Muraszombattól 26 kilométerre északkeletre fekszik, az Őrség nyugati szélén, a Vendvidéki-dombság vidékének északkeleti szegélyén. A Kis-Kerka patak völgyében helyezkedik el, közvetlenül a magyar határ mellett; keleti szomszédja, Kercaszomor már Vas megyéhez tartozik. A mai település Domonkosfa és Bükalja egyesítésével jött létre. Vas vármegye monográfiája szerint "Domonkosfa, magyar község, 30 házzal és 642 ág. ev., r. kath. és ev. ref. vallású lakossal. Postája Kercza, távírója Szt.-Gotthárd. Román stílű kath. temploma a XIV. századból való."
1/a. ábra. Domonkosfa román kori templomának Egy ten (mai magyarsággal: Egy isten) alakban elolvasható kapubéllete
1/b. ábra. Domonkosfa román kori templomának Egy ten (mai magyarsággal: Egy isten) alakban elolvasható kapubéllete
A község katolikus temetőjében található a 13. század első feléből származó Szent Márton templom. Ezt 1872-ben megmagasították és átépítették. 1971-74 között újabb rekonstrukció során belső részét az eredeti állapotokhoz közelítően újították fel. A templom déli kapuja fölött a románkori építészet és épületszobrászat szép részletét találjuk (1. ábra). A kapubéllet képi tartalma egy jellegzetes ősvallási ábrázolási konvenció, az eget tartó, Istennel azonos égig érő fa magyar hieroglifákat (ősvallási vonatkozású szójeleket) tartalmazó rajza (1. ábra). A fa szerkezete kettős kereszt alakú, ami az Egy "szent, isten" szójelnek, valamint a székely írás "gy" betűjének felel meg. A kettős kereszt vízszintes szárai tövében egy-egy ten "isten" szójel is megjelenik. Ezek együttes olvasata az Egy ten (mai magyarsággal: Egy isten).
A domonkosfai ábrázolás és a szintén elolvasható párhuzamai (2-4. ábra) azt bizonyítják, hogy az Árpád-korban a keresztény egyház felhasználta azokat az ősvallási szójeleket, amelyekből a székely írásjelek is kialakultak. E párhuzamok nem pontosan azonosak, ám néhány jellemzőjük megfeleltethető. Az általuk közvetített világkép azonos, ami értő alkalmazásra utal. Egyrészt mindegyik az eget tartó, Istennel azonos világoszlop (hegy és fa, a természetben a Tejút) ábrázolása. Másrészt az ábrázoláshoz egyaránt a magyar hieroglif írás képszerű szójeleit használták fel. E szójelek némelyikének jelentését a katolikus egyház papneveldéiben ma is tanítják az ars sacra "szent művészet" tantárgy keretében. Például tudott dolog, hogy a mandorla és a benne Szűz Máriával, vagy egyedül ábrázolt Krisztus képe a Tejút hasadékában karácsonykor kelő Napot, napistent idézi (4. ábra). Egy sor párhuzam támasztja alá azt, hogy a domonkosfai templom kapubélletében egy több ezer éves ábrázolási és jelhagyomány fennmaradásáról van szó (5-9. ábra).
4. ábra. A veleméri Szentháromság-templom diadalíve felett mandorlában trónoló Krisztus azonos a kettős kereszttel, az ábrázolás olvasata: Egy ős
5. ábra. Hegyen álló nesztoriánus kereszt az eget tartó isteni fa szerepében Indiából, Madras közeléből
6. ábra. Ismeretlen jelentésű urartui hieroglifa Barnett nyomán, a képi tartalom: a kettős kereszt alakú, Istennel azonos fa az eget tartja
7. ábra. Az eget tartó, kettős kereszt alakú fa egy hettita fémplaketten, a csúcsán megjelenő sugárkoszorú az Istenre (a Tejút hasadékában karácsonykor kelő Napra) utal
8. ábra. A gjunovkai szkíta nyeregdísz eget tartó fa ábrázolását a csodaszarvas vadászatával és elolvasható (piros színnel kiemelt) szójelekkel társították
9. ábra. A kínai lolo írás "ég" szójele az eget tartó fa ábrázolásának végletekig leegyszerűsített lineáris rajza, amely a rovástechnológia miatt fordult el jobbra
Irodalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza
Ha Ön a leírások alapján még nem tudta eldönteni, hogy Veleméren van-e az a hely, amelyről egész életében álmodott, akkor ezen a hídon kell átjönnie s a domb tövében jobbra kell kanyarodnia ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése