2022. január 19., szerda

A kínai lolo írás magyar vonatkozásai

Vilcsek Péternek köszönöm, hogy Jensennek a lolo írásról írt sorait Nagy Judit segítségével lefordította és a rendelkezésemre bocsátotta. A szójelekből álló lolo írás azért érdekes a számunkra, mert egy-két jele rokonságot mutat a magyar hieroglifákkal. Előbb nézzük, mit tudunk meg Jensentől erről az írásról, majd rátérünk a közös jelekre.



1. ábra. Jensen táblázata a lolo jelekről


A lolo írás

"A tibeti-burmai – és nem pedig a kínai – nyelvcsaládhoz tartozó lolo írás első bizonyítéka 1873-ban Grabouillet-atya által került át Európába. (A „Lolo”-k – másnéven „Yi”-k egy etnikai csoport akik dél-Kínában, Vietnámban és Thaiföldön élnek) 

Ha eltekintünk Terrien de Lacouperie, Devéria, Parker stb. nem feltétlenük kielégítő munkáitól a témával kapcsolatban, akkor két komoly nevet tudnánk megemlíteni: „Vial” és „d’Ollone” – de még az ő munkájuk sem egészen teljes. 

A francia misszionárius Vial a lolo nyelv „Nyi” dialektusával fogalkozott amelyből a mellékletben szereplő szótárt is kiadta. Korábbi publikációiban erről az írásról mint fogalomírásról beszél, amelynek írásjegyeit bizonyos mértékig fonetikusan is lehet használni. Például az ajtó – kaE – jelét az „után” szóra is lehet alkalmazni. Vagy pedig a „kampó” jele – dou – jelentheti még pl. a következőket: forrás, kimenni, kúszni – hasonlóan a kínai írás „kölcsönzött” írásjegyeihez. D’Ollone erről is beszél a „écriture………” című írásában. 

Vial a szótárában 425 jelet sorol fel, ami azonban messze nem a tényleges, teljes készlet. D’Ollone több más dialektusból is kínál szókincset: Kang-Siang-Ying; Kiao-kio és a Wei-ning. Az első kettőnél a formák többé kevésbé megegyeznek, a harmadik viszont teljesen eltérő. Mind a három különbözik azonban a Vial által publikált jelektől. 

A 147-es ábrán ezeket az eltéréseket láthatjuk. Úgy tűnik, hogy a fogalom-írás szisztéma azonossága mellett több különböző jel-forma alakult ki. Mind egyszótagú, ezért ezek a jelek többszótagú szavak részeiként is feltűnhetnek. A fonetikus egyezésnek nem mindig kell teljesnek lennie, például a kakas jele „va” a havat jelentő „vo-die” jelölésére is szolgál. A kéz jele „lou” szolgál a „lo” azaz „borona” szó jelölésére is stb.

Ha ilyen módon csökken is a jelek iránti igény, mégis nagyobb jelkészlettel kell számolni mint az eddig megismert. A d’Ollone által  gyűjött Kang-siang-ying dialektus legrészletesebb szótagábécéje mintegy 1030 jelet tartalmaz, noha egy 17. századból származó kínai forrás 1840 jelről beszél. Ha Ching-chi youngnak igaza van – amikor azt állítja, hogy egy jel több szót is képviselhet és fordítva: egy szót több jellel is le lehet írni, akkor ez azt jelenti, hogy az írás még nem teljesen kiforrott. 

Egy összefüggő szöveg ilyen írásmód-beli próbáját a 148-as ábrán láthatjuk. 

Ami az írás korát és eredetét illeti, még teljesen a sötétben tapogatózunk. 

Kínai értelmezés szerint egy bizonyos „Avi” találta fel, hogy mikor pontosan, arról nem szól a fáma. 

A legrégebbi lolo írásos emlék egy felirat Lu-Lüan – tól Jünnanból – amit a kínaiak az első Ming-császár idejére tesznek. (Hung-Wu 1368-1398) 

1906-ban Jünnanban, Tsai Tsih-Ngai mellett fedeztek fel egy szikla vésetet amely valószínűleg 1533/’34 ből származik. Fiatalabb kéziratok a berlini Népművészeti Múzeumban valamint a párizsi Nemzeti Könyvtárban találhatóak. Ez utóbbiban található az egyetlen lolo írással nyomtatott könyv is. Az 1915-ig megismert epigrafikus és kézírásos emlékek felsorolása Hestermann-nál található az 57-es számú lábjegyzetben megnevezett munkájában.

Az biztos, hogy bizonyos kínai befolyások is közrejátszottak az írás kialakulásában. Ez egészen nyilvánvalóan abban mutatkozik meg, hogy az írásjegyek fentről lefelé olvashatóak., viszont az oszlopok balról jobbra következnek. (ez utóbbi pont fordítva mint a kínaiban)

Mint például ahogyan Wei-ning írásában (D’ollone) és az ábrázolt sziklavésetben is szerepel. Ezzel szemben más különálló törzsek horizontálisan jobbról-balra vagy akár balról-jobbra is írtak. Pl. Chi-chi-Young a 12-es füzetében egy varázsló pap levelében. A 149-es ábra mutatja az elejét ennek a levélnek." 


Magyar vonatkozások

Vannak olyan megállapítások a fejezetben, amelyek a magyar hieroglif írás és a székely írás sajátosságait illetően is elgondolkoztatóak. 

- Fogalomírásról van szó, "amelynek írásjegyeit bizonyos mértékig fonetikusan is lehet használni". Ezt kibővíthetjük azzal, hogy a jelek képi tartalma is feltárható. Ezért a képjeleket, a fogalomjeleket és a fonetikus jeleket nem lehet, nem is szükséges egymástól élesen elhatárolni.

- "Mind egyszótagú, ezért ezek a jelek többszótagú szavak részeiként is feltűnhetnek". A magyar hieroglif írás jelei is zömmel egyszótagúak.

- "Egy jel több szót is képviselhet és fordítva: egy szót több jellel is le lehet írni". Például a magyar hieroglif írásban is e gondolathoz szolgál illusztrációként a sar "sarok, úr" és szár "növényi szár, úr" hieroglifa. 

- "Az írásjegyek fentről lefelé olvashatóak., viszont az oszlopok balról jobbra következnek. ... Ezzel szemben más különálló törzsek horizontálisan jobbról-balra vagy akár balról-jobbra is írtak". A magyar hieroglif írásban sem volt kötelező sorvezetés, sőt az a székely írásban is kései kitaláció, hogy a jobbról balra menő irány lenne preferált.


2. ábra. A székely írás "j" ("folyó") jelének szkíta változata


- A wasser "víz" sorban négyből három jelváltozat formája és hangalakja (1. ábra) a kacskaringó alakú "folyó" hieroglifánkkal, annak szkíta változatával (2. ábra) mutat formai és hangalaki összefüggést.


3. ábra. A lolo írás "ég" jele és a székely írás "g" (ég) rovásbetűje


- A himmel "ég" sor első jele a székely írás "g" (ég) jelének megfelelője.


3. ábra. Egy meroving bogláron  lévő három gyöngyöt korábban az ország jelentésű hármas halmunkkal vetettem össze, amit a kínai lolo írás "kő" szójele alátámaszt (a három pontot lehet kőnek, hegynek értelmezni)


- A stein "kő" sor első eleme a heraldika által megőrzött magyar hármas halommal rokonítható (3. ábra). 

- A stein "kő" sor harmadik eleme az Orion csillagképet ábrázolja és a székely írás "ty" (atya) jelének változata. Ebből az összefüggésből nyilvánvaló, hogy a hármas halom, a kő (a hegyekből rakott világoszlop) és az Orion csillagkép is a népünk atyjaként tisztelt isten jelképe. 

- A közölt számjelek azonosak, attól eltekintve, hogy az alacsonyabb számokat nem függőleges, hanem vízszintes vonalak jelölik, a tizes szám pedig csak egy esetben X alakú, három további esetben elforgatták és kereszt alakú.

Jensentől nem tudjuk meg, hogy e fentebb felsorolt párhuzamok miképpen alakultak ki. Sajnos, erre e sorok írója sem tud bizonyosat mondani. Csupán sejteni lehet, hogy a Kína korai történetében (például a Xia dinasztia idején) nagy szerepet játszó hunok és avarok hatásáról lehet szó.  


Irodalom

Hans Jensen: Die schrift in vergangenheit und gegenwart, VEB Deutscher Verlag der Wissenschaften Berlin, 1969.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: "Lyukó isten országa" hieroglifikus mondat egy meroving bogláron



2022. január 18., kedd

A halomi honfoglalás kori világmodell jelei

A Kalocsa közelében kiásott homokmégy-halomi rovásfeliratot Dienes István régész fedezte fel egy tegez majdnem elkallódott csontborításán. Akkor még nem lehetett megengedett dolog a Magyar Nemzeti Múzeumban a rovásemlékek felületének barbár lereszelése, mint azt később már megtehették a budapesti késő középkori jelvény esetében, ám a rend akkor sem volt teljes náluk. Annak a főigazgatónak (Dienes Istvánnak) azonban a helyén volt az esze és a becsülete, ezért a lelet és rovásszövege megmenekült a tudomány számára. A csontlemezek a homokmégy-halomi honfoglalás kori temető 6. számú sírjából kerültek elő. Ez a temető a honfoglaló magyarok egyik központjában volt. Dienes István szerint ez a fajta tegez ismeretlen volt az avar korban, ezért ennek magyar terméknek kellett lennie és valószínűleg Árpád nagyfejedelem hadseregének egyik harcosáé volt. Hozzátehetem: a köztudomástól eltérően nem egy, hanem kétfajta írással készült írásemlék van rajta, csak az egyikről, az ősibbről - szakmai és etikai hiányosságaik miatt - a "szakembereknek" sincs mondanivalója. 


1/a. ábra. A hunok és avarok által használt magyar hieroglif írás jeleivel írt, Dana szár földje (mai magyarsággal: Dana úr földje) olvasatú halomi honfoglalás kori világmodell, a Dana istennevet ma is használják Erdélyben


A halomi csontlemezek egyik fajta írását a sokszor emlegetett, de jól el nem olvasott, sorba rendezett jelekből álló rovásszöveg képviseli (2. ábra, jobbra). Ez nem azonos a székely írással. Kizlaszov a tiszai írás körébe sorolja ezt a halomi szöveget, ahová a nagyszentmiklósi kincs és a szarvasi tűtartó írásemléke is tartozik. A székely rovásíráshoz képest ez egy törökös jellegű írásnak tűnik, ám ez nem jelenti azt, hogy maga a szöveg biztosan török lenne. Az írás nem lehet túl régi, feltehető, hogy a szkíták, vagy a hunok írásából alakították ki a török népek.


1/b. ábra. A halomi világmodell hieroglifái és a székely jelpárhuzamok


A halomi csontlemezek másik fajta írását a halomi világmodell képviseli (1. ábra), ami a székely jelekkel (pontosabban a magyar hieroglif írással) tart rokonságot és magyarul el is olvasható szöveget rögzít. A "szakma" erre nem figyelt fel, mert az évszázados rovásellenes légkörben a rovológiai kutatások a szakemberek tudásával egyetemben megrekedtek. A "tudományos konszenzus" szellemi képességeit meghaladja a díszes, szimmetrikus, sorokat nem alkalmazó és szójelekből álló írásemlékek léte. Ha ilyen kerül elébük, mint ez a halomi világmodell is, akkor dermedten állnak és legfeljebb néhány jelzőt mormolnak el magukban a magyarázataim láttán. 



1/c. ábra. A világmodell sar "úr" és szár "úr" jelekből alkotott sarokjelképei az "eget tartó fa" ábrázolási konvenciót alkotják, a hasonló jelentés és hangalak e két hieroglifa esetében arra utal, hogy egykor egyetlen jelet alkottak s csak idővel hasadtak ketté és keletkezett belőlük az "s" és az "sz" rovásbetű


E cikkben ezen az áldatlan helyzeten kívánok segíteni, fényt vetve a halomi világmodell létére és elolvashatóságára. (1) Nem mintha komolyan reménykedhetnénk benne, hogy aki nem akarja, az is megérti majd. Nagy az isten állatkertje, ráadásul az ellenségképzőként működő egyetemeken sorra bocsátják ki az újabb és újabb - e téren - szemellenzővel ellátott évfolyamokat.



2. ábra. A halomi világmodellt (balra fent) és a rovásfeliratot (jobbra) hordozó csontlemez-töredékek

A lelet - némi kallódás után - a rajta lévő rovásszövegnek köszönhetően közismert lett. 

A nyest.hu így számol be a megfejtési kísérletekről: "a tegezborítón látható jelek nem egyeznek meg a székely írás betűivel. Inkább a nyugati török betűsorokra emlékeztetnek, egy-két jel párhuzamát pedig a keleti türk írásból ismerjük. Ebben nagyjából egységes volt a megkérdezett szakemberek véleménye. A nyelvet és az olvasatot illetően már nem egyeztek a nézetek: az iranista Harmatta János és a régész Vékony Gábor szerint biztosan török nyelvű a felirat, és olvasata értelmezhető is. A turkológusok ennél óvatosabbak voltak: Vásáry István inkább csak valószínűnek vélte, hogy a felirat nyelve török, Róna-Tas András szerint a felirat nyelve egyelőre nem állapítható meg. ... 

Halom és környéke a korabeli Fejér megyéhez tartozott, vélhetően az Árpádok kezén volt. Dienes István szerint a csontborítású tegez tulajdonosa akár Árpádot vagy a fejedelmi család más tagját is szolgálhatta. Mivel Kalocsa akkoriban a fejedelem egyik központja volt, valószínűleg több nyelven beszéltek és írtak errefelé, így valóban nem zárható ki, hogy a szöveg törökül van – akkor sem, ha készítőjének anyanyelve a magyar volt, s akkor különösen nem, ha valóban a honfoglalás előtt kevéssel csatlakozott kabarok utódaitól származott."

Sándor Klára, aki sem a világmodellekről, sem azok jelkészletének a székely jelekkel való azonosságáról, vagy kapcsolatáról, de a székely szójelekről sem hajlandó tudni, így ecseteli - tévesen - az emlék írástani helyzetét: 

Ez a ... lelet abban sem segít, hogy eldöntsük, vajon volt-e a honfoglaló magyarságnak saját írása. A sír, amelyből a jeleket tartalmazó tegezborító előkerült, kétséget kizáróan honfoglalás kori, és a benne lévő tárgyak magyarok – furcsa viszont, hogy a nagyszámú föltárt honfoglaló sírból miért nem került már elő sokkal több, de legalábbis még néhány ... emléke ennek a föltételezett magyar írásnak? Továbbra is nyitott marad az a kérdés is, hogy ha a honfoglaló magyarok használtak valamilyen saját írást, milyen kapcsolatban volt ez az ábécé a székely írás előzményével."

Az általa vizsgált rovásszöveg sajnos valóban elolvasatlan és egyelőre elolvashatatlan, ám a halomi lelet írástani vonatkozásait gazdagítja és árnyalja a magyarul kitűnően elolvasható és a székely írással kapcsolatban álló halomi világmodell. Amelyről viszont sem ő, sem a hozzá hasonló köldöknéző akadémikus társaság nem hajlandó tudomást sem venni. Ha ezt megtették volna, akkor már jóval korábban megvilágosodhattak volna a székely írás avar és hun kapcsolatait, valamint szójeleit illetően. E nélkül ez a bizonytalan messzeségű jövő feladata maradt.

Azt jelenti e kétféle írás együttes szereplése, hogy a halomi sírban nyugvó harcos (vagy a csontlemezét megkarcoló mester) kétféle jelhasználattal is élt. Egyrészt ismerhette az újabb, törökös jellegű írást is, másrészt a magyar identitáshoz közelebb álló jóval korábbi írástípust képviselő világmodellt is. 

Annak a tanúja lehet ez a jelhasználati kettősség, hogy a honfoglaló magyarok egy rövid ideig tartó török megszállást voltak kénytelenek elviselni. A heftalita Hun Birodalom 558 táján bekövetkezett bukását követően a magyarul beszélő hun-avar népesség egy része avar néven elmenekült a törökök elől és bevonult a Kárpát-medencébe. A sztyeppén maradó és átmenetileg török megszállás alá kerülő csoportok azonban kénytelenek voltak egyre jobban átvenni ezt-azt a megszállóktól. Ez idő alatt megtanulhatták a török adminisztráció által használt újabb írást, de nem felejtették el a saját, ősvallási kötődésű jelhasználatot sem. Amikor Árpád vezetésével, magyar név alatt bevonultak a Kárpát-medencébe, akkor még mindkét írást ismerhették. Közülük a tiszai írás hamar kiment a divatból, a hunok és avarok által használt magyar hieroglif írás és a belőle kialakult székely írás azonban napjainkig megmaradt. 


3. ábra. I. L. Kizlaszov táblázata a doni, kubáni és tiszai írás "ábécéjével", valójában szó-, szótag- és mondatjelek is lehetnek benne, ezek létés azonban az akadémikus áltudomány nem hajlandó tudomásul venni, ezért csak ábécékről beszélnek (amelyekben csak egyetlen hangot jelölő betűk lehetnének)

Jegyzet

(1) A világmodellekről bővebben írtam a Magyarság jelképei és a Magyar hieroglif írás c. kötetekben, valamint a Varga Géza írástörténész blog bejegyzéseiben, ezért most talán elegendő azt megemlíteni, hogy a világmodellek közepén az Isten neve, vagy jelzője szokott állni. Esetünkben ez a kereszt alakú Dana hieroglifa. A világmodell sarkain pedig (itt az oldalfelezőkön is) az égbe vezető út jelének van a helye. A halomi világmodellben ezt a sarokszerepet az eget tartó fa rajza, a sar, szár "úr" hieroglifák töltik be. 


Irodalom

Dienes István: Honfoglalás kori rovásfelirat a Kalocsa környéki, Homokmégy-halom temetőjéből (Előzetes közlemény) Folia Archaeologica XLIII)

I. L. Kizlaszov: Runicseszkije piszmennyosztyi evrazijszkih sztyepej (Az eurázsiai sztyepp rovásemlékei), Izdatyelszkaja Firma, Moszkva, 1994.

Sándor Klára: Magyar harcos sírjában török szöveg? (nyest.hu)  2013 szeptember 10.

Varga Géza: A magyarság jelképei, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia




2022. január 16., vasárnap

Aranka parti Árpád kori gyűrű a "Ragyogj, ragyogj nagyon nagy úr!" mondattal

Az Aranka a Tisza balparti mellékfolyója a Marostól délre. A trianoni rabló békében Romániához és Szerbiához csatolt magyar területeken folyik (1). Egy Csonti becenevű netes olvtársam küldte el néhány, a partján talált gyűrű fényképét (2. ábra) s ezek közül mutatom be az egyiket, amelynek a jelei (a magyar hieroglif írás szójelei) a leghangosabban kiáltottak elolvasás után (1. ábra). Köszönöm a lehetőséget!



1. ábra. Aranka parti gyűrű a Ragyogj, ragyogj, ragyogj nagyon nagy szár! (mai magyarsággal Ragyogj, ragyogj, ragyogj nagyon nagy úr!) mondattal




2. ábra. A Csonti által küldött fényképen még további Aranka parti gyűrűk sorakoznak


A gyűrű pecsétlapján egy kétpólusú világmodell látható, két oldalán kiegészítve - a fához képest - vízszintes vonalak sorával. (2) A jelek mindegyike ismert a székely írásban és a magyar népi jelhasználatban, ám a teljes szöveg elolvasása nem sikerülhetett mindaddig, amíg - a hasonló leletek megértését követően - nem tisztázódott két dolog. Az egyik a szimmetrikus feliratok, a másik meg az ősvallási istenidéző szertartások szövegkönyvének kérdése. Hiába láttam, hogy ismert jelek vannak a gyűrű pecsétlapján, a kétségbeejtően öntörvényű elrendezésük sokáig késleltette az elolvasásukat. 

Meg kellett értenem, miért szimmetrikusak néha ezek az írásemlékek. Nos, a magyarázat az, hogy a hieroglifikus szövegek ősvallási szlogeneket rögzítenek, amelyekről eleink hasznosnak gondolták, ha megfellebbezhetetlenül tökéletesnek látszanak. S a tökéletesség látszatát a jelek szimmetrikus elrendezésével remélték elérni. Nem gondolták, hogy ezzel milyen nagy nehézséget okoznak az akadémikus "tudomány" szakértőinek, akik szellemi frisseség és kreativitás terén mintha korántsem állnának olyan jól, mint ők, a hieroglifikus szövegek megalkotói. (3) 

Tisztázni kellett azt is, miért fordul elő rendszeresen, hogy a hieroglifikus írásemlékek két szélén apró vonalak sorát helyezték el. Azt már korábban is tudtam, hogy ez a kis vonal (pláne, ha rövid, vagy ferde) a székely írás "r" betűje, a hettita hieroglif írásban pedig a szótagjele. Az elődök segítségével az is tisztázódott, hogy ez az egyiptomi napisten neve, amit a ragyog, reggel, szikra stb. magyar szavakban is megtalálunk. Csak lassan esett le, hogy ezek valamelyikének ismételgetését jelenti a sok kis vonal s hogy ilyen ismételgetésekre az istenidézés során kerülhet sor. Az istenidéző szertartás elején a ragyogj, a végén a ragyogtál szót ismételgették s a két szót ugyanazzal a kis vonallal rögzítették.

A fentiek tisztázása után már sorozatban tárulnak fel a szellemes jelmontázsok.


3. ábra. Az Aranka parti gyűrű Ragyogj, ragyogj, nagyon nagy úr! mondatának jelei és a székely írás megfelelő rovásbetűi


Jegyzet

(1) Ez a borzasztó történelmi kártétel a leletet a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjtőkörén kívülre helyezte, miáltal remélhetjük, hogy a "muzeológusaink" nem tudják majd ugyanolyan barbár módon lereszelni a jeleket hordozó felületét, mint azt tették a letéti szerződéssel gondjaikra bízott budapesti késő középkori jelvénnyel. E leletrongálás az elmúlt 10 évben megismételt kéréseim ellenére sem lett tisztességesen kivizsgálva, amint a letéti szerződésben előírtakat (például a tudományos igényű leírást) sem teljesítette a múzeum. 

Az esetről elvileg bővebb felvilágosítással szolgálhatna Szenthe Gergely régész. Ő volt az, aki a Hadháziné Vadai Andrea által adott szakvéleményből számomra egy olyan kivonatot készített, amelyből kihagyták a korra vonatkozó megállapításokat, bár azt éppen ezért kértem beszerezni. Ő volt képes a 2022. 01. 15-én, e sorok írása közben az M5 tévécsatornában 20 órakor közreadott műsorban azt állítani, hogy az ázsiai hunok és az európai hunok régészeti anyaga teljesen eltérő. Pedig köztudott, vagy annak kellene lennie, hogy a hun üstök, a diadémok, a temetkezési szokások, valamint a hieroglifikus nyelvemlékek jelkészlete és magyar nyelve azonos. Ha a múltunk iránt érdeklődő ilyen "szakembereket" lát a Magyar Nemzeti Múzeumban, akkor megnyugtató érzés töltheti el legalább az Aranka parti gyűrűk sorsát illetően.

Szerencsére a kitűnő Makoldi Miklós néhány perc múlva ugyanabban a műsorban kijavította Szenthe Gergely régészeti tévedését, azonban a hieroglifikus nyelvemlékeink hasonló tanúságáról senki sem tett említést.

(2) A felülnézeti világmodellek a világmagyarázatokat segítették. Rendszerint négy sarkuk van, mert a régiek szerint a Föld négyszögletes. A kétpólusú világmodellek megalkotását az kényszeríthette ki, hogy a négy sarokból csak kettő, az Északi és a Déli sarok esik a forgástengelybe. Ezt a forgástengelyt a gyűrű pecsétlapján a fa rajza képviseli, ami az istennel azonos Tejút jelképe. Ez az Északi saroktól ível a Sarkcsillagig, azaz valóban a kozmosz forgástengelyének tűnik.

(3) Egy ELTÉ-n tartott előadása után volt szerencsém néhány szót váltani Sándor Klárával. megmutatván neki a szójelekből álló énlakai Egy isten mondatjelet és megkérdezvén tőle, hogy ő ezt hogyan olvasná el. Azt válaszolta, hogy nem olvasná el, mert ez díszítés. Amikor emlékeztettem rá, hogy a díszesség és az elolvashatóság nem zárja ki egymást, hiszen például az egyiptomiaknak külön írásuk, az egyiptomi hieroglif írás szolgálta az ünnepélyes, díszes megjelenést. Az az írás egyszerre volt díszes és elolvasható, miként ez az énlakai mondatjel is. Sándor Klára azt a meglepő választ adta erre, hogy majd megkérdezi erről a professzor urat, aki alatt Róna-Tas Andrást érthette. A professzor úr álláspontjáról ugyan nem tájékoztatott, ám az MTA által nemrég kiadott rováskorpuszból, amelynek ő volt az egyik szerzője, lehet sejteni a véleményét. Abból ugyanis kihagyták a karcagi csatkarika rovásszövegét. Sándor Klára korábban elmondta, hogy a karcagi csatkarika jelsora túl szimmetrikus és díszes ahhoz, hogy írásnak lehessen tekinteni.  


Irodalom

M5 História - Hunok és magyarok (2022. január 15.)

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel


2022. január 15., szombat

X-XI. századi Isten hieroglifa Szarvasról szkíta párhuzamokkal

Köszönet és hála illeti a TSM civil múltkutatók munkatársait, akik feltárják múltunk kallódó nyelvemlékeit és azt a fészbuk oldalukon közzétéve lehetőséget adnak azok elolvasására és a további tudományos hasznosítására. Ha az akadémikus "tudomány" bajnokaira kellene várnunk az elolvasásával, akkor újabb száz év telne el hallgatással, hazudozással, mellébeszéléssel és értetlenkedéssel - de a legérdekesebb nyelvemlékeinket továbbra sem hasznosítaná senki. 



1. ábra. A szarvasi Isten hieroglifa (balra, fotógrafika), valamint a székely írás (magyar hieroglif írás) ős és ten szójele (jobbra, lentről felfele)


Ezt a honfoglalás korinak tűnő aranyozott ezüstjelvényt a hozzá mellékelt leírás - nyilván a lelőkörülmények alapján - X-XI. századinak mondja. Mivel azonban e nemesfémtárgyak néhány száz évet minden gond nélkül átvészelnek a használatban is, úgy vélem, készülhetett akár a honfoglalás korában, vagy azt megelőzően is (ám ennek eldöntése nem az én feladatom). Ennél érdekesebb az, hogy e szarvasi jelvényen jól elolvashatóan megjelenik a képszerű rovásjelekkel (pontosabban a magyar hieroglif írás szójeleivel) írt Isten szó. Ez egyébként a hieroglifikus szövegeinkben az egyik leggyakrabban előforduló szó.


2. ábra. Az énlakai bilingvis jelentőségét az adja, hogy betűzve is, meg szójelekkel is le van írva benne ugyanaz az Egy (az) Isten mondat, azaz a segítségével - értelmes és becsületes emberek számára - megérthető és elfogadható a szójeleink léte és a szarvasi jelvény Isten összetételének olvasata 


Ez az Isten összetétel két alapvető változatban ismert a magyar hieroglifikus nyelvemlékek között. Az egyik esetében alul van az ős, felül pedig a ten szójel, mint a most tárgyalt szarvasi jelvényen is (1. és 3. ábra). A másik változatban pedig fordítva: alul van a ten és felül az ős hieroglifa, miképpen az énlakai Egy isten mondatjelben is (2. és 4. ábra). 

Mindkét összetevő tisztázott képi tartalmú képszerű szójel. Az összetétel alsó részén az ős szójel a Tejút hasadékában kelő napistent ábrázolja. Az ős szójel belsejében magát az Istent a függőleges egyenes alakú szár "úr" szójel jelképezi. Az összetétel felső részén a ten jel a Tejúttal azonos égig érő fa rajza.



3. ábra. Amurmenti sziklán lévő sámánábrázolás Kr. e. 4000 tájáról a Szár Ak Isten ügy szár (mai magyarsággal: Heraklész isten a folyó ura) mondatta, a rajzát Hoppál Mihály és mások is közölték


A lelet nyelvészeti és írástörténeti  jelentőségét aligha kell különösebben ecsetelnem. Csak példaképpen említem meg az idén, az MTA kiadásában megjelent rováskorpuszt, amelyben az állítólag legkiválóbb szerzők szerint a székely írást csak a székelyek használták s hogy a székely írással kapcsolatba hozható képjelek nem léteznek. E magyar- és tudományellenes téveszméjük támogatása érdekében a korpuszban parkolópályára tették a bodrog-alsóbűi rovásemléket, mert nem tudták azt a székelyekhez kötni. A Magyar hieroglif írás c. kötetben és másutt is közzétett szkíta-hun-avar és honfoglaló képszerű szójeleinket pedig letagadták az égről, bár a szójeleink létéről tanúskodó forrásokat a korpuszban is közreadták.  

A tudományos megismerés e téren a szükségesnél és lehetségesnél lassabban halad előre. Az OSZK nyelvemlék-kiállításán a rendező Madas Edit az MTA megrendelésére hivatkozva nem volt hajlandó rovásírással írt nyelvemlékeket szerepeltetni. Akkor Hiller István kultuszminiszter beavatkozása, ha elkésve is, segített valamelyest a helyzeten. (1) Talán nem véletlen, hogy az akkori botrányban szerepet vivő Madas Edit neve egy maiban is szerepel. Azok névsorában bukkant fel legújabban, akik egy ballib sajtóhír szerint az Árpád házat bemutatni szándékozó kiállítás alkotói közül hátat fordítottak a kultuszminiszternek (és a tudományos haladásnak - VG). 

Az Árpád háznak köze van a most tárgyalt szarvasi lelet értékeléséhez. Mint azt a Kásler Miklós miniszter és társai által végzett genetikai kutatásnak köszönhetően tudjuk, a dinasztia genomja a Kr. e. évezredekben alakult ki a Közel-keleten, majd felbukkant Kínában és a Kínától északra eső területeken, hogy végül a Kárpát-medencében töltse be a feladatát. Azaz nagyjából azokon a területeken született meg és tevékenykedett az Árpád ház genomját hordozó csoport, ahol és amikor az Isten szavunk, meg a magyar hieroglif írás (tehát a magyar identitás lényege) is megjelent (2., 3. és 4. ábra). Csak remélni lehet, hogy ezek az írástörténeti összefüggések a most készülő kiállításon is megemlítődnek. A nevezetes Attila-kiállítás is lehetőséget adott a korai szövegeink bemutatására, ám a rendezők hozzá nem értése és érdektelensége miatt azt a lehetőséget akkor nem használták ki. 



4. ábra. A hettita Yazilikaja-i sziklapantheon részlete a Da isten mondatjellel, az Isten összetételben alul van a ten és felül az ős szójel, akár az énlakai Egy Isten mondatjelben (amelytől alig tér el)


Ez a szarvasi Isten szójel és a hozzá hasonló hieroglifikus szövegek, amelyek százszámra porosodnak elolvasatlanul a múzeumaink polcain, remélhetőleg egyre inkább lehetetlenné teszik a történelemhamisítók számára, hogy a mai napig közpénzen végzett téveszmeterjesztésüket tovább folytassák. Mégis egyre sürgetőbb néhány kérdés megválaszolása. Képes-e Magyarország a saját identitását alapvetően meghatározó jelképek, írások, szavak és kultúrtörténet megismerésére, megértésére és közzétételére?  Meddig kell eltűrnünk, hogy a "tudományos konszenzus" színvonalát e téren szakmai és erkölcsi senkik határozzák meg?


5. ábra. Isten olvasatú szkíta mondatjel Pazirikból


6. ábra. Szkíta papnők, kezükben Isten olvasatú mondatjelekkel



Jegyzet

(1) Hiller István miniszter Monok Istvánt, az OSZK főigazgatóját - értelmiségi körök országos zúgolódása ellenére - felmentette a tisztségéből. 

Azóta az MTA, az ELTE és az MKI berkeiben is nyelvemlékként kezelik a rovásírással írt szövegeket (például a bodrog-alsóbűi szöveget) is. Igaz, azokat a nyelvemlékeket el sem tudják olvasni, mert a szójeleket is egy hangot jelölő betűként próbálják meg hasznosítani, ami garantálja számukra  a kudarcot. Azt bizonyítja ez a példa, hogy hasznos lehet egy-egy politikusi belenyúlás a tudományba, ám az nem helyettesítheti a tudósok tudását. Hozzá nem értő, erkölcstelen alakokkal akkor sem lép előre a tudomány, ha a politika időnként hátulról csizmás lábbal megtámogatja őket. Azonban - jobb híján - időnként erre is szükség lehet. 

A nyelvemlék-kiállítás idején ugyanis az volt a "tudományos konszenzus" tényekkel szembemenő álláspontja, hogy a rovásszövegek nem elég régiek ahhoz, hogy nyelvemlékként segíthessenek a nyelvészeknek. Az akkor is ismert 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar feliratát, vagy a 3. ábrán látható szibériai rovásemléket és társaikat "persze" tárgyalni sem voltak hajlandók, nehogy ezen az idejétmúlt és sohasem bizonyított álláspontjukon változtatni kelljen. A szójelek megítélése azóta sem korszerűsödött, mert az akadémikus "tudomány" bajnokai közül egyben sincs annyi tudás és bátorság, hogy a témát egyáltalán napirendre tűzze.


7. ábra. Nagykörűi honfoglalás kori veret az Isten szójelével



Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Az MTA rováskorpusza

Varga Géza: Mióta és miért tekintik nyelvemléknek a rovásírásos szövegeket a finnugrászok?





8. ábra. Sar ten, mai magyarsággal Úr(is)ten olvasatú idol a BMAC kultúrából, abból a korból és arról a területről, ahol és amikor az Árpád házi genom kialakult


2022. január 13., csütörtök

Levél Tiszaalpárról rovásszöveggel

Kaptam egy levelet Tiszaalpárról, benne egy rovásfelirat képével (1. ábra).  Csak azt tudtam megígérni a levelet küldő Zsigó Ferencnek, hogy közreadom. Akinek van ideje bogarászni, az ezt megtehesse. Csak a mellékelt 1817-es közlemény átnézése és a vonatkozó részlet megtalálásának időigénye is meghaladta az erre fordítható perceimet. Remélem lesz valaki, aki jobban ráér az effajta, feltehetően betűző, esetleg hamisított szövegekre. Sok szerencsét!


1. ábra. A tiszaalpári pecsétnyomó mellett közölt rovásszöveg (Tudományos gyűjtemény, 1817.)


Kedves Varga Úr!


Az imént én hívtam telefonon Tiszaalpárról és ahogy beszéltük, csatoltam a tiszaalpári pecsétnyomó képét, plusz egy akkori elemzést róla. (ezzel volt egy mezőben a fenti rovásszöveg - VG). Azóta viszont erről elvileg senki nem értekezett. Az elemzés az alábbi linken található 1817-es Tudományos Gyűjteményben van, elnézést nem tudtam kimásolni az ide vonatkozó oldalakat, mert túl hosszú lett volna, így magát a forrást küldeném, ha nem bánja:


Lekötelez a segítségével!

Annyit tennék még hozzá, hogy a hosszabb értekezés a pecsétnyomóról Kállay Ferenc:"Historiai értekezés a nemes székely nemzet eredetéről" c. könyvében van, nem csak a "Tudományos Gyűjteményben" (1817/XI.darab), a Kállay-féle könyv itt is elérhető, a 32.oldalán "Kecskemét pusztáján találtatott.." kezdetű bekezdéstől (más forrásokból tudom, hogy Kecskemét pusztája Tiszaalpár volt):
Ez fontos, mert másképp egy kutató sem fog tudni anyagot találni róla.

Üdvözlettel:
Zsigó Ferenc


Kiegészítés egy hozzászólásból

A hosszabb értekezés a pecsétnyomóról Kállay Ferenc: "Historiai értekezés a nemes székely nemzet eredetéről" c. könyvében van, nem csak a "Tudományos Gyűjteményben" (1817/XI.darab), a Kállay-féle könyv itt is elérhető, a 32. oldalán "Kecskemét pusztáján találtatott.." kezdetű bekezdéstől (más forrásokból tudom, hogy Kecskemét pusztája Tiszaalpár volt):
http://real-eod.mtak.hu/5649/1/000910416.pdf

A Tudományos Gyűjtemény mellékletében mindösszesen a fent is látható kép van a pecsétnyomóról. Tudtommal ezt a pecsétnyomót majd 200 éve senki sem méltatta, nem tudni miért. Lehet elveszett már akkor stb.

Amennyiben megnyitjuk a Tudományos gyűjteményt ebből a fájlból 
(http://real.mtak.hu/1932/1/TudomanyosGyujtemeny_1817.pdf), akkor az 1873 oldalból, amiből áll a fájl, az 1618-as oldal alsó harmadában "Jelesebb ennél még a II-ik..." kezdetű bekezdéstől ír a pecsétnyomóról. Az 1710-es oldalon pedig látható az a kép, ami itt is szerepel az oldalon, a pecsétnyomó egyetlen ismert rajza.