Assur az ókori Asszíria első, névadó városának istene. Assur várost a Kr. e. IV. évezred végén alapították a Tigris folyami gázlóját ellenőrző sziklaszirten. A terület akkor Szubartuhoz tartozik, az ókori szabírok, másik nevükön hurriták lakóterülete (a hurri életfák némelyike elolvasható magyarul). A szabírok résztvettek a sumér és a magyar etnogenezisben is. Ezzel függhetnek össze a kor nyelveiben és jelkészleteiben is megmutatkozó magyargyanús egyezések (1).
Assur isten a hely, az átkelő és a sziklaszirt megtestesülése. Neve nem sumer és nem sémi eredetű, viszont a magyar ősúr szóösszetétellel egybecseng, azaz egy magyar ősforrásból származtatható. E magyar értelmezést alátámasztja, hogy több, Simo Parpola (1993) által közölt asszír életfa olvasata a magyar hieroglif írás ős és szár szójele alapján Ős szár, mai magyarsággal: Ősúr (1. és 2. ábra), vagy ahhoz grafikailag és szemantikailag is hasonló (3. és 4. ábra). Az asszír életfák Ős szár (Ősúr) olvasata és az Assur istennév azonossága, vagy hasonlósága azon adatok sorába tartozik, amelyek a magyar hieroglif írás létezéséről és elterjedtségéről eddig közreadottakat igazolják.
Korántsem véletlen, hogy a 2017-ben a Magyar hieroglif írás c. kötetben közzétett rovológiai eredmény (a magyar hieroglif írás kb. 50 000 éves eredete, az Éden területéről kiinduló eurázsiai, afrikai és amerikai elterjedése) összecseng néhány korszakalkotó tudományos véleménnyel és forrásadattal.
- Egyrészt Simo Parpola asszír világfákról alkotott és a sumér-magyar nyelvrokonsággal (a sumér uráli besorolásával) kapcsolatos álláspontjával (2).
- Másrészt azzal a régészeti alapozású képpel, amit a paleolitikum végétől a sztyeppén megjelenő preszkíta népesség egységes kultúrájáról Bakay Kornél vázolt fel a közelmúltban (3).
- Harmadsorban Tóth István most folyamatban lévő magyar - penut nyelvészeti kutatásait említhetem. Ennek során a 341 vintu szót 235 sumér, 207 tokhár, 165 hurro-uratui és 170 csuvas szóhoz hasonlított. Ezek közül cikkünk szempontjából kiemelkedő jelentőségűek a hurro-urartui egyezések.
- A fentieket támogató forrásadatok a következők: a Biblia említése a nyelvek összezavarodása előtti ősnyelv létéről, valamint Plinius beszámolója a világ legöregebb népéről folytatott ókori vitáról s hogy ezt akkor a szkíták (a magyarok ősei) nyerték meg.
1. ábra. A 338-as sorszámú asszír életfa az ős (alul) és a szár (felül) hieroglifa ligatúrája
(a kép Simo Parpola nyomán), az ábra jobb szélén fent egy magyarszombatfai tányér szár, alatta a székely írás ős szójele
2. ábra. A 346-os sorszámú asszír életfa az ős (alul) és a szár (felül) hieroglifa ligatúrája (a kép Simo Parpola nyomán), az ábra jobb szélén fent egy magyarszombatfai tányér szár, alatta a székely írás ős szójele
A most tárgyalt asszír életfák egy faábrázolásból (a szár "növényi szár, úr", vagy a tapar ős "szabír ős" hieroglifából), valamint a Tejút hasadékának rajzából (az ős hieroglifából) állnak. Mindegyik összetevő a világfát ábrázoló, a világfákra jellemző hieroglifák közé tartozik, az Istennel azonosított égig érő fát (a Tejútat) írja le.
Az Istennel azonos fa Ős szár (mai magyarsággal Ősúr) olvasata nem véletlenül hasonlít Assur isten nevéhez, hanem mert azonos gyökerű azzal. A 339f jelzetű életfa azt is közli, hogy itt a szabírok istenéről van szó (4. ábra). Azt a prototípust képviselik ezen asszír világfák, amelyet a nyelvemléket jelentő világfa ábrázolások általánosan követnek. Az elolvasható világfák magyar szójelekből alkotott mondatjelek, amelyek a magyar ősvallás tételeit illusztrálják és amilyeneket Eurázsia, Afrika és Amerika régészeti leletein, vagy néprajzi tárgyain számtalan esetben megtalálunk. Az akadémikus kutatás azért nem jutott eddig hasonló felismerésre, mert - mint azt Simo Parpola (2007) megfogalmazta - "a szükséges speciális szakértelem mellett az akarat is kellene a kérdés komoly tanulmányozására, és ez az akarat az elmúlt 120 évben teljesen hiányzott az asszirológiából."
3. ábra. A 804-es sorszámú asszír életfa Nagy szár (mai magyarsággal: Nagyúr) olvasatú, ám a felső része tudatosan emlékeztethet az ős szójelre, felidézve egyúttal az Ős szár (mai magyarsággal Ősúr) nevet is (a kép Simo Parpola nyomán), az ábra jobb szélén fent a székely írás "n" betűje, alatta a szár hieroglifa egy magyarszombatfai tányérról
4. ábra. A 339f jelzetű asszír életfa alsó része a Tejút hasadékát ábrázoló ős jel, a felső rész pedig egy faábrázolás, a fa ágainak ívelt volta miatt az olvasat tapar ős ten "szabír isten", az ábra jobb szélén fent a székely írás "tprus" (tapar ős "szabír ős") mondatjele, alatta a székely írás ős szójele
Feltehetően a Bibliában említett, a nyelvek összezavarodása előtt használt egységes ősnyelv nyomára és bizonyítékaira bukkantunk.
Jegyzetek(1) Assur isten nevének magyar Ősúr értelmezhetősége a szabír-magyar nyelvi kapcsolatok bizonyítéka. Ez az egyezés beleillik ama rendszerbe, amit a Közszavak és istennevek c. dolgozatban bővebben tárgyaltam. Példák sorával illusztráltam, hogy hétköznapi magyar szavak sora emlékeztet idegen istenek nevére. A megfelelések száma olyan nagy, hogy megkerülhetetlen a kérdés: minek köszönhető ez? Ilyen mennyiségű véletlen egyezés kizárható s nem tulajdoníthatjuk ezeket a többször kifigurázott magyar etimologizáló kedv vadhajtásának sem. E finnugrista gúnyolódásokról, például Zsirai Miklós jelzőosztogatásáról is kiderült már az elfogult és tudományosan megalapozatlan voltuk. Az asszír-magyar és sumér-magyar nyelvi-írástörténeti egyezések léteznek és magyarázatot kívánnak. A jelen cikkben tárgyalt egyezéseket is figyelembe véve aligha vonhatunk le más következtetést, mint hogy az ókori kultúrák jó néhány istenének nevét egy magyarul (magyarral rokon nyelven, a magyar nyelv ősén) beszélő nép adhatta. Ősúr-nak érthetjük az asszír Assur, az egyiptomi Ozirisz (Usziri), az etruszk Aiser, valamint a védikus Isvara (óind Icvara „úr”) nevét is. E nevek nagyjából a termékeny félhold területét rajzolják körbe, határozzák meg forrásként.
Megerősíti a szabír/hurri - magyar etnokulturális kapcsolatok feltételezését a székely írás "u" és "v" rovásbetűjének 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukciója is. Ez a hurrita ushu "réz" és örmény waske "vas" szavak ősének tekinthető magyar őskő szóösszetételhez vezetett. Ami eredetileg a meteorvas (az ősatya által ajándékozott kő) neve volt s csak később hasadt ketté.
Mindkét székely rovásjel formája a bronzkorban szokásos, állatbőr alakú fém félkészöntvények, a keftiuk rajzából alakult ki. Ezért hasonlít egymásra a latin írás - e rovásjelekhez képest későbbi és belőlük leegyszerűsödött - "u" és "v" betűje is. (Varga/2017/286).
(2) Ezt írja Simo Parpola (2007): "A mai napig szisztematikusan átnéztem a sumér szókincs körülbelül 75 százalékát, és több mint 1700 szót és morfémát azonosítottam, amelyek ésszerűen társíthatók az uráli és/vagy altáji etimához, lehetővé téve a rendszeres hangváltásokat és szemantikai eltolódásokat. Némileg meglepő módon a lehetséges altáji etimológiájú szavak az összesnek csak kis kisebbségét (körülbelül hét százalékát) teszik ki, és nem valószínű, hogy a kép lényegében megváltozik, mire a projekt befejeződik. Noha a sumér szoros kapcsolata az altáji család egészével így kizártnak tűnik, a törökkel való genetikai kapcsolat lehetségesnek tűnik, mivel a legtöbb egyezés a török nyelvekkel van, és ezek alapvető szavak és nyelvtani morfémák, amelyek az uráli nyelvekben is megtalálhatók.
Gyakorlatilag az összes összehasonlított tétel tehát uráli, többnyire finnugor. Többségük legalább egy jelentős uráli ágban található a finn mellett, így minden bizonnyal nagyon régiek, legalább ie 3000-ből származnak. A szavak nagy része csak a finn nyelvből ismert, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy ősiek is legyenek, mivel nincs etimológiájuk, és nagyrészt mind a nyolc finn nyelvben elterjedt szavak.
Ez a szógyűjtemény a sumér szókincs skáláját öleli fel (5. ábra), és 478 gyakori igét tartalmaz az összes lehetséges típusból, például lét igéket, testi folyamatokat, érzékszervi észlelést, érzelmet, alkotást, kommunikációt, mozgást stb. részek, rokonsági kifejezések, természeti jelenségek, állatok, növények, fegyverek, szerszámok és eszközök, valamint a neo- és kalkolit korszak kulturális színvonalát tükröző különféle szakkifejezések (mezőgazdaság, élelmiszertermelés, állattenyésztés, szövés, kohászat, épülettechnika stb. területén). Hangsúlyozom, hogy a szóban forgó szavak többsége alapszó, 75 százalékuk nagyon jó formai és jelentésbeli egyezést mutat. ...
Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem találták meg korábban ezt a számos lexikális egyezést az uráli nyelvvel. A magyarázat egyszerű. Az uráli nyelvek jó ismerete, valamint a sumér fonológia és ékírásos írásrendszer fortélyainak ismerete szükséges ahhoz, hogy felismerjük a sumér és az uráli kapcsolatokat, és ritka a különleges szakértelem ilyen kombinációja. Nagyon kevés asszírológus tud uráli nyelvet, az uráli tanulmányok szakértői pedig egyetlen sumért sem. Természetesen a szükséges speciális szakértelem mellett az akarat is kellene a kérdés komoly tanulmányozására, és ez az akarat az elmúlt 120 évben teljesen hiányzott az asszirológiából. ...
A sumérok így északról érkeztek Mezopotámiába, ahol az uráli nyelvcsalád található. ... Nem zárnám ki, hogy szülőföldjük az észak-kaukázusi Majkop kultúrával azonosítható, amely i. e. 3700 és 2900 között virágzott, és kereskedelmi kapcsolatban állt a késő uruki kultúrával (13. ábra). A sumér őshazának ezen a területen való elhelyezése segítene megmagyarázni a sumír nem uráli sajátosságait, mivel a tőle délre beszélt kartveli nyelvek ergatívak, és a sumérhoz hasonló verbális előtagrendszerük van. Az urálival közösen használt sumír kerék és vonóállatok hám szavai azt mutatják, hogy az urálitól való elszakadása a kerekes járművek feltalálása után következett be, amelyek a Majkop-kultúrában körülbelül ie 3500 óta ismertek."
(3) Bakay Kornél régész így foglalja össze a magyar őstörténet feltárt folyamatait (Őstörténetünk régészeti forrásai III. kötet.): "az ősmagyarságot is magában foglaló un. preszkíta ősnépesség (amely tehát feltevésünk szerint nem indoiráni nyelvű népesség volt!) a felsőpaleolitikum idejétől folyamatosan, dél felől vándorolt fel, különböző hullámokban, észak felé, nagyobb részt a Kaukázuson és Közép-Ázsián (a Kászpi-tenger keleti oldalán), illetve a jelenlegi észak-kínai térségen keresztül jutván el az Urál vidékére, a minuszinszki medencébe és Nyugat-Szibéria területére. Ez a nagytáj ugyanis már négy-ötezer évvel ezelőtt is rendkívül kedvező adottságokkal rendelkezett, mind ökológiai, mind egyéb vonatkozásokban." (Bakay/im/141. oldal) "N.L. Cslénova világosan látta és régészeti módszerekkel megkísérelte bizonyítani is, hogy a Kr.sz. előtti III. évezred végétől a Csendes-óceántól, Kínától, az Ordosz-vidékétől egészen Közép-Európáig egy hatalmas egységes térség jött létre, közös anyagi kultúrával (nyílcsúcsok, tőrök, kések, lószerszámok, kerámia, kőláda sírok) és közös szellemiséggel, amelynek meghatározó régészeti kultúrái: a szejma-turbinói, a karaszuki, a tagári műveltségek." (Bakay/im./149-150 oldal).
Irodalom
Simo Parpola (1993): The Assyrian Tree of Life: Tracing the Origins of Jewish Mysticism and Greek Philosophy. In: Journal of Near Eastern Studies, 52(3): 161–208.
Simo Parpola (2007): Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.
Saak Tarontsi (2024): A hurri életfa mint történeti-eredeti alap az urartui szent fa értékes szimbólumához, ARURAT Örmény Tudományos Akadémia, kaukázusi, kisázsiai, anatóliai és a Near Eastern Studies
Bakay Kornél (2005): Őstörténetünk régészeti forrásai III., László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület, Budapest
R. D. Barnett (1974): Urartu hieroglif írása, Güterbock
Tóth István: Magyar - hurri - sumér - tokhár - csuvas és vintu szóegyezések (kézirat)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése