Meroving, frank, angolszász, longobárd és gót tartalom

A magyar hieroglif írás emlékeit kutatva olyan sok hieroglifikus meroving, frank, angolszász és gót szöveget találtam, hogy szükség volt e külön cikkcsoport kialakítására is. E nyugaton előkerült írásemlékek részben hun és avar készítésűek s a kereskedelmi forgalomban, vagy más úton, például ajándékozással, örökléssel, esetleg rablóhadjáratok eredményeképpen kerültek az új gazdáikhoz. Az írásemlékek egy része az eredeti minták nyomán és azok folytatásaként már nyugaton készült, ami a nyugatra gyakorolt hun és avar eszmék hatásának tudható be. 

Ez a hun hatás esetenként a fentieknél sokkal közvetlenebb volt, mert az Attila halála után kialakuló új nyugati államok vezetői a nagy hun uralkodó fiai voltak (1). 

Hieroglifikus mondatok meroving és frank tárgyakon















Meroving ezüstgyűrű a hieroglifikus "Jóságos úristen" mondattal








VI. századi angolszász világmodell hun mondatokkal












Jegyzetek

(1) Tóth Gyula idézi Tours-i Gergelyt, ki így írja le Klovis meroving uralkodó megkeresztelését Historia francorum c. munkájában: 

„Elsőként tehát a király kérte, hogy a püspök keresztelje meg. Odavonul az új Konstantin a keresztelőkúthoz, hogy lemossa a régi lepra betegségét, és hogy a szennyfoltokat, amelyeket oly régóta hordozott, friss vízzel lemossa. Amikor odalépett a kereszteléshez, így szólt hozzá az Isten szentje ékes szájjal: ’Hajtsd meg nyakadat szelíden, Sigamber, és imádd, amit fölégettél, égesd föl, amit imádtál!’ Szent Remigius püspök kiváló tudású és a retorikai tanulmányokban kiváltképpen jártas volt, de a szentségben is annyira kimagaslott, hogy felért Szilveszter erényeivel.” 

A püspök Klovist Sigambernek, azaz szikambriainak szólította, ami azért fontos, mert a magyar krónikák az Óbudától északra lévő Sicambriát azonosítják Attila fővárosaként. 

Tóth Gyula szerint Klodvig a Károly (Carolus) nevet nem a keresztség során vette fel, hiszen már jóval a megkeresztelkedése előtt is Károly volt. Ez a „Károly” név valójában azonos a magyar uralkodók által használt „király” méltóságnévvel. A Carolus név inkább Klodvig királyi titulusával állhatott összefüggésben. 

Hungár nevünk Anonymus szerint Ungvár nevéből származik - írja Tóth Gyula - amely fordított szóösszetétel szerint ugyanaz, mint a Várong! Ez pedig azonos azzal a varang elnevezéssel, amelyből egyes kutatók a frank népnevet eredeztetik! A frank népnév valójában hungár nevünk egy módosult változata! S hogy ez mennyire nem egy minden alapot nélkülöző feltételezés, azt az is jelzi, hogy a franciák tudatában még hosszú időn keresztül jelen volt a pannóniai származás emlékezete! 

Viterbói Gottfried: „Memoria Seculorum” c. munkájában 1185-ben például a következőt írta: „Ugyanis ... két trójai fejedelem ... 13.000 emberrel a Mare llliricumon át a Régi Magyarországba érkezett. ... itt pedig nagy várost építettek, Sicambriát. Ugyan őket erről a helyről sicambriaiaknak is nevezik.”

A XIII. század végén írják meg az első nagy francia nemzeti krónikát, a Grandes Chroniques de France-ot, s ez véglegesíti a sicambriai óbudai eredetteóriát: e helyet a Trójából a későbbi Franciaországba kerülő frankok átmeneti hazájának tekinti.
 

1512-ben Jean Lemaire de Belges Illustrations de Gaule et Singularitez de Troye c. művében a franciák történetét már Trójával kezdi. A trójai exodust és Sicambriát (Ó-Budát) a III. könyvben beszéli el. A hunok, akiket a magyarokkal azonos népnek tekint, szintén a trójaiak leszármazottai. A magyarok - írja - ugyancsak trójaiak, s a franciák testvérnépe.

A frank származási monda, benne Sicambriával, a testvérnépnek tekintett magyarokat is belefoglalva, egy nagyszabású műre ihlette Ronsard-t, a nagy francia költőt.

A franciák tehát még sokáig tudatában voltak annak, hogy közük van a kárpát-medencei magyarsághoz. A fenti idézetekből kiderül - összegzi áttekintését Tóth Gyula - hogy nemcsak Attila fővárosának, Sicambriának emlékét őrizték meg, de egyenesen testvérnépnek tekintették a magyarokat.



Irodalom




2 megjegyzés: