A szabír/hurri lakosságú Halaf kultúra Mezopotámia északi részén és Szíriában virágzott a Kr. e. VI. évezredben. Bíborbanszületett Konstantin szerint a magyarok régi neve a szabír (nála szavartü aszfalü). Simo Parpola álláspontja szerint a Halaf kultúra lakosságából vándoroltak Mezopotámia déli részébe a későbbi sumérek ősei. Mivel ő a sumért az uráli nyelvek közé sorolta, kézenfekvő arra gondolni, hogy a Halaf kultúra lakossága magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélt. Ezt az elképzelést a Halaf jelhasználat alátámasztja. A legkorábbi sumér jelek között ugyanis húsznál is több jel hasonlít a székely jelekre s e székely-azonosságot fedezhetjük fel a Halaf leletek jelhasználatában is. A nemrég felfedezett és 2017-ben közreadott magyar hieroglif írás szójeleivel az alábbi Halaf pecsétnyomók magyarul elolvashatók.
A Halaf-kultúra pecsétjein megjelenő jelek egyszerre voltak díszítések és egy kőkori eredetű hieroglifikus írás rövid szövegei. A pecsétnyomók jelei között gyakran feltűnnek stilizált növényi motívumok, amelyek a későbbi sztyeppei népek (közte a magyarok) világfa-elképzeléseivel és a székely jelekkel egyeztethetők.
2. ábra. Halaf pecsétnyomó a Szár "Úr" hieroglifa előfordulásaival néhai Gustav Oberlander gyűjteményéből
3. ábra. Halaf pecsétnyomó a későbbi sumér dingir "isten" és székely Dana hieroglifa előképével a ma-shops kereskedelmi honlapjáról
4. ábra. Halaf - Ubaid pecsétnyomó az ős szójelével egy német magángyűjteményből
5. ábra. Halaf, vagy későbbi mezopotámiai pecsétnyomó jelekből összeállított antropomorf alakkal, az olvasata fentről lefele: Lyukó ég szár ragyog (mai magyarsággal: Lyukó, az ég ura ragyog), a trocaderopontcom honlapjáról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése