Mindig nagy érdeklődéssel hallgatom Török Tibor genetikus magyar őstörténetet és nyelvtörténetet érintő előadásait. Ő ugyan nem történész és nem is nyelvész, de úgy gondolom, hiba lenne, ha ez akadályát képezné a gondolatai elmondásának. 2023-ban tartott előadásának címe: Dr. Török Tibor új, tudományos előadása a honfoglaló magyarok archeogenetikai kutatásáról.
1. ábra. Török Tibor előadásának részlete: a középső és kései vaskori kultúrák, a kép felhasználja a suméreket az uráli nyelvcsaládba soroló Simo Parpola véleményét is
Az előadó a genetikai adatokat összefésülte a régészeti és nyelvészeti adatokkal (1. ábra). Leszögezte, hogy csak a tudományos elméletekkel foglalkozik, az amatőr elméletektől eltekint (1). Ezt nyilván úgy kell érteni, hogy amikor genetikusként adja elő nyelvészeti és történeti nézeteit, akkor az nem amatőrségnek, hanem talpig tudományosnak számít. Ez ugyan nem sokkal több az önfényezésnél, de az okos gondolatokat mindenféle pecsétes engedély nélkül is érdemes elmondani. Kérdés persze, hogy mi számít okosnak az elmondottakból és mivel kell/lehet azt kiegészíteni?
Tájékoztat arról, hogy tavaly jelent meg egy hatalmas összefoglaló az uráli nyelvek eredetéről, azonban a mű címét és a szerzőjét nem közli, vagy azt nem találom (2). Ezzel nagyon biztos alapokra került az uráli nyelvek eredete - állítja - s ez ráadásul nagyon jó összhangban van a genetikai eredményekkel. Sajnos, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt elhiggyük neki, mert a pontosan nem is dokumentált összefoglaló nem építhet a kor magyarul megszólaló hieroglifikus nyelvemlékeire, hiszen azokról nyilván nem is tud. Még nem találkoztam olyan akadémikus tudóssal, aki ezekkel komolyan foglalkozott volna. Csúcs Sándor, Zelliger Erzsébet, Fehér Bence, Sándor Klára, Benkő Elek, Tomka Gábor, Janurik Tamás, Csajághy György, Fejes László és még egy-két társuk futó megjegyzéseit sajnos nem tekinthetem hozzáértőnek. Ezért a Török Tibor által említett nyelvészeti összefoglaló is az alapjait illető tévedések lehetőségét rejtheti például a szkíták és a hunok nyelvét illetően.
Ugyanakkor az előadó megemlít egy jogos kérdést is:
- Miért ne lehetnének a hunok is a rokonaink és miért ne tartozhatna ugyanakkor a magyar nyelv a finnugor nyelvek közé? -
E kérdésre azonban nem kaptunk választ az előadásában (3).
Lenne pedig új forráscsoport, amire hivatkozhatna, például az említett magyar hieroglif írással írt nyelvemlékek sora. Ez másutt meg nem szerezhető tájékoztatást nyújt a tárgyalt eurázsiai kor és terület népességének nyelvéről. Az előadó szóba hozza a szkítákat is, akiknek a magyar nyelvét szintén szkíta hieroglifikus szövegek sora bizonyítja. Az eurázsiai régészeti emlékek között több száz, vagy több ezer hieroglifikus nyelvemlék található, ezeket azonban sem Török Tibor, sem a fentebb említett hatalmas nyelvészeti összefoglaló nem ismeri.
Érdemes megemlíteni Tóth István Braziliában élő honfitársunk nyelvészeti kutatásait is. Ezek eredménye egy második, szintén figyelmen kívül hagyott forráscsoportot jelent. Tóth István ugyanis az ókori szabír/hurri és az amerikai indián nyelvek között talált kapcsolatot (Tóth/2022). Hozzáteszem: e közös nyelvi anyag közvetítői a szabírhunok ősei lehettek. Mint azt Tóth István levélben megírta, a kötet újabb változatában több konkrétabb említés és nyelvi alátámasztás van a hurri-szabir és vintu kapcsolatokról. Ez pedig közvetlenül érinti Török Tibor előadásában a Szejma-Turbinó kultúráról elmondottakat. Szibéria történetének megértéséhez szükség van Amerika benépesedésének megismerésére, az indián-magyar és indián-eurázsiai etnokulturális kapcsolatok tisztázására is.
Az említés nélkül maradt adatok miatt látatlanban is hangot kell adnom a kétkedésemnek az említett, az uráli nyelvekről írt nyelvészeti összefoglaló és az előadó nyelvi következtetéseinek megbízhatóságát illetően.
Az előadás, amely rokonszenves módon kiemelte a Szejma-Turbino kultúra szerepét (4), számomra három kérdést vetett fel.
- Honnan indult ki a Szejma-Turbino kultúra? A kultúrára a fejlett fémmegmunkálási technológia (az ónbronz) birtoklása és a szinte megmagyarázhatatlanul gyors migráció jellemző. A népessége nomád harcosokból és fémmunkásokból állt, akik lóháton, vagy kétkerekű szekereken utaztak. Nos, eleink a fémmegmunkálás meg a ló háziasítása terén is az elsők közé tartoztak valahol Szubartu vidékén, ezért érdemes megvizsgálni annak lehetőségét is, hogy a Szejma-Turbinó kultúrának volt-e egy megelőző szakasza is a Kaukázus és az Altáj között, amely szintén magyar nyelvű (rokon nyelvű) népességhez kötődik. Ha a Szejma-Turbinó kultúra nem más, mint egy régen élő kereskedelmi útvonalrendszer megvilágítása az ónbronz leletek által, akkor ezt minden további nélkül feltételezhetjük. Ezt az első szakaszt és annak magyar jellegét rövid magyar nyelvű hieroglifikus szövegek támasztják alá Szubartu vidékéről, az okunyevi kultúra emlékeiről, az Altáj vidékéről, nem is beszélve a Tárim múmiák jeleiről, vagy az Amur menti sziklarajzokról.
A kultúra eredeti hazájának az Altaj-hegységet tekintik, ahol az ónlelőhelyek lehetővé tették az ónbronz gyártását. Innen indultak északra és északnyugatra, ahol a későbbi, finnugornak tekintett népek éltek és élnek. Ám néhány jel alapján ez csak a kultúra későbbi (az ónbronzra épülő) szakasza lehet.
Az ezt megelőző kezdeti szakasz az ókori szabírok (azaz hurriták) területeitől az Altájig tartó úttal lehet azonos. A Kaukázus - Irán vidékén élő korai szabírok/hurriták a fémmegmunkálás és a ló háziasítása terén is a legelsők közé tartoztak. Egy, vagy több érckutató expedíciójuk vezethetett el az altáji ónbányák felfedezéséhez és az ónbronz gyártásához, a Szejma-Turbino kultúra megjelenéséhez (valójában egy korábban is létezett kereskedelmi útvonal ónbronzokkal való régészeti megjelöléséhez). Ez a kereskedelmi kapcsolat aztán törvényszerűen eredményezte az utóbb urálinak minősített keverék nyelvek kialakulását, amelyeket aztán zsiraimiklósok és pócsévák sora értelmezett nyelvcsaládként.
- Az északról érkező eleink honnan vették a szabír nevüket? Nyilván végső soron Szubartu nevével (a hurriták másik, szabír nevével) összefüggésben lettek/maradtak ők is szabírok Szibériában. A hurrita "harcos" népnév pedig a harcos szavunkban él tovább napjainkig. Azaz a Szejma-Turbino kultúra szabír/hurrita gyökereivel lehet kapcsolatban ez a szabír népnév. Ebből azonban az is következhet, hogy e szibériai szabírok a magyar (finnugor) nyelvüket is a Kaukázus és Irán tájain volt Szubartu vidékéről hozták. Több hieroglifikus szöveg engedi meg ezt a feltevést.
Emlékeztetni kell rá, hogy Simo Parpola a suméreket is uráli nyelvűnek minősítette legutóbb, miközben több vélemény szerint a sumérek az ókori szabírok (hurriták) egyik leszármazott csoportját képezik. E magyarázat egyúttal az évszázados sumér-magyarológiai vitát is eldönti az autodidakták javára. Török Tibor akkor járt volna el korrekt módon, ha ezt elismeri és nem tiltakozik kézzel lábbal az amatőrök nézetei ellen. Az akadémikus áltudomány most is lelepleződött, kívülálló kritikusainak igaza most is bebizonyosodott - csak ezt nehezére esik elismernie a saját téveszméin bukdácsoló "tudományos konszenzusnak".
- Amikor az északról érkező "eleink" egyesülnek a náluk nagyobb létszámú és állítólag iráni nyelvű szarmatákkal, akkor "eleink" miért nem veszítik el az állítólagos finnugor nyelvüket az állítólagos iránival szemben? Ezt a kérdést Török Tibor is felteszi, mert szembetűnő lehet számára is az ellentmondás a nyelvészeti deszkamodellben, de nem ad rá választ. A válasz nyilván az lehet, hogy az "iráni nyelvű szarmaták" sohasem voltak iráni nyelvűek, ezt azonban az indoeurópai pénzeszsákokkal szemben nem lehet könnyű képviselni ebben a létező tudós világban. Azt azonban tudjuk, hogy a szarmata név úr mada, azaz úr magyar-ként értelmezhető (a királyi szkítá-nak megfelelő típusú népnév) és néhányan így is értelmezték már.
A hurrita-magyar azonosítást, kapcsolatot erősíti, hogy a székely írás 90-es években rekonstruált jelnevei közül az egyik (az "u" rovásbetű alapján megtalált ushu "réz" szójelnév) a hurrita, azaz ókori szabír nyelvből való és a legkorábbi fémműves központokra utal. Éppen azokra, amelyek a Szejma-Turbino kultúra legkorábbi kiinduló pontjai lehettek a Kaukázus és Irán vidékén. A székely írás "u" (ushu "őskő, réz") jelének és a belőle kivonatolással kialakult "v" (vaske "őskő, vas") jelének pontos hun kori megfelelője felbukkant az Ufa környéki Terezinben is egy fából készült lakaton (2. ábra). E képjelek a bronzkorban szokásosan állatbőr alakjába öntött fém félkészáruk, a keftiuk alakját utánozzák (3. ábra).
Jegyzetek
(1) Miközben Török Tibor elhatárolódik az amatőr elméletektől, bátran felhasználja Simo Parpola 2012-es véleményét (1. ábra), aki pedig lényegét tekintve a Götz László által képviselt körön kívüli álláspontot igazolta. A finn nyelvész ugyanis a hazugságon kapott Zsirai Miklóshoz hasonló uszítók által évszázadon át ledilettánsozott sumer-magyarológusok álláspontját erősítette meg legutóbb, miszerint a sumér és a magyar nyelv rokonságban áll egymással.
Azaz Török Tibornak sem sikerült megoldania azt a dilemmát, hogy mi is számít tudományos álláspontnak és mi dilettantizmusnak. Úgy tűnik, hogy hiába igazolódik az amatőrök évszázada hangoztatott álláspontja például a hun-magyar azonosságot és a sumér-magyar nyelvrokonságot illetően, a "tudományos konszenzus" indokolatlanul nagy mellénye továbbra is megmarad. Ezt a mellényt szeretnék megőrízni akkor is, ha a tények (például a sumér és a magyar jelkészlet egyezései, l. 5. ábra!) mást mutatnak és a tarthatatlan álláspontjuk recsegve-ropogva, mindannyiunk szeme láttára összeomlott. Ehhez azonban nem elegendő a címben szereplő "tudományos" jelző és az előadás során az amatőröktől való elhatárolódás - ha egyébként az amatőrök igazát (a sumér és a hun őstörténet magyartól való elválaszthatatlanságát) bizonyítják az általa elmondottak is.
A sumér-magyar írásjel-egyezések táblázatát már 2017-ben közreadtam (Varga/2017/437, itt az 5. ábra), de azt Török Tibor - bár kapott belőle tiszteletpéldányt - nem volt hajlandó megtekinteni sem. Arra hivatkozva, hogy azt nem ismeri a tudományos konszenzus. A jelek egyezése azonban a tudomány fejének homokba dugása esetén is létező jelenség, csupán a genetikus előadása ezekre a tényekre nem tér ki, azaz hiányos az érvrendszere. Ezért maradtak az előadásában számára is megoldatlan kérdések.
(2) Németh Endre – Szeverényi Sándor szerint a Szejma-Turbino
• egy régészeti komplexum, amelyet jellegzetes bronz leletek, különösen hatalmi szimbólumok, (pl. lándzsa- és fejszefejek) jellemeznek,
• számos régészeti kultúrában, az Altajtól Skandináviáig terjedő főbb vízi utak mentén található.
• Különösen az Altaj bányáiból származó ón tette lehetővé a bronzgyártást, a kovácsolás és öntés ott, valamint a délkelet-uráli területen és Délnyugat-Ázsiában történt.
• A legfrissebb radiokarbonos adatok szerint 4.200-3.900 évvel ezelőttre tehető (i.e. 2200-1900), az Uráltól nyugatra, az Urál mentén valamivel később, Volga vidékére.
• A Szejma-Turbino egy vízi kereskedelmi hálózat régészeti lenyomata, amely az Urálból és a Szajánból bányákból ércet, fémtárgyakat szállított nyugat felé.
• Fénykora egybeesik a „4,2 ka” eseménnyel.
• A kereskedelmi hálózat valószínűleg már jóval a bronzkor előtt is létezett, és bizonyíthatóan a középkorban is folytatódott.
(3) Az akadémikus tudománynak azonban hamarosan választ kellene adnia a hun nyelv kérdésére, mert e sorok írása közben készül a kínai-magyar közös rendezésű hun kiállítás, ahol minden bizonnyal ki lesznek állítva hun hieroglifikus nyelvemlékek is. S egy ilyen kiállításon illene valamilyen álláspontot megfogalmazni a hunok nyelvéről is, illene mellékelni az olvasatot is a hun nyelvemlékek mellé. Miközben a szemellezős rovológusoknak fogalma sincs arról, miképpen is kellene e szójeles írásemlékeket elolvasni. Azaz Török Tibor kérdése jogos, ám nyitott kapukat dönget, hiszen a hieroglifikus emlékeik alapján tudjuk, hogy a hunok magyarul beszéltek.
Ami pedig a magyarul beszélő hunok finnugor nyelvek közé sorolását illeti, a nyelvészet terén eddig is szabad volt bármit és bárminek az ellenkezőjét dilettantizmusnak, vagy tudományos nézetnek nyilvánítani (példa erre a sumermagyarológia története Götz Lászlótól és elődeitől Simo Parpoláig). A "tudományos konszenzus" etikai szintjét ismerve jövőre is megtehetik, hogy a korábban dilettánsnak minősített nézeteket rezzenéstelen arccal, legújabb tudományos nézetként a saját nevük alatt közreadják, a gondolatot felvető és kidolgozó kívülállók nevének említése nélkül, sőt tőlük elhatárolódva, esetleg beléjük is rúgva.
(4) Az index.hu-n az alábbiakat lehet olvasni a Szejma-Turbino régészeti kultúráról:
6. ábra. A wikiwand térképe a Seima-Turbino kultúra elterjedéséről
A Szeima-Turbino jelenség (Сейминско-турбинский феномен; Seima-Turbino Phenomenon)
A jelenséget és terjedését régészeti emlékek őrzik. Hasonló fém eszközök a jellemzői, igen széles területen belül az i.e. XVI században, úgy erdei, mint pusztai területeken Eurázsiában - a Szaján-Altájtól északkeletre, és Európában. Ezeknek az emlékeknek a zöme öt nagyobb temetőben találhatóak: Resnoje, Szejma és Turbino K3, és nyugaton Rosztovka és Szatiga, valamint a feltételezett szentély-barlangban, Kaninban. Kisebb lelőhelyek: Szokolovka, Murziha, Bor-Lenva, Zaoszinovo, Berjozovka-Omar és mások. Egyetlen nagyobb temetkezési hely, egy nekropolisz, a Szopka II; itt ugyancsak Szeima-Turbino formájú fém tárgyak voltak.
A másik, a vándorló tajga-vadászok és halászok, ők lakták be a területet a Jeniszej folyón végig, és a Bajkál-tó körül. Gazdag kő-és csont eszközök, és jádéból készült dísztárgyak a hagyatékaik, melyek a kétféle népesség szintézisére utalnak. Az Altájból való elvándorlás több fázisban, s több csoport egyidejű kirajzása révén ment végbe. A vonulás, a régészeti leletek szerint, lóháton és kétkerekű kocsikon zajlott. Északkelet-Európától Délkelet-Kína, Vietnam és Thaiföld határáig, mintegy 4000 mérföldes sugárban. Ez a migráció 5-6 generáció alatt végbement, és a nyugati finn néptől a keleti Thaiföldig azonos a fémmegmunkálás technológiája, és egyes területeken a lótenyésztés és a lovaglás. Egyes kutatók azt sejtik, hogy ez a jelenség lehet a médium, amelyen keresztül az uráli nyelvcsalád elterjedt egész Európában és Ázsiában, s ami végül a 39 modern nyelvet kialakította, beleértve a magyart, finnt, észtet és a lappot.
Kínai kutatók szerint a Szeima-Turbino kultúra termékenyítően hatott a Qijia kultúrára is. (i.e. 2400 – 1900). Kína legkorábbi bronz-kultúrájának adta alapját a Sárga folyó felső szakaszán. (Nyugati Gansu, és a Keleti Quinghai.)
Régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy korai kapcsolatok voltak a Qijia kultúra és a közép-ázsiai között.
Kések, réz és bronz tükrök, tengelyek, stb., valamint a lótenyésztés kezdete utalnak erre.
(Később a Qijia-kultúra nyugatra szorult, majd elsorvadt, a népessége pedig lecsökkent.)
A Zhou-dinasztia (i.e. 1045 – 256; utána jött a Shang dinasztia, és követte a Qin-dinasztia) alatt, (amely a leghosszabb ideig tartott, mint bármely más dinasztia a kínai történelemben, [bár a tényleges politikai és katonai hatalmat csak a nyugaton tartotta végig]) teljesedett ki a kínai bronz-kultúra, majd ezidő alatt vezették be a vasgyártást is. Ekkor volt a kínai szellemi élet első virágzása, a filozófia alapjai innentől datálódnak (Kong Fü-zi/Konfucius, Lao-zi a Taoizmus atyja, Mo-zi/Micius, stb.),
Majd a Qin-dinasztia alatt a törvénykezés kiteljesedése.
A mandzsu Qing-dinasztia negyedik császára, Jong-Zeng kijelentette, hogy a kínaiak nem magasabb rendűek a barbároknál. Igazolta állítását, s deklarálta: a Zhou-dinasztia, amely a kínai civilizációt megalapozta, a Xirong "barbár állam"-ból származott. A Xīróng nép (kínai: "nyugati harcosok") voltak a Xioniták, vagyis a Hephtaliták, azaz fehér-hunok elődei.
Irodalom
Simo Parpola: Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2016. Pp. xliv + 426; xxviii + 436.
Simo Parpola: Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.
Török Tibor: Dr. Török Tibor új, tudományos előadása a honfoglaló magyarok archeogenetikai kutatásáról (youtube)
Tóth István: Kapcsolatok a vintu és a magyar nyelv között. Avagy a múlt beszél. Kiadás éve: 2022. Brazília. ISBN: 978-65-00-53714-7. Magánkiadás.
Németh Endre – Szeverényi Sándor: Uráli nyelvű populációk genetikai markereinek értelmezése a legfrissebb uráli nyelvészeti modellek tükrében, Nyelvtudományi Kutatóközpont, Budapest, 2023. március 28.
Németh Endre és mtsai.: The origin of Uralic speaking groups from historical genetic point of view. Kézirat. Bírálat alatt a Journal of Uralic Languages and Linguistics folyóiratnál. 2023.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Kínai-magyar közös rendezésű hun kiállítás
Varga Géza: Szkíta tartalom
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Szemellenzős rovológia, Zelliger Erzsébet az MTA rováskorpuszáról
Varga Géza: Új hun rovásjelek a Selyemút mellékéről, Terezinből
Varga Géza: Szabírok, azaz magyarok
Az archeogenetika jelenleg teljesen megbízhatatlan. Szerintem. Az erdmény attól függ, hogy milyen anyagból dolgozik. Ezt az anyagot eleve megválogatják különféle előföltevésekre alapozva, pl. finnugrizmus.
VálaszTörlésNem beszélve arról, hogy kevés leletből lehet válogatni. Nem hemzsegnek az emberi maradványok a régi korokból.
ketni voltam. (Mindig lemarad a végéről, bocsánat!)
VálaszTörlésKedves ketni!
VálaszTörlésKöszönöm a figyelmedet és a hozzászólást!
Különösen akkor megbízhatatlan az archeogenetika, amikor megkísérli a nyelvészeti azonosítását is az egyes népcsoportoknak. Hiába hivatkozik nyelvészeti összefoglalásokra, ha azok csak a korábbi prekoncepciók ismételgetései és csinosításai, mert pl. a hieroglifikus nyelvemlékek százairól nem vesznek tudomást azok sem. Ez így minden, csak nem tudomány akkor, amikor éppen a régi nyelvészeti koncepciók összeomlását szemlélhetjük. Ha a szejma.turbino korszak egyik lehetséges magyarázata az, hogy akkor terjedt el a magyar (náluk finnugor) nyelv az északi népek (belőlük lettek a nyelvrokonaink) között, akkor ez éppen a kritikájaként értékelhető a finnugrizmusnak. Ráadásul ennél is borzasztóbb a nyelvi helyzet a legkorábbi hieroglifikus nyelvemlékek alapján a finnugrizmus számára (mert a szejma-turbino korszak előtt is magyar szövegeket hagytak ránk az ókori szabír, altáji szkíta és hun csoportok és elődeik, meg a környezetük)
Üdvg