2021. február 24., szerda

Fehér Bence és az akadémikus rovológia tanulékonysága

Bevezető

Lassan ugyan, de mintha kezdene jó irányba fordulni az akadémikus rovológia szekerének rúdja. Van persze kifejezetten megmosolyogtató is e derűre okot adó változásban. A történészek, régészek és nyelvészek némelyike úgy követi a korábban dilettánsnak csúfolt álláspontunkat, mintha azt nem tőlünk, körön kívüli kitagadottaktól venné át. 


Az ősírás említése

Az akadémikus "tudomány" történetében első ízben Fehér Bence előadásában jelenik meg az a lehetőség, hogy a székely írás nem átvétel, hanem egy ősírás (1). A kérdés felvetése is jelentős kultúrtörténeti pillanat, mert ha erre igennel válaszolunk (amit én már évekkel ezelőtt megtettem pl. a Magyar hieroglif írás c. kötetben), akkor a világ egyetemein egy teljesen más írástörténetet kellene tanítani az eddigi téveszmék helyett. 

Az előadó persze éppen csak megemlíti az ősírási minősítés lehetőségét. Azt mondja: "nem csak arról van szó, hogy bizonyítható-e, volt-e egy ős eredeti magyar írás a honfoglalás idején és előtt". Ez nem tagadás a részéről, mert megengedi a bizonyítás lehetőségét. Minden akadémikus óvatossága dacára is kénytelen így fogalmazni, mert már egy évvel ezelőtt kapott példányt a kötetemből, ahol 650 oldalon át, vagy 1000 ábrával alátámasztottan bizonyítom e magyar ősírás létét. Van tehát bizonyíték, csak azt nehéz megemésztenie és előadnia.

Számára az volt a kérdés, hogy a kőkorig vezető sok bizonyíték közül, amelyet a kötetben felsoroltam, melyik létét ismerheti el s melyiket nem. Egyelőre úgy ítélheti meg, hogy legkorábban az avar időkből (még inkább a honfoglalás idejéből) szabad kimutatnia a székely írás előzményeit, mert azzal még nem cáfolja alapvetően a "tudományos konszenzus" tavaly előtt lejárt hitelű prekoncepcióját. Az időrend ugyanis esetleg megengedné azt, hogy az avarok (még inkább a honfoglalók) az ótürk írásból vegyék a jeleiket. 

A hun jelek már korábbiak az ótürk írás ismert emlékeinél, ezért ezek fel- és elismerése esetleg súlyos konfrontációt jelentene a "tudományos konszenzussal". Fehér Bence bizonyára felismerte, hogy ez az összeütközés elkerülhetetlen, ám ezt lépésről lépésre szeretné megtenni. Úgy gondolhatja, hogy előbb szokja meg a tudós publikum, hogy a székely írást ősírásként is lehet emlegetni s azután majd sorra vesszük ennek bizonyítékait? 



Magyar évezredek

Megjelent a neten egy felemás irányváltást dokumentáló videó a Magyarságkutató Intézet konferenciájáról, amelyet HUN, HUNGARUS, MAGYAR - Identitásunk több ezer éve, Kísérlet a legősibb magyar nyelvű rovásírásos nyelvemlékek körének bővítésére címmel tartottak nemrég (1. ábra). A több ezer éves identitásunkról eddig nem nagyon volt szokás értekezni "tudós" körökben. Megelégedtek nagyjából ezer évvel. Ez a most felbukkant több ezer év újdonságként értékelhető a megélhetési őstörténészek világában, ha az írástörténetünkről van szó. Hiába, ha változik a politikai széljárás, akkor a szélkakasnak is fordulnia kell.

Bennünket kívülállókat, persze sohasem korlátoztak holmi egzisztenciális szempontok, ezért a számunkra eddig is természetes volt a több ezer éves magyar íráskultúra léte. Kerestük és meg is találtuk ennek bizonyítékait, például a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar feliratát, amiről azonban Fehér Bence még ma sem akar tudni, amint az MKI sem sorolja a kiemelt feladatai közé a székely írás kutatását. Ennyire még nem fordult meg a széljárás?

Ezt előrebocsátva is érdemes odafigyelni a fenti előadására, mert ezáltal felmérhető, hogy mennyit tanult el az akadémikus tudomány a dilettánsoktól és mit kell még megtanulnia.



A "dilettáns" nézetek rehabilitálása

A Magyarságkutató Intézet megalakulásakor a sajtóhírekben ismételten elhangzott, hogy ebben az intézetben a dilettánsok nem fognak labdába rúgni. Ha jól emlékszem, az egyik ilyen híradás az egyébként kitűnő Hoppál Mihálynak tulajdonított egy ilyesfajta kijelentést. Most mégis annak lehetünk a szemtanúi, hogy az akadémikus rovológia sorra átveszi a "dilettánsok" álláspontjának egy részét, csak a felismeréseket megfogalmazó szerzők megemlítéséről feledkezik meg rendszerszerűen. Amelyik "szakma" hazudik, az lop is?

Azt persze az előző átkosban is tudtuk, hogy a dilettáns fogalmának értelmezésével nincs minden rendben, mert nem elég egzakt. Elsősorban azt fejezhette ki ez a dilettánsozás, hogy az akadémikus tudomány hivatásos mellébeszélői a szakképzetteket tekintik mérvadónak, a szakképzetleneket pedig kerülendőnek. Tudjuk, persze, hogy az írástörténet terén ez a mérce nem használható. Már csak azért sem, mert szép hazánkban nem képeznek írástörténészeket s a világban is több példa van arra, hogy a nem szakképzett írástörténészek mutattak fel tiszteletre méltó teljesítményeket. Olvashattuk ráadásul Erdélyi István fejtegetéseit is arról, hogy vannak "belső dilettánsok", azaz nyelvész, régész, történész szakképzettséggel rendelkező hozzá nem értők is. A véleményéhez - ismerve a "szakma" írástani teljesítményét - bátran csatlakozhatunk.

Az akadémikus rovológia színe változását (amely a dilettánsok nézeteinek átvételével dokumentálható) a Magyarságkutató Intézet gyakorlatán keresztül mérhetjük fel leginkább (2). Elsősorban azért, mert e körön belül ők foglalkoznak a legtöbbet rovológiai témákkal. 

A tudománytörténeti tényeket úgy összegezhetjük, hogy a "szakma" száz éven át nem mondott igazat a székely írás eredetéről, ám most közelít a "dilettánsok" álláspontjához. A változások a rovásírásos szövegek nyelvemlékként való felhasználhatósága, a székely írás eredete, valamint a hunok és az avarok írásának és nyelvének kérdése terén következtek be. A honfoglalók nyelvének kérdését Neparáczki Endre, az avarok nyelvének kérdését pedig Török Tibor vetette fel. Mindketten genetikusok (az MKI munkatársai), akik nem veszik figyelembe az adott korokból fennmaradt hieroglifikus írásemlékeket s ezért - minden rokonszenvem és elismerésem ellenére - kénytelen voltam kritikában részesíteni őket. Ugyancsak kritika érte a Természettudományi Múzeumban az MKI támogatásával tartott Attila-kiállítást, mert nem használták fel a kiállítási tárgyakon lévő hieroglifikus szövegek olvasatát a kiállítás legfőbb mondanivalójának alátámasztására. A genetikusok ugyanis szóba hozták a hunok és az avarok nyelvét, ám mit sem tudva a hieroglifikus nyelvemlékeikről. Az MKI azóta is dermedten áll az általa kiállított nyelvemlékek előtt, mert nem rendelkezik hozzáértő írástörténésszel, aki az általam adott olvasatukat értékelni, a kritikát hasznosítani tudná. Ám mégis ezek lehetnek azok a körülmények, amelyek időszerűvé tették a fent említett írástörténeti fordulatot. A székely íráshasználat kezdeteiről szólván elkerülhetetlenné vált a több ezer év emlegetése és az ősírás kifejezés alkalmazása.

Egy dolog változatlan csupán: az akadémikus tudomány képviselőinek etikátlansága. Ők kényszerültek a korábbi téveszméik feladására és a kívülállók nézeteinek átvételére, ám a tévedés beismerése, a valódi áttörést végrehajtóknak az elismerése elmaradt - mert ahhoz becsületre is szükség lenne. 



A székely írás eredetéről

A konferencia és az előadás egy kitűnő kérdés megtárgyalását tűzte napirendre. Fehér Bence beszámol arról a nemes és számukra időszerű törekvésről, amely nyelv- és írástörténeti kutatási célok szolgálatában vissza szeretné vinni az ismert rováshasználat kezdetét a latinbetűs íráshasználatunk előtti korokba. Ezzel a törekvéssel nyitott kapukat dönget, mert már régen vissza van vezetve, egészen a kőkorig. Amikor az MKI, a "tudományos konszenzus" korábbi prekoncepcióját félretéve e sorok íróját (2. ábra), Szekeres Istvánt és további "dilettáns" társainkat követi, jó irányba indul el, ám csak bátortalanul

Ebben az irányban - mondja Fehér Bence - legalább egy lépést meg lehet tenni a honfoglalás koráig. A korból fennmaradt írásemlékek elolvasása azonban nem problémamentes és a honfoglalók, vagy az avarok egynyelvűsége is kérdéses. 

Hozzátehetem, Fehér Bence csak azért csökkenti le a lépések számát egyre, mert nem hajlandó elfogadni, hogy a székely jelek hun és avar előzményét aranyból és ékkövekből is kialakíthatták s hogy e jelek szavakat is jelölhettek (4-6. ábra). Azaz a létező írásemlékek döntő többségét inkább nem tekinti írásemléknek, csak ne kelljen elismernie a hieroglifikus írásváltozatunk létét. Talán azért, hogy az akadémikus téveszmét (a székely írás sémi-ótürk eredetéről) meg ne kérdőjelezze az előkerülő szójelek sora? 



A rováskutatás helye a tudományok rangsorában

Mindjárt az előadása elején elszólja magát az egyébként a pontos fogalmazásra ügyelő előadó. Azt mondja ugyanis az őseredeti magyar írásra való visszatekintésről, hogy ez nem valamiféle írástörténeti öncél, hanem a magyar nyelv eredetének tisztázása miatt történik. Érthetjük-e ezt úgy, hogy az írástörténet a nyelvészethez képest másodrendű s az írástörténeti kutatásnak csak a nyelvészeti haszon adhat értelmet? 

A "szakma" várható felhördülése miatt nem indokolja meg az e tárgyban közzétett felismeréseink elhallgatását? Értelmes, igaz magyarázat ugyanis nincs és nem is lehet e mellőzésre (3). Inkább hallgat a felismeréseinkről, félrevezeti az olvasóit és a jól elolvasható szkíta (3. ábra), hun (4. ábra), avar (5. ábra) és honfoglalás kori (6. ábra) írásemlékek százairól nem hajlandó megszólalni sem. Mintha ezt az elzárkózást valamiféle előkelő és talpig tudományos magatartásnak gondolná - pedig korántsem az. Egy átlagos magyar paraszt jobban vigyázott a hírnevére és a becsületére.

Nyilván arról van szó, hogy a magyar nyelv sémi eredeztetéséről az elmúlt évszázadok alatt már leszokott a tudós társadalom, ám az írásunkat végső soron még mindig a sémi írásokból kell eredeztetni. Egyformán megalapozatlan mindkét eredeztetés, ám a nyelvészet nagyot fejlődött Bél Mátyás óta, a székely írás eredetének kutatását meg - mint tudjuk - elhanyagolta az akadémikus "tudomány".



1. ábra. A videóra rögzített előadás címirata - nagyon helyesen - több ezer éves magyar (sőt hun-magyar) identitásról beszél, ami újdonságnak és a dilettáns nézetek követésének számít az akadémikus tudomány berkeiben 



2. ábra. A hun leleteken lévő, magyarul elolvasható rovásszövegekre már 1996-ban felhívtam a figyelmet, de ugyanez volt a véleménye Szekeres Istvánnak is


A rováskutatás nyelvészeti haszna

Örvendezhetünk is annak, hogy Fehér Bence már ennyire fontosnak gondolja a rovásírással írt szövegek nyelvészeti hasznosítását. Nem volt ez mindig így. Az Országos Széchenyi Könyvtár nyelvemlék-kiállításának botránya (néhány cikkem közreadása és hatásukra Monok István főigazgató felmentése) kellett ahhoz, hogy a szakma egy része nyelvemlékként kezdje kezelni a rovásjeles szövegeinket. 

Igaz ugyan, hogy éppen olyan rovásszövegeket szemeltek ki (például a Bodrog-alsóbűi és a székelyderzsi rovásemléket), amelyet sohasem tudtak elolvasni a bennük szereplő szójelek miatt. Így aztán a rájuk épített nyelvtörténeti következtetéseik is rögvest mehetnek porosodni a tudománytörténeti téveszmék tárházába.



Honfoglalás kori írásemlék Bodrog-alsóbűről

Egyetlen biztos példának a X. század elejéről fennmaradt Bodrog-alsóbűi rovásemléket tartja. Az erről Vékony Gábor által adott történelemhamisító olvasatot - szerencsétlen módon - elfogadottnak minősíti.  Pedig mi sohasem fogadtuk el, mert azonnal látható volt a téves volta. Az alsó két jelről azt állítja Fehér Bence, hogy eddig azokkal senki nem foglalkozott. Ez szintén nem igaz (4). 

Az alsó sor jelei közül a jobbról elsőt "l" betűnek gondolja, ez azonban nem fogadható el, mert a jel feltételezett mellékvonalai sokkal vékonyabbak, mint a függőleges fővonal (ahhoz képest szinte nem is léteznek) s ennek jelentősége van. A szöveg minden jelét körömmel nyomkodták az agyagba s ez elmondható a feltételezett "l" betű függőleges és görbe fővonaláról is. A vékony és bizonytalan ferde "mellékvonalak" azonban nem körömmel készültek, ezért nem is tartozhatnak a felirathoz. Inkább gondolhatók valamilyen véletlen horzsolás eredményének, amit a mellékvonalak párhuzamossága és egyenessége is alátámaszt. Az alulról legelső jel tehát nem "l" betű, hanem "n" (pontosabban a nagy szójel). Az "l" fővonalának egyébként szokás szerint egyenesnek kell lennie, míg az "n" fővonala csak ívelt lehet. Vagyis az ívelt vonal az "n" (nagy) jel s nem a feltételezett "l" betű fővonala.



3. ábra. Orion csillagképet ábrázoló Nimród tamga előfordulások: Árpád kori magyar ezüstdénár (balra), szkíta karcolat Tiszavasvári Csárdapart lelőhelyről Fehér Bence nyomán (középen) és egy bolgár nemzetségjel (jobbra), a jel képi tartalmát és jelentését Fehér Bence nem ismerte fel, mert nem volt hajlandó elolvasni a kiadványainkat és elismerni az általunk feltárt párhuzamok létét

4. ábra. Az apahidai hun turulok nyakán olvasható, szójelekkel írt Ragyogó ország mondat (a székely írás "r" betűjének előképe, valamint a heraldika által megőrzött ország szójel


5. ábra. A gátéri avar madár fölött olvasható ég szár (mai magyarsággal: égi úr) mondat




6. ábra. A rakamazi turulos hajfonatkorong madarának nyakán lévő jó sar ős ten (mai magyarsággal: Jóságos úristen) mondat



Összegzés

Kétségtelen, hogy Fehér Bence és az MKI tanulékony, ám a teljesítményük még korántsem eminens. Amíg az MKI képtelen tudományos igényű álláspont kialakítására a szójeleinkről és a székely írás eredetéről, addig valódi előrelépésre sem számíthatunk a részükről. Ha a tények kényszerítik is őket a valójában nem is létező "tudományos konszenzus" ostoba és hazug nézeteinek feladására, azt nem olyan sebességgel és eredménnyel fogják tenni, mint azt tehetnék. Ám e várható csigatempóval is a dilettánsok nyomában fognak haladni, az eredményeinket fogják átvenni és kisajátítani.



Jegyzet

(1) Azt, hogy ennek az ősírásnak már van neve, méghozzá a magyar hieroglif írás, nem említi Fehér Bence. Talán, mert szakképzett társai többségének fogalma sincs, mit is jelent a hieroglifa szó s eleve feláll tőle a hátukon a szőr. Találkoztam olyan képzett egyiptológussal, aki azt hitte, hogy egyiptomit jelent. 

Az előadó nem magyarázza meg, mit ért egy ős eredeti magyar írás alatt. Jelentősége lehet annak, hogy Fehér Bence egyetlen ősírásról beszél, mert az egyetemeken még azt tanítják, hogy a világ nagy írásai egymástól függetlenül, külön-külön alakultak ki. Az egyetlen ősírás gondolata (amit a Magyar hieroglif írás c. kötetben fejtettem ki és dokumentáltam is) ehhez képest gyökeresen új. Az írás nem poligenezis, hanem monogenezis útján alakult ki. Ha tehát Fehér Bence ezt az új álláspontomat képviselné a jövőben, akkor illene megemlítenie, hogy hol olvasott erről. Persze az MKI-nak nincs etikai szekciója, ezért nem lehetnek vérmes reményeim.

(2) Van e változásnak személyi vonatkozása is. Az évek során ugyanis a műszaki képzettségű Hosszú Gábor - a Vásáry István által tartott egy éves gyorstalpalónak köszönhetően - dilettánsból szakképzetté lépett elő. Hosszú Gábor dilettáns nézeteire jellemző a sohasem létezett pálos rovásírás "feltalálása" a talpig dilettáns Libisch Győző segítségével. Ma már a Magyarságkutató Intézet egyik szerepeltethető sztárja lett, bár a korábbi, nyilvánvalóan dilettáns nézeteit - tudtommal - nem tagadta meg, sőt az újabbak sem különbek a régieknél. A példája arra mutat rá, hogy talán mégsem a szakképzettség (a lepapírozottság), hanem a hozzáértés és a becsület lenne a megfelelő varázsszó.

(3) Deák Dezső fentről lefele Hionaszék népének, Stammler Imre pedig lentről felfele Ana apa Lyónak formában olvasta el a teljes szöveget. Ezek az olvasatok ugyan nem hibátlanok, de érdemük, hogy az alsó sorra is próbáltak megoldást találni. A felső sor esetében Stammler Imre még a vékonygábori fúnák olvasat nem létező "f" betűjét is helyesbítette a ténylegesen ott látható "ly"-re. Mindkét olvasat megjelent az Így írtok ti magyar őstörténetet c. kötetben 2010-ben. Fehér Bence vagy nem olvas eleget, vagy nem mond igazat.

Valójában a lyuk szójele van a felső sor jobb szélén, de már a "ly" felismerése is több, mint amit e betűről Vékony Gábor, Hosszú Gábor, Zelliger Erzsébet és Fehér Bence elmondtak. Vagyis az akadémikus "tudomány" képviselőinek e téren lenne még mit eltanulniuk a dilettánsoktól. E helyett Fehér Bence letagadja a tényeket. Mindezt azért teheti, mert úgy gondolhatja, hogy csak a szakképzettek eredményeire érdemes figyelnie. Látjuk azonban, hogy ez nem megfelelő álláspont, mert mostanság az évszázados akadémikus téveszmeterjesztés átlépése és a körön kívüliek eredményeinek átvétele van napirenden. Ő maga is e korszellemnek megfelelően jár el, ha felemás módon is.

(4) Az olvasó emlékezhet rá a korábbi cikkeimből, hogy Róna-Tas Andrástól kétszer is megkérdeztem, mi a véleménye a székely írás szó- és mondatjeleiről. Előbb (az ELTÉ-n tartott előadása után) azt válaszolta, hogy erről nem kíván beszélni. Másodszor (az MTA dísztermében tartott előadása után) meg azt válaszolta, hogy a székely jelek és az általam azonosított hieroglifák hasonlósága csak véletlen. Tudjuk ugyanakkor, hogy a tudományban a véletlenre hivatkozni súlyos illetlenség, mert véletlen nincs, csak az előadó tudása lehet korlátozott, a célja pedig inkorrekt. Ugyanerről árulkodott Vásáry István is, akitől az ELTÉ-n tartott előadása után megkérdeztem, hogy szerinte hány jele van a székely írásnak. Erre az volt a válasz, hogy lehet harminc, vagy negyven (mert a szerzők csak az egyetlen hangot jelölő betűinkkel szeretnek foglalkozni). Amikor visszakérdeztem, hogy Thelegdi János 1598-ban miért sorolt fel hatvanöt jelet, akkor arra azt a választ kaptam, hogy a többi nem számít. Az állapítható meg ezekből a válaszokból, hogy a "tudományos konszenzus" akkor sem hajlandó tudomásul venni a szó- szótag és mondatjeleink létét, ha azok léteznek. 

Ebbe a sorba állt most be Fehér Bence is, ami a köreiken kívüli véleményekről és a hieroglif írásunkról való hallgatást illeti. Amiként - a nemzet megvetésén kívül - Róna-Tas Andrásnak és Vásáry Istvánnak sem lehetett sokkal több oka a többhangértékű jeleink figyelmen kívül hagyására, ugyanúgy tudományellenes a Fehér Bence által képviselt magatartás is: a létező vélemények letagadása és a közönség félrevezetése. 

    


7. ábra. A julianusbaratai.blog.hu közvetítésével Fehér Bence megköszönte a jelen cikkról kapott tájékoztatást



Irodalom


Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Így írtok ti magyar őstörténetet

Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái

Varga Géza: Mióta és miért tekintik nyelvemléknek a rovásírásos szövegeket a finnugrászok?

Varga Géza: Hun és avar tartalom

Varga Géza: A Magyarságkutató Intézet kötete rovásírásról és nyelvtörténetről








Jutalomzene

P. Mobil - Nélküled (Ismerős Arcok cover)




2021. február 22., hétfő

Szentendrei longobárd korong a hieroglifikus Nagyságos Nap földje mondattal

A longobárdok (1) az Attila halála és Baján bevonulása közötti időszak töredékében uralták a Dunántúl egy részét. Az Elba vidékéről, a  cseh és morva területek felől érkeztek a Kárpát-medencébe. Az Elba menti hazájukban még elégették halottaikat s a hamvakat urnákkal temették el. A Duna mentén az V. századra (tehát esetleg hun hatásra) térnek át az elföldelésre. A vagyonos holtakat esetenként a lovaikkal együtt temették el. Hagyatékukhoz tartozik az 1960-as években feltárt kilencvensíros szentendrei longobárd temető, amelyet a VI. század elejétől a közepéig, esetleg a végéig használtak (a longobárdok Kárpát-medencéből történő kivonulásának emlékét őrízhette meg a magyar krónikás hagyomány Zalán futásaként). Az első rendszeres ásatásokat Bóna István vezette. A leggazdagabb sírokba nordikus típusú elhunytakat temettek Kiszely István megállapítása szerint. E temető egyik rézből és ezüstből készített leletét (amelyet Vágó Ádám is közöl) alább bemutatom, elolvasva a rajta lévő jeleket (1. ábra). 



1/a. ábra. A szentendrei longobárd temető hun (vagy hun hatásról árulkodó) korongja (középen, fotógrafika), a hun nagy, Nap és Föld hieroglifák (balra, fentről lefele) és a hieroglifáknak megfelelő székely "n" betű, magyar népi napjelkép és székely "f" betű (jobbra)




1. ábra. A szentendrei longobárd temető korongja a Nagyságos Nap földje mondattal (fotógrafika)


A szentendrei hieroglifák párhuzamai


A jelek azonosításakor szerencsés helyzetben vagyunk, mert a fentebb bemutatott székely és magyar népi jelpárhuzamokon túl szentendrei hieroglifákhoz a szójeles írásokból is rendelkezünk  párhuzamokkal.  

A székely jelpárhuzamokat az 1/a. ábrán mutatom be. 

- A sugaras Nap szójelnek a székely írásban nincs tökéletes párhuzama. A székely írásban akad ugyan egy sugaras napábrázolás, de az egyrészt nem kör, hanem szilvamag alakú (ez persze nem számít nagy eltérésnek), másrészt nem a Nap, hanem az "ü" (Üdő "Idő") jele (ez azonban a napisten egyik neve). A magyar népi hieroglifák között akad szabályos kör alakú sugaras napábrázolás, ami (feltehetően) a Nap szót rögzíti. Az 1/a. ábrán bemutatott népi napjelkép peremén nagy hieroglifák sora látható, azokat tehát figyelmen kívül kell hagyni, mert nem képezik részét a Nap hieroglifának. Ez a népi párhuzam arra mutat rá, hogy a magyar népi hieroglifák archaikusabb jelhasználatból maradtak ránk, még a székely írás kialakulása előtti időkből.

- A székely "n" és "f" betük jól megfeleltethetők a szentendrei jeleknek. Egyedüli eltérés, hogy az égbolt ívét ábrázoló szentendrei nagy hieroglifa a hun és avar párhuzamoknak megfelelően vízszintesen, míg a székely "n" betű függőlegesen áll. Ezt a változást a rovástechnológia kényszerítette ki, mert vízszintes jeleket nem lehet a fába róni. 

A szójeleket használó írásokban mindhárom szentendrei hieroglifának további jó párhuzamát találjuk (2 - 4. ábra). Ezek a párhuzamok lehetővé teszik a szentendrei szójelek jelentésének és hangalakjának megközelítését. A jelentést a szójelek (2 - 4. ábra), a hangalakot pedig a magyar jelpárhuzamok (1/a. ábra) segítségével rekonstruálhatjuk. 

A közvélekedéssel ellentétben e távolinak tűnő jelpárhuzamokat bátran össze lehet vetni, mert az írásrendszerek nem egymástól függetlenül, poligenezis útján, hanem egyetlen ősi forrásból, monogenezissel keletkeztek. A szentendrei korongon lévő 3 jel éppen a legősibb jelek közül való, lényegében minden archaikus jelrendszerben szerepelnek, ezért az összehasonlításuk indokolt és hasznos. Például mindhárom szentendrei hieroglifa előfordul a 15 000 éves Mas d' Azil-i és a 6 000 éves Tordos-Vincsa jelek között is. Azt pedig, hogy a jelentésük lényegében változatlan maradt, a hettita és a kínai jelek jelentése alapján fel tudjuk mérni. A jelentések megőrződését a jelek ősvallási kötődése biztosította. Ezek a kőkor óta létező kapcsolatok tették lehetővé a székely betűk akrofóniájának rekonstruálását és ezáltal a szentendrei hieroglifák megértését is. A székely "f" betűből a kínai "föld" szójel segítségével jutottunk el a magyar Föld hieroglifához. A székely "n" betűből pedig a hettita "nagy" szójel segítségével a magyar nagy hieroglifához.  


2. ábra. A szentendrei nagy hieroglifa és a hettita (luviai, anatóliai) párhuzama, ami szintén "nagy" jelentésű


3. ábra. A szentendrei Nap hieroglifa (balra) és a hettita (később luviai, majd anatóliai néven szereplő) hieroglif írás "Nap" szójele


4. ábra. A szentendrei Föld hieroglifa (balra) és a kínai "föld" szójel (jobbra)



A mondat alkotása


Az olvasás nehézségét nem a jelek felismerése okozta, mert azok jól azonosíthatók, hanem a mondat megszerkesztése. Nem lehet ugyanis tudni, hogy pl. az X alakú Bél szójelet kell-e hangzósítani, vagy az csupán a Föld jel nem hangzó része-e? Azt sem lehet biztosan tudni, hogy a szójelekből milyen sorrendű mondatot lehet alkotni. E bizonytalanságok miatt több lehetséges mondatot is előállíthatunk, amelyek azonban nagyjából ugyanarról tájékoztatnak bennünket. 

A legvalószínűbbnek a Nagyságos Nap földje olvasat tűnik. Ilyen jellegű mondatokkal (amelyek a területet valamelyik isten földjének, vagy országának mondják) a korábbi hieroglifikus olvasatokban már ismételten találkoztunk, például ilyen a karcagi csatkarika szövege is.



Jegyzet


(1) Meg kell említenem, hogy Michelangelo Naddeo, a székely írás olasz kutatója, aki a lombardiai Varese-ben lakott, azt tartotta, hogy a Dunántúlról Itáliába vándorló longobárdokat avarok vezették és ők honosították meg Lombardiában a magyar jelkincset. A Varese városnevet is a magyar város szó változatának tartotta. 

Samu Anita írja, hogy az V. századtól előfordulnak a longobárd sírokban is a teljes, vagy jelképes lovastemetkezések a vezetők és a harcosok esetében. Egy példája van ennek a lovastemetkezésnek a szentendrei longobárd temetőben is. Azt már én teszem hozzá, hogy ez a hun hatás dokumentuma lehet, amit a fent tárgyalt jelvény olvasata is megerősít. 



Irodalom


Varga Géza: A karcagi csatkarikahieroglifikus felirata

Varga Géza: A Katona-Bíró szerzőpár a karcagi csatkarika feliratáról

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Bóna István (2013). A szentendrei langobárd temető régészeti elemzése az embertani és kémiai vizsgálatok fényében. Dissertationes Archaeologicae1(9), 33-40. https://doi.org/10.17204/dissarch.1968.33

Samu Anita: Sírtípusok a langobardok pannoniai szállásterületén, (acta.bibl.u-szeged.hu)

Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei

Kiszely István: A szentendrei longobárd temető embertani vizsgálata, Antropológiai Közlemények,  1966.

Tóth Gyula: Zalán futása

2021. február 20., szombat

Apahidai hun korong a Nagyon nagy Nap mondattal

Bevezető


Volt a közelmúltban egy kiállítás Budapesten, amelyiken megcsodálhattunk néhány román tulajdonba került szemkápráztató leletet, köztük az apahidai kincs darabjait. Ezek egyikét mutatom be az alábbi cikkben, mert a rajta lévő hieroglifákat végre el kellett olvasni (1. ábra). Az apahidai kincset szokás gepidának nevezni, mert a hun leleteket a régészek hibás rutinjának megfelelően vagy szarmatának, vagy germánnak "illik" minősíteni. Mivel az Attila halálát követően hatalomra került germán csoportok, köztük a gepidák örökölték a hunok majd minden kincsét, nem kell véglegesnek tekintenünk ezt a gepida besorolást. Ezt a kérdést persze nem nekem kell eldöntenem. Azonban a most vizsgált leletet semmiképpen nem gondolom gepidának, mert magyar hieroglifák vannak rajta és a stílusa is tisztán hun jellegű. A gepidák között egyébként is sok hun élt, akik nyilván a korábban viselt ékszereiket használták a továbbiakban is. Attila halálát követően a germán törzséket Attila leszármazottai vezették (a gepida Ardarikot néha Aladár hun királyfival azonosítják) és a germánok a hun szokásokat követték még évszázadokig. A tárgy fényképére, amelyről az alábbi fotógrafikákat készítettem, Monoki Ibolya hívta fel a figyelmemet, amiért itt is köszönetet mondok.



1/a. ábra. Hun korong az apahidai kincsleletből a Nagyon nagy (Lyukó?) a Nap és a Nagyságos Ak mondatokkal (középen), a korongon lévő hun Nap, Lyukó, nagy és Ak hieroglifák (balra, fentről lefele) és a hieroglifáknak megfelelő magyar népi Nap hieroglifa, valamint a székely írás "ly", "n" betűi és Ak szójele (jobbra)


 

1/b. ábra. Hun korong az apahidai kincsleletből a Nagyon nagy (Lyukó?) a Nap és a Nagyságos Ak mondatokkal, a középső kiemelkedés az égboltot idézi, csúcsán a Lyukó és a sugaras Nap hieroglifákkal


A korong közepén egy félgömb alakú kiemelkedés látható, amelynek csúcsán egy összetett napjelkép szerepel a sugaras Nap és a Lyukó hieroglifákkal (mindegyik összetevő a napisten valamelyik nevét rögzíti, ám lehetséges, hogy a Lyukó jel néma). Kétségtelen, hogy a korong közepének dombocskája az ég boltozatán trónoló napistent szimbolizálja. Az eget szimbolizáló boltozat vörös színű és ezzel függ össze a magyar címer kettős keresztes felének vörös háttere is. A Nap miatt ezt a vöröset tekintették az ég színének (a vörös háttérben megjelenő ezüst kettős kereszt a Tejút).

A korongon látható ismétlődő mondatokat az eddigi párhuzamok (például a karcagi csatkarika) alapján körben, esetleg énekelve kellett olvasni. Egy imádság szövegét rögzíthette.

Mivel a szójelek nem jelölik a szó pontos alakját, ugyanaz a jel szabályosan elolvasható nagynagyságos, vagy nagyon alakban is.

Az alábbi fejezetekben a korong egyes jellegzetességeit és azok párhuzamait mutatom be.


Sugár irányban olvasható mondatok szokása



2/a. ábra. Egy sugár irányban olvasható mondat az apahidai hun korongról, alulról felfelé olvasva: Nagyon nagy (Lyukó?) a Nap



2/b. ábra. A kölkedi avar boglár közepén egy hasonlóképpen kiemelkedő, az ég boltozatát idéző domb csúcsán a Lyukó és a sugaras Nap hieroglifája látható és ezen felül vannak a bogláron sugár alakban olvasható mondatok is (középen és jobbra)



2/c. ábra. Egy meroving korong sugár irányban olvasható mondata





Sugár irányban olvasható, a magyar hieroglif írás jeleivel írt magyar mondatokat hun, avar, meroving és amerikai indián korongokon láttunk és olvashattunk eddig. A merovingok a dinasztiát alapító Merovech hun neveltetésének köszönhetően ismerték és kedvelték meg azt a hun állameszmét és világnézetet, amely az Attila halála utáni Európa megszervezését lehetővé tette a számukra. Illusztrálják azt a későbbi megállapítást, hogy az eszme, ha áthatja a tömegeket, anyagi erővé válik. Ezzel függ össze az is, hogy a merovingok annak a hun királyfi hírébe keveredett Szent Mártonnak a kultuszát terjesztették el, akinek a gondolati rendszere az állameszme körül forgott. Ez a vallásos alapozású világnézet töredékei tükröződnek a fentebb említett népek ékszerein is.


A Nagyon nagy kifejezés



3/a. ábra. A Nagyon nagy mondatrész a hunok által gyakran használt fordulatok egyike


 

3/b. V. századi kercsi hun ékszer részlete a Nagyon nagy Üdő mondattal, ahol a nagyon nagy kifejezés a kép felső részén olvasható, az alatta lévő Üdő szó pedig a napisten egyik neve, amely összefügg a szkíta Oitoszür "Idő úr" nevével




3/c. ábra. A lomovátovói kultúra lovat (táltost) ábrázoló jelvénye a nagyon nagy jelzővel




3/d. ábra. Bulgáriai lovas a Nagyon nagy ős mondattal (fotógrafika Révész László nyomán)


3/e. ábra. A Bodrog-alsóbűi honfoglalás kori fúvókatöredéken a Nagyon nagy Lyukónak mondat (az alsó részén a nagyon nagy kifejezés) olvasható, a kohászok így ajánlották a napisten figyelmébe a munkájukat 



A 3. ábrán a Nagyon nagy kifejezés hun, lomovátovói, avar, bolgár és honfoglalás kori előfordulásai láthatók. A hieroglifikus írásemlékek szokás szerint ehhez hasonló rövid kifejezéseket, mondatokat ismételgetnek, ami az azonos nyelv és szokásrendszer megőrződésének bizonyítéka. 


A Nagyságos Ak mondat



4/a. ábra. Jobbról balra: a Nagy Ak (mai magyarsággal: Nagyságos Heraklész, esetleg Nagy patak) mondat



4/b. A hun kötődésű lomovátovói kultúra egyik jelvénye a Nagy Ak mondatjellel



Összegzés


Megértem a szakma dermedtségét a hasonló hieroglifikus szövegek és összefüggésrendszerük láttán. Nyilván az rémlik fel sokuk előtt, hogy mindaz, amit eddig tanultak a magyar őstörténetről, meg a világ írástörténetének kezdetéről, az hamarosan áthelyezhető a tudománytörténet lomtárába. A párhuzamok kétségtelenné teszik, hogy a hunoktól és a lomovátovói kultúrától az avarokig, a merovingokig és a honfoglalás koráig ugyanaz a nyelvi, ősvallási és jelhasználati szokásrendszer élt tovább s maradt fent a leleteken és a magyar nyelvhasználatban napjainkig. 

A fentiek alapján az avarokra gyakorolt meroving hatásnak az ellenkezője (a merovingokra gyakorolt hun hatás) igaz. A hun és avar nép egyaránt magyarul beszélt. Az apahidai leletek nem a gepidák, hanem a hunok hagyatékához tartoznak. A kölkedi avar boglár sem germán alkotás. 


Irodalom






2021. február 19., péntek

Legyen-e további szénhidrogénkutatás és -termelés az Őrségben?

Levelet kaptam az egyik kedves barátomtól az alábbi szöveggel. Ez egy személytelen sablonlevél, amivel rengeteg embert be lehet ugratni és a zöld zászló alatt a ballib koalícióhoz lehet édesgetni. Mivel az egyik felsőfokú végzettségemet a nemzetközi munkásmozgalom történetéből szereztem, nem okoz nagy nehézséget a rá adható válasz. Tudom ugyanis, mert a professzoraim jól a fejembe vésték, hogy ha egy pénzéhes kisebbség át akarja venni a szabadrablás lehetőségét a most uralkodó csoporttól, akkor az elégedetlen társadalmi csoportok orra előtt el kell húznia a mézesmadzagot. Ha ilyen elégedetlenek nem lennének, vagy nem lennének elegen a hatalomváltáshoz, akkor műbalhékkal elégedetlenné kell tenni azokat, akik eddig nem tudtak arról, hogy a kőolajkutatás és -termelés a legnagyobb gondjuk. El kell velük hitetni, hogy összedől a világ, ha feltárjuk a talpunk alatt lévő kincset. Más nemzetek értelmesebb lakossága nyilván a falba verné az ülepét örömében, ha szénhidrogént találnának a területükön. Egyébként pedig ki lehet azt nyerni nagyobb környezeti terhelés nélkül is, például irányított ferdefúrással, a kárt szenvedetteket pedig kártalanítani lehet. 



1. ábra. Pillanatkép az őrségi házunk udvaráról, amelyet az olajipari munkám után is kapott nyugdíjból szépítgetek


Nézzük tehát a nekem küldött levelet: 

Éppen most írtam alá ezt a petíciót: "Ne fúrjanak új kőolaj kutat az Őrségben a Nemzeti Park területén", és azt szeretném megkérdezni, hogy te is tudnád-e nevedet adni ehhez az ügyhöz.


Ez a kampány nagyon sokat jelent  és a legjobb esély arra, hogy sikeres legyen az, ha sok támogatót tudhat maga mögött. Még többet tudhatsz meg a témáról, illetve aláírhatod a petíciót itt:


A következő választ írtam rá:

Kedves barátom!

Lévén őrségi lakos és szállásadó, emberileg is, meg anyagilag is alaposan érdekelt vagyok abban, hogy az Őrségben csend és nyaralásra alkalmas nyugalom legyen. Ám ezen a saját szempontomon át tudok lépni a nagyobb közösség, az ország érdekében. Véletlenül éppen az OKGT-nél, kőolajfúrásokon kezdtem el dolgozni az első munkahelyemen és tudom, hogy az milyen környezetterheléssel jár. De azt is tudom, hogy az túlélhető és kijavítható, ezért eszembe sem jut akadályozni néhány bajkeverő környezetvédő politikai csörtéje miatt a gazdaság fejlődését. Ne dőlj be nekik te se, ha nem kötelező! Az a kőolaj azért van a talpunk alatt, hogy addig hasznosítsuk, amíg a villanyautók értéktelenné nem teszik.

Tisztelettel és üdvözlettel ...

***

Mit tehetek hozzá mindehhez zárszó gyanánt? 

Megismételhetem azt, amit az országgyűlési képviselőnk mondott nekem annak idején, amikor segítséget kértem tőle, de nem kaptam. Ugyanis egy zsaroló, akit az azóta megszüntetett építési hatóság is támogatott még törvénysértés árán is, megakadályozta a családi házam felépítését, mert nem adtam neki 600 000 Ft-ot. Ha fizetek, akkor kaptam volna építési engedélyt, de nem fizettem. Botor fejjel azt reméltem, hogy majd a hatóság, vagy pl. az országgyűlési képviselőnk segíteni fog. 

Nos, ez utóbbi azt válaszolta, amit most is mondogathatunk magunkban: - Bízom a hatóságokban.  

***

Minden állampolgári bizodalmunk ellenére is el lehet azonban mondani, hogy a hatóság is tévedhet. Példáért sem kell messzire menni. Itt van mindjárt az őrségi szennyvízkezelés esete. Ennek az lett az eredménye, hogy a hibásan tervezett, de azért hatósági engedélyt kapott magyarszombatfai szennyvízkezelő telepnek "köszönhetően" a veleméri patakból kipusztult a hal is, meg a rák is. Ma a magyarszombatfai szennyvizet autókkal hordják el Lentibe a hatósági munka nagyobb dicsőségére.  

A helyes út megtalálása közös érdek, ezért az olajkutatás és -kitermelés megoldása érdekében felvetem azt az őrült ötletet, hogy a közvetlenül érintetteket (lakosokat és vendégeket is) teljes mértékben, vagy akár a fölött is kárpótolni és ellentételezni kellene. A működő himbát pedig kirándulóhellyé, látványossággá lehetne tenni a környezet parkosításával, padok és tájékoztató táblák kihelyezésével stb. A látogatók többsége úgysem látott még ilyet, ugyan miért ne lehetne jó képet vágni egy érdekes és csendesen működő ipari látványossághoz? Ha a himba mellett minden látogató naponta kapna a MOL költségén egy ajándék almáslepényt, akkor akár növekedhetne is Őriszentpéter látogatottsága.  


Irodalom

Varga Géza: Őrségi tartalom