Jóma szár (Jóma úr) mondat Arszlántepéről

Merike Joosep tette közé a közösségi hálón az alábbi ismertetést és néhány képet is Arszlántepéről, Anatólia első városállamáról. Az általa adott angol szöveg és a google fordító által készített fordítása (1) alább olvasható. 

A képek közül a falra festett jelek keltették fel a figyelmemet. Ezekből néhány a magyar hieroglif írás jeleivel megegyezik és Jóma, vagy Jóma szár (mai magyarsággal: Jóma úr) alakban elolvasható (1., 2., 4., 5. ábra). A Jóma ligatúra egyik összetevője a kacskaringó alakú jó "jó, isten, folyó" hieroglifa, ami az égig csapó hullámtarajt ábrázolja és a Tejútra utal. A ligatúra másik összetevője a lépcső, ami a kínai írásban a "magasba vezető út" jele, a székely írásban az "m" betű - s a kőkorban a ma "magas" szójele lehetett. Tehát a ligatúra képi tartalma a magasba vezető útként szolgáló, Istennel azonos égi folyó, a Tejút. A magyar adatok alapján ez Jóma alakban olvasható ki. Ezt az olvasatot a szó (magyar ima, finn jumala "isten") és a mitológiai alak nemzetközi párhuzamai (pl. iráni Jima) igazolják.

Az ábrákon látható hieroglifikus feliratok Arslantepe VI periódusában, i. e. 3350 – 3000 körül készültek, amikor a fazekasárun az Uruk kultúra erőteljes hatása érvényesült. Feltehetően ezek az egyik legkorábbi előfordulásai a Jóma ligatúrának. Mivel a Jóma ligatúra az amerikai indiánok leggyakrabban használt népi jele, szükségképpen felveti azt a kérdést, hogy mikor is vándoroltak át e jel használói Amerikába? (2) A Jóma ligatúra a nemzetközileg ismert és széles körben elterjedt, eredetileg még Afrikából származó jelkészlet harmadik generációjához tartozik (az Édentől keletre elnevezésű csoport jellemzője). 

- Az első volt az Afrika jelcsoport (150 - 30 ezer év). Ezt tárta fel Genevieve von Petzinger. 

- A második volt az Éden jelcsoport (60 - 15 ezer év), amely az előzőnek egyfajta kiegészített változata. Ez jutott el pl. a Mas d' Azil-i barlangba is. 

- A harmadik pedig az Édentől keletre jelkészlet (az utóbbi 20 ezer év), amelyre a Jóma ligatúra jellemző. Ezek a korszakolások természetesen csak nagyon durva becslések, amelyek pontosítása további írástörténeti kutatás feladata lehet. Azt az írást elterjesztő folyamatot vázolja ez a hármas csoportosítás, amit az Afrikából szétvándorló Homo sapiens sapiens végzett. Ez a vázlat szükséges a Jóma ligatúra etnikumjelző szerepének megértéséhez. Azok a népek ugyanis, akik ismerték és használták a Jóma ligatúrát (az Őrségtől Amerikáig), laza etnokulturális rokonságban vannak egymással. E rokonság őshazája valahol az Édentől keletre lehetett, amerre az Árpádház genomja is megszületett s ahonnan a sztyeppe, majd Amerika benépesedése is történt. 

1. ábra. Ismerős hieroglifák Arslantepe falain, balról az első a Jóma szár (mai magyarsággal: Jóma úr) mondat

2. ábra. Áttekintő kép a Jóma szár kezdetű jelekkel díszített falról

3. ábra. Egy másik részlet a jelekkel díszített falról

4. ábra. További Jóma ligatúrák a kastély falán

5. ábra. Áttekintő kép a további Jóma ligatúrákról

6. ábra. Lovas alakja a kastély faláról

7. ábra. Arszlántepe madártávlati képe

8. ábra. A lelőhelyet a kőbe faragott oroszlánjairól nevezték el

9. ábra. Festett falrészlet

10. ábra. Arszlántepe helyzete Törökország térképén

Jegyzetek

(1) Arslantepe, the first city-state of Anatolia.

Arslantepe, a 30 m high mound located around 7 km east of Malatya (Türkiye) and 12 km south-west of the Euphrates River, is home to remains found in layers dating from 5000 BC to the 11th century. Particularly, the finds in the layers dating to 3000 BC brought to light the early traces of the development of humanity as a complex social organization, establishing a state, before the era of written documents. The palace structure and many seals unearthed in Arslantepe, dated to 3300-3000 BC, proved that Arslantepe was an administrative and commercial center. According to Hittite sources, the city was called Malitiya/Melid at that time.

The most prominent period of Arslantepe was in the Late Chalcolithic period, when the so-called palace complex was constructed. The corridor walls of the palace are decorated with print motifs and wall paintings. The presence of a large number of stamps in various parts of the building reveals the intensity of administrative activities and the large number of officials working.

Among the remarkable artifacts displayed in the Malatya Museum are, also, the world's oldest swords and spearheads found together in the Old Bronze Age (3200-3000 BC) layer. With their matchless forms and production techniques for their period, these artifacts, made of arsenic alloy and some of them inlaid with silver, are quite outstanding from an archaeological viewpoint.

A structure - probably temple - had colorful figures depicting power and engraved relief plates on its walls. Numerous pottery and also pottery similar to Mesopotamia are among the artifacts unearthed.

Arslantepe (arslan=lion and tepe=hill) gets its name from the lion statues excavated at the location. Its Lion Gate and the courtyard were decorated with numerous orthostats.

Arslantepe, Anatólia első városállama.

Arslantepe, a Malatyától (Türkiye) körül 7 km-re keletre és az Eufrátesz folyótól 12 km-re délnyugatra található 30 m magas domb, i.e. 5000-től a 11. századig terjedő rétegekben található maradványok otthona. Különösen az i.e. 3000-re datálható rétegekben lévő leletek hozták fényre az emberiség mint összetett társadalmi szervezet, államalapító fejlődésének korai nyomait, még az írott dokumentumok korszaka előtt. Arslantepe-ben előásott palotaszerkezete és számos pecsét bizonyította, hogy Arslantepe közigazgatási és kereskedelmi központ volt. Hettita források szerint akkoriban Malitiya/Melidnek hívták a várost.

Arslantepe legkiemelkedőbb időszaka a késő kalcolitikus korban volt, amikor az úgynevezett palotakomplexumot építették. Nyomdai motívumok és falfestmények díszítik a palota folyosófalait. Az épület különböző részein nagy számú bélyeg jelenléte elárulja az adminisztratív tevékenységek intenzitását és a tisztviselők nagyszámát.

A Malatya Múzeumban kiállított figyelemre méltó műtárgyak között a világ legrégebbi kardjai és lándzsahegyei is megtalálhatók az öreg bronzkori (ik.e. 3200–3000) rétegben. Ezek az arzén ötvözetből és néhány ezüsttel berakott műtárgyak régészeti szempontból igen kiemelkedőek.

Egy szerkezetnek - valószínűleg templomnak - színes figurái voltak, melyek erőt ábrázolnak és gravírozott könnyítőlapok a falain. Számos Mezopotámiához hasonló kerámia és kerámia is szerepel a feltárt műtárgyak között.

Arslantepe (arslan=oroszlán és tepe=domb) a helyszínen kiásott oroszlán szobrokból kapta a nevét. Oroszlánkapuját és az udvarát számos ortosztatus díszítette.

(2) A Jóma ligatúra előfordul az 5300 éves arszlántepei kastély falán és a 4000 éves Tarim múmiákon is. Ezek a legkorábbi ismert előfordulásai a Jóma ligatúrának. Az a népesség azonban, amelyik a Tárim-i múmiákat hátrahagyta, a genetikai jellemzői alapján kb. 10 000 éve élhet a környékén. Az amerikai indiánok őseinek Amerikába vándorlását leggyakrabban a jégkorszak végéhez kötik, tehát kb 12 000 évesnek gondolják, ám ennél korábbi időpontokat is emlegetnek. Nem tudjuk, hogy a nyilván több hullámban történt népesedés melyik csoportja vitte magával a Jóma ligatúrát.

Irodalom

Varga Géza: A Tarim múmiák hun- és indiánrokon genomja igazolja a Jóma ligatúrával kapcsolatos írástörténeti felismerést

Varga Géza: Horváth Csaba a magyarul beszélő szkítákról 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza

Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

Cserépmadár szállás & Csinyálóház imázsvideó

A Tarim múmiák hun- és indiánrokon genomja igazolja a Jóma ligatúrával kapcsolatos írástörténeti felismerést

A Jóma ligatúra egy kőkori isten nevét rögzíti és megtalálható az Őrségtől Amerikáig a magyarságnál és a rokonainknál. Rokonnak tekintve sok népet a szkítáktól és az obi-ugoroktól az indiánokig. Amikor ezt a jeltörténeti összefüggést megértettem, kiosztottam magamra az írástörténész jelzőt. Kaptam is aztán érte hideget és meleget is. Ám most egy váratlan genetikai megerősítését olvasom az írástani felismerésemnek (amennyire ez egyáltalán lehetséges).

1. ábra. A Kr. e. 1000 tájáról származó Cherchen ember néven emlegetett Tarim-múmia halántékán a Jóma ligatúra olvasható

Patricia Claus tollából jelent meg egy cikk a greekreporter.com hasábjain Tarim Mummies from China May be Ancestors of Native Americans, magyarul, (magyarul A kínai Tarim múmiák az amerikai őslakosok ősei lehetnek) címmel 2022. nov. 6-án. Ezekben a cikkekben "természetesen" egy szó sem esik a Tarim-i múmiákon lévő jelekről. Pláne azt nem vette észre senki, hogy ezek a hun eredetű székely írás jeleivel egyeztethetők. Ezért a jelhasználatra vonatkozó kiegészítéseket csak én teszem hozzá a kutatók által mondottakhoz - ám ezek jól kiegészítik egymást. A Jóma ligatúra megtalálható a magyarságnál (6. ábra), a szkíták elődeinél (4. ábra), a szkítáknál (3. ábra), a hunoknál (2. ábra) és az amerikai indiánoknál (5. ábra) is.

A cikkíró hivatkozik egy, a Nature folyóiratban megjelent, Christina Warriner antropológus és társai által írt tanulmányra, miszerint a kínai Hszincsiang régióban talált bronzkori Tarim múmiákon végzett DNS-vizsgálatok a közelmúltban feltárták e múmiák genetikai kapcsolatait. A közelmúltban végzett kutatások csak azokra a múmiákra vonatkoztak, amelyek a Taklamakán keleti szélén található Xiaohe sírkomplexumban kerültek elő.

2. ábra. Az isten szavunk előfordulásai (balról jobbra): Amur menti sziklarajz 6000 éves sámánábrázolásán lévő szimmetrikus szöveg olvasata: szár Ak isten ügy szár (mai magyarsággal: Heraklész isten a folyó ura), krími szkíta aranykorona és egy nagykörűi honfoglalás kori veret Isten olvasatú hieroglifái, a sziklarajzon fordított a szórend

Hozzátehetem, hogy kezdetben a világos hajú, európai szabású Tárim-i múmiákat hunnak tartották, hiszen az időszámításunk előtti évezredekben e területeken a magyarul beszélő hunok és rokonnépeik éltek. Igazolja e magyar jel- és nyelvhasználatot többek között egy Amur-menti sziklarajz is Kr. e. 4000 tájáról (2. ábra), aminek a szójelekből álló mondatát magyarul lehet elolvasni.

Később egyre inkább azt kezdték el hangoztatni a szerzők, hogy e Tarim-i múmiák az indoeurópaiak hagyatékához tartoznak és a tokhárokkal próbálták azonosítani őket. Szinte természetes volt ez a hun-tokhár váltás a "tudományos konszenzus" szalonjaiban, hiszen az újgazdag indoeurópai népek jó ideje meg tudják vásárolni a mérvadó tudósokat. A most bejelentett genetikai vizsgálat azonban nem igazolja a történelemhamisítókat. E múmiák nem a területre bevándorolt ​​indoeurópaiak maradékai (ilyen indoeurópai bevándorlás sohasem volt - VG). Az derült ki, hogy a Tarim mumiák az amerikai indiánok őseivel állnak genetikai kapcsolatban és ezen a területen őshonosok.

A jelen írástörténeti blogban emlékeztetni kell rá, hogy ugyanezt a kapcsolatot a Jóma ligatúra alapján már korábban is kimutattam (1. ábra). Ez a Jóma ligatúra megtalálható a magyar népművészetben, a szkíták-hunok régészeti leletein és az amerikai indiánoknál is. A Jóma ligatúra az égig csapó hullámtaraj, azaz a Tejút egyfajta ábrázolása. Azért festették a halántékra, mert ezzel jelezték a Tejúttal azonos Jóma istennel létező kapcsolatukat. Ezt írtam erről 2018. március 29-én A marajó indiánok magyar-azonos jelei c. blogbejegyzésemben (a cikkhez mellékelt kép megjelent a Magyar hieroglif írás c. kötetben is): 

"A jelek egyezése nem tulajdonítható a véletlennek. A Nemetz Tibor matematikussal elvégzett valószínűségszámításunk azt bizonyította, hogy a hasonlóság a jelek világában is a genetikus kapcsolat jele. Ehhez azt tehetem hozzá a több évtizedes kutatásaim alapján, hogy a hasonlóság magyarázata az ősvallás eredendő rokonsága. A közös jelek a kőkori ősvallás jelképei voltak kb. 50 000 évvel ezelőtt, amikor a Homo sapiens sapiens Eurázsia belső területeit és Amerikát később benépesítő csoportjai még közös őshazában éltek a Közel-Keleten (erről bővebben a Magyar hieroglif írás c. kötetből tájékozódhat az olvasó). Ezt a közös jelkészletet örökölte és őrizte meg a marajo és a magyar nép is egy beláthatatlanul hosszú folyamat során. E kőkori írás szójeleket használt, azokból ligatúrákat, jelmontázsokat, ábrázolási konvenciókat és világmodelleket állított össze. Az ősvallás korlátozott igényeinek megfelelően csupán néhány ősvallási jelentőségű szót, vagy mondatot lehetett vele rögzíteni. A felhasznált képszerű szójelek fonetikusak voltak, az eddigiek alapján eredetileg egy szótagos szavakat jelöltek. A lényegében azonos jelforma-készlet mellett ezeket a tulajdonságokat (a ligatúra, jelmontázs, ábrázolási konvenció és világmodell készítésének szokását) napjainkig ki lehet mutatni az eurázsiai és amerikai archaikus jelhasználatban. Ezek a kőkori jelek ma elsősorban a népművészetek jelkészletében találhatók meg."

A valójában nem is létező akadémikus "írástudomány" azonban képtelen ilyen nagyívű írástörténeti kapcsolatok megemésztésére, mert a világ dolgai között létező törvényszerű összefüggések felismeréséhez kreativitásra és intelligenciára lenne szüksége. Az akadémikus áltudomány végzetes lemaradásban van az írástörténeti kutatások terén. Ennek oka, hogy évtizedeken át elmulasztották a székely írás eredetének kutatását. E kutatást a körön kívüliek végezték, így aztán az írástörténeti eredményekhez a tudományos fokozatok birtokosai érdemben hozzá sem tudnak szólni. Az MTA 2021-ben kiadott rováskorpuszában Vásáry István szerkesztő például kijelenthette, hogy a magyarságnak nincsenek olyan képszerű szójelei, mint amilyen a kínaiaknak vannak. Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet írástörténésze számára pedig az volt a legfontosabb, hogy leszögezze: azt a futóbolondot, aki szakmányban olvas el díszítéseket, nem kell idézni sem. Ezért aztán nem alakulhatott ki társalgás sem a tudósok között azokról a szójelekről, amelyeket a szkíták, hunok és a Tárim-medence múmiái is viselnek.

Mondanom sem kell, hogy a Cherchen-i ember halántékán lévő Jóma ligatúra nem csak elolvasható, hanem díszes, sőt képszerű is. Ez egyrészt cáfolja a fenti "tudós" álláspontokat, másrészt azt is jelzi, hogy amíg a nyílt tudomány elvei helyett a cenzúrát és a valótlanságok terjesztését végzik a szerzők, addig nem is lesz előrelépés ezen a szakterületen. Pedig a magyar genetikai kutatásokat, amelyek a hun-magyar azonosság irányába mutatnak, meg kell még támogatni az írástörténeti eredményekkel is, mert a gének semmit sem rögzítenek a kulturális identitásból. S e feladatra a hieroglifikus nyelvemlékeink hasznosítása lenne alkalmas. A kritika módszertanával A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika c. cikkemben foglalkoztam. 

A Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Tarim-múmiák génjei az amerikai indiánok felé mutatnak. Egyúttal azt is jelzik, hogy a Tarim-i emberek genetikai rokonságban állnak a szibériaiakkal is. A genetikai vizsgálatok alapján e múmiák nem tartoztak a korai indoeurópai kultúrák népéhez. Sírjaikat függőleges facövekekkel jelölték, ami a kopjafáinkat juttatja az eszünkbe. Ezeket a múmiákat korábban főleg a szaka (tokhár) kultúrához kötötték, persze tévesen. A szaka kapcsolat igaz is lehet, ám a szakák (az altáji szkíták) a hieroglifikus nyelvemlékeik alapján nem indoeurópaiak voltak, hanem a mi rokonaink (3. ábra). A Tarim-i emberek nem álltak közvetlen genetikai kapcsolatban egyetlen közeli néppel sem. 

3. ábra. Egy paziriki szkíta szőnyeg Magasságos Jóma köve alakban elolvasható mintája

Choongwon Jeong szerző, a dél-koreai Szöuli Nemzeti Egyetem populációgenetikusa szerint a 13 legrégebbi múmiából származó 4000 éves DNS azt jelzi, hogy nem történt genetikai keveredés egyetlen közeli néppel sem. Az ókori észak-eurázsiaiak külön népként tűntek fel 10 000 évvel ezelőtt. A Tarim-i nép az ókori észak-eurázsiaiak (ANE) leszármazottja. A pleisztocén korszakból származó emberek, akik nagyrészt körülbelül 10 000 évvel ezelőtt bukkantak fel, közvetlenül az utolsó jégkorszak vége után, amikor a gleccserek mindenhol olvadtak az északi féltekén. A kutatók szerint ezekből az ANE egyedekből származó gének már csak néhány mai nép genomjában léteznek – nevezetesen a szibériai és az amerikai kontinensen élő őslakosok körében.

Az új DNS-kutatás nem csak a fent említett Tarim múmiák génjeire terjedt ki, hanem a hasonló korú múmiákéra is, amelyeket a Dzsungáriai régióban fedeztek fel Hszincsiang északi részén. Ez a lakosság azonban az impozáns Tienshan hegység másik oldalán élt, amely kettéosztja a régiót. Felfedezték, hogy az ősi dzsungárok – a mintegy 800 kilométerre délre élő tarimoktól eltérően – részben az őslakos ANE-népektől, részben pedig a dél-szibériai Altaj-Szaján hegységben élt pásztornépektől (az afanaszjevo kultúra népességéből) származnak. 

4. ábra. A Kemosovszkij idol (Kr. e. I. ée.) négy oldala, egy Jamnaja kurgánról, közülük a harmadik a hátoldal ábrázolása: az égig érő, istennel azonos fa (a szár) csúcsán az ős hieroglifa (a Tejút hasadéka, amelyben karácsonykor a Nap kél) az ős szár (mai olvasattal az ősúr) mondatot rögzíti

A kutatók téves feltételezése szerint ez utóbbi embercsoport erős genetikai kötődést mutatott a korai indoeurópai jamnaja népekkel, akik a mai Dél-Oroszország területén éltek. Hozzátehetem, hogy a jamnaja-afanaszjevo genetikai kapcsolat igaz lehet, ám ezek indoeurópaiságát semmi sem bizonyítja. Úgy vélik a szerzők, hogy az afanaszjevo pásztorok elvándoroltak és keveredtek Dzsungária helyi vadászó-gyűjtögető népeivel. Eközben a „Tarim nép megőrizte eredeti ANE ősei génjeit” – mondta Jeong a Live Science-nek. Hozzáfűzhetem, hogy a jamnaja kultúra népei - a hieroglifikus írásemlékek tanúsága szerint (4. ábra) - nem voltak indoeurópaiak. Egyébként sem létezik indoeurópai gén, ami alapján a jamnaják indoeurópaiságát a genetikusok ki tudnák mutatni. A gének ráadásul nem is rögzítik a kulturális identitást. A jamnaják indoeurópaisága csak egy komolyan vehető érvekkel meg sem alapozott, ám ennek ellenére elterjedt közmegállapodás a "tudományos konszenzus" világában. Nem kell elhinnünk ezt a téveszmét, hiszen a tudományos bizonyítás nem népszavazással történik. Azaz a Nature-ben is megjelenhetnek tudománytalan álláspontok - ha az az indoeurópaiak nagyságát látszik alátámasztani s ha a szerkesztők nem veszik figyelembe a hieroglifikus nyelvemlékeket. 

5. ábra. Red Mesa edény 1000 tájáról, alsó részén egymásba fonódó Jóma ligatúrákkal

„A tarim nép genetikailag elszigetelődött szomszédaitól, miközben kulturálisan rendkívül jó kapcsolatuk volt ... A gének és a kulturális elemek nem feltétlenül mozognak együtt” – összegezte Jeong. Ezt az eleven kulturális kapcsolatrendszert alá is támasztja a Jóma ligatúra rendkívüli elterjedtsége. A fenti megállapítás azt a kérdést veti fel, hogy a gének, vagy a kultúra azonosságát keressük-e, amikor a magyarság őstörténetét kutatjuk? Ha a mai magyarság kulturálisan egységes, de a genetikája ehhez képest sokágú. S ez a helyzet ugyanígy előfordulhatott az őstörténetünk bármelyik pillanatában. Sőt, könnyebb azt gondolni, hogy ez a genetikai kevertség és egyúttal kulturális azonosság (például az isten szavunk használata) lehetett jellemző a magyarság őstörténetére.

6. ábra. Buzsáki hímzés Jóma ligatúrákkal

Irodalom

Patricia Claus: Tarim Mummies from China May be Ancestors of Native Americans, (A kínai Tarim múmiák az amerikai őslakosok ősei lehetnek) greekreporter.com 2022. nov. 6.

Varga Géza: Horváth Csaba a magyarul beszélő szkítákról 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Jóma szár (Jóma úr) mondat Arszlántepéről

Varga Géza

Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

Cserépmadár szállás & Csinyálóház imázsvideó

A Tordos-Vincsa kultúra botvégi idoljának magyarul elolvasható mondata

Gunnar D Hiptmair mutatta be a közösségi hálón a Tordos-Vincsa kultúra kb. 6000 éves ausztriai idolját (1. ábra). Az idol a Tejúttal azonosított istent idézi fel jelek segítségével. E cikkben az idol hieroglifáit (vallási jelentőségű szójeleit) olvasom el. E szójelek a magyar hieroglif írás jelei, amelyeket a 90-es években rekonstruáltunk az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunkában. A Tordos-Vincsa kultúra 210 jelét Winn mutatta be és én tisztáztam, hogy ezek közül 49 egyeztethető a székely írás jeleivel (5. ábra). A Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámításunk szerint ez a hasonlóság nem a véletlennek, hanem a jelkészletek genetikai kapcsolatának köszönhető. A székely írást ma alfabetikusnak tartják, de a napjainkig vannak szó- és mondatjelei. A magyar népi, uralmi és vallási jelhasználatban is találkozunk velük. 

A hieroglifikus szövegek ma már különösnek tűnő szabályokat követő, vallási jelentőségű, képszerű jelmontázsok, amelyekben egyes rövid mondatrészek ismétlődnek. Ilyen ismétlődő fordulat kettő is akad a most vizsgált idolon: a jó nagy és a szár ten "úr(is)ten" mondatrész. Ezek néhány párhuzamát is bemutatom az alábbi fejezetekben. 

E hieroglifák és az írásemlék-párhuzamok segítségével sorozatban olvashatjuk el a hasonló hieroglifikus szövegeket, a legkorábbi magyar nyelvemlékeket. Az olvasatokat eddig tudományos igénnyel nem cáfolta senki. Az érdemi hozzászóláshoz ugyanis ismerni kellene a szakterületet. Ám senki sem akad, aki ezért dolgozni és gondolkozni is hajlandó, vagy képes lenne (1). 

1/a. ábra. Botvégi idol a Tordos-Vincsa kultúrából (Ausztria), jelei az Istennel azonos égig érő fát (a Tejutat) idézik (fotógrafika)

1/b. ábra. A türkizből és aranyból formált szarmata rúdvég szintén az Istennel azonos világoszlop (a Tejút) modellje, hieroglifáinak olvasata: Lyukó magasságos ős köve

A jelszerkezet alapján a Tordos-Vincsa idol egy ősvallási istenidéző szertartás kelléke volt, az Isten megidézését szolgálta. A halandók előadták a fennvalónak az őket foglalkoztató kérdéseket és hálát adtak neki az életért. S persze kíváncsian várták az Isten megjelenését, meg az időszerű kérdéseikre adott válaszát. Ez utóbbi lehetett szóbeli üzenet, vagy tevőleges cselekedet (eső, a nappalok hosszabbodása, gazdag termés, szapora gyermekáldás stb).  Hasonló szertartási szövegek az utóbbi 40 000 évből egész Eurázsiában előkerültek, nagyjából hasonló hármas szerkezettel.

Az idol jeleinek első és utolsó csoportja - a kőkori eredetű szertartási szövegkönyvek szabályai szerint - egyenes vonalakból áll. Ez a vonal a székely írásban jellemzően ferde és az "r" hang jele, a hettita hieroglif írásban függőleges s ott a rá szótagjele, az avaroknál vízszintes és a ragyogó szójele. Az első csoportba tartozó jelek olvasata ezen a Tordos-Vincsa idolon: Ragyogj, ragyogj, ragyogj, ragyogj! A harmadik csoportba tartozó jelek olvasata: Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. A kétféle olvasatra az ad lehetőséget, hogy a szójelek nem jelölik a ragozást s a legkorábbi írásokban egy szójelnek gyakran több jelentése is volt. Azt, hogy a két csoport közül melyik az első és melyik az utolsó, egyelőre nem tudjuk.

Az idol jeleinek középső csoportja az epiphaniát, az Isten megjelenését dokumentálja. Lentről felfele a Lyukó jó nagy szár ten, mai magyarsággal: Lyukó a jóságos nagy úr(is)ten mondatot rögzítik. A jelek és a hozzájuk kapcsolódó akrofónia-rekonstrukció leírását a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre. 

A Lyukó hieroglifa

2/a. ábra. A Tordos-Vincsa botvégi idol alján két koncentrikus kör van, ami a lyuk szót, vagy Lyukó isten nevét rögzíti, jelentést hordozhat a jel közepén látható fizikai lyuk is

Lyukó egy kőkori isten neve, akinek a tiszteletéből maradtak ránk például a Luca napi szokások. A hunok és az avarok istenének egyik neve volt. Az istennév fennmaradt a magyar földrajzi nevekben, például Lyukóbánya nevében is. A honfoglalás korában, de egy továbbélő avar népesség által készített bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókán olvasható a Nagyon nagy Lyukónak szövegű fohász is.

A "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció a magyar nyelvre, vagy egy magyarral rokon nyelvre utal, mert a két koncentrikus kör csak a magyar írásban jelenti a lyuk szót, vagy Lyukó isten nevét. Az ábrázolási hagyományban ismertek olyan lyuk, Lyukó hieroglifák, amelyek közepén egy fizikai lyuk is található. Ezek azonban csak olyan népek (például hunok és avarok) hagyatékából ismertek, amelyek magyarul beszéltek. Ezért ez az írásemlék a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvencióval együtt egy rovológiai etnikumjelző, azaz magyar nyelvemlék.

Hasonló tanulságot szolgáltató genetikai eredményről számolt be a Demokrata c. hetilapban (2022. június 15.) Ágoston Balázs tollából Szent Márton magyar származásáról, a hun-magyar azonosságról és a kárpát-medencei őshosságunkról cím alatt megjelent riport is. Az MKI kutatói által a Current Biology tudományos szakfolyóiratban 2022. május végén a genetikai kutatási eredményeikről közreadott dolgozatról tájékoztatja a hazai közönséget. A riport szerint "kiderült, a mai magyarság legnagyobbrészt a Kárpát-medence rézkori-bronzkori alapnépességétől származik, vagyis őseink legalább hatezer éve élnek itt folyamatosan, a keletről érkező bevándorlási hullámok pedig nem módosították jelentősen a Kárpát-medence genetikai állományát, hanem beleolvadtak, köztük a szintén a Magyarságkutató Intézet által bizonyítottan hunrokon Turul-dinasztia vezette magyarság. ... ezek a népek ... visszatérő rokonok voltak, nem pedig idegenek." 

Az állítást, miszerint a Tordos-Vincsa kultúra lakossága magyar (magyarral rokon) identitású volt, a rovológia és a genetika együttesen támasztják alá. Igazat adhatunk Török Tibornak, a genetikai projekt vezetőjének, miszerint a magyar őstörténetben számos olyan pont van, ahol el kell kezdeni az újraértékelést. Ehhez csak azt tehetjük hozzá, hogy a kulturális identitást a gének nem rögzítik, ezért elengedhetetlen a ránk maradt korabeli hieroglifikus nyelvemlékek hasznosítása is. 

2/b. ábra. Noin Ula-i hun lelet a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció előfordulásával

2/c. ábra. A szentgyörgyvölgyi korsó "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenciója a magyar nyelvre utal 

A Jó nagy mondatrész

3/a. ábra. A Tordos-Vincsa botvégi idol Jó nagy mondatrésze, a nagy hieroglifa az égbolt ívét, az azt középen alátámasztó jó "folyó, isten" hieroglifa pedig a Tejutat idézi

3/b. ábra. A zamárdi temetőből előkerült avar szíjvég részlete a Jó nagy sar (mai magyarsággal Jó nagy úr) olvasatú szembőlnézeti világmodellel ("eget tartó folyó" ábrázolási konvencióval)

A zamárdi avar szíjvégen az égbolt ívéhez csatlakozóan megtaláljuk a ragyogó hieroglifák csoportjait is (3/b. ábra), amelyek a Tordos-Vincsa idolon szintén láthatók (1. és 4/a. ábra). 

 

3/c. A Jó nagy mondatrész párhuzama egy veleméri világmodellről

3/b. ábra. Néhai Varga Sándor veleméri fazekas ládája, amelynek közepén a veleméri világmodell fennmaradt (fotógrafika) 

A szár ten mondatrész

4/a. ábra. A Tordos-Vincsa idol Szár ten, mai magyarsággal: Úristen olvasatú mondatrésze (a ragyogj/ragyogtál jelcsoportokkal)

4/b. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron fennmaradt a szár "növényi szár, úr" hieroglifa lineáris változata is az állat homlokán, valamint a ten "isten, élet" hieroglifa is a tenyésztés szervére helyezve

4/c. ábra. A zalavári Szár ős ten (mai magyarsággal Úristen) mondatjel (középen), a jelvény szár, ős és ten hieroglifái (balra, lentről felfele), valamint a nekik megfelelő mai magyar jelek (lentről felfelé: magyarszombatfai tányér szár jele, a székely írás "sz" betűje, valamint ős és ten szójele (jobbra)

4/d. ábra. A jelekből komponált kalotaszegi tulipán középső szirmában egy képszerű szár "növényi szár, úr" szójel található, miközben a két szélső szirom a ten hieroglifának felel meg

 4/e. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester másolt világmodellje, amelyben a szár ős ten (mai magyarsággal Úristen) szöveg jelenik meg

4/f. ábra. Az altáji festett kerámia kultúra Vojnikov által sorszámozás nélkül közölt edénye (balra) és egy muravidéki magyar tejesköcsög (jobbra) elolvasható díszítése egyaránt tartalmazza a (Berze Nagy János népmesekutató szerint az Istennel azonos) égig érő fát ábrázoló szár "úr" hieroglifát (a magyar edényen a szár hieroglifa lineáris és képszerű változata egyaránt szerepel)

A Zsivko Vojnikov (Žhivko Voynikov) által közölt altáji edényen (Kr. e. I. ée., 4/f. ábra) ugyanúgy szerepel a szár "növényi szár, úr" hieroglifa, amint a muravidéki népi tejesköcsögön (a képét Nagy Zoltánnak köszönöm) és a Tordos-Vincsa kultúra e cikkben tárgyalt idolján is. 

5. ábra. A Shan M M Winn által közölt Tordos-Vincsa jelek és a magyar jelkincs egyezései

Jegyzetek

(1) Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet korábbi főigazgatója levélben tájékoztatott arról, hogy nem tud és nem is kíván ezzel foglalkozni. Nyilván ezzel (a szójelek és a képszerű jelszerkezetek létének tagadásával) függ össze, hogy az intézet kiadványaiban szinte csak alá nem támasztható olvasatok jelentek meg pl. a jánoshidai tűtartóról, vagy a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókáról. A nem tudományos igényű értékeléseknek, legyenek azok támogató, vagy bíráló jellegűek, a szakmai párbeszédben nincs súlya. A tudományos igényű vitákat nem jelzőosztogatással vagy népszavazással döntik el. Az értékelés módszertanával A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika c. cikkben és a Magyar hieroglif írás kötet Írás, vagy díszítés? c. fejezetében foglalkoztam.

Irodalom

Shan M. M. Winn: Pre-writing in southeastern Europe: The sign system of the Vinca culture ca 4000 B.C. Westwrn Publishers, Calgary, Alberta, 1981.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017. 

Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása

Varga Géza: Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével

Varga Géza: Istenidéző szertartások szövegkönyve

Varga Géza: Veleméri világmodell

Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Nagyon nagy Lyukónak

Varga Géza: Ezüstjelvény a hieroglifikus "Úristen" mondatjellel Zalavár Várszigetről

Varga Géza: Horváth-Lugossy Gábor féligazságai a hun-magyar azonosságról, Szent Mártonról és az őshonosságunkról

Varga Géza: Fehér Bence jánoshidai avar Baszjad Izüt mondata

Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek 

Varga Géza: Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást? 

Varga Géza: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika

Varga Géza: A szarmata jogar csúcsdísze egy kőből rakott hieroglifikus égbolt-modell

Varga Géza

Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

Cserépmadár szállás & Csinyálóház imázsvideó