Bevezető
A Pócs Éva cikke nyomán kialakult világfa vita egyik témája lett a Szűcs Sándor által ránk hagyott világfa ábrázolások hitelessége. A kétkedő kör felemlegette a rajzok vélt, vagy valós hiányosságait, a hagyománytisztelő kör pedig védte a megbízhatóságukat. Ám - szakmai (1) és etikai-módszertani (2) hiányosságok miatt - egyik akadémikus szekértábor sem ismerte fel, hogy a világfa ábrázolások (közöttük Szűcs Sándor rajzai is) szójelekből alkotott mondatjelek. Pedig ez a körülmény (az elolvasható mondatjelek értelme, a sajátos jelkészlet és jelhasználat, ezek széles körű párhuzamai és összefüggésrendszere) a rajzok értékességét támasztja alá. Szűcs Sándor olyan világfa rajzokat hagyott ránk, amelyek jelkészlete egyeztethető a székely írás jeleivel, a jelhasználat sajátosságai (pl. az ábrázolási konvenciók, a rögzült mondatjelek) pedig az ősvallási jelhasználat gyakorlatával azonosak (3). Ezek az egyezések bizonyítják, hogy Szűcs Sándor eredeti forrásból származó ősvallási ábrázolási és jelhagyományt mentett meg a számunkra (4).
Az alaptalan hamisítás-gyanú
Pócs Éva kiinduló feltételezései között szerepel, hogy "Világfára ... nincs adat a magyar néphitben". Állítja ezt akkor, amikor a néprajzi anyagban és a régészeti leleteken lévő több száz elolvasható hieroglifikus világfa ábrázolás új forráscsoportot jelent. Szűcs Sándor rajzairól elmondja: "Problémák: nincsenek meg az eredeti tárgyak; némely tárgyról stilizált és nem stilizált verziók maradtak fenn. Egy erősen hamisítás-gyanús díszítmény gyanúba keveri a többi ábrázolást is" (Ethnographia, 2024/1/142-143). Amire azt a választ adhatjuk, hogy az évezredes keresztény hatás után is megmaradt népi világfa ábrázolások napjainkig nyilvánvalóan sok másoláson estek át. Nincs érdemi jelentősége annak, hogy az utolsó előtti változat megmaradt-e, vagy sem. A hitelesség bizonyításának aligha ez a járható útja. Vannak ugyanakkor olyan ábrázolási sajátosságok Szűcs Sándor rajzaiban, amelyek e legutolsó másolatok hitelét a közbensők hiányában is alátámasztják. E párhuzamok és jellemzők akkor tekinthetők bizonyítéknak, ha a sajátosságaik kimutathatók az időben és térben távoli világfa ábrázolások esetében is. Ez pedig lehetséges, lásd erről az alábbiakat és A világfa vita c. cikkcsoport többi cikkét!
A világfára általában jellemző szöveges és ábrázolási sajátosságokat a Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák és A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai c. cikkekben soroltam fel. A bennük megismerhető világfa-jellemzők közül több is megtalálható Szűcs Sándor rajzain (1-4. ábra).
4. ábra. Biharnagybajomi szarusótartó Szűcs Sándor rajzán, az olvasat: Dana ten magas köve (mai magyarsággal: Dana isten magas köve), a kép alatt a hieroglifáknak megfelelő székely "d" (Dana), ten "isten, élet", "m" (magas) és "harmadik k" (kő) rovásjelek
Szűcs Sándor világfáinak rovológiai jellemzői
A fent bemutatott rajzokon a világfa ábrázolások több írástani jellemzője megtalálható.
- Ilyen elsősorban a magyar hieroglifák alkalmazása (1-4. ábra). A rajzokon látható világfák minden eleme azonosítható a magyar hieroglif írás valamelyik jelével. Az elvégzett akrofónia-rekonstrukciók alapján e kőkor óta ismert hieroglifák a magyar nyelv vallásos műszavainak rögzítésére születtek meg egy természetes jelteremtő folyamatban.
- Napos csúcsú világfa látható az 1., 2. és a 3. ábrán. A csúcson lévő Nap a világfa ábrázolások egyik ismertetőjele.
- A "magas kő" ábrázolási konvenció maradéka észlelhető az 1., 2. és a 4. ábrán.
- A napos-holdas világfa hagyományának hatása érzékelhető a 2. ábrán, ahol a fa csúcsán lévő Napon túlmenően, oldalt megjelenik a Hold is.
- A 3. ábrán a fa alatt lévő "tálka" valójában a ragyogó hieroglifa, amelynek vízszintes előfordulása ismert a Gizella kincs avar készítésű turulos fibulájáról is. A ragyogj, ragyogó, ragyogtál jelzők a világfa jelkészletében rendszeresen előfordulnak, mert a napisten újjászületésének ez az egyik legkézenfekvőbb értékelése (ábra).
- A 4. ábra világfa ábrázolásán a fa ágai olyan módon görbülnek lefele, amiképpen az az égbolt súlya alatt meggörbülő avar és egyéb világfák ábrázolásain (pl. a székely írás tprus jelén, vagy némelyik veleméri rajzos sindün is) látható.
Ábrázolási konvenciók és mondatjelek Szűcs Sándor rajzain
5/d. ábra. A Dana(?) szár (mai magyarsággal: Isteni úr) olvasatú mondatjel Szűcs Sándor biharnagybajomi szarusótartóról készített rajzáról (4. ábra)
7/b. ábra. A dobronaki Solaric Loreta hímes tojása a Szár ragyogó Isten (mai magyarsággal: Urunk a ragyogó Isten) mondattal (ez Szűcs Sándor Ragyogó szár mondatjelének párhuzama)
Sztyeppi párhuzamok
Az alábbi ábrákon a Szűcs Sándor rajzain előforduló, a világfákra jellemző sajátosságok sztyeppi párhuzamait mutatom be.
- E párhuzamok egyike a szár "úr" hieroglifa alatti "tálka", azaz a Ragyogó szár, mai magyarsággal: Ragyogó úr ősvallási szlogen (3. és 7/a. ábra).
Összegzés
A fentiek alapján az állapítható meg, hogy a Szűcs Sándor által közölt rajzokon a sztyeppi magyar ősvallásból ránk maradt világfa látható a szokásos jellemzőkkel. Nincs ok őt hamisítással vádolni, hiszen a világfa rajzok rovológiai sajátosságait ilyen módon előttem senki sem tárta fel. Szűcs Sándor e jellemzőket aligha meríthette máshonnan, mint a népi hagyományban búvópatakként tovább élő ősvallási eredetű rajzhagyományból. A véletlen egyezés természetesen kizárható s nem csak azért, mert véletlen valójában nincs is, hanem mert ilyen nagyfokú - rendszerszerű összefüggésről árulkodó - véletlen egyezés matematikailag sem lehetséges. A jelek, a hozzájuk fűzött magyarázatok, valamint az olvasatok is egy széles körben elterjedt magyar ősvallási ábrázolási hagyomány maradékai.
Észrevételek
(1) A "szakma", mint azt I. J. Gelb, Püspöki Nagy Péter és Sándor Klára is egybehangzóan megállapította, a székely írás alapfogalmaival sincs tisztában. Különösen igaz ez a székely írás előzményét jelentő, az ősvallás jelképrendszereként szolgáló, kőkori eredetű magyar hieroglif írásra, amelynek e világfák a szövegelőfordulásai. E miatt a rovológiai téren tapasztalható tudáshiány miatt fordulhatott elő, hogy nagy múltú folyóiratok ezt a megalapozatlan vádaskodást egyáltalán közölhették. A szerkesztőségek ugyanúgy nem ismerik a magyar jelhasználat kezdeteit, amint a szerzők sem. Szaktudásukból és becsületükből leginkább csak az akadémikus téveszméket helyreigazító cikkekkel szembeni cenzúrára futja.
(2) A kutatást meghatározó és ma is gúzsbakötve tartó "tudományos konszenzus" semmibe veszi a nyílt tudomány elveit és gyakorlatát. Olyan etikátlan és tudománytalan módszertant alkalmaz, ami a dilettánsfóbiát, a hivatkozásosdit, a történelemhamisításként alkalmazott forráskritikát meg a hasonló mellékkörülményeket márványtalapzatra emelve a "merjünk kicsik lenni" és a "mindent másoktól vettünk át" prekoncepciót szolgálva akadályozza az előrelépést lehetővé tevő érdemi gondolatok és a tények megismerését. Ezért maradt ki az MTA rováskorpuszából a karcagi csatkarika, a veleméri rajzos sindük leírása és a berekböszörményi Árpád kori gyűrű. Ezért tagadta le Vásáry István a rováskorpuszban a képszerű szójeleink létét is - miközben a több száz példányban előkerült honfoglalás kori világfa és a most elemzett rajzok csoportja is e körbe tartozik.
Szűcs Sándor rajzai két dolgot is bizonyítanak. Egyrészt azt, hogy az akadémikus "tudomány" tagadásával szemben léteznek képszerű szójeleink, amelyek az ősvallás céljainak szolgálatára születtek meg (a székely írás nem az ótürk írás átvételével keletkezett, hanem végső soron kőkori eredetű magyar kulturális vívmány). Másrészt a fenti rajzok megbízhatóságát megkérdőjelező pócsévai törekvés is megbukik a jelkészlet és a jelhasználat archaikus voltán.
E rajzok (világfa ábrázolások) az ősvallási jelhasználat hiteles maradékai. Nem lehet csupán azért hiteltelennek ítélni őket, mert az értékelő rovológiai és ősvallással kapcsolatos tudása nem elegendő a rajzok megértéséhez.
(3) Az ősvallási jelkészletet és jelhasználat sajátosságait a Magyar hieroglif írás c. kötetben írtam le és a Varga Géza írástörténész blog bejegyzéseiben láttam el további példatárral.
(4) Szűcs Sándor 1903. október 23-án született Biharnagybajomban, kisnemesi családban. Elemi iskoláit Bajomban, a polgárit magántanulóként végezte. Tanulmányait 1930-ban fejezte be a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetemen, amely (a Református Kollégiumot is az elődjének tekintve) Magyarország legrégebbi, folyamatosan működő felsőoktatási intézménye. Akkortájt az egyetem még minden bizonnyal a nyakas kávinista hagyományok őre volt. Azokra pedig éppen a megbízhatóság a jellemző.
Lévén én is e nagyszerű táj szülötte, jól emlészem a református paraszti világ becsületességére. Ez végső soron a sztyeppi katonai demokráciák világából eredt (az uralkodó a talpig fegyverben álló, harcokban edzett népességet csak becsületesen irányíthatta), másrészt a mezőgazdaságból is fakadt. Ugyanis évszázadok alatt újra és újra bebizonyosodott, hogy csak azt lehet learatni, amit előzőleg elvetettünk.
A biharkeresztesi utcánkban, ahol édesapám a gépállomással szemközt házat épített az 50-es évek első felében, volt egy szomszédunk, akinek a házán nem volt zárhazó zár. Valamikor régen ez volt az általános szokás s ők ezt őrízték meg. Fakilincs ugyan volt az ajtókon, de az csak a tyúkok és a huzat ellen jelentett védelmet. Úgy mentek el a földekre dolgozni, hogy a házukat sohasem zárták be és úgy élték le az életüket, hogy mégsem tűnt el semmi a házukból. Ennek a világnak a becsületességét próbálta meg kétségbe vonni Pócs Éva. Megfelelő rovológiai felkészültséggel felmérhette volna, hogy ez egy eleve reménytelen próbálkozás. Törvényszerűen bizonyosodik be a tévedése, amikor a Szűcs Sándor rajzait illető erőtlen kifogásai szembesülnek a rovológiai tényekkel.
Irodalom
Pócs Éva: Vita Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében, Rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció című tanulmányáról, Ethnographia, A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata, 135. évf., 2024/1., 140. oldal
Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum - 58. kötet, 1996. 1-2. füzet
Állásfoglalás a nyílt tudományról (nkfih.gov.hu)
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése