Indián tartalom (indián-magyar írástörténeti kapcsolatokkal foglalkozó cikkek)

Az alábbi blogbejegyzések elsősorban az indián-magyar írástörténeti és nyelvi kapcsolatokkal foglalkoznak. Kétségtelen, hogy a bennük foglaltak minden akadémikus állásponttal ellenkeznek, amint az is, hogy a feltárt párhuzamok az elfogadott és egyetemeken oktatott téveszmék dacára léteznek. A Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett valószínűségszámításunk eredményeképpen tudjuk, hogy e jelhasonlóságok nem a véletlen hasonlóságnak, hanem az írásrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetők. A bemutatott hieroglifák a kőkori ősvallás jelképeiként szolgáltak és csak korlátozottan használhatók (az Egri csillagokat, vagy a Háború és békét nem lehetne leírni velük, csak néhány ősvallási jelentőségű mondatot). Az alábbi cikkekben foglaltak jobb megértését segítheti a Magyar hieroglif írás c. kötetem, amelyben tankönyvszerűen írom le ezt a szó- és mondatjeleket alkalmazó írásunkat, amelynek 20-50 jele már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. 



Acoma agyagdoboz a "Magas kövön ragyogó Dana isten" mondattal











Tóth István "A nagy ősanya sarjai" c. kötete a magyar-indián nyelvrokonságról




 














2 megjegyzés:

  1. Varga Géza szakrális magyar-hun hieroglifái az emberiség kultúr kincse, mert az eredetet bizonyítja tudományos kutatása. Időben és térben helyezi el az ó-kori kultúrákat a szakrális jelek segítségével, amelyek az ősforrásból alakultak. Hatalmas teljesítmény a kontinenseken kialakult írások és jelábrázolások összevetése és rokonítása. Számunkra különleges értéke van megállapításainak a Szentkoronával kapcsolatban, miszerint szakrális hieroglifák stigmázzák eredetét, kiválasztott helyet biztosítva az emberiség kultúr-kincsei között, Varga Géza tudományos kutatásainak köszönhetően..

    VálaszTörlés