Az alábbi előfordulások dokumentálják, hogy az Árpád kori pénzeken nagy számban találhatók magyar hieroglifák. E hieroglifák a székely betűk szójel előzményei, amelyek ősvallási tartalmakat rögzítenek. A korszakban az isteni eredetű királyi hatalom volt az állameszme középpontjában (1), ezért az Árpád kori érmek hieroglifikus szövegeiben is ez a gondolat jelentkezik.
Az éremképeken felbukkanó rövid hieroglifikus szövegek tömege egyértelművé teszi: Szent István és utódai nem üldözték, hanem uralmuk legitimálására felhasználták a "rovás"írásunkat.
A kínai császár Ég fia címének párhuzama az ÉH 179 Árpád kori obuluson
Varga Géza (2025): Hegyen álló eget tartó világfa az Árpád kori ÉH 193 dénáron
Varga Géza (2025): A rovásjelekkel írt Ragyogó nagy ország mondat hun, avar és Árpád kori előfordulásai
Varga Géza (2025): Vannak-e héber betűk az Árpád kori érmeken?
Varga Géza (2025): II. András rovásírásos érme a koronatan és a világfa képzet gyökereiről
Varga Géza (2025): Az Árpád kori ÉH 162 ezüstdénár éremképének hieroglifikus olvasata Lyukó égi nagy magas köve
III. Béla ezüstdénárja középen a Dana, a negyedekben a ten és a Bél hieroglifával
Friesachi típusú ezüstdénár a Lyukó isten magas köve mondattal
Jegyzet
(1) „A barbár királyságokban Istent tekintették a királyi hatalom végső forrásának. Ez a széles körben elterjedt elképzelés a hatodik században elterjedt, arra a formulára összpontosult, hogy egy ilyen uralkodó „Isten kegyelméből király” (Isten királya gratia) – hogy Isten kegyéből uralkodott. Ez a megfogalmazás alapvetővé vált a középkori királyfelfogásban, és a kora újkori isteni jogú monarchia távoli őse” (Joseph Canning: A középkori politikai gondolkodás története: 300-1450 (London ‒ New York: Routledge, 2003., 17).
Amihez azt tehetjük hozzá, hogy a barbár jelzőt könnyedén kiosztó szerző nem említeti a sztyeppi államok jellegzetességét, a katonai demokráciát. Ez azt jelentette, hogy az állandóan talpig fegyverben álló és harcedzett lovasnomád lakosságot nem lehetett a nyugaton, például a Róma Birodalomban alkalmazott barbár módszerekkel kormányozni. Ebből következően a demokratikus állami berendezkedés a sztyeppén általánosan elterjedt, míg nyugaton ugyanez ismeretlen volt. Ezért mondta azt Onogesius az őt nyugatra csábítani próbálóknak, hogy "Inkább vagyok itthon Etele szolgája, mint vagyonos ember idegenben". Ebből a szellemből fakadt a mervi oázisban 531 táján a szabírhunok számára készített Szent Koronához fűződő magyar koronatan, amelynek lényege a hatalom megosztása a nemzet képviselői között. Az Aranybulla és a későbbi osztrákellenes magyar szabadságharcok ebből a feloldhatatlan ellentmondásból fakadtak. A keleti katonai demokrácia világában szocializálódott magyarság képtelen volt elviselni a nyugati szokásoknak megfelelő elnyomást.
Irodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése