2022. június 22., szerda

Révész Pétert hamarabb utolérték, mint a sánta kutyát

Révész Péter professzor úr visszaélt a nagylelkű gesztusommal (1) és cserébe egy negatív reklámhadjáratot folytat ellenem (2). Kénytelen vagyok válaszolni rá, mert a megalapozatlan gyalázkodása tévedésbe ejthet másokat. Pontosabban kénytelen lennék, ha már nem kapta volna meg a választ. Történt ugyanis, hogy a mi Péterünk ezt írta az egyik fészbuk csoport adminjának: - "Kérem lássa be, hogy Varga Géza félrevezette önt a közös cikkünkkel kapcsolatban, és törölje a megjegyzését." - amire az admin nagyjából azt válaszolta, hogy nem teheti, mert figyelemmel kísérte annak idején a történteket és tudja, hogy én mondtam igazat. - "Nevezetesen éppen végigkísértem, kísérhettem ennek az írásemléknek a történetét, ugyanis én magam is megnéztem, épp jelen voltam amikor Géza ezen dolgozott. ... Varga Gézát jobban ismerve önnél - semmi okom sincs arra, hogy kételkedjek az ő szavában."



1/a. ábra. Az altáji sziklafelirat általam készített tisztázatának első változata, amit elküldtem Révész Péternek 


A történetet egyébként már korábban megírtam a témával foglalkozó cikkeimben. Alább ezekhez mellékelem a levelezéseink néhány kezem ügyébe akadt darabját. A bennük előforduló és a cikkben is közreadott grafikákkal egyetemben kellően dokumentálják, hogy az altáji szöveget én olvastam el és küldtem el Révész Péternek. A teljes olvasat, a rovásfelirat korszakba sorolása és a sziklafeliratot készítő Dr. Kun Péter megtalálása is az én munkám eredménye. 

Például az 1/a. ábra közepén látható módon előbb sötéten hagytam a kazah szerző által - helyesen - szksz-nek olvasott szó területét. Ezt én is szksz-nek betűztem, mert ezek a jelek vannak a sziklára rajzolva. Péter nekiállt elolvasni a grafikámon sötéten hagyott részletet és minden komoly ok nélkül nagy(on)-nak olvasta. Elkerülte a figyelmét, hogy a kazah tudós szksz-nek betűzte. Az általam adott szksz (szeksz) olvasat ellen azért berzenkedhetett, mert nem tudta beilleszteni a Kr. e. VII. századba. Nem is oda való volt, hanem a 2000. évbe.

Csak azt nem tudtam első látásra, hogy ez milyen magyar szónak felelhet meg. Hamarosan rájöttem, hogy ez a szeksz szó lehet s erről tájékoztattam Révész Pétert is. A finnugrista-rovásreformista értékítélet szellemében, amit a "tudományos konszenzus" is képvisel, ez egy jogos olvasat. Ők ugyanis az Ak szótagjelünket csak egy "k" betűként kezelik. Vagyis az olvasatom nem lehet igazi hiba, ha megfelel a köztudomásnak. Más kérdés, hogy a feliratot készítő Dr. Kun András most ezt egy családi tamgának magyarázza. Ehhez joga van, azonban hozzátehetjük, hogy a tamgák jó része elolvasható. Mivel ez esetben ismert jelekről van szó, azokat némi joggal olvastam el.


1/b. Az altáji sziklafelirat általam készített tisztázatának végső változata piros kerettel ábrázolja a Dr. Kun Péter által utólag végrehajtott titkosítás nyomait, erről Révész Péter említést sem tesz, pedig ezek észrevétele nélkül nem lehet jól elolvasni a szöveget


Jegyzetek

(1) A Máthé Lajos által nekem átadott, általam kibetűzött és elolvasott altáji rovásfeliratot egyedül is közzé tudtam volna tenni. A rajzot is én készítettem, amiről mindenki kifogástalanul el tudja olvasni Dr. Kun Péter szavait, aki ismeri a székely írást. 

A sziklafelirat olvasatát latin betűkkel is leírtam és azt elküldtem Révész Péternek. 

Őt azért vontam be a munkába, hogy hatékonyabb legyen az angol nyelvű közreadása. Ám ő az elolvasás és a közlés dicsőségéből indokolatlanul nagy darabot kanyarított ki magának. Ígéretével ellentétben nem fordított és kiegészített, hanem egy alapvetően hibás másik cikket írt az én eredményeim felhasználásával és meghamisításával. Szövegegyeztetésre nem került sor, mert az angol cikknek már csak a jóváhagyott szövegét kaptam meg a szerkesztőségtől. Ebben első szerzőnek titulálta magát, holott csak az ábécésorrendben előz meg. Azt állítja, hogy két olvasata van a szövegnek, ám csak az enyémet tudja közölni, mert nincs másik. Egy nyilvánvaló tévedésen kívül (az szksz-t nagy-nak olvasta) semmit sem tett le az asztalra. 

(2) Például az alábbi levelezést folytatta egy ismerősömmel:

Kedves Kőnig Adrienn!

A HungarianHistory III csatornán tett megjegyzésével kapcsolatban írok önnek.

"Dr. Révész Péter elkérte a Géza tanulmányát erről"

Ez hamis, mert Varga Géza keresett meg tavaly június 19-én egy félkész és hibás megfejtési kísérlettel, és kérte a segítségemet a megfejtéshez (csatolt levél).

"Majd pedig önkényesen teljesen átírta s nem vette figyelembe sem a megfejtést!"

Ez hamis, mert a közösen kiadott cikk éppen azért tartalmaz két megoldást, mert mind a kettőnk akkori véleményét tartalmazza. Történetesen, Géza egy csoport jelet 'szex'-nek míg én 'nagy'-nak gondoltunk akkor, amikor a közölt változatot beküldtük. Utólag kiderült, hogy a kettő javaslat közül egyik sem helyes.

"Ennek következményeként került be a cikkbe a K. sz. előtti 7. század, mint a rovás keletkezésènek dátuma!"

Ez hamis, mert a cikk nem mondja sehol sem, hogy a rovásfelirat Kr.e. 7 századi. A cikk csak azt mondja, hogy rovásfeliratot Kr.e. 7 századinak feltételezték (angolul: presumed). Sok hazugság terjed az Interneten, nem kell hozzádni. Kérem lássa be, hogy Varga Géza félrevezette önt a közös cikkünkkel kapcsolatban, és törölje a megjegyzését. Hiszem, hogy Varga Gézának vannak érdemei az ősi magyar írás kutatásában, de sajnos betegesen vágyik elismerésre, és ez sok személyi problémához vezet, amikkel innen Amerikából nem voltam tisztában.

Köszönettel, Révész Péter

Révész Péter 2021. 06. 23-án nekem küldött levele: "Az angol nyelvű cikk megírása nem probléma számomra, ha segítesz egy magyar nyelvű rész megírásával, amit lefordítanék és kiegészíteném"


Kedves Géza!

Miután megfejtettük az altáji rovásírást, megbeszéltük, hogy írsz egy magyar piszkozatot, és én meg írok egy angol nyelvű végleges változatot, amit beküldök a nevünkben. Amit magyarul küldtél nekem az használhatatlan volt, teljesen át kellett írni. Ha csak magyarról angolra fordítom, akkor azt biztos nem fogadják el. Ez az átírás sok időt vett igénybe, amit illene megbecsülnöd. Az Information folyóirat elküldte a linket, amin látható a jelenlegi változat, ami azonban még nem végleges. Mielőtt közlésre kerül, lesz rá alkalom, hogy betegyük a te véleményedet is mint alternatívát, ahogy korábban írtam. Az alternatívával kapcsolatban megírtam a véleményemet, a problémát amit látok vele, és teneked is lehet fenntartásod az én  javaslatommal kapcsolatban. Ez nem gond, hiszen sok rovásírásnak van többféle javasolt olvasata. Még egyszer kérlek, hogy töröld az erről szóló blog írásokat, mert copyright problémát okozhat. Minden jobb folyóirat elvárja, hogy a cikk megjelenése előtt ne közöljünk semmit az eredményről.
A megjelenés után már lehet szabadon írni róla. 

Köszönettel,

Péter


Varga Géza <vargageza2@gmail.com>
8:46 (45 perccel ezelőtt)
címzett: Peter

Kedves Péter!

Mivel az altáji rovásszöveget nem közösen fejtettük meg, mint írod, hanem kizárólag én, természetes, hogy az első közlés joga is kizárólag az enyém. Te nem is tudtál erről a rovásszövegről, amíg arra fel nem hívtam a figyelmedet. Amikor átadtam neked a rajzaimat és az olvasatomat, csupán a szeksz szónak nem volt magyarázata, ám nem sokkal később azt is elküldtem - azaz a teljes szöveget én fejtettem meg. 

Arra azonban jogom volt és van is, hogy ezt az első közlési lehetőséget megosszam veled és ezt is tettem éppen a saját olvasatom első közlése érdekében. Abban egyeztünk meg, hogy az én megfejtésemet lefordítod angolra és előadod egy konferencián, vagy közreadod egy folyóiratban. Ha te ebből a közlésből a megfejtésemet kihagyod és teljesen más fordítást és/vagy értelmezést javasolsz, akkor eltérsz a megállapodásunktól és a szerzői jogomat sérted meg. Mit értesz azon, hogy amit küldtem, az teljesen használhatatlan volt? Ez alátámasztást nélkülöző eltúlzott álláspont lehet, hiszen mégis csak az általam küldöttekre, az én munkám eredményeit engedély nélkül kisajátítva építetted rá a saját álláspontodat, tekintve, hogy erről a rovásszövegről korábban nem is tudtál. S miért nem is próbáltad felsorolni a kifogásaidat, miért nem egyeztettél velem ezekről a vélt hibákról? Velem meg nem tárgyalt változtatásokat nem tehetsz a közös cikkbe. A dolgozatod olvasható címe alapján te ezt a rovásszöveget a Kr. e. VIII. századból valónak tartod, ami megengedhetetlenül nagy hiba. Ez ugyan előbb nagy tudományos szenzáció lenne, csakhogy nem igaz, ezért később ugyanakkor botrány kerekedne belőle, mert ez egy recens szöveg, amit tökéletesen bizonyítok a cikkeimben.

Melyik linken lehet olvasni a te szövegváltozatodat? Ha ebből a cikkedből kihagytad az én álláspontomat, akkor nekem jogom és kötelességem a saját változatommal bármikor színre lépni, mert az első közlés joga változatlanul az enyém, te pedig - felrúgva a megállapodásunkat - nem is akarod megemlíteni sem az én olvasatomat és véleményemet. 

A folyóiratnak joga van feltételeket támasztani egy-egy kézirattal szemben. A saját hitele és a tudományos közvélemény megfelelő tájékoztatása érdekében joggal figyel arra, hogy a kézirat ne legyen történelemhamisító és a szerzői jogot se sértse. Mindannyian jobban járunk, ha megegyezünk és az eredeti megállapodásunkhoz tartod magadat.  

A cikkeimet fenntartom a blogon és minden lehetséges fórumon megosztom, amíg meg nem győzöl arról, hogy az eredeti megállapodásunknak megfelelően a közös néven szereplő cikkváltozatod az általam jóváhagyott módon tartalmazni fogja az én álláspontomat is. 

Baráti üdvözlettel: Varga Géza

Kőnig továbbított egy üzenetet.
Kőnig Adrienn

Kedves Péter!

Ezzel a kísérőlevéllel küldtem el neked a cikkemet, benne az egyetlen szó híján teljes olvasattal (ám hamarosan azt is elolvastam és elküldtem neked). Ebbben a levélben kértem, hogy még a magyar szövegen vezesd át a változtatásaidat, ami azonban elmaradt. Sohasem tájékoztattál a különvéleményedről, csak most derült ki, hogy az én álláspontomat meg sem akarod említeni. Ezt semmiképpen nem tekinthetem a megállapodásunkkal egyezőnek. Kérlek, postafordultával küldjed el a cikked szövegét, ha lehet magyarul és biztosíts arról, hogy az álláspontom meg fog jelenni a közös cikkünkben! 

A munkádat köszönöm!

Üdvözöl: Varga Géza

---------- Forwarded message ---------
Feladó: Varga Géza <vargageza2@gmail.com>
Date: 2021. aug. 5., Cs, 19:36
Subject: Re: Az altáji sziklafelirat részleteinek olvasata
To: Kornél Bakay <bakay.kornel@gmail.com>


Kedves Péter!

Mellékelem a cikket. Kérlek, hogy egészítsd ki a saját véleményeddel és hogy az esetleges észrevételeidet még a magyar változaton vezessük át!

Üdvözöl: Varga Géza

Kőnig továbbított egy üzenetet. Kőnig Adrienn [Information] Manuscript ID: information-1617962 - Submission Received Beérkező levelek Editorial Office <information@mdpi.com> 2022. febr. 14. 16:15 (2 nappal ezelőtt) címzett: Peter; én Dear Dr. Revesz, Thank you very much for uploading the following manuscript to the MDPI submission system. One of our editors will be in touch with you soon. Journal name: Information Manuscript ID: information-1617962 Type of manuscript: Article Title: A Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to be from the 7th century BC Authors: Peter Z. Revesz *, Géza Varga Received: 14 February 2022 E-mails: revesz@cse.unl.edu, vargageza2@gmail.com Submitted to section: Information Processes, https://www.mdpi.com/journal/information/sections/information_processes Computational Linguistics and Natural Language Processing (CLNLP 2021) https://www.mdpi.com/journal/information/special_issues/Computational_CLNLP2021 You can follow progress of your manuscript at the following link (login required): https://susy.mdpi.com/user/manuscripts/review_info/9b9b9a13786240171b283bb435b374a3 The following points were confirmed during submission: 1. Information is an open access journal with publishing fees of 1400 CHF for an accepted paper (see https://www.mdpi.com/about/apc/ for details). This manuscript, if accepted, will be published under an open access Creative Commons CC BY license (https://creativecommons.org/licenses/by/4.0/), and I agree to pay the Article Processing Charges as described on the journal webpage (https://www.mdpi.com/journal/information/apc). See https://www.mdpi.com/about/openaccess for more information about open access publishing. Please note that you may be entitled to a discount if you have previously received a discount code or if your institute is participating in the MDPI Institutional Open Access Program (IOAP), for more information see https://www.mdpi.com/about/ioap. If you have been granted any other special discounts for your submission, please contact the Information editorial office. 2. I understand that: a. If previously published material is reproduced in my manuscript, I will provide proof that I have obtained the necessary copyright permission. (Please refer to the Rights & Permissions website: https://www.mdpi.com/authors/rights). b. My manuscript is submitted on the understanding that it has not been published in or submitted to another peer-reviewed journal. Exceptions to this rule are papers containing material disclosed at conferences. I confirm that I will inform the journal editorial office if this is the case for my manuscript. I confirm that all authors are familiar with and agree with submission of the contents of the manuscript. The journal editorial office reserves the right to contact all authors to confirm this in case of doubt. I will provide email addresses for all authors and an institutional e-mail address for at least one of the co-authors, and specify the name, address and e-mail for invoicing purposes. If you have any questions, please do not hesitate to contact the Information editorial office at information@mdpi.com Kind regards, Information Editorial Office St. Alban-Anlage 66, 4052 Basel, Switzerland E-Mail: information@mdpi.com Tel. +41 61 683 77 34 Fax: +41 61 302 89 18 * This is an automatically generated email * 9 Varga Géza <vargageza2@gmail.com> 7:42 (11 órával ezelőtt) címzett: Peter Kedves Péter! Köszönöm! Kíséreld meg, légyszi! Azonban a tényeknek ez felelne meg jobban s ez is számít. Vannak, akik a falfirkákat gyűjtik s azok között igen cifrák is akadnak, mégis tudomány figyeli őket. Az etruszk, vagy indiai képzőművészeti ábrázolásokon is találunk parázna jeleneteket, mégis művészettörténészek tárgyalják őket. Az angol nyelvű szerkesztőségek ízlését persze nem ismerem. Szomorú lenne, ha nem normálisan gondolkoznának, ám ábrándokat sem kergethetünk. Kérlek, tegyél meg minden lehetségest a pontos közlés érdekében! Köszönöm! Üdvözöl: Varga Géza Peter Revesz 14:51 (3 órával ezelőtt) címzett: én Kedves Géza! Nem tartom pontos közlésnek amit javasolsz, csak esetleg megemlíthető alternatívának. A probléma az, hogy "szeksz szeretlek" nyelvtanilag nem helyes. Továbbá, az E magánhangzó hiányzik, ami igen furcsa lenne, mivel a szöveg többi részében a magánhangzók mind szerepelnek. Természetesen elfogadható közlésre az angol nyelvű nemzetközi folyóiratokban is szeksz-el kapcsolatos dolgok közlése. De akkor abszolút meggyőzőnek kell lennie az érvelésnek, hogy valóban szeksz-ről van szó. Mint mondtam, ezt most hagyd rám. Ha magyar nyelvű cikket írunk majd magyar folyóiratba, akkor annak a végleges formáját majd rád hagyom. Üdv., Péter Varga Géza 18:49 (1 perccel ezelőtt) címzett: Peter Kedves Péter! Miért ne lenne pontos a közlés? Nyelvtanilag valóban bicsaklik a dolog, ha egyetlen mondatnak gondoljuk. Ám ha ezek külön mondatok, akkor megfelelő. Beszámol egy intim történetről rövid, félszavas modatokkal. Liheg közben és ezért nem törődik igazán az irodalmi stílussal. S a központozás egyébként sem túl fejlett a rovásírásban, pláne egy alkalmi rovásíró esetében, akit inkább Enikő zargatása foglalkoztatott. S a székely írásban a leggyakoribb eset, hogy az e betűt nem írják ki. Az persze igaz, hogy ebben következetlen a fiú, de ő nem is használja ezt a rovásírást rendszeresen, csupán különleges alkalmakkor. Ha pedig ez a szó elfogadható, akkor - légyszi - add át nekik! Felőlem alternatívának is tekintheted. Nem bízhatom rád, mert ez az én megfejtésem. E nélkül az egész szöveg és történet fél lábon áll és magyarázatra szorul. Így pedig korhoz és pillanathoz köthetően izgalmas, emberi és érthető. Az én olvasatomat nem is változtathatod meg olyanra, amivel nem értek egyet, vagy nem is ismerem igazán. Tényleg, mi is lenne e helyett a te olvasatod? Ez a cím semmiképpen nem felel meg a sziklafeliratnak, mert ez egy modern szöveg, amit az Enikő név is világosan elárul, de az Ő betű alakja is, mert az csak Bél Mátyásnál fordul elő. Tehát ismételten és nyomatékosan kérlek, hogy az én olvasatomat pontosan az általam megadottak szerint légy szíves közölni a szerkesztőséggel! Köszönöm! A Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to be from the 7th century BC Üdvözöl: Varga Géza

***

[Information] Manuscript ID: information-1617962 - Submission Received Beérkező levelek Editorial Office <information@mdpi.com> 2022. febr. 14. 16:15 (2 nappal ezelőtt) címzett: Peter; én Dear Dr. Revesz, Thank you very much for uploading the following manuscript to the MDPI submission system. One of our editors will be in touch with you soon. Journal name: Information Manuscript ID: information-1617962 Type of manuscript: Article Title: A Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to be from the 7th century BC Authors: Peter Z. Revesz *, Géza Varga Received: 14 February 2022 E-mails: revesz@cse.unl.edu, vargageza2@gmail.com Submitted to section: Information Processes, https://www.mdpi.com/journal/information/sections/information_processes Computational Linguistics and Natural Language Processing (CLNLP 2021) https://www.mdpi.com/journal/information/special_issues/Computational_CLNLP2021 You can follow progress of your manuscript at the following link (login required): https://susy.mdpi.com/user/manuscripts/review_info/9b9b9a13786240171b283bb435b374a3 The following points were confirmed during submission: 1. Information is an open access journal with publishing fees of 1400 CHF for an accepted paper (see https://www.mdpi.com/about/apc/ for details). This manuscript, if accepted, will be published under an open access Creative Commons CC BY license (https://creativecommons.org/licenses/by/4.0/), and I agree to pay the Article Processing Charges as described on the journal webpage (https://www.mdpi.com/journal/information/apc). See https://www.mdpi.com/about/openaccess for more information about open access publishing. Please note that you may be entitled to a discount if you have previously received a discount code or if your institute is participating in the MDPI Institutional Open Access Program (IOAP), for more information see https://www.mdpi.com/about/ioap. If you have been granted any other special discounts for your submission, please contact the Information editorial office. 2. I understand that: a. If previously published material is reproduced in my manuscript, I will provide proof that I have obtained the necessary copyright permission. (Please refer to the Rights & Permissions website: https://www.mdpi.com/authors/rights). b. My manuscript is submitted on the understanding that it has not been published in or submitted to another peer-reviewed journal. Exceptions to this rule are papers containing material disclosed at conferences. I confirm that I will inform the journal editorial office if this is the case for my manuscript. I confirm that all authors are familiar with and agree with submission of the contents of the manuscript. The journal editorial office reserves the right to contact all authors to confirm this in case of doubt. I will provide email addresses for all authors and an institutional e-mail address for at least one of the co-authors, and specify the name, address and e-mail for invoicing purposes. If you have any questions, please do not hesitate to contact the Information editorial office at information@mdpi.com Kind regards, Information Editorial Office St. Alban-Anlage 66, 4052 Basel, Switzerland E-Mail: information@mdpi.com Tel. +41 61 683 77 34 Fax: +41 61 302 89 18 * This is an automatically generated email * 9 Varga Géza <vargageza2@gmail.com> 7:42 (11 órával ezelőtt) címzett: Peter Kedves Péter! Köszönöm! Kíséreld meg, légyszi! Azonban a tényeknek ez felelne meg jobban s ez is számít. Vannak, akik a falfirkákat gyűjtik s azok között igen cifrák is akadnak, mégis tudomány figyeli őket. Az etruszk, vagy indiai képzőművészeti ábrázolásokon is találunk parázna jeleneteket, mégis művészettörténészek tárgyalják őket. Az angol nyelvű szerkesztőségek ízlését persze nem ismerem. Szomorú lenne, ha nem normálisan gondolkoznának, ám ábrándokat sem kergethetünk. Kérlek, tegyél meg minden lehetségest a pontos közlés érdekében! Köszönöm! Üdvözöl: Varga Géza Peter Revesz 14:51 (3 órával ezelőtt) címzett: én Kedves Géza! Nem tartom pontos közlésnek amit javasolsz, csak esetleg megemlíthető alternatívának. A probléma az, hogy "szeksz szeretlek" nyelvtanilag nem helyes. Továbbá, az E magánhangzó hiányzik, ami igen furcsa lenne, mivel a szöveg többi részében a magánhangzók mind szerepelnek. Természetesen elfogadható közlésre az angol nyelvű nemzetközi folyóiratokban is szeksz-el kapcsolatos dolgok közlése. De akkor abszolút meggyőzőnek kell lennie az érvelésnek, hogy valóban szeksz-ről van szó. Mint mondtam, ezt most hagyd rám. Ha magyar nyelvű cikket írunk majd magyar folyóiratba, akkor annak a végleges formáját majd rád hagyom. Üdv., Péter Varga Géza 18:49 (1 perccel ezelőtt) címzett: Peter Kedves Péter! Miért ne lenne pontos a közlés? Nyelvtanilag valóban bicsaklik a dolog, ha egyetlen mondatnak gondoljuk. Ám ha ezek külön mondatok, akkor megfelelő. Beszámol egy intim történetről rövid, félszavas modatokkal. Liheg közben és ezért nem törődik igazán az irodalmi stílussal. S a központozás egyébként sem túl fejlett a rovásírásban, pláne egy alkalmi rovásíró esetében, akit inkább Enikő zargatása foglalkoztatott. S a székely írásban a leggyakoribb eset, hogy az e betűt nem írják ki. Az persze igaz, hogy ebben következetlen a fiú, de ő nem is használja ezt a rovásírást rendszeresen, csupán különleges alkalmakkor. Ha pedig ez a szó elfogadható, akkor - légyszi - add át nekik! Felőlem alternatívának is tekintheted. Nem bízhatom rád, mert ez az én megfejtésem. E nélkül az egész szöveg és történet fél lábon áll és magyarázatra szorul. Így pedig korhoz és pillanathoz köthetően izgalmas, emberi és érthető. Az én olvasatomat nem is változtathatod meg olyanra, amivel nem értek egyet, vagy nem is ismerem igazán. Tényleg, mi is lenne e helyett a te olvasatod? Ez a cím semmiképpen nem felel meg a sziklafeliratnak, mert ez egy modern szöveg, amit az Enikő név is világosan elárul, de az Ő betű alakja is, mert az csak Bél Mátyásnál fordul elő. Tehát ismételten és nyomatékosan kérlek, hogy az én olvasatomat pontosan az általam megadottak szerint légy szíves közölni a szerkesztőséggel! Köszönöm! A Proposed Translation of an Altai Mountain Inscription Presumed to be from the 7th century BC Üdvözöl: Varga Géza

***
Kedves Péter! Ezzel a kísérőlevéllel küldtem el neked a cikkemet, benne az egyetlen szó híján teljes olvasattal (ám hamarosan azt is elolvastam és elküldtem neked). Ebbben a levélben kértem, hogy még a magyar szövegen vezesd át a változtatásaidat, ami azonban elmaradt. Sohasem tájékoztattál a különvéleményedről, csak most derült ki, hogy az én álláspontomat meg sem akarod említeni. Ezt semmiképpen nem tekinthetem a megállapodásunkkal egyezőnek. Kérlek, postafordultával küldjed el a cikked szövegét, ha lehet magyarul és biztosíts arról, hogy az álláspontom meg fog jelenni a közös cikkünkben! A munkádat köszönöm! Üdvözöl: Varga Géza ---------- Forwarded message --------- Feladó: Varga Géza <vargageza2@gmail.com> Date: 2021. aug. 5., Cs, 19:36 Subject: Re: Az altáji sziklafelirat részleteinek olvasata To: Kornél Bakay <bakay.kornel@gmail.com> Kedves Péter! Mellékelem a cikket. Kérlek, hogy egészítsd ki a saját véleményeddel és hogy az esetleges észrevételeidet még a magyar változaton vezessük át! Üdvözöl: Varga Géza

***

Kedves Géza! Miután megfejtettük az altáji rovásírást, megbeszéltük, hogy írsz egy magyar piszkozatot, és én meg írok egy angol nyelvű végleges változatot, amit beküldök a nevünkben. Amit magyarul küldtél nekem az használhatatlan volt, teljesen át kellett írni. Ha csak magyarról angolra fordítom, akkor azt biztos nem fogadják el. Ez az átírás sok időt vett igénybe, amit illene megbecsülnöd. Az Information folyóirat elküldte a linket, amin látható a jelenlegi változat, ami azonban még nem végleges. Mielőtt közlésre kerül, lesz rá alkalom, hogy betegyük a te véleményedet is mint alternatívát, ahogy korábban írtam. Az alternatívával kapcsolatban megírtam a véleményemet, a problémát amit látok vele, és teneked is lehet fenntartásod az én javaslatommal kapcsolatban. Ez nem gond, hiszen sok rovásírásnak van többféle javasolt olvasata. Még egyszer kérlek, hogy töröld az erről szóló blog írásokat, mert copyright problémát okozhat. Minden jobb folyóirat elvárja, hogy a cikk megjelenése előtt ne közöljünk semmit az eredményről. A megjelenés után már lehet szabadon írni róla. Köszönettel, Péter Varga Géza <vargageza2@gmail.com> 8:46 (45 perccel ezelőtt) címzett: Peter Kedves Péter! Mivel az altáji rovásszöveget nem közösen fejtettük meg, mint írod, hanem kizárólag én, természetes, hogy az első közlés joga is kizárólag az enyém. Te nem is tudtál erről a rovásszövegről, amíg arra fel nem hívtam a figyelmedet. Amikor átadtam neked a rajzaimat és az olvasatomat, csupán a szeksz szónak nem volt magyarázata, ám nem sokkal később azt is elküldtem - azaz a teljes szöveget én fejtettem meg. Arra azonban jogom volt és van is, hogy ezt az első közlési lehetőséget megosszam veled és ezt is tettem éppen a saját olvasatom első közlése érdekében. Abban egyeztünk meg, hogy az én megfejtésemet lefordítod angolra és előadod egy konferencián, vagy közreadod egy folyóiratban. Ha te ebből a közlésből a megfejtésemet kihagyod és teljesen más fordítást és/vagy értelmezést javasolsz, akkor eltérsz a megállapodásunktól és a szerzői jogomat sérted meg. Mit értesz azon, hogy amit küldtem, az teljesen használhatatlan volt? Ez alátámasztást nélkülöző eltúlzott álláspont lehet, hiszen mégis csak az általam küldöttekre, az én munkám eredményeit engedély nélkül kisajátítva építetted rá a saját álláspontodat, tekintve, hogy erről a rovásszövegről korábban nem is tudtál. S miért nem is próbáltad felsorolni a kifogásaidat, miért nem egyeztettél velem ezekről a vélt hibákról? Velem meg nem tárgyalt változtatásokat nem tehetsz a közös cikkbe. A dolgozatod olvasható címe alapján te ezt a rovásszöveget a Kr. e. VIII. századból valónak tartod, ami megengedhetetlenül nagy hiba. Ez ugyan előbb nagy tudományos szenzáció lenne, csakhogy nem igaz, ezért később ugyanakkor botrány kerekedne belőle, mert ez egy recens szöveg, amit tökéletesen bizonyítok a cikkeimben. Melyik linken lehet olvasni a te szövegváltozatodat? Ha ebből a cikkedből kihagytad az én álláspontomat, akkor nekem jogom és kötelességem a saját változatommal bármikor színre lépni, mert az első közlés joga változatlanul az enyém, te pedig - felrúgva a megállapodásunkat - nem is akarod megemlíteni sem az én olvasatomat és véleményemet. A folyóiratnak joga van feltételeket támasztani egy-egy kézirattal szemben. A saját hitele és a tudományos közvélemény megfelelő tájékoztatása érdekében joggal figyel arra, hogy a kézirat ne legyen történelemhamisító és a szerzői jogot se sértse. Mindannyian jobban járunk, ha megegyezünk és az eredeti megállapodásunkhoz tartod magadat. A cikkeimet fenntartom a blogon és minden lehetséges fórumon megosztom, amíg meg nem győzöl arról, hogy az eredeti megállapodásunknak megfelelően a közös néven szereplő cikkváltozatod az általam jóváhagyott módon tartalmazni fogja az én álláspontomat is. Baráti üdvözlettel: Varga Géza

***

Kedves Kőnig Adrienn!

Miután Géza elküldte a hibás megfejtését a felirat fényképével, pár napon belül Gézától függetlenül elolvastam a feliratot mint Kun Péter, Magyarország stb. Nem vitatkozom önnel, hogy időközben Géza is rájött arra, hogy nem szó vagy képírásos a felirat és hasonló olvasásra jutott egy jelcsoport kivételével. Mivel Géza kérte, hogy ne előzzem meg a publikációban, hanem dolgozzunk közösen, és miután nem tud angolul írni, azt ajánlottam, hogy írjon egy magyar nyelvű piszkozatot, amit majd kiegészítek, angolra lefordítok, és kettőnk nevében elküldöm egy folyóiratba (csatolok erről a tervről egy emailt). 
Mielőtt beadtam a folyóiratnak a végső változatot, Gézától kértem és kaptam egy írásos listát, hogy milyen változtatásokat szeretne a cikkben, és azokat mind kijavítottam. Géza kérelmei között nem szerepelt az, hogy változtassak azon, amit írtam a cikk íróinak a szerepéről. 

Sajnálom, hogy Géza több hamis vádat hoz fel ellenem a blogján, ahelyett, hogy megbeszélné velem a dolgokat. Remélem, hogy a korábbi emailemből és a fentiekből látható, hogy a HungarianHistory III csatornán tett megjegyzése téves. Kérem törölje.

Köszönettel,

Révész Péter


On Tue, Jun 21, 2022 at 5:05 PM Adri Kőnig <konigadri75@gmail.com> wrote:

Tisztelt Uram ! 

Nevezetesen éppen végigkísértem, kísérhettem ennek az írásemléknek a történetét, ugyanis én magam is megnéztem, épp jelen voltam amikor Géza ezen dolgozott. S például pontosan emlékszem arra is, hogy először szójelekből próbálta levezetni és a helyes megfejtést megtalálni - mivel Kr. sz . előttinek vélte - ahogyan azt a kazah professzor elsőre meghatározta. 

Kis idő múlva Géza már készen is állt a helyes olvasattal, amit önnek is folyamatosan dokumentált … s amin tulajdonképpen érdemben változtatnia azóta sem kellett ! S kérte önt, hogy a közös cikküket együtt fogalmazzák meg! De ez sohasem következett be - tudtommal ! S amikor az ön cikke erről megjelent, már teljesen más volt a felállás …

Uram, higgye el, hogy én lennék a legboldogabb, ha ezeket a dolgokat végre tisztázni tudnák egymás között. Nem tudom, olvasta - e Géza bátyám ide vonatkozó cikkeit ?!

Ha gondolja olvassa át őket, mellékelem: 





A teljesség igénye nélkül ! 

Kedves uram , én nagyon tisztelem önt is és az ön erőfeszítéseit a kutatásban. Azonban - Varga Gézát jobban ismerve önnél - semmi okom sincs arra, hogy kételkedjek az ő szavában. Talán nem pontosan fogalmaztam meg, a hozzászólásomat és ezért elnézést kérek, viszont ön is beláthatja, hogy az ügy körül rettenetes “félreértések“ leledzenek, sajnos mind a mai napig!  S ezt most a legjobb indulattal írom önnek! 

Nagyon kèrem, beszéljék meg ! 

 

Nem lehet olyan nagy az a probléma, hogy két kutató azt ne tudná rendbe tenni! 
Bízom önökben, s remélem ez a párbeszéd mielőbb lezajlik. S akkor mindannyian elnézést , bocsánatot kérhetünk egymástól - s a munka újra megy tovább! Nincs semmi fennforgàs ezután ! 
Újra kiemelném , hogy ez a vita nem rám tartozik uram ! Viszont amint meghallottam , hogy az adott csatornán éppen erről szól a videó - én magam hívtam fel Géza bátyám figyelmét …
Ezt is bevallom ! 
Nem vagyok a rosszallás és haragtartás híve ! Szerintem két úriember rendezni tudja ebbéli gondjait . S abban a pillanatban leveszem a teljes hozzászólásomat - ígérem ! Sőt ki is igazítom úgy , hogy mindenkinek becsületére válik …

Tisztelettel : Kőnig Adrienn 


Irodalom

Varga Géza: Révész Péter a kár írásból származtatja a székely írást

 


2022. június 18., szombat

Horváth-Lugossy Gábor féligazságai a hun-magyar azonosságról, Szent Mártonról és az őshonosságunkról

Megjelent egy félig rokonszenves írás a Demokrata c. hetilapban (2022. június 15.) Ágoston Balázs tollából Szent Márton magyar származásáról, a hun-magyar azonosságról és a kárpát-medencei őshosságunkról. Az MKI kutatói által a Current Biology tudományos szakfolyóiratban a genetikai kutatási eredményeikről közreadott dolgozatról tájékoztatja a hazai közönséget. Azért rokonszenves, mert végre az igazsághoz közelebb álló, vagy legalább gondolatébresztő nézetek kapnak teret a tömegtájékoztatásban, meg a Tudományban is. S azért csak félig rokonszenves a cikk, mert éppen a nyelvemlékeket szolgáltató rovológia terén lenne még hozzátennivaló.  


1/a. ábra. Heftalita hunok, azaz korabeli magyarok, freskó az iráni Kizil-barlangban, közülük váltak ki a szabírok (Csaba királyfi népe), akik 531 táján a hun anyától született és a magyar krónikák királylistájában Keár néven szereplő Khoszró Anosirván iráni császártól megkapták a Szent Koronát


1/b. ábra. Ágoston Balázs cikkének címe és a bevezető mondatai


Azt írja az újság, hogy "folyamatosan omlanak össze a finnugrista őstörténeti dogmák a Magyarságkutató Intézet korszerű tudományos vizsgálatainak köszönhetően". Mint azt Horváth-Lugossy Gábor tájékoztatása alapján megírja, "a kutatás feltárta a hun-avar-magyar rokonságot és folytonosságot". Arról azonban megfeledkezett a szerző is, meg a főigazgató úr is, hogy a genetikai elemzésekkel csak a genetikai rokonságot és folyamatosságot lehet bizonyítani, amiből a lakosság magyar identitását még pusztán feltételezni lehet. A genetikai kapcsolat kimutatása is nagyszerű tudományos eredmény. A magyar identitást ez alapján (e hatalmas területen is) némi joggal felvethetjük, ám ez mégsem a teljes és végleges bizonyítottság. Az identitásnak kulturális alapozása is van, amit (a nyelvet, a vallást, a népzenét, a szokásokat stb-t) a génkészlet nem rögzít. 



2/a. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor, amely a magyar (vagy egy magyarral rokon) nyelv kárpát-medencei őshonosságát bizonyítja


2/b. ábra. A 6000 éves Tordos-Vincsa kultúra jelkészlete és a magyar jelkincs között 49 egyezés van


A riport szerint "kiderült, a mai magyarság legnagyobbrészt a Kárpát-medence rézkori-bronzkori alapnépességétől származik, vagyis őseink legalább hatezer éve élnek itt folyamatosan, a keletről érkező bevándorlási hullámok pedig nem módosították jelentősen a Kárpát-medence genetikai állományát, hanem beleolvadtak, köztük a szintén a Magyarságkutató Intézet által bizonyítottan hunrokon Turul-dinasztia vezette magyarság. ... ezek a népek ... visszatérő rokonok voltak, nem pedig idegenek."  Ezzel az álláspontjával az MKI a genetika oldaláról alátámasztja a korábban a pánmagyar megoldás lehetőségéről kifejtett nézeteimet (1). Ezt Csajághy György élesen bírálta a közösségi portálokon kialakult beszélgetésekben. Talán a legújabban megjelent kötetében is bírál, ám ezt a munkáját még nem sikerült elolvasnom. Azt gondolta ugyanis, hogy választanunk kell a keleti, hun eredet, vagy az őshonosság között. Az MKI most közzétett álláspontja azonban nagyobb ívű megoldást sugall, az általam említett pánmagyar megoldáshoz közelít (azaz nem szükséges választanunk az őshonosság és a keleti eredet között, mert a genetika szerint szinte mindenütt magyarok voltunk). Amivel nagy vonalakban egyetérthetünk, mert a rovológia eredményei ezt lehetővé teszik, ám az identitás pontosabb meghatározásához, történetének felvázolásához elengedhetetlennek vélem a hieroglifikus nyelvemlékeink figyelembe vételét is.   


3/a. ábra. Kr. e. 2000 tájáról, az Árpádház szülőföldjéről származó baktriai világmodell a sugár irányban elolvasható Zsenge dana Földje (mai magyarsággal Zsenge isten földje, vagy Feltámadó isten földje) mondattal (középen), a világmodell zsenge, dana és Föld hieroglifái (balra, fentről lefele), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "zs", "d" és "f" rovásbetűk (jobbra)



3/b. ábra. Baktriai korong a Ragyogj jóságos Nap mondattal Kr. e. 2000 tájáról, a korabeli ragyogó, Nap és  hieroglifákból alkotott mondatjel




3/c. ábra. A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó (középen, fotógrafika) jeleinek székely megfelelői (balra fent) és egy kaitag szőnyeg zsen Ten (mai magyarsággal: zsendülő/feltámadó Isten) ligatúrája (jobbra fent)




3/d. ábra. A BMAC (Kr. e. 2250–1700) idol olvasata: Nagyságos Ten sar (mai magyarsággal: Nagyságos Ten úr)


A Kárpát-medence, a Turul-dinasztia szülőföldjeként meghatározott Észak-Afganisztán (2), valamint a hunokat kibocsátó Szibéria és Kína meglehetősen távol esik egymástól. Tudomásom szerint az eddigi nyelvészeti állásfoglalásokban ilyen nagy kiterjedésű és évezredekig fennálló magyar őshaza még nem szerepelt. A Bibliában ugyan megemlítik a vízözön előtti nyelvi egységet, de egyrészt "a vízözön előtt" jóval korábban volt, másrészt arról nem beszél a Szentírás, hogy abban a korban eleink magyarul beszéltek volna. Ha a Magyarságkutató Intézet a genetikai adatok alapján azt állítja (mert ebből a rövid cikkből ez derül ki), hogy mindhárom helyen magyarok voltunk, akkor az identitást - a genetikai adatokon túl - valamilyen arra alkalmasabb adatcsoporttal (például hieroglifikus nyelvemlékekkel) még bizonyítani kellene.  


4. ábra. A mongóliai hun szőnyeg részlete egy magyar jelekből alkotott világmodell, peremén körben ismétlődik a Lyukó a jóságos ten (vagy Lyukó a jóságos zsenge)  mondat, közepén a Bél szár (mai magyarsággal Bél úr) mondat olvasható



Ez nem is ütközne nagy nehézségekbe, mert a most szenzációként tálalt újdonságok valójában nem is annyira újdonságok. Az MKI azonban nem szeret hivatkozni a tudományos konszenzus által dilettánsként kezelt elődökre akkor sem, ha az eredményeiket átveszi. 

A hun-magyar azonossággal Érdy Miklós foglalkozott korábban. Az álláspontját megismétli az MKI is, azonban a neve megemlítése nélkül. Az Árpádház születésének színhelye meg azon a tájon volt, ahonnan Mezopotámia benépesült s ahol később a Götz László által tárgyalt sumér-hurrita-hatti etnokulturális kölcsönhatás elsősorban érvényesült. Nem említették meg az ő nevét sem.

Ami pedig a korabeli nyelvemlékeket illeti, van egy sor magyarul megszólaló hieroglifikus szövegünk a kárpát-medencei neolitikumból (2. ábra), sőt Észak-Afganisztán és környékének 6-4 ezer éves emlékei közül (3. ábra), meg Észak-Kína és Mongólia hun kori emlékeiből is (4. ábra és a 7/b. ábra bal szélén lévő ábrázolás). A történetet részletesen tárgyaló és dokumentáló Magyar hieroglif írás c. kötetemből tiszteletpéldányt adtam a főigazgató úrnak. Ám ő azt válaszolta, hogy ezzel nem kíván és nem is tud foglalkozni. Látjuk az eredményét, a félsikerű kiállításokat (3).  


5/a. ábra. A savariai (szombathelyi) Iseum területén hiteles ásatáson előkerült római kori fémveret a Lyukó ten országa (mai magyarsággal: Lyukó isten országa) mondattal (az alsó sorban a jelek magyar párhuzamai)


5/b. ábra. A savariai (szombathelyi) Iseum területén hiteles ásatáson előkerült római kori vakolattöredék Óg sar (mai magyarsággal Óg úr, vagy ogur) olvasatú mondatjele


Orbán Viktor újraválasztásakor Ferenc pápa meglátogatta Magyarországot és a következő kijelentést tette: "Ezt a domborművet én magam választottam önnek a Vatikán műhelyéből. Szent Mártont ábrázolja, aki egyébként magyar ember. Jó, tudom, Pannonia római provincia volt, de mégis, ti Szent Márton népe vagytok," Amire azt válaszolja a cikk, hogy a savariai születésű Szent Márton magyar származásáról eddig nem volt tudomásunk. Ez azonban nem igaz. Hiteles történeti forrás szól róla, amit én is megemlítettem A jelhasználat megerősíti a Szent Márton hun királyfi voltáról írt középkori híradást c. cikkemben. Ugyanott beszámoltam a római kori Pannóniából ránk maradt magyar nyelvemlékekről is (5. ábra). 

Mindegyik esetben azt tapasztaljuk, hogy az MKI illetékesei nem hivatkoztak az identitás valódi bizonyítékaira, a hieroglifikus nyelvemlékekre. Például kitűnően alkalmas lehet a népesség identitásának bizonyítására az isten (ős + ten) szavunk számtalan előfordulása is (6/c., 6/e. és 7/b. ábra). Ezt az összetett szót ugyanis lényegében csak a magyarság használja az isten megnevezésére. A hieroglifikus szövegekben gyakran előfordul, éppen azon népeknél, akiket most a genetikusok a magyarság őseiként azonosítanak, vagy amelyek eleink szomszédságában éltek.  Van rokonságra utaló jelenség a nyelvekben is, például a kínai tien "isten, ég" meg a japán tenno "istencsászár" szó a magyar isten (ős + ten) összetétel második tagjával rokon.



6/a. ábra. A gjunovkai szkíta nyeregdísz a Magas égi kő mondatjellel




6/b. ábra. Az Uljap kurgán szkíta aranyszarvasainak szarva a Jóságos Lyukó (esetleg Lyukó folyó) mondatot rögzíti, az istennel azonos Tejút jelképe




6/c. ábra. Krími szkíta aranykorona az Isten szójelével (jobbra lent a székely írás ős és ten szójelei)




6/d. ábra. 
A preszkíta Kemosovszkij idol négy oldala, egy jamnaja kurgánról, közülük a harmadik a hátoldal ábrázolása: az égig érő, istennel azonos fa (a szár) csúcsán az ős hieroglifa (a Tejút hasadéka, amelyben karácsonykor a Nap kél) az ős szár (mai olvasattal az ősúr) mondatot rögzíti, az isten/ember gerincét azonosítja az égig érő fával, a Tejúttal, amely szokás napjainkig megmaradt a magyar jelhasználatban (hímzett ködmönökön, subákon)



6/e. ábra. A nagykörűi honfoglalás kori veret az Isten szójelével (középen), a székely írás "us" (ős) jele (balra) és "nt/tn" (Ten) jele (jobbra)


Ennek oka az, hogy nem ismerik a székely írás történetét. Nem csupán képtelenek elolvasni a szójelekkel írt nyelvemlékeinket, hanem annak tárgyalásától, létének elismerésétől is mereven és tudatosan elzárkóznak. A 2021-ben megjelent MTA rováskorpuszban például Vásáry István kifejezetten letagadja, hogy léteznének a kínai írásban lévőkhöz hasonló képjeleink, pedig a 2017-ben megjelent Magyar hieroglif írás c kötetben 50 azonos alakú jelet mutatok be, sokat a képi tartalmának leírásával egyetemben. A szó- és mondatjeleink léte ugyanis (amit pl. a Veit Gaileltől fennmaradt forrás is bizonyít) cáfolja az évszázados akadémikus hazugságot a székely írás végső soron sémi eredetéről.




7/a. ábra. A kínai és a magyar jelkészlet közötti formai párhuzamok egy része




7/b. ábra. Amur menti sziklarajz Isten hieroglifával (Kr. e. 4000 tájáról, balra), acoma indián Isten mondatjel (középen) és a kenderesi templom festett mennyezetkazettájának sarkaiban lévő megfelelőjük (jobbra)

Így azonban a magyar őstörténetről a tudományos folyóiratokban és a sajtóban közzétett állításaik nem tájékoztatnak a lehetőségeknek megfelelő pontossággal (4).

 



8. ábra. A pánmagyar megoldásról A finnugor elmélet alkonya c kötetben ejtettem szót, amire Csúcs Sándor az Eleinkben válaszolt 2008-ban, majd a témát összefoglaltam az Így írtok ti magyar őstörténetet c. kötetben




Jegyzetek

(1) A pánmagyar megoldásról a 2006-ban megjelent kötetemben írtam néhány sort. A székely írás jelpárhuzamainak széleskörű elterjedtsége indokolta ennek a felvetését. Már a kőkorban használták ugyanis a székely írás 10-50 jelét a Pireneusoktól Amerikáig és Ausztráliáig. Mivel az elvégzett akrofóniarekonstrukciók régi magyar szavakhoz vezettek, szükségképpen merült fel, hogy a kőkor nyelve a magyar, vagy egy magyarral rokon nyelv volt-e.
Az Eleink Erdélyi István vezette szerkesztősége a 2008/1-es számban Csúcs Sándornak köszönhetően ezt a gondolatot is felidézte a könyvemből. Egy kis hibával megtoldva (Homo sapiens sapiens helyett Homo sapienst mond, ami nem ugyanaz) átveszi és előadja a Pánmagyar megoldás című fejezetem lényegét, azonban az abból következő konzekvenciák levonása és a nevem említése nélkül.
Ott Rédey Károllyal vitatkozva így fejtettem ki ezt a tételt a kötet 187-188. oldalán:
"Hiszen éppen az okozza a zűrzavart, hogy a magyar nyelvet túl sok idegennek nyilvánított nyelvvel lehet rokonsági kapcsolatba hozni: azaz nem kevés, hanem túl sok a gyökér. Ez a nehézség azonban csak látszólagos, mert megoldható az eredendő hiba kiküszöbölésével.
Mi ez az eredendő hiba? Nos, végső soron a finnugrizmus léte. Az az indokolatlan finnugrista feltételezés, hogy a magyar nyelv nem lehet rokona csak a kijelölt finnugor nyelveknek. Ha ezen túl tudunk lépni, akkor a sok rokonítás nem lesz ellentmondó, csupán új őstörténeti koncepció után kiált.
Erre az új (pontosabban a hagyományoshoz visszatérő) őstörténeti koncepcióra lehetőséget adnak a közelmúlt genetikai, régészeti, őstörténeti és írástörténeti eredményei, amelyek lényege, dióhéjban a következő:
Ádámról és Éváról minden nép rokona minden népnek, minden nyelv rokona minden nyelvnek. Ez a modern genetika nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy a Homo sapiens sapiens kb. 150 ezer éve alakult ki Kelet-Afrikában. Kezdetben csak egy-két ember, majd egy család hordozta az új génkészletet s az ő utódaik népesítették be mintegy 100 ezer év alatt a Földet. Ezért aligha férhet hozzá kétség, hogy valamikor minden modern ember egy nyelven beszélt. Így szemlélve a kérdést, értelmetlen és tudománytalan azon vitatkozni, hogy egyik, vagy másik nép és nyelve rokona-e a magyarnak, vagy sem.
Nyilvánvaló az is, hogy minden genetikai és nyelvi rokonság-meghatározás téves, amelyik e tényre nem figyel.
Azaz elvileg rokonnak kell tekinteni azon nyelveket is, amelyek között sem a folyamatos nyelvi változásokat nem ismerjük, sem a nyelv tartalma nem hasonló, sem semmi más adat nem mutat a rokonságra. Ezek esetében azt kell feltételezni, hogy az eltelt hosszú időszakban az eredeti nyelv minden eleme kicserélődött, vagy a felismerhetetlenségig megváltozott. A rokonság azonban mindezek ellenére tény, csupán a nyelvtudomány nem ismeri a változások folyamatát és semmilyen módszerrel nem is rendelkezik, amellyel ez kideríthető volna.
Mindebből az következik, hogy az összehasonlításokat a lehető legszélesebb körben kellene végezni s minden hasonlóságot elsősorban a genetikus kapcsolattal kell magyarázni s csak olyan mértékben gondolhatunk a véletlen egyezésre, amennyire azt az elvégzett matematikai elemzés megengedi. Végső soron egyik nyelvet sem lehet rokontalan szigetnyelvnek minősíteni."
Csúcs Sándor nyelvész professzor – Angela Marcantonio állításaival vitatkozva – rövidebben adja elő a kötetünkből tanultakat: "Ha elfogadjuk a Homo sapiens monogenezisét, akkor el kell fogadnunk az emberi nyelv monogenezisét is. Márpedig, ha az első emberek egy közös nyelven beszéltek, akkor a mai beszélt sok ezer nyelv kialakulása csak a nyelvrokonság feltevésével magyarázható. Más kérdés az, hogy a ma beszélt nyelvek többségének rokonsága az összehasonlító nyelvtudomány eszközeivel a nagy időbeli távolság miatt nem mutatható ki."
Rövid, de nagy jelentőségű beismerés ez, amelynek horderejét talán maga Csúcs Sándor sem gondolta végig.
Legutóbb az acedemia.edu fórumán Janurik Tamás professzor úr akadt ki az írástörténet - számára addig ismeretlen - tényeiről adott magyarázataimon és így értékelte őket: 
"A magyar hieroglif írás … és a világ különböző részein -- teljesen függetlenül -- használt díszítőmotívumok mai magyar nyelvű olvasatai mind egy elképzelt álomvilág elemei, semmi köze nincs a valósághoz, a történelmiekhez, az írástörténethez, és voltaképpen a székely rovásíráshoz sem. ... A VG módszer lényege: vizuális jelek … logikai értelmezése, az alakjuk alapján valamilyen jóval későbbi korból való írásjelekkel való azonosítása, majd az akrofónia fordított felhasználásával az írásjelhez önkényes szóalakok kapcsolása … és ebből a kis törzsenként, nemzetségekként nagyon is eltérő hiedelmeket mutató természeti vallások helyett egy közös (magyar) ősvallás tévtanának a hangoztatása. Egy színesre felépített álomvilág, semmilyen valóságalapja nincs." 
Nem különösebben meglepő, hogy egy hazai nyelvész nem ismeri a magyar írástörténetet, mert szinte csak ilyenekkel találkozhatunk. Például Nemetz Tibor matematikai valószínűségszámítását sem ismerik, amely bebizonyította, hogy a jelek hasonlósága a genetikai kapcsolatuknak köszönhető. Amiből következően az írás nem elkülönült ókori kultúrákban, hanem a közös kőkori ősvallás jelképrendszereként, monogenezissel alakult ki. Nem ismerik Csúcs Sándor professzor úr fent idézett, tőlem átvett állásfoglalását sem, amely szerint a nyelvek Ádámról és Éváról származhatnak közös őstől. S persze arról sincs fogalmuk, hogy a jeleink ősvallási vonatkozásúak, az emberiség egykor közös ősvalásának a jelképei voltak. Nem azt nézik meg, hogy valóban megtalálhatók-e a székelyazonos jelek a világ minden pontján s hogy ennek mi a magyarázata, hanem csak jelzőket osztogatnak - mert eddig terjed a tudományuk. 
Ám most, az MKI pánmagyar genetikai felfedezéseinek közzététele után talán akad majd közöttük valaki, aki eltöpreng mindennek a nyelvi, írástörténeti és mitológiai vonatkozásain is. A dilettánsokat követve ideje lenne sutba dobniuk (vagy a maguk helyén kezelniük) az egyetemeken máig tanítottakat a kőkor kis területen elterjedt szigetnyelveiről, szigetvallásairól és írásnélküliségéről. Hátha egy szó sem igaz belőlük.  

(2) A mai Észak-Afganisztán, az ókori Baktria területén volt kb. 4500 évvel ezelőtt az Árpád ház genomjának a szülőföldje a Kásler Miklós és társai által végzett genetikai kutatások alapján. Az e korból származó régészeti leleteken sorozatosan találunk olyan hieroglifikus írásemlékeket, amelyek magyar szójelekkel magyar mondatokat rögzítenek. 

(3) Az MKI által is szervezett rokon tematikájú kiállítások ismétlődő kudarca ugyanennek (a hieroglifikus írásemlékek mellőzésének) tudható be. Az illetékesek azonban képtelennek mutatkoznak a tanulságok levonására és az arcpirító hibáik kijavítására. Ez az ellenségképzőként működő egyetemeken folytatott rovológiai "oktatás" színvonaltalanságának és a tudományos folyóiratok szerkesztőségében végzett munka csapnivaló voltának is köszönhető. Ha az MTA  2021-ben megjelent rováskorpusza is csak az e kérdésben megmutatkozó elméleti tisztázatlanság és történelemhamisítás   dokumentuma, akkor nem sokat várhatunk az MKI "szakértőitől" sem.  

Attila örökösei - A hunoktól az Árpád-házig címmel nyílt időszaki kiállítás a Magyar Természettudományi Múzeumban 2019. október 15-én. A kiállítás egy olyan kutatás eredményeit mutatta be, amelyek a magyarság származástörténetébe, egy nép kialakulásába és vándorlásába engedtek bepillantást - a Magyar Természettudományi Múzeum MTI-hez eljuttatott közleménye szerint. Azonban a kiállított tárgyakon lévő magyar mondatokat a kiállítás szervezői nem voltak képesek elolvasni, ezért a kiállítás nem tölthette be a feladatát olyan szinten, amilyenen azt megtehette volna. 

A "Királyok és Szentek – Az Árpádok kora" kiállításon szintén említés nélkül maradtak a hieroglifikus nyelvemlékeink. A székesfehérvári kiállítás legfontosabb mondanivalója elvileg az volt, hogy az Árpádok nem a Karoling, hanem a sztyeppi hun és avar ősök tapasztalatát felhasználva voltak képesek államot szervezni a Kárpát-medencében. Ez azonban nem a kiállítás anyagából, csak az előzetes viták sajtóban megjelenő anyagából volt érzékelhető. A kiállítás szervezői nem dokumentálták eléggé azt, amit ki szerettek volna mondani. Nem használták fel a hieroglifikus nyelvemlékeket a hun-magyar dinasztia kialakulásának, kultúrájának és kapcsolatainak illusztrálására.  

Ha az identitás dokumentálása helyett csak a genetikai adatokra hivatkoznak, akkor az jogos támadási felületet garantál a finnugristák számára. Tapasztalható, hogy az MKI el szeretné kerülni a "tudományos konszezussal" való konfrontációt, ami persze a jelenlegi eszközökkel nem sikerülhet. Egyrészt azért, mert a finnugrista túloldal legfőbb törekvése a hun-magyar kapcsolatok letagadása. Másrészt a tudományos igényű érvelés csak a kor színvonalán álló bizonyítással (a létező hieroglifikus nyelvemlékek felhasználásával) lenne lehetséges. 

Azt már mondanunk sem kellene, hogy a tudományos igényű kutatás sem pro, sem kontra nem lehet tekintettel politikai szempontokra. Ha az MKI a tapasztalható politikai ellenszelet veszi figyelembe az óvatoskodásaival, akkor magyar- és tudományellenes ösvényen jár, a tudományosnak szánt kinyilatkoztatásai pedig könnyűnek találtatnak.

(4) A riportban előadott nagyívű és szívet-lelket melengető történet ingoványra építettségére elegendő lehet egyetlen érv felhozása. Az MKI genetikusai szerint a magyarsághoz genetikailag legközelebb álló nép a baskír. Hozzátehetjük: mivel a baskírok törökül beszélnek, nyilvánvaló, hogy pusztán a hasonló genom nem lehet elegendő az identitás meghatározásához. 

 
Irodalom


Varga Géza: "Zsenge isten földje" olvasatú baktriai világmodell Kr. e. 2000 tájáról


Kásler Miklós és társai: Az Árpád-dinasztia filogenetikai eredetének meghatározása Harmadik Béla Y kromoszóma szekvenálása alapján, European Journal of Human Genetics, 2020. július 7.

Varga Géza: Hímes tojás a "Jóma, a zsenge istene" mondattal

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Egy mongóliai hun szőnyeg hieroglifikus mondatjelei




Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről