Varga Géza írástörténész: Szűcs Sándor világfa rajzait hitelesítik a rovológiai sajátosságaik

Bevezető

A Pócs Éva cikke nyomán kialakult világfa vita egyik témája lett a Szűcs Sándor által ránk hagyott világfa ábrázolások hitelessége. A kétkedő kör felemlegette a rajzok vélt, vagy valós hiányosságait, a hagyománytisztelő kör pedig védte a megbízhatóságukat. Ám - szakmai (1) és etikai-módszertani (2) hiányosságok miatt - egyik akadémikus szekértábor sem ismerte fel, hogy a világfa ábrázolások (közöttük Szűcs Sándor rajzai is) szójelekből alkotott mondatjelek. Pedig ez a körülmény (az elolvasható mondatjelek értelme, a sajátos jelkészlet és jelhasználat, ezek széles körű párhuzamai és összefüggésrendszere) a rajzok értékességét támasztja alá. Szűcs Sándor olyan világfa rajzokat hagyott ránk, amelyek jelkészlete egyeztethető a székely írás jeleivel, a jelhasználat sajátosságai (pl. az ábrázolási konvenciók, a rögzült mondatjelek) pedig az ősvallási jelhasználat gyakorlatával azonosak (3). Ezek az egyezések bizonyítják, hogy Szűcs Sándor eredeti forrásból származó ősvallási ábrázolási és jelhagyományt mentett meg a számunkra (4).

Az alaptalan hamisítás-gyanú

Pócs Éva kiinduló feltételezései között szerepel, hogy "Világfára ... nincs adat a magyar néphitben". Állítja ezt akkor, amikor a néprajzi anyagban és a régészeti leleteken lévő több száz elolvasható hieroglifikus világfa ábrázolás új forráscsoportot jelent. Szűcs Sándor rajzairól elmondja: "Problémák: nincsenek meg az eredeti tárgyak; némely tárgyról stilizált és nem stilizált verziók maradtak fenn. Egy erősen hamisítás-gyanús díszítmény gyanúba keveri a többi ábrázolást is" (Ethnographia, 2024/1/142-143). Amire azt a választ adhatjuk, hogy az évezredes keresztény hatás után is megmaradt népi világfa ábrázolások napjainkig nyilvánvalóan sok másoláson estek át. Nincs érdemi jelentősége annak, hogy az utolsó előtti változat megmaradt-e, vagy sem. A hitelesség bizonyításának aligha ez a járható útja. Vannak ugyanakkor olyan ábrázolási sajátosságok Szűcs Sándor rajzaiban, amelyek e legutolsó másolatok hitelét a közbensők hiányában is alátámasztják. E párhuzamok és jellemzők akkor tekinthetők bizonyítéknak, ha a sajátosságaik kimutathatók az időben és térben távoli világfa ábrázolások esetében is. Ez pedig lehetséges, lásd erről az alábbiakat és A világfa vita c. cikkcsoport többi cikkét!

A világfára általában jellemző szöveges és ábrázolási sajátosságokat a Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák és A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai c. cikkekben soroltam fel. A bennük megismerhető világfa-jellemzők közül több is megtalálható Szűcs Sándor rajzain (1-4. ábra).

Szűcs Sándor világfái

Az alábbi rajzok alatt felsorolom a Szűcs Sándor által használt hieroglifák (ősvallási kötődésű szójelek) székely írásban meglévő megfelelőit.

1. ábra. Bikaviaskodás és világfa Szűcs Sándor rajzán (fent), az olvasat: Lyukó szár magas köve (mai magyarsággal: Lyukó úr magas köve), a kép alatt a székely írás "ly" (Lyukó), "sz" (szár "növényi szár, úr"), "m" (magas) és "harmadik k" (kő) jele, a legalsó sorban népi és székely jelváltozatok

2. ábra. Berettyóújfalui szarutégely világfája Szűcs Sándor rajzán, a napos holdas világfa ábrázolás jeleinek olvasata: Nagy szár Egy Lyukó magas kő (mai magyarsággal: Nagyúr, isteni Lyukó magas köve), alatta a Szűcs Sándor hieroglifáinak megfelelő székely "n" (nagy), "sz" (szár "növényi szár, úr"), "gy" (Egy), "ly" (Lyukó), "m" (magas), "harmadik k" (kő) jele, legalul a szár hieroglifa népi változata egy magyarszombatfai tányérról

3. ábra. Sárrétudvari szarusótartó világfája Szűcs Sándor rajzán (fent), az olvasat: Ragyogj Lyukó szár (mai magyarsággal: Ragyogj Lyukó úr), alatta a hieroglifáknak megfelelő székely "r" (ragyogj, ragyogó, ragyogtál), "ly" (Lyukó) és "sz" (szár "növényi szár, úr") rovásjelek, a legalsó sorban a szár hieroglifa képszerűbb változata a népi jelhasználatból

4. ábra. Biharnagybajomi szarusótartó Szűcs Sándor rajzán, az olvasat: Dana ten magas köve (mai magyarsággal: Dana isten magas köve), a kép alatt a hieroglifáknak megfelelő székely "d" (Dana), ten "isten, élet", "m" (magas) és "harmadik k" (kő) rovásjelek

Szűcs Sándor világfáinak rovológiai jellemzői

A fent bemutatott rajzokon a világfa ábrázolások több írástani jellemzője megtalálható.

- Ilyen elsősorban a magyar hieroglifák alkalmazása (1-4. ábra). A rajzokon látható világfák minden eleme azonosítható a magyar hieroglif írás valamelyik jelével. Az elvégzett akrofónia-rekonstrukciók alapján e kőkor óta ismert hieroglifák a magyar nyelv vallásos műszavainak rögzítésére születtek meg egy természetes jelteremtő folyamatban.

- Napos csúcsú világfa látható az 1., 2. és a 3. ábrán. A csúcson lévő Nap a világfa ábrázolások egyik ismertetőjele.

- A "magas kő" ábrázolási konvenció maradéka észlelhető az 1., 2. és a 4. ábrán.

- A napos-holdas világfa hagyományának hatása érzékelhető a 2. ábrán, ahol a fa csúcsán lévő Napon túlmenően, oldalt megjelenik a Hold is.

- A 3. ábrán a fa alatt lévő "tálka" valójában a ragyogó hieroglifa, amelynek vízszintes előfordulása ismert a Gizella kincs avar készítésű turulos fibulájáról is. A ragyogj, ragyogó, ragyogtál jelzők a világfa jelkészletében rendszeresen előfordulnak, mert a napisten újjászületésének ez az egyik legkézenfekvőbb értékelése (ábra).

- A 4. ábra világfa ábrázolásán a fa ágai olyan módon görbülnek lefele, amiképpen az az égbolt súlya alatt meggörbülő avar és egyéb világfák ábrázolásain (pl. a székely írás tprus jelén, vagy némelyik veleméri rajzos sindün is) látható.

Ábrázolási konvenciók és mondatjelek Szűcs Sándor rajzain

5/a. ábra. A Szűcs Sándor által közölt berettyóujfalui szarutégely rajzán egyszerre jelenik meg a "napos csúcsú fa" (a Lyukó szár, mai magyarsággal Lyukó úr olvasatú mondatjel) és a "magas kő" ábrázolási konvenció, a világfa jellegzetes ismertetőjelei

5/b. ábra. A Szűcs Sándor által bemutatott berettyóujfalui szarutégelyen látható a Ragyogó szár (mai magyarsággal: Ragyogó úr) mondatjel, egy gyakran ismételt ősvallási szlogen, amelynek népi (6/b. és 6/c. ábra) és sztyeppei (7/a. és 7/b. ábra) párhuzamai vannak

Szűcs Sándor rajzain két változatban is megtaláljuk a hieroglifikus Ragyogó szár (mai magyarsággal: Ragyogó úr) mondatot. A "tálkás" változat a 3. ábrán, a "ferde vonalas" pedig a 2. és az 5/b. ábrán látható.

5/c. ábra. A Nagy magas kő olvasatú mondatjel Szűcs Sándor biharnagybajomi szarusótartóról készített rajzáról (4. ábra)

5/d. ábra. A Dana(?) szár (mai magyarsággal: Isteni úr) olvasatú mondatjel Szűcs Sándor biharnagybajomi szarusótartóról készített rajzáról (4. ábra)

Szűcs Sándor rajzainak jelkészlete

6/a. ábra. Szűcs Sándor hieroglifáinak és a székely írás jeleinek összehasonlító táblázata

A fenti táblázat (6/a. ábra) alapján belátható, hogy Szűcs Sándor szójelei alapvetően azonosak a székely írás jeleivel. Ám hieroglifáinak némelyike (például a Hold jele) nem szerepel a székely írás jelkészletében, mert a két jelkészlet néhány esetben eltér egymástól. Az eltérések minden esetben arra utalnak, hogy Szűcs Sándor jelhasználata archaikusabb a székely írásnál. Azt az eredeti ősforrásból ránk maradt népi jelhagyományt látjuk a rajzain, amelyikből a székely írás kialakult néhány ezer évvel ezelőtt.

Szűcs Sándor napjelképei

6/b. ábra. Szűcs Sándor három napjelképe (fent) és a vélük rokon székely "ly" (Lyukó), "ü" (Üdő) és "d" (Dana) rovásjelek (lent)

A Nap ábrázolására Szűcs Sándor három hieroglifát is használ (6/b. ábra). Talán azért ez a jelbőség, mert az ősvallás legfontosabb szereplőjének, az Istennek a Nap volt az egyik legfontosabb jelképe.

A székely írásban két Napot ábrázoló jel is van: a "ly" (Lyukó) és az "ü/ű" (Üdő), de ezek közül csak egy azonos pontosan a Szűcs Sándor által használtakkal. A Lyukó szójel előfordul többek között avar leleteken is. Az Üdő hieroglifa szép példája látható egy kercsi hun ékszertöredéken.

Egy harmadik, a kereszt alakú székely "d" (Dana) rovásjel pedig nagy valószínűséggel rokona Szűcs Sándor harmadik napjelképének, amelyben a sumér dingir "isten" jel nyolcágú csillag alakú változata szerepel. A székely kereszt a sumér nyolcágú csillag kivonatának tűnik. Régészeti leleteken és magyar népi emlékeken is találunk átmeneti jelformákat, amelyeken a nyolc ág közül négy már rövidebb. A dingir és a Dana hangalak és jelentés is rokon s e szójelekből az akrofónia során kialakulhatott a székely "d" rovásbetű is. Mégsincs okunk a székely "d" sumér eredetének feltételezésére, mert a magyar hieroglif írás kőkori eredetű, azaz sokkal korábbi az ismert sumér írásnál. A kereszt alakú jel szerepel már a 15 000 éves Mas d' Azil-i jelkészletben is, ahol húsz székelyazonos jelet találunk. Azaz nem véletlen egyezésről, hanem a kőkor óta egész Eurázsiában ismert, genetikusan összefüggő ősvallási és jelhagyományról van szó.

- Az említett közös jel Szűcs Sándor napjelképei és a székely írásjelek között a "ly (Lyukó). Ugyanezt a körbe zárt pont alakú hieroglifát megtaláljuk más népi írásemléken (például a szentgyörgyvölgyi református templom mennyezetén és veleméri csupron is), de régészeti leleteken (például avar világmodelleken) is.

Az egyezések egyrészt igazolják Szűcs Sándor rajzainak hitelességét, másrészt azt is, hogy e bihari világfa rajzok a széles körben elterjedt sztyeppi magyar ősvallás jelhagyományának rokonságába tartoznak.

Néprajzi párhuzamok

7/a. ábra. Kalotaszegi nagyírásos hímzés részlete, az Isten olvasatú tulipán belsejében megjelenik a szár "úr" hieroglifa, a ten jel alatt pedig mindkét oldalom látható két-két ferde vonal, a ragyogj, ragyogj és a ragyogtál, ragyogtál szójelek (ez Szűcs Sándor Ragyogó szár mondatjelének párhuzama)

7/b. ábra. A dobronaki Solaric Loreta hímes tojása a Szár ragyogó Isten (mai magyarsággal: Urunk a ragyogó Isten) mondattal (ez Szűcs Sándor Ragyogó szár mondatjelének párhuzama)

7/c. ábra. Kalotaszegi nagyírásos hímzés Magas kő Isten olvasatú részlete a világfát ábrázolja, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "m" (magas), "harmadik k" (kő), ten és ős jelei (ez Szűcs Sándor magas kő jelhasználatának párhuzama)

Sztyeppi párhuzamok

Az alábbi ábrákon a Szűcs Sándor rajzain előforduló, a világfákra jellemző sajátosságok sztyeppi párhuzamait mutatom be.

- E párhuzamok egyike a szár "úr" hieroglifa alatti "tálka", azaz a Ragyogó szár, mai magyarsággal: Ragyogó úr ősvallási szlogen (3. és 7/a. ábra).

8/a. ábra. A Mandiner által közölt altáji telengit sámándob a szár "úr" jel alatt lévő, vízszintes helyzetű ragyogó hieroglifával ("tálkával"), további szójelek társaságában (ez Szűcs Sándor Ragyogó szár mondatjelének párhuzama)

Egy baraba tatár sámándobon (a 7/b. ábra bal felső sarkában) is megtaláljuk a Szűcs Sándor által lerajzolt Ragyogó szár, mai magyarsággal Ragyogó úr ősvallási mondatjel (3. ábra) változatát, amelyben a ragyogó hieroglifa már nem "tálkaszerű", hanem jobban emlékeztet a mai székely "r" betűre.

8/b. ábra. XVIII. századi szibériai (baraba) tatár sámándob Ragyogó szár "Ragyogó úr" és Égi szár "Égi úr" olvasatú világfa-ábrázolásokkal, az ábra jobb szélén a megfelelő székely jelek láthatók (a magyarszombatfai szár hieroglifa mellett az "sz" betű, valamint fent az "r", lent pedig a "g" rovásbetű), ez Szűcs Sándor Ragyogó szár mondatjelének párhuzama

Összegzés

A fentiek alapján az állapítható meg, hogy a Szűcs Sándor által közölt rajzokon a sztyeppi magyar ősvallásból ránk maradt világfa látható a szokásos jellemzőkkel. Nincs ok őt hamisítással vádolni, hiszen a világfa rajzok rovológiai sajátosságait ilyen módon előttem senki sem tárta fel. Szűcs Sándor e jellemzőket aligha meríthette máshonnan, mint a népi hagyományban búvópatakként tovább élő ősvallási eredetű rajzhagyományból. A véletlen egyezés természetesen kizárható s nem csak azért, mert véletlen valójában nincs is, hanem mert ilyen nagyfokú - rendszerszerű összefüggésről árulkodó - véletlen egyezés matematikailag sem lehetséges. A jelek, a hozzájuk fűzött magyarázatok, valamint az olvasatok is egy széles körben elterjedt magyar ősvallási ábrázolási hagyomány maradékai.

Észrevételek

(1) A "szakma", mint azt I. J. Gelb, Püspöki Nagy Péter és Sándor Klára is egybehangzóan megállapította, a székely írás alapfogalmaival sincs tisztában. Különösen igaz ez a székely írás előzményét jelentő, az ősvallás jelképrendszereként szolgáló, kőkori eredetű magyar hieroglif írásra, amelynek e világfák a szövegelőfordulásai. E miatt a rovológiai téren tapasztalható tudáshiány miatt fordulhatott elő, hogy nagy múltú folyóiratok ezt a megalapozatlan vádaskodást egyáltalán közölhették. A szerkesztőségek ugyanúgy nem ismerik a magyar jelhasználat kezdeteit, amint a szerzők sem. Szaktudásukból és becsületükből leginkább csak az akadémikus téveszméket helyreigazító cikkekkel szembeni cenzúrára futja.

(2) A kutatást meghatározó és ma is gúzsbakötve tartó "tudományos konszenzus" semmibe veszi a nyílt tudomány elveit és gyakorlatát. Olyan etikátlan és tudománytalan módszertant alkalmaz, ami a dilettánsfóbiát, a hivatkozásosdit, a történelemhamisításként alkalmazott forráskritikát meg a hasonló mellékkörülményeket márványtalapzatra emelve a "merjünk kicsik lenni" és a "mindent másoktól vettünk át" prekoncepciót szolgálva akadályozza az előrelépést lehetővé tevő érdemi gondolatok és a tények megismerését. Ezért maradt ki az MTA rováskorpuszából a karcagi csatkarika, a veleméri rajzos sindük leírása és a berekböszörményi Árpád kori gyűrű. Ezért tagadta le Vásáry István a rováskorpuszban a képszerű szójeleink létét is - miközben a több száz példányban előkerült honfoglalás kori világfa és a most elemzett rajzok csoportja is e körbe tartozik.

Szűcs Sándor rajzai két dolgot is bizonyítanak. Egyrészt azt, hogy az akadémikus "tudomány" tagadásával szemben léteznek képszerű szójeleink, amelyek az ősvallás céljainak szolgálatára születtek meg (a székely írás nem az ótürk írás átvételével keletkezett, hanem végső soron kőkori eredetű magyar kulturális vívmány). Másrészt a fenti rajzok megbízhatóságát megkérdőjelező pócsévai törekvés is megbukik a jelkészlet és a jelhasználat archaikus voltán.

E rajzok (világfa ábrázolások) az ősvallási jelhasználat hiteles maradékai. Nem lehet csupán azért hiteltelennek ítélni őket, mert az értékelő rovológiai és ősvallással kapcsolatos tudása nem elegendő a rajzok megértéséhez.

(3) Az ősvallási jelkészletet és jelhasználat sajátosságait a Magyar hieroglif írás c. kötetben írtam le és a Varga Géza írástörténész blog bejegyzéseiben láttam el további példatárral.

(4) Szűcs Sándor 1903. október 23-án született Biharnagybajomban, kisnemesi családban. Elemi iskoláit Bajomban, a polgárit magántanulóként végezte. Tanulmányait 1930-ban fejezte be a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetemen, amely (a Református Kollégiumot is az elődjének tekintve) Magyarország legrégebbi, folyamatosan működő felsőoktatási intézménye. Akkortájt az egyetem még minden bizonnyal a nyakas kávinista hagyományok őre volt. Azokra pedig éppen a megbízhatóság a jellemző.

Lévén én is e nagyszerű táj szülötte, jól emlészem a református paraszti világ becsületességére. Ez végső soron a sztyeppi katonai demokráciák világából eredt (az uralkodó a talpig fegyverben álló, harcokban edzett népességet csak becsületesen irányíthatta), másrészt a mezőgazdaságból is fakadt. Ugyanis évszázadok alatt újra és újra bebizonyosodott, hogy csak azt lehet learatni, amit előzőleg elvetettünk.

A biharkeresztesi utcánkban, ahol édesapám a gépállomással szemközt házat épített az 50-es évek első felében, volt egy szomszédunk, akinek a házán nem volt zárhazó zár. Valamikor régen ez volt az általános szokás s ők ezt őrízték meg. Fakilincs ugyan volt az ajtókon, de az csak a tyúkok és a huzat ellen jelentett védelmet. Úgy mentek el a földekre dolgozni, hogy a házukat sohasem zárták be és úgy élték le az életüket, hogy mégsem tűnt el semmi a házukból. Ennek a világnak a becsületességét próbálta meg kétségbe vonni Pócs Éva. Megfelelő rovológiai felkészültséggel felmérhette volna, hogy ez egy eleve reménytelen próbálkozás. Törvényszerűen bizonyosodik be a tévedése, amikor a Szűcs Sándor rajzait illető erőtlen kifogásai szembesülnek a rovológiai tényekkel.

Irodalom

Pócs Éva: Vita Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében, Rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció című tanulmányáról, Ethnographia, A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata, 135. évf., 2024/1., 140. oldal

Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum - 58. kötet, 1996. 1-2. füzet

Állásfoglalás a nyílt tudományról (nkfih.gov.hu)

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.