95 Elolvasható hun ékszer a Ragyogó, magasságos Khuar köve mondatjellel

2016 februárjában egy különleges hun kori leletet szolgáltatott be a Magyar Nemzeti Múzeumnak Ehmann Gábor. A magyar írástörténet örök hálával tartozik ezért a nemes cselekedetéért. A beszolgáltatás nyomán a Nemzeti Múzeum régészei a helyszínen műszeres leletfelderítést folytattak, illetve ásatásba kezdtek. A munka során sikerült tisztázni a lelőkörülményeket. E cikkben a hun kincslelet egyik csüngőjét olvassuk el, ezzel segítendő a lelet leírását. 

A Magyar Nemzeti Múzeumban ugyanis - a jelek szerint - senkinek sem jutott az eszébe, hogy ez a csodaszép ékszer a magyar hieroglif írás segítségével elolvasható, bár a hieroglifikus ősírásunk leírását tartalmazó ajándék kötettel már rendelkeznek. Mindenesetre ennek a hun írásemléknek a leírását nem a wikipédián adom közre. A budapesti hun(?) jelvénynek ugyanis a Magyar Nemzeti Múzeumból súgó valaki/k/nek engedelmeskedő, a magyar őskultúrát hasonlóképpen gyűlölő wikipédia-szerkesztők letörölték a szócikkét.

1. ábra. Az Éhmann Gábor által megtalált hun ékszerek egyike egy csüngő, amelyik ismert székely jelek hieroglifikus megfelelőjéből áll

A szép ékszer székely jelekkel rokon magyar hieroglifákból áll. A formai egyezések alapján fentről lefelé ezek a következőek: "r", "m", "ek" és "harmadik k". Az ismert hun/avar szokás szerint ezek nem egyetlen hangot jelölnek, hanem szavakat. Ezt a jellegzetes írásalkalmazást példázza többek között a pécsi avar szíjvég (az avarok is hunok, legalább részben) és egy hun csat X alakú jele is. Az is tudott dolog, hogy a magyar hieroglifák az ősvallás jelképeiből alakultak ki s hogy velük csupán néhány ősvallási vonatkozású szót, vagy mondatot lehet rögzíteni. Erre számíthattunk e szép hun ékszer esetében is.  

A szójelekkel rögzített szöveg lényege a magas kő ábrázolási konvenció, amelynek szerkezetét az előfordulásai alapján már megismertük. A magas kő a hun kori lépcsős toronytemplomok (egy ősvallási kultuszhely) korabeli megnevezése. A magas hieroglifa a lépcsős toronytemplom rajzának bal oldalából, a kő hieroglifa pedig a jobb oldalából keletkezett. A kínai (8. ábra) és az ótürk (12. ábra), valamint a székely (7. és 13-15. ábra) párhuzamok segítségével a két hun szójel jelentése és hangalakja is tisztázódott. Ez tette nyilvánvalóvá, hogy az "ek" hieroglifa esetében egy istennévre számíthatunk (ugyanis a magas kő ábrázolási konvenció középső jele az Isten neve, vagy jelzője szokott lenni). 

E három jelből álló ábrázolási konvencióhoz (az ábrázolási konvencióról a Magyar hieroglif írás c. kötetben olvasható bővebb leírás) az ékszer tetején egy további "r" (Rá, ragyogó) hieroglifa csatlakozik. 

A magas és a sarok hieroglifák között a székely írás rombusz alakú "ek" jelének megfelelője látható. Ez a legnagyobb, ebből ítélve a legfontosabb szót rögzítő jel, aminek a hieroglifikus jelentése (szóértéke) az említett Magyar hieroglif írás c. kötetben még nincs teljes mértékben feltárva. A könyv írásakor lehetségesnek gondoltuk, hogy ez a hun hieroglifa a kebel, koponya, kéreg stb. szavak közös gyökével függhet össze. Ezt továbbra is lehetségesnek gondoljuk, de akkor még nem jutottunk el a hun kori hangalakhoz és jelentéshez. 

A feladat megnyugtató megoldásához ez a hun csüngő vezetett el. Az írásemlék ugyanis túl szép volt ahhoz, hogy ne említsük meg, de a közzétételt nehezítette a rombusz alakú "ek" jel szemantikájának feltáratlansága. Az alábbi megfontolások segítettek a megfejtésében:

- Az "ek" jelnek a magas kő ábrázolási konvencióban elfoglalt középső helyzetéből következően ez a hieroglifa annak az istennek a nevét, vagy jelzőjét rögzíti, amelyiket a magas kőnek nevezett kultuszhelyen (lépcsős toronytemplomon) tiszteltek, amelyiknek ott szertartásokat mutattak be. Azt eddig is tudtuk, hogy a székely jelek eredetileg az ősvallás jelképei voltak és az isten(ek) nevét, vagy jelzőjét rögzítették.

- Tudott dolog (A székely rovásírás eredete c. kötetben közreadtuk), hogy a székely írás "ek" jele a jelsorrendben a latin írás "q" (ku) szótagjelének felel meg és ehhez a jelformához más írás- és jelrendszerekben is előszeretettel kötődik a "ku" hangalak (2. és 3. ábra). 

2. ábra. Egy nehezen megmagyarázható távoli párhuzam: inka uralkodói palást részlete rombusz alakú jellel (a székely "ek" megfelelőjével), mellette a székely "u" indián változata

3. ábra. Az ibér írás "ku" szótagjelei, a jobb szélső jelforma pontosan megegyezik a hun ékszer központi jelének formájával

A fentiekből arra következtettem, hogy a hun ékszer rombusz alakú jele egy "ku" szótaggal kezdődő hun istennevet rögzíthet. S amikor eddig eljutottam, az eszembe ötlött a Nyitray Szabolcs és Mübaraz Helilov egyik könyvében említett hun Khuar isten. Ezt az istent ismeri a szakirodalom, korábban is olvastam már róla, de a tantusz leeséséhez szükség volt az ismétlésre. A Khuar név valójában az úr szavunk hun kori alakja. A TESz akaratlanul is alátámasztja ezt, amikor az úr szavunk első előfordulásaként említi az Úrhida településnév legkorábbi, Hurhida alakját. Ez a szókezdő "h" a Khuar "kh"-jának maradéka. A szó hangalakja a hun kort megelőzően (a hettita/hatti, sumer és akkád nyelvi párhuzamok alapján) tár, majd szár volt. 

Az eddig tárgyalt jelek feletti négyszög (az ékszer legmagasabban lévő jele) feltehetően a székely írás "kis r" (Rá, ragyogó) jelének hieroglifikus megfelelője. Ezt a jelet megtaláljuk egy párthus csüngőn, szarmata napjelképben, valamint hun és avar mondatjelekben is. Tehát egy ismert és alkalmazott sztyeppi hieroglifáról van szó. Okunk van arra, hogy ez esetben is jelnek tekintsük és elolvassuk. 

4. ábra. Elolvasható párthus függő a ragyogó, nagyságos Lyukó mondattal, azt jelzi, hogy sztyeppi eleink rendszeresen használhatták a függőket a világnézetük kifejtésére

5. ábra. Az apahidai hun turulok ragyogó ország mondatjele

Ezekkel a megfontolásokkal együtt a csodaszép hun írásemlék olvasata: ragyogó, magasságos Khuár köve.

6. ábra. A hun csüngő magas szójele a székely írás "m" betűjének a hieroglifikus párja

7. ábra. A székely írás "m" (magas) jele

8. ábra. A kínai "magasba vezető út" jel (Karlgren 1108 d)

 9. ábra. Kínai neolitikus tál magas sarok kő mondatjele (a sarok am. Heraklész, vagy Óg úr)

10. ábra. Gyimesi csángó hímes tojás magas sarok kő mondatjele és a hímes tojás hieroglifáinak megfelelő székely jelek

11. ábra. A hun csüngő kő szójele

12. ábra. Az ótürk írás "ök, ük, kö, kü" jelének egyik alakja; ez a jel a hun írás kő/kű jelének átvétele; az ótürk nyelvben nincs kő szó (a kő törökül tas), ez a szójel a hunok magyar nyelvének egyik bizonyítéka

13. ábra. Felsősófalva Kodárostető feliratának ismeretlen jelentésű rovásjele feltehetően a kő szójele

14. ábra. Szertő-tetői  ismeretlen jelentésű rovásjel, talán a kő szójele

15. ábra. A csencsói sarokkő kő szójele

16. ábra. A budapesti hun(?) jelvény "harmadik k" betűje a kő szójelből alakult ki

17. ábra. A magas kő avar ábrázolása Zamárdiból, az effajta piramisábrázolások bal oldala rokonítható a magas, a jobb oldala pedig a kő szójellel

18. ábra. A néprajztudomány által megőrzött egyik birtokjelünk olvasata a magas kő (a középső, nagy színes jel), felette balra és jobbra a székely írás magas és kő jele, középen egy avar piramisábrázolás, alatta egy korondi fazekasjel (ez szintén a magas kő ábrázolása, de már jelszerűvé vált) 

Irodalom

Varga Géza: A Néprajzi Lexikonban közölt magyar nemzetségjelekről bővebben.

Varga Géza: Szkíta, hun, avar és indián piramisábrázolások maradéka a  székely írásjelek között Varga Géza: Magyar hieroglif írás Varga Géza: "Magas kő" ábrázolási konvenció példatár

Varga Géza

A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szállás (két háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz) 

A csempeszkopácsi templom, amelynek két csodaszép és tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető

A csempeszkopácsi templom kapubélletének Isten országa olvasatú hieroglifikus mondatjele

Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet.  Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn skeresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!

57 Az ogur népnév hieroglifikus előfordulásai a Kárpát-medencében

Attila halálát követően az igazi hunok utódait felváltva szabírként, vagy (on)ogurként emlegeti Jordanes. Bíborbanszületett Konstantin szerint a szabír a magyarok régi neve. Ebből következően az ogur népnév megértése és előfordulásainak számbavétele elengedhetetlen a magyar őstörténet tisztázásához. Az ogur népnevet (pl. az ebből levezetett hungarian részeként) napjainkig a magyarságra alkalmazza a világ.

Az ogur népnév bronzkori és népvándorlás kori előfordulása

Az onogur "tíz ogur" népnevet általában a török nyelvből magyarázzák, vagy a török nyelvhez kötik (például legutóbb Türk Attila régész a Magyar Nyelv hasábjain), ám komolyan vehető alap nélkül. Jellemző a szakirodalomban tetten érhető zavarra, hogy Sándor Klára nyelvész azt is felvethette (a Magyar Nyelv ugyanazon példányában), hogy az onogur szó mögött van-e önálló nyelv és nép, vagy ez csupán egy törzs, netán törzsszövetség neve-e. Miközben a Kovrat onogur uralkodónak tulajdonított poltavai (Mala Perescsepino-i) sírból előkerült ezüstedényeken magyar mondatok olvashatók. Persze ezekre a nyelvemlékekre a "szakma" akkor sem vet ügyet, ha a nyilvánvaló csődhelyzetéből segítené ki az előkerült hieroglifikus szövegek sora. Az érdeklődés hiányának az lehet az oka, hogy az ogur népnév a hunokhoz kötődik, miközben a "tudományos konszenzus" legfontosabb informális célja a hun-magyar azonosság letagadása. 

Az onogur előtagja a magyarban "tíz" jelentésű és máig megtalálható a számneveink végén (negyven, ötven, hatvan stb.), valamint a vonás szavunk tövében (mert a régi számjelölésekben a vonás "tíz" jelentésű). 

A kérdéssel azért foglalkozunk a jelen írástörténeti cikksorozatban, mert előkerült az ogur népnév bronzkori (1. ábra) és népvándorlás kori (6. ábra) változata a Kárpát-medencéből. Továbbiak találhatók a hettita (2. ábra) és az amerikai indián (7. ábra) írásemlékek között. Mindegyik jól elolvasható a magyar hieroglif írás segítségével. Kár lenne e kitűnő adatokat az asztalfiókban tartani csak azért, mert nehezen egyeztethetők a finnugrista prekoncepciókkal.  

A társtudományok tanúvallomása

A lehetséges nagyívű őstörténeti magyarázat az eddigi régészeti, nyelvészeti és genetikai eredmények alapján már megszületett.

Bakay Kornél régész így foglalja össze a magyar őstörténet feltárt folyamatait (Őstörténetünk régészeti forrásai III. kötet.): "az ősmagyarságot is magában foglaló un. preszkíta ősnépesség (amely tehát feltevésünk szerint nem indoiráni nyelvű népesség volt!) a felsőpaleolitikum idejétől folyamatosan, dél felől vándorolt fel, különböző hullámokban, észak felé, nagyobb részt a Kaukázuson és Közép-Ázsián (a Kászpi-tenger keleti oldalán), illetve a jelenlegi észak-kínai térségen keresztül jutván el az Urál vidékére, a minuszinszki medencébe és Nyugat-Szibéria területére. Ez a nagytáj ugyanis már négy-ötezer évvel ezelőtt is rendkívül kedvező adottságokkal rendelkezett, mind ökológiai, mind egyéb vonatkozásokban." (Bakay/im/141. oldal) "N.L. Cslénova világosan látta és régészeti módszerekkel megkísérelte bizonyítani is, hogy a Kr.sz. előtti III. évezred végétől a Csendes-óceántól, Kínától, az Ordosz-vidékétől egészen Közép-Európáig egy hatalmas egységes térség jött létre, közös anyagi kultúrával (nyílcsúcsok, tőrök, kések, lószerszámok, kerámia, kőláda sírok) és közös szellemiséggel, amelynek meghatározó régészeti kultúrái: a szejma-turbinói, a karaszuki, a tagári műveltségek." (Bakay/im./149-150 oldal).

Hasonló képet rajzolnak a genetikusok is.  A European Journal of Human Genetics nemzetközi tudományos lapban jelent meg Az Árpád-ház filogenetikai eredetének meghatározása III. Béla Y-kromoszómás szekvenciájának elemzése alapján című cikk Kásler Miklós és kutatótársai tollából. Az archeogenetikai vizsgálatok alapján az Árpád-házi királyok dinasztiája a mai Afganisztán északi részén, az ókori Baktria területén alakult ki 4500 évvel ezelőtt.  Ott is magyar nyelven elolvasható, magyar jelekkel rögzített szövegek maradtak ránk, amiképpen az okunyevi kultúra emlékein is. Vagyis az a genom, amelyik később az Árpád-házi királyokat adta, kezdettől részese lehetett a Szejma-Turbino kultúra népességének vagy vezető csoportjának, amelyik e területeken is otthon volt. Kétezer évvel ezelőtt az "Árpádok" családja és rokonaik már az Uráltól délre és nyugatra helyezkedtek el.

A nyelvészeti kép is szétfeszíti a Róna-Tas András által megadott korlátokat: Mario Alinei az etruszkokat, Otto von Sadovszky pedig a penut indiánokat tartotta a magyarság legközelebbi nyelvrokonainak. 

Mario Alinei szerint a magyarok már évezredekkel a „honfoglalás” előtt jelen voltak az európai térség nagy részén s a régészeti kutatások eredményei alapján az etruszkok ősei a Kárpát-medencéből indultak Itáliába. Könyve új megvilágításba helyezi az etruszk nép Kárpát-medencéhez fűződő (rendkívül szoros) kapcsolatát, és az ókori Itália kultúrális, műszaki fejlődését meghatározó folyamat – innen származó – magyar vonatkozásait. Magyarország területe a bronzkor végéig Európa szíve volt és az innen induló magyar–etruszk behatolás Itália földjére egybevág a régészeti feltárások eredményével is. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ekkor a Kárpát-medence is magyar terület volt. 

Csőke Sándor a magyar nyelv kapcsolatát kutatta a sumérrel, a hettitával, a kínaival és az indián nyelvekkel. Götz László a sumér hatást mutatta ki, amit legutóbb Simo Parpola azzal igazolt, hogy a sumért is uráli nyelvnek minősítette.

A rovológiai összefüggések alapján ez a szélesebb ívű kép alátámasztható, sőt az időbeli és térbeli korlátait még tágabban kell meghatározni. A kezdeti vándorlások korát a fentebb említett felső-paleolitikumba kell helyezni. A jelkészlet elterjedésének földrajzi határai pedig a Pireneusoktól (a 15 000 éves Mas d' Azil-i jelektől) Amerikáig (az indiánok népi jelkészletének párhuzamaival) dokumentálhatók. A Kárpát-medence neolitikus lakosságának magyarságát kézenfekvően igazolja - többek között - a szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar szövege is. 

1. ábra. Ócsai fémlelet a középső bronzkorból (a Kr. e. II. ée. első fele) az Óg és sár "úr" hieroglifákkal, az írásemlék olvasata a sorrendtől függően kb. sarok, vagy Óg sár "Óg úr", a képjel a világhegy által középen alátámasztott égbolt ábrázolása

Mi köze van a magyar és ogur népnévnek az Óg hieroglifához?

Az ogur (onogur) nép azonos a magyarsággal, ezért is alkalmazzák ránk ezt a népnevet és származékait az idegen nyelvekben a mai napig. E megfeleltetést támasztja alá a népnevünkben szereplő ager változat is, amennyiben Muagerisz  szabír királyfi neve a magyar népnév egyik korai előfordulása. Ezt többen feltételezték már s nincs is okunk kételkedni benne. Bíborbanszületett Konstantin is a szabírokkal azonosítja a magyarokat és sok további forrás és összefüggés (például a Szent Korona mervi születése) és a Tarih-i Üngürüszben emlegetett, Iránnak kölcsönadott 20 000 lovas története is összeköti a magyar "őstörténetet" a szabírokkal. 

Az őstörténet szót azért tettem idézőjelek közé, mert az őstörténet fogalma elvileg az írás nélküli történelemre vonatkozik, miközben - mint látjuk - vannak írásos forrásaink, sőt miénk a világ legrégebbi ismert írása, a magyar hieroglif írás. Lehetséges, hogy változtatni kellene a bevett szóhasználaton, mert most - tévesen - a honfoglalás előtti történetünket tekinti a "szakma" őstörténetnek, bár a korai történelmünkről maradtak fent írott források és a honfoglalóknak is voltak könyvtárai. A "szakma" azonban inkább elharapja a nyelvét, semhogy beszéljen róluk. Sőt - a tényekkel szembemenve - a honfoglalás és a Kr.e. 1000 közötti ösmagyar kort nyelvemlék- és írásnélküli korszaknak tanítják az érvényes NAT tankönyvek is.

Az ogur népnévnek a népnevünkkel való összefüggéseiről szól a Czeglédi Katalin a sezserékről és a népnevünkről c. cikkem (Így írtok ti magyar őstörténetet, 2010. 109. oldal). Az ogur népnévnek a hieroglifikus írásunkkal való összefüggéseire, valamint az Óg hieroglifa előfordulásaira a Magyar hieroglif írás c. kötet tartalmaz példatárat.  

2. ábra. Huszka József közli az egyik yazilikajai sziklavéset rajzát, amelyiknek a két oldalán a világoszlop által tartott égbolt jelmontázsa (az 1. ábrán látható bronzkori kép pontos megfelelője) támasztja alá a szárnyas napkorongot

Az ogur népnév egy Óg úr értelmű, magyar szavakból álló összetétel. Az Ószövetségben Óg királyként emlegetett Óg úr azonos Heraklésszel, az ogur népek ősapjával (her Ak am. Óg úr). A görög források szerint Heraklész a szkíták ősapja, akit a szkíták utódai Óg úr-ként emlegetnek. Az önelnevezésükben is utalnak erre a származásra, amikor magukat ogur népként, Óg úr leszármazottjaként azonosítják. 

3/a. ábra. A hettita (luviai) hieroglif írás "ég" szójele, a régiek az égboltot egy áttetsző kőből való félgömbnek gondolták, amit a szél időnként felemel és leejt - ettől görbültek befelé a szélei; 

3/b. Magyar népi Óg hieroglifa az őriszentpéteri tálról (balra) és a székely írás "o/ó" jele (jobbra), az eredetileg vízszintes jel függőlegesre állítását a rovástechnológia kényszerítette ki, mert vízszintes jelet nem lehet bicskával fapálcába róni 

Mit jelent a boltívszerű jel?

A hettita (luviai) "ég" jel alapján ismerjük a boltozat alakú, nemzetközileg elterjedt hieroglifa jelentését. A hettita szójelek jelentését figyelembe vehetjük a székely betűk akrofóniájának rekonstruálásakor, mert a két írásrendszert kb. 20 formailag azonos jel köti össze s ezek közül 12 esetben tartalmi kapcsolat is mutatkozik (Magyar hieroglif írás, 447. és 449. oldal) . 

A székely írásban ennek a nemzetközileg elterjedt jelnek a formai megfelelője az "o/ó" hang jele (3/b. ábra). 

A fenti összefüggésekből adódott, hogy olyan szó lehetett a boltívszerű jel magyar jelneve (értelme és hangalakja), amelyik "o/ó"-val kezdődött és "ég" volt a jelentése. Ennek Óg király neve felel meg legjobban, aki feltételezhetően égisten volt (ezért hasonlít neve az ég szóhoz, a jele pedig az ég boltozatának ősvallási leírásához). 

Az antik írásokban külön jele van az isteneknek, így pl. Samas napistennek a sumer írásban, Utu sumer istennek a hettita (újabban luwiai) hieroglif írásban, Ahuramazdának pedig az óperzsa ékírásban. Ennek megfelelően a magyar hieroglif írásban is van Ak és Óg jel. Ezek eredetileg az ősapánk két nevének rögzítésére szolgáltak. Az Ak változatlan alakban megtalálható a klasszikus székely írás jelei között is. Nem is tudnak vele mit kezdeni a szakértők, mert "k" betűként akarják tárgyalni, miközben arra ott van az "ek", sőt a "harmadik k" rovásjelünk is. 

Az Óg hieroglifából a székely írás megszületésekor kialakult az "o/ó" rovásbetű. 


Mit jelent a háromszög alakú jel?

A napjainkban érthetővé váló hieroglifikus írásemlékeinkben (1. ábra) ismételten előfordul az Óg úr (korabeli kiejtés szerint: Óg tár, vagy Óg sár) mondat és ennek változatai is, ahol a háromszög alakú jel jelöli a tár/sár szót. Ebben a fejezetben azt a gondolatmenetet vázoljuk fel, ahogyan erre az eredményre eljutottunk.

4/a. ábra. Huszka József által közölt hettita pecséthenger rajza a világoszloppal, a világoszlop melletti kecskefejet ábrázoló hettita (luviai) hieroglifa a tar szót jelölik, amiből következően ez a világoszlop neve (Szibériában turu)

4/b. Az égboltot alátámasztó, istennel azonos világoszlopot (hegyet) ábrázoló Yazilikaja-i hettita sziklavéset, amelynek a hangalakja tar (balra) és a székely írás "s" (sar/sarok) jele (jobbra), nyilvánvaló, hogy a háromszög alakú székely jel a világoszlop hieroglifájából alakult ki, a hangalak pedig egy tar-sar hangváltozáson ment keresztül

4/c. A hettita Tarkumuwa-pecsét egy bilingvis (két nyelvvel/írással írt szöveg), mivel ismert volt a hettita ékjelek hangalakja, ebből tisztázódott a kecskefej alakú hieroglifa tar hangalakja is (a szarv az égbe vezető út jelképe, az Ószövetség szerint "király" jelentésű), a kecskefej alakú hieroglifa Tarkumuwa király nevében a "király" méltóságot jelölte (az akkád sar "király" jelentésű, amint Szár László nevében is a királyi családhoz való tartozást jelzi)

5/a. ábra. Permi jelvény, közepén a sarok szóval (a peremekkel ábrázolt jelekkel együtt a teljes olvasata: magas sarok kő országa), a sarok szó tövét a sar szójellel, az utótagot az "o/ó" és a "k" betűkkel rögzítette (a permi ábra Szaveljeva nyomán), ez az írásemlék azt bizonyítja, hogy a székely írás "s" betűje, amit most sarok jelként emlegetünk, eredetileg csak a sar szójele volt

5/b. A Przemisl-i honfoglalás-kori világmodell sarkain az antropomorf sar Óg ten "sarok(is)ten" jelmontázst találjuk; a hasonló sarokjelképek vezettek a sar és az Óg jelnevek és jelformák egyesüléséhez, a sarok szavunk kialakulásához 

A hieroglifikus szövegek elolvasásakor sorozatosan tapasztaljuk, hogy a sár, vagy szár szavak helyett az úr szót kell olvasni ahhoz, hogy a szöveg a mai magyar nyelvben is értelmes olvasatot adjon. Ennek az lehet az oka, hogy az úr szavunk a sár/szár szóból alakult ki s a székely írás megszületésekor még a sár/szár szót használtuk az isten, vagy az uralkodó megnevezésére. Ennek időpontjára nézve figyelemre méltó, hogy a kaukázusi hunok istenének még Khuar volt a neve, ami félúton van a sár/szár és az úr között. A hangváltozást bizonyítja, hogy Urhida nevét kezdetben még Hurhida alakban írták. 

A felsorolt nyelvi párhuzamok kirajzolják egy szóeleji t-sz-kh-h-elhalkulás hangváltozás történetét egy nemzetközivé vált szócsaládban, amelyhez a Taru, Thor, Tórem, Teremtő istennevek is tartoznak. Ez az isten azonos volt a turu nevű világoszloppal és tőle származik a királyi hatalom (eredetileg nyilván maga a királyi dinasztia) és a törvények is.

6. ábra. Vakolatra festett hieroglifák az Iseum területéről a római korból, az olvasata kívülről befelé haladva: Óg sár (Óg úr), vagy - ha a kör alakú jelet is hozzáolvassuk - Lyukó (napisten) az Óg sár/úr

Az 1. ábrán látható bronzkori mondatjelnek pontos párhuzama került elő az Iseum területén folytatott hiteles ásatáson. A vakolatra festett jelképnek több példányát is megtalálták egy római kori gödörfeltöltésben, amelyek ma ki vannak állítva az Iseumban.  Mivel az Iseumban látható kiállításon tucatnál is több jól elolvasható magyar jel szerepel és Savaria nevében is a magyarok régi nevét, a szabírt lehet azonosítani, szükségképpen felmerül a kérdés, hogy mióta is élnek szabírok és ogurok a Kárpát-medencében? 

Sosztarics Ottót, a múzeum vezetőjét kértem meg a válasz megadására a vonatkozó tanulmányom elküldésével, de az eltelt egy év alatt az ígérete ellenére sem kaptam feleletet. 

A mondatjel most elolvasott bronzkori változata még veszélyesebbé teszi a válaszadást a "szakértők" számára, hiszen nem csak a hunokat azonosítja az ogurokkal és a magyarsággal, hanem az őshonosság híveinek is érvet szolgáltat. Attól azonban nem kell tartanunk, hogy az őshonosság hívei kapni fognak ezen a kínálkozó bizonyítási lehetőségen, hiszen a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleinek megemlítésétől is tartózkodnak. Ugyanolyan gyanakvással tekintenek ők is minden hieroglifikus írásemlékre, mint az akadémikus "tudomány" képviselői, hiszen a szójelekkel írt szövegek megértéséhez munka és elmeél szükségeltetne.

7. ábra. Egy hopi tál Ogur isten olvasatú mondatjelei (az ábra két szélén), valamint középen, fentről lefele a székely írás "us" (ős), "nt/tn" (Ten), "o/ó" (Óg) és "s" (sar "úr") jelei

Irodalom

Kásler Miklós és társai: Az Árpád-ház filogenetikai eredetének meghatározása III. Béla Y-kromoszómás szekvenciájának elemzése alapján, European Journal of Human Genetics 

Simo Parpola: Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2016. Pp. xliv + 426; xxviii + 436.

Simo Parpola: Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.

 

Mario Alinei: Ősi kapocs - A magyar-etruszk nyelvrokonság, Allprint Kiadó, 2005.

Csőke Sándor: A sumer ősnyelvtől a magyar élőnyelvig, Turul Kiadó, New York, 1969.

Csőke Sándor: Perui aymará és quechua nyelvek uralaltáji nyelvi rokonsága, Buenos Aires, 1969.

Szentpéteri József: Ifjúkori feljegyzések az Ermitázs egy különleges kiállítási vitrinjéről. Mala Perescsepino, 1912 - az úgynevezett "poltavai kincs" tulajdonjelei, Hadak útján XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája Esztergom, 2014. november 4–6. 1. kötet, Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoport Kiadványok 3.1, főszerkesztó Türk Attila 

Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai III. kötet, László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület, Budapest, 2005.

Türk Attila: Régészeti eredmények a magyar őstörténet kutatásában, lehetséges nyelvészeti vonatkozásokkal, Magyar Nyelv, 2023. 4. szám

Sándor Klára: A korai török-magyar nyelvi kapcsolatok újraértelmezésének szükségességéről, Magyar Nyelv 2023. 4. szám 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapestz, 2017.

Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről

Varga Géza: Hopi tál az "Ogur isten" mondattal

Varga Géza: Egy elmaradt vita következményei - hozzászólás Türk Attila és Sándor Klára Magyar Nyelvben megjelent dolgozataihoz 

Varga Géza: A magyarok régi neve: szabír (video) 

Varga Géza: Szabír jelek az Iseumban

Varga Géza: Jordanes Getikájáról és a szabír néven szereplő hun-utód magyarokról

Varga Géza: A Mala Perescsepinói kincs magyar szójelei

Varga Géza: A poltavai (mala perescsepinoi) ezüstedény-készlet jeleinek olvasata

Varga Géza: Indián-magyar jelpárhuzamok

Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái

Varga Géza: Czeglédi Katalin a sezserékről és a népnevünkről, in: Így írtok ti magyar őstörténetet, 2010. 109. oldal

Varga Géza

A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szálláshely

Amennyiben a kedves olvasó éppen búnak adná a fejét, mert úgy véli, hogy a fenti témákban folytatandó rovológiai beszélgetést össze kellene kapcsolni egy őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással, de nincs hol - akkor ezen segíthetünk! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek aligha választhatnak jobban, mint a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházat, e jellegzetes őrségi szálláshelyeket, mert Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van.