Isten hieroglifa Mátyás király bautzeni szobrán

1/a. ábra. Mátyás király korabeli bautzeni szobráról készített rajz (a megküldését Rátki Zoltánnak köszönöm)

1/b. ábra. Újabb keletű Mátyás szobor a régi Isten hieroglifákkal

Bautzen ősrégi város Szászország tartományban, Németországban. Az első írásos említés 1002-ből származik. 1018 és 1033 között lengyel fennhatóság alatt volt. Ezután a Német-római Birodalomhoz, 1319 után Csehországhoz tartozott. A XV. század végén Hunyadi Mátyás birtokában volt a város. Az egykoron Mátyás király által újjáépített vár kapuja felett ma is látható a király leghívebb ábrázolásának tekintett dombormű, amelynek másolata Budapesten a Hilton szállóba beépített domonkosrendi templom falában van. A bautzeni emlékmű másolatát a budai Hollós Társaság közgyűlése javaslatára állította fel a Székesfőváros. Az eredetit Stein György készítette 1486-ban (Bautzen, Olmützerhaus kaputornya), más forrás szerint: Olmützi János.

2. ábra. A Szent László által épített somogyvári apátság egyik nagyméretű faragványa is az Isten jellel azonosítható (középen), római szolgálatban állt hun harcos orrvédő Ten jele (balra fent), 15 000 éves Ten jel a Pireneusokból (balra lent), a Nagy Károly által elrabolt Conques-i Szent Fides szobor egyik dísze szintén a Ten jel (jobbra lent) és a székely írás Ten jele (jobbra fent)

A magyar írástörténet számára azért fontos ez az emlék, mert Mátyás király mellén két példányban is megtaláljuk a magyar Isten hieroglifát. Mivel a magyar uralkodók szerették Istentől származtatni a hatalmukat (eredetileg a dinasztiát is), ezért érthető a hieroglifa szerepeltetése olyan helyen, ahol a név, vagy a legitimációt erősítő utalás, esetleg hatalmi jelvény, vagy címer szokott szerepelni. 

3. ábra. Nagykörűi honfoglalás kori veret az Isten szójelével

4. ábra. A koronázó palást Ten országa mondatjele Szent István korából

5. ábra. A Paziriki kultúra szkíta Isten szójele

6. ábra. A tusnádi Vártető hun kori erődjében sziklába vésett Sar ős Ten (mai magyarsággal: Úristen) mondatjelben is megtalálható az ős és a Ten hieroglifa, tekintettel arra, hogy e véset mellett a hun dinasztia nemzetségjele is megtalálható, kétségtelen, hogy ez esetben is uralkodói jelhasználatról (Csaba királyfi, a szabírhun-magyar dinasztia egyik tagjának jelképéről) van szó

A Ten jel a címerünkben szereplő kettős kereszthez hasonlóan az Istennel azonos égig érő fát ábrázolta és jelképezte. A tudottan hagyománytisztelő Mátyás király a magyar hieroglif jeleket ismerve viselte a hun-magyar dinasztia által ismeretlen idők óta használt ősvallási eredetű istenjelképet. Ezt az elolvasható jelképet azért használták kézenfekvően, mert a magyar uralkodói hatalom isteni eredetét hirdette ország-világ előtt. 

7. ábra. Krími szkíta korona Isten szójellel, már szkíta őseink is uralmi szimbólumként használták

8. ábra. A csempeszkopácsi templom kapubélletében az Isten országa mondatjel olvasható

9. ábra. A koronázó palást képszerkezetében az Egy Isten mondat olvasható

Jegyzet

(1) Abból, hogy a hun-magyar uralkodóház tagjai, sőt a későbbi magyar uralkodók is használták a magyar hieroglif írás jeleit, kézenfekvően következik, hogy hazánkban nem volt rovásüldözés. A rovásüldözésről szóló mesét semmilyen adat nem támasztja alá, nem több közönséges hazugságnál, amit eredetileg a nemzettudat szétzilálása, szent királyaink lejáratása érdekében találtak ki. Aki ennek a rosszindulatú mesének hitelt ad, az nem ismeri az írástörténet tényeit, például a fenti Mátyás szobrokon lévő hieroglifákat és azok előzményét. A nemzeti jelképek és a véle szorosan összefüggő íráshagyomány tisztelete mindig is jól felfogott érdeke volt a magyar uralkodóknak.

Valódi rovásüldözésre csak a mi modern korunkban kerül sor, de most folyamatosan. A rovásüldözés csupán a magyar ősírásokat és hagyományt gyűlölő ballib politikusoknak és az ellenségképzőként működő egyetemeinkről kikerülő "szakma" rovológiai téren félretájékozott képviselőinek lett fontos. 

- Az 1999-es Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításon került sor egy emlékezetes esetre, amikor a központi magyar pavilonból kitiltották a Makovecz Imre és Ferenczi István építészek által oda tervezett, rovásbetűkből álló installációt azzal a hazug magyarázattal, hogy ezek Németországban náci asszociációkat keltenének. Az általam akkor Németországban tartott előadásról közel kétmillió újságpéldány adott hírt, mégsem érkezett egyetlen rosszalló hang sem visszhangképpen. Helyette néhányan a könyveimből kértek példányt, mert felkeltette az érdeklődésüket a nemzeti írásunk. Ugyanakkor a központi kiállításról többek között az én könyveim is ki lettek rekesztve. A Róna-Tas András és Bálint Csanád által szállított megalapozatlan "szakvéleménnyel" az általam kiállításra felajánlott és befogadott három (rovásírásunkkal foglalkozó) kötetet sem állították ki. Átvették őket a kiállítás céljára, de se ki nem állították, se vissza nem adták őket. Végül ezek a könyveim két méterrel odébb, a Német Magyar Baráti Társaság pavilonjában lettek kiállítva és nem dőlt össze a világ. A központi magyar pavilonban pedig (ahonnan a hatalom kitiltotta a könyveimet) a beosztott dolgozók sorra gratuláltak és fejezték ki az örömüket, hogy a tiltás ellenére, mégis csak sikerült kivinnem a könyveimet a kiállításra.  

- A "tudományos konszenzus" szakmai és etikai álláspontjára jellemző az is, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban letéti szerződéssel elhelyezett budapesti hun(?) jelvény rovásjeleket hordozó felületét restaurálás ürügyével barbár módon lereszelték és a leletrongálás köztörvényes bűncselekményéért felelős vezetőknek még azt sem mondta senki, hogy ejnye-bejnye. 

10. ábra. A három rovásbetűből a balról első "sz" betűt olyan "sikeresen" lereszelték a Magyar Nemzeti Múzeumban, hogy azzal a szakértőnek felkért Tomka Péter régész már nem is foglalkozott, csak a második és harmadik jelet tekintette létezőnek és egy latin AK monogramot olvasott ki belőle, míg a fia, Tomka Péter főigazgató-helyettes úr mindezeket a feje tetejére állítva egy rontott latin M betűt vizionált ugyanitt - a magyar muzeológia dicsőségére

Irodalom

Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia

Varga Géza: Magyar hieroglif írás 

Varga Géza: A frankfurti botrány

Varga Géza

A veleméri Cserépmadár szállás Kamraszobájának ajtórészlete

Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Aligha találna jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. 

A veleméri Lugasvég (a Csinyálóházzal, egy különleges őrségi szállással szemköpszt) a nyári estéken igencsak alkalmas baráti beszélgetések lefolytatására