2025. augusztus 24., vasárnap

Isten országa mondat a dobronaki Urisk Erzsébet hímestojásán

A helyreállított Szent István szobor felszentelésére utaztam Dobronakra 2025 augusztus 20-án. Az utazással összefüggésben a dobronaki hímestojásokról addig tudottakat és a nem tudott újdonságokat is megpróbáltam átnézni. Eközben akadtam a Netfolk A különleges muravidéki hímestojások c. cikkére s abban néhai Urisk Erzsébet egyik érdekes hímestojására (1. ábra). A jelei elolvasásával e hímes tojást mutatom be ebben a cikkben. A jelek a magyar hieroglif írás szójelei, amelyek a hun és avar korból, vagy még korábbról maradtak ránk. Ezekből az akrofónia során a jobbára betűző (egy hangot jelölő jeleket használó) székely írás kialakult. Ezen a tojáson azonban még hieroglifákat (ősvallási kötődésű szójeleket) látunk, amelyek jelentését a 90-es években tártuk fel (ez olvasható a Magyar hieroglif írás c. kötetben). A hímestojáson két hieroglifa van. Egy tulipánszerű jel (ez talán az ős és a ten szójelből alkotott jelösszevonás, ám - a középső szirom egyszerűsége miatt - inkább tűnik magányos Ten jelnek). Ez Ten "élet, isten" szójel a világfát ábrázolja (az ágai azért hajlanak vissza, mert rájuk terhelődik az égbolt súlya). Felette pedig három pont van, ami a hármas halom megfelelője. 



1/a. ábra. Muravidéki hímestojás Urisk Erzsébettől az (Is)ten országa mondatjellel




1/b. ábra. Az Urisk Erzsébet írásában bemutatott tojásos kosár, amelyben szerepel a jelen cikkben vizsgált hímestojás is


Az énlakai bilingvis alapján tisztáztuk a tulipánszerű virág Isten (ős + ten) jelentését. Amennyiben a hímestojáson lévő virág nem ligatúra, hanem csak egy Ten szójel (az Isten eredeti neve), akkor annak a korabeli hangalakja Ten. Az ős és a ten jel megmaradt a nikolsburgi ábécében, ám az eredeti szójelentésük feledésbe merült és a modern korokban már betűzve próbálták meg értelmezni és hasznosítani őket. Például a világfát ábrázoló ten "élet, isten" szójelünket az Antal név leírásakor a Marsigli féle botnaptáron, vagy az újabban előkerült harmadik homoródkarácsonyfalvi feliratban a Bálint név esetében az "nt" hangok rögzítéséhez használták. Szerencsére e modernebb alkalmazással párhuzamosan az eredeti hieroglifikus gyakorlat is megmaradt a régészeti leleteken és a népi, uralmi és vallási jelhasználatban. Ilyen az énlakai bilingvis, amely világossá teszi a ten és az ős jel hieroglifikus jelentését és egykori hangalakját. A dobronaki jelek közül azonban nincs egyértelműen jelezve az ős szójel, ezért csak a ten hieroglifa jelenlétét nyugtázhatjuk teljes bizonyossággal. Az egyik mai jelentése ennek az eredeti ten "élet, isten" hieroglifának "isten". Ez volt az Isten (ős + ten) eredeti neve, kiejteni azonban csak ten-ként ejtették.



2. ábra. Az énlakai bilingvis betűzve is (balra lent), meg világfát ábrázoló mondatjelként is (jobbra fent) tartalmazza az Egy (az) Isten mondatot


A három pontból álló szójel nem került át a székely írásba, amint a hármas halom alakú ország szójelünk is csak a heraldikának köszönhetően őrződött meg. Azt azonban tudjuk, hogy a kínai lolo írásban a három pont a "kő" szójele s hogy a legkorábbi kínai dinasztia, a Xia hun (azaz magyar) volt, amivel a jelek azonossága magyarázható (1). E  szójel a hármas halom alakú sumér khur "hegy, ország" szójel rokonságába tartozik, annak egyik változata. A magyar nyelvben a hegyeket gyakran nevezzük -nek s a sumér szójel kettős jelentése és hangalakja is megtalálható az ország és orom szavainkban. Ez arra utal, hogy a felsorolt jelek közös eredetűek, a három pontot pedig -nek és ország-nak is érthetjük, a pontok hegyeket jelölnek. A szójeles írásokban gyakori, hogy egy jelhez több jelentés is tartozik, vagy egy jelentést több jelforma is rögzít. Ennek gyakran az ősvallási tételekben találjuk a magyarázatát. Esetünkben a a hegyekből rakott világoszlopra (a Tejútra) utal, amelynek magas kő a neve a hieroglifikus szövegeben. Ez a egyúttal az Isten égi országa is, ami megvilágosítja a szójel kettős értelmét. Ebből következően a három pont olvasható ország, vagy (orom, hegy) alakban is. A három pont alakú szójelet ilyen értelemben használták a merovingok is, akik a hunoktól vették át a hieroglifáikat (3. ábra).



3. ábra. A meroving korongfibula közepétől a négy világtáj felé sugár irányban egy-egy Lyukó isten országa mondatjel olvasható (balra lent) a székely "ly" (Lyukó), "us" (ős), "nt/tn" (Ten) rovásjelek és a heraldikából ismert ország szójel (lent jobbra, fentről lefelé) 


A fenti összefüggések alapján az Urisk Erzsébet által készített hímestojások három pont alatti, szimmetrikus, tulipánszerű központi jele az Istennel azonos világfát ábrázolja (4. ábra) (2). A tulipánszerű Isten ligatúra (vagy inkább csak Ten "élet, isten" jel) azért a jelszerű világfa-ábrázolások egyik leggyakoribb összetevője, mert az ősvallás az Istent azonosította a világfával (a Tejúttal). Ebből (és nem a néprajzosok által javasolt holland tulipánmániából) fakad a magyar nép tulipántisztelete. A jelek olvasata mai magyarsággal: (Is)ten országa, esetleg (Is)teni kő/orom (ám ez is hasonló jelentést képvisel, mert az égi azonos az Isten országával. A hieroglifikus szövegek egyik leggyakoribb mondanivalója az, hogy a terület az Isten országa, vagy földje (például a kölkedi avar bogláron is ez utóbbi olvasható). A hímes tojáson lévő mondat eredeti (presumér, azaz szabír?) hangalakja talán az Ős ten khor, vagy ehhez közelálló lehetett, ahol a khor egyaránt jelenthetett országot, meg ormot (hegyet) is. 




4. ábra. A dobronaki hímes tojás mai magyarsággal (Is)ten or(szága) olvasatú mondatjele, az eredeti (presumér) hangzás Ten khor lehetett





5. ábra. A kunbábonyi avar kagán csatja (fotógrafika) a Lyukó ten országa "Lyukó (is)ten országa" mondattal, ebből a Ten országa részlet - a hármas halom és a három pont grafikai eltérését leszámítva - azonos itt és a dobronaki hímes tojáson



Jegyzetek

(1) Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján a világ természetes úton kialakult írásrendszerei egy közös kőkori ősírás, az ősvallás jelkészletéből alakultak ki. Azaz okunk van felhasználni a kínai és a sumér írást is a magyar jelek értelmezésekor. A sumér nyelvről Götz László és Simo Parpola kutatásainak köszönhetően mostanában derült ki, hogy nem rokontalan szigetnyelv, ahogyan azt vagy száz évig tanították, hanem uráli nyelvek, közte a magyar nyelv rokona.

(2) Ez és a hasonló világfa ábrázolások nem kerülhettek szóba a nemrég lezajlott világfa vitában, oda ugyanis körön kívülieket nem hívtak meg, a vitában a tényeket nem engedték szóhoz jutni. Ennek köszönhetően aztán a világfa vita a húsznál is több tudós résztvevője ellenére eredménytelen maradt, mert - mint azt Püspöki Nagy Péter és Sándor Klára is megállapította - az akadémikus tudomány a rovológia alapfogalmaival sincs tisztában.  A világfa pedig nem természethű, bár olyat keresnek, hanem jelszerű - mint ezen a dobronaki hímestojáson is. 


Irodalom

Götz László (1994): Keleten kél a Nap, Népszava, Budapest, 1990., Püski Kiadó Kft. 

Sándor Klára (1996): A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum, 58. kötet, 1-2.

Simo Parpola (2016): Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, Pp. xliv + 426; xxviii + 436.

Simo Parpola (2007): Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.

Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest

Varga Géza (2018): Sumér-magyar jelpárhuzamok

Varga Géza (2018): Az énlakai Egy Isten mondatjel

Varga Géza (2024): Népi világfa ábrázolások






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése