2024. december 3., kedd

A legkorábbi világfa ábrázolások

The earliest depictions of the world tree


A Pócs Éva által feltett kérdést, hogy volt-e és bizonyítható-e a honfoglalók világfa képzetének léte, A világfa vita cikkcsoport írásaiban járom körül. A világfa meghatározása, a Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák és A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai c. cikkekben megfogalmaztam a világfa meghatározását és felsoroltam a világfa jellemzőit. Példákat is felmutattam a legkorábbiaktól kezdve az ősmagyar koron és a honfoglalás kori világfákon át napjaink népművészetének világfájáig. Az azonos jelhasználat, ábrázolási konvenciók és nyelvhasználat bizonyítja, hogy a széles földrajzi körben, évezredeken át érvényesülő világfa ábrázolási hagyomány a lényegi kérdésekben egységes és folyamatos ősvallás hatására alakult ki és terjedt el. Ez a jelhasználat, amely nyomot hagyott a világ ismert írásrendszereiben, ám a magyar hieroglif írásban és a székely írásban maradt ránk a legérintetlenebb formában, a kőkori eredetű ősvallás jelképhasználatával azonos. A jelen cikkben azt vizsgálom, hogy ez a hagyomány hol és mikor alakulhatott ki. 

Saak Tarontsi az egykori hurri/szabír területeken az elmúlt 40 000 évből fennmaradt sziklarajzok (közte a magyar hieroglif írás szójeleivel elolvasható világfa ábrázolások) alapján megállapítja: "Amint az a több tízezer elszórt piktogram (kőzetrajz) példáiból is látható az Örmény-felföld földrajzi-történeti területén a civilizáció előtti emberek rendkívül sikeresen létrehoztak egy zseniális képi rendszert, ami valójában az első alapvetés volt, az összes későbbi történelmi írásrendszer prototípusa" (Tarontsi/2024/17). 

A 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukciók alapján (amelyről a Magyar hieroglif írás c. kötetben számolok be) e szójelek, amelyek a közel-keleti Éden területéről kiindulva már a kőkorban elterjedtek a Pireneusoktól Amerikáig, kezdettől a magyar, vagy egy magyarral rokon nyelv szavainak rögzítését szolgálták. 

Vannak olyan nyelvi jelenségek, amelyek a világfa képzet magyar és ősvallási eredetét alátámasztják. Ilyen a magyar közszavak és az idegen népek istenneveinek rokonsága. Ide tartozik az is, hogy az Éden neve hasonlít a magyar edény szóra, miközben az edényeink magyarul elolvasható archaikus díszítésmódja az Édent idézi fel. Ez az eredmény egyeztethető Götz László (1994), Simo Parpola (2007) és mások megállapításaival is, miszerint a sumér és a magyar nyelv rokonságban van egymással. Tóth István (2025) a hurrita/szabír, a magyar és a penuti nyelvek rokonságát alátámasztó kutatási eredményeket illeszti a fentiekhez. Ezért azonosíthattuk a 90-es évek végén elvégzett akrofónia-rekonstrukciók során a székely "u/ú" rovásbetű jelnevének őseként  a hurrita ushu "réz" szót (Varga/2017/286), amint az örmény waske "vas" és a magyar vas szavak (meg a hozzájuk kötődő "v" rovásjel) is genetikus kapcsolatban vannak ezekkel. Mert - úgy tűnik - az ősvallási jelkészlet csak a vérrel együtt változik. 

A paleolitikum végén és azt követően évezredekig fennálló, nagy eurázsiai területekre kiterjedő, azonos jellegű régészeti kultúra létéről Bakay Kornél tájékoztat (Bakay/2005). 

Juhász Zoltán (2014) népzenei kutatásainak eredményei bizonyították, hogy a magyar népzenének egyedülálló kapcsolatai vannak az eurázsiai földrész, sőt Amerika más népzenéivel. Megállapítása szerint e népzenei kapcsolatrendszerben a magyar népzene központi helyet foglal el. Hozzátehetem, hogy népzenénk ősi rétege - a világfához hasonlóan - eredetileg az ősvallási szertartások eleme volt. 

Mindezek arra utalnak, hogy a magyarul elolvasható világfa a paleolitikumban kialakult és széles körben elterjedt magyar ősvallás terméke és a folyamatos használatban napjainkig fennmaradt hagyatéka. Nincs okunk kétségbe vonni Genevieve von Petzinger megállapítását, miszerint ez a 10 - 40 000 éves egységesnek tűnő barlangi jelkészlet, amit az egész világon megtalált, még Afrikában alakult ki legkésőbb 100 000 évvel ezelőtt. E világfával kapcsolatos jelhasználatot - Pócs Éva rovológiai ismerethiányról tanúskodó álláspontjával ellentétben - nem kellett a honfoglalást követően másoktól átvennünk (1).



1. ábra.  Spanyolország, a világfát idéző Zsendülő Dana ragyog(j) olvasatú, kőkori marbellai mondat hieroglifái (balra), valamint az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "r" (ragyog), "d" (Dana) és "zs" (zsenge "zsendül, feltámad, újjászületik") jelei  


2. ábra. A spanyolországi El Castillo barlang falán lévő, hiányosnak tűnő hieroglifikus szöveg bal felének olvasata: Nagy ég szár (mai magyarsággal: Nagy égi úr), a teljes olvasat kb. Nagy égi úr az égben ... az égben, fotógrafika Genevieve von Petzinger nyomán



3. ábra. A 15 000 éves Mas d' Azil-i (Pireneusok) magyarazonos jelek táblázatában pirossal megjelöltem azokat, amelyek világfát ábrázolnak 



4. ábra. A Genevieve von Petzinger által európai barlangokban megtalált 10-40 000 éves jelek és azoknak a székely írásban máig használatban lévő megfelelői, pirossal megjelöltem azokat a jeleket, amelyek a világfát ábrázolják, közülük az első sor harmadik jele a Ragyogó celőke, vagy Ragyogó ég olvasatú, világfát ábrázoló mondatjel (amelyből a celőke "vessző" jelentésű régies szó Szekeres István rekonstrukciója szerint)



5. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor (fent), szár, ten, sar(ok) és ég hieroglifái a középső sorban, valamint alattuk a székely írás megfelelő "sz", "nt/tn", "s" és "g" rovásjelei, amelyek közül a szár "növényi szár, úr", a ten "élet, isten" és a "g" (ég) a világfát ábrázolja



6. ábra. A Roska Márton által kiásott 7000 éves tordosi cseréptárgyon - a magyar államcímerhez hasonlóan - a hármas halmon álló világfát ábrázolja a képszerű, istenidéző jelmontázs, amelynek olvasata: Ten égi országa ragyog(j?), ragyog(tál?)





7. ábra. Neolitikus kerámia a belgiumi Lüttich lelőhelyről a Zsen ten sar (mai magyarsággal: Zsendülő Ten úr "Újjászülető élet ura") mondattal, ebből a Ten sar "Ten úr" ligatúra a hegyen álló világfát ábrázoló mondatjel példája, az ábra jobb szélén, fentről lefele a székely írás "zs" betűje, ten "élet, isten" szójele és "s" betűje látható




8. ábra. A 6000 éves Tepe Yahja-i (dél-iráni) jelkészlet magyar párhuzamokkal rendelkező jeleinek táblázatában pirossal megjelöltem azt a 11 db-ot, amelyik világfát ábrázol



A Genevieve von Petzinger által feltárt európai barlangi jelkészlet (4. ábra) és a Tepe Yahja-i jelkincs (8. ábra) a világfa eredetét vizsgáló cikkünk számára azért bír különös jelentőséggel, mert mindkettőben előfordul világfát ábrázoló mondatjel. 

- A Petzinger féle európai jelek között a Ragyogó ég mondatjel ábrázol világfát (az első sor harmadik jele, 4. ábra). 

- A Tepe Yahja-i jelek között a Dana zsen (Dana zsendül/újjászületik) mondatjel is világfa ábrázolás, a pirossal megjelölt jelek közül jobbra a legalsó ligatúra (8. ábra). E régi jelek napjainkig használatban vannak. Ez összefügg a magyarság régi szabír (szavartü aszfalü) nevével, valamint a Simo Parpola és Götz László által kimutatott sumér-magyar nyelvrokonsággal is. Például egy kalotaszegi kályhacsempe jelmontázsának elemei több hieroglifikus mondatot rögzítenek, megtalálható köztük a Dana zsen "Zsendülő, újjászülető Dana" mondatjel is. A kalotaszegi világfa legfontosabb jelei a Dana ős zsen ten (mai magyarsággal: Dana ős zsendülő isten) mondat kiolvasását teszik lehetővé. Az elmúlt hatezer év szinte semmit sem változtatott a jelhasználaton. Ez - tekintve, hogy a szomszédos népeknél (szlovákoknál, románoknál, cseheknél, horvátoknál, osztrákoknál, szerbeknél stb.) nincs nyoma e mondatjel használatának - a magyar jelhasználat folyamatosságára utal és a téveszmék közé utasítja Pócs Éva 2023-as ötletét. 

- Hasonló szerkezetű (szójelekből álló mondatjel) a Lüttich-i neolitikus kerámia hegyen álló világfát ábrázoló Ten sar (mai magyarsággal: Ten úr) mondatjele is (7. ábra).

- Szójelekből alkotott mondatjel az Ózd Kőalja-tetőn előkerült késő rézkori Lyukó szár (mai magyarsággal: Lyukó úr) mondatjel is (13. ábra).

- Ugyanezt az ábrázolási hagyományt képviseli a BMAC kultúra 4000 éves, világfát felidéző Ten sar "Ten úr" mondatjele és ennek hun kori megfelelője is a tusnádi Várhegyről (16. ábra). 

Utóbbi antropomorf jelmontázsok a világfát (a Tejutat) az istennel is azonosítják. Ez az értékelés a későbbi világfa ábrázolások ősvallási gondolatrendszerét is meghatározza. Azaz a világfa ábrázolások egy több évezreden és nagy földrajzi távolságokon átívelő egységes ősvallási nézetrendszer dokumentumai, amelyek megmaradtak a sztyeppi népeknél. Nincs okunk arra gondolni, hogy a magyar népi világfa ábrázolások nem a szkíta, hun, avar és honfoglaló magyar világfa örökösei. Azt sem engedik meg a tények, hogy e magyar jelekből alkotott és magyarul elolvasható rövid mondatjeleket idegenből eredeztessük. Ezek a magyar ősvallás jelképrendszerének elemei, amelyek már a kőkorban elterjedtek a Pirenusoktól Amerikáig.

Ez utóbbi állítást (a magyar jelek elterjedését Amerikában) támasztják alá az amerikai indiánok népi jelrendszerének jelei és rövid szövegei (17. ábra).

A bemutatott kőkori ligatúrák magyarazonos szójelekből állnak és a hasonló szerkezetű, világfát ábrázoló későbbi mondatjelek prototípusai. 




9. ábra. A 6000 éves Tordos-Vincsa jelkészlet 49 db. magyar párhuzammal rendelkező jele közül pirossal megjelöltem azt a tizet, amelyik világfát ábrázol, a ligatúra alkotására való készség ebben a jelkészletben is megnyilvánul




10. ábra. Amur menti sziklarajz részlete (Kr. e. 4000 tájáról), a fej tetején magyar mondat, amelynek közepén az Isten jól felismerhető szójele olvasható, a teljes olvasat: Szár Ak isten, ügy szár (mai magyarsággal: Úr Ak isten a folyó ura, vagy Heraklész isten a folyó ura)





11. ábra. Egyiptom, világfát ábrázoló Égi szabír ős ten (mai magyarsággal: Égi szabír isten) mondatjel a Turovszki Krisztián által közzétett Nagada kerámiáról, az ábra jobb oldalán lentről felfele a székely írás "g" (ég) betűje, "tprus" (tapar ős "szabír ős") mondatjele és ős szójele





12. ábra. Altáj, a Khovd-völgy egyik sziklarajzának részlete (Kr. e. 2500 tájáról, A. A. Kovalev és Ch. Munkhbayar nyomán), az antropomorf mondatjel olvasata: Dana szár zsen (mai magyarsággal: Dana úr zsendül/feltámad/újjászületik), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás szár "növényi szár, úr", "d" (Dana "istennév") és "zs" (zsenge, zsendülő "feltámadó, újjászülető") jelei sorakoznak



13. ábra. Altáj, a Khovd-völgy egyik sziklarajzának részlete (Kr. e. 2500 tájáról, A. A. Kovalev és Ch. Munkhbayar nyomán), a Lyukó sar ős ten (mai magyarságal: Lyukó úristen) olvasatú világfa ábrázolás, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "ly" (Lyukó), "s" (sar "sarok, úr"), ős és ten jelei



14. ábra. Altáj, az Égben ragyogó szár (mai magyarsággal: Égben ragyogó Úr) mondatjel az altáji Karakol temetőjéből, a világfával azonos Isten magyar jelekkel írt, magyarul elolvasható jelképe (Jetatyerina Devlet és Marianna Devlet nyomán), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "g" (ég), "r" (ragyogó) jele, valamint egy magyarszombatfai tányér szár "Úr" hieroglifája (a székely "sz" betű hieroglifikus változata)





15. ábra. Ózd Kőalja-tető késő rézkori, kb. Kr. e. 3000 tájáról ránk maradt cseréptöredék (Horváth Tünde nyomán) hieroglifái a Ragyogó Lyukó szár (mai magyarsággal: Ragyogó Lyukó úr) mondatot rögzítik (fotógrafika)






16. ábra. A BMAC kultúra 4000 éves antropomorf sar Ten (mai magyarsággal: Ten úr) mondatjele (balra) és a tusnádi Vártető hun kori sar ős ten (mai magyarsággal úristen) mondatjele ugyanannak a több évezredes sztyeppi jelhagyománynak a képviselője, mindkettő a hegyen álló világfával azonos Isten jelképe





17. ábra. Egy hopi tál tulipán alakú Óg úr isten vagy Ogur isten mondatjelei a hegyen álló, tulipán alakú világfát ábrázolják (az ábra két oldalán), középen pedig, fentről lefele az írásemlék Ős ten (Isten) és Óg sar "Óg úr" ligatúráit alkotó szójelek párhuzamai, a székely írás ős, ten "isten, élet", "o/ó" (Óg) és "s" (sar "sarok, úr") rovásjelei



A 17. ábrán látható, hegyen álló, tulipánszerű világfát ábrázoló hopi írásemlék ugyan recens, de az Amerika benépesüléséről elterjedt nézetek alapján maga az indián jelkészlet 10-30 000 éves is lehet.






18. ábra. A velszi Anglesey szigeten látható, Kr. e. 3000 tájáról ránk maradt "díszített kövön" a Magas kő, jóságos, ragyogó szár "úr" mondat olvasható, amiből a ragyogó szár (mai magyarsággal ragyogó úr) ligatúra más előfordulásokból is ismert szerkezetű világfa ábrázolás




19. ábra. Az égbolt súlya alatt meggörbült ágú világfát ábrázoló tapar ős "szabír ős" mondatjel előfordulása egy, az ókori Szubartu területén, vagy ahhoz közel előkerült edényen (Hissar Kr. e. 4300)




20. ábra. A Simo Parpola által közölt 104-es sorszámú asszír életfa olvasata: Szabír isten magas köve





21. ábra. A 338-as sorszámú asszír életfa az ős (alul) és a szár (felül) hieroglifa ligatúrája  (az asszír életfa képe Simo Parpola nyomán), az ábra jobb szélén fent egy magyarszombatfai tányér szár, alatta a székely írás ős szójele





22. ábra. A Karmir Sar-ról (Vörös-hegyről) származó hurrita/szabír sziklarajz (Kr. e. VII-V. ée.) középső ligatúrájának olvasata: Ég Dana ügy zsen, mai magyarsággal: Égi Dana folyó zsendül "feltámad, újjászületik" (Saak Tarontsi nyomán)





23. ábra. Örményország, Voskehat falu, Kr. e. VII - VI. évezredből származó (szabír/hurrita?) sziklarajz Saak Tarontsi nyomán, a szarvas világfán trónoló Napot ábrázoló agancsának olvasata: Lyukó szár (mai magyarsággal: Lyukó úr), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "ly" (Lyukó) jele és a világfát ábrázoló szár "úr" szójel egy magyarszombatfai tányérról





24. ábra. A világháló egyik közösségi portálján Turovszki Krisztián tette közzé e képet, a "Fekete tetejű festett kerámia Naqada I. (Kr. e. 3900-3650) kultúra, Egyiptom" megjegyzéssel



A 24. ábrán lévő sokágú világfa ábrázolás a tapar, vagy a tapar ős "szabír ős" szöveget rögzíti. Alatta az ég (az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció egyik előfordulása), felette az ős, esetleg a zsen "zsendül, feltámad, újjászületik" hieroglifa látható (a kép kopottsága miatt az olvasat kétesélyes). E három jel olvasata: Ég tapar ős zsen (mai magyarsággal: Az égi szabír ős zsendül "feltámad/újjászületik"). Azaz Szubartu hatása elért Egyiptomig. Ez igazolni látszik Borbola Jánosnak Az egyiptomi ősmagyar nyelv c. kötetében kifejtett álláspontját, miszerint a legkorábbi egyiptomi nyelv a magyar rokona volt.




25. ábra. A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó (középen, fotógrafika) jeleinek székely megfelelői (balra fent) és egy kaitag szőnyeg zsen Ten (mai magyarsággal: zsendülő Isten) ligatúrája (jobbra fent)


E fejezet számára a 25. ábrából a balról második jel, a zsen ten "zsendülő/feltámadó isten" ligatúra a legérdekesebb. Ugyanis e ligatúra mindkét jele a világfát ábrázolja. Együttesen pedig ama karácsonykor bekövetkező pillanatra emlékeztetnek, amikor a Nap a Tejút (az Istennel azonos világfa) hasadékában újjászületik. 



26. ábra. 6500 éves anaui orsógomb (középen), kétszer is látható rajta a világfát ábrázoló zsen "zsenge, feltámad, újjászületik" jel, az olvasata mai magyarsággal: Lyukó a zsendülő folyó



A 26. ábrán lévő orsógomb egy jelekből alkotott, az Édent idéző térbeli világmodell. Közepén - a világmodell szabályainak megfelelve - az isteni forrás, amelyből négy szent folyó indul a világ négy tájára. A "sarkokon" és az "oldalfelezőkön" a négy fa és a négy folyó ábrázolása is megtalálható. Lyukó, zsen és "folyó" hieroglifái az ábra bal oldalán vannak kiemelve. A hieroglifáknak megfelelő székely "ly" (lyuk, Lyukó), "zs" (zsen "zsendülő", "feltámadó", újjászülető"), Ak "patak, Heraklész" és ügy "folyó" jelek az ábra jobb szélén, fentről lefele olvashatók.



27. ábra. Az Asko Parpola által közzétett indusvölgyi cseréptáblán a szabír ős olvasatú világfának mutatnak be egy áldozatot az "u" (ushu "réz", vagy üst) olvasatú edénnyel





28. ábra. Guatemalai prekolumbián jade kompozíció felső részén lévő, világfát is ábrázoló mondatjel olvasata: Nagy szár ten magas köve, mai magyarsággal: Nagyságos úr(is)ten magas köve, az ábra jobb felső részén lentről felfele a székely írás "n" (nagy), "m" (magas) betűje, kő és ten szójele, valamint egy magyarszombatfai tányér képszerű szár "úr" hieroglifája látható



29. ábra. A Kalkaniban talált minószi kancsón (Kr. e. 1500) az égitestek között álló világfa olvasata Nagyon nagy Khuár Isten (mai magyarsággal: Nagyon nagy Úristen), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely "ek" (Khuár "úr"), ten, ős és "n" (nagy) rovásjelek


Jegyzetek

(1) Elvileg elképzelhető az is, hogy a szójeleket más nyelven, másként ejtették ki és más volt a jelentésük is, de erre egyelőre nincs bizonyíték. A kutatás helyzetére jellemző, hogy Genevieve von Petzinger nem említi jelei több mint felének magyarazonos voltát és szerinte a kőkori jelek jelentése feledésbe merült. Harald Haarmann szerint pedig - a vele folytatott levelezés alapján - a székely írás egy nagy rejtély. Nyilván felfigyelt, de nem talált magyarázatot a Vincsa jelek és a székely jelek között mutatkozó nagyszámú formai egyezésre. 

Ezzel szemben a 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukciónknak köszönhetően megközelítettük a kőkori eredetű szójeleink egykori hangalakját és jelentését. E rekonstruált szójelek segítségével értelmes kő- és bronzkori mondatok sorát tudjuk elolvasni. Ennek az eredménynek a cáfolata, módosítása vagy megerősítése egy másik írásból kiindulva lenne lehetséges. Ez úton a vizsgált korai írásemlékek esetében esetleg másik hangalakhoz és jelentéshez lehetne jutni. Ilyen kiinduló másik írás lehet a kínai írás, vagy az amerikai indiánok népi jelhasználata. E lehetséges ellenőrzések feltehetően ugyanarról az elterjedt kőkori ősvallási jelhasználatról fognak pontosítást lehetővé tevő tájékoztatást adni.


Összegzés

A jelen cikkben bemutatott és a hivatkozott írásokban lévő további példák alapján az a kőkori ősvallás, amelyik a magyar hieroglif írás jeleit használta a legfontosabb ősvallási jelentőségű képek megjelenítésére, még Afrikában alakulhatott ki. Az Éden területén teljesedhetett ki a jelkészlet és a hozzá tartozó ősvallási eszmerendszer, legkésőbb 100 - 50 000 évvel ezelőtt. E hieroglifikus írásrendszer leírását a mintegy 1000 ábrával illusztrált Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre 2017-ben s a Varga Géza írástörténész blogban egészítettem ki további, közel 1500 példával. 

A Geneviev von Petzinger által a világ kontinenseinek barlangjaiban feltárt szűkebb jelcsoport talán azért hasonló a világ minden táján, mert még Afrikában keletkezett legalább 100 000 évvel ezelőtt. Az Éden területéről kb. 50 000 évvel ezelőtt szétrajzó Homo sapiens sapiens csoportok vitték magukkal a székely írásra már jobban hasonlító bővebb jelsort az általuk benépesített földrészekre. 

A létrejött jelkészlet elemi szójelei közül több is az Istennel azonos világfát ábrázolja, mert ez volt az ősvallás legfontosabb témája (1-7. ábra). Már a kőkorban kialakultak a szójelekből alkotott, világfát ábrázoló mondatjelek (6-20. ábra), amely szerkezet (a szójelekből alkotott képszerű mondatjelek eljárása) szinte napjainkig használatos. A magyar címer hármas halma és kettős keresztje is egy világfát ábrázoló Egy országa "Isten országa" mondatjel, amelynek 7000 éves előképét ismerjük Tordosról. A közös jelek az új területeken beépültek a későbbi írásrendszerekbe, fennmaradtak a népművészet és a vallások jelkészletében. Például a magyar népnek azért a tulipán a legkedvesebb virága, mert hosszú évezredek óta az Istennel azonos világfa elolvasható jelképeként használta a tulipánábrázolást (10. ábra).




Irodalom

Asko Parpola (2005): Study of the Indus Script 

B. Nagy János - Varga Géza (2025): Szabír ős olvasatú világfa egy Asko Parpola által közzétett indusvölgyi cseréptáblán 

Bakay Kornél (2005): Őstörténetünk régészeti forrásai III., László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület, Budapest

Borbola János (2000): Olvassuk együtt magyarul! A Moszkvai Matematikai Papirusz két feladatának magyar nyelvű olvasata, Budapest, ISBN 963 03 9613 0 

Borbola János (2012): Az egyiptomi ősmagyar nyelv, Budapest 

Ch. B. Munkhbayar - A. A. Kovalev: Egy szarvas képei a Chemurchek rituális burkolatok (mongol Altáj) lapjain és sajátosságai // Вестник Карагандинского университета. Серия «История. Философия». 2024, 29,4(116). Караганда, 2024. C. 98–113.


Götz László (1994): Keleten kél a Nap I-II., Püski Kiadó Kft. Budapest 


Jetatyerina Devlet - Marianna Devlet (2002): Siberian shamanistic rock art (Szibériai sámánisztikus sziklarajzok), in Andrzej Rozwadowski - Maria M. Kosko (szerkesztők): Spirits and Stones, Shamanism and Rock Art in Central Asia and Siberia (Szellemek és kövek, sámánizmus és sziklarajzok Közép-Ázsiában és Szibériában), Instytut Wschodni Uam, Poznan 

Juhász Zoltán (2014): A magyar népzene Eurázsia és Amerika zenei térképén (akadémiai székfoglaló előadás). 

Manfred Bundschuh (2024) Irodalmi kivonat Simo Parpola: Az asszír életfa: A zsidó monoteizmus és a görög filozófia eredetének nyomon követése (academia.edu) 

Saak Tarontsi (2024): A hurri életfa mint történeti-eredeti alap az urartui szent fa értékes szimbólumához, ARURAT Örmény Tudományos Akadémia, kaukázusi, kisázsiai, anatóliai és a Near Eastern Studies 

Simo Parpola (1993): The Assyrian Tree of Life: Tracing the Origins of Jewish Mysticism and Greek Philosophy. In: Journal of Near Eastern Studies, 52(3): 161–208.

Simo Parpola (2007): Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.

Szekeres István (2008): A székely és az ótörök írás jeltörténete, Mundus Kiadó, Budapest

Takács Boglárka (2013): Simo Parpola egyedi nézetei, Az asszírok találták fel a nyugati kultúrát? Nyelv és tudomány, július 4.

Tóth István (2022): Kapcsolatok a vintu és a magyar nyelv között. Avagy a múlt beszél. Brazília. ISBN: 978-65-00-53714-7. Magánkiadás. 

Tóth István (2025): Magyar - hurri - sumér - tokhár - csuvas és vintu szóegyezések (kézirat) 

Alison George (2016): A kőkori művészetben elrejtett kód lehet az emberi írás gyökere (www.newscientist.com)

Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest

Varga Géza (2018): Sumér-magyar jelpárhuzamok

Varga Géza (2019): Közel harminc magyargyanús jel a sumért megelőző Tepe Yahja-i jelkészletben

Varga Géza (2021): A Genevieve von Petzinger által közölt európai barlangi jelek jó része azonos a székely jelekkel

Varga Géza (2021): Kalotaszegi kályhacsempe a hieroglifikus "Jó ős" mondattal 

Varga Géza (2023): Szabírok, azaz magyarok 

Varga Géza (2024): Neolitikus kerámia a belgiumi Lüttich - Liege - lelőhelyről az Újjászülető Ten úr mondattal

Varga Géza (2024): A világfa vita

Varga Géza (2024): Világfa az ősmagyar korból

Varga Géza (2024): Honfoglalás kori világfa

Varga Géza (2024): Népi világfa ábrázolások

Varga Géza (2024): Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák 


Varga Géza (2024): Horváth Tünde késő rézkori cserépedényének Ragyogó Lyukó szár mondata

Varga Géza (2025): Amerikai indián népi írásemlékek elolvasása a magyar hieroglif írás segítségével

Varga Géza (2025): A világfa meghatározása

Varga Géza (2025): Tulipánt ábrázoló világfa





dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)