Karl O. Högström's book: Huns in Scandinavia
Nem most történik meg először, hogy a genetika és a rovológia egymást alátámasztó párhuzamos eredményre jut. Jelen cikkben azt illusztrálom, hogy a hunok skandináviai megjelenését nem csak a gének, hanem az elolvasható hieroglifikus nyelvemlékek is igazolják. Erre Karl O. Högström levele ad lehetőséget, amelyben egy genetikai kapcsolat felismeréséről és egy erről írt kötetéről tájékoztat. Az alábbi fejezetekben az általa közölt skandináviai leletek hieroglifáit olvasom el és egészítem ki sztyeppi és amerikai párhuzamokkal (1).
Ten "Isten, élet" hieroglifa
Az 1/a. ábrán lévő képszerű Vannebo-i jelmontázs egy jellegzetes ősvallási ábrázolás, amely több korabeli jelmondatot rögzít. A sztyeppi mitológia, a magyar hieroglifák és a hieroglifikus szövegek ismeretében kibontakozik ezek jelentése, sőt megközelíthető a hangalakja is. Az istennel azonos égig érő fa szó- és mondatjelekből összeállított rajza ez.
A Vannebo-i veret több hun-magyar hieroglifát hordoz. Közülük a legnagyobb a székely írás Ten "Isten" szójelével azonos. Ebbe szerkesztették bele a többi szójelet. Ez a Ten istennév szerepel a magyar isten (ős + ten) szóban. A rokonságába tartozik a kínai tien "isten, ég" szó, Tin etruszk főisten neve és a sumer tin "élet" szó is. A kőkori eurázsiai ősvallás fontos szaváról és jelképéről van szó, amit több más hasonló jellel együtt a hun-magyar nemzeti írás őrzött meg.
A jelmontázs egy lehetséges, egyszerűbb olvasata: Lyukó Ten ragyogó magas köve. A ferde vonalak (ragyogó hieroglifák) elhelyezkedése és párhuzamai alapján azonban ez egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata lehet. Ez esetben a szöveg a következő mondatokkal értelmezhető: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Magasságos Ten köve. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. Az istenidéző szertartás szövegkönyvéről alább egy külön fejezetben számolok be.
A jelen fejezetben a kőkori eredetű Ten szójel eurázsiai és amerikai előfordulásaiból mutatok be néhányat. A leleten szintén szereplő magas kő jelpár (ábrázolási konvenció) elterjedtségére a következő fejezetben hozok fel példákat.
1/a. ábra. Vannebo, Vastergötland, az Istennel azonos égig érő fát (a Tejutat) ábrázoló képszerű jelmontázs olvasata kb: Ragyogj, Lyukó Ten magas köve, Ragyogtál, az ábra jobb szélén a skandináv hieroglifáknak megfelelő mai magyar jelek (egy fazekasjel és székely írásjelek)
1/b. ábra. Doboz alakú acoma cserépedény a Magas kövön ragyogó Dana isten mondattal (a Ten szójel a jobb oldali világmodell átlósan elhelyezkedő negyedeiben az ős + Ten ligatúrákban szerepel)
1/c. ábra. A hun kötődésű lomovátovói kultúra istenábrázolásán szerepel az ős és a ten hieroglifa is (ezek székely változata az ábra jobb oldalán látható), azaz lentről felfelé elolvasható a magyar isten szó
1/d. ábra. Római kori szabírhun veret Savariá-ból a körben elolvasható Lyukó ten országa mondatokkal (Szombathely, Iseum), alul a szabír szójelek és a nekik megfelelő mai magyar "ly", Ten és ország jelek
1/e. ábra. Zamárdi avar boglár a Nagy sar ős ten (mai magyarsággal: Nagyságos úristen) mondatokkal, a nagy hieroglifa ismétlődése alkotja a köriratot, a sar ős ten ligatúra három példánya a középpontban olvasható
1/f. ábra. Lyukó ös ten országa mondatjelek egy meroving bogláron, alul a meroving mondatjel és (fentről lefele) a neki megfelelő mai magyar "ly", ős, Ten és ország jelek
1/g. ábra. Frank csat ten "Isten, élet" hieroglifával (középen), román kori hun jel (balra) és a székely Ten "isten, élet" jel
1/h. ábra. Gyulai honfoglalás kori jelvény, közepén az Isten (ős + ten) ligatúrával
Magas kő ábrázolási konvenció
A Vannabo-i Ten jelet (az Istennel azonos égig érő fát, a Tejutat) a hegyekből rakott lépcsőt ábrázoló hieroglifák sora övezi, mert a Tejut azonos a magas kő elnevezésű világoszloppal is. A 2/a-2/g. ábrákon szerepel a magas kő jelpár. Szinte mindegyik hieroglifikus szövegben együtt jelenik meg a fa és a lépcső motívum, akár a Vannabo-i vereten. Megtalálható a magas kő ábrázolási konvenció az amerikai indiánoknál is (1/b. és 2/a. ábra).
2/a. Acoma váza a Magas sar kő (mai magyarsággal Magasságos úr köve) mondatjellel (1910), az ábra jobb felső sarkában a székely írás "m" (magas), "s" (sar "úr") és "k" (kő) jele
2/b. ábra. A hunok által meghatározott, vagy a hunok egyik csoportját jelentő szarmaták türkizből és aranyból készített rúdvégi csúcsdísze a világoszlop modellje, az olvasata: Magas ősi kő
2/c. ábra. Zamárdi avar csat, felső részén a Bél szár magas kő (mai magyarsággal: Bél úr magas köve, vagy Magasságos Bél úr köve) mondattal (fotógrafika)
2/d. ábra. A honfoglalás kori ibrányi ezüstkarperec részlete az égig érő fát ábrázoló, Magas kő sar (mai magyarsággal Magas kő úr, vagy Magasságos úr köve) olvasatú jelmontázzsal
2/e. ábra. A törteli honfoglalás kori szíjvégen a magas kő olvasatú világoszlop csúcsa felől érkezik a magyarságot boldogabb új hazába vezető csodaszarvas, a jelmontázs teljes üzenete: A magas kő Ten országa
2/f. ábra. A nagybaracska - kisbaracskai török kori ezüst övcsatrész grafikai rekonstrukciója (középen), a baracskai ős, nagy ég és ragyogó hieroglifák (balra, fentről lefele) és a hieroglifáknak megfelelő székely ős szójel, valamint az "n", "g" és "r" rovásbetűk (jobbra), a fa csúcsán és az övcsat peremének hullámosságában megjelenik a magas kő ligatúra is
2/g. ábra. A pácini reneszánsz sgraffito az Egy Isten olvasatú égig érő fát ábrázolja a magas és a kő hieroglifák között, az ábra jobb szélén a székely írás "m" (magas) és "harmadik k" (kő) jele
2/h. ábra. Korondi gyertyatartó az égig érő fa Isten magas ősi köve olvasatú ábrázolásával, a magas kő jelpár a növényábrázolás csúcsán látható, amint a nagybaracska - kisbaracskai török kori ezüst övcsatrészen is, az ábra jobb szélén a székely írás képszerű "m" (magas) és "harmadik k" (kő) jelei láthatók
2/i. ábra. A karcagi Árpád kori csatkarika lineáris jelei egy ismétlődő sorokból álló imádságot rögzítenek (balra) a két ismétlődő szövegrészlet: Magas kő, magas égi kő
2/j. ábra. A korondi boroskancsó derekán a Tejút különböző értelmezéseit látjuk körben: középen van a Magas kő, mellette a függőleges hullámvonal folyóként jellemzi, a két szélen pedig az égig érő fa is megjelenik, az ábra jobbra felső részén a Magas kő mondatjel képszerű változata a korsóról, alatta a karcagi csatkarikáról a Magas kő mondat lineáris jelváltozatokkal
Istenidéző szertartás szövegkönyve
A Vannebo-i veret (1/a. ábra) egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlatát hordozza. A jelen fejezetben e szövegkönyvnek mutatom be néhány párhuzamát. A hasonló istenidéző szövegek a mindkét oldalon egyaránt feltűnő ferde vonalakról, a székely írás "kis r" betűjének változatáról ismerhetők fel. Két esetben (3/a. és 3/c. ábra) ezt a székely "r" betű teljesebb alakja helyettesíti (a "nagy R" betű, amelyből az egyszerűbbet kivonatolták).
Az ősvallás istenidéző szertartásai jellemzően három fontos részből álltak. Az első részben az Istent szólongatták: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! A középső részben megjelent az Isten, akit vagy az isten valamilyen jele (az 1/a ábrán a Ten jel), vagy egy antropomorf ábrázolás mutat fel (3/b-3/d. ábra). A szertartás harmadik részében az Istent búcsúztatták. Ezt ugyanaz a jel jelzi, mint a hivogatást: a székely írás "kis r", vagy "nagy R" jele: a ragyogj/ragyogtál hieroglifa.
3/a. Az acoma cserépbögre istenidéző szertartásának szövegkönyvében a székely írás "nagy R"betűjének megfelelőjét használták
A 3/a. ábrán látható acoma bögre istenidéző szövegéből csak a szertartás első két szakaszára utaló Ragyogj! és Jóma! hieroglifák láthatók, a búcsúztatás Ragyogtál hieroglifája nyilván a bögre tulsó oldalán lenne látható. Az indián fazekas a székely írás "nagy R" rovásbetűjének megfelelő formát használja, amint a 3/c. ábrán látható telki hun csat mestere is. A Jóma "jó magas, jó mágus" ligatúra egy kőkori istennév. A finnek ma is jumala-nak mondják az istent, mi magyarok az ima szavunkban őrizzük az emlékét. Az amerikai indiánok népi jelhasználatában ez a leggyakrabban felbukkanó jel.
3/b. ábra. Acoma váza istenidéző szertartás szövegkönyvével
A 3/b. ábrán lévő acoma váza istenidéző szertartási szövegkönyve a székely írás "kis r" betűjének megfelelőjét használta. Az acoma szövegkönyv hieroglifáinak megfelelői a mai magyar jelkészletben: a székely írás "kis r" betűje és egy képszerű szár "Úr" hieroglifa egy magyarszombatfai fazekasedényről (az ábra jobb szélén).
3/c. A németországi Stadel barlang 38 ezer éves oroszlánfejú idolján is megjelennek két oldalon az istent idéző Ragyogj! és búcsúztató Ragyogtál hieroglifák (a székely "kis r" megfelelői), a szertartés körponti eseményére (az epiphaniára) a közöttük lévő antropomorf alak emlékeztet
3/d. ábra. A telki hun vascsat részlete egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata (középen), az ábra bal szélén a hun Ragyog, Lyukó és ég hieroglifák, a jobb szélen pedig a hieroglifáknak megfelelő székely "R", "ly" és "g" betűk
A telki hun csatból bemutatott részlet (3/b. ábra) bal és jobb szélén lentről felfele kétszer is elolvasható ugyanaz a mondat, némileg eltérő ragozással: Ragyogj Lyukó az égben! és Ragyogtál Lyukó az égben. A hun szöveg közepe (a Lyukó név és az arc ábrázolása) a szertartás középső szakaszát, az epiphaniát idézi, amikor Lyukó isten megjelenik.
3/e. ábra. A Szent Korona pártáján lévő Krisztus-zománc hármas csoportba tagozódó jelei egy istenidéző szertartás három szakaszának szövegkönyvét rögzítik magyar hieroglifákkal
A 3/c. ábra alsó sorában láthatók a szabírhun hieroglifáknak megfelelő mai székely jelek. Balra az "r", "s" (Ragyogj, ragyogj, ragyogj sar, mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj Uram!) mondat. Középen az epiphaniát Jézus krisztus ábrázolása idézi fel, rajta az "f", "s". "ly" (Lyukó sar földje, mai magyarsággal: Lyukó úr földje) szöveg olvasható. Jobbra ismét az "r" és az "s" (Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál sar, mai magyarsággal: Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál Uram mondat) olvasható.
Karl O. Högström levele
"A Q-L527 a Q-M242 alcsoportja. A Q-M242 egy haplocsoport, amelyről azt feltételezik, hogy Szibériából származik. A Q-M242 és Q-L527 semmilyen formában és formában nem finnugor. A Q-M242 teljesen hiányzik a számik és a finnek körében. Az egyetlen Q-M242 csoport, amely finnugor nyelvet beszél, a szelkupok, de úgy tartják, hogy eredetileg egy jeniszei nyelvet beszéltek, akárcsak közeli szomszédaik, a ketek. Ha bármilyen nyelvcsaládhoz kapcsolódik, akkor a Q-M242 haplocsoport és alcsoportjai a Szibériában és Amerikában található dén-jeniszei nyelvekhez kapcsolódnak. A Q-M242 szinte teljesen hiányzik a török és a mongol emberek körében.
A Q-M242 törzsek Szibériában őshonosak voltak, mielőtt az új csoportok kitelepítették volna őket. Ez az oka annak, hogy nagyjából minden indián a Q-M242-hez tartozik, mert Szibériából Amerikába vándoroltak egy olyan ponton, amikor a régióban szinte minden ember ebbe a haplocsoportba tartozott. A Q-M242 két alcsoportja van Skandináviában, a Q-L527, amely túlnyomórészt Dél-Svédországban, és a Q-L804, amely túlnyomórészt Dél-Norvégiában található. A Q-L804 szorosabban kapcsolódik az amerikai kontinensen található alcsoportokhoz, mint a Q-L527-hez. A Q-M242 haplocsoport legmagasabb gyakorisága Európában Svédországban található.
A Q-L527 haplocsoporthoz tartozom. Nekem is van 2% északkelet-ázsiai adalékanyagom. Minden autoszomális DNS-teszt ugyanazt mutatja, és ezt a DNS-blokkot apámtól örököltem, mert a vizsgálatok kimutatták, hogy majdnem ugyanannyi északkelet-ázsiai adalékanyag van benne. Természetesen apámtól örököltem az Y-kromoszómát a Q-M242 mutációkkal, mivel az Y-DNS apáról fiúra száll. A nagy kérdés az, hogy a Q-L527 és a Q-L804 mikor jutott el Skandináviába. Lehetséges, hogy mindkét alcsoport a mezolitikum idején érkezett Skandináviába, és ugyanannak a Szibériából kifelé irányuló dén-jeniszei vándorlásnak a része volt, amely elérte Amerikát, de egyes csoportok inkább nyugatra vándoroltak. A Q-L527 és a Q-L804 is az utolsó jégkorszak vége felé jött létre.
Az a tény, hogy nálam 2% északkelet-ázsiai adalékanyag, úgy tűnik, ellentmond ennek az elképzelésnek, mivel a legtöbb valódi svédben nincs ilyen adalékanyag. Ez arra utal, hogy a Q-L527 sokkal később érkezett Skandináviába. Más típusú bizonyítékok is alátámasztják ezt az elképzelést, például az a tény, hogy a Q-L527 és a Q-L804 utolsó közös őse (MRCA) körülbelül 3000 évvel ezelőtt élt. A Sösdala-lelet a dél-svédországi Scaniában, a Vätteryd-sírmező közelében talált lótakaróból álló régészeti lelet. A lelet az V. századra, a hun birodalom összeomlásának idejére datálható. A Sösdalai lovasok című új könyvében Ulf Näsman svéd régész „fejedelmi hunoknak” titulálja ezeket a leleteket. Lotte Hedeager dán régész sok éven át azzal érvelt, hogy Skandináviában hunok voltak jelen. Érdekes módon a Hunnrörsbackarna helynév a Vätteryd és a Sösdala mellett található. Ez a helynév úgy is értelmezhető, hogy „a dombok a hun sírral”. A Rör jelentése "sír". Backe jelentése "domb/lejtő".
Dél-Svédországban sok olyan helynév található, amelyeknek hun előtagja van. Ilyen típusú helynevek nem találhatók Skandinávia többi részén vagy Európa más részein. Nyilvánvaló összefüggés van e helynevek és a Q-L527 között. Ez azonban lehet véletlen. Érdekes módon a Q-L527 elterjedése összefügg azzal, amit Svédországban 3. klímazónának neveznek. Ezt az éghajlati zónát a nyílt síkságok és lombhullató erdők határozzák meg. Ha a hunok jelen lennének Skandináviában, akkor természetesen Svédországnak ezt a részét választották volna, ahol lovaik szabadon legelhetnek. Az elmúlt években olyan tudósok, mint Hyun Jin Kim és Etienne de la Vaissière, meggyőzően bebizonyították, hogy kapcsolat van a hunok és a hsziongnuk között. Más tudósok, például Edward Vajda és Alexander Vovin meggyőzően bebizonyították, hogy a hsziongnu törzs törzsei jeniszei nyelvet beszéltek. A Q-M242 másik alcsoportja a Q-L713. Ez az alcsoport Magyarországon és Lengyelországban található, és egyértelműen a hunokhoz kötődik. A hunok, akárcsak a Xiongnu, sok törzsből álltak.
Nemrég kiadtam egy könyvet Hunok Skandináviában címmel. Ez egy, a modern DNS köré összpontosuló új megközelítés, amelyben arra vállalkoztam, hogy megvizsgáljam, miért tartoznak egyes dél-skandináviai férfiak az Y-DNS-vonalhoz, amely Dél-Szibériára és Belső-Ázsiára vezethető vissza. A könyvben azt állítom, hogy a lovas harcosok egy csoportja az i.sz. 400-as évek elején észak felé vándorolt Délkelet-Európából Skandináviába, és ezek a férfiak a hunokhoz kötődő csoportot alkottak. A könyv több világhírű tudóstól is pozitív értékelést kapott.
Közzétettem néhány részletet az Academia.edu-n és a könyv megvásárolható az Amazon-on."
Skandináv harcosok szkíta és hun jelekkel
A 4/a. ábrán látható skandináviai harcosok két sztyeppi szójelet is viselnek: az égig csapó hullámtarajt ábrázoló jó és a Napot idéző Üdő hieroglifát.
Mindkét harcos nadrágján előfordul a jó "Isten, folyó, jó" szójel. E szokást ukrán régészek az ukrajnai hun leletek alapján rekonstruálták (4/f. ábra). Ruházatra erősíthető, aranyból készített jó hieroglifát szkíta sírban is találtak (4/e. ábra). A jel a csodaszarvas mondával függ össze, amelyben a szarvasünő gázlón át egy boldogabb országba csalja és legyőzhetetlen harcosokká teszi az üldözőit. A jó hieroglifa a gázlón való átkelésre, a boldogabb jövőre emlékeztette a hunokat. Ezért emlékeztetett Attila hun uralkodó is a catalaunumi csata előestéjén a hunok meotiszi gázlón való átkelésére, ami a gótok országának elfoglalását eredményezte.
A jó jel megjelenik a 4/b. ábrán, Tollaskígyó (Ketzalkoatl) kezében. Az indián népi hieroglifikus szövegekben elsősorban a Jóma "jó magas, jó mágus" ligatúrában fordul elő. A 4/c. ábrán bemutatott acoma edény szövegében is összefügg a jó és a magas hieroglifa, ám a Jóma ligatúra összetétel jellege, a jó hieroglifa önállósága is nyilvánvaló.
Az egyik skandináviai harcos pajzsán lévő, a napistent megnevező Üdő hieroglifa párhuzama több okunyevi szkíta sztélén is megtalálható (4/e. ábra). A jel a hettita hieroglif írásban meglévő, Utu "Idő" sumér napistent jelölő szójel rokona. A napisten neve is rokon a három kultúrában: a sumérben Utu sar, a szkítáknál Oitoszür, magyarul Üdő/Idő úr.
4/a. ábra. A nadrágjukon a jó szójelét, a pajzson az Üdő hieroglifát (a napisten nevét) viselő harcosok skandináv ábrázolása
4/b. ábra. Az azték Tollaskígyó jogarának csúcsán a Tejútra utaló jó "folyó, Isten" hieroglifa szerepel
4/c. ábra. Acoma edény a Ragyogó Jóma ten mondattal, az ábra jobb szélén az acoma hieroglifáknak megfelelő mai magyar jelek: a székely írás "nagy R", "j", "m" betűi, valamint ten szójele
4/d. ábra. A tápiószentmártono szkíta aranyszarvason a jó "folyó" hieroglifa utal a szrvas feladatára: üldözőinek a gázlón való átvezetésére
4/e. ábra. Okunyevi sztélé az Üdő ügy atya (mai magyarsággal: Idő folyó atya)
4/f. ábra. Szkíta ruhadísz, jó hieroglifa (Kr. e. IV-III. század, Panfilov nyomán)
4/g. ábra. Hun lovas, nadrágján a kacskaringó alakú jó hieroglifával (ukrán rekonstrukció Csomor Lajos nyomán)
4/h. ábra. A Mendoza kódexben látható azték harcos szintén a pajzsán viseli a napisten jelét (ez a változat a Lyukó nevet rögzíti a magyar hieroglif írásban)
Óg úr (az ogur ősapa) szójele
5/a. ábra. Holmetorp, Öland, a legfelső és a korongot több példányban övező, az égboltot ábrázoló jel a székely írás "o/ó" rovásbetűjével és a magyar hieroglif írás Óg szójelével azonosítható
Az 5/a. ábrán az Ószövetségben is említett, Heraklésszel azonos Óg király jele látható több példányban. Óg úr az, akiről leszármazottait, a hunokkal azonos ogur népet elnevezték. Az eget ábrázoló ív két vége azért kunkorodik, mert - mint azt a sztyeppi mitológiából tudjuk - az égboltot a szelek időnként felemelik, majd visszaejtik, ezért az kicsorbul.
5/b. Az acoma edényen körbefutó díszítés a szokásos, az Óg hieroglifát tartalmazó sztyeppi ligatúrák ismétlésének tűnik
5/b. ábra. A római kori Saváriában előkerült vakolatra festett szabírhun mondatjel olvasata: Óg sar Lyukó (mai magyarsággal: Óg úr a Lyukó), az ábra bal alsó sarkában a szabírhun hieroglifáknak megfelelő székely "o/ó", "s" és "ly" betűk
5/c. ábra. A pécsi székesegyház Árpád kori mondatjelének olvasata: Óg az Egy ős
Magas kő ábrázolási konvenció
A 6/a. ábrán a Magas sar kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondatjel olvasható. E mondatjelnek nem csak afganisztáni (6/b. ábra), szkíta, hun és magyar (6/d. ábra), hanem amerikai indián (6/c. ábra) párhuzama is van. Az amerikai előfordulás a svéd-hun-indián genetikai összefüggés írástörténeti illusztrációja. Azt jelenti, hogy ez a mondatjel (valamint nyelvi és vallási tartalom) már létezett az indiánok őseinek Amerikába vándorlásakor is. A magas kő jelpár a lépcsős toronytemplom és a hasonlóképpen elképzelt égbolt/világoszlop rajza. Az esetenként közéjük illesztett harmadik jel az Isten neve, vagy jelzője (az 1/a. ábrán lévő Vannebo-i vereten e célt szolgálja a nagyméretű Ten hieroglifa).
6/a. ábra. Funen-i csüngő korong a Magas szár kő mondatjellel (középen), a korong hieroglifikus Magas szár kő ligatúrája (balra) és a hieroglifáknak megfelelő magas szójel, "sz" betű és kő szójel a székely írásból (jobbra)
6/b. ábra. 4000 éves afganisztáni istennő-idol, vállain a Magas kő ligatúrával, a szár ligatúra képszerű változata a hasán jelenik meg
6/c. ábra. Jeddito tál, közepén a Magas szár kő (mai magyarsággal Magasságos úr köve) mondattal
6/d. ábra. A paziriki szkíta szőnyeg jelképe Magasságos Jóma köve alakban olvasható el
6/e. ábra. Alucsajdengi hun jelvény a Jóságos Lyukó magas köve mondattal
6/f. ábra. Gyimesi hímes tojás a Magas sar kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondattal
Nagy ország
A Selvik-i függő köriratában szereplő mondatjel a nagy és az ország hieroglifák ligatúrája.
A nagy jel szerepel több avar leleten (pl. 7/b. ábra), valamint összefügg a székely írás "n" betűjével is.
Az ország jelnek ez a három pont alakú változata megtalálható az 1/f. ábra meroving boglárján is. A kínai lolo írásban a három pont alakú szójel "kő" jelentésű, ami nem ellentmondás. Ugyanis a hármas halom alakú sumér khur szó is kettős: "hegy, ország" jelentést hordoz. Ennek megfelelően a magyar ország szó töve megtalálható az orom szó tövében is. Azaz a régi, nemzetközi szójelnek több, egymáshoz közeli grafikai és jelentésbeli változata volt.
7/a. ábra. A Selvik-i függő köriratában a Nagy ország mondatjel ismétlődik, az ábra jobb felső sarkában felül a székely írás "n" betűje, alatta a magyar heraldika által megőrzött ország szójel
7/b. ábra. Zamárdi avar szíjvég részlete a Nagy jó sar (mai magyarsággal: Nagyságos folyó úr) mondattal
7/c. ábra. Costa Rica-i edény Kr. e. 1300 tájáról a Nagy ég mondattal
A turul neve Lyukó
A magyar krónikákban megőrződött Emese álma mondában a hun-magyar dinasztia ősapja egy turulmadár, az Isten zoomorf alaja, vagy küldötte. Az alább látható ábrák nyilvánvalóvá reszik, hogy a hun-magyar dinasztia nagy tiszteletben tartotta és a Jóságos Úristen felirattal látta el a turulmadarat.
8/a. ábra. A skandináv turul mellén szembetűnő a Lyukó jel (a hunoknál és avaroknál a napisten egyik neve) , ami a tollak hangsúlyozott körvonalával együtt megengedi a Nagyon, nagyon nagy Lyukó olvasatot
8/b. ábra, Azték madár Lyukó hieroglifával (a csőrében és a szárnya alatt lévő vonalak ragyogó/ragyogj, ragyogtál szójelekként értékelhetők, amely esetben egy istenidéző szertartás szövegkönyvéről is szó van)
8/c. ábra. Attila hun uralkodó alakja a magyar Képes Krónikából, pajzsán a Géza fejedelem (945-997) koráig címerként használt turullal
8/d. ábra. A frank turul szeme egy Lyukó hieroglifa, ami a közelében lévő ívekkel együtt lehetővé teszi a Nagyon, nagyon nagy Lyukó olvasatot
A négy sar "sarok, úr" jel alapján ez a frank madár egyúttal egy világmodell is, egy panteista világnézet dokumentuma.
8/e. ábra. A rakamazi honfoglalás kori korongon elolvasható a hieroglifikus Jó sar ős ten (mai magyarsággal: Jóságos Úristen) mondat, az ábrán az alsó sorban a székely írás "j", "s" betűje és ős, valamint ten szójelei
A skandináviai hunokról kialakult párbeszéd
A kötetben a szerző így írja le a tudományos közvélemény álláspontjának utóbbi időkben történt változásait:
"In 2007, Professor Lotte Hedeager published a research article in Norwegian Archaeological Review about Hunnic presence inScandinavia which prompted Professor Ulf Näsman to publish an articlein Fornvännen in 2008 where he argued against Hedeager’s hypothesis.
This resulted in a reply by Hedeager in Fornvännen the same year which Näsman replied to in the same journal the following year. In 2011,Hedeager published a book titled Iron Age Myth and Materiality: An Archaeology of Scandinavia AD 400 –1000 where she further developedher hypothesis. Hedeager argues, among other things, that the customs practiced by the equestrian elite in central Scania who belonged to the Sösdala cultural horizon are indicative of Hunnic presence in southern Scandinavia.
In 2017, Näsman and Charlotte Fabech, PhD, publisheda book titled The Sösdala Horsemen: and the Equestrian Elite of FifthCentury Europe where they present the accumulated knowledge so farregarding the cultural horizon known as the Sösdala style. In the finalchapter, the authors present a fictional narrative constructed aroundlocal warriors who travel to southeastern Europe where they areintroduced to steppe nomadic customs which they later bring back tocentral Scania. However, the authors simultaneously describe thearchaeological finds from central Scania as foreign and that they lacklocal roots.
In the 5th century CE, a cultural shift took place inScandinavia and eastern influences can be detected in the materialculture. One such example is a new ornamentation style centeredaround animals and shapeshifting that is shamanistic in nature and can be attributed to eastern influence."
"2007-ben Lotte Hedeager professzor publikált egy kutatási cikket a Norvég Régészeti Szemlében a hun jelenlétről Skandináviában, ami arra késztette Ulf Näsman professzort, hogy közreadjon egy cikket a Fornvännen folyóiratban 2008-ban, amelyben Hedeager hipotézise ellen érvelt.
Ennek eredményeként Hedeager ugyanabban az évben válaszolt a Fornvännenben, amelyre Näsman a következő évben ugyanabban a folyóiratban reflektált. 2011-ben Hedeager kiadott egy könyvet Vaskori mítosz és anyagiság: Skandinávia régészete Kr. u. 400 –1000 címmel amelyben továbbfejlesztette a hipotézisét. Hedeager többek között azzal érvel, hogy a Sösdalai kulturális horizonthoz tartozó közép-szkániai lovas elit szokásai a hunok dél-skandináviai jelenlétére utalnak.
2017-ben Näsman és Charlotte Fabech kiadott egy könyvet A Sösdalai lovasok: és az ötödik századi Európa lovas elitje címmel, ahol bemutatják az eddig felhalmozott tudást a Sösdala stílusként ismert kulturális horizontról. Az utolsó fejezetben a szerzők egy fiktív narratívát mutatnak be, amely a helyi harcosok köré épül fel, akik Délkelet-Európába vándorolnak, ahol megismerkednek a sztyeppei nomád szokásokkal, amelyeket később visszahoznak Scania központjába. A szerzők azonban ugyanakkor azt írják le a közép-szkániai régészeti leletekről, hogy azok idegenek és nem helyi gyökerűek.
Az i.sz. 5. században kulturális váltás ment végbe Skandináviában, és az anyagi kultúrában keleti hatások fedezhetők fel. Ilyen például az állatok és az antropomorf alakok köré épülő új díszítési stílus, amely sámánisztikus jellegű, és keleti hatásnak tulajdonítható."
A kötetben közölt genetikai eredmények kétségbevonhatatlanul tanúsítják, hogy a hunok bevonultak Skandináviába. Azt pedig, hogy ott meghonosították a sztyeppei nomád szokások némelyikét, a "Sösdala stílusként ismert kulturális horizont" is tanúsítja. E horizontot magyarul elolvasható jelpárhuzamokkal és szövegekkel egészítem ki. Azt eddig is tudtuk, hogy a hunok magyarul beszéltek és használták a székely írás előzményét, a magyar hieroglif írást. A kötetben bemutatott skandináv tárgyakon a fiatalabb germán rúnával írt szövegek mellett a kőkori eredetű magyar hieroglifákkal írt rövid ősvallási szövegeket is találunk. A hun korban, vagy azt követően hasonló jelenség (a hun szójelek elterjedése) figyelhető meg Európa déli és nyugati felében is, Itáliától a merovingokig és az angolszászokig.
Hasonló következtetésre jutott Ha-Sung Howard Chung koreai professzor is, akinek a merovingokról írt dolgozata feltehetően a skandináviai hunokra is érvényes tanulságokat fogalmaz meg. E szerint a merovingok a hunok felső osztályához tartoztak, a frank államalapító, I. Childerich pedig, akinek a sírjából cikádák (kabócafigurák) kerültek elő, kötődhetett a hun dinasztiához is. A kabócafigurák Európa-szerte megtalálhatók a migrációs időszak vezetőinek sírjaiban. Ázsiából kivándorolt királyi családok jelvényei ezek.
Hozzátehetem, hogy a skandináviai leletek között ugyan nem ismerek cikádákat, az általánosan tapasztalható jelenség (a hunok és a hun divat elterjedése, a hun nemesség domináns volta) alól azonban Skandinávia sem volt kivétel.
Összegzés
A skandináviai hun jelkészletnek 12 elemi szójelét azonosítottam fent a Karl O. Högström által bemutatott tárgyakon (nem minden képet vettem át tőle). E jelek mindegyikének megtalálható a párja a magyar jelkészletben (a székely írásban és a heraldikában), a sztyeppi (szkíta, hun, avar, indoszkíta) jelek között, valamint az amerikai indiánok népi jelkészletében (9. ábra).
9. ábra. A skandináviai hun jelkészlet összehasonlítása a magyar, a sztyeppi (szkíta, hun, avar stb) és az amerikai indián népi jelkészlettel
A jelpárhuzamok között kiemelkedő jelentőségű a mondatjelek, ligatúrák és a ligatúraképzés szokásának egyezése. A skandináv írásemlékek között három ilyet is találtunk. A hunok ezt az eljárást Keletről hozták, ahol a kínaiak - nyelvi okok miatt - ma is nagy számban alkalmaznak ligatúrákat és jelmontázsokat. Közülök a magas kő ábrázolási konvenciót (pl. 1/a., 1/b. és 2/a. ábra) és az istenidéző szertartás kézikönyvét fentebb bemutattuk (pl. 1/a., 3/a., 3/d. ábra). A 7/a. ábrán látható Nagy ország mondatnak pontos megfelelőjét nem találtuk meg, azonban mind a nagy, mind az ország jelnek (9. ábra) és a hasonlóképpen képzett (Pl. Nagy ég, 2/f. és 7/c. ábra) jelszerkezeteknek is léteznek megfelelői a vizsgált kultúrkörökben.
A Nemetz Tibor segítségével 1992-ben elvégzett valószínűségszámítás alapján tudjuk, hogy a hasonló megfelelések nem a véletlennek, hanem a jelkészletek genetikai kapcsolatának köszönhetőek. Az ősvallás céljait szolgáló magyar hieroglif írás, amelynek a jelkészletét hordozzák a fentebb bemutatott tárgyak, már a kőkorban elterjedt a Pireneusoktól Amerikáig és Ausztráliáig. Később ezt a jelhasználatot elsősorban a sztyeppi népek őrizték alig megváltozott formában. Ezért ezek az írástani egyezések alátámasztják Karl O. Högström genetikai adatok alapján levont következtetéseit. A hun népesség és a hun kultúra egykor meghatározó erejű hatást gyakorolt Skandinávia déli részére.
Jegyzet
(1) Többször tapasztaltam, hogy az olvasóim megdöbbentek a hasonló hieroglifikus írásemlékek láttán. Ennek több oka is van.
Ez a megdöbbenés egyrészt azt jelzi, hogy a hieroglifikus írásemlékek nem hasonlítanak a latin írás mutatványaira. A magyar hieroglif írás a kőkori ősvallás céljára alakult ki, a latin pedig a hétköznapi információmegosztás és rögzítés érdekében - ezért a két írásnak eltérő szabályai vannak. Például többnyire nem sorokat alkotnak a hieroglifák, hanem képeket és nem egy hangot jelölnek, hanem szavakat, vagy mondatokat. A szórtan elhelyezkedő szójelek némileg eltérő mondatokat is alkothatnak, mert a szavaknak esetenként a sorrendjét is találgatni kell s mert a szójelek nem jelölik a ragozást. E szabályokat a Magyar hieroglif írás c. kötetben és a jelen blog 900 cikkében írtam le és támasztottam alá példákkal. A hieroglifikus szövegek megértése érdekében a szabályokat meg kell ismerni, mert mással nem pótolható forráscsoportot jelentenek. Ezek az írásemlékek magas fokú művészi tehetségről és kreativitásról tanúskodnak. Méltán állunk előttük lenyűgözve.
10. ábra. Az MTA és a magyarországi "tudományos konszenzus" székely írással kapcsolatos magatartásának egyik lehetséges magyarázata
Másrészt azt is jelzi az olvasók megdöbbenése, hogy a világ - ha egyáltalán tud róla - akkor nem ismeri eléggé a magyar nemzeti írást. Ennek az írásnak legújabban székely írás a neve (szójeles változatának magyar hieroglif írás). A nemzetközi tudomány nyugati fele azért nem ismeri a székely írást, mert a mindenkori megszállóinkat és a pénzügyi háttérhatalmat elvtelenül kiszolgáló magyarországi akadémikus "tudomány" legfeljebb magyar- és tudományellenes prekoncepciók mentén összetákolt hazugságokkal etette.
A hazai "tudós" intézmények magatartására jellemző néhány eset.
Az Országos Széchenyi Könyvtár 2009-es nyelvemlék kiállításának szervezői nem voltak hajlandók rovásírással írt nyelvemlékeket kiállítani, mert a Soros Alapítvány által is befolyásolt Magyar Tudományos Akadémia csak a latin betűs nyelvemlékek kiállítását rendelte meg (10. ábra).
A Magyarságkutató Intézet sorozatban rendez olyan kiállításokat, ahol hun és avar nyelvemlékeket hordozó leleteket állítanak ki, ám azok elolvashatóságát a figyelmeztetés ellenére sem jelzik a látogatóknak.
A Magyar Nemzeti Múzeumba letéti szerződéssel leadott budapesti késő középkori jelvény rovásjeleket hordozó felületét restaurálás ürügyével barbár módon lereszelték. Ezt követően előbb a múzeum főigazgató-helyettese által írt dolgozatban a lelet rovásjeleit, majd a Magyarságkutató Intézet rováskorpuszában a rovásírásos olvasat létét is letagadták.
A Magyar Tudományos Akadémia 2021-ben kiadott rováskorpusza már meg sem említette ezt a leletet, pedig a székely írás egyik legkorábbi emléke lehetne az ő fogalmaik szerint is. A tényeket letagadó szerzők és szerkesztő miatt az írásunk történetét és jelentőségét e kötetből sem lehet megismerni.
Irodalom
Karl O. Högström: The Huns in Scandinavia, A new approach centered around modern DNA, 2022. (academia.edu)
Ha-Sung Howard Chung: The Origin of the Merovingians Or Why was King Childeric not buried Catholic? (academia.edu)
Varga Géza
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
