Saak Tarontsi örmény kutató közölt egy cikket az academia.edu-n A hurri életfa mint történeti-eredeti alap az urartui szent fa értékes szimbólumához címmel (1). A szerző több képet mutat be, amelyek jelentőséggel bírnak a magyar ős- és írástörténet kutatója számára is. A képeken ugyanis a magyar hieroglif írás szójeleivel (a székely írás előzményével) elolvasható hurri világfákat látunk, amelyek jelentése és hangalakja a magyar jelek segítségével megközelíthető.
Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár pedig arról tudósít, hogy a magyarok régi neve a szabír (nála: szavartü aszfalü). Ez a szabír volt a hurriták másik neve (2). A jelrendszerek rokonságával összefüggő körülmény, hogy a székely írást kb. 20-20 db. (esetenként szemantikai kapcsolattal is társuló) azonos jelforma köti a környéken használt régi írásokhoz (5-8. ábra).
Időszerűvé teszi e hurri faábrázolások tanulmányozását a Magyarországon kialakult világfa vita (3) és a magyar-sumér kapcsolatok (4) Simo Parpola általi átértékelése. Az Eurázsia-szerte, sőt Amerikában is sok példányban felbukkanó, magyarul elolvasható világfa a magyar őskultúra dominanciáját jelzi. A Bakay Kornél által említett régészeti kép egy déli eredetű, egységes sztyeppi kultúra létéről árulkodik a paleolitikumot követő évezredekben (5). Simo Parpola álláspontja, miszerint a sumér és a magyar nyelv rokonok, beleillik e képbe. A magyarul megszólaló hieroglifikus nyelvemlékek nyelvi adatokkal egészítik ki e felismeréseket. A sztyepp déli irányból történő benépesítésében a paleolitikum végétől - nyilván több hullámban - részt vettek a magyarság ősei és rokonnépei is, akik a tarsolyukban vitték északra a későbbi székely írás jeleit.
1. ábra. A Karmir Sar-ról (Vörös-hegyről) származó sziklarajz középső jeleinek olvasata: Ég Dana ügy zsen (mai magyarsággal: Égi Dana folyó zsendül "feltámad, újjászületik"), mellettük kétoldalt egy-egy napábrázolás, amelynek közepén a nyolcágú csillag a sumér írás dingir "isten" jelének egyik változata, az ábra jobb szélén lentről felfele egy XIX. századi hucul cserépedény körbe zárt nyolcágú csillaga, valamint a székely írás "g" (ég), "d" (Dana), "ü" (ügy "folyó") és "zs" (zsen "zsendül, feltámad, újjászületik") jele
2. ábra. A Karmir Sar-ról (Vörös-hegyről) származó világmodell olvasata Dana Üdő ten (mai magyarsággal Dana időisten), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás ten "élet, isten", "d" (Dana) és "ü" (Üdő) jele
3. ábra. Három példányban is megjelennek egy jellegzetes faábrázolás változatai e Murad Sar-ból (a Murad-hegyről) származó felvételen, közülük a jobb oldalon kiemelt előfordulás olvasata: zsenge szár (mai magyarsággal: Zsendülő "újjászülető, feltámadó" úr)
4. ábra. A Karmir Sar-ról (Vörös hegyről) származó 7000 éves sziklarajz "eget tartó fa" ábrázolási konvenciójának olvasata: Nagy szár (mai magyarsággal: Nagyúr), ebből az égbolt íve a nagy, a fa pedig a szár hieroglifa
Jegyzetek
(1) A szerző az életfa elnevezést használja, míg a hazai szakirodalomban újabban a világfa elnevezés jött divatba, Berze Nagy János az égig érő fa kifejezéshez szoktatott bennünket, korábban az istenfa is használatos volt, Simo Parpola pedig a mezopotámiai előfordulások esetében a szent fa kifejezést támogatja. Mindegyik elnevezést helyesnek gondolom, mert ezek egy összefüggő ősvallási hagyaték képviselői, ugyanannak az elterjedt ősvallási képzetnek a különböző nézeteit fejezik ki. Végső soron az Istennel azonos fáról van szó, amelyik a természetben a Tejútnak felel meg s amelynek hasadékában karácsonykor a Nap felkel (a napisten évente újjászületik).
(2) A hurritákat egyes kutatók azonosnak gondolják Szubartu lakóival (az ókori szabírokkal), ám ezt az azonosítást eddig a nyelvemlékek hiánya miatt nem lehetett bizonyítani. A most közreadott, magyarul elolvasható világfák ezen az akadályon átsegíthetik a kutatást.
A hurriták nyelve agglutináló és ragláncokat használ, miként a magyar is. A magyar vas szót egyes nyelvészek a hurri ušḫu "réz" szóra vezetik vissza. Hozzátehetjük, hogy a székely írás fém félkészöntvényt ábrázoló "u" betűjének akrofóniája a hurri ushu "réz" szóra megy vissza. A hasonló alakú "v" rovásjel meg a vaske "vas" leszármazottja. Ez utóbbinak a feltehetően hurri eredetű örmény waske "vas" szó a párja. Az ushu és a vaske szó is egy eredeti őskő értelmű összetételre mehet vissza, ami a meteorvasra, az isten által ajándékozott első fémre utalhat. A hurri Estan is a magyar Isten megfelelője. A székely írásban megőrződött tprus (tapar ős "szabír ős") mondatjel előfordulásai az utóbbi ötezer évből, kirajzolják a szabír vándorlások útvonalát.
(3) A világfa vita Pócs Éva cikke nyomán alakult ki. Egy év alatt húsznál is több hozzászólója volt, ám eredményt mégsem hozott, mert a "szakma" a rovológia alapfogalmaival sincs tisztában. A világfa ugyanis egy szójelekből alkotott mondatjel, amit nem tudnak elolvasni. Ezért a vita résztvevői nem tudták felmutatni a múzeumokban porosodó több száz világfa ábrázolást. Pontos meghatározás és olvasat hiányában nem tudták bizonyítani azok világfa voltát és a magyar kultúrához való tartozását sem.
(4) Götz László és mások álláspontját megerősítve Simo Parpola a sumért az uráli nyelvek közé sorolta. Ezáltal (500 hasonló etimon segítségével) igazolta a körön kívüliek évszázada hangoztatott álláspontját, miszerint a sumér és a magyar nyelv rokonságban van egymással. A nyelvészek rokonságfogalma (a kellő ismeretek hiányában összeállított nyelvészeti deszkamodell) nem felel meg a valóságos nyelvi kapcsolatoknak. Az ellentmondást nem lehet a legutóbb is lebukott Zsirai Miklós és követői által alkalmazott jelzőosztogatással elintézni.
A jelen cikkben tárgyalt írástörténeti párhuzamok is Götz László és Simo Parpola igazát támasztják alá. Ezek közé tartoznak a Saak Tarontsi által bemutatott, elolvasható szabír/hurri világfák is, mert a sumérek a szabírok leszármazottai. A síkvidéki Sumérföld benépesítése ugyanis a szabírok által néhány évezreddel korábban már civilizált hegyvidék (Szubartu) felől történt. Ez az oka annak, hogy a hettita (5. ábra), az urartui (6. ábra), a Tepe Yahjai (7. ábra) és a legkorábbi sumér jelkészletben (8. ábra) is húsz körüli székelyazonos jelet találunk.
5. ábra. A székely jelek, a magyar népi hieroglifák és a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás jelei ugyanabból a forrásból származnak, a fenti jelei lényegében azonosak
6. ábra. A székely írás és az R. D. Barnett által bemutatott urartui hieroglif írás jeleinek közös formakincse
7. ábra. A 6000 éves Tepe Yahja-i (Dél-Irán) jelkészlet és a székely írás egyeztethető formájú jelei
8. ábra. A legkorábbi sumér írás és a székely írás formailag hasonló jelei
(5) Bakay Kornél régész így foglalja össze a magyar őstörténet kezdeteinek feltárt folyamatait: "az ősmagyarságot is magában foglaló un. preszkíta ősnépesség (amely tehát feltevésünk szerint nem indoiráni nyelvű népesség volt!) a felsőpaleolitikum idejétől folyamatosan, dél felől vándorolt fel, különböző hullámokban, észak felé, nagyobb részt a Kaukázuson és Közép-Ázsián (a Kászpi-tenger keleti oldalán), illetve a jelenlegi észak-kínai térségen keresztül jutván el az Urál vidékére, a minuszinszki medencébe és Nyugat-Szibéria területére. Ez a nagytáj ugyanis már négy-ötezer évvel ezelőtt is rendkívül kedvező adottságokkal rendelkezett, mind ökológiai, mind egyéb vonatkozásokban." (Bakay/im/141. oldal) "N.L. Cslénova világosan látta és régészeti módszerekkel megkísérelte bizonyítani is, hogy a Kr.sz. előtti III. évezred végétől a Csendes-óceántól, Kínától, az Ordosz-vidékétől egészen Közép-Európáig egy hatalmas egységes térség jött létre, közös anyagi kultúrával (nyílcsúcsok, tőrök, kések, lószerszámok, kerámia, kőláda sírok) és közös szellemiséggel, amelynek meghatározó régészeti kultúrái: a szejma-turbinói, a karaszuki, a tagári műveltségek." (Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai III. kötet., 149-150 oldal).
Irodalom
Saak Tarontsi (2024): A hurri életfa mint történeti-eredeti alap az urartui szent fa értékes szimbólumához, ARURAT Örmény Tudományos Akadémia, kaukázusi, kisázsiai, anatóliai és a Near Eastern Studies
R. D. Barnett (1974): Urartu hieroglif írása, Güterbock
Bakay Kornél (2005): Őstörténetünk régészeti forrásai III., László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület, Budapest
Manfred Bundschuh (2024) Irodalmi kivonat Simo Parpola: Az asszír életfa: A zsidó monoteizmus és a görög filozófia eredetének nyomon követése (academia.edu)
Klima László (2020): A finnugor nyelvhasonlítás hazai története és egynémely őstörténeti csodabogarak, Zsirai Miklós (és mások) tévedései, Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia, A PPKE BTK Régészettudományi Intézetének kiadványai, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok, 2, Szerkesztők: Klima László – Türk Attila
Berze Nagy János (1958): Égigérő fa, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megye, Pécs
Simo Parpola (2016): Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, Pp. xliv + 426; xxviii + 436.
Simo Parpola (2010): Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Zsirai Miklós bukása és a világfa vita
Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja
Varga Géza: Sumér-magyar jelpárhuzamok
Varga Géza: Szabírok, azaz magyarok
Az egyik legszebb és legjobban felszerelt őrségi szállás, a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján tekinthető meg a
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése