2022. december 27., kedd

Kalotaszegi nagyírásos világmodell hieroglifikus mondatokkal

Kalotaszeg Erdélyben, a Kalota patak és a Körös szegletében mintegy 34 falut magában foglaló tájegység. Az erdélyi magyarság hímzésekben leggazdagabb vidéke a sokféle hímzőtechnikát, a hímzett holmi mennyiségét és a hímzés kivitelezését illetően. A kalotaszegi nagyírásos hímzés színeiben, motívumaiban hasonlóságot mutat a mezőségi, a torockói és az udvarhelyi hímzésekkel, mégis különbözik tőlük. Az elnevezés azt bizonyítja, hogy a készítői egykor még tudták, miszerint a hímzett mintáik elolvasható képjelek (a magyar írás szó ugyanis rajzolást is jelent). Szakértők szerint Ázsiában találhatóak hasonló technikával készült hímzések. A jelen rovológiai blog számára az a leginkább figyelemreméltó, hogy a nagyírásos motívumok esetenként jól olvashatók a magyar hieroglif írás szójeleivel. E cikkben egy kalotaszegi világmodell mondatjeleit (1/a. ábra), meg ezek néhány párhuzamát mutatom be (1/b., 1/c., 3., 4/c. és 5. ábra). E kalotaszegi világmodell minden részletében elolvasható. Ez nyilván a felülnézeti világmodellek ama szabályának köszönhető, hogy elolvasható jelekből kell állnia. Az indiai mandalák (világmodellek) némelyike szintén elolvasható imádságokat rögzít.



1/a. ábra. A kalotaszegi felülnézeti világmodell (középen), a világmodell Lyukó a ragyogó jó magas ősi kő olvasatú, sugár irányú mondatjele (balra), valamint a mondatjel hieroglifáinak megfelelő székely "ly" (Lyukó), "r" (ragyogó), "j" ( "folyó"), "m" (magas), "us" (ős) és "k" () jelei (jobbra, lentről felfele), valószínűbb olvasata a három mondatból álló szimmetrikus istenidéző szertartási szövegkönyv: Lyukó, ragyogj, ragyogj folyó! Magas ősi kő. Lyukó, ragyogtál, ragyogtál, folyó 




1/b. ábra. Hun eredetű, vagy ihletésű meroving korong (fent) sugár irányú, magyar jelekkel írt és magyarul elolvasható mondatokkal (lent balra), alul jobbra a meroving hieroglifáknak megfelelő magyar jelek (fentről lefele): a székely írás "ly" (Lyukó), "us" (ős), "nt/tn" (ten) jele, valamint a heraldika ország szójele




1/c. ábra. Avar korong a zamárdi temetőből, sugár irányban elolvasható Lyukó ős sar (mai magyarsággal: Lyukó ősúr) mondatokkal, az ábra jobb szélén (alul) az avar hieroglifáknak megfelelő székely "ly" (Lyukó), "us" (ős) és "s" (sar "sarok, úr") jelek (fentről lefele), a köriratban a nagy hieroglifa, a székely ítás "n" betűjének megfelelője ismétlődik



A felülnézeti világmodell a világ szakrális középpontjának jelekből alkotott, leegyszerűsített térképe. Ténylegesen létező táj (az Ararát és a négy szent folyó vidéke), a Homo sapiens sapiens 100-50 000 között volt őshazája. Az innen kiinduló csoportok népesítették be Eurázsiát, Amerikát és talán Ausztráliát is. Ez volt az Éden, ahol az emberiség kidolgozta a természettel és a társadalommal való együttélés szabályait egy ősvallási világnézet keretében. E kőkori ősvallás jelképei napjainkig megőrződtek a világ írás- és jelrendszereiben, közte leghűségesebben a magyar népi jelkészletben és a belőle kialakult székely írásban. Az egyik népszerű, kőkori eredetű "irodalmi" műfaj volt a felülnézeti világmodell. A világmodell közepén szokás szerint az Isten jelképe szerepel. Ennek megfelel a Lyukó szójel, ami a hunok és avarok istenének egyik nevét rögzíti. A világmodellek sarkain (esetünkben az oldalfelezőkön is) az égbe vezető út valamilyen jele szokott szerepelni. A kalotaszegi világmodell sarkain ennek megfelel a szár "úr" szójel, amely az Istennel azonos égig érő fa (a Tejút) jelképe.



2. ábra. A kalotaszegi világmodell Lyukó magas köve az isteni nagy szár (mai magyarsággal: Lyukó magas köve az isteni nagyúr) olvasatú hieroglifikus mondata (középen), a mondatot alkotó hieroglifák (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely "ly" (Lyukó), "m" (magas), "harmadik k" (), ős, ten "n" (nagy), valamint "sz" (szár "úr") rovásjelek (jobbra, lentről felfele)



3. ábra. A kalotaszegi világmodell Nagy szár (mai magyarsággal: Nagyúr) mondata és annak párhuzama egy kusán függőn (jobbra) az ég boltozatát alátámasztő fa elolvasható rajza ez 



4/a. ábra. A kalotaszegi világmodell itt látható részlete több mondatból álló istenidéző szertartási szövegkönyv



 

4/b. ábra. A kalotaszegi világmodell Zsendülő jó ős magas köve részmondata az istenidéző szertartás középső szakaszának, az epiphaniának, az Isten megjelenésének állít emléket a Tejút hasadékában születő Isten jelképekkel való ábrázolásával




4/c. ábra. A karosi honfoglalás kori tarsolylemez szintén az égig érő fa (a Tejút) hasadékában karácsonykor megjelenő Istent idézi, ám egy másik szójellel: a hasadékban a székely írás Ten "isten" jele olvasható, az ábra jobb alsó részén a székely írás ős és ten szójele


Azt, hogy a 4/b. ábra az epiphaniának, az Isten megjelenésének állít emléket, több körülmény is alátámasztja:
- A középpontban lévő mandula alakú jel, a székely írás "us" (ős) jelének változata azt a pillanatot ábrázolja, amikor a Tejút hasadékában karácsonykor felkel a Nap, azaz megszületik, megjelenik az Isten. Az Istent itt a "magas kő" jelpár jeleníti meg.
- A jelmontázs csúcsán szerepel a székely írás "zs" betűjének hieroglifikus megfelelője, a zsenge, zsendül "feltámad, újjászületik, kinő" szójel. 
- A jelmontázsban szereplő "magas kő" és "folyó, Isten" jelek az ősvallás által az Istennel azonosnak tekintett Tejút elnevezései.




4/d. ábra. A kalotaszegi világmodell két szimmetrikus részmondata közül a Lyukó folyó ragyogj, ragyogj megelőzi, a Lyukó folyó ragyogtál, ragyogtál pedig követi az epiphaniát




5. ábra. A zengővárkonyi Míves Tojás Múzeum egyik hímes tojásán szintén a ragyogó folyó rajza (elolvashatóan: ragyogó Jóma) jelenik meg, akár a 4/c. ábrán



Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás 

Varga Géza: Magyar hieroglifikus mondatok Tillia Tepe kusán függőjén 

Varga Géza: Istenidéző szertartások szövegkönyve

Varga Géza: Őrségi világmodellek

Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?

Varga Géza: Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével




Varga Géza











Ha Ön a leírások alapján még nem tudta eldönteni, hogy Veleméren van-e az a hely, amelyről egész életében álmodott, akkor ezen a hídon kell átjönnie s a domb tövében jobbra kell kanyarodnia ...




2022. december 25., vasárnap

Nagy úr, nagy ég, nagy Óg és nagy ország mondatjelek

A magyar hieroglif írás rövid szövegmutatványaiban gyakran találkozunk azonos, vagy hasonló alakban visszatérő mondatokkal. Ezek az ismétlődő mondatok gyakran használt vallásos szólások lehettek, ezért remélhetjük, hogy a mai napig kimutathatók a nyelvben. A hasonló jelekből alkotott hasonló szerkezetű mondatjelek egy kőkori ősvallás jelképrendszerének maradékai. A képszerűen szerkesztett mondatokban megjelenő nagy jel az égbolt ívét ábrázolja. A képszerkezetek az "eget tartó Tejút" ábrázolási konvenció változatai. E cikkben a Nagy úr, Nagy ég, Nagy Óg és Nagy ország mondatok néhány előfordulását mutatom be.

.  


1. ábra. A Néprajzi Múzeum azték edénye a hieroglifikus Ragyogj nagy jó Szár (mai magyarsággal: Ragyogj nagy jó Úr) mondattal (középen), az azték ragyogónagy és szár "úr" hieroglifák (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely "r", "n", "j" és "sz" rovásjelek (jobbra)





2. ábra. Sztyeppi ihletésű(?) római katonai csat az I-II. századból (középen), a csat Nagy Óg, Ten és "Isten" hieroglifái (balra), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely jelek (fentról lefelé: "n", "o/ó", "sz", "nt/tn" (Ten) és az ezres számjel)








4. ábra. A zamárdi temetőből előkerült avar szíjvég részlete a Nagy jó sar (mai magyarsággal Nagy jó úr) olvasatú szembőlnézeti világmodellel ("eget tartó folyó" ábrázolási konvencióval), nagyon hasonló az azték edényen is láthatóhoz, az égbolt ívét ez esetben is a ragyogó hieroglifák csoportjai kísérik




5. ábra. A Gizella kincs avar készítésű turulos fibuláján lévő Ragyogó nagy ország mondatjel már nem képszerű kompozícióba szervezve, hanem sorokba rendezve adja elő a jeleket







6. ábra. Az Aranka partjáról származó Árpád kori bronzgyűrű pecsétlapján egy szembőlnézeti világmodell van, amelynek hieroglifikus olvasata: Nagyon nagy Bél szár a zsenge ten (mai magyarsággal: A nagyon nagy Bél úr a zsenge Isten)


7. ábra. A nagybaracska - kisbaracskai török kori ezüst övcsatrész grafikai rekonstrukciója 




8. ábra. Veleméri világmodell Varga Sándor fazekas hagyatékából (egy festett láda közepéről), ahol a sarkokban az "eget tartó folyó" rajza olvasható Nagyságos Jó alakban, ugyanazzal a két jellel, mint amelyeket fentebb az azték edényen is láthattunk


A baracskai ős, nagy ég és ragyogó hieroglifák az ábrán balra, fentről lefele láthatók. A hieroglifáknak megfelelő székely ős szójel, valamint az "n", "g" és "r" rovásbetűk az ábra jobb szélén szerepelnek. A jelvény peremének hullámaiban ismétlődik a Ragyogó nagy ég mondat. 



Irodalom

Varga Géza: Wicker Erikával beszélgetünk a nagybaracskai török kori övkapocs hieroglifáiról

Varga Géza: A lomovátovói kultúra csatja a "Nagy szár" (mai magyarsággal "Nagyúr") mondattal



2022. december 19., hétfő

Bíró András és Bernert Zsolt rovológiai téveszméket terjeszt

Világszenzációnak számító leletek erősítik a türk magyarságeredet-elméletet – Magyarországra érkeztek a legrégebbi sztyeppei rovásírás emlékek - mond jó nagyot a pestisracok.hu Füssy Angéla tollából származó cikke. A cím kellően bombasztikus és ehhez, valamint a cikkben felvonultatott "szakértők" rovológiai tudásához illően tudománytalan magának a cikknek a mondanivalója is. 


1/a. ábra. A székely, az ótürk és a germán jelek összehasonlító táblázata, sok hasonló jelük van (ahogyan az megszokott az írásrendszerek világában), mégis mindegyik egy önálló írás 


1/b. ábra. A Kína területén használt jelek és a magyar jelkészlet néhány egyezése


Biztosan akad értelmes ember, aki ezt a zavaros blöfföt beveszi? A jelek szerint akadhat, mert szégyenletesen nagyfokú a hozzá nem értés még a nyelvészek, régészek és történészek között is. Az Amur menti sziklarajz hatezer éves, magyar jelekkel írt, magyarul elolvasható mondata (2. ábra) mellett mit is akarnak ezzel a most előkerült, évezredekkel későbbi, ótürk jelekkel írt és ótürk szöveget rögzítő kőemlékkel? Nyilván csak azokra lehetnek hatással, akiknek ugyanilyen semmit sem érő zavaros fogalmai vannak a szakterületről. Bernert Zsolt egy ez év január 24-én kelt levelében arról tájékoztatott, hogy "a Magyar Természettudományi Múzeum működési területei közé nem tartozik történeti korú nyelvemlékek vizsgálata". Úgy tűnik, hogy ez a korlát csak a szakmailag megalapozott tömegtájékoztatást akadályozza meg.


Mert ez a híradás és a benne szereplő "szakemberek" is nehezen vehetők komolyan. Bíró András volt az, aki kitiltotta a Kurultájról a legjobb, rovásírással foglalkozó könyveket. Bernert Zsolt pedig úgy mutatott be egy kiállításon avar leleteket, hogy a rajtuk lévő, elolvasott rovásszövegekről említést sem tett. 

A rovásírás szó használata is pontatlan e cikkben. Egyrészt a székely írásnak, amit minden ok nélkül az ótürkkel boronálnak össze a riportalanyok, egyetlen rótt (rovásboton fennmaradt) régi emléke sincs szép hazánkból és pláne nincs a sztyeppéről. Ezért indokolatlan a rovásírásként való emlegetése (ezt az elnevezést csak az akadémikus tudomány ragasztotta rá vagy 80 éve, azt megelőzően hun-szkíta írás volt a neve). Másodszor azt sem lehet tudni, hogy a "szakértők" írástechnológiát értenek-e rovásírás alatt, vagy csak egy meghatározatlan keleti íráskatyvaszt? Ez utóbbira gondolhattak, de az - természetesen - úgy sem helyénvaló, mert a türk korban a magyar és az ótürk írás már egyértelműen külön írás volt. A rovásírás szó alatti egybemosása az ótürk és a székely (meg a többi sztyeppi) írásnak csak azt jelzi, hogy a "szakértőknek" nagyjából fogalma sincs a szakterületről. Így azonban a magyar-ótürk közösség hangsúlyozására nem alkalmas az egyébként is zavaróan pongyola rovásírás kifejezés. Mellesleg ez a most előkerült ótürk szöveg is kőbe van vésve, tehát nem rovásírás. 

A magyarság és a türk nép közös hagyatéka a sztyeppei rovás - állítja a cikk, pedig ilyen írásrendszert (sztyeppi rovást) még senki sem írt le tudományos igénnyel. Bár a "tudományos konszenzus" képviselői rendszeresen beszélnek sztyeppi rovásírásról, tudjuk, hogy ők azok, akik 150 éven át folyamatosan a hozzá nem értésüket bizonyították, vagy kifejezetten hazudtak a székely írás eredetéről. Jellemző, hogy az MTA 2021-ben kiadott rováskorpuszának szerzői sem értenek egyet a székely írás eredetét illetően. Csak abban látszanak egységesnek, hogy valótlanságokkal etetik az olvasóikat (például tagadják a székely jelek hun és avar eredetét, valamint a szójeleink létét).

Sztyeppi rovásírás nevű írásrendszer nincs. Ilyen írásrendszert tudományos igénnyel leírni sem lehet, mert a sztyeppén használt, jobbára megfejtetlen rendszerek egymástól eltérőek. Az 1/a. ábrán bemutatott jelhasonlóságok nem elegendőek az ótürk és a székely írás közeli rokonságának kimondására, mert más rendszerekkel is van hasonló nagyságú párhuzamunk. Például az amerikai indiánok népi jelrendszerével 30, a kínai jelkészlettel pedig 50 egyező jelünk is van (1/b. ábra). 

A székely és az ótürk írás kapcsolata sokkal összetettebb annál, mint ahogyan ezek a "szakemberek" kezelik, pontosabban elmaszatolják. A székely írást ugyanis az alfabetikus (tehát egy hangot jelölő betűkből, á-bé-cé sorendben sorakozó jelekből álló) rendszerek közé, a föníciai-latin írásfolyamhoz sorolják. Ebből annyi igaz, hogy ennek a rendszernek az őse a magyar hieroglif írás volt, mert ennek a szójel-sorrendje (a magyar isteni triász névanyaga) adja a "latinos" jelsorrendet. A = anya, B = Bél-pel-pil-pi-fiú, (a C későbbi jövevény), D = Dana

Ugyanehhez az írásfolyamhoz az elsősorban szótagjeleket és - amennyire ismerjük - eltérő jelsorrendet alkalmazó ótürk rendszer nem csatlakoztatható. Ha a latinos jellegű alfabetikus jelsorrend már a Kr. előtti évezredekben is létezett (legkorábban az ugariti írásban jelentkezik), akkor miként lehet a jóval későbbi és eltérő sorrendű ótürk szótagírást ezzel együvé gyúrni? Csak úgy, ha az emlegetőknek semmi szakmai alapjuk nincs, az arcukon azonban vastag a bőr. 

Ádámról és Éváról (a kőkori ősvallás jelrendszerétől) lényegében minden írásrendszer rokona minden más írásrendszernek. Ennek az ótürk-székely rokonságnak is talán még a szkíta korban, vagy azt megelőzően kell keresni a közös gyökerét egy szójeleket is használó írásban. Ilyen korai időkből azonban az ótürk népekről még semmi adatunk sincs, feltehetően csak később születtek meg. Magyar nyelvemlék ugyanakkor több is akad, például a hatezer éves Amur menti sziklarajzon  (2. ábra) és a hétezerötszáz éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron (3. ábra).

Árulkodó az is, hogy az amerikai indiánok népi írásemlékeit a magyar hieroglif írás segítségével sorozatosan el lehet olvasni (meg lehet érteni), miközben egyetlen jellegzetes ótürk jelet sem lehet találni Amerikában. Amiből következően az ótürk írás sokkal később született meg. Ezt a két rendszert nem lehet összemosni a megtévesztő módon használt és etikai-szakmai alultápláltságról árulkodó rovásírás kifejezéssel. 

Annak - természetesen - örülünk, hogy a türk népekkel szorosabbra fűzzük a kapcsolatainkat, a politikának azonban nem lehet áldozata a rovológia. Azt ennél komolyabban kellene venni, mert rendkívüli nemzeti értékről van szó. Más nemzeteknek márványból faragott szobrai és palotái maradtak fent a régi korokból, nekünk meg ez az írás. Erre kell vigyáznunk. 

Az ázsiai hunok kezdettől magyar nyelvűek voltak, amit pl. az Isten szavunk és a Jóma "jó magas, jó mágus" ligatúra néhány előfordulása, az Amur menti sziklarajz szövege is alátámaszt (2. ábra). A keleti népkonglomerátum csak azt követően vált törökké és mongollá, hogy a hunok nyugatra vonultak. 

S egyáltalán, mit is jelent ez a türk magyarság-eredet? Valami motoszkál a "szakértők" fejében az ugor-török háborúról, csak az nem világos a számukra, hogy abban mindkét oldal tévedett?

Az mindig gyanús, ha valahol azt állítják, hogy a "legrégebbi rovásírásos szöveg" került elő. Ilyesmit nagyjából negyedévente jelentenek be, ám mindig megalapozatlanul. Mi van akkor a Stadel barlang idoljának 38-42 000 éves, vagy a szentgyörgyvölgyi tehénszobor 7500 éves "rovásszövegével"? 

Van néhány - a kutatás számára ismert, de el nem olvasott - szövegünk a messze keletről is. A többek között a Hoppál Mihály által is közölt, Kr. e. 4000 tájáról származó Amur menti sziklarajzon van egy jól olvasható magyar mondat (2. ábra). Minden jele azonos a hun-székely írás valamelyik jelével, ám szójelekként kell elolvasni őket. Ez az, ami a "szakértőknek" nem megy, mert nem ismerik a szakirodalmat (például Veit Gailel híradását a székelyek szó- és mondatjeleiről), valamint a székely írás jeleit sem. Ilyenek például a nikolsburgi ábécé "us" (ős), "nt/tn" (ten) és "tprus" (tapar us "szabír ős") jelei is. Továbbá a kreativitással és az etikával is hadilábon állhatnak. Amikor a világ a sémi íráskultúrából vezeti le a sztyeppi írásokat, akkor sokkal könnyebb az aktuálpolitika előtt hanyatt fekve tájba simulniuk, mint igazat mondaniuk.



2. ábra. Az Amur menti sziklarajz szimmetrikus szövegében a Szár Ak ős ten ügy szár (mai magyarsággal a Heraklész isten a folyó ura) mondat olvasható



Irodalom 

Füssy Angéla: Világszenzációnak számító leletek erősítik a türk magyarságeredet-elméletet – Magyarországra érkeztek a legrégebbi sztyeppei rovásírás emlékek (pestisracok.hu) 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Az ótürk és a székely írás összehasonlítása

Varga Géza: A németországi Stadel-barlang 38 000 éves oroszlánemberének jelei

Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje


Varga Géza: Amerikai indián népi írásemlékek elolvasása a magyar hieroglif írás segítségével

Varga Géza: Tubay Tiziano találgatja, miért maradt ki a nikolsburgi ábécé az OSZK nyelvemlék-kiállításából



Varga Géza



Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  



Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!


2022. december 17., szombat

Nyugat-Ukrajnában talált rovásjeles övcsat 430 tájáról

Azzal szoktak vádolni a tisztelőim, hogy képes vagyok bármit elolvasni. Nos, ezzel az újonnan előkerült, talán valamilyen germán nyelvet rögzítő alfabetikus rovásfelirattal mégsem boldogulok. Ám azt megtehetem, amit a lelet közzétevői tettek, hogy én is továbbadom. Hátha valakinek sikerül. 

A szerzők így írják le a lelőkörülményeket az academia.edu-n megjelent dolgozatukban:

"2015-ben Nyugat-Ukrajnában egy övcsatot (2a. és 2b. ábra) fedeztek fel, hátulján rúnaszerű felirattal. A csatnak nincs ismert kontextusa, de a lelethely az ukrán Sukhodil és Shydlivtsy (Husiatyn járás Ternopil megye) falvai között található. A csat illegális ásatás része volt, és magánkézben van. Sajnos a holléte ismeretlen. Az anyag és a felirat alapos vizsgálata ezért nem volt lehetséges. Mégis helyénvalónak tartottuk közzétenni ezt a leletet. A csat stílusa szerint az 5. század elejére tehető. Ebben a cikkben a csatot más kelet-európai csatokkal (Szabadbattyán, Bar, Jalta) és más európai párhuzamokkal (Sösdala, Airan/Moult, Untersiebenbrunn) hasonlítjuk össze. Minden csat i.sz. 420-440-re keltezhető. Az 1. részben a régészeti hátteret Maxim Levada régész írja, míg a 2. részben a rúnaszerű jeleket Tineke Looijenga runológus írja le és tárgyalja. Bár az átírás javasolt, az értelmezés még mindig hiányzik."






Varga Géza



Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  



Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!


2022. december 14., szerda

Karl O. Högström könyve: Hunok Skandináviában

Nem most történik meg először, hogy a genetika és a rovológia egymást alátámasztó párhuzamos eredményre jut. Jelen cikkben azt illusztrálom, hogy a hunok skandináviai megjelenését nem csak a gének, hanem az elolvasható hieroglifikus nyelvemlékek is igazolják. Erre Karl O. Högström levele ad lehetőséget, amelyben egy genetikai kapcsolat felismeréséről és egy erről írt kötetéről tájékoztat. Az alábbi fejezetekben az általa közölt skandináviai leletek hieroglifáit olvasom el és egészítem ki sztyeppi és amerikai párhuzamokkal (1).


Ten "Isten" hieroglifa

Az 1/a. ábrán lévő képszerű Vannebo-i jelmontázs egy jellegzetes ősvallási ábrázolás, amely több korabeli jelmondatot rögzít. A sztyeppi mitológia, a magyar hieroglifák és a hieroglifikus szövegek ismeretében kibontakozik ezek jelentése, sőt megközelíthető a hangalakja is. Az istennel azonos égig érő fa szó- és mondatjelekből összeállított rajza ez. 

A Vannebo-i veret több hun-magyar hieroglifát hordoz. Közülük a legnagyobb a székely írás Ten "Isten" szójelével azonos. Ebbe szerkesztették bele a többi szójelet. Ez a Ten istennév szerepel a magyar isten (ős + ten) szóban. A rokonságába tartozik a kínai tien "isten, ég" szó, Tin etruszk főisten neve és a sumer tin "élet" szó is. A kőkori eurázsiai ősvallás fontos szaváról és jelképéről van szó, amit több más hasonló jellel együtt a hun-magyar nemzeti írás őrzött meg. 

A jelmontázs egy lehetséges, egyszerűbb olvasata: Lyukó Ten ragyogó magas köve. A ferde vonalak (ragyogó hieroglifák) elhelyezkedése és párhuzamai alapján azonban ez egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata lehet. Ez esetben a szöveg a következő mondatokkal értelmezhető: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Magasságos Ten köve. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. Az istenidéző szertartás szövegkönyvéről alább egy külön fejezetben számolok be.

A jelen fejezetben a kőkori eredetű Ten szójel eurázsiai és amerikai előfordulásaiból mutatok be néhányat. A leleten szintén szereplő magas kő jelpár (ábrázolási konvenció) elterjedtségére a következő fejezetben hozok fel példákat. 


1/a. ábra. Vannebo, Vastergötland, az Istennel azonos égig érő fát (a Tejutat) ábrázoló képszerű jelmontázs olvasata kb: Ragyogj, Lyukó Ten magas köve, Ragyogtál, az ábra jobb szélén a skandináv hieroglifáknak megfelelő mai magyar jelek (egy fazekasjel és székely írásjelek)




1/b. ábra. Doboz alakú acoma cserépedény a Magas kövön ragyogó Dana isten mondattal (a Ten szójel a jobb oldali világmodell átlósan elhelyezkedő negyedeiben az ős + Ten ligatúrákban szerepel)




1/c. ábra. A hun kötődésű lomovátovói kultúra istenábrázolásán szerepel az ős és a ten hieroglifa is (ezek székely változata az ábra jobb oldalán látható), azaz lentről felfelé elolvasható a magyar isten szó 


 


1/d. ábra. Római kori szabírhun veret Savariá-ból a körben elolvasható Lyukó ten országa mondatokkal (Szombathely, Iseum), alul a szabír szójelek és a nekik megfelelő mai magyar "ly", Ten és ország jelek



1/e. ábra. Zamárdi avar boglár a Nagy sar ős ten (mai magyarsággal: Nagyságos úristen) mondatokkal, a nagy hieroglifa ismétlődése alkotja a köriratot, a sar ős ten ligatúra három példánya a középpontban olvasható



1/f. ábra. Lyukó ös ten országa mondatjelek egy meroving bogláron, alul a meroving mondatjel és (fentről lefele) a neki megfelelő mai magyar "ly", ős, Ten és ország jelek


1/g. ábra. Frank csat ten hieroglifával



1/h. ábra. Gyulai honfoglalás kori jelvény, közepén az Isten (ős + ten) ligatúrával




Magas kő ábrázolási konvenció

A Vannabo-i Ten jelet (az Istennel azonos égig érő fát, a Tejutat) a hegyekből rakott lépcsőt ábrázoló hieroglifák sora övezi, mert a Tejut azonos a magas kő elnevezésű világoszloppal is. A 2/a-2/g. ábrákon szerepel a magas kő jelpár. Szinte mindegyik hieroglifikus szövegben együtt jelenik meg a fa és a lépcső motívum, akár a Vannabo-i vereten. Megtalálható a magas kő ábrázolási konvenció az amerikai indiánoknál is (1/b. és 2/a. ábra). 




2/a. Acoma váza a Magas sar kő (mai magyarsággal Magasságos úr köve) mondatjellel (1910), az ábra jobb felső sarkában a székely írás "m" (magas), "s" (sar "úr") és "k" () jele


2/b. ábra. A hunok által meghatározott, vagy a hunok egyik csoportját jelentő szarmaták türkizből és aranyból készített rúdvégi csúcsdísze a világoszlop modellje, az olvasata: Magas ősi kő 



2/c. ábra. Zamárdi avar csat, felső részén a Bél szár magas kő (mai magyarsággal: Bél úr magas köve, vagy Magasságos Bél úr köve) mondattal (fotógrafika)



2/d. ábra. A honfoglalás kori ibrányi ezüstkarperec részlete az égig érő fát ábrázoló, Magas kő sar (mai magyarsággal Magas kő úr, vagy Magasságos úr köve) olvasatú jelmontázzsal

 

2/e. ábra. A törteli honfoglalás kori szíjvégen a magas kő olvasatú világoszlop csúcsa felől érkezik a magyarságot boldogabb új hazába vezető csodaszarvas, a jelmontázs teljes üzenete:  A magas kő Ten országa




2/f. ábra.  A nagybaracska - kisbaracskai török kori ezüst övcsatrész grafikai rekonstrukciója (középen), a baracskai ős, nagy ég és ragyogó hieroglifák (balra, fentről lefele) és a hieroglifáknak megfelelő székely ős szójel, valamint az "n", "g" és "r" rovásbetűk (jobbra), a fa csúcsán és az övcsat peremének hullámosságában megjelenik a magas kő ligatúra is



2/g. ábra. A pácini reneszánsz sgraffito az Egy Isten olvasatú égig érő fát ábrázolja a magas és a hieroglifák között, az ábra jobb szélén a székely írás "m" (magas) és "harmadik k" () jele



2/h. ábra. Korondi gyertyatartó az égig érő fa Isten magas ősi köve olvasatú ábrázolásával, a magas kő jelpár a növényábrázolás csúcsán látható, amint a nagybaracska - kisbaracskai török kori ezüst övcsatrészen is, az ábra jobb szélén a székely írás képszerű "m" (magas) és "harmadik k" () jelei láthatók




2/i. ábra. A karcagi Árpád kori csatkarika lineáris jelei egy ismétlődő sorokból álló imádságot rögzítenek (balra) a két ismétlődő szövegrészlet: Magas kő, magas égi kő


2/j. ábra. A korondi boroskancsó derekán a Tejút különböző értelmezéseit látjuk körben: középen van a Magas kő, mellette a függőleges hullámvonal folyóként jellemzi, a két szélen pedig az égig érő fa is megjelenik, az ábra jobbra felső részén a Magas kő mondatjel képszerű változata a korsóról, alatta a karcagi csatkarikáról a Magas kő mondat lineáris jelváltozatokkal   


Istenidéző szertartás szövegkönyve

A Vannebo-i veret (1/a. ábra) egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlatát hordozza. A jelen fejezetben e szövegkönyvnek mutatom be néhány párhuzamát. A hasonló istenidéző szövegek a mindkét oldalon egyaránt feltűnő ferde vonalakról, a székely írás "kis r" betűjének változatáról ismerhetők fel. Két esetben (3/a. és 3/c. ábra) ezt a székely "r" betű teljesebb alakja helyettesíti (a "nagy R" betű, amelyből az egyszerűbbet kivonatolták). 

Az ősvallás istenidéző szertartásai jellemzően három fontos részből álltak. Az első részben az Istent szólongatták: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! A középső részben megjelent az Isten, akit vagy az isten valamilyen jele (az 1/a ábrán a Ten jel), vagy egy antropomorf ábrázolás mutat fel (3/b-3/d. ábra). A szertartás harmadik részében az Istent búcsúztatták. Ezt ugyanaz a jel jelzi, mint a hivogatást: a székely írás "kis r", vagy "nagy R" jele: ragyogj/ragyogtál hieroglifa.


3/a. Az acoma cserépbögre istenidéző szertartásának szüvegkönyvében a székely írás "nagy R"betűjének megfelelőjét használták



A 3/a. ábrán látható acoma bögre istenidéző szövegéből csak a szertartás első két szakaszára utaló Ragyogj! és Jóma! hieroglifák láthatók, a búcsúztatás Ragyogtál hieroglifája nyilván a bögre tulsó oldalán lenne látható. Az indián fazekas a székely írás "nagy R" rovásbetűjének megfelelő formát használja, amint a 3/c. ábrán látható telki hun csat mestere is. A Jóma "jó magas, jó mágus" ligatúra egy kőkori istennév. A finnek ma is jumala-nak mondják az istent, mi magyarok az ima szavunkban őrizzük az emlékét. Az amerikai indiánok népi jelhasználatában ez a leggyakrabban felbukkanó jel. 



3/b. ábra. Acoma váza istenidéző szertartás szövegkönyvével



A 3/b. ábrán lévő acoma váza istenidéző szertartási szövegkönyve a székely írás "kis r" betűjének megfelelőjét használta. Az acoma szövegkönyv hieroglifáinak megfelelői a mai magyar jelkészletben: a székely írás "kis r" betűje és egy képszerű szár "Úr" hieroglifa egy magyarszombatfai fazekasedényről (az ábra jobb szélén).

 


3/c. A németországi Stadel barlang 38 ezer éves oroszlánfejú idolján is megjelennek két oldalon az istent idéző Ragyogj! és búcsúztató Ragyogtál hieroglifák (a székely "kis r" megfelelői), a szertartés körponti eseményére (az epiphaniára) a közöttük lévő antropomorf alak emlékeztet



3/d. ábra. A telki hun vascsat részlete egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata (középen), az ábra bal szélén a hun Ragyog, Lyukó és ég hieroglifák, a jobb szélen pedig a hieroglifáknak megfelelő székely "R", "ly" és "g" betűk

 

A telki hun csatból bemutatott részlet (3/b. ábra) bal és jobb szélén lentről felfele kétszer is elolvasható ugyanaz a mondat, némileg eltérő ragozással: Ragyogj Lyukó az égben! és Ragyogtál Lyukó az égben. A hun szöveg közepe (a Lyukó név és az arc ábrázolása) a szertartás középső szakaszát, az epiphaniát idézi, amikor Lyukó isten megjelenik



3/e. ábra. A Szent Korona pártáján lévő Krisztus-zománc hármas csoportba tagozódó jelei egy istenidéző szertartás három szakaszának szövegkönyvét rögzítik magyar hieroglifákkal



A 3/c. ábra alsó sorában láthatók a szabírhun hieroglifáknak megfelelő mai székely jelek. Balra az "r", "s" (Ragyogj, ragyogj, ragyogj sar, mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj Uram!) mondat. Középen az epiphaniát Jézus krisztus ábrázolása idézi fel, rajta az "f", "s". "ly" (Lyukó sar földje, mai magyarsággal: Lyukó úr földje) szöveg olvasható. Jobbra ismét az "r" és az "s" (Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál sar, mai magyarsággal: Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál Uram mondat) olvasható.


Karl O. Högström levele

"A Q-L527 a Q-M242 alcsoportja. A Q-M242 egy haplocsoport, amelyről azt feltételezik, hogy Szibériából származik. A Q-M242 és Q-L527 semmilyen formában és formában nem finnugor. A Q-M242 teljesen hiányzik a számik és a finnek körében. Az egyetlen Q-M242 csoport, amely finnugor nyelvet beszél, a szelkupok, de úgy tartják, hogy eredetileg egy jeniszei nyelvet beszéltek, akárcsak közeli szomszédaik, a ketek. Ha bármilyen nyelvcsaládhoz kapcsolódik, akkor a Q-M242 haplocsoport és alcsoportjai a Szibériában és Amerikában található dén-jeniszei nyelvekhez kapcsolódnak. A Q-M242 szinte teljesen hiányzik a török ​​és a mongol emberek körében.

A Q-M242 törzsek Szibériában őshonosak voltak, mielőtt az új csoportok kitelepítették volna őket. Ez az oka annak, hogy nagyjából minden indián a Q-M242-hez tartozik, mert Szibériából Amerikába vándoroltak egy olyan ponton, amikor a régióban szinte minden ember ebbe a haplocsoportba tartozott. A Q-M242 két alcsoportja van Skandináviában, a Q-L527, amely túlnyomórészt Dél-Svédországban, és a Q-L804, amely túlnyomórészt Dél-Norvégiában található. A Q-L804 szorosabban kapcsolódik az amerikai kontinensen található alcsoportokhoz, mint a Q-L527-hez. A Q-M242 haplocsoport legmagasabb gyakorisága Európában Svédországban található.

A Q-L527 haplocsoporthoz tartozom. Nekem is van 2% északkelet-ázsiai adalékanyagom. Minden autoszomális DNS-teszt ugyanazt mutatja, és ezt a DNS-blokkot apámtól örököltem, mert a vizsgálatok kimutatták, hogy majdnem ugyanannyi északkelet-ázsiai adalékanyag van benne. Természetesen apámtól örököltem az Y-kromoszómát a Q-M242 mutációkkal, mivel az Y-DNS apáról fiúra száll. A nagy kérdés az, hogy a Q-L527 és a Q-L804 mikor jutott el Skandináviába. Lehetséges, hogy mindkét alcsoport a mezolitikum idején érkezett Skandináviába, és ugyanannak a Szibériából kifelé irányuló dén-jeniszei vándorlásnak a része volt, amely elérte Amerikát, de egyes csoportok inkább nyugatra vándoroltak. A Q-L527 és a Q-L804 is az utolsó jégkorszak vége felé jött létre.

Az a tény, hogy nálam 2% északkelet-ázsiai adalékanyag, úgy tűnik, ellentmond ennek az elképzelésnek, mivel a legtöbb valódi svédben nincs ilyen adalékanyag. Ez arra utal, hogy a Q-L527 sokkal később érkezett Skandináviába. Más típusú bizonyítékok is alátámasztják ezt az elképzelést, például az a tény, hogy a Q-L527 és a Q-L804 utolsó közös őse (MRCA) körülbelül 3000 évvel ezelőtt élt. A Sösdala-lelet a dél-svédországi Scaniában, a Vätteryd-sírmező közelében talált lótakaróból álló régészeti lelet. A lelet az V. századra, a hun birodalom összeomlásának idejére datálható. A Sösdalai lovasok című új könyvében Ulf Näsman svéd régész „fejedelmi hunoknak” titulálja ezeket a leleteket. Lotte Hedeager dán régész sok éven át azzal érvelt, hogy Skandináviában hunok voltak jelen. Érdekes módon a Hunnrörsbackarna helynév a Vätteryd és a Sösdala mellett található. Ez a helynév úgy is értelmezhető, hogy „a dombok a hun sírral”. A Rör jelentése "sír". Backe jelentése "domb/lejtő".

Dél-Svédországban sok olyan helynév található, amelyeknek hun előtagja van. Ilyen típusú helynevek nem találhatók Skandinávia többi részén vagy Európa más részein. Nyilvánvaló összefüggés van e helynevek és a Q-L527 között. Ez azonban lehet véletlen. Érdekes módon a Q-L527 elterjedése összefügg azzal, amit Svédországban 3. klímazónának neveznek. Ezt az éghajlati zónát a nyílt síkságok és lombhullató erdők határozzák meg. Ha a hunok jelen lennének Skandináviában, akkor természetesen Svédországnak ezt a részét választották volna, ahol lovaik szabadon legelhetnek. Az elmúlt években olyan tudósok, mint Hyun Jin Kim és Etienne de la Vaissière, meggyőzően bebizonyították, hogy kapcsolat van a hunok és a hsziongnuk között. Más tudósok, például Edward Vajda és Alexander Vovin meggyőzően bebizonyították, hogy a hsziongnu törzs törzsei jeniszei nyelvet beszéltek. A Q-M242 másik alcsoportja a Q-L713. Ez az alcsoport Magyarországon és Lengyelországban található, és egyértelműen a hunokhoz kötődik. A hunok, akárcsak a Xiongnu, sok törzsből álltak.

Nemrég kiadtam egy könyvet Hunok Skandináviában címmel. Ez egy, a modern DNS köré összpontosuló új megközelítés, amelyben arra vállalkoztam, hogy megvizsgáljam, miért tartoznak egyes dél-skandináviai férfiak az Y-DNS-vonalhoz, amely Dél-Szibériára és Belső-Ázsiára vezethető vissza. A könyvben azt állítom, hogy a lovas harcosok egy csoportja az i.sz. 400-as évek elején észak felé vándorolt ​​Délkelet-Európából Skandináviába, és ezek a férfiak a hunokhoz kötődő csoportot alkottak. A könyv több világhírű tudóstól is pozitív értékelést kapott.

Közzétettem néhány részletet az Academia.edu-n és a könyv megvásárolható az Amazon-on."


Skandináv harcosok szkíta és hun jelekkel

A 4/a. ábrán látható skandináviai harcosok két sztyeppi szójelet is viselnek: az égig csapó hullámtarajt ábrázoló  és a Napot idéző Üdő hieroglifát. 

Mindkét harcos nadrágján előfordul a  "Isten, folyó, jó" szójel. E szokást ukrán régészek az ukrajnai hun leletek alapján rekonstruálták (4/f. ábra). Ruházatra erősíthető, aranyból készített  hieroglifát szkíta sírban is találtak (4/e. ábra). A jel a csodaszarvas mondával függ össze, amelyben a szarvasünő gázlón át egy boldogabb országba csalja és legyőzhetetlen harcosokká teszi az üldözőit. A  hieroglifa a gázlón való átkelésre, a boldogabb jövőre emlékeztette a hunokat. Ezért emlékeztetett Attila hun uralkodó is a catalaunumi csata előestéjén a hunok meotiszi gázlón való átkelésére, ami a gótok országának elfoglalását eredményezte. 

A jel megjelenik a 4/b. ábrán, Tollaskígyó (Ketzalkoatl) kezében. Az indián népi hieroglifikus szövegekben elsősorban a Jóma "jó magas, jó mágus" ligatúrában fordul elő. A 4/c. ábrán bemutatott acoma edény szövegében is összefügg a és a magas hieroglifa, ám a Jóma ligatúra összetétel jellege, a hieroglifa önállósága is nyilvánvaló.

Az egyik skandináviai harcos pajzsán lévő, a napistent megnevező Üdő hieroglifa párhuzama több okunyevi szkíta sztélén is megtalálható (4/e. ábra). A jel a hettita hieroglif írásban meglévő, Utu "Idő" sumér napistent jelölő szójel rokona. A napisten neve is rokon a három kultúrában: a sumérben Utu sar, a szkítáknál Oitoszür, magyarul Üdő/Idő úr.




4/a. ábra. A nadrágjukon a szójelét, a pajzson az Üdő hieroglifát (a napisten nevét) viselő harcosok skandináv ábrázolása



4/b. ábra. Az azték Tollaskígyó jogarának csúcsán a Tejútra utaló  "folyó, Isten" hieroglifa szerepel




4/c. ábra. Acoma edény a Ragyogó Jóma (jó + magas) ten mondattal, az ábra jobb szélén az acoma hieroglifáknak megfelelő mai magyar jelek: a székely írás "nagy R", "j", "m" betűi, valamint ten szójele
 


4/d. ábra. A tápiószentmártono szkíta aranyszarvason a jó "folyó" hieroglifa utal a szrvas feladatára: üldözőinek a gázlón való átvezetésére



4/e. ábra. Okunyevi sztélé az Üdő ügy atya (mai magyarsággal: Idő folyó atya)



4/f. ábra. Szkíta ruhadísz, hieroglifa (Kr. e. IV-III. század, Panfilov nyomán)



4/g. ábra. Hun lovas, nadrágján a kacskaringó alakú hieroglifával (ukrán rekonstrukció Csomor Lajos nyomán)


4/h. ábra. A Mendoza kódexben látható azték harcos szintén a pajzsán viseli a napisten jelét (ez a változat a Lyukó nevet rögzíti a magyar hieroglif írásban)


 


Óg úr (az ogur ősapa) szójele


5/a. ábra. Holmetorp, Öland, a legfelső és a korongot több példányban övező, az égboltot ábrázoló jel a székely írás "o/ó" rovásbetűjével és a magyar hieroglif írás Óg szójelével azonosítható


Az 5/a. ábrán az Ószövetségben is említett, Heraklésszel azonos Óg király jele látható több példányban. Óg úr az, akiről leszármazottait, a hunokkal azonos ogur népet elnevezték. Az eget ábrázoló ív két vége azért kunkorodik, mert - mint azt a sztyeppi mitológiából tudjuk - az égboltot a szelek időnként felemelik, majd visszaejtik, ezért az kicsorbul.



5/b. Az acoma edényen körbefutó díszítés a szokásos, az Óg hieroglifát tartalmazó sztyeppi ligatúrák ismétlésének tűnik



5/b. ábra. A római kori Saváriában előkerült vakolatra festett szabírhun mondatjel olvasata: Óg sar Lyukó (mai magyarsággal: Óg úr a Lyukó), az ábra bal alsó sarkában a szabírhun hieroglifáknak megfelelő székely "o/ó", "s" és "ly" betűk 



5/c. ábra. A pécsi székesegyház Árpád kori mondatjelének olvasata: Óg az Egy ős



Magas kő ábrázolási konvenció 

A 6/a. ábrán a Magas sar kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondatjel olvasható. E mondatjelnek nem csak afganisztáni (6/b. ábra), szkíta, hun és magyar (6/d. ábra), hanem amerikai indián (6/c. ábra) párhuzama is van. Az amerikai előfordulás a svéd-hun-indián genetikai összefüggés írástörténeti illusztrációja. Azt jelenti, hogy ez a mondatjel (valamint nyelvi és vallási tartalom) már létezett az indiánok őseinek Amerikába vándorlásakor is. A magas kő jelpár a lépcsős toronytemplom és a hasonlóképpen elképzelt égbolt/világoszlop rajza. Az esetenként közéjük illesztett harmadik jel az Isten neve, vagy jelzője (az 1/a. ábrán lévő Vannebo-i vereten e célt szolgálja a nagyméretű Ten hieroglifa).




6/a. ábra. Funen-i csüngő korong a Magas szár kő mondatjellel (középen), a korong hieroglifikus Magas szár kő ligatúrája (balra) és a hieroglifáknak megfelelő magas szójel, "sz" betű és szójel a székely írásból (jobbra)




6/b. ábra. 4000 éves afganisztáni istennő-idol, vállain a Magas kő ligatúrával, a szár ligatúra képszerű változata a hasán jelenik meg




6/c. ábra. Jeddito tál, közepén a Magas szár kő (mai magyarsággal Magasságos úr köve) mondattal 




6/d. ábra. A paziriki szkíta szőnyeg jelképe Magasságos Jóma köve alakban olvasható el



6/e. ábra. Alucsajdengi hun jelvény a Jóságos Lyukó magas köve mondattal



6/f. ábra. Gyimesi hímes tojás a Magas sar kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondattal



Nagy ország

A Selvik-i függő köriratában szereplő mondatjel a nagy és az ország hieroglifák ligatúrája. 

A nagy jel szerepel több avar leleten (pl. 7/b. ábra), valamint összefügg a székely írás "n" betűjével is. 

Az ország jelnek ez a három pont alakú változata megtalálható az 1/f. ábra meroving boglárján is. A kínai lolo írásban a három pont alakú szójel "kő" jelentésű, ami nem ellentmondás. Ugyanis a hármas halom alakú sumér khur szó is kettős: "hegy, ország" jelentést hordoz. Ennek megfelelően a magyar ország szó töve megtalálható az orom szó tövében is. Azaz a régi, nemzetközi szójelnek több, egymáshoz közeli grafikai és jelentésbeli változata volt. 



 7/a. ábra. A Selvik-i függő köriratában a Nagy ország mondatjel ismétlődik, az ábra jobb felső sarkában felül a székely írás "n" betűje, alatta a magyar heraldika által megőrzött ország szójel




7/b. ábra. Zamárdi avar szíjvég részlete a Nagy jó sar (mai magyarsággal: Nagyságos folyó úr) mondattal



7/c. ábra. Costa Rica-i edény Kr. e. 1300 tájáról a Nagy ég mondattal


 

A turul neve Lyukó

A magyar krónikákban megőrződött Emese álma mondában a hun-magyar dinasztia ősapja egy turulmadár, az Isten zoomorf alaja, vagy küldötte. Az alább látható ábrák nyilvánvalóvá reszik, hogy a hun-magyar dinasztia nagy tiszteletben tartotta és a Jóságos Úristen felirattal látta el a turulmadarat. 



8/a. ábra. A skandináv turul mellén szembetűnő a Lyukó jel (a hunoknál és avaroknál a napisten egyik neve) , ami a tollak hangsúlyozott körvonalával együtt megengedi a Nagyon, nagyon nagy Lyukó olvasatot



8/b. ábra, Azték madár Lyukó hieroglifával (a csőrében és a szárnya alatt lévő vonalak ragyogó/ragyogj, ragyogtál szójelekként értékelhetők, amely esetben egy istenidéző szertartás szövegkönyvéről is szó van)




8/c. ábra. Attila hun uralkodó alakja a magyar Képes Krónikából, pajzsán a Géza fejedelem (945-997) koráig címerként használt turullal




8/d. ábra. A frank turul szeme egy Lyukó hieroglifa, ami a közelében lévő ívekkel együtt lehetővé teszi a Nagyon, nagyon nagy Lyukó olvasatot


A  négy sar "sarok, úr" jel alapján ez a frank madár egyúttal egy világmodell is, egy panteista világnézet dokumentuma.




8/e. ábra. A rakamazi honfoglalás kori korongon elolvasható a hieroglifikus Jó sar ős ten (mai magyarsággal: Jóságos Úristen) mondat, az ábrán az alsó sorban a székely írás "j", "s" betűje és ős, valamint ten szójelei


A skandináviai hunokról kialakult párbeszéd

A kötetben a szerző így írja le a tudományos közvélemény álláspontjának utóbbi időkben történt változásait: 

"In 2007, Professor Lotte Hedeager published a research article in  Norwegian Archaeological Review about Hunnic presence inScandinavia which prompted Professor Ulf Näsman to publish an articlein Fornvännen in 2008 where he argued against Hedeager’s hypothesis. 

This resulted in a reply by Hedeager in Fornvännen the same year which Näsman replied to in the same journal the following year. In 2011,Hedeager published a book titled Iron Age Myth and Materiality: An Archaeology of Scandinavia AD 400 –1000 where she further developedher hypothesis. Hedeager argues, among other things, that the customs practiced by the equestrian elite in central Scania who belonged to the Sösdala cultural horizon are indicative of Hunnic presence in southern Scandinavia. 

In 2017, Näsman and Charlotte Fabech, PhD, publisheda book titled The Sösdala Horsemen: and the Equestrian Elite of FifthCentury Europe where they present the accumulated knowledge so farregarding the cultural horizon known as the Sösdala style. In the finalchapter, the authors present a fictional narrative constructed aroundlocal warriors who travel to southeastern Europe where they areintroduced to steppe nomadic customs which they later bring back tocentral Scania. However, the authors simultaneously describe thearchaeological finds from central Scania as foreign and that they lacklocal roots. 

In the 5th century CE, a cultural shift took place inScandinavia and eastern influences can be detected in the materialculture. One such example is a new ornamentation style centeredaround animals and shapeshifting that is shamanistic in nature and can be attributed to eastern influence."

"2007-ben Lotte Hedeager professzor publikált egy kutatási cikket a Norvég Régészeti Szemlében a hun jelenlétről Skandináviában, ami arra késztette Ulf Näsman professzort, hogy közreadjon egy cikket a Fornvännen folyóiratban 2008-ban, amelyben Hedeager hipotézise ellen érvelt.

Ennek eredményeként Hedeager ugyanabban az évben válaszolt a Fornvännenben, amelyre Näsman a következő évben ugyanabban a folyóiratban reflektált. 2011-ben Hedeager kiadott egy könyvet Vaskori mítosz és anyagiság: Skandinávia régészete Kr. u. 400 –1000  címmel amelyben továbbfejlesztette a hipotézisét. Hedeager többek között azzal érvel, hogy a Sösdalai kulturális horizonthoz tartozó közép-szkániai lovas elit szokásai a hunok dél-skandináviai jelenlétére utalnak.

2017-ben Näsman és Charlotte Fabech kiadott egy könyvet A Sösdalai lovasok: és az ötödik századi Európa lovas elitje címmelahol bemutatják az eddig felhalmozott tudást a Sösdala stílusként ismert kulturális horizontról. Az utolsó fejezetben a szerzők egy fiktív narratívát mutatnak be, amely a helyi harcosok köré épül fel, akik Délkelet-Európába vándorolnak, ahol megismerkednek a sztyeppei nomád szokásokkal, amelyeket később visszahoznak Scania központjába. A szerzők azonban ugyanakkor azt írják le a közép-szkániai régészeti leletekről, hogy azok idegenek és nem helyi gyökerűek.  

Az i.sz. 5. században kulturális váltás ment végbe Skandináviában, és az anyagi kultúrában keleti hatások fedezhetők fel. Ilyen például az állatok és az antropomorf alakok köré épülő új díszítési stílus, amely sámánisztikus jellegű, és keleti hatásnak tulajdonítható." 

A kötetben közölt genetikai eredmények kétségbevonhatatlanul tanúsítják, hogy a hunok bevonultak Skandináviába. Azt pedig, hogy ott meghonosították a sztyeppei nomád szokások némelyikét, a "Sösdala stílusként ismert kulturális horizont" is tanúsítja. E horizontot magyarul elolvasható jelpárhuzamokkal és szövegekkel egészítem ki. Azt eddig is tudtuk, hogy a hunok magyarul beszéltek és használták a székely írás előzményét, a magyar hieroglif írást. A kötetben bemutatott skandináv tárgyakon a fiatalabb germán rúnával írt szövegek mellett a kőkori eredetű magyar hieroglifákkal írt rövid ősvallási szövegeket is találunk. A hun korban, vagy azt követően hasonló jelenség (a hun szójelek elterjedése) figyelhető meg Európa déli és nyugati felében is, Itáliától a merovingokig és az angolszászokig.

Hasonló következtetésre jutott Ha-Sung Howard Chung koreai professzor is, akinek a merovingokról írt dolgozata feltehetően a skandináviai hunokra is érvényes tanulságokat fogalmaz meg. E szerint a merovingok a hunok felső osztályához tartoztak, a frank államalapító, I. Childerich pedig, akinek a sírjából cikádák (kabócafigurák) kerültek elő, kötődhetett a hun dinasztiához is. A kabócafigurák Európa-szerte megtalálhatók a migrációs időszak vezetőinek sírjaiban. Ázsiából kivándorolt ​​királyi családok jelvényei ezek. 

Hozzátehetem, hogy a skandináviai leletek között ugyan nem ismerek cikádákat, az általánosan tapasztalható jelenség (a hunok és a hun divat elterjedése, a hun nemesség domináns volta) alól azonban Skandinávia sem volt kivétel.


Összegzés

A skandináviai hun jelkészletnek 12 elemi szójelét azonosítottam fent a Karl O. Högström által bemutatott tárgyakon (nem minden képet vettem át tőle). E jelek mindegyikének megtalálható a párja a magyar jelkészletben (a székely írásban és a heraldikában), a sztyeppi (szkíta, hun, avar, indoszkíta) jelek között, valamint az amerikai indiánok népi jelkészletében (9. ábra). 



9. ábra. A skandináviai hun jelkészlet összehasonlítása a magyar, a sztyeppi (szkíta, hun, avar stb) és az amerikai indián népi jelkészlettel



A jelpárhuzamok között kiemelkedő jelentőségű a mondatjelek, ligatúrák és a ligatúraképzés szokásának egyezése. A skandináv írásemlékek között három ilyet is találtunk. A hunok ezt az eljárást Keletről hozták, ahol a kínaiak - nyelvi okok miatt - ma is nagy számban alkalmaznak ligatúrákat és jelmontázsokat. Közülök a magas kő ábrázolási konvenciót (pl. 1/a., 1/b. és 2/a. ábra) és az istenidéző szertartás kézikönyvét fentebb bemutattuk (pl. 1/a., 3/a., 3/d. ábra). A 7/a. ábrán látható Nagy ország mondatnak pontos megfelelőjét nem találtuk meg, azonban mind a nagy, mind az ország jelnek (9. ábra) és a hasonlóképpen képzett (Pl. Nagy ég, 2/f. és 7/c. ábra) jelszerkezeteknek is léteznek megfelelői a vizsgált kultúrkörökben. 

A Nemetz Tibor segítségével 1992-ben elvégzett valószínűségszámítás alapján tudjuk, hogy a hasonló megfelelések nem a véletlennek, hanem a jelkészletek genetikai kapcsolatának köszönhetőek. Az ősvallás céljait szolgáló magyar hieroglif írás, amelynek a jelkészletét hordozzák a fentebb bemutatott tárgyak, már a kőkorban elterjedt a Pireneusoktól Amerikáig és Ausztráliáig. Később ezt a jelhasználatot elsősorban a sztyeppi népek őrizték alig megváltozott formában. Ezért ezek az írástani egyezések alátámasztják Karl O. Högström genetikai adatok alapján levont következtetéseit. A hun népesség és a hun kultúra egykor meghatározó erejű hatást gyakorolt Skandinávia déli részére. 

 

Jegyzet

(1) Többször tapasztaltam, hogy az olvasóim megdöbbentek a hasonló hieroglifikus írásemlékek láttán. Ennek több oka is van.

Ez a megdöbbenés egyrészt azt jelzi, hogy a hieroglifikus írásemlékek nem hasonlítanak a latin írás mutatványaira. A magyar hieroglif írás a kőkori ősvallás céljára alakult ki, a latin pedig a hétköznapi információmegosztás és rögzítés érdekében - ezért a két írásnak eltérő szabályai vannak. Például többnyire nem sorokat alkotnak a hieroglifák, hanem képeket és nem egy hangot jelölnek, hanem szavakat, vagy mondatokat. A szórtan elhelyezkedő szójelek némileg eltérő mondatokat is alkothatnak, mert a szavaknak esetenként a sorrendjét is találgatni kell s mert a szójelek nem jelölik a ragozást. E szabályokat a Magyar hieroglif írás c. kötetben és a jelen blog 900 cikkében írtam le és támasztottam alá példákkal. A hieroglifikus szövegek megértése érdekében a szabályokat meg kell ismerni, mert mással nem pótolható forráscsoportot jelentenek. Ezek az írásemlékek magas fokú művészi tehetségről és kreativitásról tanúskodnak. Méltán állunk előttük lenyűgözve.




10. ábra. Az MTA és a magyarországi "tudományos konszenzus" székely írással kapcsolatos magatartásának egyik lehetséges magyarázata


Másrészt azt is jelzi az olvasók megdöbbenése, hogy a világ - ha egyáltalán tud róla - akkor nem ismeri eléggé a magyar nemzeti írást. Ennek az írásnak legújabban székely írás a neve (szójeles változatának magyar hieroglif írás). A nemzetközi tudomány nyugati fele azért nem ismeri a székely írást, mert a mindenkori megszállóinkat és a pénzügyi háttérhatalmat elvtelenül kiszolgáló magyarországi akadémikus "tudomány" legfeljebb magyar- és tudományellenes prekoncepciók mentén összetákolt hazugságokkal etette. 

A hazai "tudós" intézmények magatartására jellemző néhány eset. 

Az Országos Széchenyi Könyvtár 2009-es nyelvemlék kiállításának szervezői nem voltak hajlandók rovásírással írt nyelvemlékeket kiállítani, mert a Soros Alapítvány által is befolyásolt Magyar Tudományos Akadémia csak a latin betűs nyelvemlékek kiállítását rendelte meg (10. ábra).

A Magyarságkutató Intézet sorozatban rendez olyan kiállításokat, ahol hun és avar nyelvemlékeket hordozó leleteket állítanak ki, ám azok elolvashatóságát a figyelmeztetés ellenére sem jelzik a látogatóknak.

A Magyar Nemzeti Múzeumba letéti szerződéssel leadott budapesti késő középkori jelvény rovásjeleket hordozó felületét restaurálás ürügyével barbár módon lereszelték. Ezt követően előbb a múzeum főigazgató-helyettese által írt dolgozatban a lelet rovásjeleit, majd a Magyarságkutató Intézet rováskorpuszában a rovásírásos olvasat létét is letagadták. 

A Magyar Tudományos Akadémia 2021-ben kiadott rováskorpusza már meg sem említette ezt a leletet, pedig a székely írás egyik legkorábbi emléke lehetne az ő fogalmaik szerint is. A tényeket letagadó szerzők és szerkesztő miatt az írásunk történetét és jelentőségét e kötetből sem lehet megismerni. 


Irodalom 

Karl O. Högström: The Huns in Scandinavia, A new approach centered around modern DNA, 2022. (academia.edu)

Ha-Sung Howard Chung: The Origin of the Merovingians Or Why was King Childeric not buried Catholic? (academia.edu)

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?

Varga Géza: Wicker Erikával beszélgetünk a nagybaracskai török kori övkapocs hieroglifáiról

Varga Géza: A Ten hieroglifa

Varga Géza: Acoma agyagdoboz a "Magas kövön ragyogó Dana isten" mondattal

Varga Géza: Moór Elemér szerint a hunok nem beszélhettek se törökül, se mongolul, se iráni nyelven

Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje



Varga Géza



Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  



Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!