2023. január 24., kedd

Tápióbicskei középső bronzkori aranykarpánt hieroglifikus mondatokkal

Bevezető

A Nemzeti Régészeti Intézet Tudományos Napok címen indított konferenciasorozatában 2023. január 24-én rendezték meg A bronzkortól a római korig elnevezésű tematikus napot a Magyar Nemzeti Múzeum épületében lévő Régészeti Könyvtárban. Több, mint egy tucat előadás hangzott el 120 résztvevő, többnyire régészek előtt. A jelen rovológiai blog számára annak volt jelentősége, hogy a délelőtti hat előadásból talán négyben is közreadott az előadó olyan képet, amelyen elolvasható hieroglifák szerepeltek (1). A legérdekesebb írásemléket, a tápióbicskei középső bronzkori aranykarpántot Tarbay Gábor vetítette fel Az "őskori" arany projekt: Karpántok, kérdések, előzetes eredmények a középső bronzkortól a kora vaskorig c. előadásában (ez a karpánt látható az 1/a., 1/b. és 2/a. ábrákon). 

Tarbay Gábor 2022-es tanulmánya  "a  középső  bronzkori  fémművesség  egyedülálló  mestermunkáját,  a  Tápióbicskéről  (Pest  megye)  származó, új arany karpántot mutatja be. A kivételes tárgy a holdsarlós végű karpántok körébe tartozik, melynek legjobb párhuzama a bellyei (Bilje, Horvátország) lelet. A Tápióbicskén talált karpánt a stilisztikai elemzés alapján inkább a Rei. Bz. A2 (Hajdúsámson horizont) és Rei. Bz. B1-es periódus (Koszider horizont) arany és bronzleleteihez köthető. A lelőhelyen terepbejárás során előkerült középső bronzkori kerámiaanyag keltezése is megerősíti  ezt  a  datálást.  A  párhuzamok,  különösen  az  aranyból  készült  példányok  időbeli  szóródása,  a  középső bronzkori aranytárgyak deponálásának általános tendenciája a Kárpát-medence keleti felében, továbbá a  vizsgált  karpánt  poncolt  és  trébelt  mintáinak  elemzése  és  összehasonlítása  arra  enged  következtetni,  hogy  a  tápióbicskei arany karpánt valószínűleg a Koszider periódus (Rei. Bz. B1, 1600–1450 BC) időszakában készül-hetett, illetve ugyanebben az időszakban is deponálhatták. Figyelembe véve a karpánt anyagát, továbbá technológiai, stilisztikai karakterét és szimbolikus ábrázolásait, az ékszer kétséget kizárólag különleges termék, melyet a helyi, valószínűleg a társadalmi hierarchia csúcsán álló középső bronzkori elit egyik tagjának készíthettek." 

Tarbay Gábor a karpánt két végén kialakított Ten hieroglifát "holdsarlós vég"-nek mondja, a további jeleket pedig "szimbolikus ábrázolások"-ként említi. A jelek jól azonosíthatók a székely írás jeleinek előképeivel, a magyar hieroglifákkal (ősvallási jelentőségű szójelekkel). A jelen cikkben ezt - a magyar hieroglif írás segítségével értelmezhető - írásemléket, az írásemlék néhány mondatát és szavát olvasom el és mutatom be. A karpánt végein lévő mondat olvasata: Lyukó ten, a ragyogó ország, a nagy ország ura. A karpánt közepén a Magas szár kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondat jelenik meg három példányban is.

Aki nem ismeri ezt a végső soron kőkori eredetű szójeles írásunkat, az megdöbbenhet annak sajátosságain: a jelek és jelmontázsok képszerűsége, szójel volta, szimmetriája, íráshordozója és írástechnológiája, kora, a sorok hiánya, a jelek kettős irányultsága és díszessége stb. láttán (2). Ez a bronzkori írásemlék alkalmat ad e kérdések megtárgyalására. Az elméleti-módszertani tudásanyag frissítésére szükség is van, mert - mint azt Sándor Klára megírta - "a tudomány nem ismeri a székely írást ... minden alapvető kérdés tisztázatlan".  


1/a. ábra. A tápióbicskei középső bronzkori aranykarpánt "holdsarlós végét" a Ten "isten, élet" hieroglifa alakjára formálták, balra a székely írásnak az Istennel azonos égig érő fát ábrázoló "nt/tn" (Ten) szójele


Az aranykarpánt "holdsarlós végének" középső részén a Lyukó ten (mai magyarsággal: Lyukó isten) és a Ragyogó ország, nagy ország sar (mai magyarsággal: Ragyogó ország, nagy ország ura) mondatrészek olvashatók. A szöveget alkotó mondatrészek és szavak esetenként ellentétes irányultságúak (az egyik a talpán, a másik a feje tetején áll). 

Alattuk, a fenti kép alsó részén  a Magas szár kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) olvasatú hieroglifikus mondat olvasható. 

A teljes képszerkezet azt mutatja be, hogy a "magas kövek" csúcsán foglal helyet Lyukó napisten s ez az egész jelmontázs alkotja az Istennel azonos égig érő fát (a Ten-t).



1/b. A tápióbicskei karperec "holdsarlós végein" a Ten "Isten, élet" hieroglifa van kialakítva, a tárgy közepén (a kép alján) a Magas szár kő (mai magyarsággal a Magasságos úr köve) mondatok látszanak (Tarbay Anna Mária rajza)



1/c. ábra. Inka palást részlete egy antropomorf alak fején látható Ten "isten, élet" jellel



A tápióbicskei írásemlék kora

A "tudományos konszenzus" úgy tudja, hogy az ismert ókori írásokat folyóvölgyi kultúrákban, egymástól elszigetelten találták fel kb. 5000 évvel ezelőtt s a távoli írásrendszerek jeleinek hasonlósága csak a véletlennek köszönhető. A római kor előtti Kárpát-medencét írás nélküli peremvidéknek tekintik. Bár ezek tévedések (például a tudományban illetlenség a véletlen szó használata, mert véletlen nincs), mégis ez határozza meg a neolitikus, vagy bronzkori írásemlékek bejelentésének fogadtatását. 

A "szakma" nem akar tudni arról, hogy a székely írást sok hasonlóság köti a legkorábbi jel- és írásrendszerekhez, aminek köszönhetően egy sor régi nyelvemléket el tudunk olvasni. Azonban - a Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján - a jelpárhuzamok az írásrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetők. A 15 000 éves Mas d' Azil-i (Pireneusok) jelkészlethez 20, a Tordos-Vincsa kultúra jelkészletéhez 49, a kínai íráshoz 50, a sumér íráshoz húsznál is több, az amerikai indiánok népi jelkészletéhez is vagy 30-40 jelhasonlóság fűzi. A legkorábbi Kárpát-medencei írásemlékek közé tartozik a jól elolvasható 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor, ami a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán megtekinthető, de a régészek nem tudnak az elolvashatóságáról, vagy azt nem említik. Amint talán Genevieve von Petzinger bizonyítékait sem ismerhetik arról, hogy a legkorábbi jelkészlet, ami elterjedt az egész világon (és amely jeleinek fele azonos a székely írás jeleivel - VG), még az afrikai őshazában alakult ki. A székely írás egy végső soron kőkori eredetű írásfolyam máig megőrződött maradéka, ami lehetőséget ad korábbi korok, távoli tájak leleteinek jobb értékelésére. E rovológiai felismerések hasznosítása nélkül a jeleket hordozó régészeti leletek legfontosabb csoportjai nem írhatók le helyesen, a magyar őstörténet identitást taglaló kérdései nem tisztázhatók a lehetséges mértékben.
 

A tápióbicskei karpánt egy szimmetrikus írásemlék

A tápióbicskei arany karpánt egyik szembetűnő jellegzetessége a tárgy és a jelmontázs szimmetriája. Ez a szimmetria több ókori írásban megtalálható és a magyar hieroglif írásnak is a sajátosságai közé tartozik. Hasonló szimmetrikus szövegeket az egyiptomi hieroglif írásban, a hetttita hieroglif írásban, a szkítáknál, hunoknál, avaroknál, valamint a honfoglaló magyarság és a népművészet emlékein is találunk. Ezzel és általában a szövegek díszességével a vallásos mondanivaló hatását fokozták. A 2/b-2/e. ábrákon a magyarul elolvasható szimmetrikus írásemlékek közül mutatok  be néhányat.
  
2/a. ábra. A tápióbicskei karpánt egy szimmetrikus írásemlék (Tarbay Anna Mária rajza)

2/b. ábra. Amur menti sziklarajz részlete (Kr. e. 4000 tájáról), a fej tetején szimmetrikus magyar mondat van, amelynek közepén az Isten jól felismerhető szójele olvasható, a teljes szöveg: Szár Ak isten, ügy szár (mai magyarsággal: Úr Ak isten a folyó ura, vagy Heraklész isten a folyó ura)





2/c. ábra. Paziriki szkíta textil mintájának Nagyságos Lyukó alakban elolvasható szimmetrikus részlete (balra) és a szkíta hieroglifák megfelelői: a székely írás "n" és "ly" betűje (jobbra)





2/d. ábra. A nagyszéksósi jelvény Nagy ragyogó sar (mai magyarsággal: nagyságos ragyogó úr) mondatjele (középen), a hun nagy, ragyogó és sar "úr" hieroglifák (balra), valamint ezek megfelelői a székely írásban: az "n", "kis r" és "s" rovásbetűk (jobbra)




2/e. ábra. A karosi honfoglalás kori tarsolylemez képszerű és szimmetrikus
 Dana sar magas köve (mai magyarsággal: Dana úr magas köve) mondatjele (fent), a középső sorban a honfoglalás kori hieroglifák, alattuk a hieroglifáknak megfelelő székely "d", "s", "m" és "harmadik k" betűk 



A tápíóbicskei arany karpánt egy tökéletesre formált tárgy, mert magas szinten megfelel mindkét funkciójának. Az alakja nem csak a karon való viselését teszi lehetővé, hanem kifejezi viselője világnézetét is.  A két végén a Ten "isten, élet" hieroglifát alakították ki, a közepén pedig a Magas kő, esetleg - lévén a jelek nehezen láthatók - a Magas szár kő (mai magyarsággal: A magasságos úr köve) mondat olvasható három példányban. 


A jelek kettős irányultsága




3/a. ábra. A "holdsarlós véget" szójelekből alkotott, kettős irányultságú jelmontázs díszíti



A "holdsarlós vég" jelmontázsa több szójelből áll, amelyek esetenként egymással ellentétes nézőponthoz vannak igazítva. A 3/a. ábra tetején lévő Lyukó ten mondatrész a "talpán áll", míg az alatta olvasható Ragyogó ország, nagy ország sar (mai magyarsággal Ragyogó ország, nagy ország ura) mondatrész szójelei vegyes irányúak: egy részük "fejjel lefele lóg", másik részük a "talpán áll". E kettős irányultság a bustrofedon sorvezetésre emlékeztet és több párhuzamát is ismerjük a sztyeppi népek köréből, meg a magyar népművészetből.


3/b. ábra. Párthus pecsétnyomó aranyoroszlánja eltérő nézőponthoz igazított mondatrészekkel (fent) és a két hieroglifikus mondata helyes beállításban (lent), az olvasat mai magyarsággal: Jóságos úr, Lyukó a nagyon, nagyon nagy, ragyogó Úr 


3/c. ábra. Szarmata üst, fogójának talpán álló hármas halma az ország, az edény testén lefele lógó kacskaringók a hieroglifái, együttes olvasatuk: Jó országa



3/d. ábra. A rakamazi honfoglalás kori turulos korong hieroglifáiról is csak felülről szemlélve (a fejük tetejéről a talpukra állítva) ismerhető fel a székely jelekkel való egyezésük, az olvasat: Jó sar ős ten (mai magyarsággal: Jóságos Úristen), az alsó sorban a székely írás 'j', "s", "us" (ős) és "nt/tn" (ten) jele



3/e. ábra. Az őriszentpéteri helytörténeti múzeumban kiállított erdélyi szász tál fényképe (a szerző által készített fotógrafikája) és a rajta lévő jelek a székely írásban megtalálható párhuzamokkal, a tál peremén körbefutó külső sor a "talpán áll", a belső sor azonban "fejjel lefele lóg"




A Lyukó ten mondatrész

A 3/a. ábra felső részén van a Lyukó ten, mai magyarsággal "Lyukó isten", vagy "Lyukó az élet (forrása)" értelmű mondatrész (4/a. ábra). A Lyukó ten ligatúrának kínai, avar és magyar párhuzama is van. 



4/a. ábra. A tápióbicskei karpánt Lyukó ten mondatjele (balra) és a székely írás "ly" rovásbetűje, meg Ten szójele (jobbra, lentről felfele)


 

 4/b. ábra. A Lyukó ten "Lyukó isten" ligatúra előfordulásai: hun kori mondatjelek Külső-Mongóliából E. S. Bogdanov nyomán (balra és középen), valamint egy magyar tamga a Magyar Néprajzi Lexikonból (jobbra)

 

4/c. ábra. A Gizella-kereszt Lyukó szár isten országa (mai magyarsággal: Lyukó úristen országa) olvasatú hieroglifikus mondata


4/d. ábra. A Lyukó ten olvasatú (mai magyarsággal "Lyukó isten", vagy "Lyukó az élet forrása") ligatúra a Gizella-kincs avarok által készített turulos fibulájáról, a madár kloákanyílásáról 


A Ragyogó ország nagy ország ura mondatrész



5/a. ábra. A tápióbicskei arany karpánt Ragyogó ország, nagy ország sar (mai magyarsággal Ragyogó ország, nagy ország ura) mondata (középen), balra a bronzkori ragyogó, ország, nagy és sar "sarok, úr" hieroglifa, az ábra jobb szélén a hieroglifáknak megfelelő székely "r" rovásjel, a magyar heraldika ország szójele, valamint a székely írás "n" és "s" betűi 


Az 5/a. ábrán látható jelmontázs felső eleme egy apró vonalakból, a székely írás "kis r" betűinek megfelelőiből álló sor. E kis vonal a hettita hieroglif írásban a szótagjele. Azonos hangzású az egyiptomi napisten nevével és megtalálható a magyar ragyog, szikra szavakban is. A ragyogó szójelek szerepeltetése és a jelmontázs hármas tagolású szerkezete miatt ez egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata, amelyhez hasonlókat már többet is ismerünk. 

A szinte kivétel nélkül képszerű szerkezeteket alkotó, a tápióbicskeihez hasonló hieroglifikus szövegekben a ragyogó jelentésű kis vonalak hasonló sort alkotnak. Ez a vonal oldalról és felülről keretezi a jelmontázs központi (Istent azonosító) részét. E hármas szövegszerkezet gyakori ismétlődéséből következtetni lehetett egy istenidéző szertartás szövegkönyvére. E szertartásokon volt szükség ugyanis az epiphania előtt a Ragyogj!, utána pedig a Ragyogtál. szavak ismételgetésére (amelyeket ugyanaz a szójel rögzít). Ebből következően a tápióbicskei karpánt az itt Nagy ország ura-ként megnevezett Lyukó isten megidézését segíthette elő a bronzkori szertartásokon. 

Igazolja a megfejtést az, hogy az istenidéző szertartások szokásos hármas szerkezete a tápióbicskei karpánton is felismerhető: két oldalon a ragyogj/ragyogtál szójel, középen pedig a Nagy ország ura jelenik meg. Az alább bemutatott párhuzamokon szintén megtalálható ez a hármas szerkezet (5/b - 5/e. ábra). Két oldalon a ragyogj/ragyogtál szójel könnyen azonosítható. Középen pedig az Isten valamilyen szöveges azonosítása (esetenként a zoomorf, vagy antropomorf képe) látható. Azonban nem csak a jelmontázsok szerkezete hasonló, hanem szembetűnő a párhuzamos írásemlékek rokon, vagy azonos jel- és szóhasználata is. Az öt példából négy esetben használták a ragyogó és a nagy jelzőket a Kárpát-medencétől Amerikáig, a bronzkortól az avar korig (5/a - 5/e. ábra).  Ez igen nagy időbeli és térbeli távolságokon át is érvényesülő kulturális rokonságra és identitásra (nyelvre, vallásra, írásra) utal. I. J. Gelbnek az írástudomány létét tagadó álláspontját elfogadva és az esetünkre alkalmazva: amíg a "tudományos konszenzus" ezekkel az összefüggésekkel nem hajlandó foglalkozni, addig e területen tudomány nem is létezik. 



5/b. ábra. Azték edény a hieroglifikus Ragyogj nagy jó Szár (mai magyarsággal: Ragyogj nagy jó Úr) mondattal (középen), az azték ragyogónagy és szár "úr" hieroglifák (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely "r", "n", "j" és "sz" rovásjelek (jobbra)



5/c. ábra. A zamárdi temetőből előkerült avar szíjvég részlete a Ragyogj nagy jó sar (mai magyarsággal Ragyogj Nagy jó úr) olvasatú szembőlnézeti világmodellel ("eget tartó folyó" ábrázolási konvenció), nagyon hasonló az azték edényen is láthatóhoz, az égbolt ívét ez esetben is a ragyogó hieroglifák sora kíséri



5/d. ábra. A Gizella-kincs turulos fibulája hieroglifikus mondatjelekkel van teleszórva, a madár nyakán a Ragyogó nagy ország mondat olvasható (ki van emelve lent középen), a mondat jel- és szóhasználata rokonságban áll a tápióbicskei középső bronzkori karpánt megfelelő mondatának jel- és szóhasználatával



5/e. ábra. Az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona pártájának Krisztus zománcán lévő istenidéző szertartási szövegkönyv (középen itt is megjelenik az antropomorf Lyukó Istennév és jól látható a szöveg hármas tagolása is), az olvasatok mai magyarsággal: Ragyogj, Uram!, Lyukó úr (földje?), és Ragyogtál, Uram!


A Magasságos úr köve mondatok

A magas és a jelek a szintén igen régi és elterjedt "magas kő" ábrázolási konvenció elemei. Időnként társul e két szójelhez középen egy harmadik is, amelyik - az istenidéző szertartási szövegkönyvek középső jeléhez hasonlóan - az Istent jelöli. A tápióbicskei aranykarpánt ezen részének jeleit nem sikerült elegendő alapossággal tanulmányoznom, ezért e jelcsoport jeleinek száma és elrendezése még pontosítandó. Az nyilvánvalónak tűnik, hogy a "magas kő" ábrázolási konvenció (a magas és a szójelek) ismétlődését látjuk a karpánt középső részén.  Az ábrázolási konvenció a hegyekből rakott, égbe vezető lépcsőt, a világoszlopot idézi.

  

6/a. ábra. A tápióbicskei karpánt egyik Magas kő, vagy Magas szár kő (mai magyarsággal Magasságos úr köve) mondata



6/b. ábra. Pueblo indián edény a magas szár kő mondat amerikai változatával



6/c. ábra. Egy zilahi tányér a Magas szár kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondatjele




6/d. ábra. Egy zilahi tésztagyúró tál másolata, az edény testén körbefutó Magas szár kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondatokkal (Czibor Imre alsópáhoki fazekas munkája)



6/e. ábra. ábra. A zengővárkonyi Míves Tojás Múzeum hímes tojásának világmodellje


A 6/e. ábrán látható hímes tojás világmodelljének átlóin a Ragyogj! Magas ősi kő. Ragyogtál. (egy istenidéző szertartás szövegének vázlata), a függőleges és vízszintes tengelyeken pedig a Szár Föld (mai magyarsággal: az Úr földje) mondatok ismétlődnek. Az ábra bal szélén a Szárföld (mai magyarsággal: Úrföld), ragyogó, magas, ős és Föld hieroglifák ismétlődnek (fentről lefele). Az ábra jobb szélén a hímes tojás hieroglifáinak megfelelő székely "sz", "f", "kis r", "m", "us" (ős) és "harmadik k" (kő) jelek láthatók. 


A karpánt jeleinek magyar párhuzamai

A karpántnak nem minden jelét használtam fel a fenti elemzéshez, csak a leginkább szembetűnő bronzkori mondatokat elemeztem. E jelek azonosítása megnyugtatóan sikerült. Talán a szár jelet kivéve, ahol megnehezítették azt a tárgy sérülései és hogy nem szemlélhettem meg közelről a leletet. Az alábbi táblázat (7. ábra) így is jól szemlélteti, hogy a magyar hieroglif írás és a belőle kialakult székely írás genetikus kapcsolatban van a középső bronzkor vallásos jelkészletével. Alátámasztja ezt, hogy a Kárpát-medencéből és környezetéből több hasonló korú jelkészlet és írásemlék alapján is levonhattuk ugyanezt a következtetést. Ilyen megállapításra adott okot például a Tordos-Vincsa kultúra jelkészlete, valamint a szentgyörgyvölgyi tehénszobor olvasata is. A genetikus kapcsolat (a jelek azonosíthatósága) tette lehetővé a tápióbicskei középső bronzkori karpánt szavainak és mondatainak elolvasását. Az olvasatot igazolják - a tárgyhasználat körülményeihez, valamint a magyar hieroglif írással eddig megismert szövegekhez - illő mondatok. 



7. ábra. A karpántról figyelembe vett és a mai magyar jelkincs párhuzamai




8. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra jelei (Winn nyomán) és a magyar jelkincs közötti formai egyezések



Jegyzet

(1) Az előadások egyikében vetített képen előfordult az Óg sar (mai magyarsággal Óg úr, vagy ogur) mondat. Óg úr (Óg király) szerepel az Ószövetségben is. Azonos Heraklésszel, aki a görögök szerint a szkíták ősapja. 

Az előadók nem szóltak a jelekről, az előadásaik témája nem az írás, vagy a jel volt. Ez is arra utal, hogy a múzeumok polcain százával és ezrével hevernek hasznosítatlanul a  szójelekkel írt hieroglifikus nyelvemlékek. Pedig ez az újonnan feltáruló forráscsoport a magyar őstörténetkutatás leginkább vitatott kérdését dönti el, mert a genetikusok által rokonnak kimutatott népek identitását (nyelvét, vallását, írását) azonosítja. 

(2) Fehér Bence az MTA rováskorpuszáról szólván kifejti: "Még nehezebben védhető, hogy deklaráltan kihagyják az értéktelennek minősített „műkedvelő munkákat” (16. old.). Egyfelől nemegyszer ezekben van az első közlés, illetve egy amatőr kiadvány is felfigyelhet egy jelenségre vagy egy korábbi értelmezés hibájára, másfelől az „amatőr” és a „szakember” elkülönítése semmiképp nem objektív! Írástörténészi képzés Magyarországon nincs, így írástörténetileg valamennyien autodidakták vagyunk." Fehér Bence néhány sorral alább mégis sutba vágja a fent kifejtett helyes elvet és a saját korlátairól tesz bizonyságot, amikor ezt írja: "Nem érdemes kitérni olyan futóbolondok munkáira, akik szakmányban feliratokat találnak ... díszítőmotívumokban". (122. oldal). 

Azért ez az álláspontja, mert sem ő, sem a valójában nem is létező írástörténész "szakma" nem tisztázta a díszesség és az elolvashatóság viszonyát. A díszesség kérdése ugyanis érdektelen az elolvashatóság mellett. Ha egy bronzkori "dísz" elolvasható, akkor az írás és nyelvemlék. Az írástörténet ismer kifejezetten díszítő jelleggel alkalmazott írásokat. Ilyen pl. az egyiptomi hieroglif írás is, amit templomokban, sírokban és ékszereken használtak. E mellett az egyiptomiaknak volt két további írása: a hieratikus és a démotikus, ami a hétköznapi gyakorlatban kapott szerepet. Hasonló a helyzet a magyar nemzeti írások esetében is. A szójeleket használó hieroglif írásunkat - amelyből a hétköznapok céljait szolgáló alfabetikus székely írás kialakult - máig megtaláljuk a fazekasjeleink, a sírjeleink, a templomaink, a heraldika stb. jelkészletében és a múzeumokban tárolt leleteken, tehát a jobbára ünnepi használatra készített tárgyakon.  



9. ábra. A Régészeti Intézet könyvtárterme hallgatósággal


Irodalom

Tarbay Gábor János: A hatalom esszenciája: Középső bronzkori arany karpánt Tápióbicskéről (Közép-Magyarország), Communicationes Archaeologicae Hungariae, 2022.

Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum, 1996. 

I. J. Gelb: A study of writing, University of Chicago Press, Chicago, 1952., 1963.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Nyelvemléknek tekinthetők-e a magyar hieroglifikus szövegek?

Varga Géza: Joggal bírálja-e Fehér Bence az MTA rováskorpuszát?

Varga Géza: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika

Varga Géza: A Gizella kincs turulos fibulájának hieroglifikus szövegei

Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása

Varga Géza: A G Petzinger által közölt európai barlangi jelek azonosak a székely jelekkel

Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái

Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek 

Varga Géza: Hieroglifikus "Ragyogj nagy jó Úr" mondat egy azték vázán 

Varga Géza: Lovász László, az MTA elnöke nem vállalkozik tudományos igényű vitára a székely írás eredetéről 

Varga Géza: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma








Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!


2023. január 21., szombat

Joggal bírálja-e Fehér Bence az MTA rováskorpuszát?

Megjelent 2021-ben egy súlyos hibákkal teli, az 1. ábrán látható rováskorpusz az MTA kiadásában (1)Erről írt Fehér Bence az academia.edu-ra Egy újabb rovásíráskorpusz ígérete címmel. Ő korábban szintén közreadott egy saját rováskorpuszt A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye cím alatt, ami hasonló hibákkal terhelt. A jelen cikkben két kérdést tárgyalok:

- Milyen hibái vannak az MTA rováskorpuszának Fehér Bence szerint?

- Fehér Bence olyan magaslaton áll-e, ami őt a kritikusi szerepre feljogosítja? 


1. ábra. Az MTA rováskorpusza


Látni fogjuk, hogy a vitatkozó felek (2) teljesítménye nagyon hasonló, valójában nem sokat vethetnek egymás szemére. Például egyaránt nem vesznek tudomást a szójeleinkről, amelyek hasznosítására szükség lenne a rovológia és a magyar őstörténetkutatás előrelépéséhez. Ebből következően például fogalmuk sincs a székely írás eredetéről. Az MTA rováskorpuszának két szerzője úgy nyilatkozott, hogy adathiány miatt nem tud semmit mondani az eredetről (persze az adathiány nem igaz, hiszen egy sor hieroglifikus írásemlékünk van, amivel foglalkozhatnának). Ez a "tudós" kör azonban képtelen jól leírni és dokumentálni a nemzeti írásunkat, azaz a rováskorpuszaik is lehetnének sokkal jobbak. A közöttük kibontakozó vita, valamint az el nem végzett, vagy rosszul elvégzett feladatok halmaza a hazai rovológia elképesztő csődjéről árulkodik. Jellemző, hogy ez a katasztrófahelyzet a saját nagyságuk elismerésével és jelzőosztogatással párosul.

A szójeleket nem ismerő szerzők eddig is képtelenek voltak helyesen elolvasni pl. a székelyderzsi rovásírásos téglát. Ez lehetett az egyik oka annak, hogy az MTA rováskorpusz "futottak még" rovatába került a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék és nem említették meg a szójelekkel kitűnően elolvasható karcagi csatkarikát sem (10. ábra). A berekböszörményi gyűrű Árpád kori feliratáról (7. ábra) sem emlékeztek meg benne, a több száz hasonló hieroglifikus (ősvallási jelentőségű szójeleket alkalmazó) nyelvemlékünkkel együtt. 

A szójelek felismerése nélkül Fehér Bence ugyanúgy kudarcot vallott a jánoshidai avar tűtartó, az udvardi avar tűtartó, az Aquincum-Szőlő utcai avar kulacs és a zamárdi avar szíjvég jeleinek olvasatával (2-5. ábra). 

Azonos hibának mindkét oldalon azonos az eredménye is. Az esetleg évtizedek óta ismert, székely jelekkel írt írásemlékeknek náluk nincs helyes olvasata, ezért az akadémikus rovológia nem tudja betölteni a feladatát. Száz és ezerszámra hevernek a múzeumok polcain a szójelekkel írt nyelvemlékek, amelyek eldöntik a szkíta-hun-avar-honfoglaló népesség identitását és nyelvét - ez a "tudós" társaság azonban nem tudja hasznosítani őket. Előre jelezhetően továbbra is kudarcot fog vallani minden újabb próbálkozásuk, ha továbbra is betűzve szeretnék elolvasni a szójeleinket. Ez a hibás módszer nem vezethet eredményre, ezért a "tudományos konszenzus" számára aligha van más út, mint a tanulás, a munka és a becsület. Legalább kísérleti jelleggel meg kellene próbálkozniuk vele!


2. ábra. Bél szár (mai magyarsággal: Bél úr) megnevezése szójelekkel könnyen olvasható az udvardi avar tűtartón (fotógrafika Fehér Bence rajza nyomán), a függőleges egyenes a szár szójele (a székely írásban az "sz" betű), az X pedig Bél isten nevét rögzíti (a székely írásban a "b" betű)
  

3. ábra. A zamárdi avar szíjvég hátlapjáról a jelek, az olvasat jobbról balra (a csillagig): Ős, ragyogó ügy szár, nagyon nagy szár (mai magyarsággal: Az ősi, ragyogó folyó ura, a nagyon nagy úr), fotógrafika


4. ábra. Az Aquincum-Szőlő utcai avar kulacs hieroglifikus Ragyogó Bél atya mondata (fent) és a székely írás "r", "b" és "ty" betűje (lent, jobbról balra)


 


5. ábra. A jánoshidai tűtartó fényképe, az elolvasott szöveg az ábra jobb felső sarkában kezdődik, jobbról balra előbb egy X, azután egy I alakú szójellel, ami a Bél szár (mai magyarsággal a Bél úr) olvasatot engedi meg

6. ábra. A székelyderzsi Dana ten "Dana isten" mondatjel (balra) és párhuzamai alapján is nyilvánvaló, hogy a székely írás jelei az egykor aranyból és drágakövekből alkotott mondatokból, a világ legszebb írásából maradtak ránk, középen  a Nagy Károly által az avar kincstárból elrabolt s most Conques-ben őrzött kincs, jobbra pedig egy hun ékszer részlete (MNM)




7. ábra. A veleméri Sindümúzeumban megtekinthető berekböszörményi gyűrű fotógrafikai rekonstrukciója (fent)  a gyűrű negyedeiben  három szójel ismétlődik, ezek olvasata: Nagy szár ég (mai magyarsággal: Nagy úr az ég) 


Fehér Bence észrevételei

Nemzeti írásunk nevét illetően Fehér Bence téves álláspontot foglal el, amikor Vásáry Istvánék szóhasználatával szembehelyezkedik. Mint írja, "az MTA rováskorpusza a székely–magyar rovásírásnak (a szerzők terminológiájában: székely írásnak) kívánt összefoglaló gyűjteménye lenni. ... A szerzők a terminológia-választást azzal indokolják, hogy a szakma mérvadó része áttért erre a névhasználatra. Ez az állítás nem kis merészségre vall, hiszen pl. Ráduly János tudtunkkal tartja magát a „rovásírás” kategóriához, Erdélyi István haláláig tartotta magát hozzá, és egyáltalán, egy olyan szakma, amely tíznél kevesebb tudományos képzettségű kutatót foglal magába, miképpen osztható mérvadó és nem mérvadó részre? Vékony Gáboron kívül, aki valószínűleg elsőként kötelezte el magát a „székely írás” terminus mellett, főleg éppen a szerzők használják, akik eszerint azt vindikálják maguknak, hogy ők a szakma mérvadó része." (119. oldal). Vitába kell szállnom Fehér Bence értékelésével, mert - mint az az elért eredmények alapján felmérhető - tudománytalan dolog a "mérvadást" a tudományos képzettséggel azonosítani, arra leszűkíteni. Az alátámasztást nélkülöző, könnyen megcáfolt ótürk eredeztetést és a többi rovológiai ostobaságot is tudományos képzettséggel rendelkező "tudósok" terjesztették vagy százötven éven keresztül. Ők azok, akik a fentebb felsorolt rovásemlékeket napjainkig képtelenek helyesen elolvasni s a tálcán elébük rakott (szójeleket tartalmazó) olvasatoktól megdermednek, vagy jelzőosztogatásba kezdenek. Nem gondolom, hogy a történelemhamisítókat kellene mérvadónak tekintenünk. 

Az MTA rováskorpuszának szerzői eleve nem is vindikálhatják maguknak hogy ők lennének a szakma mérvadó része, hiszen Varga Csaba és e sorok írója is a székely írás megnevezést tekinti a legjobbnak. Azaz Fehér Bence ugyanúgy az indokolatlanul nagy mellény hibájába esik, mint azt fentebb (a tudományos fórum emlegetésével) Vásáry István is tette volt. Tetszik, vagy sem, a kívülállók eredményei és álláspontja nélkül nincs előrelépés a rovológiában s ez a székely írás megnevezésre is igaz. Nemzeti írásunk elnevezésének nem szükséges követnie a politika kisebb-nagyobb rezdüléseit (esetünkben a nemzetegyesítési törekvéseket). Mindannyian tudjuk, hogy a székelyek is magyarok, ezért a "székely-magyar" kitétel csupán felesleges szószaporítás. A rovástechnológiára való utalás pedig kifejezetten megtévesztő, hiszen alig van (ha egyáltalán van) régi rótt írásemlékünk. 

"Egy kilenc esztendeig érlelt kötettől az ember azt várja, különösen, ha három ekkora szakmai tekintély tollából és az MTA teljes tekintélyével felvértezve jelenik meg, hogy valóban minden szempontból mérvadó legyen. Nem feltétlenül egyedi hibáktól mentes, hiszen minden ember hibázhat, hanem hogy módszertanilag ne legyen se következetlen, se szakmaiatlan, és adatmennyisége megközelítse a teljességet. Sajnos meg kell mondani, hogy ezt a két célt a kötetnek nem sikerült teljesítenie" - írja Fehér Bence. Ezt alaposan eltúlzott udvariasságnak gondolom, hiszen az alapfogalmakat sem tisztázó, a Soros-alapítvány által érzékenyített (3) akadémikus áltudománynak nem lehetnek, nincsenek is szakmai tekintélyei a rovológia területén. Az azonban igaz, hogy a kötet tele van egyedi hibákkal, módszertani következetlenségekkel, szakmaiatlanságokkal és az adatmennyisége sem elfogadható (ha a szó- és mondatjeleink, a szkíta-hun-avar-honfoglaló nyelvemlékek közül egyet sem mutat be - VG). (120. oldal).

- A dilettánsok és a szakmai tekintélyek összetéveszthetőségéről tanúskodik a kritikus másik észrevétele is, miszerint "Ilyen színvonalú feliratközléseket eddig csak amatőr kiadványokban láttunk, nem az MTA tekintélyével dicsekvőben". (121. oldal).

- "Nem kifejezetten elegáns, hogy a szerzők saját cikküket feldolgozzák, viszont ugyanabból a két évből egy teljeskörű korpuszt, a tászoktetői leletek háromnyelvű monográfiáját (Puskás-Kolozsvári–Bolohan 2019), két rovástörténeti konferenciakötet anyagát (Zelliger 2019; Fehér–Ferenczi 2020) és tucatnyi nyelvészeti és filológiai cikket már nem. Ha lenne egy határozott végpont, aminél későbbi írásokat technikai okokból már nem tudnak feldolgozni, az elfogadható lenne (ha erre felhívnák az olvasó figyelmét), bár egy teljesnek szánt korpusznál igazán kívánatos lenne az is, hogy a tördelés végpontjáig pótlólag kiegészítenék a friss irodalommal. Ez az eljárás azonban sokkal rosszabb dologra utal: a szerzők saját munkásságukat fontosnak tartják dokumentálni, viszont azokat a kutatásokat, amelyek nem kongruálnak az ő nézeteikkel (pl. Zelliger E., Fehér B., Puskás-Kolozsvári F. írásai), meg sem említik? Még nehezebben védhető, hogy deklaráltan kihagyják az értéktelennek minősített „műkedvelő munkákat” (16. old.). Egyfelől nemegyszer ezekben van az első közlés, illetve egy amatőr kiadvány is felfigyelhet egy jelenségre vagy egy korábbi értelmezés hibájára, másfelől az „amatőr” és a „szakember” elkülönítése semmiképp nem objektív! Írástörténészi képzés Magyarországon nincs, így írástörténetileg valamennyien autodidakták vagyunk." (122. oldal). Súlyos, megszívlelendő megállapítások, amelyek igazát könnyű belátni. Sajnos az eddig olvasható munkáiban Fehér Bence sem tartotta magát mindig a saját fenti elveihez. Például egy szóval sem említette bennük, hogy vannak szó- és mondatjelekkel írt szkíta-hun-avar-honfoglaló nyelvemlékeink, pedig ezek bemutatása a Magyar hieroglif írás c. kötetben első közlés volt a legérdekesebbek (értsd: alátámasztott és fontos írásemlékek) közül. 


8. ábra. Az énlakai bilingvis alfabetikus (lent balra) és szójelekből álló (fent jobbra), azonos tartalmú mondata az Egy (az) Isten mondatot rögzíti kétféle írással


Fehér Bence képzelt piedesztálról mennydörög és a saját korlátairól tesz bizonyságot, amikor ezt írja: "Nem érdemes kitérni olyan futóbolondok munkáira, akik szakmányban feliratokat találnak ... díszítőmotívumokban". (122. oldal). Ezzel a nézetével (a jelek díszességének túlértékelésével) egyezően nyilatkozott az MTA rováskorpusz egyik szerzője, Sándor Klára is az énlakai Egy Isten mondatjelet illetően (8. ábra). Azt mondta ugyanis egy személyes beszélgetésünkben, hogy a mondatjelet nem olvassa el, mert az díszítés. Ezzel a megközelítéssel két alapvető probléma is akad. 

Egyrészt az, hogy díszes írás, vagy díszítés is lehet elolvasható, amit többek között az egyiptomi hieroglif írás is bizonyít. Azaz teljesen érdektelen, hogy díszes-e a mondatjel, vagy sem - ha elolvasható. Az elolvasását viszont - a jelek szerint - sem ő, sem Fehér Bence nem kísérelték meg a szükséges szellemi frissesség hiánya miatt.

Másrészt az a figyelmen kívül nem hagyható tény, hogy az énlakai unitárius templomban van egy bilingvisünk, amelyik elolvashatóvá tesz egy díszes mondatjelet. S ha ez esetben belátható a díszes jelek elolvashatósága, akkor az érvényes tanulságot jelent több száz további esetben is. Vagyis az értelmes korpuszkészítők előtt egy új forráscsoport nyílik meg. Az énlakai rovásírásos mennyezetkazetta kulcsfontosságú bilingvis, ahol az ismert rovásszöveg alfabetikus, a kazetták sarkaiban lévő képszerű Egy Isten mondatjel pedig szójelekből áll. 

A kétféle írással írt azonos szöveg a figyelmes kutató számára lehetővé teszi a szójelekből alkotott, virághoz hasonló mondatjel elolvasását (azért hasonlít virághoz, mert az ősvallás a gyakran tulipánnal jelképezett égig érő fát azonosította az Istennel). Annál is inkább elolvasható ez a virág, mert a nikolsburgi ábécében szerepel az "us" (ős), valamint az "nt/tn" (ten) szójel, a kettős keresztet pedig az alfabetikus énlakai szövegben is az Egy szójeleként kell elolvasni. Csak össze kell rakni ezeket az ismert szójeleket egy virág alakjába. 

Arról, hogy a székelyeknek szó- és mondatjelei vannak, Veit Gailel feljegyzése tanúskodik az 1500-as évekből. E fontos forrást az MTA rováskorpusza is közölte, ám egyik vitatkozó fél sem volt kellően felkészült a hasznosításához. Nem kellett volna tehát eltúlzottan sok elmeél az énlakai mondatjel elolvasásához (6. ábra), Fehér Bencének azonban könnyebb volt a jelzőosztogatás, amire analfabéták is képesek.  




9. ábra. A tudomány számára nem létező, szójelekkel írt avar mondatot a pécsi (szajki?) avar szíjvég rögzíti, a hieroglifikus Lyukó nagy ragyogó király szár mondatot mai magyarsággal a Lyukó nagyságos, ragyogó király úr alakban lehet visszaadni, a Lyukó jel kivételével (a kör alakú jel a fej fölött látható), a szíjvég hieroglifái a kép bal oldalán, a székely megfelelők és a zalavári "király" hieroglifa a kép jobb oldalán láthatók


Módszertani válaszút

A többször (például Sándor Klára által is) beismert csődhelyzet miatt a rovológiában is szükség lenne egy módszertani előrelépésre. Választani kell a Zsirai óta alkalmazott "taplóagy és jelzőosztogatás" típusú, vagy a kreativitással és intelligenciával jellemezhető eljárás között. Nem csupán azért, mert - hogy Fehér Bencét idézzem - "Nem kifejezetten elegáns" az útszéli stílus egy tudományos dolgozatban. Fontosabb ennél az, hogy a kétféle eljárás tudományos eredménye között is lényeges különbség mutatkozik. Fehér Bence tévesen gondolhatja azt, hogy jelzőosztogatással is meg lehet válaszolni a szójelek és a díszesség kérdését. A szó- és mondatjeleink léte nem egyeztethető össze a székely írás kizárólagosan alfabetikusként való kezelésével. Amint az is megemésztendő, hogy a lineáris jeleken túl képszerűekkel is rendelkezünk (10. és 11. ábra). Amíg ez nem történik meg,  addig a hazai rovológiai szakirodalom nem fogja teljesíteni a feladatát, tovább folytatódik a közönség "szakma" általi félrevezetése. 


10. ábra. A karcagi csatkarikán (balra) ismétlődő Magas kő és Magas égi kő mondatok egy ősvallási ima sorai (jobbra)


11. ábra. A szentgericei unitárius templom világmodellje az egyik mennyezetkazettáján 


A szentgericei mennyezetkazetta világmodellje (11. ábra) lényegében azonos szöveget rögzít, mint a karcagi csatkarika (10. ábra). A különbség pusztán annyi, hogy a karcagi csatkarikán a székely írás jeleivel könnyen azonosítható lineáris jeleket látunk, amit a "tudományos konszenzus" alfabetikus írásjelként elfogad. Azonban, mivel a "szakma" e karcagi jelek szójel voltát és egyéb sajátosságait már nem képes megemészteni, ezért a karcagi csatkarika szövege tárgyalásra sem került az MTA  rováskorpuszában. 

A szentgericei mennyezetkazettán lényegében ugyanaz a szöveg olvasható, mint a karcagi csatkarikán, csak képszerű jelekkel írva. A képszerű szójelek léte szintén meghaladni látszik a "tudományos konszenzus" szellemi kapacitását. Számukra ilyesmi akkor sem létezik, ha a szemük előtt van? A helyzetet Fehér Bence jelzőosztogatással véli megoldhatónak, ám ez csak egy kocsmai/piaci módszer, ami aligha járul hozzá érdemben a székely írás pontosabb megismeréséhez és leírásához. A szakmai kritika kérdésének módszertani problémáit már részletesen tárgyaltam A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika c. cikkben. 

Csak az intelligens ember képes a világ dolgai között létező törvényszerű összefüggések megértésére.


Jegyzetek

(1) A rováskorpusz készítőinek Fodor Pál közvetítésével írtam egy levelet még a kötet megjelenése előtt. Ebben figyelmeztettem őket: ha a szójeleket nem veszik figyelembe, akkor a munkájuk eredménye nem lesz olyan jó, mint amilyen lehetne. A levelemet a szerzők megkapták, de válasz nélkül hagyták és a megjósolt hibákat el is követték a később megjelent rováskorpuszban. 

(2) A felek közötti vita nem ezzel a cikkel kezdődött. Előzőleg Vásáry István, az MTA rováskorpuszának szerkesztője megüzente Fehér Bencének, hogy akkor fog választ kapni a jánoshidai avar tűtartó jeleiről adott olvasatára, ha majd tudományos fórumon fogja azt előadni. Vásáry István ezzel a székely írás eredetéről évszázada alátámasztás nélkül hangoztatott téveszmét (az ótürk eredeztetést) képviselő "tudományos konszenzus" módszertanilag hibás álláspontját ismételte meg. E nézet ugyanis, miszerint léteznek tudományos fórumok s azokon kívül nincs szót érdemlő tudományos igényű kutatás, csupán a történelemhamisítók érdekeinek védelmét szolgálja. Így próbálják elkerülni a kritikát és a lelepleződést. Fehér Bence gyakorlata (előadás és a róla készült video, meg a kötetszerű publikációk közreadása az interneten, valamint a sajtó felhasználása) ugyanakkor helyesen képviseli a korszellemet a tekintetben, hogy a tudományos párbeszédben szükségszerű a modern eszközök alkalmazása a nyílt tudomány céljainak elérése érdekében. A múlt kutatása és értelmezése ugyanis nem egy szűk és - a jelek szerint - a nemzettel és a tudományos haladással szemben ellenséges elit hitbizománya, hanem mindenkié. S ezt az elvet (a nyílt tudomány elvét) legjobban az internet szolgálja. Jobb helyeken kifejezetten gyakorlattá vált ilyen módon előzetes vita tárgyává tenni egy-egy tudományos dolgozatot, hogy annak végleges alakja értékesebb és közkincs lehessen. E módszert igazolja, hogy végül Vásáry István is felvette a kesztyűt és a Mandinerben válaszolt Fehér Bence - mellesleg téves - olvasatának hírére

(3) Az MTA és a Soros-alapítvány 1984-ben kötött együttműködési megállapodást (8. ábra). A megállapodás tartalmát nem ismerem, csak a két szerződő fél következő évtizedekben felmutatott teljesítményéből lehet sejteni, hogy köze lehet akár a "tudományos konszenzus" székely írással szembeni, egyébként nehezen megmagyarázható negatív viselkedéséhez is. Ez érthetővé tenné, hogy az MTA miért csak a latinbetűs nyelvemlékek szerepeltetését rendelte meg az OSZK 2009-es nyelvemlék-kiállításakor. S a szójeleinktől való zsigeri írtózást is megmagyarázná, ha az írás megalkotásának dicsőségét kívánta volna megvédeni tőlünk ez a régi megállapodás. Persze részletek hiányában nem állíthatom, hogy ez történt. Lehet más oka is a rovásírással szembeni tartózkodásnak, például az oktatás hibája és a kontraszelekció, ami kedvezett a taplóagyúak és jellemtelenek "tudományos" érvényesülésének. 

Ha nem ez lenne a helyzet, akkor tessék értelmes magyarázatot adni két kérdésre: 

- Egyrészt arra, hogy ha az MTA rováskorpusza közli Veit Gailel dokumentumát a székelyek szó- és mondatjeleiről, akkor az ismert szójeleinket (például a karcagi csatkarika 10. ábrán látható szövegét, vagy a magyar címer Egy országa olvasatú hármas halmát és kettős keresztjét) miért nem említették a korpuszban. 

- Másrészt arra, hogy egyes íráskutatók miért nem tudnak elképzelni díszes írásmutatványokat akkor sem, ha az orruk elé tartom. Meghaladná a szellemi képességeiket, vagy csak nem tudnak jobb ürügyet a kérdés megkerülésére? 



12. ábra. Az MTA és a "tudományos konszenzus" rovásírással kapcsolatos magatartásának és Fehér Bence jelzőosztogatásának lehetséges végső magyarázata?



Irodalom

Fehér Bence: Egy újabb rovásíráskorpusz ígérete 2022., (academia.edu)

Fehér Bence: A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteményeI. kötet: Korai emlékek (1599 előtt) és kései feliratos emlékek

Varga Géza: Az akadémikus "tudomány" rovológiai kudarca: az udvardi avar tűtartó elolvasható, Bél megidézéséről szól

Fehér Bence: Legősibb nyelvemlékeink? MKI Évkönyv 2019, 2020.

Fehér Bence: Egy avar kori rovásírásos felirat Aquincum–Szőlő utcából: az ószláv nyelv korai emlékeStudia Epigraphica Pannonica X. 16-22, 2019.

Fehér Bence: A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához, Studia Epigraphica Pannonica X. 5-15, 2019.

Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?)

Varga Géza: Fehér Bence jánoshidai avar Baszjad Izüt mondata

Varga Géza: Megjegyzések Fehér Bence: "A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához" c.tanulmányához





Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről

Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel

Varga Géza: A székelyderzsi Dana ten mondatjel és társai

Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: nagyon nagy Lyukónak

Varga Géza: A Gizella kincs turulos fibulájának hieroglifikus szövegei

Varga Géza: Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei

Varga Géza: A Magyarságkutató Intézet rovológiai teljesítménye

Varga Géza: A székelyderzsi Dana ten mondatjel és társai

Varga Géza: A karcagi csatkarika hieroglifikus felirata

Varga Géza: Vásáry István észre sem vette, hogy elszólta magát

Varga Géza: A hieroglifikus feliratot hordozó berekböszörményi gyűrű

Varga Géza: A szentgericei világmodell a karcagi rovásszöveg előképe

Varga Géza: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika

Varga Géza: Az Osservatorio Letterario 2010-es cikke az OSZK meghamisított nyelvemlék-kiállításáról

Varga Géza: A zamárdi avar temető szíjvégének rovásfelirata









Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!