2024. december 3., kedd

A legkorábbi világfa ábrázolások

A Pócs Éva által feltett kérdést, hogy volt-e és bizonyítható-e a honfoglalók világfa képzetének léte, A világfa vita cikkcsoport írásaiban járom körül. A Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák és A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai c. cikkekben megfogalmaztam a világfa meghatározását és felsoroltam a világfa jellemzőit. Példákat is felmutattam a legkorábbiaktól kezdve az ősmagyar koron és a honfoglalás kori világfákon át napjaink népművészetének világfájáig. Az azonos jelhasználat, ábrázolási konvenciók és nyelvhasználat bizonyítja, hogy a széles földrajzi körben, évezredeken át érvényesülő világfa ábrázolási hagyomány a lényegi kérdésekben egységes ősvallás hatására alakult ki és terjedt el. Ez a jelhasználat, amely nyomot hagyott a világ ismert írásrendszereiben, ám a magyar hieroglif írásban és a székely írásban maradt ránk a legérintetlenebb formában, a kőkori eredetű ősvallás jelképhasználatával azonos. A jelen cikkben azt vizsgálom, hogy ez a hagyomány hol és mikor alakulhatott ki. 

Saak Tarontsi az egykori hurri/szabír területeken az elmúlt 40 000 évből fennmaradt sziklarajzok (közte a magyar hieroglif írás szójeleivel elolvasható világfa ábrázolások) alapján megállapítja: "Amint az a több tízezer elszórt piktogram (kőzetrajz) példáiból is látható az Örmény-felföld földrajzi-történeti területén a civilizáció előtti emberek rendkívül sikeresen létrehoztak egy zseniális képi rendszert, ami valójában az első alapvetés volt, az összes későbbi történelmi írásrendszer prototípusa" (Tarontsi/2024/17). 

A 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukciók alapján (amelyről a Magyar hieroglif írás c. kötetben számolok be) ezek a szójelek, amelyek a közel-keleti Éden területéről kiindulva már a kőkorban elterjedtek a Pireneusoktól Amerikáig, kezdettől a magyar nyelv szavainak rögzítését szolgálták. 

Vannak olyan nyelvi jelenségek, amelyek e körülményt (a világfa képzet magyar és ősvallási eredetét) alátámasztják. Ilyen a magyar közszavak és az idegen népek istenneveinek rokonsága. Ide tartozik az is, hogy az Éden neve hasonlít a magyar edény szóra, miközben az edények magyarul elolvasható archaikus díszítésmódja az Édent idézi fel. Ez az eredmény egyeztethető Götz László (1994), Simo Parpola (2007) és mások megállapításaival is, miszerint a sumér és a magyar nyelv rokonságban van egymással. Tóth István (2025) a hurrita, a magyar és a penuti nyelvek rokonságát alátámasztó kutatási eredményeket illeszti a fentiekhez. Ezért azonosíthattuk a 90-es évek végén elvégzett akrofónia-rekonstrukciók során a székely "u/ú" rovásbetű őseként  a hurrita ushu "réz" szót (Varga/2017/286).

A paleolitikum végén és azt követően évezredekig fennálló, nagy eurázsiai területekre kiterjedő, azonos jellegű régészeti kultúra létéről Bakay Kornél tájékoztat (Bakay/2005). 

Juhász Zoltán (2014) népzenei kutatásainak eredményei bizonyították, hogy a magyar népzenének egyedülálló kapcsolatai vannak az eurázsiai földrész más népzenéivel. Megállapítása szerint e népzenei kapcsolatrendszerben a magyar népzene központi helyet foglal el. Hozzátehetem, hogy népzenénk ősi rétege - a világfához hasonlóan - eredetileg az ősvallási szertartások eleme volt. 

Mindezek arra utalnak, hogy a magyarul elolvasható világfa a paleolitikumban kialakult és széles körben elterjedt magyar ősvallás terméke és napjainkig fennmaradt hagyatéka. E jelhasználatot - Pócs Éva rovológiai ismerethiányról tanúskodó álláspontjával ellentétben - nem kellett a honfoglalást követően másoktól átvennünk.


1. ábra. A 15 000 éves Mas d' Azil-i (Pireneusok) magyarazonos jelek táblázatában pirossal megjelöltem azokat, amelyek világfát ábrázolnak 



2. ábra. A Genevieve von Petzinger által európai barlangokban megtalált 10-40 000 éves jelek és azoknak a székely írásban máig használatban lévő megfelelői, pirossal megjelöltem azokat a jeleket, amelyek a világfát ábrázolják, közülük az első sor harmadik jele a Ragyogó celőke olvasatú, világfát ábrázoló mondatjel (amelyből a celőke "vessző" jelentésű régies szó Szekeres István rekonstrukciója szerint)



3. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor (fent), szár, ten, sar(ok) és ég hieroglifái a középső sorban, valamint alattuk a székely írás megfelelő "sz", "nt/tn", "s" és "g" rovásjelei, amelyek közül a szár "növényi szár, úr", a ten "élet, isten" és a "g" (ég) a világfát ábrázolja




4. ábra. Neolitikus kerámia a belgiumi Lüttich lelőhelyről a Zsen ten sar (mai magyarsággal: Zsendülő Ten úr "Újjászülető élet ura") mondattal, ebből a Ten sar "Ten úr" ligatúra a hegyen álló világfát ábrázoló mondatjel példája




5. ábra. A 6000 éves Tepe Yahja-i (dél-iráni) jelkészlet magyar párhuzamokkal rendelkező jeleinek táblázatában pirossal megjelöltem azt a 11 db-ot, amelyik világfát ábrázol


A Genevieve von Petzinger által feltárt európai barlangi jelkészlet és a Tepe Yahjai jelkincs a világfa eredetét vizsgáló cikkünk számára azért bír különös jelentőséggel, mert mindkettőben előfordul egy-egy világfát ábrázoló mondatjel. 

- A Petzinger féle európai jelek között a Ragyogó ég mondatjel ábrázol világfát (az első sor harmadik jele, 2. ábra). 

- A Tepe Yahja-i jelek között a Dana zsen (Dana zsendül/újjászületik) mondatjel szintén világfát ábrázol. Ez a pirossal megjelölt jelek közül jobbra a legalsó ligatúra (5. ábra). E régi jelek napjainkig használatban vannak. Például egy kalotaszegi kályhacsempe jelmontázsának elemei több hieroglifikus mondatot rögzítenek, megtalálható köztük a Dana zsen "Zsendülő, újjászülető Dana" mondatjel is. A kalotaszegi világfa legfontosabb jelei a Dana ős zsen ten (mai magyarsággal: Dana ős zsendülő isten) mondat kiolvasását teszik lehetővé. 

- Hasonló szerkezetű (szójelekből álló mondatjel) a Lüttich-i neolitikus kerámia hegyen álló világfát ábrázoló Ten sar (mai magyarsággal: Ten úr) mondatjele is (3. ábra).

- Szójelekből alkotott mondatjel az Ózd Kőalja-tetőn előkerült késő rézkori Lyukó szár (mai magyarsággal: Lyukó úr) mondatjel is (10. ábra).

- Ugyanezt az ábrázolási hagyományt képviseli a BMAC kultúra 4000 éves, világfát felidéző Ten sar "Ten úr" mondatjele és ennek hun kori megfelelője is a tusnádi Várhegyről (11. ábra). 

Utóbbi antropomorf jelmontázsok a világfát (a Tejutat) az istennel is azonosítják. Ez az értékelés a későbbi világfa ábrázolások ősvallási gondolatrendszerét is meghatározza. Azaz a világfa ábrázolások egy több évezreden és nagy földrajzi távolságokon átívelő egységes ősvallási nézetrendszer dokumentumai, amelyek megmaradtak a sztyeppi népeknél. Nincs okunk arra gondolni, hogy a magyar népi világfa ábrázolások nem a szkíta, hun, avar és honfoglaló magyar világfa örökösei. Azt sem engedik meg a tények, hogy e magyar jelekből alkotott és magyarul elolvasható rövid mondatjeleket idegenből eredeztessük. Ezek a magyar ősvallás jelképrendszerének elemei, amelyek - a jelek szerint - már a kőkorban elterjedtek a Pirenusoktól Amerikáig.

Ez utóbbi állítást (a magyar jelek elterjedését Amerikában) támasztják alá az amerikai indiánok népi jelrendszerének jelei és rövid szövegei (12. ábra).

A bemutatott kőkori ligatúrák szójelekből állnak és a hasonló szerkezetű, világfát ábrázoló későbbi mondatjelek prototípusai. 




6. ábra. A 6000 éves Tordos-Vincsa jelkészlet 49 db. magyar párhuzammal rendelkező jele közül pirossal megjelöltem azt a tizet, amelyik világfát ábrázol, a ligatúra alkotására való készség ebben a jelkészletben is megnyilvánul




7. ábra. Amur menti sziklarajz részlete (Kr. e. 4000 tájáról), a fej tetején magyar mondat, amelynek közepén az Isten jól felismerhető szójele olvasható, a teljes olvasat: Szár Ak isten, ügy szár (mai magyarsággal: Úr Ak isten a folyó ura, vagy Heraklész isten a folyó ura)



8. ábra. Altáj, a Khovd-völgy egyik sziklarajzának részlete (Kr. e. 2500 tájáról, A. A. Kovalev és Ch. Munkhbayar nyomán), az antropomorf mondatjel olvasata: Dana szár zsen (mai magyarsággal: Dana úr zsendül/feltámad/újjászületik), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás szár "növényi szár, úr", "d" (Dana "istennév") és "zs" (zsenge, zsendülő "feltámadó, újjászülető") jelei sorakoznak



9. ábra. Altáj, a Khovd-völgy egyik sziklarajzának részlete (Kr. e. 2500 tájáról, A. A. Kovalev és Ch. Munkhbayar nyomán), a Lyukó sar ős ten (mai magyarságal: Lyukó úristen) olvasatú világfa ábrázolás, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "ly" (Lyukó), "s" (sar "sarok, úr"), ős és ten jelei





10. ábra. Ózd Kőalja-tető késő rézkori, kb. Kr. e. 3000 tájáról ránk maradt cseréptöredék hieroglifái a Ragyogó Lyukó szár (mai magyarsággal: Ragyogó Lyukó úr) mondatot rögzítik (fotógrafika)






11. ábra. A BMAC kultúra 4000 éves antropomorf sar Ten (mai magyarsággal: Ten úr) mondatjele (balra) és a tusnádi Vártető hun kori sar ős ten (mai magyarsággal úristen) mondatjele ugyanannak a több évezredes sztyeppi jelhagyománynak a képviselője, mindkettő a hegyen álló világfával azonos Isten jelképe





12. ábra. Egy hopi tál tulipán alakú Óg úr isten vagy Ogur isten mondatjelei a hegyen álló, tulipán alakú világfát ábrázolják (az ábra két oldalán), középen pedig, fentről lefele az írásemlék Ős ten (Isten) és Óg sar "Óg úr" ligatúráit alkotó szójelek párhuzamai, a székely írás ős, ten "isten, élet", "o/ó" (Óg) és "s" (sar "sarok, úr") rovásjelei



A 12. ábrán látható, hegyen álló, tulipánszerű világfát ábrázoló hopi írásemlék ugyan recens, de az Amerika benépesüléséről elterjedt nézetek alapján maga az indián jelkészlet 10-30 000 éves is lehet.






13. ábra. A velszi Anglesey szigeten látható, Kr. e. 3000 tájáról ránk maradt "díszített kövön" a Magas kő, jóságos, ragyogó szár "úr" mondat olvasható, amiből a ragyogó szár (mai magyarsággal a ragyogó úr) ligatúra más előfordulásokból is ismert szerkezetű világfa ábrázolás




14. ábra. Az égbolt súlya alatt meggörbült ágú világfát ábrázoló tapar ős "szabír ős" mondatjel előfordulása egy, az ókori Szubartu területén, vagy ahhoz közel előkerült edényen (Hissar Kr. e. 4300)




15. ábra. A 104-es sorszámú asszír életfa olvasata: Szabír isten magas köve





16. ábra. A 338-as sorszámú asszír életfa az ős (alul) és a szár (felül) hieroglifa ligatúrája  (a kép Simo Parpola nyomán), az ábra jobb szélén fent egy magyarszombatfai tányér szár, alatta a székely írás ős szójele





17. ábra. A Karmir Sar-ról (Vörös-hegyről) származó hurrita/szabír sziklarajz (Kr. e. VII-V. ée.) középső ligatúrájának olvasata: Ég Dana ügy zsen, mai magyarsággal: Égi Dana folyó zsendül "feltámad, újjászületik", (Saak Tarontsi nyomán)




18. ábra. A világháló egyik közösségi portálján Turovszki Krisztián tette közzé e képet, a "Fekete tetejű festett kerámia Naqada I. (Kr.e. 3900-3650) kultúra, Egyiptom" megjegyzéssel



A 18. ábrán lévő világfa ábrázolás a tapar ős "szabír ős" szót rögzíti. Alatta az ég (az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció egyik előfordulása), felette a zsen "zsendül, feltámad, újjászületik" hieroglifa látható. E három jel olvasata: Ég tapar ős zsen (mai magyarsággal: Az égi szabír ős zsendül "feltámad/újjászületik"). Azaz Szubartu hatása elért Egyiptomig. Ez igazolni látszik Borbola Jánosnak Az egyiptomi ősmagyar nyelv c. kötetében kifejtett álláspontját, miszerint a legkorábbi egyiptomi nyelv a magyar rokona volt.




19. ábra. A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó (középen, fotógrafika) jeleinek székely megfelelői (balra fent) és egy kaitag szőnyeg zsen Ten (mai magyarsággal: zsendülő Isten) ligatúrája (jobbra fent)


E fejezet számára a 19. ábrából a balról második jel, a zsen ten "zsendülő/feltámadó isten" ligatúra érdekes. Ugyanis e ligatúra mindkét jele a világfát ábrázolja. Együttesen pedig ama karácsonykor bekövetkező pillanatra emlékeztetnek, amikor a Nap a Tejút (az Istennel azonos világfa) hasadékában újjászületik. 



20. ábra. 6500 éves Anaui orsógomb (középen), kétszer is látható rajta a világfát ábrázoló zsen "zsenge, feltámad, újjászületik" jel, az olvasata mai magyarsággal: Lyukó a zsendülő folyó



A 20. ábrán lévő orsógomb egy jelekből alkotott, az Édent idéző térbeli világmodell. Közepén - a világmodell szabályainak megfelelve - az isteni forrás, amelyből négy szent folyó indul a világ négy tájára. A "sarkokon" és az "oldalfelezőkön" a négy fa és a négy folyó ábrázolása is megtalálható. Lyukó, zsen és "folyó" hieroglifái az ábra bal oldalán vannak kiemelve. A hieroglifáknak megfelelő székely "ly" (lyuk, Lyukó), "zs" (zsen "zsendülő", "feltámadó", újjászülető"), Ak "patak, Heraklész" és ügy "folyó" jelek az ábra jobb szélén, fentről lefele olvashatók.


Összegzés

A jelen cikkben bemutatott és a hivatkozott írásokban lévő további példák alapján az a kőkori ősvallás, amelyik a magyar hieroglif írás jeleit használta a legfontosabb ősvallási jelentőségű képek megjelenítésére, az Éden területén alakulhatott ki, legkésőbb 100 - 50 000 évvel ezelőtt. E hieroglifikus írásrendszer leírását a mintegy 1000 ábrával illusztrált Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre 2017-ben s a Varga Géza írástörténész blogban egészítettem ki további, közel 1500 példával. 

A Geneviev von Petzinger által a világ kontinenseinek barlangjaiban feltárt szűkebb jelcsoport azért hasonló a világ minden táján, mert még Afrikában keletkezett, legalább 100 000 évvel ezelőtt s onnan hoztuk magunkkal. Az Éden területéről kb. 50 000 évvel ezelőtt szétrajzó Homo sapiens sapiens csoportok vitték magukkal a székely írásra már jobban hasonlító bővebb jelsort az általuk benépesített földrészekre. 

A létrejött jelkészlet elemi szójelei közül több is az Istennel azonos világfát ábrázolta, mert ez volt az ősvallás legfontosabb témája (1-6. ábra). Már a kőkorban kialakultak a szójelekből alkotott, világfát ábrázoló mondatjelek (4-18. ábra), amely szerkezet (a szójelekből alkotott képszerű mondatjelek eljárása) szinte napjainkig használatos (a magyar címer hármas halma és kettős keresztje is egy világfát ábrázoló Egy országa "Isten országa" mondatjel). A közös jelek az új területeken beépültek a későbbi írásrendszerekbe, fennmaradtak a népművészet és a vallások jelkészletében. Például a magyar népnek azért a tulipán a legkedvesebb virága, mert hosszú évezredek óta az Istennel azonos világfa elolvasható jelképeként használtuk (7. ábra).




Irodalom

Simo Parpola (1993): The Assyrian Tree of Life: Tracing the Origins of Jewish Mysticism and Greek Philosophy. In: Journal of Near Eastern Studies, 52(3): 161–208.

Simo Parpola (2007): Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.


Bakay Kornél (2005): Őstörténetünk régészeti forrásai III., László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület, Budapest

Tóth István (2025): Magyar - hurri - sumér - tokhár - csuvas és vintu szóegyezések (kézirat)

Götz László (1994): Keleten kél a Nap I-II., Püski Kiadó Kft. Budapest

Juhász Zoltán (2014): A magyar népzene Eurázsia és Amerika zenei térképén (akadémiai székfoglaló előadás).

Manfred Bundschuh (2024) Irodalmi kivonat Simo Parpola: Az asszír életfa: A zsidó monoteizmus és a görög filozófia eredetének nyomon követése (academia.edu)

Takács Boglárka (2013): Simo Parpola egyedi nézetei, Az asszírok találták fel a nyugati kultúrát? Nyelv és tudomány, július 4.

Saak Tarontsi (2024): A hurri életfa mint történeti-eredeti alap az urartui szent fa értékes szimbólumához, ARURAT Örmény Tudományos Akadémia, kaukázusi, kisázsiai, anatóliai és a Near Eastern Studies 

Tóth István (2022): Kapcsolatok a vintu és a magyar nyelv között. Avagy a múlt beszél. Brazília. ISBN: 978-65-00-53714-7. Magánkiadás. 

Borbola János weboldala (borbolajanos.com)

Borbola János: Az egyiptomi ősmagyar nyelv

Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest

Varga Géza: A Genevieve von Petzinger által közölt európai barlangi jelek jó része azonos a székely jelekkel

Varga Géza: Antropomorf "Ten úr" mondatjel a 4000 éves BMAC kultúrából 

Varga Géza: Neolitikus kerámia a belgiumi Lüttich - Liege - lelőhelyről az Újjászülető Ten úr mondattal

Varga Géza: Közel harminc magyargyanús jel a sumért megelőző Tepe Yahja-i jelkészletben

Varga Géza: Kalotaszegi kályhacsempe a hieroglifikus "Jó ős" mondattal


Varga Géza: Amerikai indián népi írásemlékek elolvasása a magyar hieroglif írás segítségével

Varga Géza: A világfa vita










Az egyik legszebb és legjobban felszerelt őrségi szállás, a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján tekinthető meg a







dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)