2022. február 19., szombat

Az akrofónia rekonstrukciója

 A 2022. 02. 25-én pénteken 16 órai kezdettel a pécsi Civil Közösségek Házában, a Szent István tér 17. szám alatt tartandó előadásom részlete


Az akrofónia az a folyamat, amelynek során egy szójelből egyetlen hangot jelölő betű keletkezik, amely a továbbiakban a szó első hangját, vagy első mássalhangzóját jelöli. A székely betűk akrofóniájának rekonstrukcióját az irodalmi előzmények felhasználásával a 90-es években végeztük el Simon Péterrel, Forrai Sándorral, Szekeres Istvánnal és másokkal, miáltal vagy 40 szójelünket sikerült azonosítani. 

Az esetek egy részében a székely rovásbetű hangalakjából indultunk ki és figyelembe vettük a hasonló kínai, sumér, hettita (luvi, anatóliai), egyiptomi szójelek jelentését, meg a képi tartalmat is. 



1/a. ábra. A székely írás "a" betűje (balra) és a kínai írás "anya, assszony, nő" jele (középen és jobbra)


1/b. ábra. Afganisztáni istennő-idol Kr. e. 2000 tájáról az "anya" jelével, arról a területről és abból korból, ahol és amikor az Árpád ház genomja kialakult


A székely "a" rovásbetűre hasonlító kínai "anya" szójel alapján az anya szójelhez jutottunk el (1. ábra). A párhuzamos jelek képi tartalmának elemzése alapján a függőleges szár a Tejút, amihez a szeméremháromszöget illesztették. A kínai jelváltozatok terhes nőt ábrázolnak. A harmadik jelen a szeméremháromszög helyett a Tejút hasadékának rajzát látjuk, amelyben karácsonykor a Nap felkél. 



2. ábra. A hettita "nagy" szójel (balra) és a székely "n" betű (jobbra)


A székely "n" rovásbetűre hasonlító hettita "nagy" hieroglifa segítségével a nagy szójelet azonosítottuk. Ez a székely "n" betű pontosan azonos az ótürk "n" betűvel. Mivel a törökök ulu-nak mondják a "nagy"-ot, nyilvánvaló, hogy a törökök vették át a magyar "n" betűt és nem fordítva.,

Az esetek másik részében egy-egy ősvallási jelentőségű kép segítségét vettük igénybe. 

Például a székely "j" rovásbetű kacskaringó alakú változatát megtaláltuk a mártonhelyi Árpád kori templom Szent Kristóf freskóján a folyó ábrázolásaként (1. ábra). Innen adódott, hogy a rovásjelünk a "folyó" szójeléből alakulhatott ki.



3. ábra. A mártonhelyi Szent Kristóf freskó alján a kacskaringók a "folyó" szót jelölik


A székely "ty" rovásbetű hasonlít a kínai "atya", valamint a sumér "atya, Orion csillagkép" jelekre. A csillagképre rajzolva a rovásbetűt, az derült ki, hogy azt ábrázolja. Az Oriont ugyanis eleink az ősatya égi megjelenésének gondolták, ezért a rajzából alakult ki az atya szójel, abból pedig a "ty" rovásbetű (2. ábra).

 


4. ábra. A ciprusi szótagírás "a" betűje és a székely írás "ty" betűje az Orion csillagképre rajzolva, valamint az Orion csillagkép


A székely "s" rovásbetű egy hun csat világmodelljének a sarkain jelent meg, más esetekben a világ forgástengelyeként szolgáló (az északi saroktól a Sarkcsillagig húzódó) égig érő fa tövében (3. ábra). Mivel a magyar nyelvben a sarok szó egyrészt az asztal sarkát, másrészt a nyílászárókon forgástengelyt jelöl, előbb a sarok szójelére gondoltunk. Később derült ki, hogy a sarok egy összetett szó (sar Óg am. Óg úr), amiből csak a sar "sarok, úr" szójel kötődik az "s" rovásbetűhöz.


5/a. ábra. Hun csat világmodelljének sarkain a székely írás "s" rovásbetűjét találjuk  



5/b. ábra. A sarok hegyén álló, a világ forgástengelyeként szolgáló, Tejúttal azonos világfa (Makoldi Sándor nyomán)


Az akrofónia-rekonstrukciók tapasztalatai azt mutatták meg, hogy a székely írás nem vezethető le egyik, vagy másik ókori írásrendszerből. A székely írásjelek egy ezeknél jóval korábbi (kőkori) jelkészletből származnak, amelyek általánosan ismertek voltak Eurázsiában és másutt is s ezek a közismert ősvallási jelek maradtak fent az ismert ókori írásokban is. 



6/a. ábra. Paziriki szkíta szőnyeg részlete a Jóma "jó magas" istennek szentelt lépcsős toronytemplom ábrázolásával, az ábrázolási konvenció olvasata: Magasságos Jóma köve



6/b. Pueblo edény a Nagyon magas kő (vagy Magasságos nagy kő, vagy Magas nagyság köve) mondatjellel




6/c. Pueblo edény a Magas szár kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondattal




6/d. ábra. Korondi kapcsó a magas kő mondatjellel (balra) és a mondatjel összetevőiből kialakult székely magas és szójelek lineáris változata a karcagi csatkarikáról (jobbra lent)

Egy paziriki szkíta szőnyeg mondatjeléből (6. ábra) és párhuzamaiból két jelünk hangalakját és jelentésbokrát is sikerült megérteni. Ez a "magas kő" ábrázolási konvenció egyik szép előfordulása. Két oldalán a hegyekből rakott lépcsőt ábrázoló magas és szójelek láthatók, amelyek egymás tükörképei. A magas szójel hangalakját a székely írás "m" betűje és a kínai "magasba vezető út" szójel alapján állapítottam meg. A szójel hangalakját pedig az ótürk írások "ök, ük, kö, kü" szótagcsoport jelének hangalakjából. Itt ugyanis fennmaradt a magyarul beszélő hunok és szavának hangalakja (a törökök tas-nak mondják a követ). Ez a két szójel ábrázolja és jelképezi a magas kőnek nevezett világoszlopot és a mintájára épített lépcsős toronytemplomokat. A szkíta mondatjel közepén lévő Jóma ligatúra azt az istent nevezi meg, akit ezzel a világoszloppal azonosítottak, vagy akit ezen a lépcsős toronytemplomon tiszteltek.   



6/e. ábra. X. századi pécsi sisak a Magas kő mondatjellel



6/f. ábra. Magyar birtokjel a Magyar Néprajzi Lexikonból





7. ábra. A jelváltozás folyamata: Rá napisten nevéből székely "r" rovásbetű (két egyiptomi, egy szarmata és egy magyar népi hieroglifa, valamint a székely írás "nagy R" és "kis r" betűi)


A székely "r" betűk akrofónia-rekonstrukciója azzal a meglepő eredménnyel járt, hogy a keresett szó az egyiptomi napisten nevével, a hettita ra szótagjellel, valamint a ragyogó, szikra, reggel szavainkban meglévő szótaggal, továbbá indián jelekkel is azonos, vagy azokkal van rokonságban. Nyilvánvalóan nem az egyiptomi jelből származtak le mindezek, inkább csak arról van szó, hogy az egyiptomi hieroglif írás egy igen régi jelet őrzött meg, amely egykor Afrikában, Eurázsiában és Amerikában is általánosan ismert volt.



8. ábra. Közép-amerikai coclé istenábrázolás, törzsén a Rá/ragyogó hieroglifával



Összegzés

Az akrofónia-rekonstrukciók egy kivétellel régi magyar szavakhoz vezettek, amelyek szinte kizárólag egy szótagból állnak. Ebből elsősorban arra lehet következtetni, hogy ezt a kőkori hieroglif írást a magyar nyelv vallásos műszavainak lejegyzésére, a magyar ősvallás igényeinek kiszolgálására hozták létre. (1)

Ezt a meghökkentő álláspontot cáfolni, pontosítani, kiegészíteni, vagy alátámasztani akkor lehetne, ha egy másik írás- vagy jelrendszerből szintén (ha kell, elvégeznék az akrofónia rekonstrukcióját és) összeállítanák e nemzetközi jelkészlet más nézőpontból készített, szójelekből álló listáját (mellékelve a szójelek hangalakját és jelentését is). Ezt az izgalmas feladatot elsősorban a kínai és az indián népi jeleket ismerő tudósok végezhetnék el, mert ők rendelkeznek e jelek többségével és ők ismerhetik valamelyest e régi jelek eredeti jelentését és hangalakját.    




Jegyzet

(1) Minden vallás három részből: elméletből, szertartásból és jelképekből áll. A magyar ősvallás jelképrendszerét máig megőriztük. Hogy ez az ősvallás a történelem előtt és a történelem hajnalán nagy jelentőségű volt, azt jeleinek elterjedtsége alapján is felmérhetjük.  A jelek és a további adatok alaján valamelyest rekonstruálni lehet az ősvallást. Vagyis az ellenkezője igaz annak, amit a magyar ősvallás finnugrista ihletésű tagadói tanítottak, vagy talán máig tanítanak az egyetemeken, miszerint magyar ősvallásról beszélni eleve tudománytalan, mert magasan fejlett ősvallás a magyarság esetében nem létezett, legfeljebb népi hiedelmekről (értsd: ostoba babonákról) beszélhetünk. Ez a magyar- és tudományellenes finnugrista nézet csak arra jó, hogy a hatalom számára megmutassa kit és mit kell eltakarítani a közpénzen fenntartott tudományos intézményekből.


Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.



Magyar szó- és mondatjelek

 

A 2022. 02. 25-én pénteken 16 órai kezdettel a pécsi Civil Közösségek Házában, a Szent István tér 17. szám alatt tartandó előadásom részlete


A magyar jelkészletnek kb. 40 szójelét sikerült azonosítanom s ezeket a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre. Az írásunk hosszú története során lehetett 100 - 200 szójelünk is. A szójelek készlete feltehetően mindig csak néhány ősvallási szlogen leírását tette lehetővé. A jelhasználat során a szójeleink ligatúraszerű összetételével mondatjelek alakultak ki (1. ábra). Ez a ligatúra- és jelmontázsképző gyakorlat azonos a kínai írásban alkalmazott technológiával, nyilván az írásrendszerek rokonságának, a hun időkben volt közös történelmünknek köszönhetően, vagy azzal összefüggésben. (1)

A szó- és mondatjeleinkről a prekoncepciók által gúzsbakötött "tudományos konszenzus" nem akar tudni. Pedig Veit Gailel az 1500-as években jegyezte fel, hogy a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak s ezt a tájékoztatást Németh Gyula 1934-ben közzé is tette, de megjelent az MTA 2021-ben kiadott rováskorpuszában is. A rováskorpuszban mégis az jelenhetett meg Vásáry István tollából, hogy "a kínaihoz hasonló képírások ... nem jöhetnek szóba a székely írás vizsgálatánál" (Benkő/2021/831). Ez nyilvánvaló tudatos félrevezetése a közönségnek, mert a székely írás eredetileg a kínai íráshoz hasonlított leginkább s ennek az egykori hasonlóságnak máig fennmaradtak a bizonyítékai és a töredékei pl. a képszerű szójeleinkben és ligatúráinkban (1. és 2. ábra).



1. ábra. A nikolsburgi ábécében lévő, a Tejút hasadékában kelő istent ábrázoló "us" (ős), valamint az égig érő fát ábrázoló "nt" (ten) szójel és "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel



A nikolsburgi ábécében az "us" (ős), meg az "nt" (tenszójel, a "tprus" (tapar us "szabír ős") pedig mondatjel. Ezeket a modern alfabetikus gyakorlatban már nem használták, vagy legfeljebb tévesen használták. Például az "nt" jelet az Antal szóban mutatták be, ám ez nem felel meg az eredeti alkalmazásnak, csupán egy eltévedt tudós próbálkozás egy már nem értett jel illusztrálására (2). Ugyanakkor az Isten (ős + ten) szavunkat alfabetikusan és hieroglifikusan is tartalmazó énlakai bilingvis és társai világosan megmutatják, hogy az "nt" jelnek ten a valódi és eredeti hangalakja (a hieroglifikus Egy Isten mondatjelet lásd a 2. ábra első helyén!).  

Szó- és mondatjeleket találunk a népi, uralmi és vallási jelkészletünkben is. Például a magyar államcímerben naponta szembesülhettünk a hármas halmon álló kettős kereszttel, ami az Egy országa mondat jele.   



2. ábra. Néhány szó- és mondatjel a magyar jelkészletből



Jegyzetek

(1) Sem a szakma, sem a közönség nem ismeri ezeket a szó- és mondatjeleinket, pedig meglehetősen kézzelfogható példái és bizonyítékai vannak. Ezt az elképesztő tájékozatlanságot nemzeti kultúránk legszebb fejezetét képező ősírásunk esetében (amely egyúttal a hun-magyar azonosságnak is bizonyítéka) a finnugrista emlőkön cseperedett "tudományos konszenzus" tudatos hazugságáradatának köszönhetjük. 

(2) Tehelegdi elég érthetően figyelmezteti a ligatúrák használóit, hogy azok nem léphetik át a szótagok határát, ezért az Antal szóban alkalmazott "nt" ligatúra nyilvánvalóan elhibázott és nem felel meg a hagyománynak. Ten szótagjelként (eredetileg szójelként) azonban az Isten szó második szótagjának jelölésére kétségkívül alkalmas, mert ott nem lép át szótaghatárt.


Irodalom

Benkő Elek - Sándor Klára - Vásáry István: A székely írás emlékei. Corpus Monumentorum Alphabeto Siculio Exaratorum, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2021.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.



2022. február 18., péntek

Rovásírás és mitológia

A 2022. 04. 22-én pénteken 17 órai kezdettel a pécsi Civil Közösségek Házában, a Szent István tér 17. szám alatt tartandó Rovásírás és mitológia c. előadásom vázlata

A négy alkalomból álló pécsi előadás-sorozatban a székely írás eredeztetésének módszereiről és eredményeiről esik szó. E harmadik előadásban a rovásírás és a mitológia kapcsolatát taglalom, mert az ősvallás lényeges, ma is kimutatható szerepet játszott a kőkori íráskezdetek idején. Ezt fejezi ki a magyar hieroglif írás elnevezés, amely a székely írás előző, szójeleket alkalmazó, vallási vonatkozásokkal rendelkező változatát jelöli.


Rovásírás és mitológia

Az előző előadásban bemutatott képsorozat táblázatok sorával illusztrálta, hogy a székely írásjeleknek a világ minden táján vannak párhuzamai. A Pireneusokban a 15 000 ezer éves Mas d' Azil-i barlang jelekkel ellátott kavicsain akad 20 székelyazonos jel. A 6000 éves kínai írásban 50, a hasonló korú Tordos-Vincsa jelkészletben 49, az amerikai indiánok népi jelkészletében is vagy harmincvalahány jelpárhuzamot találunk. Húsznál több hasonló jelre bukkanhatunk az egyiptomi hieroglif írásban, a sumér képírásban, a hettita hieroglif írásban, az Indus-völgyi írásban, valamint a germán rúnák és az ótürk jelek között is. Még a 60 000 évvel ezelőtt Ausztráliába érkezett ausztrálnégerek barlangok falára rajzolt 17 jele közül is egyezik 10 darab a székely jelekkel. 

Ez olyan elképesztően korai és nagy elterjedtség, meg találati arány, amire csak azért nem figyelt fel az akadémikus áltudomány, mert nem a székely írás eredetének felderítése, hanem egy finnugrista hazugság torkunkon való legyömöszölése volt a célja. Amikor valamelyik hozzám hasonló dilettáns felmutatta egyik-másik párhuzamcsoportot (például a sumér-székely egyezéseket), akkor azonnal kész volt a "tudományos konszenzus" válasza, miszerint ez csak véletlen egyezés. Legutóbb az MTA dísztermében tartott előadásán válaszolt a kérdésemre (1) ezekkel a szavakkal Róna-Tas András professzor úr. Amely válasszal csak az a baj, hogy a tudományban illetlenség a véletlen szó használata, mert véletlen valójában nem is létezik. A matematikusoknak kutatási területe a véletlen, ezért ők ismerték fel ezt helyzetet. Azaz, aki a véletlenre hivatkozik, az csak azt árulja el, hogy sem szakmailag, sem etikailag nem nőtt fel a feladatához. 

A Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámításunk eredménye az volt, hogy olyan fokú véletlen nincs, mint ami a jelek világában a székelyazonos jelek körében tapasztalható. Az egyezések nem a véletlennek, hanem a jelrendszerek genetikai kapcsolatának köszönhetőek. Amiből az következik, hogy az emberiség fent felsorolt írás- és jelrendszerei egyetlen közös ősi forrásból keletkeztek 50-100 ezer évvel ezelőtt és ez a közös ős szinte azonos a székely írással (pontosabban a magyar hieroglif írással). Ezért nem felel meg a tényeknek az, amit az írás eredetéről az egyetemeken ma tanítanak. 

Az általánosan hangoztatott akadémikus téveszme szerint az írást kb. 5000 évvel ezelőtt alakították ki a sumérek az állam (a könyvelés) igényeinek kielégítésére. Mivel nehéz lenne államot és könyvelést feltételezni a paleolitikum viszonyai közepette, joggal merül fel a kérdés, hogy akkor mi végre született meg az első írás? Meg kellett találnom azt a feladatot, aminek a kielégítésére a legelső ősi jelrendszer kialakult. 

Minden vallás három részből áll: elméletből, szertartásból és jelképrendszerből, ám ez utóbbiról rendszerint el szoktak feledkezni az írástörténészek. Pedig az egyes jelek képi tartalmának megértése és a hieroglifikus írásemlékek jellegzetességeinek elemzése alapján az derült ki, hogy a legkorábbi jelrendszert a kőkori ősvallás tételeinek illusztrálására hozták létre. Ezt tulajdonképpen eddig is sejtették például a Tordos-Vincsa kultúra jeleiről. Ezeket már titulálták írást megelőző vallási jelkészletnek. Ma már ennél pontosabbat is tudunk mondani erről a jelrendszerről. Jórészt sikerült megközelíteni az egyes jelek típusát és jelentését, esetenként a hangalakjáról is van elképzelésünk. Azaz nyilvánvalóvá vált, hogy a Tordos-Vincsa kultúra egy szó-szótagoló írással rendelkezett, amelynek jelei valóban kötődnek, vagy eredetileg kötődtek az ősvallási fogalmakhoz. 

A magyar hieroglif írás a kőkori ősvallás jelképrendszeréből maradt ránk s ezzel függ össze a hieroglifikus írásemlékeink több sajátossága: az elterjedtsége, egyes írásemlékek szimmetrikussága, az írás korlátozott alkalmazhatósága (csak néhány vallásos vonatkozású mondatot lehet vele leírni), jeleinek képszerűsége stb. Ezekből következően a székely írás (a magyar hieroglif írás) eredetéhez csak a mitológia alapfogalmainak ismerete esetén juthatunk el (2). 


Képi tartalom és a mitológia

Kevéssé vizsgált rovológiai szakterület a székely rovásjelek képi tartalmának és mitológiai összefüggéseinek kutatása. Ezek a jelek ma lineárisak, mert a hétköznapi használat egyszerű jeleket követelt meg és a rovástechnológia sem tette lehetővé a bonyolult, képszerű jelek alkalmazását. Ezért az eredeti képi tartalom lényegében már feledésbe ment. Sokakban már fel sem merül, hogy mi lehetett a jeleink eredeti képi tartalma. Pedig e lineáris jelek előzményei egykor az ősvallás legfontosabb, képszerű jelképei voltak, egy-egy, az ősvallás számára fontos képet (égig érő fát, világmodellt, csillagképet stb-t) ábrázoltak. Mai lineáris rovásjeleink eredeti képi tartalma a szójeles írásokban meglévő párhuzamaik segítségével feltárható. 

Ez a kérdés (hogy vannak-e képszerű szójeleink) a "tudományos konszenzus" képviselői számára nem lehet szalonképes, mert az előfeltevésük szerint a jeleinket készen (alfabetikus, lineáris jelsorként) vettük át idegenektől. Ezzel magyarázható, hogy Vásáry István az MTA tavaly megjelent rováskorpuszában kifejezetten letagadta a kínaihoz hasonló képjeleink létét. Ezt az állítását könnyen megcáfolhatjuk a székely "zs" (zsenge) rovásbetű és a kínai sen "fiatal növény" szójel pontos (formai és tartalmi) megfelelésének felmutatásával (1. ábra). Sikerült tisztázni a jelhez kötődő zsengeünnep lényegét is, miszerint az első aratás, az első termés és az feltámadó isten ünnepe volt ez. A jelek szerint azonban Vásáry Istvánt nem érdeklik a "tudományos konszenzus" körein kívül feltárt tények, azokat bármikor szemrebbenés nélkül letagadja. 

A népi, uralmi és vallási alkotásokon, meg a régészeti leleteken lévő jelkincs elemzésével nyilvánvalóvá válik, hogy jeleink egykor az ősvallás jelképei voltak és az ősvallás számára legfontosabb képek ábrázolásából keletkeztek. E körülmény miatt a finnugrista agymosáson átesett kutatók számára szinte lehetetlen a jelek eredeti szó-jelentésének megközelítése. Már a gondolat is megvetésre méltó és idegen a számukra. Ezeket a generációkat ugyanis arra tanították, hogy magyar ősvallásról beszélni eleve tudománytalan. 

A prekoncepció szerint az obi-ugor ligetekből a sztyeppére kimerészkedő magyarságnak fejlett vallása nem lehetett, legfeljebb csak népi hiedelmekről (értsd: ostoba babonákról) beszélhetünk. Dermedten állnak az előtt a káprázatos szépségű és gazdag elméleti rendszerről árulkodó hagyomány előtt, ami az ősvallásból ránk maradt és az ősvallás jeleiről ennek megfelelően nem is képesek semmi komolyan vehető magyarázatot adni.


Mitológiai vonatkozású képek és képjelek



1. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester által másolt régi erdélyi bokály mintája az égig érő fa hasadékában kelő Nap elolvasható ábrázolásával





2. ábra. Czibor Imre másolt tányérjának jelei




3. ábra. Gyimesbükki hímes tojás a magas sar kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondattal



4. ábra. Magyar hímes tojás a Jóma zsenge ten (mai magyarsággal: Jóma a zsenge istene) mondattal




5. ábra. A magyarszombatfai világmodelles tál az Éden jelekből alkotott térképével




6. ábra. Karosi honfoglalás kori tarsolylemez az égig érő fa hasadékában kelő isten ábrázolásával és a Dana sar magas kő (mai magyarsággal Dana úr magas köve) mondatjellel




7. ábra. Rakamazi honfoglalás kori korong a turul ábrázolásával és a Jó sar ős ten (mai magyarsággal: Jóságos úristen) mondattal




8. ábra. A mervi oázisban 531 táján a szabírhunok számára készített Szent Korona Krisztus-zománcán lévő istenidéző szertartási szövegkönyv



9. ábra. Szilágysomlyói hun korongfibula a szimmetrikus és hieroglifikus mondattal, amelynek olvasata kb.: Lyukó a ragyogó, élő ősatyánk, urunk




Jegyzetek

(1) Azt kérdeztem a professzor úrtól az MTA dísztermében tartott előadása végén 300 ember előtt, hogy miért nem beszél a szójeleinkről, amelyek létéről Veit Gailel tollából forrásunk is van s amelyeket sikerült azonosítanom a magyar népi, uralmi és vallási jelkészletben. Ezt tulajdonképpen már másodszor kérdeztem meg tőle hallgatóság előtt. Az első alkalommal, az ELTÉ-n tartott előadása után azzal fizetett ki, hogy nem kíván erre válaszolni. Nyilvánvalóan felmérte, hogy bármit mond, csupán lejáratja vele magát és a tudományát is. Nos, a dolog csak késett, de nem maradt el - mert hiszen a tudományban nincs helye a véletlenre való hivatkozásnak, ha egyszer véletlen nem létezik. 

(2) A mitológia alapfogalmai az őskőkori kezdetek idején viszonylag egyszerűek. Sok vonatkozásuk máig megmaradt például a magyar, a kínai és az indián mitológia közös vonásaiban. Ilyen közös tétel például az égig érő fa (a Tejút) tisztelete, a közös jelképrendszer és szóhasználat is, vagy az, hogy az istent az égben lakozónak, az éggel azonosnak gondolják. A kínai tien "isten, ég" szó például azonosítható a magyar isten "ős ten" második szótagjával és az etruszk Tin főisten nevével is.  

Megismerhető ez a nézetrendszer Ipolyi Arnold művéből, de szükséges hozzá pl. a Szovjetúnióban kiadott és Hoppál Mihálynak köszönhetően magyarul is megjelent Mitológiai Enciklopédia tanulmányozása is. Az akadémikus "tudomány" írástörténészei nem, vagy csak nehezebben juthattak el a mitológia fontosságának felismeréséig, mert köreikben a magyar ősvallásnak az emlegetése is eleve tudománytalannak lett minősítve. Szerintük magyar ősvallás nem létezett, csak alacsonyabb rendű népi hiedelemrendszer (értsd: az ostoba babonák világa).


Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Székely jelek formai párhuzamai a világ minden táján




Székely jelek formai párhuzamai a világ minden táján




Az előadássorozat

A négy előadásból álló sorozat a székely írás eredetéről, az eredeztetés módszertanáról, lehetőségeiről, kudarcairól és eredményeiről szól. Az egy hónappal korábbi előadáson arról beszéltem, hogy milyen módszertani hibák vezettek az akadémikus áltudomány csődjéhez. A most sorra került második előadásban a székely jelformák világszerte felbukkanó előfordulásait veszem sorra és adok hozzá egy magyarázatot. Az előadás két részéről külön videók készültek:



A jelformák jelentőségéről

E cikkben a székely jelformák távoli írásrendszerekben való felbukkanásával, a formai hasonlóságok jelentőségével foglalkozunk. Vannak, például Róna-Tas András (MTA 2016. XI. 17.) és Szekeres István, akik a jelforma jelentőségét tagadják s ezzel a rendelkezésünkre áló információ feléről eleve lemondanak (a jel ugyanis jelformából és jelentésből áll). Róna-Tas András a fenti előadásában kijelentette: "az írásjelek alak szerint hasonlítgatása zsákutcába vezet. Az egyes betűalakok hasonlítgatása helyett az egyetlen járható út az írás rendszerének vizsgálata."

Az akadémikus kutatók azért kényszerülhetnek a jelforma figyelmen kívül hagyására, mert ők a prekoncepcióik szorításában nem tudnak választ adni az olyan típusú egyszerű kérdésekre, mint hogy pl. az ótürk írásban a "b" hangot jelölő (halat ábrázoló) jelforma a székely írásban miért jelöli a "h" hangot. Nos 1993-ban már megadtuk a választ erre a kérdésre: azért, mert a törökök baliknak mondják a halat. Ezt a magyarázatot azonban nem engedi meg az az akadémikus téveszme, miszerint mi magyarok egy kész ábécét (egyetlen hangot jelölő betűkből álló jelsort) vettünk át az arameus-szogd-ótürk vonaltól. A jelforma kutatásból való kitagadásából egyenesen következik a csőd beismerése, ami a 2021-ben kiadott MTA rováskorpuszban olvasható. Abban ugyanis Benkő Elek és Sándor Klára közlik, hogy az adathiány miatt nem tudnak semmit sem mondani a székely írás eredetéről. Azt már én teszem hozzá, hogy pedig rengeteg adat van, amit fel lehetne használni, ha azokat - miként a jelformák tanúságát is - nem hagynák figyelmen kívül a szakmai és etikai alultápláltságuk miatt. 

A jelformát egyébként sem lehet száműzni a kutatás által vizsgált tények közül. Az effajta törekvések és nyilatkozatok (a jelformák figyelmen kívül hagyásáról) csak a meggondolatlan kijelentéseket tevő kutatók hozzá nem értéséről árulkodnak. 

Az írástörténészek gyakran a jelpárhuzamok (a jelek formai hasonlóságának) számával támasztják alá a székely írás eredetére vonatkozó feltételezéseiket. Az ótürk eredeztetés hívei (legutóbb Vásáry István) például arra hivatkoztak, hogy az ótürk írásokkal vannak közös, vagy hasonló jeleink (kettőtől tizenhatig terjedt a hasonlónak vélt ótürk jelek száma). Mivel a hasonlóságoknak minden ellenkező nyilatkozat dacára jelentősége van, érdemes megnézni, hol vannak párhuzamai a székely írásjeleknek és általában a magyar jelkincs elemeinek. 

A Nemetz Tibor matematikussal közösen elvégzett valószínűségszámításunk szerint a jelhasonlóságok nem a véletlennek, hanem a genetikus kapcsolatnak köszönhetőek. Amikor a székely írás rokonságát keressük, nyilvánvalóan nem lehet e sokirányú összefüggésrendszer irányai (a világ minden táján megtalálható formai hasonlóságok) közül egyet kiragadni és a többit nem létezőnek tekinteni. Olyan magyarázatot kell találni, amelyik mindegyikre választ ad, amelyikbe mindegyik táblázat beleillik. Ezt a választ megadtam a Magyar hieroglif írás c. kötetben. E szerint a mindenütt felbukkanó székely-azonos jelek a legkorábbi ősvallási jelkészletbe tartoztak. Ez a közös jelkészlet a vallás konzervativizmusa miatt mindenüvé eljutott és szinte változatlanul (ám legjobban a székely írásban) megmaradt. 

Az egyik soron lévő kutatási feladat lehet ennek az egész világra kiterjedő jelfolyamnak a koronkénti és területenkénti rétegeinek elkülönítése. Jól látható például, hogy az Őrségtől Dél-Amerikáig előforduló Jóma ligatúrával jellemezhető megújult jelkészlet nagyjából a szkíta kortól terjedt el a magyarság őseit és rokonnépei körében. Nyilván érdemes lenne ezeket a jelkészletbeli rokonságokat összevetni a genetikai kapcsolatokkal és a hieroglifikus szövegekből feltáruló korai nyelvi nyomokkal. 


A világszerte megtalálható székely-azonos jelek



Európai barlangi jelek - székely jelek Genevieve von Petzinger nyomán, 32-ből 19 egyezik 
(40 - 10 ezer évesek)


Ausztráliai barlangi jelek Genevieve von Petzinger nyomán, valamint székely jelek, a 17-ből 10 egyezik 
(40 - 10 ezer évesek) 




Mas d' Azil-i (Pireneusok) székelyazonos jelek (15 ezer évesek)




Szarmata-magyar egyezések (Kr. e. VI-IV. szd.)



Germán - ótürk - székely (Kr. u. I-VI. szd?)



sémi - székely  (Kr. e. I. ée.)


A Szent Korona jelei (531 táján)



Bübloszi-magyar (Kr. e. III-II ée.)



Csukcs fogalomjelek Diringer nyomán (a jelsorrend eleje és 4-5 jelforma mutat párhuzamokat)



Egyiptomi - magyar (Kr. e. III-II-ée.)




Lomovátovói - magyar (hun kor)



Magyar népi hieroglifák 1



Magyar népi hieroglifák 2



Hettita (luvi, anatóliai) hieroglif - székely (Kr. e. III-II. ée.)



Amerikai indián népi jelek - székely jelek (Kr. e. XXX. ée. - Kr. e. V. ée.)



Indus-völgyi - magyar  (Kr. e. IV. ée - Kr. e. II. ée.)



Kínai - magyar (Kr. e. IV. ée.)



Ogur/szabír - magyar (Kr. u. I. ée.)



Veleméri sindüjelek - székely - kínai - amerikai indián



Sumér - magyar jelpárhuzamok (Kr. e. 3000)




Szkíta - magyar



Tordos-Vincsa és magyar jelek



A Szent Korona, jogar és a palást jelei



Urartui - székely (Kr. e. I. ée.)