Bevezető
Volt a közelmúltban egy kiállítás Budapesten, amelyiken megcsodálhattunk néhány román tulajdonba került szemkápráztató leletet, köztük az apahidai kincs darabjait. Ezek egyikét mutatom be az alábbi cikkben, mert a rajta lévő hieroglifákat végre el kellett olvasni (1. ábra). Az apahidai kincset szokás gepidának nevezni, mert a hun leleteket a régészek hibás rutinjának megfelelően vagy szarmatának, vagy germánnak "illik" minősíteni. Mivel az Attila halálát követően hatalomra került germán csoportok, köztük a gepidák örökölték a hunok majd minden kincsét, nem kell véglegesnek tekintenünk ezt a gepida besorolást. Ezt a kérdést persze nem nekem kell eldöntenem. Azonban a most vizsgált leletet semmiképpen nem gondolom gepidának, mert magyar hieroglifák vannak rajta és a stílusa is tisztán hun jellegű. A gepidák között egyébként is sok hun élt, akik nyilván a korábban viselt ékszereiket használták a továbbiakban is. Attila halálát követően a germán törzseket Attila leszármazottai vezették (a gepida Ardarikot néha Aladár hun királyfival azonosítják) és a germánok a hun szokásokat követték még évszázadokig. A tárgy fényképére, amelyről az alábbi fotógrafikákat készítettem, Monoki Ibolya hívta fel a figyelmemet, amiért itt is köszönetet mondok.
1/b. ábra. Hun korong az apahidai kincsleletből a Nagyon nagy (Lyukó?) a Nap és a Nagyságos Ak mondatokkal, a középső kiemelkedés az égboltot idézi, csúcsán a Lyukó és a sugaras Nap hieroglifákkal
A korong közepén egy félgömb alakú kiemelkedés látható, amelynek csúcsán egy összetett napjelkép szerepel a sugaras Nap és a Lyukó hieroglifákkal (mindegyik összetevő a napisten valamelyik nevét rögzíti, ám lehetséges, hogy a Lyukó jel néma). Kétségtelen, hogy a korong közepének dombocskája az ég boltozatán trónoló napistent szimbolizálja. Az eget szimbolizáló boltozat vörös színű és ezzel függ össze a magyar címer kettős keresztes felének vörös háttere is. A Nap miatt ezt a vöröset tekintették az ég színének (a vörös háttérben megjelenő ezüst kettős kereszt a Tejút).
A korongon látható ismétlődő mondatokat az eddigi párhuzamok (például a karcagi csatkarika) alapján körben, esetleg énekelve kellett olvasni. Egy imádság szövegét rögzíthette.
Mivel a szójelek nem jelölik a szó pontos alakját, ugyanaz a jel szabályosan elolvasható nagy, nagyságos, vagy nagyon alakban is.
Az alábbi fejezetekben a korong egyes jellegzetességeit és azok párhuzamait mutatom be.
Sugár irányban olvasható mondatok szokása
Sugár irányban olvasható, a magyar hieroglif írás jeleivel írt magyar mondatokat hun, avar, meroving és amerikai indián korongokon láttunk és olvashattunk eddig. A merovingok a dinasztiát alapító Merovech hun neveltetésének köszönhetően ismerték és kedvelték meg azt a hun állameszmét és világnézetet, amely az Attila halála utáni Európa megszervezését lehetővé tette a számukra. Illusztrálják azt a későbbi megállapítást, hogy az eszme, ha áthatja a tömegeket, anyagi erővé válik. Ezzel függ össze az is, hogy a merovingok annak a hun királyfi hírébe keveredett Szent Mártonnak a kultuszát terjesztették el, akinek a gondolati rendszere az állameszme körül forgott. Ez a vallásos alapozású világnézet töredékei tükröződnek a fentebb említett népek ékszerein is.
A Nagyon nagy kifejezés
3/e. ábra. A Bodrog-alsóbűi honfoglalás kori fúvókatöredéken a Nagyon nagy Lyukónak mondat (az alsó részén a nagyon nagy kifejezés) olvasható, a kohászok így ajánlották a napisten figyelmébe a munkájukat
4/a. ábra. Jobbról balra: a Nagy Ak (mai magyarsággal: Nagyságos Heraklész, esetleg Nagy patak) mondat
Összegzés
Megértem a szakma dermedtségét a hasonló hieroglifikus szövegek és összefüggésrendszerük láttán. Nyilván az rémlik fel sokuk előtt, hogy mindaz, amit eddig tanultak a magyar őstörténetről, meg a világ írástörténetének kezdetéről, az hamarosan áthelyezhető a tudománytörténet lomtárába. A párhuzamok kétségtelenné teszik, hogy a hunoktól és a lomovátovói kultúrától az avarokig, a merovingokig és a honfoglalás koráig ugyanaz a nyelvi, ősvallási és jelhasználati szokásrendszer élt tovább s maradt fent a leleteken és a magyar nyelvhasználatban napjainkig.
A fentiek alapján az avarokra gyakorolt meroving hatásnak az ellenkezője (a merovingokra gyakorolt hun hatás) igaz. A hun és avar nép egyaránt magyarul beszélt. Az apahidai leletek nem a gepidák, hanem a hunok hagyatékához tartoznak. A kölkedi avar boglár sem germán alkotás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése