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!


2020. augusztus 30., vasárnap

A hun-magyar uralkodóház nemzetségjele a Zalavár Várszigeten előkerült leletek között

A zalavári ásatások eredményének értékelését szeretném segíteni az ott felbukkant leleteken lévő magyar jelek leírásával. A "szakma" ugyanis rezzenéstelen arccal megy el a legérdekesebb és legfontosabb hieroglifikus szövegek mellett is, különösen, ha az nem bizonyítja Zalavár azonosságát a Conversio-ban említett Mosaburggal (amely valójában Karinthiában van). E cikkben egy Orion csillagképet ábrázoló jellegzetes nemzetségjelet mutatok be a zalavári avar leletek közül, amely a hun-magyar dinasztia nemzetségjele volt. Az írástörténészek közül magyar nyelven Viktor Dracsuk munkája foglalkozott első ízben a sztyeppi Nimród tamga előfordulások egy részével. A jelcsoportnak én adtam a Nimród tamga nevet.



1. ábra. Zalavárott előkerült Nimród tamga


A Nimród tamga leírását 1991 óta már többször is közreadtam, legutóbb a Magyar hieroglif írás c. kötetben. Kezdetben a hun, később a magyar és a bolgár dinasztia nemzetségjele volt. Az Orion csillagképet ábrázolja, amelyben eleink az isten égi megjelenését látták. Az égre rajzolt szarvasvadászatban ő felel meg Nimródnak. A Nimród névről Bonfini azt mondja, hogy a zsidó krónikákból került a magyar évkönyvekbe, amihez azt tudjuk hozzátenni, hogy az eredeti név, vagy nevek egyike Bél lehetett.

Bartha Antal egy készülő őstörténeti lexikon számára kért tőlem egy szócikket a Nimród tamgáról, amit át is adtam neki, ám a lexikon megjelenését több ok, közte Bartha Antal halála megakadályozta. A sztyeppéről és Bulgáriából (3. ábra) ismert tamga Árpád kori érmen való előfordulását (2. ábra) én fedeztem fel, amire Erdélyi István régész azt mondta, hogy "Ezt nekünk kellett volna észrevennünk". Nos, a "szakma" számára még mindig nem késő, a zalavári előfordulás felbukkanása lehetőséget ad a helyesbítésre és az írásemlék hasznosítására.  

2. ábra. A Nimród tamga előfordulás egy Árpád kori ezüstdénáron


3. ábra. Az obi-ugorok Bolse Anyikovo-i szent ligetéből előkerült, feltehetően szabírok által készített, vagy közvetített ezüsttálra karcolt jelenet alatt a Nimród tamga egyik változata látható, ami arra utal, hogy a felette táncoló alak maga Nimród, vagy az egyik tisztelője (a két karddal való harc a hun korban volt követendő példa, a vitézség ismertetőjele)



3. ábra. Bolgár medál Nimród tamgával a Várnai Régészeti Múzeumból



4. ábra. A szombathelyi (Savaria-i) Iseum területén hiteles ásatáson előkerült római kori vakolattöredékeken több példányban előkerült Nimród tamga azt bizonyítja, hogy a rómaiak által a Dunántúlra telepített hunok (szabírhunok) őstiszteletét egy díszes terem szolgálta



5. ábra. A tusnádi Vártető sziklájába vésett Nimród tamga az Attila halálát követően a Csíki medencébe vonult székelyek területének bejáratát, a tusnádi szorost védő 
hun erődítmény területén maradt fent 



6. ábra. A magyar fazekasjelek között napjainkig megőrződtek a Nimród tamga már csak díszítésként alkalmazott, ezért nem értett és rontott változatai (Czibor Imre alsópáhoki fazekas régi cserépedényről másolt tányérjáról) 



7. ábra. Szkíta Nimród tamga a Kr. e. I. évezredből (Tiszavasvári Csárdapart, Fehér Bence nyomán)


A bemutatott nemzetségjelek uralmi jelképek, amelyek a hun dinasztia és a királyi hatalom égi eredetét és kapcsolatát jelezték a köznép felé. A zalavári példány azt bizonyítja, hogy Zalavárott fontos avar település virágzott, ahol a hatalom nem a frankok, hanem a sztyeppi dinasztia kezében volt. A szkíta előfordulás (7. ábra) azt a genetikai eredményen alapuló, Horváth Csaba Barnabás által közreadott álláspontot erősíti meg, miszerint a szkíták az őseink.


Irodalom

Viktor Dracsuk: Évezredek ​útjain, amiről az írásjegyek mesélnek …, Budapest, 1976. 

Horváth Csaba Barnabás: Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? International Relations Quarterly, ISSN 2062-1973, Vol. 10. No. 3-4. (2019) 9 p. 

Bihari Dániel - Horváth Csaba Barnabás: Őstörténeti csavar: egyszerre finnugorok és szkíták is a magyarok













Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!


A "tprus" (szabír ős) mondatjel párhuzama Zalavár Várszigetről

A zalavári ásatások eredeti célja - a Ritoók Ágnestől egy személyes beszélgetésünk során kapott tájékoztatás alapján - a megszálló szovjet hatalom kérésének teljesítése volt. Az volt ugyanis a visszautasíthatatlan kérés, hogy magyar földből szláv leleteket mutassanak fel, ami meg is történt. A Magyar Tudományos Akadémia a magyar régészet ötéves tervének fő témakörei közé sorolta a pannóniai szlávok anyagi kultúrájának és településeinek vizsgálatát. A kutatás helyszíneként Zalavárt jelölték ki, a feladatot pedig a Magyar Nemzeti Múzeum kapta meg. Az 1948 óta rendszeresen folytatott ásatások eredményeképpen aztán elő is került a sohasem létezett Nagymorva Birodalom fővárosa a Zala mentén. 



1. Ábra. Avar szíjvég Zalavárról az égig érő fa ábrázolásával, a székely írás "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjelének párhuzamával


A dicsőséges Vörös Hadsereg kivonulását követően azonban - a "tudományos konszenzus" igazodásának megfelelően - a szláv dominancia fokozatosan eltűnik Zalavárról. (1) Újabban már a Frank Birodalom legkeletibb székhelyének tekintik a településromokat. Ez persze ugyanúgy nem támasztható alá komolyan vehető érvekkel, mint a korábbi változat (a rendszeresen hivatkozott Conversio nem Zalavárt említi). 

2. ábra. Karosi honfoglalás kori szíjvég a Lyukó a szabírok őse olvasatú, vagy értelmű hieroglifikus mondattal (középen), a szíjvég hieroglifái (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely "ly" és "tprus" (tapar us "szabír ős") rovásjelek. a hunoknál is előforduló "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció magyar etnikumjelző 


A régészeti leletek értékelésekor feltűnő, hogy régészeink a zalavári leletek magyar hieroglifáit (akár avar korúak azok, akár Árpád koriak) nem említik, sohasem ismerik fel, azokból a kézenfekvően levonható következtetéseket nem vonják le (2). Ez a jelenség - sajnos - nem korlátozódik a zalavári ásatásokra, hanem általános jellemzője a magyarországi kutatásnak (3). A két cserépdarabon felbukkant glagolita (vagy glagolitának tűnő) jeleket azonban világszenzációként tálalták, mert korainak tűnnek a többi glagolita emlékhez képest. Ami persze fakadhat abból is, - mint azt Bakay Kornéltól és másoktól tudjuk - hogy a XI. századi leleteket sorozatosan visszadátumozzák a frank időkbe.   


3. ábra. Avar szíjvég a zamárdi temetőből a székely írás "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjelének megfelelőjével, az égig érő fa csúcsán még megtalálható az "us" (ős) hieroglifa, amely más emlékeken többnyire hiányzik, ám az "us" (ős) jelnév megmaradt a székely írás "tprus" jelnevének végén



A több évtizedes vita alighanem újra felélénkül a közeljövőben, mert Bakay Kornél új dolgozattal készül kirukkolni e témában (4). A vita eldöntését a zalavári hieroglifikus írásemlékek feldolgozásával és elolvasásával próbálom meg segíteni. E cikkben egy avar szíjvéget mutatok be, amelyen a székely írás "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjelének (5) avar kori változata látható (1. ábra). Az égig érő fát ábrázoló hieroglifának megtaláljuk a párhuzamát a zamárdi avar és a karosi honfoglalás kori leletek között is (6). 

Az 1. ábrán bemutatott zalavári avar szíjvég és Zamárdiban előkerült avar, valamint a Karoson kiásott honfoglaló párhuzama azt bizonyítja, hogy a székely írás valóban hun-szkíta eredetű, ahogyan azt az 1500-as évek magyar értelmisége még tudta. Az ezeken lévő, magyarul elolvasható szövegek egyúttal az avarok és a honfoglalók magyar nyelvéről is tanúskodnak.


Jegyzetek

(1) A zalavári magyar emlékek szlávtalanításához személyesen is hozzájárulhattam. Egy családi kiránduláson arra járván ugyanis feltűnt, hogy a XI. századi magyar templomromot, a Récéskúti bazilikát egy rozsdásodó fémtábla még mindig Pribina templomának mondja, holott a szinte évente változó "tudományos" magyarázatok addigra már leszámoltak ezzel a korábbi téveszmével. Akkor e táblát az eredetileg a neten (a Tudós Virtuson) megjelent, majd később az Így írtok ti magyar őstörténetet c. kötetben is kiadott cikkem hatására kicserélték (amint arról Szőke Béla Miklós régész tájékoztatott). 



ábra. A karosi tarsolylemez magyarul elolvasható hieroglifikus Dana sár magas köve (mai magyarsággal: Dana úr magas köve) mondata (fent), a mondat Dana, sár, magas és kő hieroglifái (középen) valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "d", "s", "m" és "harmadik k" rovásjelek (lent)

(2) Korábban bemutattam már a Zalavár Várszigetről előkerült ezüstjelvény olvasatát és a sort folytatni lehet, mert még akad egy-két további hieroglifikus jel, vagy rövid írásemlék a zalavári leletek között.

(3)"Tudósaink" képesek jelzőosztogatásig fajuló vitát folytatni egymással a karosi honfoglalók nyelvét, nemzetiségét és hun eredetét illetően, de a karosi tarsolylemezen lévő, magyarul elolvasható hieroglifikus mondatot egyikük sem volt képes elolvasni. Ez az eset korántsem egyedi, sőt újra és újra elő fognak fordulni hasonlók, amennyiben a "szakma" nem hajlandó felismerni a székely írás jeleit és megtanulni a szkíták, hunok, avarok és honfoglaló magyarok által használt magyar hieroglifák olvasását. 

(4) Bakay Kornél a kézirat megírásához nem kapta meg a zalavári ásatási jegyzőkönyveket. Ezért végső soron ugyanaz a Magyar Nemzeti Múzeum felelős, amelyikben a letétbe helyezett budapesti hun jelvényt barbár módon lereszelték.

(5) Az akadémikus rováskutatás fontos törekvése a magyar szó- és mondatjelek létének tagadása a székely írás sémi eredeztetését előíró prekoncepció szellemében. Végső soron ezért születhetett meg a temporius magyarázat a székely írás "tprus" mondatjeléről, amelyről hamarosan kiderítettem alapvetően elhibázott voltát, ám az erről írt cikkemet a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztősége nem volt hajlandó közölni. Miután megértették a kifogásomat, a "szakma" tudományos igényű ok nélkül felülbírálta és átértelmezte a forrást, hogy a tévedést továbbra is fenntarthatóként állítsa be.  

(6) Berze Nagy János említi, hogy a magyar néphit szerint az égig érő fa azonos az istennel s hogy szibériai mítoszok szerint a fa ágai az égbolt súlya alatt meggörbülnek. Ezt a fát ábrázolják a jelen cikkben bemutatott magyar hieroglifák.


Irodalom

Varga Géza: Így írtok ti magyar őstörténetet Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2000.

Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje

Varga Géza: A székely írás harmadik k jele

Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése

Varga Géza: Ezüstjelvény a hieroglifikus "Úristen" mondatjellel Zalavár Várszigetről

Varga Géza: A hun-magyar uralkodóház nemzetségjele a Zalavár Várszigeten előkerült leletek között

Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja

Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia

Varga Géza: Garantálja-e a minőséget a tudományos szerkesztőségek szűrője a rovológiában?

Varga Géza: Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével






Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!


2020. augusztus 28., péntek

A Dispilio tábla

A jelekkel, vagy jelszerű vonalakkal telezsúfolt cédrusfa táblát az 1993. júliusi ásatási évadban találta meg George Hourmouziadis professzor és csapata egy kísérleti árokban, amelyet vízzel borított területen mélyítettek a tópart közelében (Kastoria, Görögország). Itt egy cölöpökre épített település volt Kr. e. 5200 táján, ezért régészeti leletek és emberi tevékenység nyomai vannak a vízzel borított területen. A fatáblán, sőt a tábla felső élén is sok jel látható, amelyek a víz alatti elhelyezésnek köszönhetően máig megmaradtak. A szárítási folyamat során azonban a vésett jelek a mélységük nagy részét elveszítették. A tábla mellett számos más kerámia darabot is találtak, amelyeken hasonló írásjelek vannak. 



1. ábra. A Dispilio tábla


A tábla jelei kétségbeejtően elhatárolhatatlanok, azonosíthatatlanok és látszólag nem követnek semmiféle eddig ismert rendet. Olyan sűrűn vannak egymáshoz közel és olyan gyakori az azonos alakú jelek ismétlődése, hogy az szinte kizárja az elolvashatóságukat. Nyilvánvalóan nem az ősvallási szövegek körébe tartozó világmodell van a táblán, mert azok jelei rendezettséget és szabályos ismétlődéseket mutatnának. Szívesen hinnénk azt, hogy a tábla jelei sorokat alkotnak, de ezek a sorok nem eléggé nyilvánvalóak. Mindenesetre ebben a korban születnek meg az első írásemlékek, amelyeken a jelek sorokat alkotnak (2. ábra). Ekkortájt alakul ki az a sorokból álló rendezett szövegkép, amit ma is a legkönnyebben elfogadunk írásnak. Azért történik ez a változás (a világmodellek rendszeréből a sorokba rendezett szövegig), mert felmerült az igény az ősvallás szövegeinek rögzítésén túl a bonyolultabb és a civil (nem vallásos) szféra igényeit kielégítő írás létrehozására. 



2. ábra. Nenad korongja, egy megértett és részben elolvasott szöveg (ősvallási szertartás szövegkönyve) az Al-Duna szerbiai szakasza mentéről, feltehetően a Tordos-Vincsa kultúra végső korszakából
 

2004. februárjában, a tábla felfedezésének bejelentésekor, Hourmouziadis azt állította, hogy a szöveget nem könnyű nyilvánosságra hozni, mert ez megváltoztatja az írás eredetére vonatkozó jelenlegi történelmi elképzeléseket. Ismerős a probléma.

A thesszaloniki Arisztotelész Egyetem őskori régészetének professzora szerint a tábla jelei megkérdőjelezik a jelenlegi uralkodó elméletet, miszerint az ókori görögök ábécéjüket a Közel-Kelet ősi civilizációitól (Babilónia, sumér és föníciaiak stb.) kapták volna. A világszerte tanított, jelenleg elfogadott történelmi elmélet azt állítja, hogy az ókori görögök Kr. e. 800 körül a föníciaiaktól kapták az írásukat. (1) Ez a tábla azonban egy 4000 éves szakadékot jelent az időrendben. Jóval korábban jelent meg az írás a mai Görögország területén, mint azt eddig tanították. 



3. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra jeleinek és a magyar jelkincsnek az egyezései


A professzor azt is feltételezi, hogy míg az ókori keleti civilizációk ideogrammokat használtak, addig az ókori görögök egy modernebb szótagírást alkalmaztak. Ez lehetséges, mert ezekben a korai időkben a szavak rövidebbek voltak és gyakoribbak voltak az egy szótagos szavak s ezek a nyelvi viszonyok könnyűvé tették egy szótagírás kialakítását. Sajnos, nincsenek információim arról, hogy a professzor mire alapozva köti az írást a görögökhöz és miből következtet szótagírásra (a jelek számából, vagy abból, hogy nem képszerűek?). Szinte bizonyos, hogy akkortájt nem beszéltek görögül azon a tájon. Görögök alatt talán a görögök elődeit (a pelazgokat?) érti s feltételezi, hogy a görögöket megelőző népesség minden viszontagság ellenére folyamatosan tovább élt és részévé vált a későbbi görög népességnek és kultúrának. Ez a gondolatmenet divatos, lehetséges és üdvözlendő, azonban bizonyíték nélkül nem sokkal több egyszerű találgatásnál és ábrándnál.

A Dispilio tábla értékelői újra elmondják azt, amit már a Tatárlakai táblák, vagy a Tordos-Vincsa kultúra írása kapcsán is elmondtak, vagy elmondhattak volna, miszerint felborítja az írás születéséről eddig vallottakat. A korszak kultúrái egyaránt íráshasználók voltak. Úgy tűnik, mintha egy neolitikus birodalom és részeinek hagyatékát vizsgálnánk. Harald Haarmann német írástörténész szerint a Duna-völgy kultúráinak írását meg kell fejteni. A következmények hatalmasak. Azt jelentheti, hogy a Duna-völgy civilizációja megelőzi az összes többi ismert civilizációt és a hatása ma is kimutatható például a görög mitológiában. 



4. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor Athéné istennő zoomorf alakja (fent), a tehénszobor hieroglifái (középen) és a hieroglifák megfelelői a székely írásban (lent)


Ezek a külföldi tudósok és értékelők "természetesen" semmit sem tudnak a szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleinek magyar olvasatáról, pedig ez a szobrocska néhány száz évvel korábbi a Dispilio táblánál és véle szemben jól azonosítható készítőinek nyelve, továbbá a kitűnően elolvasható jeleit ma is használjuk a székely írásban. 

A külföld tudatlansága a hazai "tudományos konszenzus" magyar- és tudományellenes elzárkózásának, évszázados hazudozásának köszönhető. Hiába van ott az írástörténetet új oldalról megvilágító 7500 éves szentgyörgyvölgyi szobrocska a Magyar Nemzeti Múzeum vitrinjében, ha a muzeológusok annyira gyűlölik(?) a magyar írást, hogy lereszelik a gondjaikra bízott budapesti hun(?) jelvény jeleit is. Várható ezektől, hogy tájékoztatják a világot a székely írás előzményének kőkori elterjedéséről? Ezért a kézenfekvő gondolatot (hogy az írás sokkal régebbi a suméreknél) nem a magyar jeltörténet alapján fogadja el a világ, hanem a Dispilio tábla és társai segítségével. Pedig a napjainkban is használt magyar jelek (a magyar hieroglif írás) segítségével könnyebb lenne a gondolat bizonyítása. 


Jegyzet

(1) A föníciai hagyomány szerint őket Tautosz tanította meg írni-olvasni. Amihez hozzátehetjük, hogy ez a név a magyar tátos/táltos és tudós szavakkal azonos.


Irodalom












Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!