2026. május 14., csütörtök

A bécsi kopt sapka hímzett jeleinek olvasata és párhuzamai

Bevezető

Ludvig Rezsőnek és Medgyesi Gábornak köszönöm, hogy felhívták a figyelmemet a bécsi kapucinusoknál őrzött kopt sapka hímzett jeleire és kérték róla a véleményemet (1). A megtisztelő kérésnek a textilről kiszemelt mondatjelek (1/a. és 1/b. ábra) olvasatával teszek eleget. A sapkára hímzett szó- és mondatjelek eredetileg nem a bizánci kultúra termékei, hanem évezredekkel korábbiak. Rendkívüli jelentőségű, a magyar történelem és a rokon népek történelmének igen korai szakaszaival is összefüggésben lévő üzenetekről van szó. 




1/a. ábra. A bécsi kopt sapka Jóságos Ten országa olvasatú részlete, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "j" (jó "folyó") és Ten "élet, isten", valamint a magyar hieroglif írás és a heraldika ország szójele






1/b. ábra. A bécsi kopt sapka Zsen ten sar (mai magyarsággal Zsendülő/feltámadó Ten úr) olvasatú részlete





A sapka 

A bécsi kapucinusok régi hímzett sapkája (és a hozzá tartozó hímzett erszény) a magyar és a bizánci-kopt kultúrtörténet egyik legkülönlegesebb, XI. századi textilereklyéje, amelyet a hagyomány Szent Istvánnak vagy Szent Imrének tulajdonít. A sapkát a kinézete alapján az akadémikus szerzők sokáig bizánci munkának tartották. Ma már a pontosabb kopt textil meghatározás járja a kopt textilművészet önállósága és jelentősége miatt, annak ellenére, hogy Egyiptom, ahol a koptok élnek, Bizánc része is volt. Világosvörös selyemszövetét keleties jellegű, arabeszkes indadíszek és madáralakok borítják. 

A sapkával együtt őrzött vörös selyem erszényen gyöngykeretes mezőkben a trónon ülő Krisztus, angyalok és szentek színes hímzett képei vannak. A becses ereklyéket Anna királyné (II. Mátyás magyar király felesége, a bécsi Kapucinus kolostor és a császári kripta alapítója) adományozta a bécsi kapucinusoknak a XVII. század elején. 

Az akadémikus szerzők nem figyeltek fel rá, hogy a díszítés jelei egyeztethetők a székely írás előzményének, a magyar hieroglif írásnak a szójeleivel. Pedig a hímzett jelek az első pillantásra is ismerősek lehetnének, mert már a kőkorban el voltak terjedve a Pireneusoktól Amerikáig. E magyar szójelek segítségével a hasonló tárgyakon lévő elolvasható díszítések értelmét és hangalakját meg lehet közelíteni (2). 


1/c. ábra. A bécsi kapucínusoknál őrzött kopt sapka Ludvig Rezsőtől kapott fényképe



A sapka (és a hozzá tartozó erszény) anyagának tüzetesebb vizsgálata során kiderült, hogy a szövési technika, valamint a textilt díszítő indák és madáralakok stílusa az egyiptomi kopt keresztény műhelyek jellegzetességeit hordozza. A hímzéssel kialakított hieroglifikus szövegek (díszítésnek tűnő mondatjelek), mint amilyenek az 1/a-b. ábrákon is láthatók, évezredek óta általánosan el voltak terjedve az antik világban Egyiptomtól Indiáig és a sztyeppi népekig. 

A kopt textíliák rendkívül értékes luxuscikknek számítottak a középkori Európában. Bár a selyemkészítés titkát sokáig Kína őrizte, a Kr. u. VI. századra a technológia eljutott a Földközi-tenger térségébe és Bizáncba is. Egyiptom kopt keresztény lakossága már korábban is világhírű volt szövőművészetéről, a selyem megjelenésével pedig elképesztő precizitású luxuskelméket kezdtek gyártani.

A Selyemút és a földközi-tengeri hajózási útvonalak révén a kopt selymek eljutottak az európai királyi és főúri udvarokba. Ritkaságuk és magas áruk miatt csak a legfelsőbb elit engedhette meg magának ezeket a textileket. A bizánci császárok és a keleti uralkodók gyakran küldtek kopt és bizánci selymeket politikai ajándékként a nyugat-európai uralkodóknak szövetségek megpecsételésére. A Szentföldre utazók vagy a keresztes hadjáratokból hazatérők gyakran hoztak magukkal értékes keleti szöveteket. Ezeket itthon többnyire a helyi egyházaknak adományozták, hogy szentek ereklyéit csomagolják beléjük, vagy liturgikus ruhákat (például püspöki sapkákat) varrjanak belőlük. 

A sapka XI. századi kopt műhelyben készülhetett, ezért lehetett Szent István, vagy Szent Imre tulajdonában. Ezt az álláspontot alátámasztja, hogy a Szent Istvánhoz köthető további tárgyak (az 531 táján a mervi oázisban készített Szent Korona, a szintén Irán vidékéről származó jogar és a koronázó palást) hasonló hieroglifikus szövegeket hordoznak. 



Jóságos Ten országa
 
A sapka 1/a. ábrán látható részletén három hímzett hieroglifából (ősvallási kötődésű szójelből) alkotott mondatjel van. 

- A kacskaringó a jó szójele, ami három dolgot jelent:

Egyrészt azt, amit ma is értünk alatta, azaz hogy "jó, hasznos, kellemes stb.".

Másrészt az isten egyik neve (Jó, Jahwe stb.), vagy állandó jelzője (pl: Jóisten). E jelenség áttekintéséhez ajánlom a Közsszavak és istennevek c. dolgozat elolvasását. A hieroglifikus jelhasználattal együtt az istennevek divatja is a szabírok (a 7-8 ezer éves Halaf kultúra) hatásának maradéka.

Harmadrészt azt is jelentette egykor, hogy "folyó", ami elsősorban az Istennel azonosított Tejútra vonatkozott. Tehát a Jóisten kifejezést "égi folyóval azonos Isten"-ként is érthették eredetileg.

- A két lefele kunkorodó levélke a ten "élet, isten" hieroglifa, az Isten (ős + Ten) régi neve.

- Középen a hármas halom az ország szójele, amit a heraldika őrzött meg nekünk. 

Az utóbbi két jel megtalálható a kunbábonyi avar kagán egyik sírmellékletén (2. ábra) és másutt, például a népi jelhasználatban is (5. és 6. ábra). Az avar és néhány további előfordulás képét mellékelem. Annak valószínűsítésére, hogy ez egy szokásos szövegfordulat és jelhasználat volt a magyarságnál és rokonnépeinél, bizonnyal elegendő az alábbi képsorozat. Mintha lett volna hasonló az Indus-völgyi leleteken is, de ennek megkeresésére még további idő kellene. Azaz a jeltörténeti párhuzamok messzire vezetnek, lehetőséget adva ezzel a magyarság etnokulturális előzményeinek és párhuzamainak követésére akár a kőkor és a bronzkor időszakában is.





2. ábra. A kunbábonyi avar kagán csatján is megtalálható a Ten jel fölötti, ország jelentésű hármas halom, az ábra jobb szélén lentről felfele a magyar hieroglif írás Ten és ország szójele




3. ábra. Ten országa olvasatú részlet a koronázó palástról





4. ábra. A csempeszkopácsi Árpád kori templom kapubélletének Isten országa olvasatú mondatjele





5. ábra. Dobronaki hímes tojás Ten országa olvasatú díszítése, az ábra bal oldalán lentről felfele a magyar hieroglif írás megfelelő Ten és ország szójele




6. ábra. Kalotaszegi nagyírásos párna Ten országa olvasatú részlete, Monoki Ibolya munkájáról





 Zsen ten sar

A bécsi sapkának az 1/b. ábrán lévő hímzett részletén a Zsen Ten sar (mai magyarsággal: Zsendülő/feltámadó Ten úr) mondatjel olvasható. Ez a szójelekből alkotott kép is három hieroglifából áll. 

- A magyar zsen hieroglifa grafikai alakja a kínai sen "fiatal növény, hajtás" szójel pontos magyar megfelelője. A világfát jelképezi. A kínai és a magyar jelkészletet legalább 50 hasonló egyezés köti össze. A párhuzamok nyilván abból az időből származnak, amikor Kínát az első, hunokból állü dinasztia, a Xia vezette. 

- A Ten hieroglifa leírása fentebb olvasható. Ez is az Istennel azonos világfát ábrázolja. Legkorábbi változata a 15 000 éves Mas d' Azil-i jelek között, a Pireneusokból ismert.

- A szár hieroglifa az Istennel azonos világfa egyik jele. A sar az akkád nyelvben "úr" jelentésű. A világoszlop neve a hettita nyelvben tar, amiből ez a szár, majd abból még később a magyar úr szó keletkezett. Ez a szóbokor (pl. a tar szó) megtalálható a rokon sumérben is.

E mondatjel az évente meghaló és feltámadó isten újjászületésének diadalát hirdeti. Nagy jelentőségű, sokszor használt, évezredeket összekötő ligatúra. A párhuzama megtalálható többek között az anaui pecsétnyomón (7. ábra), egy kusán érmen (8. ábra), egy Bakay Kornél által Somogyváron kiásott és közzétett Árpád kori ezüstgyűrűn (10. ábra), templomok faragványain (11. ábra), valamint a népművészet tárgyain is (12. ábra). A Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján ezek a jelhasonlóságok nem a véletlen egyezésnek, hanem a jelrendszerek genetikai kapcsolatának köszönhetőek.





8. ábra. A kusán érem és az I. Hormizd kusán uralkodó kezében tartott méltóságjelvény (egy zsen ten "Zsendülő isten" ligatúra), felette valószínűleg a Hold ábrázolását látjuk





9. ábra. A jeruzsálemi Feltámadás (Szent Sír) templom ajtaja fölé kőbe vésett zsen "zsendül, feltámad, újjászületik" rovásjelek




10. ábra. Árpád kori gyűrű Somogyvárról az Égi ragyogó zsen ten "Égi ragyogó zsendülő/feltámadó isten" ligatúrával és az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsenge), "nt/tn" (ten), "r" (ragyogó) és "g" (ég, égi) rovásjelei




11. ábra. Fotógrafika az angliai Herefordshire-ben található Kilpeck falu Szent Mária és Szent Dávid templomának déli kapujában lévő kapubélletről, az olvasata: Nagy Ak zsen Ten (mai magyarsággal: Nagyságos Ak, a zsendülő/feltámadó isten)




12. ábra. Györgyi Erzsébet által közölt magyar hímes tojás a zsen ten "Zsendülő/feltámadó isten" ligatúrával (kiemelve a bal alsó sarokban)




Jegyzet

(1) A sapka jellegzetes jelkészlete végső soron kőkori eredetű és a magyarságra, meg a rokonnépeire jellemző. A rokonság fogalmát - többek között a hieroglifikus írás- és nyelvemlékek alapján - tágabban értem a szokásos akadémikus értelmezéseknél, amelyeket ideje elfeledni, hiszen a magyarságnak sem a nyelve, sem az anatómiája nem az Urál vidékéről származik. A rokonság körébe sorolható például a szkíta, szarmata, hun, avar, szabír és sumér nép is. Nyelvi okok miatt ez utóbbit Götz László és Simo Parpola is rokonnak minősítette. 

Az eltelt évezredek alatt e - képszerű jelmontázsokat létrehozó - jelhasználat áthatotta a különböző kultúrákat. A díszítésként és írásként egyszerre használt mondatjelek előfordulnak bizánci, vagy bizáncinak ítélt tárgyakon is. Mivel a "tudományos konszenzus" az írástan és az íráselmélet alapjaival sincs tisztában, szükség van a lezajlott történeti folyamatok és a jeltörténet összevetésére.

A vizsgált részletekben egyaránt előforduló Ten hieroglifa a szabír ős, vagy inkább szabír ős ten olvasatú mondatjelből kivonatolt részlet. Azért kellett kivonatolni, mert a grafikailag összetett és bonyolult mondatjel hétköznapi használatra nem volt alkalmas. 

A Ten szó a magyar teng és tenyész szavakban "élet" jelentésű. Megjelenik az isten (ős + Ten) szavunkban is, mert ez a Ten volt az Isten régi neve.  Rokona a sumér tin "élet" szó, az etruszk Tin istennév, a kínai tien "ég, isten" és a japán tenno "istencsászár" szó is. Előfordul a BMAC kultúra és a Gangesz-völgy idoljain is. Előzménye, a szabír ős ten jel legkorábban a kb. 12 000 éves Göbekli Tepe leletei között bukkan fel. E mondatjel a szabír népnevet azonosítja, amit Bíborbanszületett Konstantin a magyarok régi nevének mond. Ezért jelentősége van annak, hogy a szabír ős ten mondatjel és a belőle kivonatolt Ten szójel is megtalálható a neolitikus forradalom kibocsátó területének számító Termékeny félhold területén (Egyiptomtól Indiáig, meg Anatóliáig) és azokon a területeken, ahová ez a szabírok által meghatározott etnokulturális hatás néhány évezred alatt eljutott (a sztyeppén kívül például Itáliába és a Kárpát-Balkán térségbe is).  Előfordul egy Alba Longa-i etruszk halotti urnán is, ahol Tin isten nevét rögzíti (13. ábra).



13. ábra. Az Alba Longa-i halotti urna (Vatikán Múzeum), balra az urna hieroglifikus mondatai, lentről felfele: Lyukó sar ten/Tin/Tinia (mai magyarsággal: Lyukó úr az isten), svasztika (az Éden négy szent folyójának felidézése négy darab jó "folyó" hieroglifával), Ég ügy "égi folyó",  Dana sar ég sar "Dana úr az ég ura"


A forrásokban nyoma maradt annak, hogy a hunoknak keresztény püspöksége volt a mervi (itt készült 531 táján a Szent Korona), a gurgáni és a heráti oázisban. Tudunk a hun keresztények szír területek felé irányuló élénk és magas szintű kapcsolattartásáról is. Ezzel függhet össze az is, hogy Attila a hagyomány szerint Engadiban nevelkedett. A Képes krónika szerint: „Attila, Isten kegyelméből Bendegúz fia, a nagy Magor unokája, ki Engadiban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dánok királya…”. Engedi (En-Gedi) egy híres oázis és ókori település a Holt-tenger partján, Palesztinában. Ebbe a viszonyrendszerbe belefér a korai kopt kapcsolat is.

A hun és avar idők történései jobban megérthetők a hieroglifikus jelek hasznosításával. Ehhez emlékeznünk kell arra, hogy a hunok és az avarok is jórészt szabírok voltak, miközben a környezet népei: az etruszkok és a Kárpát-Balkán térség eredeti lakosai - a szabír ős mondatjel alkalmazása alapján - a rokonságukba tartoztak.

A 410-es évek végén a Hun Birodalom és a Nyugatrómai Birodalom békeszerződést kötött. Ennek biztosítékaként a felek előkelő fiatalokat cseréltek túszként, akiket vendégként a császári udvarban neveltek. Attila tizenévesen Ravennában, a nyugatrómai fővárosban élt udvari túszként. Kiválóan megtanult latinul és görögül, írni és olvasni is tudott. Megismerte a római jogot, az udvari etikettet, a diplomáciai cselszövéseket és a római hadsereg gyengeségeit. Ugyanakkor képviselte a szabír hagyományt is. Ez a kettős háttér tette őt félelmetes uralkodóvá: nem egy „műveletlen barbár” volt, hanem egy olyan stratéga, aki pontosan ismerte a rómaiak gondolkodásmódját, amit később a tárgyalóasztalnál és a csatatéren is a maga javára fordította. Jordanes szerint az igazi hunok utódai a szabírok. Azaz a hunok ismerték a későbbi bizánci területek jelhagyományát, mert az jórészt a saját szabír hagyományuk folytatása és kifejezése volt. 

Attila az itáliai hadjárata során elpusztította Aquileát, de megkegyelmezett Rómának. Ez az ellentmondás megengedi annak feltételezését, hogy Attila szabír tudattal rendelkezett és tudott a rómaiak által az Adriát korábban uraló Nesactium kikötőváros elfoglalásával a szabíroknak okozott kártételről. Nesactium ugyanis - a szabír ős ten mondatjel közös használata alapján - az etruszkokkal és hunokkal rokon szabír tudatú város volt az isztriai félszigeten. Nesactiumot a rómaiak az etruszk városok meghódítását követően szintén elfoglalták. A rómaiak az Adria feletti saját hajózási monopólium megteremtése érdekében ekkor építették fel  Aquileát, ami aztán nehezítette a szabír tudatú népek által lakott Kárpát-medence tengeri kapcsolatainak újjáépítését. Attila talán erre gondolva fordult megkülönböztetett figyelemmel Aquilea felé. 

A feltételezést megengedi a tény, hogy a Kárpát-medence és az Adria kereskedelmi kapcsolata mindvégig fontos szempont volt és maradt a történelem évezredei során. 

Törekedtek a kapcsolat megteremtésére az avarok is. Az Adria felé irányuló törekvéseik a kora középkori Balkán-politika egyik legfontosabb, geopolitikai célú folyamatát alkották. Az írott források és a modern történeti-régészeti kutatások alapján az avarok célja egyértelműen az volt, hogy ellenőrzésük alá vonják az Adriai-tenger északi és keleti partvidékét, biztosítva a gazdasági, stratégiai és logisztikai kijáratot a Mediterráneumba. Az avarok nem vaktában portyázó barbárok voltak, hanem tudatos, geopolitikai stratégiát követtek. Ennek érdekében telepítették az Adria mellékére szövetségesként a horvátokat is. 

Jovan Kovačević régészeti és topográfiai kutatásai kimutatták, hogy az avar kaganátus módszeresen szállta meg a Bizánc és az Adriai-tenger felé vezető útvonalakat. Olajos Terézia és más nyelvészek kutatásai alapján a Száva és az Adriai-tenger közötti sávban sűrűn fordulnak elő az Obar, Obrov, Obrovac, Obre helynevek, amelyek közvetlenül az avarok (obri) jelenlétére és tartós berendezkedésére utalnak a tengerparti sávban. Az Adria elérése amellett, hogy a mediterrán kereskedelmi hálózatokba való bekapcsolódási kísérlet volt, lehetővé tette volna a közvetlen kapcsolatba lépést az itáliai Longobárd Királysággal is, akikkel szövetségesi viszonyt ápoltak. Ez a régi szabír területek (Nesactium, Etruria és  a Kárpát-medence) egykori kapcsolatrendszerének feltámasztását célzó törekvésként is értékelhető. 

A honfoglaló magyarok is fontosnak tartották Spalato elfoglalását, feltehetően a tengeri kapcsolat megteremtésére is gondolva. 

Fiume magyar kikötővárossá minősítése Mária Terézia idején és az azt követő kiépítése is e törekvés megvalósulása volt. A tengeri kikötő használatának korlátozása a mai napig feszültség forrása, mert pl. a horvátok az ukrán háború miatt megtagadták az olcsó orosz olaj fogadását Magyarország számára. E probléma egyik lehetséges megoldása újfent csak az itáliai - Kárpát-medencei kapcsolat megerősítése, vagyis az olasz területen épülő magyar kikötő építése lehet, amiről már szerződések is születtek. 

E több évezredes kulturális kapcsolatnak szerepe lehet abban, hogy a korai keresztény jelhasználatban - több más székelyazonos jel mellett - előfordul a Ten jel is. Megtalálható a Staffordshire-i angolszász kincs leletein is, összefüggésben azzal, hogy az angolszászokat hunok vezették Angliába (az Anglia név is az Angria/Ongria "Onoguria, Hungaria" változata). Ten jel van például a csempeszkopácsi, a türjei, vizaknai meg az angliai Herefordshire-ban található Kilpeck falu templomának kapubélletében is. 

Érthető, ha ez az elemi erejű szabír kulturális hatás visszatükröződik a Szent Istvánhoz köthető tárgyakon. A kopt jelhasználat közel van a gyökereinkhez.

(2) Ezen az úton (a díszítések elolvasásának útján) csak azok tudnak követni, akik felmérték már, hogy eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást. Akiben ehhez nincs meg a szükséges szellemi frissesség, vagy akinek hiányos a szaktudása, annak ajánlom a szakirodalom tanulmányozását, vagy hogy ne fárassza magát fölöslegesen az intelligenciát igénylő tudományos kérdések megoldásával. 

Úgy tűnik, hogy az általános rovológiai műveltség tragikusan alacsony színvonala miatt folyamatosan szükség van az alapfogalmakat illető helyreigazításra, különösen, amikor díszítések elolvasására készülünk. A magát szakértőnek gondoló némelyik kolléga ugyanis mintha nem tudná, hogy vannak kifejezetten díszítő célzattal készített és használt írásjelek, -emlékek meg -rendszerek is. Ha a Magyarságkutató Intézet tudományosnak szánt kiadványában megjelenhetett az alábbi, az alapfogalmak nem ismeretéről árulkodó mondat, akkor nincs okunk az akadémikus áltudomány írástörténeti részlegének és megnyilvánulásainak kiemelt tiszteletére. "Nem érdemes kitérni olyan futóbolondok munkáira, akik szakmányban feliratokat találnak ... díszítőmotívumokban" - írja az egyik kritikusom a bírálatnak szánt lyukrafutásában. Nekünk ugyanis az a tapasztalatunk, hogy igen sok elolvasható információ rejtőzik a díszítőmotívumokban s ezek feltárásához szakmányban végzett munkára van szükség. Intézetek sorának kellene ezt a munkát végeznie. 

Egyébként a kritika módszertanával foglalkoztam már A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika c. dolgozatomban. A tudományos igényű kutatás előrelépéséhez és a kopt sapka üzenetének megértéséhez a jelek szerint szükség van az alapfogalmak tisztázására is.
 


Irodalom

Sándor Klára (1996): A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum. 1-2 sz., 83-93. o.


Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest

Varga Géza (2026): Magyar történelem a szabír ős ten mondatjel előfordulásai alapján


Varga Géza



A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján található 
a díjmentesen meglátogatható 


dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)