2022. július 31., vasárnap

Magyar mondatok az Obrusánszky Borbála által fényképezett mongóliai sziklarajzokon

Az Altájtól az Amurig terjedő térség utóbbi évezredeiből több magyarul megszólaló hieroglifikus nyelvemléket közöltem már (1). Az alább látható sziklarajzok némelyikét is ismertem Dugarin Dorzs (1975/128) dolgozatából. Az egyik mondatjel Jó ős olvasatát közöltem is korábban (2). Most az Obrusánszky Borbála által készített és a youtube-on megjelent Jamaani us hun sziklarajzok és nemzetségjelek. Khovd, Mongólia c. videónak köszönhetően többet is megismerhetünk e mongóliai hun sziklafeliratok közül. Az alábbi cikkben ezek egy része alapján adok egy áttekintést némelyik elolvasható írásemlékekről. Később - ha a Teremtő megengedi - egyenként visszatérek ezekre és a továbbiakra és részletesebben is bemutatom az olvasatukat. Az írástörténeti tények figyelembe vétele esetén a "tudományos konszenzus" számára is meg fog nyílni az ázsiai hun nyelvemlékek hasznosításának lehetősége (3)

A mongóliai sziklákba az ismert székely jelek párhuzamait, vagy inkább előzményeit vésték az ázsiai hunok. A magyar értelmiség (például Thelegdi/1598) eredetileg úgy tudta, hogy a székely írás hun eredetű. Ennek megfelelően több, mint 20 székely jelnek van párhuzama a hun régészeti emlékeken (Varga/2017/495). A sziklákon lévő hun hieroglifáknak megfelelő székely jelek némelyike szójel (4), a többsége egy hangot jelölő betű. A betűkből kiindulva a 90-es években rekonstruáltuk a jelek akrofóniáját, azaz meghatároztuk az eredeti szójelet, amelyből a betű keletkezett (5). 

Mindegyik sziklafelirat képe alatt egy, vagy két olvasatot közlök. Előbb a hieroglifáknak legjobban megfelelő rekonstruált "szótári alakot" adom meg. Pl. a székely "ü" betű sziklába karcolt, hullám alakú párhuzamából az ügy szavunkat lehet szabályosan kiolvasni. Feltételezhetően ez felel meg legjobban az eredeti hangalaknak. A szavak ragozását ebben az első olvasatban nem közlöm, mert a szójelek semmi tájékoztatást nem adnak a korabeli ragozásról. A szavaink (például az ügy "folyó") ismert jelentésváltozása és a mai olvasó számára is értelmes szöveg előállítása azonban megköveteli az olvasat mai hangalakjának közlését is. Ez utóbbi esetben a szójelek ragozott és mondatba szervezett, a mai magyar nyelvnek jobban megfelelő változatát adom meg.   

A mondatjelek sorvezetése függőleges (általában lentről felfelé tartó) olvasási irányú. Azzal összefüggésben, hogy a mondatok tartalma az Istennel azonos világoszlopot (Tejutat) írja le. Hasonló szerkezetű, szintén székely jelek párhuzamaiból alkotott mondatjeleket máshol is találunk. Megjelennek európai hun (romániai Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun fibula), avar (Zamárdi avar temetőjének tausírozott övverete) és honfoglaló magyar régészeti emlékeken (a tiszabezdédi tarsolylemezen) is. Ilyeneket közöl a X. század elején élt Ibn Wahshiyyah a nabateus (arab: ابن وحش النط), más néven ʾabū bakr ʾaḥmad bin ʿAlī (arab: أو كر أحمد بن علي)  történész), aki az iraki Kufa melletti Qusaynban született (13. ábra). A hieroglifikus írásemlékek e jellegzetes csoportjába tartozik a magyar államcímer hármas halmon álló kettős keresztje és a kínai írás wang (mai magyar nyelven bán) "uralkodó" jele is.



1. ábra. A képen látható három hieroglifikus mondatjel közül a legfelső olvasata lentről felfelé: Ak ügy Lyukó dana nagy ügy (mai magyarsággal: Ak ügy Lyukó dana a nagy folyó)




2. ábra. A kép közepe alatt lévő, körből és keresztből álló ligatúra olvasata fentről lefele: Lyukó dana (mai magyarsággal: Lyukó isten



3. ábra. A sok ábra között elszórtan található három ismerős hieroglifa, amelyeket fentről lefele olvasva a Dana ragyog az égben mondatot kapjuk




4. ábra. A kép közepétől jobbra látható mondatjel hieroglifái lentről felfelé az Égi Dana isten olvasatot engedik meg




5. ábra. A kép jobb szélén látható mondatjel olvasata fentről lefele: Jó Dana Ak (mai magyarsággal: Jóságos Dana patak)

:


6. ábra. A kép bal oldalán keretben lévő jelek olvasata: Nagy jó Lyukó Ak (mai magyarsággal: Nagyságos jó Lyukó patak), a Szent Koronán is megtalálható "hegyen folyó" ábrázolási konvenció egyik előfordulása 




7. ábra. A kép bal oldalán a Dorzs által is közölt Jó ős ligatúra olvasható




8. ábra. A képen egymás fölött kétszer is megismétlődik a Jóságos ragyogó ős mondat




9. ábra. A kép alsó részén lévő ligatúra olvasata: Jó ügy (mai magyarsággal: Jóságos folyó)




10. ábra. A középső jelcsoport olvasata lentről felfele: Jó ős ten, vagy Ügy ős ten (mai magyarsággal mindkét esetben: Folyóisten)

 


11. ábra. A ligatúra olvasata: Jó ügy (mai magyarsággal: Jóságos folyó


Jegyzet

(1) A "tudományos konszenzus" figyelmét nem keltették fel a hieroglifikus nyelvemlékeinkről közzétett olvasatok, pedig a magyar őstörténet-kutatás legvitatottabb, a hun-magyar azonosságra vonatkozó kérdésére adnak választ. A finnugrizmus legfontosabb informális célkitűzése ugyanis a hun-magyar azonosság tagadása volt és maradt, ezért nem tekintik szalonképesnek a magyarul olvasható hun nyelvemlékek lehetőségének felvetését sem. 

Az idők változásának köszönhetően a társtudományok eredményei folyamatosan árnyalják az őstörténeti képet, a kutatók hieroglifikus nyelvemlékekkel szembeni tartózkodása azonban változatlannak látszik. Legutóbb a Magyarságkutató Intézet genetikai kutatásai alapján a hunok magyarságáról már szó esik, a nyelvi bizonyítékok tárgyalása azonban elmarad. 

Bíztató, bár félsikerű fordulat, hogy Fehér Bence magyarul olvasta el a jánoshidai avar tűtartót. Jó irányba mutat, hogy újra napirendre került a hun és avar régészeti leleteken lévő rovásemlékek magyar nyelven való elolvasása. Ám a szójelekkel írt avar szöveg betűzve megkísérelt elolvasása nem sikerülhetett neki. Az akadémikus tudomány kutatóinak át kellene lépniük azon a prekoncepciójukon, miszerint a székely írásnak nincsenek szójelei. Ezt a téveszmét legutóbb Vásáry István tollából olvashattuk a 2021-ben az MTA által kiadott rováskorpuszban. Pedig e kötetben is közölték Veit Gailel feljegyzését arról, hogy a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak. E szó- és mondatjeleket azonosítottam és sorra mutatom be az így rögzített írásemlékeket is, például a Magyar hieroglif írás c. kötetben. A jelen cikkben néhány mongóliai sziklarajz magyar mondatait sorolom fel. 

(2) Mandics György felfigyelt az olvasatomra és említette is a Róvott múltunk nevű trilógiájában. Úgy tűnt, mintha neheztelt volna érte, ám szakmai kifogást nem hozott fel.

12. ábra. Dorzs - Novgorodova szerzőpáros által közölt mongóliai sziklafeliratok, középen a Jó ős mondatjel

(3) Az akadémikus "tudomány" a mindenkori megszállók megrendelése és szája íze szerinti őstörténeti képet rajzolta elénk. Az évszázados téveszme-terjesztés védelmében fejlesztette ki az elhallgatásra és jelzőosztogatásra alapozott eljárását. Ennek - természetesen - a legcsekélyebb köze sincs a tudományos vita módszertanához. 


12. ábra. Az énlakai Egy isten mondatjel


(4) Például az "us" ős hieroglifa a székely írás nikolsburgi ábécéjében szójel formájában maradt fent. Erről Németh Gyula turkológus azt írta 1934-ben, hogy „Rejtelmes - legalább egyelőre - a nikolsburgi ábécé us jele is”. Az akadémikus "tudomány" ma sem tud róla többet. A szójelek létének elismerése, vagy akár tárgyalása is túlesik az engedélyezett korlátokon. A népi hieroglifikus szövegeinkben azonban ennek ellenére előfordul. Az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkaiban lévő Egy isten (Egy ős ten) mondatjelben is szerepel (12. ábra).

(5) Például a székely "ü" betűnek két változata is van. A hullám alakú változatából az ügy "folyó" szavunkat, a Napot ábrázoló formai változatából meg az üdő "idő" szót azonosítottuk. 



13. ábra.  A Ragyogó Egy sar (mai magyarsággal: Ragyogó Egy úr) mondatjel Ibn Wahshiyyah X. századi könyvéből (középen); balra, lentről felfele a mondatjelet alkotó ragyog, Egy és sar "úr" hieroglifák, jobbra pedig a hieroglifáknak megfelelő székely "r", "gy" (Egy) és "s" rovásjelek



14. ábra. A romániai Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun fibula (középen) a szójelekkel írt Ragyogj, ragyogj, ragyogj ős ten nagyúr! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj Isten nagyúr!) mondattal,  balra a hun nagy, szár "úr", ten, ős szójelek,  jobbra a megfelelő székely "n", "sz", ten és ős jelek (fotógrafika)



15. ábra. Zamárdi avar temetőjének tausírozott övverete, felső részén a Nagyon nagy Óg ten (mai magyarsággal: Nagyon nagy Óg isten), alul a Ragyogó jó sar (mai magyarsággal: Ragyogó jóságos úr) mondattal (középen), bal oldalon fentről lefelé az avar nagy, Óg, ten, sar "úr", ragyogó és  hieroglifák, jobb oldalon pedig a hieroglifáknak megfelelő székely "n", "o/ó", ten, "s" "r" és "j" rovásjelek (kis részek vonatkozásában kiegészített rajzi rekonstrukció)





16. ábra. A tiszabezdédi tarsolylemez (középen) és az égigérő fát jelképező, Dana ős nagy sar a zsenge (mai magyarsággal: Dana ős nagyúr a zsenge) olvasatú mondatjele (balra), valamint az elemi hieroglifáknak megfelelő székely "d", ős, "sz", "n", "s" és "zs" rovásjelek (jobbra, fentről lefele)



Irodalom

Thelegdi János: Rudimenta, kézirat, 1598.

Dorzs, Dugarin - Novgorodova, Eleonóra Afanaszjevna: Petroglifü Mongolii, Ulan-Bator, 1975., Izdat, Insztitut Isztorii Akademii Nauk Mongolszkoj Narodnoj Reszpubliki

Németh Gyula: A magyar rovásírás, A magyar nyelvtudomány kézikönyve, MTA, Budapest, 1934. 23. oldal.

Obrusánszky Borbála: Jamaani us hun sziklarajzok és nemzetségjelek. Khovd, Mongólia (Rock painting and tamgas of the Asian Huns in Mongolia(youtube videó) 

Varga Géza: Hun íráshasználatra utaló körülmények, A székelység eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2001., 152. oldal

Varga Géza: Egy mongóliai hun szőnyeg hieroglifikus mondatjelei

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel

Varga Géza: Az MTA rováskorpusza


Varga Géza: A magyar hieroglifákkal írt "Ragyogó Egy úr" mondatjel Ibn Wahshiyyah X. századi kötetéből

Varga Géza: Jóságos ragyogó úr a nagyon nagy Óg ten mondat a Zamárdi avar temetőből


Varga Géza: Mongóliai hun sziklarajz "Jó ragyogó ős" mondata Obrusánszky Borbála fényképén



2022. július 30., szombat

A tatárlakai táblák olvasata újabb dilettáns siker

Korábban is megfogalmaztam már, hogy a tudós és a dilettáns jelzők jelentése és szerepe az írástörténet szakterületén megfordulni látszik. Például a "tudományos konszenzus" évszázada eteti a nagyérdemű közönséget téveszmékkel és hazugságokkal a székely írás eredetéről (legutóbb az MTA rováskorpusza jelent meg e körben).  Ugyanakkor a dilettánsok sorozatban adnak közre nagyszerű új tudományos felfedezéseket. Ez utóbbira példa Záhonyi Andrásnak a tatárlakai táblákról adott olvasata, amely most az academia.edu tudományos folyóirat hasábjain is megjelent angol nyelven.




Így számoltam be a tatárlakai táblák olvasatának akkori helyzetéről 2008-ban: "A gondolkodás nehézségeivel bajlódó fantaszták ugyanolyan hiteltelen megfejtésekkel és magyarázatokkal rukkoltak elő, mint a nemzetközileg elismert szaktekintélyek. E korábbi kísérletek azonban nem voltak teljesen feleslegesek. Kijelölték a lehetséges párhuzamokat (elsősorban a sumer képírás és a székely rovásírás rendszerét), az eredménytelenségükkel pedig új irányú kutatásokra ösztönöztek. A komolytalan "eredmények" sora után üdítő kivételt jelent Záhonyi András hipotézise. Ezt néhány részletében helyesbítenünk kell és ki kell egészítenünk, hogy a táblákkal kapcsolatos fontosabb kérdéseket megfogalmazhassuk és meg is válaszolhassuk Első ízben a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben (Írástörténeti Kutatóintézet, 1993) foglalkoztunk a tatárlakai táblák jeleivel ... E kötet feladata az volt, hogy bemutassa a székely rovásírás lehetséges párhuzamait és ezáltal segítse megoldani a székely írás eredetének kérdését. A kézirat írásakor ez a feladat volt napirenden s a megjelent kötet be is töltötte a szerepét, mert megváltoztatta az akadémikus tudomány álláspontját. Addig az ótürk írásból próbálták levezetni a székely írást; a kötet megjelenését követően azonban az akadémikus tudomány hazai képviselői sorra megváltoztatták korábbi álláspontjukat, beismerve, hogy nem tudják, milyen eredetű a székely rovásírás. A tatárlakai táblák akkor nem sokat segítettek a válasz megadásában, mert jeleik többsége nem volt azonosítható székely írásjelekkel. A kötetbe mégis felkerült a tatárlakai jelsor, mert három tatárlakai jel pontosan azonosítható három székely jellel. Ehhez most a negyediket, az akkor figyelmen kívül hagyott körbe zárt keresztet, ötödikként pedig a kecskés táblán lévő faábrázolást (a székely "sz" szár jel párhuzamát) is hozzátehetjük ... majd további két tatárlakai jelet székely jelekből alkotott ligatúraként felfoghatónak gondoltunk. Azaz a tatárlakai jelkészlet 5-9 jele rokonítható székely jelekkel. Ez túl sok volt ahhoz, hogy elfeledkezzünk a tatárlakai táblák megemlítéséről; de túl kevés ahhoz, hogy a tatárlakai táblákat a székely írás közeli rokonságába soroljuk (ahhoz mintegy 20 jel formai és részben tartalmi azonossága lenne szükséges az újabb statisztikák alapján). Ez volt a helyzet 15 évig, amikor egy újabb felismerés lehetőséget adott a táblák írástörténeti szerepének újraértelmezésére. A sumér írásjelek világában jártas Záhonyi András előadása a Magyarok Világszövetsége által ... rendezett "Magyarság és a Kelet" II. őstörténeti konferencia "Nyelv, írás művészetek" szekciójában hangzott el." 

Záhonyi András barátom olvasata meggyőző. Végre megszületett egy szójelekkel olvasott normális szöveg a sok betűző ostobaság után. Ez az új olvasat, egy csillagtérkép, három vonatkozásban is alátámasztja a korábbi felismeréseimet. 

- Egyrészt a csillagtérkép is egyfajta világmodell, azaz (a műfaját tekintve) beleillik a világmodellek sorába, amelyeket addig közreadtam. Azt bizonyítja, hogy a korabeli, ősvallási mezben jeletkező tudományt érdekelte a világ leírása és e téren eredményeket is elért. 

- Másrészt azt bizonyítja ez a felfedezés, hogy a tatárlakai táblákon lévő székely jelpárhuzamokat is szójelekként kell elolvasni. Erről Záhonyi András is azt mondta egy személyes beszélgetésünk során, hogy - Ez téged igazol - Azt támasztja alá ugyanis, hogy a székely betűk előzményei szójelek voltak, amely nézetet évtizedek óta egyedül képviselem. Meg is kaptam érte a magamét például Mandics Györgytől.

- Harmadrészt a Nimród tamgával kapcsolatos felfedezésemet igazolta ez az olvasat. Ugyanis 1991 óta ismételten foglalkozom ezzel a különös jelcsoporttal, amelyről egymás után adtam ki a kutatási eredményeimet. Ezeknek az a lényege, hogy az Orion csillagkép rajzát a legkülönbözőbb írás- és jelrendszerekben is megtaláljuk. A székely írásban ez a "ty" (atya) rovásjel, a kínai írásban az "atya" szójele, a sumérben pedig egyrészt az "atya" jele, másrészt az "Orion csillagkép" jelentést is hordozza. Záhonyi Andrástól ez utóbbi jelentést tudhattuk meg.  Szerepel egy homokóra alakú változata a tatárlakai táblákon is. Fényes igazolása ez annak, hogy a székely írás a kőkorban széles körben elterjedt ősvallási vonatkozású szójelkészlet leszármazottja. Erről szól a Magyar hieroglif írás c. kötetem. 

Záhonyi András felfedezését két tatárlakai jel (az atya és a szár) hangzósításával egészítettem ki. Ugyanis Záhonyi András csak a jelentést tisztázta, a hangalakokat nem. Ám a rendelkezésünkre álló későbbi nemzetközi adatokból vissza lehet következtetni arra, hogy a tatárlakai táblákat készítő közösség miképpen ejthette ki a most végre jól megfejtett jeleket. Ezt a hangzósításomat néhány év késéssel igazolta a Magyarságkutató Intézet (amennyire genetikai adatok alapján igazolható egy nyelvészeti eredmény), amikor közreadta, hogy a Kárpát-medencében legalább hatezer éve élnek magyarok, vagyis a magyarság őshonos a Duna mentén. S a nyelvünk korabeli szókészletéből kettőt azonosítottunk is. 

Záhonyi András a most közzétett dolgozatában is azt a dillemmát képviseli, amit egy-két elődje. Néhányan ugyanis azon töprengtek, hogy a tatárlakai táblákat a székely betűk, vagy a sumér szójelek segítségével kell-e megfejteni. Sumérgyanús és székelygyanús jelből is akad elég ahhoz a táblákon, hogy ez a kérdés felmerüljön a szemlélőben. A megfejtő végül a sumér szójelek mellett döntött. Ez egyrészt szerencsés döntés volt (mert valóban szójelek vannak a táblákon), másrészt a korabeli írástörténeti helyzet nem pontos megértéséről tanúskodik (mert nem volt olyan választási helyzet, mint amit feltételeztek). Bár nem sumér, hanem tatárlakai jeleket látunk a táblákon, a sumér jelentésekből mégis ki lehetett indulni. Ma ugyan azt tanítják, hogy a sumér írás és a székely írás két külön írásrendszer, amelyeknek egymáshoz semmi köze, a tatárlakai táblák készítésekor azonban ez nem volt igaz. Nem kellett választani a két írásrendszer között. Már csak azért sem, mert akkor a sumérek még nem is léteztek. Volt azonban egy nemzetközileg elterjedt ősvallási jelrendszer, amelyből a sumér írás és a székely írás egyaránt örökölt jeleket. S a székely írás elődje is egy szójeles írás volt: a magyar hieroglif írás. 


1. ábra. A Stadel-barlang 38 000 éves, mammutagyarból faragott oroszlánfejű embere, karján a Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... olvasatú szöveggel


Van a dolgozatnak hibája is, mindjárt a címében. Azt hirdeti ugyanis, hogy a tatárlakai írásemlék a legrégibb, pedig nem az. Eleve dilettáns dolog azt hinni, hogy az írásemlékek versenyben vannak egymással. Nincsenek, ezért nem szerencsés a címben elsőséget emlegetni. Ha versenyben lennének is, nem a tatárlakai győzne. S az is műkedvelő eljárás, ha attól függően rangsorolják (tekintik létezőnek) az írásemlékeket, hogy ki adta közre őket. Ez egy tudománypolitikai tévedés, miközben a tudomány és a politika csak úgy testvérek, mint Káin és Ábel.



2. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor szövege magyar, vagy magyarral rokon nyelvet azonosít (mert a tenyésztés szervére a ten "élet, isten" jelet tették), ezért a kárpát-medencei őshonosságunk bizonyítéka


A Stadel-barlang oroszlánfejű emberének jelei 38 ezer évesek (1. ábra), a szentgyörgyvölgyi tehénszobor jelei meg 7500 évesek (2. ábra). Mindezeket a szakterületen jártas emberek ismerik, vagy ismerniük kellene. Ha figyelmen kívül hagyják őket, akkor azzal a saját hitelüket rontják. 


Irodalom




2022. július 27., szerda

Érdekli-e a koronakutatókat a Szent Korona jelentésvilága?

Kaptam egy levelet az Academia.edu tudományos folyóirattól, amellyel meghívott egy Szent Koronával foglalkozó dolgozat megvitatására:

Dear Géza,

Academia has invited you to join the discussion of Miklós Barabássy's paper “A "görög koronának" nevezet Szent Korona alsó része mérnöki szemmel”. You have been invited either because you are following Miklós Barabássy or because Academia thinks you'd be interested based on the overlap between this paper and what you read and write on Academia. Ich werde diese Artikel auch auf Deutsch zur Verfügung stellen. To view the paper and comments, please follow the link below: Join the Discussion for free 



1. ábra. A Szent Korona Krisztus-zománcának ciprusai, kiemelten az elolvasható hieroglifái, az alsó sorban a hieroglifáknak megfelelő székely rovásjelek (olvasatuk elérhető az irodalomjegyzékben szereplő linken keresztül)


Kedves Géza!

Az Academia meghívta Önt, hogy csatlakozzon Barabássy Miklós „A „görög koronának” nevezett Szent Korona alsó része mérnöki szemmel" című dolgozatának vitájához. Azért kaptál meghívást, mert követed Barabássy Miklóst, vagy azért, mert az Academia úgy gondolja, hogy érdekelné a jelen dolgozat és az Academián olvasott és írt tartalmak közötti átfedés.

Csatlakozzon ingyenesen a beszélgetéshez! 


Elolvasván a dolgozatot, találkoztam benne a Krisztus-zománc ciprusainak említésével, ezért csatoltam egy ezzel foglalkozó cikkem linkjét:

Istenidéző szertartás szövegkönyve a Szent Koronán 

Ez az istenidéző szertartás a második fontos tényező, ami a Szent Koronát beavató koronává teszi. Az első az, hogy az uralkodót a világ közepével azonosítja, az Isten helyén jeleníti meg. A beavatáshoz nyilvánvalóan szükség volt az isteni jóváhagyásra. Ez azonban kereszténység előtti sztyeppi hagyomány lehet. (1)

Amire tanulságos választ kaptam Barabássy Miklós szerzőtől:

Kedves Varga Géza! Köszönöm hogy olvassa az írásaimat! Én azonban nem szellemi oldalról hanem materiális szemszögből vizsgálom a koronát. Én ezt is nagy tisztelettel tudom tenni. Kérem ezért hozzászólásait az én materiális tanulmányaimhoz fűzze! Azt vitathatja, elfogadhatja, de kérem tartozkodjon az én honlapomon a metafizikai véleménye közlésétől.

Géza Varga: Jogos igény! Megpróbálok alkalmazkodni hozzá. Azért gondoltam megemlíthetőnek, mert a cikkében szóba kerültek a ciprusok. Így esetleg anyagi vonatkozásai vannak a szellemi dolognak, mert általában egy fa szokott állni a képeken, az is középen. Itt kettő kellett, mert az egyik hívogatta, a másik búcsúztatta az Istent. Azaz e ciprusok esetében a metafizikai és az anyagi elemek átfedték egymást. Egyik nélkül nem érthető meg a másik. Remélem, ezért megbocsátja nekem a szellemi, szemantikai érdeklődésemet. Az igaz, hogy ettől általánosan tartózkodni szoktak a kutatók. További sok sikert kívánok!

A szemantika fejlődése és története ugyanúgy, vagy hasonlóképpen követhető, mint az anyagi-technikai vonatkozásoké s ezek együttesen írják le, magyarázzák meg ezt a királyi ékszert. Ezért, amikor például a Szent Korona születésének idejét kutatja a szerző, tudatosan figyelmen kívül hagyva a hun-avar-magyar körhöz kötődő jelhasználatot és nyelvi anyagot, akkor könnyen féloldalasra sikerülhetnek, mellékvágányra csúszhatnak a végkövetkeztetései. A legnagyobb tiszteletem mellett sem gondolom követendőnek a Szent Koronában megőrződött tudás szemantikai felének (a hun-székely íráshoz kötődő jelhasználat és nyelvemlékek) figyelmen kívül hagyását, mert a hiányos alapadatokra épített következtetés megbízhatósága csökkenhet.

Barabássy Miklós: "Kérem ezt a típusú fejtegetést a bejegyzésemmel kapcsolatban a továbbiakban mellőzni. Ellenkező esetben kénytelen vagyok drasztikusabb megoldáshoz folyamodni. Köszönöm." 

Ez a fenyegetés megakadályozta a további hozzászólásaimat (2). Ettől persze a Szent Koronának még továbbra is létezik a szellemi természetű mondanivalója, meg az elolvasható hieroglifikus jelkészlete is, legfeljebb azt nem Barabássy Miklós fórumában beszéljük meg. 

Ezért azt is csak itt mondom el, hogy Barabássy Miklós cikkében sorozatosan megjelenik egy sajátos ellentmondás a készítés helyét illetően. Szerinte a Szent Korona nem egy műhelyben készült. Ez könnyen lehetséges, ám nem mindegy, hogy hol és mikor szerkesztették őket egységbe, mikor lett korona az alkatrészekből. Az egyes részek valóban készülhettek Bizáncban, Magyarországon, vagy nyugaton is, a hun Keletet azonban a szerző meg sem említi. 


2/a. ábra. A Szent Korona Szent Péter zománcának részlete, az oroszlán testén a világoszlopra (Tejútra) utaló "hegyen folyó" ábrázolási konvencióval, a székely írás és a magyar hieroglif írás Ak "patak, Heraklész" és nagy hieroglifáiból alkotott nagyságos Ak ligatúra



2/b. ábra. A komáromszentpéteri honfoglalás kori korongon a turul testén is a világoszlopra (Tejútra) utaló "hegyen folyó" ábrázolási konvenció jelenik meg, a székely írás és a magyar hieroglif írás Ak "patak, Heraklész" és sar "sarok, úr" hieroglifáiból alkotott Ak úr ligatúra


Egyrészt elmondja, hogy a Szent Korona abroncsának aranya gyenge minőségű ötvözet, egy idézett vélemény szerint silány. Albert Böecker pedig kifejezetten arról beszél, hogy Bizáncban tisztább aranyat használtak, a magas ötvözöttségű nem volt méltó Bizánchoz. Barabássy Miklós mégis azt állítja, hogy az abroncs zománcképei a bizánci zománcművészet legszebb darabjai közé tartoznak. Úgy tűnik - mondja - hogy ezeket a zománcképeket a jelenlegi abroncsra készítették. Ezek nyilvánvaló és feloldatlan ellentmondások. (3)

Arról azonban nem tesz említést, hogy a jellegzetes sztyeppi jelek - ha ezek valóban sztyeppi jelek, mint azt az eddig kutatás és a székely jelekkel való rokonságuk alapján sejteni lehet - mit keresnek a zománcképeken (2. ábra). Nyilvánvalóan a hun ősvallás jelkészletéből kerültek a keresztény zománcképekre a székely írásjelek felmenői és rokonai. Ezért könnyebb azt gondolni, hogy nem Bizáncban, hanem a hun időkben a mervi oázisban működő keresztény püspökség megrendelésére (vagy műhelyében?) készültek a korona alkatrészei. 


3/a. ábra. Részlet az abroncson lévő azsúr zománclemezekről, amelyek az áttetsző kőből rakott hegyeket, az égi országot ábrázolják, a magyar hieroglif írás segítségével elolvashatók Nagy ország és Sar ország (mai magyarsággal: Úr országa) alakban, Révay Péter koronaőr szerint ezek a Magyarországba bekebelezett országok és tartományok jelképei (közli: Katona/1979)




3/b. ábra. Szarmata rúdvégi mondatjel, a kövekből rakott világoszlop (a Tejút) csúcsán trónoló isten jelképével, olvasata a magyar hieroglif írás segítségével: Magasságos ős köve 



3/c. A magyar királyi jogar áttetsző kristálygömbje is az ég megidézése, mert a jogar nyelén az eget tartó fa árázolási konvenciót látjuk


A pártán lévő azsúr zománcokról csak annyit árul el a szerző, hogy azok nem készülhettek sem nyugati, sem bizánci műhelyben (4). Ennél sokkal többet nem is mondhat, ha meg sem próbálja értelmezni a képjelek képi tartalmát. Az áttetsző zománcok ugyanis a keretük íves, vagy csúcsos alakjától függően a Nagy ország, vagy a Sar ország (mai magyarsággal az Úr országa) mondatot rögzítik a magyar hieroglif írás jeleivel. Az ősvallás égről alkotott elképzeléseit ismerők számára az is nyilvánvaló, hogy az azsúrzománcok azért áttetszőek, mert a régiek az eget jéghez, üveghez hasonló kőből valónak gondolták (3. ábra).

Hasonló következtetésekre juthatunk a lépcsős toronytemplom (a világoszlop) Szent Koronán látható ábrázolását illetően is (4/a. ábra). Ennek is a hun, avar és magyar ábrázolásokon találjuk a párhuzamait (4/b-d). Természetesen előfordulhat ez az ábra bizáncinak minősített tárgyakon is, ám - ha ilyennel találkoznánk - akkor az csak a kutatás ilyen irányú (a hieroglifák felé néző) kiterjesztésének fontosságát húzná alá.

Hogy Barabássy Miklósnak a magyar hieroglifáktól és általában a szemantikától való elzárkózása mennyire igazolja a megbízhatóság csökkenésére vonatkozó álláspontomat, azt a dolgozat alábbi részlete illusztrálja: "Günter Wolf német történész szerint a két oldalon lévő ciprust nem lehet bizánci keresztény felfogás szerint értelmezni mert a ciprus a halált jelképezi. A Pantokrátor mellé, mint az örök élet jelképe, a pálma talál. Itt jegyzem meg, hogy a tuja ciprusféleségek megnevezése németül Lebensbaum (jelentése életfa) aminek a gyökereit nem ismerem, de nyilván ellentétben áll a bizánci keresztény kultúrával. Ráadásul germán nyelvterületen nincs is pálmafa. A Krisztuskép és a keresztpánt Pantokrátora az a két olyan egyedi művészettörténeti példa, ahol a Pantokrátor két tujával jelképezett életfa között jelenik meg. Ezért legtöbben a két kép között valós kapcsolatot vélnek, úgy, hogy az egyik a másik másolata. Hogy melyik az eredeti annak eldöntésére Pap Gábor művészettörténész észrevételeit tartom elfogadhatónak. Ha megfigyeljük a keresztpánt életfáit, (A Krisztus lemez két oldalán látható), akkor azokon egy olyan organikus lombozatot látunk melynek díszítési ornamentikája megegyezik az apostolok esetében is használt ornamentikával. A Krisztus melletti életfa törzse bár megegyezik a keresztpánt életfáinak törzsével de a lombozat teljesen természetellenes, mivel a ciprusok ágazata nem látszik, a díszítése is értelmezhetetlennek tűnik."

A ciprusok jelenléte és értelmezése alapjaiban érinti Barabássy Miklós eredeztetés-elméletét. Ő a technikai megoldások vizsgálata alapján 1000 után és német területen képzeli el a Szent Korona egyes elemeinek születését. Elmondja, hogy ezt a tuja ciprusféleségek megnevezése németül Lebensbaum (jelentése életfa) megerősíteni látszik - ám hozzátehetjük, hogy ez az értékelés hun eredetű lehet a németeknél. Megemlíti azt is, hogy ez a minősítés nem származhat Bizáncból, mert a ciprus ott a halált jelenti. További két tény is ellene szól a német eredeztetésnek, mondja a szerző: egyrészt német nyelvterületen nincs ciprus, másrészt "a díszítése értelmezhetetlennek tűnik". Ismét csak azt tehetjük hozzá, hogy mindezek megmagyarázhatók a hun hatással. A hunok jártak, sőt otthon voltak Perzsiában, ahol a ciprus őshonos és ahol a tűzimádó kultusszal összefüggésben a kemény, illatos és égetve is kellemes szagú fájukat örökkévalónak és elpusztíthatatlannak tartották. A szerző számára értelmezhetetlen "díszítés" pedig a hunok által használt magyar hieroglif írás. A Krisztus zománcon egy istenidéző szertartás hieroglifikus szövegét rögzítették s e szöveg néhány szójele jutott a ciprusokra. 



4/a. ábra. A Szent Korona Szent Péter zománcának részlete a Magas kő olvasatú, a világoszlopot jelképező lépcsős toronytemplomot ábrázolja



4/b. ábra. Magyar báni dénáron a királyságot jelképező kettős kereszt (égig érő fa, Tejút) tövében szerepel a lépcsős toronytemplom


4/c. ábra. Avar fémlemez a lépcsős piramis ábrázolásával a zamárdi temetőből



4/d. ábra. Hun csat lépcsős toronytemplom, vagy a világoszlop ábrázolásával (Bóna István nyomán)

 

Jegyzet 

(1) Tudjuk, hogy a polichróm ékszerkészítés divatja keletről, éppen a hunokkal jött Európa középső és nyugati térfeleire. Szergej Botalov arról is tájékoztat, hogy a hun leleteket a régészek előszeretettel minősítik szarmatának, vagy germánnak. Ennek fényében a szerző technikai jellegű elemzései is féloldalasnak tűnnek, mert dolgozatában háttérben marad a keleti (hun stb.) ékszerek világa. A német környezetben megtalált rendkívül érdekes ötvöstechnikai párhuzamok akkor lennének igazán bizonyító erejűek, ha a keleti ötvöstechnikai megoldásokról is tájékoztatna. 

Irán északi része (benne az ékszerkészítéséről híres, üveggyártással is rendelkező Merv) vagy 150 évig adózott a heftalita hunoknak. Ezzel összefüggésben a magyar krónikák királylistájában Keve és Keár alakban szerepel két iráni császár: Kavád és Khoszró (Nusirván) neve. Kavádot a hunok ültették vissza Irán trónjára s a hun feleségétől született meg Khoszró Anosirván, akitől a török források szerint a Szent Koronát kaptuk. Erről részletesen írtam az irodalomjegyzékben szereplő dolgozatomban. 

A hunok meghatározta Kelet emlékein százszámra találunk a magyar hieroglif írás jeleivel elolvasható mondatokat. Minden okunk megvan arra, hogy a Szent Koronán létező hasonló hieroglifikus (ősvallási vonatkozású jelekkel írt) mondatokat figyelembe vegyük.  

(2) Ez a módszertani jelentőségű fordulat illusztrálja azok gyakorlatát, akik a szakmai felvetésekre csak jelzőosztogatással és "drasztikusabb" megoldások kilátásba helyezésével képesek válaszolni. E megközelítés szerint a szemantika eleve másodrangú kutatási terület, különösen, ha az ősvallási vonatkozású, a székely írással és a hun-magyar azonosság álláspontjával kapcsolatos. A szerző "mérnöki szemmel" vizsgálja a Szent Korona alsó részét, ami a komolyan vehető megállapításai körét korlátozza

(3) Barabássy Miklós a Szent Korona abroncsát bizánci királynői tiarákhoz hasonlítja, ám megjegyzi, hogy Bizáncban nem volt szokásban a beavató korona és a koronákat nem örökölték. A bizánci uralkodócsalád tagjai nem is zománcképekkel, hanem csak ékkövekkel díszített koronákat viseltek.

(4) A transzlucid, vagy más néven „ajour” zománcokból nyolc darabot találhatunk a Koronán, amelyek a pártázat alkotóiként csúcsos és íves foglalatban helyezkednek el. Áteső fény hatására zöld és kék színben tündökölnek. E zománctípus kialakítása igen magas szintű zománcművészeti képzettséget igényel, ugyanis a zománc mögött nincs hordozó aranylemez, azt a kiégetés után eltávolítják. A pártázat áttetsző zománcai mind technikailag, mind formailag erősen különböznek a többi zománcképtől. 


Irodalom 

Révay Péter Turócz vármegyei főispán rövid emlékiratai Magyarország több mint 600 éve tündöklő Szent Koronájának eredetéről, jeles és győzedelmes voltáról, sorsáról (Megjelent: Katona/1979)

Katona Tamás (szerkesztő): A korona kilenc évszázada, Magyar Helikon 1979.

Barabássy Miklós: A "görög koronának" nevezett Szent Korona alsó része mérnöki szemmel (academia.edu)

Varga Géza: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma 

Varga Géza: Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást? 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás 

Varga Géza: Istenidéző szertartás szövegkönyve a Szent Koronán  


Varga Géza 


Cserépmadár szállás (parasztházból kialakított őrségi szállás) 3 szoba, 3 fürdőszoba, konyha, étkező, 11 ágy

Csinyálóház (különleges szépségű lakosztály önálló épületben) 2 háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy