A magyar írástörténet egyik adóssága az Árpád-kori gyűrűkön lévő jelek és rövid szövegek feldolgozatlansága. Olyan forráscsoport ez, amelyet ismernünk kellene, de az akadémikus "tudomány" - a jelek szerint - nem hajlandó lehajolni a gyűrűinkhez, nem tekintheti feladatának a felmérésüket. Ezért pillanatnyilag nincs komolyan vehető leltár és leírás sem ezekről a feliratos gyűrűkről s "persze" az olvasatukkal sem sokan kísérleteztek. A gyűrűn a magyar hieroglif írás egyik emléke olvasható.
A jelen cikkben egy Pécsett előkerült XI. századi bronzgyűrű hieroglifáit olvassuk el. Lelőhely: Pécs-Somogy, 43. sír, ltsz.: 1.44.1943., Janus Pannonius Múzeum.
A jelen cikkben egy Pécsett előkerült XI. századi bronzgyűrű hieroglifáit olvassuk el. Lelőhely: Pécs-Somogy, 43. sír, ltsz.: 1.44.1943., Janus Pannonius Múzeum.
1. ábra. Árpád-kori gyűrű hieroglifákkal (Pécs, XI. század), fotógrafika, egy lehetséges olvasata: Lyukó a belső folyó
Az egyik oka ennek a szégyenletes hiánynak az, hogy a gyűrűk többségén szójelek vannak, az akadémikus "tudomány" pedig a politikai prekoncepciója védelmében nem hajlandó ismerni a magyar szójelek létét - bár azokról Veit Gailelnek köszönhetően hiteles forrással is rendelkezünk az 1500-as évekből. Az sem jelent semmit e kör számára, hogy a szó- és mondatjeleinket sikerült azonosítanom a székely írás több hang értékű jelei, valamint a népi, uralmi és vallásos jelkészletünk hieroglifái között. Az akadémikus áltudomány berkeiben nem a kutatás előre haladása, hanem a presztízs szempontoknak, valamint a magyar- és tudományellenes prekoncepciónak való megfelelés számíthat (tisztelet a kivételnek, ha ilyen van).
A közelmúltban megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetemben ezeket a hieroglifáinkat (amelyek döntő többsége a székely jelekkel rokonítható) be is mutatom. Róna-Tas András professzor úr az MTA dísztermében tartott előadása után feltett kérdésemre válaszolva csak azért tulajdoníthatta a véletlen egyezésnek a székely jelek és a magyar hieroglifák hasonlóságát, mert téves véletlen-fogalommal dolgozik és nem tudja (vagy nem akarja tudni), hogy ezt a kérdést a Nemetz Tibor segítségével elvégzett valószínűségszámításunk már régen eldöntötte. Az MTA matematikus elnöke - bár tájékoztattam a professzor úr által használt véletlen-fogalom tarthatatlanságáról - nem volt hajlandó a valószínűségszámításunk ellenőrzésére és a professzori téveszme kijavítására. Ugyanis azt kellene tudomásul venniük, de nem nagyon akaródzik nekik, hogy az 1993-ban, a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben közzétett valószínűség-számításunk eredménye alapján a formai hasonlóság a jelek világában is a rokonság jele. Ez a felismerés (az írástudomány egyik legújabb eredménye) nem kívánatos lehet az MTA e szakterületen meghatározó köreiben. Mintha nem szeretnék annak széles körben való kitudódását, hogy a székely jelek a magyar népi jelkészletből alakultak ki az elmúlt évezredekben és nem kell őket sem a sémi, sem az ótürk, sem a germán, sem semmilyen más írásból származtatni (az avarhun-szkíta származtatási vonalat magyarnak tekintve). Amint a székely írás humanista kitalálásának gondolata is csak egy halva született ötlete volt az akadémikus "tudománynak", amelynek jelenleg nincs semmiféle elfogadható elképzelése a székely írás eredetéről. Mindössze abban értenek egyet, hogy számukra "minden alapvető kérdés tisztázatlan" (Róna-Tas András/1996, Sándor Klára/1996).
A közelmúltban megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetemben ezeket a hieroglifáinkat (amelyek döntő többsége a székely jelekkel rokonítható) be is mutatom. Róna-Tas András professzor úr az MTA dísztermében tartott előadása után feltett kérdésemre válaszolva csak azért tulajdoníthatta a véletlen egyezésnek a székely jelek és a magyar hieroglifák hasonlóságát, mert téves véletlen-fogalommal dolgozik és nem tudja (vagy nem akarja tudni), hogy ezt a kérdést a Nemetz Tibor segítségével elvégzett valószínűségszámításunk már régen eldöntötte. Az MTA matematikus elnöke - bár tájékoztattam a professzor úr által használt véletlen-fogalom tarthatatlanságáról - nem volt hajlandó a valószínűségszámításunk ellenőrzésére és a professzori téveszme kijavítására. Ugyanis azt kellene tudomásul venniük, de nem nagyon akaródzik nekik, hogy az 1993-ban, a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben közzétett valószínűség-számításunk eredménye alapján a formai hasonlóság a jelek világában is a rokonság jele. Ez a felismerés (az írástudomány egyik legújabb eredménye) nem kívánatos lehet az MTA e szakterületen meghatározó köreiben. Mintha nem szeretnék annak széles körben való kitudódását, hogy a székely jelek a magyar népi jelkészletből alakultak ki az elmúlt évezredekben és nem kell őket sem a sémi, sem az ótürk, sem a germán, sem semmilyen más írásból származtatni (az avarhun-szkíta származtatási vonalat magyarnak tekintve). Amint a székely írás humanista kitalálásának gondolata is csak egy halva született ötlete volt az akadémikus "tudománynak", amelynek jelenleg nincs semmiféle elfogadható elképzelése a székely írás eredetéről. Mindössze abban értenek egyet, hogy számukra "minden alapvető kérdés tisztázatlan" (Róna-Tas András/1996, Sándor Klára/1996).
2. ábra. A Napot minden jó forrásaként ábrázoló Lyukó hieroglifa a székely írás "ly" betűjének előképe, amely szerepel - többek között - a Bodrog alsóbűi rovásírásos fúvókán is
3. ábra. A Bél/belső hieroglifa a székely írás "b" betűjének előképe, az Éden egy forrásból kiinduló négy szent folyójának térképe
4. ábra. Az ügy "folyó" hieroglifa (a székely írás egyik "ü" betűjének előképe) azért hullám alakú, mert folyót jelképez, méghozzá az égi folyót, az Istennel azonos Tejutat
Az Árpád-kori gyűrűinken és a hozzájuk hasonló karcagi csatkarikán korábban már sikerült elolvasni néhány hieroglifikus szöveget s ezeket a fent említett Magyar hieroglif írás c. kötetben közre is adtuk. Ezen írásemlékek közül három (a berekböszörményi, a regölyi és a karcagi) egy-egy ősvallási imádságszöveg négy sorát őrizte meg. A most tárgyalt pécsi gyűrű ezektől eltér, amennyiben nem négy, hanem csak egyetlen sornyi szövegről van szó. Azonban a pécsi gyűrűn szereplő Lyukó a belső ügy "Lyukó a belső folyó" mondat ugyanúgy az ősvallási hagyomány része, mint a fent említettek. Azt fejezi ki az elolvasható jelképek segítségével, hogy a Lyukó napisten lakásaként szolgáló Tejút (a Napot gyakran az égig érő fa csúcsán , vagy a hasadékában ábrázolják) a teremtett és rendezett kozmosz forgástengelye és közepe az élet, meg a bőség forrása.
A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy százéves parasztházból kialakított igazi őrségi szálláshely) várja Önt!
A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban
A veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett
Javaslom az olvasónak, hogy - amennyiben még nem tudja, hogy hol tölti el a nyaralásra szánt időt - akkor látogasson meg Veleméren és pihenjen nálam a Cserépmadár szállás és Csinyálóház nevű szálláson! Ez esetben módunk lenne néhány rovológiai tárgyú beszélgetést összekapcsolni az őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Nyilvánvaló, hogy különleges élményben lehet része. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a legjobbaknak való szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Egy jellegzetes szobabelső a veleméri Cserépmadár szálláson
